Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-29 / 256. szám

5 Szombat, 1960. október 29. NORMANDIA—NYEMEN Szovjet—francia film Normandia és a Nyemen folyó messze esnek egymástól a térképen. , A második világháború történetében azonban összeforrott ez a két név, mint a francia és a szovjet repülők bajiársiasságának és hősiességének szimbóluma. A történet 1942-vel kez- £ Qődik, amikor a fasiszta német csapatok felégetett szovjet földön nyomulnak előre, s masíroznak Párizs utcáin is a Viehy-i klikk árulása árán. Franciaországot megfosztották hadseregétől, az Észak-Afrikában állomásozó francia repülők viszont tétlenségre ítéltségük mellett ; sem hittek hazájuk vereségében. Ez a hit adta az erőt elhatározásukhoz, hogy megszöknek és tovább harcolnak a fasizmus ellen. Az angolok csak nyelvtudás után engedték volna őket gépre, a szovjet repülők viszont bajtársaikat látták bennük. A második világháború történetének egy része ez a film, és éppen ezért nem a szokásos filmszerű cselekményt kell benne keresnünk. Kár is lett volna ilyesmire törekedni, hiszen az élet nem mindig szü) regényeket, hanem csak egyszerű mindennapokat, névtelent hősökkel, mint ez esetben is. A film egészét éppen a valóság rajza adja meg; a francia re• pülök kezdeti kudarca és szovjet bajtársaik végtelen szeretete, amellyel átsegítik őket a megpróbáltatásokon. Két nagy jelenet bizonyítja ezt leginkább: az egyik, amikor Chardon francia hadnagy tévedésből lelőtte a mindig mosolygós, vidám Tarasztnko százados gépével; majd pedig, amikor a sebesült De Boissy nem teljesíti a parancsot, nem ugrik ki généből az egyetlen, kéznél lévő ejtőernyővel, mert akkor cserben hagyná szovjet bajtársát, a gépben kuporgó fedélzeti mechanikust. Drámaiságban ez a két jelenet a film csúcsa, noha a forgatókönyv írói — Charles Spaak, Elsa Triolet és Konsztantyin Szimonov — nemcsak sötét színekkel dolgoztak. A hősök nehéz életében mindig van idő nevetésre, tréfára, s a mindennapok apró epizódjaiból kicsendül a jellegzetes szovjet és francia humor is. A rendező, Jean Dreville, mindvégig izgalmas és hiteles filmet forgatott. Jacques Natteau operatőr munkájában a háborús híradófilmek eir"-egy kockáját ls felhasználta, ami csak emeli a film érdekességét. Külön kell szólni a Moszkvában és Dél-Franciaországban készült külső felvételek operatőri szépségéről. A kooprodukcióban kitűnő szovjet és francia színészek — Doronyin, Lebegyey, Bamdasz, Guszjev, Ribnyikov, Medvegyev, Andrej Umanszkij, Nyikolaj Bataj; Marc Cassot, Jean-Claude Michel, Georges Riviere, Roland Menard, fierre Trabaud, Giani Esposito, Jacques Richárd, Jean Hoube, Gerard Darrieu és Gerqrd Buhr — játszanak, képviselve játékukban a legkülönbözőbb típusokat, hősöket és költött személyeket, akiket a való történet egymás mellé állított. L, F. SIKLÓS JÁNOS: Áéia a hú műkön IL Húszesztendős^ tapasztalásából mondta Dancs Laci, hogy errefelé végtelenül nagy volt mindig a parasztember vendégszeretete, -idegen tisztelete-. Persze, ez nemcsak Mórahalmon járta így, ilyen emberszerető népség nálunk mindenfelé a .parasztember. De a homokiak nagy -embertisztelete- mögött régen az alázatosság kalapolt. A mórahalmiak többsége árendása volt a nagytekintetű Szabad Királyi Városnak, mivel errefelé a legnagyobb birtokos Szeged városa volt. S az ilyenfajta bérgazdálkodásnál sohasem tudhatta előre az istenverte bérlő, hogy melyik adóhivatali ember milyen lábbal kelt, vagy a gazdásznak derűs, vagy borús a kedve.., s ha az -illendő tisztelet- hiányzott .,. esetleg a szerMi olvasható a számlán? A Szegedi Ruhagyár takarékossági mozgalmiról Talán egy évvel ezelőtt írtunk a Dél-Magyarországban arról, hogy a Szegedi Ruhagyárban ' új alapokra féktették az anyagtakarékossági mozgalmat, s hogy ezzel kapcsolatban a régebbi évek gyakorlatából felelevenítették a dolgozók egyéni megtakarítási számláját. Mi is ez a számla, és mire szolgál? Lényege, hogy az a műhely, az a szalag, amely cérnából, gombból, a közvetett felhasználásra kerülő anyagokból, tehát krétából, tűből, gyűszűből, tisztítószerből, szappanból, vagy vasa-' lóruhából az előírtnál nagyobb megtakarítást ér el, megtakarítási számláján részesedik az anyagi haszonból. Szigorú feltételek A feltétel tehát az, hogy a, takarékossági intézkedési terv alapján az 1959-es tényszámokhoz képest hozzon ez az újabb erőfeszítés eredményt, s a megállapított műhelynormákat — melyeken a fél év eltelte után ismét változtattak — körültekintő, gondos munkával lehessen csak túlszárnyalni. Ily módon sikerül elérni, hogy a számlára kerülő összegek mind reálisak,' valóban^sökkentik a termelési költségeket. Nem könnyű ilyen feltételekkel takarékoskodni. De lehet. Ezt bizonyítják negyedévről negyedévre a ruhagyári dolgozók. A harmadik évnegyedben 70 ezer forintot gyűjtöttek össze a számlára, és ebből 10 ezer 600 forintot kaptak meg jutalomképpen. Az 50 ezer forint értékű pérnamegtakarítás centiméterenként jött Ö6sze, s talán még nehezebb volt a vasalóruha 1560 forintos megtakarítása. Norma szerint ezer öltönyhöz 5 méter 15 centi vasalóruhát szabad felhasználni. Többet nem, de kevesebbet lehet. És az utóbbi sikerült. Új lehetőségek Ez a módszer számtalan olyan takarékossági lehetőséget feltárt, amelyre korábban nem is gondqltak. A diribdarab, elhasznált szappant mcet újból felfőzik, s ez kétezer forint megtakar rítást jelentett az elmúlt három hónapban. A nyersanyagraktár dolgozói eddig a MÉH-nek adták el azokat a kartonokat, amelyekre a szöveteket göngyölik fel. Ujabban — filléres ár helyett — kilónként 4 forintért a kereskedelem vásárolja meg. Az eredmény 6400 forint. Vehetünk példát a konyhából is. A főzés körül felgyülemlő zs'raáék sokáig a malacok táplálékába,' moslékba került, míg rá nem jöttek arra, hogy 6 forintért becserélhetik szappanra. így 12 forinttal olcsóbb szappanhoz jutottak, s ez is 640 forintos vállalati nyereség. Sok kicsi sokra megy. Ez a gondolat vezérli a ruhagyári dolgozók 80 százalékát, mert hiszen körülbelül enyy/Cost van rá szükség! Vásároljon HORDÓT KÁDAT DÉZSÁT MINDÉN MÉRETBEN ÉS NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK vas- és faáru boltjainkban I. sz. Vas- és faáru bolt, Lenin krt. 39 (Anna kútnál) 10. sz. Vas- és faáru bolt, Marx tér 6. (Uj bérház) Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat Elfekvő fogyóeszköz készletből átadó Jénai teáskanna 20 db Hitelesítetlen 0.5 1. korsó 400 db Hitelesítetlen 0.3 1. (.tangó) pohár 3000 db -Asztali grill silta 3 db Fekvő cukorkatartó üveg 40 db üzemi burgonyanyőmó állvánnyal 0 db XIII. ker., VENDÉGI.ATÓ1 PARI VÁLLALATNÁL, XIII., Váci U. 8. Telefon: 121-286. Ugyanitt különbfizft vendéglátóipar! állóeszközök, bert ndczesek (székek, asztalok, pohárállványok slb.) átadók nyien nyitottak maguknak takarékossági számlát az üzemben. Műszerészek, vasalók, varrók, konyhaiak, művezetők és főművezetők, szabászok, valamint a nyersárurgktár bevizsgálói vesznek részt ebben a takarékossági mozgalomban. Az üzem feltétlenül jól jár vele, s ami különösen vonzó benne: a dolgozók egyénileg is. Az 1—2-es terem dolgozói — akik szövetöltönyöket készítenek — az 50 ezer forintos cérnamegtakarításon belül több mint 16 ezer forint értékű cérnát takarítottak meg, s jutalmul 2450 forintot kaptak. Vasalóik például 825 forint értékű vasalóruhát takarítottak meg, s 165 forinttal részesültek belőle. Érdemes megtanulni Az egyéni takarékossági számla bevezetése óta eltelt esztendő tapasztalatai azt tanúsítják, hogy ez a módszer kitűnően bevált. A sikert a Ruhagyár vezetőinek, és még inkább dolgozóinak számlájára írhatjuk, mert nagyszerű alkalmat találtak az apró értékekkel való gazdálkodásra. Tavaly — a kísérlet láttán — még nem mondhattuk azt, hogy ennek a mozgalomnak jövője van, hogy ezt a módszert nem' csak itt, hanem a szegedi üzemek legtöbbjében sikeresen lehetne alkalmazni. De most már bátran állíthatjuk! Nincs messze sem a Cipőgyártól, de még, mondjuk, a Szőrme- és Bőrruhakészítő Üzemtől sem a Ruhagyár, érdemes egy-egy küldöttségnek átsétálni a Kossuth Lajos sugárűtra — tapasztalatcserére. F, K. Tisz a kézzel • •• ződés végén lőttek a megújításnak ... Az idötájt a hadseregben is a legnagyobb Úr volt az őrvezető. Ité)ptet és bocsánatot osztogatott a bakának és ez ellen nem volt apelláta... mint ahogyan a t. közigazgatás kis viperáinak a csípését is jó pofával illett fogadni.. i Na de ez a világ oda van és a homoki paraszt dereka is egyenesebb lett, nagyot nőtt emberi méltósága, s társadalmi jelentőségnek megfelelően gondolkodik a homoki jövőn. Emberszeretete, híres vendéglátó szokása megnyilatkozik most is, alázattól mentesen, őszintén, ha idegen kerül a portára. A saját példámmal tanúsítom. A Felszabadulás utcán jártam és találomra benyitottam egy újonnan épített ház léckerítéses kapuján. Mikor elmondtam, ki vagyok, mi járatban, zavar helyett udvarias mozdulattal nyitott ajtót az asszony. Bevezetett a homályos szobába, kis világot csinált az Utcára néző ablak függönyén ... és elnézést kért, mivel kilépett a kamrába kezet mosni, hogy tiszta kézzel fogjunk kezet: a ja.vakorabeli • asszony, meg én. Ha semmi egyéb nem történt volna, csak ennyi, akkor is azt mondanám: az emberszerető, vendégtisztelő tulajdonság most látszik rqeg szépen, tisztán, mikor nem jár függőségi alázattal. De ahogyan ilyenkor őszön szokás, térült-fordult az asszony, előkerült a férje meg a tőszómszéd és a must. fneg a murci, körbejártak a poharak. Nem maradt nyoma a régi árendás bérlő tib-láboló féjszegségének, rövid fél óra után úgy beszéltünk, mint virtikli politikusok, járatpsap az élet kicsi és nagy kérdéseiben. Én nem mondtam, hogy miért érkeztem... dg előre tudták mindketten ... és mosolyogva kérdeztek rám: • -Hát mondja mán... a termelőszövetkezet ügyében látogat mindet. Ugye így van?— Ördögük van — mondtam nekik —, de ez egyszer megcsalta mindkettőjüket. — Na csak. — Ugy, ahogy mondom... mivel nincs szándékomban szövetkezeti kérdésekről diskurálni. — Nem igaz a'... tréfál yelünk — szóit rám a vékony, szikkadt arcú házigazda. — Igaz biz a'... mert nem akarok úgy járni, mint egyik-másik tanító a községben ... — válaszoltam határozottan, komolyan. — Hát ez meg miféle? Nevettem és meséltem nekik a históriát. Úgy tisztelték aní& kat, tanárokat, ahogyan dukál a fáradságos, szorgalmas munkáért... a gyerekek neveléséért. Az idősebb tanítók iránti tisztelet, a régebbi esztendők -tanító bácsi—jának szólt, a fiatalabb tanárok becsülése meg az iskolás gyerek szellemi előmenetelének elismerésén alapul. Nemcsak úgy jelentkezik ez, hogy megjóestételik egymást — tanítók és a lakosság —, hanem tisztességes áron tejet, tejfölt, tojást kap a tanító és örül a gazdasszony, akit a tanítóék kiválasztottak, hogy onnan hordják el a reggeli tejet és nem más portáról. De most esztendeje aztán valahogyan módosult a helyzet... és a tanítók egyike-másika fölött átnéztek a mérges tekintetek. A kalaplevéteUel történt előreköszönését még csak fejbiccentéses, kalappöccintéses fogadj isten sem követte... Megapadt a tejelő tehén teje, a tyúkok sem tqjtak elég kiadósan ..; legalábbis a tánítóék részére. Valami baj történt. A baj okát az élet szolgáltatta, egészen érdekes módon. Régen az árendás homoki parasztot ölte az adó, árenda, az ingatag piac, a városi pénztelen seg, meg a hatóság ezerrnarkú keze. Hova ment panaszra, tanácsra a hivatalosok furfangjával szemben? A tanítókhoz, akik közül nem is kevesen — legalábbis érzelmükben — a futóhomokkal vesződő paraszt mejlett álltak. Gyógyít ható-e az öregség? Az idő előtti megöregedést gyógyítani lehet, következésképpen az emberi életet meg lehet hosszabbítani — mondotta Anna Aslan, a Román Tudományos Akadémia gerontológiai intézetének igazgatója. Az öregedés gyógyításának az intézetben kidolgozott novokainos ' módszere igen hatásosnak bizonyul. A páciensek novokainos Injekciók hatására fokozatosan visszanyerik a hosszú évek alatt elvesztett fizikai erőt, munkaképességet, emlékezőtehetséget, s lényegesen javul szervezetük anyagcseréje. Jelenleg 7000 embert tartanak számon, akiknek az intézet kollektívája adta vissza fiatalságát. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a megfiatalítás problémája teljességgel megoldódott. Ez korai lenne — hangoztatta Anna Aslan. Tavaly aztán gazdálkodásról eszmecserézett a homok, megkérdezték a tanítókat is, hogy -most már mi legyen a helyzet-. Reggel időben történt ez, mikor a tanítók a tejért szaladtak, vagy tojást vittek..; és ilyenkor úgy feleltek többségükben á homoki tanítók, hogy -a közös gazdaságon kívül nincsen más paraszti jövő Magyarországon. De nemcsak itt, Keleten meg Nyugaton is a nagyüzemi termelés dominál-. Este aztán elmentek a tanítók közül többen, hogy részletesebben kifejtsék a vélepiényüket ebben g sorsdöntő kérdésben. — Hát így volt — kuncogtam rájuk — és én azért nem hozakodtam elő, hátha megorrolnak rám ..; pedig nem is akarok tejet, meg tojást vásárolni. Lesunyt fővel nézte az asztalt a két homoki gazda, talán megszégyenítettem őket. Vagy valótlant állítattam? — Falun ma a tanítók is a parasztok mellett állnak... a paraszt jövőjét biztosító életformát magyarázzák .. — folytattam a beszélgetést. A két emberit gyeit. — A mórahalmi pártszervezet meg tanács véleményével egyezik a tanítók véleménye is ... Abbahagytam. Észrevettem, hogy észrevétlen, de mégis a legnagyobb kérdésnél vagyunk. — Mégis a tsz lett a beszéd vége? — Én hoztam elő? — kérdeztem sértődötten. Uj szünet következett.., és a házigazda megemelte poharát* a sárgán-szürkén mozgó murcival. — Az élet hozta elő, mindönnap ... mindön órában, amíg möglösz itt is Mórahalmán .., Teljesen. — Igaza van — mondtam és emeltem a poharamat. Az üvegajtóban megláttam a háziasszonyt és hívtam, hogy igyon velem is egy korty mustot. — Mindjárt — válaszolt nevetve —, csak megöblítem a kezem, a jószágot etettem. Megöblítette a kezét, hogy tiszta legyen, mert koccint a vendéggel. — Hát azé' nem úgy állunk a tanítókkal.. . tisztöljük űket, mögkalapoljuk egymást — felel nagysokára az elhangzott megjegyzésre a bajuszát törölgető házigazda. — Tudom én .;. mondták ők is ... a tanítók. — Akkó jó van!