Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

3 Vasárnap, 1!)60. október 23. 3 Eredményesen halad az őszi yetési munka A szegedi tsz-ek élenjárnak a terménybetakarításban — A Haladás, a Rózsa Ferenc és a Felszabadulás Tsz-ek már befejezték a kukoricatörést Az elmúlt héten már több volt a napfényes idő, s a korábbiakhoz képest kevesebb eső esett. A kedvező időjárás eredménye Szegeden és a járásban a betakarított kukorica, paprika, cukorrépa tízezer mázsáival s az új vetések ezer holdjaival mérhető. A nagy munkalendületet látva Hovórka István, a szegedi megyei jogú városi tanács főmezőgazdásza és Katona • Mihályné, a járási tanács ícmezőgazdásza tegnap, szombaton már azt jelentették: v ha újabb tartós esőzések nem következnek, november 10-re nagyobbrészt a szegedi és a járási községek határaiban is befejeződik a terménybetakarítási és vetési munka. Szeged termelőszövetkezetei november 15-ig a gabonavetési munkákban előreláthatóan elérik a száz százalékot. Mind a szegedi határban, mind a járásban megvan a lehetőség ahhoz, hogy az új vetések naponta szinte hatványozott mértékben szaporodjanak. A szegedi Dózsa, a Haladás és a Rózsa Ferenc, valamint a .Felszbdulás Termelőszövetkezetekben rok. A gépállomások gépei mellett a szegedi szövetkezetek 9 univerzális és három Hoffer traktora is éjjel-nappal a földeken van. Nappal a termést fuvarozzák, éjjel pedig szántanak. A munka tempójára jellemző, hogy a Felszabadulás Tsz 700 holdnyi kukoricatermésének a betakarítása csak tegnap fejeződött be, de ebből a területből már 250 kataszteri holdnyit be is vetettek búzával. Sok termelőszövetkezetben — hasonlóan a baktói Felszabaduláshoz — most ez a munka sorrendje. Elöl haladnak a kézimunkások, utánuk a silókombájnok, szártakarító csapatok, ezeket pedig a szántó traktorok és a vetőgépek követik. A Felszabadulás Tsz-ben a közel 500 kézimunkást 14 traktor követi a munkaláncban. Ugyanilyen munkaláncot szerveztek meg a szőregi Petőfi Tsz gazdái is. Kasza 1-ajos, a tsz elnöke elmondotta, hogy a terv szerint november 7-ig elkészülnek a kukoricatöréssel. Ezt követően három napon belül az utolsó barázdányi búzavetés is a földben lesz a Petőfi Tsz gazdaságában. s kukoricatörés már száz A kukoricatörő brigádok százalékig befejeződött. után silókombájn takarítja A betakarított kukoricaföl- a szárat> 8 a teltek a deken két műszakban, éjjel- töréssel szinte ,egy időben nappal dolgoznak a trakto- szabadulnak fel; Nem érMegyei szőlőtermesztési tapasztalatcsere Pusztamérgesen A Csongrád megyei tanács mezőgazdasági osztálya október 24-én, hétfőn megyei szőlőtermesztési tapasztalatcserét és ankétot rendez az Ásotthalmi Állami Gazdaság pusztamérgesi üzemegységében. Az ankéton Varga Béla, a Békés—Csongrád megyei állami gazdaságok főkertésze tart előadást A nagyüzemi szőlőtermesztés helyzete Csongrád megyében címmel. Ezen az ankéton a termelőszövetkezetek elnökein, mezőgazdászain kívül részt vehetnek azok a termelőszövetkezeti gazdák is, akik komolyan érdeklődnek a nagyüzemi szőlőtermesztés új módszerei iránt. Az értekezletet gyakorlati bemutató követi. A résztvevők megtekintik az állami gazdaság új szőlőtelepeit, ezt követően pedig a Csongrád vidéki Állami Pincegazdaság szőlőfeldolgozó üzemébe látogatnak el. Bemutatják a vendégeknek az Ásotfchalmi Állami Gazdaság új, szakszerűen megépített gyümölcstárolóját is. Az érdeklődők, akik nem tudnak közvetlenül Pusztamérgesre utazni, hétfőn reggel fél 9-kor a szegedi járási tanács Széchenyi téri székháza elől autóbuszon indulhatnak Pusztamérgesre. Új lakótelep Budapesten, a régen elhanyagolt József Attila-telepen (volt Valériatclcp) új lakónegyedek épültek és épülnek. Nemrégen adtak át a boldog lakóknak egy új blokkot. Képünkön: az új lakók ismerkednek az új környezettel, demtelen megjegyezni, hogy a szőregi Petőfi Tsz gazdái, az aszályos időjárás ellenére is kitűnő kukoricatermést takarítanak be. a Martonvásári l-es hibridfajta holdankénti átlagtermése meghaladja a 40 mázsát. A kukoricatörés, mely csaknem mindenütt a gyors vetés feltétele, a járás számos termelőszövetkezetében is száz százalékig befejeződött már. Készen vannak ezzel a munkával a dóci Virágzó, a domaszéki Rákóczi, a szatymazi Lenin, a zsombói Béke, a balástyai Móra Ferenc, a dorozsmai József Attila, a pusztaszeri Petőfi és a sándorfalvi Béke Tsz-ek gazdái. Ugyanakkor mintegy 10 olyan termelőszövetkezet is van a járásban, amelyet csak pár nap választ már el a kukoricatörés végétől. Az ásott hal mi Szabadságharcos Tsz-ben már csak 20 hold kukorica törése van hátra. A rúzsai Napsugár Tsz 630 holdnyi kukoricájának a 87 százalékát törték le péntek estig. Az ősziárpa-vetések nagyobb része a legtöbb szövetkezeti gazdaságban már kikelt, s szépen bokrosodik, bár vannak még helyek, ahol az árpavetések egy része csak a jövő héten fejeződik be. Száz százalékig befejezték az árpavetést többek között az algyői Napsugár, a Petőfi és az Uj Élet Tsz-ekbem. Készen vannak ezzel a munkával a dorozsmai József Attila, a mórahalmi Uj Világ és a pusztaszeri Petőfi Tsz gazdái is. Pusztaszeren már a rozs vetése is teljesen befejeződött. A legnagyobb lemaradás viszonylag a búzavetéseknél mutatkozik, bár ezzel ezideig még nem vagyunk elkésve. A szegedi járásban földbe került eddig 4900 katasztert hold búza vetőmagja, a tervezett 19 ezer 600 holdból. Az elmúlt héten derekas, elismerésre méltó munkát végeztek az egyéni gazdaságok is a szegedi járásban. 41 ezer 933 holdnyi együttes búza- és rozsvetési tervükből 24 ezer 138 kataszteri holdat már teljesítettek. Ugyanakkor a cukorrépa szedését 94. a kukorica törését 76 százalékig végezték el. Ezekben a munkákban megelőzték a termelőszövetkezetet, a szüretben viszont a közös gazdaságok mögé kerültek. Az utóbbi értékelések szerint a tsz-ekben a szüreti munkák 92 százalékig, az egyéni gazdaságokban 88 százalékig haladtak előre. Az őszi munkákban most még azokat a termelőszövetkezeteket sem érheti elmarasztalás, ahol korábban gyenge volt a munkafegyelem. Az új szövetkezeti gazdák nagy többsége megértette, mi a kötelessége családjával s az országgal szemben. Az elmarasztalás hangján most talán csak a deszki Kossuth Tsz-ről szólhatnánk. ahol mindeddig nem tudták jól megszervezni az őszi betakarítási munkákat. KINEK A PENZEN? A

Z utóbbi években már egészen -természetessé- vált nálunk, hogy mindenre -együnk, igyunk egyet-. Persze ez jó magyar szokás és kár is erről lemondani, meg nem is olyan rossz olykor-olykor egyet inni, jókedvűen elénekelgetni... csak... csak, hát kinek a kasszájára? S itt van a kutya eltemetve. Vegyünk csak néhány példát a teljes érthetőség kedvéért. Divatossá vált az évfordulók ünneplése és ennek ürügyén a nagy -trakta-, ötéves évfordulók — szép beszédek és még Szebb pohárköszöntők ... Tízéves jubileumok, jól sikerült beszédek és még remekebb pohárköszöntők ... Előfordult olyasmi is, hogy egyik kórházunk megünnepelte száznegyvenöt éves (!) korát és azután, hogy tovább idősödött, a százötven évet is. Meglehet, hogy most készítik elő a százötvennégy éves jubileum ünnepségeit. De nem is volna itt különösebb baj, ha ezek a szép ünnepségek mondjuk az ünneplő emberek számlájára történnének. Mert ahhoz senkinek nincsen köze, hogy ki, mikor és hogyan ünnepel — gazdagon, vagy szegényen —, ha ezt a saját zsebére teszi. De ahhoz már igencsak köze van mindenkinek, ha ezeket az ünnepségeket... a dolgozó nép pénzén rendezik meg. Előfordult több esetben olyan ünnepség is, hogy a jubileum kapcsán az ünneplő közönség nagyobbik része sós kiflit és egy kis üveg sört kapott megemlékezésül... viszont az ünneplők másik része terített asztalnál birkapaprikással és pusztaszeri rizlinggel ünnepelte magát. Elgondolkoztató ez a különbségtétel is. De lehetséges, hogy nem futotta többre, csak néhány tucat zónapörköltre és — mivel a többieket is ki kellett elégíteni —, hát néhány száz sós kiflire. P

éldáink közé sorolhatjuk, hogy mi új — és szerencsére egyre terjedő — szokásainkat is meg-megkörnyékezi az ünnepi »trakta«. örvendetes, hogy tömegessé válik a névadó ünnepség, a szocialista esküvő. Mutatják ezek az ünnepségek, hogy tisztulnak a gondolatok és az emberek szeméről lekerül a zsolozsmával ragasztott hályog. Ez nagyon jó — de az már kevésbé dicséretes, hogy egy-egy névadó ünnepséget heje-huja követ az állam pénzén! Nap mint nap találkozni olyan '"ünnepségszervezővel", aki azért nyomorgatja a különböző társadalmi szerveket, hogy valami kis pénzt szerezzen: -legyen, mivel megkínálni a boldog szülőket". De leggyakoribb, hogy a főkönyvelőt gyötrik meg: valahonnan manipuláljon el néhány százast, egy ezrest, hogy azzal gavalléroskodjon az igazgató, vagy valamilyen vezető tisztséget viselő vállalati, állami ember: aki ez esetben névadó szülőként szerepel. J

ól megy ez így? Nem! Mi az egyházi szertartások mákonya ellen vagyunk, s nem az ellen, hogy a névadó szülők traktát rendezzenek. De ne az állam, ne a nép zsebéből. Szabályozták a burgonya, a vöröshagyma, az étkezési szőlő ós a téli alma magánkereskedői árát A Magyar Közlöny 1960. október 22-i számában közli a belkereskedelmi miniszter rendeletét a zöldség- és gyümölcsáruk magánkereskedői áráról. A Belkereskedelmi Minisztérium az országos árhivatallal egyetértésben elrendelte, hogy étkezési burgonyát, vöröshagymát, étkezési szőlőt és téli almát a kiskereskedők legfeljebb az állami és a szövetkezeti kereskedelemben érvényes fogyasztói áron hozhatnak forgalomba. A többi zöldség-és gyümölcsáru magánkereskedői haszonkulcsa a beszerzési ár 25 százaléka lehet. Ebbe természertesen az áru szállításának költségei is beletartoznak. Irta: Siklós János A fiatalok házasságkötése is szép, felemelő, tiszteletet kiváltó ünnep. Illik hozzá a lakodalom. S nagyon he}yes az, hogy KISZ-szeevezetünk elősegíti a derűs, kellemes esküvői ünnepeket. De az már nem lehet helyes, hogy az állam pénzén, a szövetkezet hízóján, borjúján lakodalmazzanak. Megyénkben előfordult, hogy egy nagyszabású lakodalom egész költségét "elkönyvelték" valamelyik alrovatra. Sokkal célszerűbb lenne, ha a vendégkoszorú vállalná. a lakodalom költségeit és nem az állam kasszájára táncolnának reggelig. Ezzel a kérdéssel érdemes tüzetesebben foglalkozni és határozottan megtiltani az állam pénzéből való gavallériát. Nemcsak üzemekben, hivatalokban, hanem állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben is. Az utóbbi időben mind több és több vezető államférfi, pártmunkás jár vidékre, tanulmányozzák az ország gazdasági, politikai életét, a lakosság életkörülményeit stb. Megyénkben ugyan ritkaság, de előfordul, hogy a helybeli vezetők egymást túllicitálva rendeznek programokat, ebédeket, vacsorákat, kedveskednek a körükben megjelent elvtársaknak. Ez a kedveskedés valóban őszinte, tiszteletre méltó, mert az ország vezetőinek megbecsülése és szeretete jelentkezik ebben a község, üzem, város vezetői részéről. S ezt nem lehet egyértelműen úgy magyarázni, hogy e kedvesség "fogásokban", gazdag ebédekben, vacsorákban jut kifejezésre — a megbecsülés és a szeretet valóban őszinte, tisztességes szándékú. De sokszor a külsőség, a túlzott "szervírozás« lerontja az értékét ennek a szívből jövő, jó szándékú kedvességnek. mj ehéz helyzetbe kerül a miniszterelnök, a Politikai Bizottság tagja, a miniszter, amikor tiszteletére valami különlegességet szerveznek. Miért? Egyrészt azért, mert nem akarja megsérteni a helyi vezetőket azzal, hogy nem fogadja el az ebédet, vacsorát stb; mert nem tartja összeegyeztethetőnek a jogos, szigorú takarékossággal. Másrészt meg azért, mert ha elfogadja, úgy tetszik, mintha maga is megszegné a takarékosság mindenkire kötelező elvét. Ilyen furcsa helyzetből kétféleképpen jut ki az illető elvtárs. Vagy úgy, hogy nem fogadja el a traktát és elmondja erről a véleményét, vagy úgy, hogy kifizeti az egész költséget és ezzel ő látta vendégül vendéglátóit. Felesleges ilyen kellemetlen helyzetbe hozni a párt és az ország vezetőit. A Magyar Népköztársaság megfizeti 6aját funkcionáriusait, azok nem kívánnak külön -traktákat". A vendéglátás mértéke szerény körülmények között is éppen olyan kedves, mint túlzott elökelösködéssel, sőt bensőségesebb és emberibb is. Van nálunk szórványosan olyan felfogás is, hogy ha az állam pénzén kenjük az állam kerekét, akkor az jobban forog. Ez a tipikus burzsoá-kispolgári felfogás nem is kevés pénzt emészt fel. Ennek többféle oka van.de megmagyarázni egyiket sem lehet. Kisebb beosztású miniszteriális vezetők jönnek üzemekhez, állami hivatalokhoz. A helyi vezetők — abból a torz elképzelésből kiindulva, hogy -rajtuk múlik a beruházás összege-, vagy -a póthitel" stb. — úgy gondolkodnak helyenként, hogv érdemes őket megtraktálni, esetleg ellátni egy-két demizsonnal, vagy valamilyen helyi különlegességgel. Na, persze, az állam pénzén. Ennek súlyosabb és tisztességtelen fajtája az, hogy akadnak olyan vezetők, akik egyéni helyzetük javítását — hogy -jobban feküdjenek fönt" — akarják elősegíteni az állam pénzén vásárolt különböző -kedvességekkel". És természetesen akadnak; akik ezt nem is veszik rossznéven. Az igaz, hogy ilyen -kenegetés" után talán -jobban lehet feküdni fönt- — de csak addig, amíg a megkent ember szűrét kiteszik éppen azért, mert megkenték. Vagy fordítva: a kenegető ember jut börtönbe. »t em közömbös az sem, [^j hogy kinek a pénzén és milyen célból szalad az autó. Mindannyian örülünk annak, hogy utcáinkon az autók ezrei szaladgálnak. Ez nemcsak azért jó, mert az ország és a lakosság gazdasági stabilitását, gyarapodását jelzi, de azért is, mert ma a technika viszonyai között az autó nélkülözhetetlen közlekedési eszköz. • Az állami és vállalati autók munkaeszközül szolgálnak, nélkülük a vezetők dolgozni ténylegesen nem is tudnának. S ezek az autók valóban a munka érdekében szaladnak az utcákon, az országutakon. De sajnos nem mindig, mert akadnak olyan vezetők is, akik állami autó nélkül nem tudják elképzelni az életüket. Nem hivatali érdekből, munka céljára, hanem egyéni kényelemszeretet miatt használják állampénzen az állam kocsiját. Nem ritka eset; hogy fodrászhoz, piacra, kirándulásra stb. eljárogat —• a munkaeszközként egy-egy vezetőre bízott — állami kocsi. Semmit sem szólnánk, ha saját pénzén vásárolt kocsit tartana fenn a kényelemszerető vezető és azzal járogatna piacra, kávéházba, fodrászhoz, vagy egyéb helyekre! Ha saját kocsira nincs pénze, akkor béreljen taxit és azzal közlekedjen — ezellen sem emelhetnénk semmiféle kifogást. De az állam pénzén ... mégiscsak furcsa. Erőteljesen hangsúlyozom, hogy a felsorolt jelenségek nem általánosak és nem is nagyméretűek. Vezető beosztásban dolgozó elvtársaink becsületes emberek, tudásukkal, őszinte meggyőződéssel szolgálják népünk boldogulását. Munkájuk iránt bizalom nyilvánul meg, a dolgozó kollektívák bizalma segíti őket, s legfeljebb néhányan feledkeznek meg a kötelező szerénységről és takarékosságról. De a figyelmeztetés is a bizalom jele, ahol ez szükséges. S aki elmulasztja adott esetben, indokolt helyen a figyelmeztetést, az voltaképpen csorbítja azt a bizalmat, amelyet vezetőink élveznek munkások, parasztok, dolgozó emberek között. A figyelmeztető segítség különösen most jelentős, mikor minden fillért külön kell megnéznünk, mielőtt kiadjuk. Az üzemekben serkentjük munkásainkat több és jobb termelésre, takarékosságra, hogy népünk életkörülményeit szebbé, jobbá tegyük. Az üzemekben érvelve, tanítva, nevelve segítjük azokat, akik nem értik még, hogy nap mint nap többet kell nyújtania a magyar iparnak ahhoz, hogy az ország népe boldoguljon. S amint kiderül, üzemeink munkásai és vezetői is értik, hogy miről van szó. A

z állam pénze a dolgozo nép nehéz mun- . kájából tevődik össze. Ezt a pénzt a legésszerűbben. használjuk fel — dolgozó népünk boldogulására és javára.