Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

9 Vasárnap, 1986. október 1 A szovjet kormányfő válaszai újságírók kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról.) taggal kell kezdeni, vagyis a leszereléssel! Meg kel) semmisíteni a fegyverzetet, ellenőrzést kell bevezetni. hogy senki sem fegyverkezhessek. Ezzel létre jönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte bizalom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a leszerelésről szóló megegyezést. Minél tovább 'húzódik ugyanis a megegyezés megteremtése, annál inkább lehetővé válik, hogy évről évre növekedjék az atomfegyverbe! és rakétatechnikával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atoméa hidrogénbombákkal és rakétákkal felfegyverzett államok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelésről szóló megegyezés. Ugy látszik tehát — jelentette ki Hruscsov —, hogy e nyugati logika értelmében sietni kell a leszereléssel, mégis Macmilían úr azt mondja, hogy öt-tíz évig várni kell. Ez azt jelenti, hogy most eredménytelenségre kell kárhoztatnunk a leszerelési tárgyalásokat. Ebből sül ki, hogv e tárgyalásokat megkezdem én, a nagyapa és majd az unokáim fejezik be! (Derültség). Ez valamiféle láncreakció, amiért az egész emberiség fizethet meg. Hammarskjöld és as ENSZ Hruscsovnak ezután két Újságíró Hammarskjöldre vonatkozó kérdéseket tett fel Hruscsov az egyik kérdéssel kapcsolatos válaszában aláhúzta: Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését Illeti, hogy tisztéről nem mond le, felszólalásomban — mint ahogyan önök is hallották —a következőket mondottam: -Ha Hammarskjöld úr lovagi erényekkel rendelkeznék, lemondana tisztéről*. Am nem voltam benne biztos. hogy vannak Ilyen erényei. s e tekintetben Hammarskjöld úr teljesen igazolta a róla alkotott véleményemet. Arra a kérdésre, hogy a Hammarskjöldre, továbbá az ENSZ javasolt háromtagú végrehajtó szervévej kapkapcsolatos esetleges kétharmad többséggel hozott szavazási eredményt Jóváhagyná-e a szovjet kormányfő, Hruscsov a következőket mondotta: Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalékos szótöbbséggel hoznák is, ml semmiképpen nem értenénk egyet vele. A vitás kérdések megoldásában az ön által kétharmadosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy országon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket döntenek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó országok döntik el Am ez nem parlament hanem nemzetközi * fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy az e fórumhoz tartozó egyetlen államnak se menjen a rovására. Ha akarják, nyíltabban Is felvethetem e kérdést: Képzeljék el, hogy az ENS2tagállamok képviselőinek fejében szeget ütne a következő -eszményi* gondolat: határozzuk el, hogy megszüntetjük a Szovjetunióban levő szocialista rendszert! Ml történnék, ha ezt rajtunk, a szocialista országok képviselőin kívül mindenki megszavazná? Mit válaszolnánk? Azt mondanánk, amit mi, oroszok hasonló esetben mondani szoktunk: -Egyék meg, amit főztek!* , önök hozták ezt a határozatot. hát éljenek Is vele. ml pedig továbbra is sac ját szocialista rendszerünkben élünk, mint eddig. Aki pedig beleütné orrát a dolgunkba — bocsássanak meg a durva, de eléggé találó kifejezésért —. annak a képébe vágnánk! Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, alaposan mélyedjenek el ebben a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocialista és semleges államokból áll, az imperialista, kolonaUsta tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendelkeznek. Mi, szocialista országok az. ENSZ-ben ma kisebbségben vagyunk. Ám ez átmeneti állapot. Ma még kisebbeélben vagyunk, de előre megmondhatjuk, hogy a jövőben önök lesznek kisebbségben. Következésképpen az. ENSZben levő ideiglenes többségűkkel ivem szabad visszaélniük, nem szabod kihasználniok arra, hogy határozataikat rákényszerítaék a kisebbségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi Itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzetközi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más állffmok szuverén!tását és az ügyeibe való be nem avatkozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. Igy Jutunk el a kérdés helyes megoldásához. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Ml nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hogy már ma a nyugati országokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsári Tanácsban és az ENSZ titkárságában. Ml nem többséget kérünk, hanem csupán saját jussunkat. A gyarmatonitók és a civilizáció A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — márpedig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a három állam csoport: a kapitalista országok: a monopoltőke országai, a gyarmattartó hatalmak; a szocialista országok, a valóban szabad világ országai, a lehető legszabadabb országok, továbbá a semleges országok. S mind a három csoportnak meglenne a maga részesedése egyharmadegvharmad arányban. Ezzel mindhárom átlamesopnrt számára azonos feltételeket teremtenénk. Ez lehetővé tenné a nemzetközi kérdések olyan megoldását. hogy e döntéseknek egyik államcsoport se lássa kárát Vajon ez nem ésszerű? — kérdezte a szovjet kormányfő. Hruscsov — Vászolya egy kanadai újságír<#T kérdésére — elmondotta, jellemzőül a gyarmatosítók tevékenységére, hogy amikor a belgák Kongót elfoglalták, akkor Kongó lakossága több mint 20 millió volt, amikor pedig kivonultak onnan, a lakosság majdnem a felére csökkent. Nem azért, mert a négereknek kevesebb gyermekük született volna, mint az európaiaknak, hanem azért, mert az embertelen viszonyuk között ezek a gyermekek idő előtt meghaltak. Utalt Hruscsov a továbbiakban arra is, hogy Ausztrália meghódításakor a gyarmatosítók irtották a bennszülötteket, mint a vadállatokat és csaknem teljesen kiirtották ezeket az embereket. — »Ezt nevezik -civilizációnak- — tette hozzá a szovjet kormányfő, majd igy folytatta: Ennek a -civilizációnak* az emléke örökké és századokig gyűlöletes marad a népek szemében.« Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint milyen eredményt ért el New York-ban az ENSZ-ben és azon kívül, Hruscsov a következőket mondotta: Azt hiszem, nincs mód rá, hogy valamilyen határozott mértékkel lemérjem az ENSZ-ben töltött rövid tartózkodásom alatt végzett munkám mennyiségét és minőségét Egyet azonban mondhatok: aki azt hiszi, hogy munkám hiábavaló volt, az nem érti, mi történt. Jó magvakat vetettünk el, a béke és a barátság magvait Lelepleztük a hazugságot és elültettük az igazság magvait. Bármilyen hangosan kiáltana most valaki, hogy elfojtsa az Igazság szavát, ehhez nem lenne elég erős a hangja. Az igazságot nem lehet megölni! Az igazság diadalmaskodni fog. Hogy mikor, azt türelemmel ki kell várni. Egy további kérdésre válaszolva Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet nép üdvözli az algériai népnek szabadságáért folytatott harcát Minden lehető segítséget megadtunk és megadunk továbbra ls — tette hozzá —, olyan segítséget, amely hasznos lesz az algériai népnek a függetlenségéért, szabadságáért vívott küzdelmében. Az öt semleges ország határozati javaslatával kapcsolatban Hruscsov — válaszolva egy kérdésre — emlékezetbe idézte, hogy a szovjet kormány kifejtette ezzel kapcsolatos álláspontját a javaslattevő országok kormányfőihez intézett levélben. ciaország példájára. Párhuzamot vont Anglia gazdagsága és India szegénysége, valamint Franciaország gazdagsága és a francia gyarmatok szegénysége között. A szegénység talán nemzeti sajátsága a gyarmati országoknak? Nem! Ez szociális jelenség, politikai jelenség. Jöttek a fosztogatók, kirabolták a leigázott országok népeit, aztán még azt mondják: "Köszönjétek meg, hogy kifosztottunk benneteket, mert elhoztuk nektek a civilizációt.* Nos, tudják, nálunk ezt szokták mondani: -Isten ments az Ilyen barátoktól, az ellenségeimmel pedig majd magam is elbánok*. Erre is ez áll: -Ments meg, uram, bennünket az ilyen civilizációtól, civilizációval pedig mi majd maguhk is megbirkózunk, megszerezzük azt!* Ezenkívül India magasabb színvonalon volt abban az időben, amikor Anglia leigázta. Anglia nem a civilizációra támaszkodott, hanem a rabló erejére, az erősebb erejére. És ezt nevezik jognak! Most pedig adják a nemeslelkűt Ez, tudják..., no, de elég ebből. (Derültség.) S. Günsburg, az AFP tudósítója feltette a kérdést: a Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja újból állást foglalt amellett, hogy amíg Van kapitalista társadalom, addig a háború elkerülhetetlen, továbbá, hogy az atombomba -papírtigris*. Nem kíván-e ön megjegyzést fűzni e kijelentéshez? Hruscsov: Nem olvastam ezt. Önök olvasták, s én kommentáljam?! Képzeljék el, milyen helyzetben vagyok! Önök olvasták, önök Is kommentálják. Ha majd olvasom, kommentálni fogom. (Derültség.) Lenx'C csúexértekexlet ? Segélyprogram — kétoldalú xxerxődrévén Egy amerikai tudósító kérdésére válaszolt ezután Hruscsov, arra a kérdésre, hogy növeli-e a Szovjetunió a hozzájárulását az ENSZsegély programjához ugyanúgy, ahogyan azt az Egyésült Államok megígérte. A Szovjetunió részt vesz az elmaradt országoknak az ENSZ útjárt történő megsegítésében — húzta alá Hruscsov. — Cgy véljük — folytatta —, hogy amíg nem jön létre megegyezés a leszerelésről, helyesebb, ha megmaradunk az ENSZ útján nyújtott segítségünk jelenlegi színvonalán. Mihelyt megegyezés születik a leszerelésről, annak eredményeként anyagi eszközöket lehet majd megtakarítani. tehát növelhetjük az elmaradt országoknak nyújtandó segítségünket, más országokkal való megegyezés alapién. Jobbnak tartjuk azonban, hogy kétoldalú szerződés alapján adjunk segítséget, vagyis hogy megegyezzünk az elmaradt országokkal és e megegyezés értelmében nyújtsunk nekik önzetlen segítséget. — Ami Eisenhower elnöknek a segélynyújtásról tett kijelentését illeti — mondatta Hruscsov —, a következőket mondhatom: véleményem szerint ha csak a tized részét adnák vissza annak, amit az imperialista országok az elmaradt országoktól raboltak, az is kevés lenne — már pedig annyit raboltak, hogy az több a soknál. Én azonban nem táplálok olyan vérmes reményeket, hogy az imperialista országok növelik segítségüket. Más ngyanis beszélni és megint más cselekedni. Á kapitalizmus csak rabolni tud. Valódi segítséget adni nem képes, mert ez ellenkezik a kapitalizmus lényegével. Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt Anglia és FranA következő kérdést Hamilton, a New York Times című nagy amerikai lap tudósítója tette fel: — Azt hiszem — mondotta —, Macmilían úrral folytatott beszélgetésében javasolta, hogy jövő év elején, miután Eisenhower elnök úr utódja elfoglalta helyét, hívjak öszsze a csúcsértekezletet és a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Nem fejtené ki részletesebben, hogy véleménye szerint mikor kerülhetne sor erre a találkozóra, t mit kellene ott megvizsgálni? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, igaz éz az értesülés. Midőn Macmilían úrral találkoztam — New Yorkban kétszer is találkoztunk — beszélgetéseink során érintettük e kérdéseket. Macmilían úr biztosított róla, hogy a csúcstalálkozóra sor kerül. Én ugyanarra az álláspontra helyezkedtem, amelyet már annakidején kifejtettünk: helyeseljük a csúcstalálkozót, hogy megoldjuk ott a német békeszerződés megkötésének kérdését, s következésképpen Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. Én azonban más problémáikat ls felvetettem. Amikor ezt javasoltam, abból Indultam ki, hogy meg kell gyorsitanj a német békeszerződés megkötését, hiszen e kérdés megoldása máris túlságosan elhúzódott. Macmilían úr biztosított engem, hogy meglesz a nagyhatalmak kormányfőinek értekezlete és azon tárgyalhatunk majd erről a kérdésről. Ha ez így lesz, ml is betartjuk szavunkat, amelyet májusban adtunk, azt követően, hogy az Egyesült Államok felborította a párizsi csúcsértekezletet. Ugyanezen a jegyzeten egy másik kérdés is szerepel: az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának kérdése. Az a véleményünk — ezelőtt is az volt —, hogy a leszerelés a legfőbb kérdés. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán szemlátomást nincsenek meg ahhoz a különleges feltételek, hogy ebben a kérdésben hasznos eredményekre jussunk. Először is számolni kell azzal, hogy e kérdés ENSZbeli megvitatása egybeesnék az amerikai elnökválasztási kampány csúcspontjával. Másodszor: egyesek azt a magyarázatot hozzák fel, hogy sok olyan kérdés van. amelyet a közgyűlés plénútnán kell megvitatni. A leszerelést mi mindig elsőrendű feladatnak tekintettük és tekintjük ma iS; olyan kérdésnek, amely minden mást megelőz. Ennélfogva, ha figyelembe vesszük e meggondolásokat, akkor nyilvánvalóan hasznos lenne összehívni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát és ezen csupán égy kérdést megvitatni: a leszerelésre és ennek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó megegyezés megteremtését. Erről nemcsak Macmilían úrral tárgyaltam, hanem más államférfiakkal is. Mikor lenne célszerű egy ilyen ülésszak ö6szehívása: véleményem szerint februárban, vagy márciusban. Egyesek azt mondták, hogy talán április nekik jobban megfelel. Jő lenne Európában összehívni ezt az ülésszakot. Az országok 80 százaléka — földrajzilag tekintve — közelebb fékszik Európához. Ennélfogva szívesen látnók, ha b rendkívüli ülésszakot Genfbe hívnák össze. Ha azonban a résztvevők megtisztelnének bennünket azzal, hógj a Szovjetunióban szeretnének összeülni, mi szívesen megrendeznénk az ülésszakot Moszkvában, vagy Leningrádban. A lehető legnormálisabb feltételeket teremténők meg az ülésszak munkájához. Shpiro amerikai tudósító feliette a kérdést, változatlan marad-e Berlinben a jelenlegi helyzet a légközelebbi csúcsértekezletig? HrttScsóv válaszában rámutatott, hogy a kérdés féltevése túl elvontan történt. Először is, lesz-e ilyen csúcsértekezlet? Ha úgy teszik fél a kérdést, mint Shapiro úr, ebből az következik, hogy én tegyek ígéretet a status guo fenntartására, miközben ismeretes, melyik évben és milyen napon lesz a csúcsértekezlet Et azt jelentené, hogy örökké német békeszerződés nélkül maradnánk. Ha úgy értik ahogyan mi, az amerikai után meglesz kezlet, akkor álljuk adott az"nban azt nincs meg az ézt a kérdést, vagyis, hogy elnökválasztás a csúcsertemi szilárdan szavunkat. Ha látjuk, hogy óhaj a csúcsértekezlet megtartására, akkor azok az országok, amelyek szerint meg kell kótni a német békeszerződést, végül is összeülnek és aláírják a békeszerződést. A* ember én a világűr « Murray, az Irish Times című írországi lap munkatássa tette lel az utolsó kérdést: Határozottan kijelentheti-e, hogy az idén emberi küldenek föl földkörüli pályára? Hruscsov: Fel akar talán Iratkozni első jelöltnek? (Derültség). A tudósító: önnel együtt. Hruscsov: Csakhogy én sem koromat, sem súlyomat tekintve nem vagyok érre alkalmas. (Derültség). Hruscsov: Ezt a repülést mi igen fontosnak, tudományos szempontból nagy jelentőségűnek tartjuk. Ennélfogva e kérdést nem Jéhet sportsaem pontból megítélni. Márpedig kitűzni valamilyen időpontot és a jelzett napon okvetlenül embert küldeni a világűrbe azt jelentené, hogy sportszempontból kezeljük ezt az igén fontos kérdést. Mi nem tűzünk magunk elé ilyen feladatot. Akkor küldünk majd embert a világűrbe, amikor előkészítjük e repülés megfelelő feltételeit, hiszen arról van szó, hogy megóvjuk a világűrbe felszálló ember életét. Hogy mikor kerül erre sor, aZt nem tudom megmondani, mert ez elsősorban a tudósok dolga. Embert .küldeni a Világűrbe már most ehhez nem kell nagy bölcsesség, dé visszahozni az embert: ez a fő dolog. Végül Hruscsov ezekkel á szavakkal búcsúzott: Mindenekélőtt köszönetet mondok tisztelt elnökünknek, az ENSZ-ben működő újságírók szövetsége elnökének, és önöknek valamennyiüknek, hogy jól traktáltak engem és barátaimat. (Élénk derültség). Az értékélés az önök joga, minden esetre ért igyekeztem lelkiismeretesen megdolgozni a kenyérért és sóért. (Derültség, taps) Köszönöm önöknek, uráim. barátaim, elvtársaim, a figyelmüket és a legjobb sikereket kívánok munkájukban. összpontosítsuk ftgveltrtünket és erőfeszítéseinket a közös célra, a béke biztosítására. Ahhoz, hogy a Földön biztosítva legyen a béke. né fordulhasson étÓ valamilven katasztrófa, minden Országnak meeecvez*sfé kelt jutnia a leszerelés kérdésébén. Ha ezt megtesszük, uraim, akkor meggyőződésem szerint örök dicsőséget szerzünk magunknak. Gyermekeink és unokáink ezt mondják majd: nem is voltak Olyan együgyűek apáink és nagyápáink. bármilyen rosszul éltek ls egymással, bármily sokat vitatkoztak. veszekedtek, mégis megértették a legfontosabbat: megakadályozták a háhorűt és biztosították a békét. Ez pedig elegendő minden lelkiismeretes embernek, hogy lelkiismerete nyugodt legyen, (taps.) Nixon és Kennedy éles vitája a televízió előtt A két amerikai elnökjelölt, Nixon és Kennedy televíziós vitát folytatott, amelyben elsflsorbah nemzetközi kérdésekről volt szó. A vita középpontjában az a probléma állott, hogy tulálkozzék-c az Egyesült Államok jövendő elnöke Hrüscsovval, vagy sem. Kennedy kijelentette, hogy a hazudozás helyett jobb lett volna megmenteni a csúcstalálkozót. Beismerte, hogy noha a kritikus kémrepülések szerinte -szükségesek voltak az Fgyesült Államok biztonsága szempontjából, nem feleltek meg a nemzetközi jog követelményeinek, és így sokkal jobb lett volna, na az amerikai kormány sajnálkozását fejezi ki és ezzel megmenti a csúcstalálkozót*. Nixon éles hangon válaszolt. Kijelentette, hogy Kennedynek nincs igaza. Nixon szerint folytatni kell a kémtevékenységet. A Köztársasági Párt elnökjelöltje kereken kijelentette, hogy a kémkedés helyes és ezért nem hajlandó bocsánatot kérni sém Hruscsovtól, sem mástól. Nixon közölte, hogy hajlandó lenne találkozni a szovjet miniszterelnökkel. de csak -megfelelő diplomáciai előkészítés után-. A nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy a vita mindvégig heves és sok helyen rendkívül éléShangú volt.