Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

Csütörtök, 1960. október 13, 2 i N. Sz. Hruscsov ismételten felszólalt az ENSZ-közgyűlés vitájában Dr. Sik Endre beszéde a leszerelés közgyűlési vitája érdekében A legfrissebb jelentések ez ENSZ-palotábó! Az ENSZ-közgyűlés szerdai, délelőtti ülése — magyar időszámítás szerint — 15 óra 30 perckor kezdődött meg. A fel­szólalók listáján a Mali Köztársaság, Svédország, Ceylon, India és még néhány ország deiegációvezetöjének neve szere­pelt. ENSZ-körök véleménye szerint a köz­gyűlés kedd esti ülése egyike volt az ülésszak legszélesebb vitát kiváltó ülései­nek. Két álláspont képviselői mondották el véleményüket. Az egyik álláspont, ame­lyet Hruscsov elvtárs nagy hatású beszéde vezetett be, annak elérésére törekedett, hogy a közgyűlés vitassa meg a leszerelés kérdését. A nyugati országok által képvi­selt és teljesen indokolatlan azon állás­pont, amely szerint elegendő, ha az ENSZ Politikai Bizottsága foglalkozik ezzel a kérdéssel, heves támadások pergőtüzébe került s végülis csak különböző mester­kedések révén érte el a három nyugati hatalom, hogy a Politikai Bizottság és ne a közgyűlés elé kerüljön a leszerelés kér-' dése. Pedig — mint a tárgyilagosan mér­legelő felszólalók elismerték — a közgyű­lésnek nincs a leszerelésnél fontosabb tár­gyalnivalója s ez a kérdés sokkal dön­tőbb fontosságú, semhogy egyszerűen egy bizottság elé való utalással napirendre le­hetne felette térni. Az ülés során felszólaltak a szocialista országok képviselői, köztük Sik Endre elvtárs, népköztársaságunk külügyminisz­tere is. Hruscsov elvtárs az ülés során másodszor is szólásra emelkedett s ismé­telten rámutatott, milyen hatalmas fele­lősség hárul az ENSZ-re a leszerelés te­rén való előrehaladás elősegítésében. A leszerelés — napjaink legfontosabb problémája Mint már lapunk tegnapi számában közöltük, az ENSZ­közgyűlés kedd délutáni ülé­sén Hruscsov elvtárs nagy beszédben foglalt állást a leszerelés kérdésének az ENSZ-közgyűlés napirendjé­re való tűzése mellett. Hruscsov elvtárs nagyhatá­sú beszéde után megnyílt a vita, amelyben felszólalt az összes szocialista ország kül­dötte —, a csehszlovák, al­bán, ukfán. lengyel, bolgár, belorusz, magyar és román delegátus. Magyar részről Sik Endre külügyminiszter mondott be­szédet. Kifejtette a magyar delegációnak azt a vélemé­nyét. hogy a leszerelés kér­dését a kö7.gyűlés plenáris ülésén kell megvitatni. A legcsekélyebb kétség sem áll fenn a tekintetben — hangoztatta a többi kö­zött —, hogy ez napjainkban az emberiség legfontosabb problémája. Százmilliók figyelme irá­nyul ma New Yorkra és ezen belül erre. az épületre, azzal a várakozással, tesz­nek-e végre határozott lépést a közel száz ország Itt egybe­gyűlt képviselői az emberi­ség döntő kérdésének megol­dása felé. Az egyszerű ember nem fogja sem megérteni, se • megbocsátani nekünk, ha ebben az ügyben legalább valami előrevivő elhatáro­zásra nem jutunk. Számos állam vezetői min­denekelőtt ebből a célból jöt­tek ide, nem pedig azért, hogy valamely bizottságban részletkérdéseket vitassanak meg. Azzal a sürgető kíván­sággal jöttek, hogy elvi meg­egyezésre jussunk. A világ olyan kérdésben vár tőlünk döntést, amely­től az emberiség jövője, civilizációnk sorsa függ. Szervezetünk jelenlegi ülés­szaka — folytatta Sík Endre — valóban történelmi jelen­tőségű. Történelmi jelentősé­ge abban van — és megvan ré a lehetősége is —, hogy megoldja a világtörténelem legdöntőbb kérdését: fenn­marad-e békében és boldog­ságban az emberiség és több ezer év munkájával megte­remtett csodálatos civilizáció­ja továbbhalad-e a mind tel­jesebb tökéletesedés felé, vagy úgy fejezi b* földi lé­tét, mint az őrült, aki ön­gyilkosságot követ el E kérdés megvitatása — hangoztatta Sik Endre — a lehető legnagyobb nyilvá­nosságot követeli, mert ar. emberiség százmilliói ismerni akarják és joguk is van megismerni minden egyes részletben minden delegáció álláspontját eb­ben a fontos kérdésben. Ezt pedig csak plenáris ülésen lehet biztosítani. Sik Endre elvtárs ezután arról beszélt, hogy az álta­lános ügyrendi bizottság ja­vaslata szerint a plenáris ülésen ennél sokkal jelen­téktelenebb, sőt olyan pro­vokációs kérdéseket kell megvitatni, mint például az úgynevezett tibeti és a ma­gyar kérdés. Befejezésül kijelentette: a magyar delegáció úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésének plená­ris megvitatására vonatkozó javaslat elvetésével az ENSZ súlyos csapást mérne saját tekintélyére a világ szemében. Azok a százmil­liók, akik tárgyalásainkat figyelik, csak úgy értékel­hetik, hogy az ilyen döntés szégyenletes és nevetséges lenne, ezért a magyar küldöttség a leszerelés kérdésének ple­náris ülésen való megvita­tása mellett fog szavazni — fejezte be felszólalását Sik Endre külügyminiszter. A nyugati államok részé­ről a kanadai külügymi­niszter, az amerikai delegá­ció vezetője és az angol küldöttség egyik vezető tag­ja szólalt fel. Mindhárman elismerték, hogy a leszerelés kérdése a legfontosabb kérdés, mégis amellett voltak, hogy a kérdést a Politikai Bizott­ságban és nem a közgyűlé­sen kell megvitatni. Azt hangoztatták, hogy a Szov­jetunió propagandát akar az ügyből csinálni, ez pedig nem lenne helyes, tehát szerintük jobb, ha a kér­dést egy olyan bizottságban tárgyalják, ahol biztosítva vannak a tanácskozás felté­telei. Miután a vita befejező­dött, az elnök bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov szov­jet miniszterelnök a válasz jogán ismét szót kér. Erre a bejelentésre a te­rem, amely közben már fé­lig kiürült, ismét teljesen megtelt. A szónoki emelvényre lé­pő Hruscsovot óriási taps fogadta. A szovjet miniszterelnök jegyzeteiből beszélt, nem használt előre elkészitett szöveget. Érthetetlen a Nyugat álláspontja Hruscsov elvtárs felszóla­lása elején kijelentette: fi­gyelemmel kísérte azokat, akik ellenzik, hogy a kér­dést a közgyűlésen tárgyal­ják meg. Azt mondják, hogy a Szovjetunió propagandát akar csinálni ebből az ügy­ből. Nézzük meg, hogy hol tárgyaljuk a leszerelés kér­dését, a közgyűlésen vagy a Politikai Bizottságban? A Szovjetunió azt javasol­ja, hogy ott, ahol a legjob­ban lehet ezt a kérdést meg­oldani. Miért nem akarják a nyugati küldöttek a problé­mát a közgyűlésen megvitat­ni? Egyszerű a dolog — mi már részt vettünk különbö­ző bizottságokban, tárgyal­tunk az ötös bizottságban, ahol a nagyhatalmak voltak jelen és abba is beleegyez­tünk, hogy a tárgyalások eredményét tartsuk titokban. Az Egyesült Államok leg­jobb képviselőjét, Stassent küldte el tárgyalni. Stassennek azonban végül­is el kellett hagynia a tár­gyalótermet, mert olyan álláspontot foglalt el, amely ellentétes volt DuIIes kül­ügyminiszter álláspontjá­val. Ennek a bizottságnak a mun­kája csak füst volt, amely arra szolgált, hogy elkábítsa a nemzetközi közvéleményt. Meg heti szabadulni a háború veszélyétől Itt ül például ebben a te­remben — folytatta a szov­jet kormányfő — a francia Jules Moch, akit szocialis­tának mondanak és aki szak­értő a leszerelés kérdésében. Találkoztam tavasszal t de Gaulle-lal, a Francia Köztár­saság elnökével és megbe­széltük, hogy a leszerelés kérdését meg kell oldani, el­sősorban meg keli semmi­síteni a rakétahordozó fegy­vereket. Jules Moch egy saj­tóértekezleten megismételte, hogy Franciaország helyesli ezeket az elgondolásokat. Mi el voltunk ragadtatva, végre egy partner — mon­dottuk. — De tévedtünk. A genfi tízhatalmi leszere­lési bizottságban egy egé­szen más Jules Moch je­lent meg. Hruscsov ezután arról be­szélt, az ENSZ-közgyűlés ta­lán elősegíti azt, hogy az emberiség megoldja a leg­fontosabb kérdést és megsza­baduljon a háborútól. Egy új háború rettenetes lenne. Mi győznénk — mondotta Hruscsov felemelt hangon —, de az emberiség vesz­teségei rettenetesek lenné­nek. Ismétlem: a közgyűlésen kell tárgyalni ezt az ügyet. Kanada és az Egyesült Ál­lamok képviselői azt mond­ják: Hruscsov haza akar utazni és már ezért sincs ér­telme annak, hogy a közgyű­lésen tárgyaljuk a leszere­lést. Ez igaz, én bejelentet­tem, hogy csütörtökön haza akarok utazni Moszkvába, de ha arról van szó, hogy ezen a közgyűlésen előrehaladha­tunk a leszerelés kérdésében, hajlandó vagyok itt ülni New Yorkban, még csak meg nem születik az egyezmény. Lehet, hogy hiányoznék ott­hon. de nélkülem is előre fog haladni a Szovjetunió, virágozni ós boldogulni fog. Ha önök azt mondják — folytatta Hruscsov —, hogy a leszerelésért folytatott harc pronaganda, ám mond­ják azt. Önök szerint az úgynevezett tibeti és a magyar kérdés tárgyalása talán nem az? Nekünk, kommunistáknak erős idegeink vannak. Ha akarják tárgyalni a tibeti kérdést, tárgyalják, de ra­gaszkodunk ahhoz, hogy a leszerelés kérdésének elsőbb­séget biztosítsunk. El fog jönni az idő, amikor a népek megkérdezik, mi­ért adták a pénzt azoknak a delegátusoknak, akik itt ülnek a közgyűlésben. Eljöhet az idő, amikor a né­pek felelősségre vonják azo­kat, akik nem akarják a le­szerelést Önök talán fegy­verkezési versenyt akarnak? Mi állunk elébe. A mi raké­táink úgy jönnek ki a gép­ből, akár a virsli. Harcot akarnak talán? Összetörjük ellenségeinket ugyanúgy, ahogy 1918-ban összetörtük. Bennünket nem lehet meg­ijeszteni. De akik itt ülnek, azok megértik, hogy mi nem há­borút, hanem békét aka­runk. Önök megszavazhatják, hogy a Politikai Bizottság tárgyalja a leszerelés kérdé­sét — mondotta ezután Hruscsov. — Minekünk nincs ellenvetésünk, de előre kije­lenthetem, hogy ebből sem­mi jó nem fog származni. Mi ezért akartuk, hogy a közgyűlés tárgyalja a prob­lémát, és hozzáfűzhetem, ml vagy részt veszünk a Poli­tikai Bizottság határozata'­nak meghozatalában, vagy nem. 11a észrevesszük, hogy a dolog csak az emherlség félrevezetésére megy, ki­vonulunk, mert nem akarunk részt venni az emberek becsapá­sában. Igen, mi kivonultunk a tízes genfi bizottságból a friss levegőre és ezután is figyelni fogunk. Figyelni fog­juk, hogy milyen határoza­tokat akarnak hozni. Ha a közgyűlés úgy hatá­roz, hogy minden nemzet megs< aimisíti az összes fegyvereit, akkor mi min­denfajta ellenőrzésbe bele­megyünk. Ismétlem: mindenfajta ellen­őrzésbe. Minél szélesebb az ellenőrzés, annál biztosabb, hogy senki sem kezd titkos fegyverkezésbe. De csak akkor lehet az el­lenőrzésről tárgyalni, ha le­szereltünk, vagy pedig, ha egyezmény jött létre a leszerelésről. Beszéltem erről Macmillaji angol miniszterelnökkel, ö ezt mondta: Hruscsov úr,ön miért siet annyira? Alakít­sunk bizottságot, kezdjünk tárgyalni. — Én megmond­tam neki, ha várni kell öt évig, altkor nagy bajok le­hetnek. Ma még csak két-három államnak vannak nukleá­ris fegyverei, de később másoknak is lehetnek. Kijelenthetem — folytatta a szovjet miniszterelnök —, hogy mi kozmikus űrraké­tákat is küldhetünk báifiova a világra. De mi és az embe­riség többsége békét aka­runk. Emeljék fel önök a hangjukat, emeljék fel a bé­ke érdekében. Kövessék a milliókat, akik békét akarnak és ne hagy­ják, hogy az emberiség csalódjon bennünk — fejezte be beszédét Hrus­csov elvtárs tapsvihar köze­pette. Ezután Jules Moch francia és Wadsworth amerikai dele­gátus beszélt a válasz jo­gán. Mindketten hangoztat­ták: kormányuk őszintén gondolja azt, hogy a Politi­kai Bizottságban is meg le­het tárgyalni a leszerelés kérdését. • Ezután az elnök el akarta rendelni a szavazást, de vita kezdődött arról, vajon ho­gyan szavazzanak — először a szovjet javaslatot bocsás­sák-e szavazás alá, vagy pie­dig az általános ügyrendi bi­zottság javaslatát. Ebben a vitában Gromiko szovjet külügyminiszter is felszólalt és támogatta azt a javasla­tot, hogy először a Szovjet­unió indítványa fölött sza­vazzanak. Végül is azonban az elnök döntött, hogy elő­ször az általános ügyrendi bizottság javaslatát bocsát­ja szavazásra, mert azt előbb terjesztették be. Ezt a javas­latot a közgyűlés 61:12 arányban, 25 tartózkodással elfogadta. Ezután a szovjet javaslatról szavaztak, ame­lyet 12:55 arányban — 31 tartózkodással — elvetettek. N. Sz. Hruscsov elhalasztja koreai látogatását Moszkvában hivatalos köz­leményben jelentették be, hogy elhalasztják Nyikita Szergejevics Hruscsovnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban teendő lá­togatása időpontját. A közlemény teljes szöve­ge a következő: "Augusztus 12-én közle­mény jelent meg arról, hogy a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága és a Koreai Népi Demikratikus Köztársaság kormánya meg­hívására N. Sz. Hruscsov elvtárs október elején a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságba látogat. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány, valamint a Koreai Munkapárt Központi Bizott­sága és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya kölcsönös meg­egyezése alapján célszerű­nek találták, hogy elhalasz­szák N. Sz. Hruscsov nak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának és a Szov­jetunió Minisztertanácsa el­nökének a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban teendő látogatását. A láto­gatás új időpontját hamaro­san közzéteszik Meggyilkolták a Japán Szocialista Párt elnökét Egy fasiszta suhanc volt a tettes Fasiszta suhancok gyilkos merényletet követtek el szerdán reggel Aszanuma, a Japán Szocialista Párt el­nöke ellen. Aszanuma felszólalt azon a tokiói ülésen, amelyet az igazságos választások meg­tartásáért küzdő liga szerve­zett. A teremben helyet fog­laló fasiszta elemek csoport­ja több ízben félbeszakítot­ta a Szocialista Párt elnö­kének beszédét, amelyben élesen bírálta a Liberális Demokrata Pártot és a kor­mányt, különösen az Egye­sült Államokkal kötött ka­tonai szövetségért, a Ja­pánban levő idegen katonai támaszpontokért és a Kínai Népköztársasággal szemben tanúsított magatartásáért. A beszéd alatt az egyik suhanc előretört a szónoki emelvényhez és késsel mell­beszúrta Aszanumát. A Szocialista Párt elnökét sú­lyos állapotban kórházba szállították, ahol hamarosan meghalt. A hírügynökségek közlik, hogy a merénylőt a rend­őrség őrizetbe vette. Aszanuma a japán—ame­rikai katonai szerződés megszüntetéséért indított népi mozgalom egyik kima­gasló vezetője volt. ö irá­nyította azt az országos mozgalmat, amely Eisenho­wer amerikai elnököt an­nakidején tervezett tokiói látogatásának lemondására kényszerítette. Megkezdődik a bukott török diktátorok ügyének tárgyalása Gara György, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Október 14-én kezdődik Isz­tambulban a Bayar-Mende­res-klikk főkolomposainaic tárgyalása. Elkészült a ter­jedelmes vádirat, amelyben a hazaárulástól kezdve az alkotmány megsértésén át, a gyermekgyilkosságig, a fő­benjáró bűnök garmadát ol­vassák a demokratapárti kormányzat vezető tisztség­viselőinek fejére. Halálbün­tetés kiszabását kérik 71 vádlottra — köztük Bayar­ra és Menderesre. Megalakították az üggyel foglalkozó különbíróságot is. A tárgyalásokat Yassi szi­getén tartják és azok nyil­vánosak lesznek. Az ítéletek ellen fellebbe­zésnek nincs helye, azok rögtön jogerőre emelkednek, kivéve a halálos ítéleteket, mert ezeket' a nemzeti egy­ségbizottságnak jóvá kell hagynia. MIRŐL OLVASHATUNK * mwm bihb KÖVETKEZŐ SZÁMÁBAN? Utazás Rozi három térképén. A műtét sikerült DIOVERÉS (Szabó Pál frása) Beszámoló két Heves megyei tsz építkezéseiről 60 márkáért egy bracclante A magyar sport 1961. évi nemzetközi programjából. Előfizethető és példányonként is vásárolható a postás kézbesítőknél és hírlapárusoknál. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom