Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

5 Szombat, 1960. október 15. Régi törzsek — Úi hajtások j°bb tervekkel az olcsóbb építkezésért O JJ A MÁSODIK é» az azt kö- mutatja, hogy a lazaságok nak fokozatosan meg kell V­M», amikor kormányza­tunk fontos állami és társa­dalmi feladatnak tekinti a fásítást, erdősítést, kiilönö holdakon. (Ó, ha minden király ú*y szerette volna alattvalóit, mint ö, de soha nem lett volna világon!. . .)'• háború m letekkel szaporította a meg­lévőket. Oj korszakot nyitott a szegedi erdők történetében sen nagy tisztelettel gondol- , ia«7-ben az hatunk arra az emberre, aki « • tény, nogy löbl Den az itt a szegedi homokvilágban erdők hatásosabb gondoza­clóször hirdette meg az er- sár a Erdészeti AlbiZOttmány fázott is érte Az alábm «Jakult. Tóth János elnök cikk szüietésenek századik munkásságát kell kiemel­fordulója évében az em- Pünk, aki a -tanyai néppel rencre? k"*8^*'"..^ való gyakori érintkezésekor irta: „Őbenne a fák lelke ben annak szükségleteit nemcsak megismerte, hanem nagy határfolneken, sok ezer . , ... . ,, • - keezséges tanácsadója is volt a hozzája fordulóknak*. 1873-ig mintegy 2000 hold jókarban lévő erdőt telepí­tettek. E második korszak eredménye nagy haladást mutatott az előző időszaké­hoz képest. Uralkodó fa­nemmé emelték az akácot a csomoros nyárfával szemben, s azt a neki megfelelő talaj­nemre ültették. 1865-ben te­telepítették az első erdei fe­nyőket is. Az erdősítés harmadik kor­szaka, mely 1885-ben, a vá­rosi erdők állami kezelésbe vételével kezdődött, s a há­borús időket leszámítva nap­jainkig tart, s a felszabadu­lás óta eltelt másfél évtized­ben csúcsosodik ki — nagy részében Kiss Ferenc nevé­hez fűződik. A város maga sem kímélte a tilos legelte­téstől az erdőállományt, er­dőrendészeti kihágások miatt sokszor volt eljárás folya­matban a város ellen, s ezenfelül nagy hiány mutat­kozott szakképzett erdőkeze­lőkben. Ezért vált szüksé­gessé az államosítás. Emlékezés o szegedi erdőtelepítés atyjára elvezetésé­1886. január 3. — Egy szűkszavú hírlapi tudósítás a Szegedi Híradó hasábjain ar­ról számol be, hogy Kis6 Fe­renc erdőtiszt, az állami ke­zelés alá adandó városi erdők felügyelője Szegedre érkezett, s a napokban megkezdi mun­káját ... Két év múlva három vas­tag fóliánst, s két nagy tér­képet helyezett le a város asztalára — a Szeged kör­nyéki erdők fejlesztési ter­vét Több mint négy évtizeden át állott a vére® szolgálatá­ban. -Azzal játszotta végig az életet, hogy erdőket ülte­tett a homokba és arca ve­rítékével kertet csinált a sivó kopárból*. Élete alkonyán, galambősz fejjel gyönyörköd­hetett -gyermekei* — Város­erdeje, Billisics-, Dugonics-, Alsó- és Felsőásotthalmi, Pálfy-, Cédulás- és sok más erdők susogásában ... Bölcsőjét nem a rónasá­gon ringatták. 1860. április 24-én született a £opron me­gyei Szilsárkányon. Inrien, a gazdagabb erdővidékről hoz­ta magával a fának, az er­dőnek szeretetét, s tisztele­tét, melyet átóltott Homok­ország népének szívébe. Sze­geden halt meg, 93 éves ko­rában, 1952. június 13-án. A belvárosi temetőben nyug­szik. Élete javarészét az egy­szerű emberek között, a ter­mésíetben töltötte. Fiatalabb korában olykor 135 kilomé­tert is megtett lóháton, hogy a legtávolabbi erdőtelepítési helyekre eljuthasson. Kere­setlen modorával csak bará­tokat szerzett a homok ma­gyarjai körében, akikkel mindig szívesen elbeszélge­tett. -Az életben nem félt soha senkitől, mert soha senkihez nem volt igazság­talan*, embert­ha az műveltségével arány­ban álló munkát nyújtott át a köznek, a társadalomnak. víz mesterséges vei. E cikk keretében nem áll­hat módomban részletesen ismertetni nagyszámú szak­tanulmányát (az elsó 1890­ben jelent meg az Erdészeti Lapokban: Az ákácz pajzs­tetúről címmel), melyekben erdősítési problémáink fej­tegetésén kívül az erdő s gyümölcsösök rovarkórte­vőin (kalló cserebogár, al­mamoly, kb. bagolylepkék, pajzstetvek s az akác mag­ját pusztító rovarok stb.) s növényi ellenségein (különö­sen gombafélék) végzett, év­tizedekre menő kísérleteiről számolt be. Szeged erdésze­téről írott tanulmánya mind a mai napig alapvető, klasz­szikus művünk. Páratlan erdőtelepítési eredményei s szakmunkás­sága a legnagyobb magyar erdészek sorába emelték. s Kiss Ferenc elsősorban olyan helyeken ültetett, ahol futóhomokot kavart a szél. Sokat kellett küszködnie a rossz éghajlati viszonyokkal. Megfigyelte, hogy a növény­takaróból következtetni lehet a talaj minőségére, száraz, sovány, vagy nyirkos voltára. Meggyőződését a szakiroda­lomban is hirdette. Magyar nyelven írt dolgozataira a külföldi szakkörök csak év­tizedek múlva figyeltek fel Tisztában volt azzal, hogy a szakavatott erdőmémök tud­ja legjobban figyelemmel kí­sérni a talaj tulajdonságait, ha hosszú évek termését szemlélheti, s bírálhatja. Rá­jött arra, hogy a mikroklíma hatása sokkal jelentősebb, mint azt előtte gondolták. Hirdette a humusztermelő fenyőerdő fontosságát, s írásaiban rámutatott arra, Az ún. -nadrágos mennyire óvatosnak kell len­csak akkor tisztelte, niink homokterületeken a Szegeden sokan — így e sorok írója is — emlékez­nek a hófehér hajú Kiss Feri bácsira, minden szege­di ügy támogatójára, Tö­mörkény és Móra lelki ba­rátjára, aki egyik leglelke­sebb tagja volt a mostani Biológiai Társaság elődjé­nek, az Egyetembarátok Egyesülete természettudo­mányi csoportjának, mely­nek előadásain akár a »pa­jod« (a nép így hívja a pa­jort, a cserebogarat kukac­korában) kártevéséről, akár a homokkőtő növényfajok (mint egyik kedvence, a ••se­revényfűz*, Salix rosma­rinifolia) szerepéről volt szó, meggyőzően a tudomány és gyakorlat összhangját hir­dette. Erdészettudomónyunk ha­talmas röt'ZSétJfll—új - hajtá­sok sarjadtak s a felsza­badult nép fiai évszázados hagyományokra építve, a szovjet példát követve, megizmosodva vehetik ki részüket a nagy munkából: több fát az országnak, több nyersanyagot az Iparnak, egészségesebb környezetet gyermekeinknek ... Kiss Ferenc munkásságát eddig kevéssé méltányolták. Születése századik esztende­jében tisztelettel s szeretet­tel idézzük életművét. Mél­tó emléket állíthatna neki a város, ha az Erdészeti Tech­nikum, a szegedi erdészet e nagy alakjának nevét őrizné. Dr. Csongor Győző vető ötéves tervek építőipa­runkat egyre növekvő fel­adatok elé állítják. A tömeges építés csakis a legfejlettebb nagyüzemi technológia alap­ján megszervezett építkezé­sek, illetve építőipari válla­latok segítségével oldható még. Ez a felismerés azon­ban szükségszerűen az ér­deklődés középpontjába ál­lítja a gazdaságosság kérdé­sét, hiszen az erőknek ilyen nagyfokú koncentrálása csakis a lazaságok maximá­lis kiküszöbölése esetén le­hetséges. Mélyrehatóan elemezi e rendkívül fontos terület fej­lesztésének problémáit a kö­zelmúltban megjelent, s az építőiparral kapcsolatos párt­határozat. Érthető, hogy ez a dokumentum az építőipar­ban dolgozók körén messze túlmenő visszhangot váltott ki szerte az országban. Mindez természetszerűen hat a tervezőapparátus mun­kájára is. hiszen az építő­ipar munkáját a megválto­zott minőségi és mennyiségi igényeknek megfelelő ter­vekkel a tervezőknek kell alátámasztan iok. A párthatározat egészét, de különösen a tervező iro­dák munkájával kapcsolatos pontokat vállalatunk dolgo­zói több alkalommal is szé­les körben megvitatták. Az elhangzott hozzászólások és észrevételek azt mutatták, hogy kellő komolysággal és felelősségtudattal nyúltak a kérdésekhez és átérezték azok fontosságát. A javas­latok alapján a vállalatveze­tés feladattervet dolgozott ki, amely konkrétan fogal­mazza meg azokat a tenni­valókat, amelyeket a terve­zési és gazdasági munka te­rületén a párthatározatban foglalt elveknek megfelelően végre kell hajtani. ELSŐSORBAN is fel kell számolnunk a műszaki mun­ka, de a munkafegyelem terén is még időnként fel- . felbukkanó lazaságot. Min­denkinek meg kell értenie, | hogy az egyenként talán je­lentéktelennek tűnő mulasz­tások összességükben olyan súlyos tehertételt jelenthet­nek, amelyek minden to­vábbi előrelépésnek kerék­kötőjévé válhatnak. Kétség­telen, hogy dolgozóink döntő többsége feladatát lelkiisme­retesen és odaadóan végzi, éppen ezért a gondatlansá­gok elkövetőivel szemben — a kollektíva érdekében — érvényesíteni kell a felelős­ségre vonás elvét. A tüzetesebb vizsgálat azt mögött sokszor szervezetlen­ség húzódik, meg. A veze­tőknek mindent el kell kö­vetniök a munka helyes megszervezése érdekében, gondo6kodniok kell a mun­ka jó ütemezéséről, a rész­határidők betartásáról, ho©' mind a határidők előtti túl­órázás, mind az átmeneti -munkanélküliség* teljesen megszűnjön. Elkerülhetetlenül szüksé­gessé teszik az egyre nö­vekvő igények a tervezési munkának a lehető legracio­rálisabb megszervezését. Nagy jelentőségűnek kell te­kintenünk azt a kezdemé­nyezést, hogy a műszaki­gazdasági szinvonalat meg­ütő épület-, vagy részletter­veket ismételten felhasznál­juk. ISMERETES, hogy a pórt­határozat nyomatékkal mu­tat rá a típustervezés fej­lesztésének, illetve felhasz­nálásának jelentőségére. A tervező munkában dolgozók előtt ma már nem szüksé­ges bizonyítani, hogy a tí­pustervek használata a be­ruházási munkában, a ter­vezői munkában egészen a kivitelezésig óriási előnyö­ket biztosit. Ez a megálla­pítás még akkor is igaz, hogyha — sajnos — pilla­natnyilag típusterveink még nem ütik meg minden vo­natkozásban azt a színvona­lat, amelyet joggal kérhet­nénk számon az ilyen ter­mészetű tervektől. Helyi, vagy egyéb speciá­lis adottságok nem mindig teszik lehetővé az építkezést a típusterv alapján. Ilyen esetben is célszerű a feladat­hoz legközelebb álló típus­tervet legalább irányterv­ként felhasználni, mivel így a részletek egyedi tervezése és kivitelezése nagyrészt el­kerülhető. Nagy jelentőségűnek kell tartanunk azt a kezdemé­nyezést is, mely szerint a tervezőknek és technikusok­merniök a legfontosabb ada­tok és szerkezetek árait, hi­szen enélkül aligha remél­hető, hogy a takarékosság szempontjait munkájukban következetesen érvényesíteni tudnák. Itt kell megemlíteni azt az elhatározást is, hogy a jövőben ki kell szé­lesíteni a rendeltetési egy­ségekre eső költség- és súlytényezők épületenkénti feltárását; az ilyen adatok nyilvántartása a tervezés és ellenőrzés kezében — he­lyesen felhasználva — fegy­ver lehet a gazdaságosságért folytatott harcban. NÉPÜNK figyelme most fokozottabb mértékben fon­dul az építőipar é6 a terve­zők felé ia, hiszen tőlünk várja nem egy égető kérdés, így többek között a lakás­kérdés megoldását. Igaz, hogy e problémák kiküszo­abölése egész társadalmunk összefogását igényli, azonban a feladat súlya mégis első­sorban az építőipar, a ter­vezés vállain nyugszik. Az elmúlt tíz év eredményei jo­gos büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat, hiszen ami vállvetett munkánk nyomán nőttek ki az első épületek a háborús romok közül, a mi munkánk nyomán emelked­tek és emelkednek magasra lakóházak ezrei, a kultúra és a munka korszerű, egészsé­ges hajlékai. A mi dolgozó­ink döntő többsége felis­merte, hogy ebben a szó szo­ros értelmében vett ország­építő munkában való rész­vétel fáradságos ugyan, de megtisztelő, s egyszersmind óriási felelősséggel járó fal­adat. Ügy hiszem, a követ­kező hónapok és évek múl­tán egyre jobb, korszerűbb, gazdaságosabb épületek bizo­nyítják majd, hogy népünk jó kezekre bízta a verftékes munkájával előteremtett fo­rintokkal való sáfárkodást Borvendég Béla. a Szegedi Tervező Vállalat mérnöke El Okmányaink szerint a kör­nyék legrégibb erdeje a tö­rök hódoltság idején pusz­tult el. Az első mestersége­sen ültetett erdőt az 1760-as években telepítette id. Du­gonics András városi polgár­mester fúzfadugványokról. Vedres István, városunk ki­váló szülötte az első, aki szó­val és tettel is hozzájárul az újabbkor! honfoglalás nagy nemzeti művéhez, melynek célja a homoksiványok hasz­nossá tétele, a futóhomok megkötése. O az első, aki élete munkája gyümölcsét már az eljövendő korok gyermekeinek szánja. 0 hir­deti elsőként -Magyar Er­dész Oskola« felállítását, mely csak 1883-ban válik valósággá. Vedrest követően a tanyavidéki erdőtelepíté­sek terén Pillich József er­dőinspektornak, Szilber György, majd Fendt Antal és Pillich Imre erdőmeste­reknek vannak érdemeik. 1836-ban Szeged városának már 47 erdeje szerepel az ingatlanokról szóló leltár­ban, összesen 7445 hold ki­terjedésben, ami szép szám, ha hozzávesszük, hogy Sze­gednek a múlt század ele­jéig 130 000 holdnyi homok­területén erdő nem is volt. Az 1863-as -Luca szél* (az öregek sokat emlegették) nagy károkat okozott szerte az erdőállományban, ezrek­re menő újabb sivány terű­FÜRÉ LÉPNI SZABAD Uj magyar fiimvígjáiék Bacsó Péter és Szász Péter ú) vígjátéka napjainkból meríti témáját, egy kény­szer-társbérletet, amelyről derűs mivoltánál fogva nem tudni, hogy azért szerepel-e a filmben, mert egy kedves szerelem bonyolódik körü­lötte, vagy fordítva: a sze­relemhez kellett-e a társ­bérlet. Színpadon és filmen a most újabban divatba jött munkás- és értelmiségi fia­talok összeházasításának egy újabb variánsa ez a film. Hogy ez a téma előfordul, az nem baj, de túlságosan ha­sonlítanak filmen, mint pél­dául a Fapados szerelem, a Hangon alul. Hasonlít e film Tabi László Szegeden most futó darabjához, a Különleges vi* lignap-hoz is, csak egy ki­csit -emelkedettebb* figurák szerepeltetésével. Amolyan modern Romeo és Júlia tör­ténete ez egy mesterségesen csinált társbérlettel, múha­raggal, gyorsan lobbanó sze­relemmel, valamint álköny­nyekkel, mint például ami­kor a szülői munkaközösség képviselői búcsúztatják az érettségizett lányokat. Valószerűtlen helyzetekkel másutt ff találkozni a film­ben — no de azért vígjá­ték!? —, mint például a nagyonis népszerű ízű je­lenetsor lepergése az anya­könyvvezetői hivatalban. Dr. Kéri Antal figurájá­nak szerepében Páger Antal játéka amolyan tőle megszo­kott págeres alakítás, Ká­rász alakjában pedig Maklá­ry Zoltán marad ugyanaz, ahogy őt leginkább ismer­jük, többé-kevésbé joviális arculatú szerepkörökben. Tolnay Klári szerepe job­ban megirt a forgatókönyv­ben és játékában is jobban azonosul vígjátéki figurájá­val. A szerelmespárt Polo­nyi Gyöngyi (Jifia) és Tor­dy Géza (Lali) alakítja. Elsó szerepében — mint még nem hivatásos színész­nő — Polonyi Gyöngyi üde­ségével, kedves bájával hat. Mindenesetre érdemes felfi­gyelni rá. Tordy Gézát, mint a mai magyar színészgene­ráció egyik ifjú ígéretét tart­juk számon, s játéka ezúttal is meggyőző volt, noha né­hol a forgatókönyv naiv helyzetekbe is állította sze­relme védelmében. Makk Károly rendezése eleven és ötletes, csak túlzsúfolt. Er­deme viszont, hogy a jelen­téktelen epizódszerepekre is jónevű, tehetséges színésze­ket szerződtetett. L. F. Gyalogjárda hidegaszfalt elemekből A szegi di járásban is alkalmashaló az új mindszenti módszer A szegedi járás községi ta- járdaépítési költségeket, nácsal 1960. évi községfej- ugyanakkor sok százezer tég­lesztési terveikbe mintegy la, nagy mennyiségű cement 20 ezer négyzetméternyi új takarítható meg ezáltal a fo­járda megépítését vették fel. kozódó lakásépítkezések szá­E program megvalósítása mára is. A községi tanácsok azonban ezideig korántsem végrehajtó bizottságainak a biztosított. A reális lehető- feladata, hogy már mo6t ségek alapján az év végéig kapcsolatot teremtsenek a a járás 30 községében mind- Budapesti Aszfaltútépítő ösize 10 ezer négyzetméter Vállalattal és a jövő évi jár­járda készíthető el, a rendel- daépitési terveikhez a lehetó­kezésre álló hagyományos ségek szerint már most biz­építőanyagokból. Számos tosítsák a szükséges hideg­községi tanács arra számít, aszfalt anyagot. EftAiirrtCe.^; «*«« vásárol majd. Építőanyag- sikerrel próbálták ki a kohó­iparunk azonban az új Iaká- salakból készített járdáépitö­sokhoz, ipari beruházásokhoz elemeket is. A kohósalak sem tud korlátlan mennyi- felhasználásával készült jár­ségben téglát és betoneleme- dák négyzetmétere mindösz­ket biztosítani. Éppen ezért sze 3&_36 forintba kerül, s a községi tanácsok eleve nem ez mintegy 50 százalékkal számíthatnak arra, hogy na- olcsóbb a hagyományos épí­gyobb mennyiségű téglát, ce- tőanyagokból készült járdák­mentet, betonelemet kapnak nál. majd járdaépítéshez. Tartósabb és olcsóbb Csongrád megyében Mind­szent község vezetői voltak azok, akik elsőnek felismer­ték ezt a nehézséget, s a problémát új járdaépítő ele­mekkel máris megoldották. A Budapesti Aszfaltútépítő Vállalat által előállított, úgynevezett hidegaszfalt-ele­meket szereztek be, s ezek­ből építettek járdakat. A szakemberek már bebizonyí­tották, hogy a hidegaszfalt­ból készült Járdák sokkal tartósabbak a tégla és a be­tonkockákból készült járdák­nál, ugyanakkor olcsóbbak is. A szegedi járás! tanács végrehajtó bizottsága már intézkedett az ügyben. A já­rásban elsőként Szöregen és Balástyán készítenek gyalog­járdákat, hidegaszfalt ele­mekből. s a következő évek­ben egész járásszerte áttér­nek maid ennek az új járda­építési módszernek az alkal­mazására. Igy minimálisra lehet szo­rítani az eddigi nagy összegű MA este 8 órai kezdettel a TISZA Étterem­ben mű­soros estet tartunk é Belépődíj nincs! Fel­lépnek: Berki Irén és SzOcs Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom