Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

I Péntek, 1960. október 21. 4 Hruscsov nagygyűlésen számolt be a szovjet ENSZ-delegáció munkájáról (Folytatás a 3. oldalról.) Vajon mi lehetne megnyerőbb érv a szocializmus mellett, mini a Szovjetunió és a többi szocialista ország példája? Mindenki tudja, milyen elmaradott volt a cári Oroszország. Ugyancsak mindenki tudja, milyen haladó és hatalmas országgá vált hazánk a szocialista fejlődés eredményeképpen. Elmaradott országból hatalmas, magas fejlettségű szocialista nagyhatalommá vált. A szocializmus olyan feltételeket teremtett a gazdaság fejlődésére, a kultúra és a tudomány virágzására, amilyeneket a tőkés rendszerben elképzelni sem lehet. Ezt már ellenségeink is elismerték. A példa ereje nagy erő. Minél jobban mennek nálunk a dolgok minél magasabb a szocialista országok életszínvonala, annál gyorsabban nyerjük meg az emberek tudatát a szocializmus számára. Ez pedig olyan erő, amelyet lehetetlen számtani módszerekkel mérni. Hogyan érvényesül a szocialista országok erele a békd kilátásainak erősítésében? Visszatérve arra a kérdésre, milyen lehetőségekkel rendelkeznek a szocialista országok az új háború elhárítására, meg kell mondanom, hogy ezt a fontos kérdést nem a békéért küzdő, illetve a nyugati katonai tömbökhöz tartozó országok száma oldja meg. Ismeretes, ho© jelenleg sokkal több tőkés ország van a Világon mint szocialista. Ha eluralkodik rajtunk a számtani szemlélet, az csak hibákat okozhat a politikában. A Jelenlegi erőviszonyok lehetővé teszik, hogy felvesszük a leszerelés kérdését és szorgalmazzuk annak gyakorlati megoldását. Az általános és teljes leszerelés eszméje olyan mozgósító erő, amellyel a népeket harcba lehet vinni a héke megőrzéséért, az új háború elhárításáért. Éppen ezért minden ember és valamennyi nép kötelessége védelmezni ezt az eszmét, harcolni érte. A Snovjetunió részletesen kidolgozta és az ENSZ-ben kifejtette a leszerelésre vonatkozó álláspontját. E javaslatokat írásban megküldtük valamennyi országnak, E javaslatoknak a «élja — amint erre már New Yorkban lc rámutattam — az, hogy előkészítsük az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés megkötését. Azt javasoljuk, hogy már a leszerelés első szakaszában meg kell semmisíteni a nukleáris fegyeverek célbajuttatására alkalmas eszközöket. k ugyanakkor fel kell számolni a külföldi katonai támaszpontokat, a katonai légierőket stb. Javasoljuk továbbá a nukleáris fegyverek megtiltását, előállításuk és kipróbálásuk megszüntetését a nukleáris fegyvertartalékok megsemmisítését. Egyszóval valódi, nemzetközileg ellenőrzött leszerelést javaslunk. Macmilían angol miniszterelnök úr New Yorkban olyasmit mondott, hogy a leszerelési tárgyalások 5—10 évig tarthatnak. De hiszen a fegyverkezési verseny nem szűnik meg! Ma még csak három, vagy né© országnak van nukleáris fegyvere. De mi lesz öt-tíz év múlva? Akkor már sok országnak lesz. Ml ellene vagyunk minden halogatásnak az olyan fontos kérdésben, mint a leszerelés, és nem vagyunk hajlandók végeláthatatlan tárgyalásokkal félrevezetni a népeket. Javaslataink teljesen reálisak. Ragaszkodunk az olyan tárgyalásokhoz, amelyek hasznos eredményekhez vezetnek, s ellenezzük az olyan tárgyalásokat., amelyek csak megzavarják az emberek fejét. becsapják a népeket. Nyugaton valaki azt mondja, hogy a Szovjetunió propsgand acélokból terjesztette a közgyűlés elé a maga javaslatait. Nem félünk az Ilyen vádaktól: ml nem háborúra hívunk fel. hanem követeljük a tartós béke feltételeinek megteremtését, ízt a fajta propagandát a Jövőben is folytatni fogluk. Ez a propaganda nem okoz kárt a népeknek. Ha azonban a nyugati hatalmak félnek a béke érdekelt szolgáló propagandától. megleszünk mi szavak nélkül is. Átfogó leszerelést javaslataink elhangzottak, a nyugati hatalmak Ls tegyék meg a maguk javaslatait. Üljünk le a tárgyalóasztalhoz és pontról pontra konkrétan vitassuk meg, mi fogadható el és mi nem. Hozzá kívánom fűzni, hogy a béke biztosításáért és így a leszerelésre én a fegyverzetek megsemmisítésére vonatkozó megegyezés eléréséért nem lehet a felelősséget csupán azokra az országokra hárítani, amelyeknek van atomfegyverük. Ez helytelen és veszélyes dolog lenne. Nincs olyan nép, amely közömbös lenne a leszerelés kérdéseinek megoldása Iránt. Ha valamelyik iparilag gyengén fejlett és megfelelő erejű hadsereggel nem rendelkező ország nem hajlandó együttműködni a leszerelés megoldásában, ezzel nem csökkenti, hanem éppen fokozza azt a veszélyt, hogy a még soha nem látott nukleáris háború nyomorúságait magára, népeire, az egész világra zúdítja A napokban az Angol Konzervatív Párt kongresszusán felszólalt Macmilían úr. Anglia miniszterelnöke. Megelégedését fejezte ki. hogy jelen volt a közgyűlésen, ahogyan ő mondotta, ezen a -nevezetes gyülfeen- amelyen megjelent csaknem száz állam vezetője. Beszédében beismerte, hogy az emberiség választás előtt áll: erőszakkal döntsék-e el a vitás kérdéseket. vagy pedig tárgyalások útján. Macmilían úr állást foglal amellett, hogy a feszültség enyhítésére folytassuk a tárgyalásokat a vitás kérdésekről. A szovjet kormány egyetért ezzel. Mi következetesen bebizonyítottuk, ho© a békés együttélés politikája nem taktikai fogás, hanem a Szovjetunió külpolitikai fő vonala, amelyet a nagy Lenin örökül hagyott ránk. Mi ezt az álláspontot követtük és a jövőben is ezt követjük majd! Ahhoz azonban, hogy ne csupán jámbor óhaj maradjon Macmilían úrnak a feszültség enyhítésére vonatkozó törekvésről elhangzott nyilatkozata, a nyugati hatalmak részéről konkrétumok, tettek szükségesek. Macmilían úr beismeri, hogy a leszerelés megvitatása -nem jut el a tettekig*. Ez jellemző beismerés. Ha az angol kormány valóban azt akarja, amit Macmilían úr mondott, hogy -egyidejűleg valósuljon meg a leszerelés és az ellenőrzés, hogy a leszerelés és as ellenőrzés minden szakaszban megvalósuljon* — akkor ml egyetértünk nhl A szovjet kormány az igazi leszerelés híve volt és nia is annak a híve. Ezt tettekkel bizonyította be, amikor ismételten és egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit. Ha Anglia és szövetségesei — az Egyesült Államok, Franciaország és a többiek — ugyanilyen Igazi leszerelési óhajt tanúsítanak, akkor a leszerelési egyezmény megvalósításának útjából elhárul a legfőbb és a legfontosabb akadály, akkor feltárul a leszerelés útja. Macmilían úr. ha ön a leszerelés megoldása céljából mondta mindazt, amit mondott, akkor térjünk át végre a tettekre és ne halogassuk vég nélkül ennek a rendkívül időszerű kérdésnek a megoldását. Ha önnek és szövetségeseinek ez a véleménye, akkor kérjük, nyújtsanak be módosító indítványokat a mi javaslatainkhoz, vagy terjesszék elő az önök átfogó javaslatait, ha csak azért nem-tetszenek önöknek a mi javaslataink, mert azokat a Szovjetunió indítványozta. Véleményünk szerint a szerzői jog nem érdekes. Nekünk az a fontos, hogy megegyezés szülessék a leszerelésről. hogy az emberiség megszabaduljon a katasztrofális világháború rémétől. Számunkra a leszerelés a fontos, és nem az, hogy ki terjesztett be elsőnek erről a kérdésről ilyen vagy olyan javaslatot. New Yorkban elutazásom előtt a leszerelésről külön nyilatkozatot tettem az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka előtt. Javaslatainkat közölték a sajtóban, a közvélemény ismeri azokat. Szovjetunió évek óta ragaszkodik. A nyugati hatalmaknak ez a javaslata nem valami jó előjel a jövőre nézve. Ha a nyugati hatalmak nem kívánnak az általános és teljes leszerelés útjára lépni, akkor joggal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ma nem készek a leszerelésre, de ezt nem merik nyíltan megmondani népeiknek, mert az Egyesült Államok, Anglia és valamennyi ország népe leszerelést akar. A Szovjetunió továbbra is következetesen és kitartóan harcolni fog a leszerelésért, a népek békéjének és biztonságának megszilárdításáért. Ismétlem: mi valódi leszerelést akarunk, és mindenki megegyezhet velünk, aki emellett van. A népek nagy reményeket fűznek az Egyesült Nemzettek Szervezetéhez: azt kívánják, hogy az ENSZ rendezze a megoldatlan nemzetközi problémákat és biztosítsa a tartós világbékét. De meg kell mondanom, ha a dolgok továbbra is így haladnak, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete iiem jut lényegesebb eredményekre. Az ENSZ szekere mély keréknyomot vágott, ebben a kerékvágásban halad és nehezen tud kizökkenni belőle. Ha látnák, hogyan viselkedik és hogyan beszél a közgyűlés sok küldötte, arra a következtetésre Jutnának, hogy az ENSZ valószínűleg nem váltja be a népek reményeit Az ülésterem gyakran majdnem teljesen üres. Az országok küldötteinek fenntartott helyeken -ügyeletes* delegátusok ülnek, érdemben nem vesznek részt a közgyűlés munkájában, s szemmel láthatóan csak azért ülnek benn, hogy leadják szavazatukat, ha rákerül a sor. Az Ilyen -ügyeletes* delegátus robotemberhez, vagy programvezérlésű önműködő szerszámgéphez hasonlít. Nem kell gondolkoznia, nem kell izgulnia, csak egyet kívánnak meg tóle: igennel, vagy nemmel szavazzon a felvetődő kérdésekben. Teljességgel lehetetlen a« ilyen ember lelkére hatni, mert szigorúan az előre kiosztott utasításoknak megfelelően jár el. Mint már New Yorkban mondottam, a leszerelés kérdését nyilván nem lehet a közgyűlésnek ezen az ülésszakán megoldani. Szükségesnek tartjuk tehát egy rendkívüli iilé»szak összehívását, csakis ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A rendkívüli ülésszakot véleményünk szerint jövő év március-áprilisában lehetne összehívni. Ha a rendkívüli ülésszak munkájában résztvevő állam-. Illetve kormányfők megtalálják a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés kérdésének elvi megoldását, akkor nyilván további munkára lesz szükség, de már szűkebb körben. Az állam-, illetve kormányfők például meghatározhatnák az általunk javasolt tizenöthatalmí bízottság munkájának irányvonalát Ismétlem azonban: a leszerelés elvi, alapvető kérdéseit csak a kormány-, illetve az államfők részvételével lehet megoldani, mivel túlságosan nagy az államok közötti bizalmatlanság és a kormányok túlságosan eltérően közelítik meg e kérdés megoldását. Értelmesen és bátran, államférfiúi bölcsességgel kell e kérdéshez nyúlni, hogy a helyes útra vezessük az Egyesült Nemzetek Szervezetének szekerét. Kik tehetik ezt meg? Csak azok, akik bírják népük, kormányuk teljes bizalmát. Szabadságot és függetlenséget a gyarmati népeknek A Szovjetunió lerakta kártyáit az asztalra Az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alapvető tételeinek tervezetét is az ENSZ elé terjesztettük. Ez a tervezet a szerződés feltételeinek teljesítését biztosító nemzetköri ellenőrzés és felügyelet szigorú és részletekre kiterjedő rendszerének pontjait ls tartalmazza. Nyugaton szeretik ezt a kifejezést: tegyük ki a kártyákat az asztalra. Mi nem akarunk játszani a leszereléssel, de ha nekik igy tetszik, mi leraktuk a kártyáinkat az asztalra. Most a nyugatiakon a sor. Igaz, hogy miután mi New Yorkból elutaztunk, ezek a hatalmak újabb javaslatokat terjesztettek a közgyűlés elé. Az egyik ilyen javaslat — az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország javaslata — szerzőinek véleménye szerint a leszerelési probléma megoldásának elveit tartalmazza. A másik javaslat, Anglia Javaslata, egy szakértő bizottság megalakítását indítványozza — mit gondolnak mi célból: az ellenőrzés kérdéseinek tanulmányozására! Mintha az a 15 év, amely eltelt a leszerelés, különösképpen az ellenőrzés kérdésének megvitatásával, nem lett volna elegendő! Mindkét javaslat azt tanúsítja, hogy a nyugati hatalmak még mindig nem készek komolyan foglal kazni a leszenelés kérdéseivel, s hogy továbbra is a fegyverkezési hajsza álcázására használják fel a leszerelési tárgyalásokat, beleértve a most folyó közgyűlés tárgyalásait is. Va© talán lehet-e másként értékelni a leszerelés elveiről szóló említett javaslatot, amelvben egyetlen szó sincs a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséről, egyetlen határidő sincs feltüntetve az egyes leszerelési tennivalók megvalósítására? Ez « Javaslat lényegében a fegyverkezés ellenőrzésére vonatkozik, amiről Eisenhower elnök is szólt a közgyűlésen, nem pedig az ellenőrzött leszerelést célozza, amihez a Elvtársak! A Szovjetunió a legnagyobb eréllyel felvetette az ENSZ 15. közgyűlésén a gyarmati rendszernek, a múlt századok barbársága és vadságá emez ocsmány maradványának teljes és azonnali. felszámolásiról szóló kérdést. A Szovjetunió, amely hűségesen "követi az elnyomott népek szabadságharcának támogatására Irányuló politikáját, felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, emelje fel szavát a gyarmatok felszabadításának igaz ügye mellett. A gyarmati országok es népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot az ENSZ sok küldöttsége helyeselte és jóváhagyta; e nyilatkozat fonó támogatásra talált minden szabadságszerető nép körében. A gyarmattartó hatalmak és agresszív katonai tömbbeli partnereik nem válogatnak az eszközökben, hogy megakadályozzák a gyarmati népeket függetlenségük és szabadságuk kivívásában. Ezért folyik olyan hevesen az ENSZ-közgy ülésen a gyarmati országok felszabadításának vitája. A szabadságszerető népek nagy sikert arattak. A közgyűlés nagy fontosságú kérdésnek nyilvánította a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló szovjet javaslatot és a közgyűlés plenáris ülése elé utalta. E kérdés fontosságának elismerése nagy erkölcsi elégtétel a , Szovjetunió számára, s ugyanakkor a gyarmati rendszer ellen harcoló erők nagy győzelme. A közgyűlésen olyan helyzet alakult ki, hogy még az imperialista gyarmattartó államok is kié©'telének voltak beleegyezni, hogy ezt a kérdést teljes ülésen vitassák meg. Be kell vallanom, hogy mielőtt New Yorkba utaztam, kormányunk megtárgyalta a közgyűlés kérdéseit, s lehetségesnek tartottuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a Szovjetunióval együtt fog szavazni e javaslat plenáris ülésen való megvitatása mellett A közgyűlés napirendjének vitájában elsőnek Anglia megbízottja szólalt fel a szovjet javaslat ellen. Azt bizonygatta, hogy a gyarmattartók egyetlen gondja a gyarmatok haladásának és felszabadulásának elősegítése. As angol megbízott szinte égnek emelt kézzel hívta tanúként a mindenhatót, aki szerint e -civilizátori* küldetésre indította a gyarmatosítókat. De vajon ki az, aki nem tudja, hogy a gyarmatosítók tevékenysége a népek leigázásában, a bennszülött lakosság irtásában jutott kifejezésre? Az ember ereiben meghűl a vér, amikor olvassa, micsoda -civilizációt* hoztak a gyarmatosítók. Kongóban a belga uralom fél évszázada alatt majdnem felére csökkent a la* kosság száma: az embereket büntető-expedíciók, éhínség, betegségek pusztították. S Kongo nem kivétel. Madagaszkár lakossága több mint felére csökkent a francia uralom 55 esztendeje alatt. A gyarmatokon elképesztő méreteket ölt a csascemöhalandóság. Nigériában például a gyermekek több mint 50 százaléka meghal, mielőtt elérné hatodik életévét. A gyarmatokon a leghosszabb a munkaidő, a legalacsonyabbak a bérek, a legalacsonyabb az átlagos életkor, a legmagasabb a halálozási arányszám. És ez történik a mi korunkban is — a haladás és a nagy tudományos felfedezések korszakában, amikor az ember széthasította az atomot, sikeresen hódítja mag a világűrt, rendkívül gyors ütemben terjeszti ki hatalmát a természet erőire. Ebben a korszakban azoknak a hatalmaknak a képviselői, amelyek a kultúra fejlesztésében elsőbbségiét igényelnek és -civilizációjukkaldicsekszenek — a gyarmatosítók valamifajta -jótéteményeiről* fecsegnek. Te hallgatod ezeket a -jótéteményeket* és arra gondolsz, hogy e pillanatban azt kérik, mondjon a közgyűlés köszönetet -civilizátori* azaz rabszolgatartói, gyarmatosító politikájukért. De a gyarmati rabság alól felszabadult népek képviselői mást mondottak. A közgyűlés ülésszakán India, Indonézia, Ghana. Guinea, Ceylon, Libéria. Marokkó, Nigéria és sok más ország képviselői egyhangúlag követelték e kérdésnek a közgyűlés plenáris ülésén való megvitatását, síkraazálltak a gyarmati rendszer felszámolása mellett. Az omerik9Íakat az ülés berekesz és9 mente'te meg a nagyobb kudarctól Az Amerikai Egyesült Államok képviselői ültek és hallgattak, szinte úgy látszott, mintha nem is volnának jelen. De mindvégig hallgatni lehetetlen: vagy meg kell szavazniok a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy e kérdést a közgyűlés plenáris ülésén vitassák meg, vagy szövetségeseik, a gyarmatosítók mellé kell, hogy álljanak. Természetesen as Amerikai Egyesült Államok imperialistái ténylegesen maguk is gyarmatosítók. mert sok ország népeire leigázó szerződést kényszerítenek, kizsákmányolják ezeket a népeket Ezt a politikát jól ismerik Latin-Amerika és más országok népei. Amikor erről a kérdésről heves vita tndult és csaknem minden felszólaló a szovjet javaslat mellett foglalt állást, végül szólásra emelkedett az amerikai küldött is. Nagyon sajnálom, hogy nem fejezte be felszólalását Az Egyesült Államok képviselője rágalmazó kirohanásokat Intézett a szocialista országok ellen, s ezzel élénk tiltakozást váltott. ki ezeknek az országoknak á képviselői rósaéról. Felment a szónoki emelvényre Menzinescu elvtárs, Románia képviselője és megadta a kellő választ az amerikaiaknak. Követelte, hogy Boland, a közgyűlés elnöke re tűrjön meg sértegetéseket. S ekkor meglehetősen érdekes jelenetre került sor. Az elnök túlságosan nekihevült, nem gondolt rá, hogy legfőbb szerszáma, az elnöki kalapács felmondhatja a szolgálatot és akkorát csapott vele az asztalra, hogy a kalapács bizony darabokra tört. Miután az elnök elvesztette hatalmi jelvényét, a kalapácsot, sietve berekesVette az ülést. Csak sajnálkozni lehet rajta, hogy az ülést berekesztették. Ügy gondolom, hogy az Egyesült Államok képviselője beszédét a gyarmati országok támogatásával fejezte volna be. De elmúlt az éjszaka, mégpedig nyilván olyan megfontolásokkal, hogy az amerikaink végül is arra a következtetésre jutottak, a kisebbik rosszat kell választaniok. Kitűnt ugyan isi ha közvetlenül, nyfHan (Folytatás az S. oldalon)