Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

7 Vasárnap, 1960. szeptember 4. 7 Milyen lesz Nagy-Moszkva? A milrnr mar 32 UtOiSÓ sírt miKor mításokat végezték a hatalmas épületen, a nagy társalgó lépcsőgalériájával szemben szép, cirádás, aranybetűkkel felírták: ••Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar*. Aztán sor került az ünnepélyes megnyitóra. A szépségéről, csodálatos környezetéről elnevezett Palotaszálló vezetői felsorakoztatták a személyzetet és megparancsolták, hogy amikor a nagyurak — mert már kisebbfajta úr sem léphetett a palotába — megérkeznek, attól kezdve a felszolgálón kívül senki nem tartózkodhat a magán- és a közös helyiségekben. Csak a cselédek számára fenntartott részben lehetnek.:. Köztük volt Mály Ferenc gépész is. Az ő irányításával készítették el a szálló öszszes villamos berendezését: százezer méter hosszú bergman-csövet helyeztek a falba, a fényjelző, a telefon, a rádió, a vészvilágítás, a motorikus vezetékek hossza mintegy 350 ezer méter. Több mint háromezer égőt helyeztek a csillárokba, falikarok buráiba; fény és pompa fogadta József főherceget, Windischgraetz bárót, a Serényi, a Pallavicini, s más grófokat... Azonban Mály Ferenc, aki 1927-től 1930-ig az építkezés idején ott serénykedett Lillafüreden, hogy majd fényárban ússzon a palota, be sem tehette a lábát a szállóba. Csak hajnalban, amikor még a mágnások aludtak, halkan, szinte lopva cserélte ki a kiégett égőket, vagy javította meg az esetleges hibákat. És Helbing Ferenc művész, a színpompás üvegek festője is csak nevét hagyta ott az egyik ablak sarkában. Eltűntek a munkások, tervezők, a lillafüredi Palotaszálló alkotói — az akkori Földművelésügyi Minisztérium erdészeti főosztálya volt az urak nevében a megrendelő — és csak a tőkés földesúri Magyarország dzsentrijei álltak meg néha — ha nem vették igénybe a liftet — a lépcsőfeljáró galériarészén. A felírás láttára kihúzták magukat és nagy előkelően még nyomatékot is adtak Vörösmarty sorainak egymás közt: ••Rendületlenül, kérlekalássan, rendületlenül;. .* A harmincas ^ engedtek a megszorításból (mert azért annyi gróf, herceg, báró nem volt, hogy egész éven át állandóan kitöltötték volna a 128 szobát, s a cím nélküli tőkések is bérelhettek lakosztályokat. Nem egy szobát — fél emeletet! Szarvasbőgés idején aztán jöttek ám a ••sörösök*, Haggenmacherék, Dreherék, a budapesti nagykereskedők, Aschner Lipót, az Egyesült Izzó főrészvényese, Chorin Ferenc, a salgótarjáni kőszénbánya tulajdonosa, a Brázai sósborszeszes, s a többi "-hazájához rendületlenül hű magyar* — családostól, sreretőstől. Kényúrként dőzsöltek a palotában szórták a pénzt, innen jártak szarvaslesre a Bükk rengetegeibe, különösen Bottlik báró vadászterületére. Ez a Bottlik nagyon gálánt ember volt, túltett még egy párizsi csokoládégyároson is, aki az ő számlájára ivott hetekig a szálló bárjában. Kovács György pincér szolgálta ki a rút férfit, aki mindenféle .nőkkel dorbézolt és rézüstben hozatta a pezsgőt. Ügy folyt a pénz, mint a pelyva, s a második világháború alatt megjelentek az "újgazdagok*. Magyar véren, verejtéken szedték meg magukat... A Magyar Élet Pártja képviselői, grófok és bárók gyűltek össze 1941-ben a szálló nagy éttermében, s az első harctéri vereségekről számolt be a falra erősített térkép előtt Jányi Gusztáv altábornagy, hadseregparancsnok. A szigorúan bizalmas tájékoztatót kihallgatta Kovács pincér, s fültanúja volt, amikor ordítoztak az urak, s üvöltöttek, hogy a nácikkal együtt megvédik a "bolsevista veszedelemtől* az országot, ők hazájukhoz rendületlenül hűek lesznek — csak küldjenek ki minél több katonát a frontra ... Aztán ittak, szórakoztak, s nyugovóra tértek..; Közeledett a front Miskolc felé. Ekkorra már sikkasztások, öngyilkosságok, Horthy Miklós látogatása is szerepelt a szálló történetében. Az utolsó vendégek között volt Szeleczky Zita foxijával és egy £'S-tiszttel. Az első hadtest 30 tábori csendőrje közül az egyik százados el akarta lopni az ebédlőből a két hatalmas gobelint. Már félig fel is csavarta a hímzést, amikor észrevette a dolgot Mály Ferenc. Sikerült megakadályoznia a gálád cselekedetet: eldugta a híres, nagy értéket és másfél évig őrizte.:. * A felszabadulást követően a különböző magánbérlők alaposan megdézsmálták a szálló értékeit — jó néhány csillárt a Dunántúlról hoztak vissza —, s több mint tíz esztendővel ezelőtt a SZOT vette át a lillafüredi palota kezelését. Azóta a dolgozó emberek ezrei üdülnek itt, kéthetenként mintegy 300-an. Mály bácsi most is gépész a szállóban, már túl van a hatvanon. A háború alatt és után megrongált berendezéseket nagy gonddal pótolgatta, az eredeti lámpák, falfestések, bútorok szerint. Itt élt le egy fél emberöltőt, kitéve a nagyurak kénye-kedvének — majd újabban élvezve a megbecsülés ezernyi formáját. Már nyugdíjba menne, de kérték, maradjon még, amíg a szálló szakmai "titkait* átadja a fiatal utódoknak. A palota történetének néhány mozaikját is tőle, meg Kovács főpincértől tudtam meg. ök hozzátartoznak a szálló régi bútoraihoz, s szemük láttára változott meg itt az élet. Csíkvári Antalné, az első emeleten volt szobaasszony: most Budapesten egy Patyolat-fiók vezetője, és már két ízben beutaltként üdült a palotában, ugyancsak az első emeleten ... Nekem is osztályrészül jutott a lillafüredi nyaralás és pusztán kíváncsiságból kopogtam be a 233-as ajtón, ahol egykor — több lakosztályt bérelve — Brázai sósborszeszes családja szeszélyeskedett. Négyen beszélgettek a kényelmesen berendezett szobában: Csukonyi Istvánné budapesti tanítónő, Papp Mihályné és Hrabovszky Judit, a Csepeli Fosztómúvek munkásnői és Virág Erzsébet békéscsabai könyvelő. És csak néhány nevet sorolnék fel a szegediek közül, akik az utóbbi két hónapban üdültek a palotában: Hacsek József és felesége, Urbán Erzsébet gyári munkás, Asztalos Edit gépész, Béres Ferencné munkásasszony, Kurbos Ilona tanárnő, Kis6 Imre vasutas, Bódi Ferenc gépkocsiverető, Oltványi János és felesége, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói, Szente Márton lakatos. Most már^^ fűződnek az ország egyik legszebb SZOT-üdülőjéhez. Házaspárok nászútjai, szakemberek tapasztalatcseréi, vidám közös kirándulások, fiatalok egymásratalálása, termelőszövetkezeti gazdák vitái arról, hogy ki gazdálkodik jobban. Esténként, amikor az üdülők a társalgóban találkoznak, ruhájukról nehezen lehetne megítélni, ki kicsoda. Elegáns a traktoroslány, a pedagógus. az orvos, a gépírónő. A bárban nem hozatnak rézüstben pezsgőt, de vidáman, önfeledten táncolnak. Két hétig 196 forintért délben és este háromféle többfogásos menü között válogathatnak, bármikor fürödhetnek meleg vízben, mindennap táncolhatnak, filmet nézhetnek. Sétálhatnak a gyönyörű virágos parkban, napozhatnak, andaloghatnak vízesés mellett, a csodálatos Hámori tó partján. Van, aki naplót vezet élményeiről, turistaként járja a Bükk erdőit, kilátóit, háromszor ruhát cserél naponta, a társaságok kártyázhatnak, feketézhetnek, s meleg barátság szövődik a különböző országrészekben lakó emberek között. Persze, olyan is előfordul — sajnos nem is ritkán —, hogy turnusváltás után megjelenik egy vendég és hivalkodva közli, hogy ő már a "múltban* is itt nyaralt. Ugye, most is elküldenek ide olyanokat, akinek a felszabadulás előtt is volt pénzük és "méltóságuk* a Palota-szállóra... ** MÜIŐ £LL S ségvetéssel működik, ebből rendszeresen sokat fordítanak a berendezések felújítására. Nemrégiben 55 új rekamiét és egyéb bútorokat állítottak fel a szobákban. Több mint 5 ezer forintot költ a SZOT naponta a dolgozók itteni üdülésére. Rövidesen felújítják a fűtőberendezést és a vízvezetéket, a szobákat újra festik, parkettázzák, hogy nagyon szép legyen a dolgozók kéthetes pihen öotthona. Évente mintegy tízezer üdülő áll meg a lépcsőgalérián, s olvassa: "Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!* De nem is lehet ereket az embereket a most már értelemmel való hitükben megrendíteni! Markovits Tibor Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának elnöksége rendtletet adott ki a főváros határainak kibővítéséről, Moszkva területiközigazgatási beosztásának megváltoztatásáról, valamint arról, hogy az erdőpark-övezetet a moszkvai városi szovjet hatáskörébe kell utalni. Képzeljük el, hogy "időgépbe* ülve sikerül húsz évvel megelőznünk korunkat és helikopterről letekinthetünk Moszkvára. Alattunk a világ legszebb városának nagyszerű panorámája. A város határait a több mint száz kilométer hosszú óriási autókörút keskeny szalagja övezi. Felülről nagyszerűen látszanak a lakótömbök négyszögei és derékszögű háromszögei, a parkok, a tavak, a sugárutak és körutak súrú hálózata. A erdőparkövezet gyűrűje gigantikus foglalatként övezi a várost. A külföldi óriásvárosokban — New Yorkban, Londonban —, amelyeknek lakossága már messze meghaladta a tízmilliót — igen nehéz az élet. Túlzsúfolt bennük az ipar, a közlekedés. Moszkvában más a helyzet. A város általános újjáépítési tervének végrehajtása — amelyet még 1935-ben jóváhagytak — felismerhetetlenül megváltoztatta a régi Moszkva arculatát. A főváros összehasonlíthatatalanul megnőtt, különösen délnyugati irányban, ahol nagyszerű lakónegyedek épültek, új földalatti és felszíni sugárutakkal, rakpartokkal, hidakkal gazdagodott. Hallatlan ütemben épülnek a lakónegyedek! Az általános terv elfogadása óta 1959-ig a moszkvaiak 60 és fél millió négyzetméternyi lakást kaptak. A hétéves terv folyamán további 20 millió négyzetméter alapterületű lakás épül. Moszkvában 22 kerület lesz. 17 az autósugárúton belül, öt pedig az erdőparköveretben. A város központjában újjáépítendő kerületekben a régi, rozoga házak lebontása folytán a lakosság száma fokozatosan csökken. A régi épületek helyén sétányok, kertek, parkok keletkeznek. Ezen kerületek lakosai Moszkva délnyugati lakónegyedeiben kapnak új lakásokat. A Moszkva-folyó "patkója* a Luzsnyikivel, az egyetemmel, a jövendő Pantheon és a Szovjetek Palotájának területe a lenini kerületben egyesül. Itt lesz a főváros új adminisztratív központja. Makk József hagyatéki kiállítása Értékes kiállítást láthatunk a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, amely egy mélyérzésű a lényeget kutató művész képeit mutatja be. Makk Józsefnek már nem jelenthet ösztönzést további munkára ez a szereplés, mert művei sora nem gyarapodhat tovább korai halála miatt. Mindaz, amit hagyatékából láthatunk csak növeli fájdalmunkat, hogy nem festhet többé. A képzőművész pályájának is megvannak a szakaszai. Évtizedek szükségesek, míg a keresés, sok vívódás után elérkeznek a magáratalálás évei, amikor biztosan tudja már, mit és hogyan akar kifejezni. A legkorábbi festmény, amelyet láthatunk a »Kislány a könyvállványnál- 1932-ben, 21 éves korában készült. Meglepően erőteljes festői tehetségről tanúskodik. Általában a fiatalabb éveiben keletkezett műveit ragyogó, jó érzékkel megválasztott színek jellemzik. Technikájukban is merészek és lendületesek ezek a képek. Az évek folyamán ez a szinesség leszűrödöttebb, egységesebb színhatásúvá alakult. Makk József művészetének fejlődését nagy elődök munkáinak gondos tanulmá* nyozása iskolázta. Tehetsége irányította, kitől mit tanuljon. Korábbi képein Koszta Józsefet tekinthette festőideáljának, majd később Tornyai János és Endre Béla borongós hangulatú lelkivilága vonzotta. Témáinak megválasztásában is egyre jobban az alföldi festők családjába tartozónak érezte magát. Kitűnő érzékkel fogta fel az elterülő tájak szépségét, amelyek komor csendessége a művész lelkében feszülő drámaiságot árasztják. A tájképek mellett kifejező erejű alakos kompozíciók és képmások sorát is léthatjuk, amelyek közül kiemelkedik két képe. Az egyiken kezében pipával, a másikon gitárral, énekre nyíló szájjal ábrázolta önmagát. Ezek az arcképek rendkívül finom, a művészetet áhítattal hivatásának érző ember egyéniségét sugározzák. Rövid életének utolsó tiz esztendejében súlyos betegség bénította meg munkáját. 1952-ből valók utolsó művei. Amikor az érett alkotások ideje elérkezett, már nem volt hozzá ereje, hogy azok sorát tovább megteremthesse. Azzal, amit rövid élete alatt alkotott, jelentős értéket hagyott ránk. müveivel emléket állított önmagának. Dr. Lehel István , ÍÜ BARÁTNŐK Varázslás Miként az ég a csillagokat, takaróm alá rejtettelek, patakok vizére, hűvös moha-ágyra, hosszú karomra fektettelek. Miként az ég a csillagokat, álmodból néha felkeltelek. Engedd, hogy mindig én tartsalak, miként az ég a csillagokat, engedd, hogy mindig szeresselek. S tedd azt, hogy többször meglássalak, mint a harmat a zöld réteket. Csókok ízében megmártsalak, fonjalak szikrázó hajnal-sugarakba, mint a harmat a zöld réteket. Frissen nevető kis társamat, mint a harmat a zöld réteket, sötét gondoktól megváltsalak s fénnyé, örömmé kiáltsalak, mint a harmat a zöld réteket. Felkelt a nap. Nem jó aludni már!.. Csönd van, s magamhoz ölellek, mint a harmatot a napsugár. Mint a harmatot a napsugár... PAPP LAJOS ÖNARCKÉP