Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

3 réntek. 1960. szeptember 23. Októberre elkészül a Szeged—Baja közötti korszerű műút Több éves útépítési program fejeződött be Kelet- és Dél-Magyarországon. A Debrecentől Szegeden át Bajáig húzódó műutat korszerűsítették, szélesítették hatalmas beruházással. A múlt évben adták át a forgalomnak a felújított 43-as útvonalat, mely Debrecentől Szegedig vezet, s a Nagykörút—Kossuth Lajos sugárút sarkán fejeződik be. Most a Szegedről Bajára vivő országút átépítésének utolsó munkálatait végzik — Csongrád megye területén a Hódmezővásárhelyi, Bács megye területén pedig a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat. A Csongrád megyén átvezető útszakaszt több ütemben építették. Ebben az évben került sor az utolsó és egyben legnagyobb, 21 kilométeres szakaszra, Mórahalomtól a megyehatárig, a 4l-es kilométerkőig. Az utóbbi munkálatok most fejeződnek De, már az utolsó simításokat végzik a korszerűsített műúton. Az építkezés nagyságára, jellemző, hogy egyedül ebben az évben — a befejező szakaszon — 676 torma bitument, 19 ezer tonna zúzott követ és zúzalékot, 14 és fél ezer tonna kohósalakkövet használtak fel. Csupán ez a 21 kilométernyi útépítés nyolcmillió forintba került. Ehhez az összeghez még hozzászámítandó a Mórahalomig vezető útszakaszra fordított hat és fél millió forint Végeredményben tehát A pártélet eseményeiből A LAKOSSÁG ERDEKÉBEN Szegeden a petőfitelepi 11-es pártalapszervezet vezetői tanácskoztak a lakókerületi pártcsoportok vezetőivel. A lakókerületi pártcsoportok azért jöttek létre, hogy segítsék a dolgozó emberek tájékoztatását, ugyanakkor közreműködjenek hasznos észrevételeik, javaslataik megvalósításában. A pártcsoportok tagjai eljárnak a lakosság érdekét szolgáló ügyekben is. A MŰVELTSÉG GYARAPÍTÁSA A Dél-magyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat pártalapszervezetének taggyűlése foglalkozott a vállalat dolgozói politikai és általános műveltségének kérdéseivel. A pártszervezet r.agy gondot fordít arra, hogy a vállalat kommunista és pártonkívüli dolgozói gyarapítsák politikai és szakmai műveltségüket. Ezért a vállalat dolgozói közül számosan vesznek részt pártoktatásban, s többen szakmai tanfolyamokra járnak. AZ EREDMÉNYESEBB MUNKAÉRT A Szegedi Cipőgyár pártalapszervezetének most megtartott taggyűlése foglalkozott a termelés kérdéseivel is. Megállapították, hogy különösen a szabászatban kell a munkát javítani. Pártfeladatként adták a szabászatban dolgozó kommunsitáknak, hogy példamutatással és felvilágosító szóval érjék el a munkaidő jó kihasználását, a technológiai fegyelem megtartását. A szabászat javuló munkája jótékony hatással lesz az üzem egész termelésére. MÓDSZERTANI TANFOLYAMOK Az üzemi pártcsoportokr.ak fontos feladataik vannak a pártépítésben, a politikai nevelésben, a termelés segítésében és ellenőrzésében. Ezért például a Szegedi Textilművek pártbizottsága elhatározta, hogy a következő hónapban módszertani tanfolyamot rendez a pártcsoportok vezetői számára. A tanfolyamon megbeszélik az időszerű, rendszeres feladatokat, a munka legjobb módszerét, s ugyanakkor kicserélik a jó tapasztalatokat is. a Szeged—Baja műút Csongrád megyére jutó szakasza tizenötmillió forintba került. Ebből a jelentós összegből a korábbi poros, korszerűtlen utat hatméteresre szélesítették, bitumenitatásos hengerléssel, záróréteggel látták eL ötletes elgondolással korszerűsített régi gépek segítségével ötven munkás dolgozott állandóan. Két bitumenszórógép, egy öntözőgépkocsi és két motoros úthenger működött ezen az útszakaszon többek között. A jelentős (műút — mely gyorsabb, kényelmesebb közlekedést biztosít, s nagyobb forgalom lebonyolítására képes — határidő előtt készült el. Az útépítők szép eredményeket értek el, többször kapott dicséretet és jutalmat például Gábor Mihály kiskundorozsmai kubikosbrigádja, Harkai Béla helyszíni munkavezető pedig -Kiváló dolgozó" kitüntetésben részesült az építkezés során. Jelenleg már csak a burkolatot védő záróréteg elhelyezése folyik a műút egyes részein. Október elejére az utolsó simításokat is elvégzik, 6 előreláthatólag október tizedike körül lesz az ünnepélyes átadás, melyre a kormány képviselőit is várják. Hasonló ütemben halad a Bács megyei építkezés is. ahol ugyancsak októberre készül el a megyét átszelő, 62 kilométeres, tükörsima aszfaltút. Kiállító* nyílik Szegeden az imperialisták magyarországi kémtevékenységéről A mi szeretett hazánk dolgos népe békében akar élni és alkotni az ember további hasznára. Ennek a hétköznapokban ezernyi jelét adja és cselekvően vallja, hogy óhajtja, akarja a világ népeinek békés egymás mellett élését. Az imperialista körök azonban a mi népünk boldogulása, békés élete és alkotásai ellen is törnek. Nyugatról a dollár urai kémeket, diverzánsokat küldenek hazánkba, szerteágazó, de minden esetben velejéig aljas és gonosz célokkal. Erről, a nyugati kémközpontokból hazánkba küldött ügynökökről és megbízóikról rántja le a leplet az a kiállítás, amelyet -Az imperialisták kémtevékenysége a Magyar Népköztársaságban« címmel, a Belügyminisztérium sokféle dokumentációs, tárgyi anyagával Szegeden is bemutatnak. A kiállítás Szegeden a B. M. Csongrád megyei Főkapitányság és a városi tanács művel ődésügyi osztálya közös rendezésében a következő héten, szeptember 29-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. A kiállítást Kelemen Milklós elvtárs, rendóralezredes, megyei rendőrfőkapitány nyitja meg. A megnyitón a megye és a város politikai, társadalmi, gazdasági életének vezetői, a dolgozók képviselőd vesznek részt A következő naptól, szeptember 30-tól, péntektől kezdve a kiállítás a nagyközönség rendelkezésére áll, teljesen díjtalanul. A képtár emeleti termében a látogatók számára mindennap a kiállítás anyagával összefüggő dokumentumfilmet vetítenek, ezt is teljesen díjtalanuL A kiállítás — amely október 20-ig marad Szegeden — hétköznaponként délelőtt 10 órától este 7 óráig, vasárnap pedig délelőtt 10 órától délután 4 óráig tart majd nyitva; Élelmiszeripari gépek — exportra A Gábor Aron Vasöntöde és Gépgyárban elkészültek az első exportszállítmányt képező kutterek. Ezek a gépek a húsipar fontos berendezései, ezekkel készítik s szalámi masszáját. Az első tíz ilyen gépet — melyeket automatikus adagolóval, fordulatszámlálóval és hőmérővel is ellátnak — a Szovjetunióba exportáljuk. Képünkön i lakatosműhelyben Rendek József szocialista munkabrigádja szereli a kutterekek A szegedi színházművészet komoly felelőssége E

gy-egy évadban általában kétszázezernél is több nézője van a Szegedi Nemzeti Színháznak, s közöttük egyre szaporodik az üzemi, gyári munkás és a termelőszövetkezeti gazda, az új közönség törzsgárdája. Ezért tartjuk annyira számon a színházi élet eseményeit, s többek között ezért áldoz államunk milliókat a színházakra, fenntartásukra, zavartalan működésükre és programjuk megvalósítására. És ezért járul hozzá még közvetlenül is anyagiakkal a színházlá toka tők költségeihez is, olyanformán, hogy itt, Szegeden például minden belépőjegyet mintegy 20 forinttal áron alul ad a néző kezébe. A kulturális forradalom megbecsült bázisai a színházak, tömegvonzásukkal, a művészi szó és játék erejével, s természetesen helyesen kialakított műsortervükkel. Ezért a közvélemény figyelmét mindig magukra vonják. Kulturális ünnep egy-egy bemutató, s még inkább az, kétszeresen az egyegy évadnyitás. Ilyen ünneplős hangulatban várjuk a mai estét is, amikor Erkel Bánk bánjának muzsikájával megkezdődik az egész esztendős, gazdag program. A nézők tízezreinek nevében köszöntjük ezen a napon színházunkat és színészeinket, s ugyancsak a nézők tízezreinek nevében hívjuk fel a figyelmet bizonyos szükséges elvi, eszmei és gyakorlati kérdésekre, a szegedi színházművészet felelősségére — ugyanezen a fontos napon. Tesszük pedig ezt azért, mert adósságokat is számontartunk a színház részérói, melyeknek törlesztéséről nem mondhatunk le, melyeknek kiegyenlítése nélkül nem lehetnénk elégedettek továbbra sem ennek az intézménynek sem művészeti, sem műsorpolitikai tevékenységével, sem a társadalmi életben betöltött egyéb saerepéveL A

Szegedi Nemzeti Színház az elmúlt szezonban eléggé eltévelyedett arról az útról, amit egyébként számára is kijelölt korunk ezernyi szükségszerűsége. Évi műsora nem váltotta be az ígéreteket, s nem szolgálta elég jól sem a közönség szórakoztatását, sem nevelését, de még csak a gazdasági szempontokat sem. Szinte kezdeményezés, kísérlet nélkül telt el az év, s végeredményben majdnem úgy, mintha neon is a szocializmus intézménye lenne ez a színház, hanem tértől és időtől, élettől és eszmétől távol dolgozna. Erről sokat és sok helyen írtak és beszéltek már, s nem is célunk a régi -leckét" felfrissíteni és ismételni. A közönség mindezt hajlandó leírni a színház számlájáról, ha pozitív változásoknak lesz tanúja az új évadban, ha látja, hogy az új műsorterv, amely bátrabb is, gazdagabb is, színvonalasabb is — megvalósul, s művészi kivitelben is magasabb színvonalon valósul meg, mint például a korábbi esztendőben. Tele vagyunk várakozással. S most mindenekelőtt azt várjuk, hogy a gondos műsor ne torzuljon el a közönség és a szocialista színházpolitika hátrányára, maradjon meg az egészséges arány zene és próza között (oly módon is, hogy költség és energia nagyjából ugyancsak egyformán jusson valamennyi bemutatóra), s mindegyik műfajban kapjon a közönség újat is. Az idei program elég változatos, gazdag, vállalkozó szellemű és tartalmas. Ezen a közönség csak akkor hagy jóvá változtatást, ha az nem szerepekért, gazdasági számításokért. hanem a közönségért és a színház küldetésének még teljesebb megvalósításáért történik. Az ilven eltérést -—n.hosv felrónánk, köszönettel is vesszük. Ennek a programnak a megvalósításához a feltételek nagyjából együtt vannak. Az anyagi alap, a közönség rokonszenve, a pártszervek és a tanács messzemenő támogatása a sikertelen évad ellenére sem csökkent, hiszen közös dolgunk a színház munkájának megjavítása. Ha egynéhány feltételnek mégis híján vagyunk, annak okát a színház belső életében kell keresnünk. Nem is mulasztjuk el az alkalmat, hogy szóvá tegyük ezeket, még az évad elején. A Szegedi Nemzeti Színház művészgárdája sokra képes, tehetséges együttes. Hogy mégsem nyújtotta tudása és művészete legjavát az utóbbi esztendőben, annak okát egyrészt a színházi vezetés stílusában kell keresni. Ugy gondoljuk, hogy a vezetők gondja nem terjedt ki egyformán valamennyi művészeti ágra, s így mind színvonalban, mind gondoskodásban aránytalanság történt a zenés műfaj, elsősorban az opera javára, a prózai bemutatók és előadások hátrányára. Dicsőség Szegednnek egy kiváló operatársulat sok szép szereplése, de mit sem ér, ha ennek árát egy másik műfaj, a próza fizeti meg, amelyben pedig korábban sokat és sokszor jeleskedett színházunk. E

zt az eBen tmoridást csak úgy lehet helyesen feloldani, ha ezentúl egyforma gondoskodás kíséri minden tagozat munkáját. Nyíltabban is beszélhetünk: Vaszy Viktor elvtárs nem az operatársulatnak, hanem a Szegedi Nemzeti Színháznak az igazgatója, tehetségével is, felelősségével is. Ebből a tehetségből és felelősségből egyformán kell fordítani az operára, a prózára és az operettre. Mint második legfontosabb belső fettételt, úgy gondoljuk, a kritikai szellem felélesztését kell megjelölnünk. Nagyon nagy szükség van erre az olyan közösségben, amely ezrek, tízezrek nevelését és szórakoztatását vállalja magára. Szakmai kritikát elsősorban egymástól várhatnak a színészek és rendezők, hiszen valmennyien magas képzettséggel és hozzáértéssel rendelkeznek. Ők is látják, hogy mi jó, s mi rossz egy-egy előadásban, vagy alakításban. Az ezzel kapcsolatos vélemények azonban legtöbbször véka alatt maradnak, s a jóindulatú kritika helyét szinte egyeduralkodással foglalta el az udvarias-mézes diesérgetés szemtől szembe, s a lekicsinylés bizalmasabb körben. Ezzel a továbbfejlődés egyik legalkalmasabb eszközétől fosztják meg egymást a művészek, s velük együtt a közönség is kárát, vallja ennek. Jobb belátás is elég lenne e szerencsétlen körülmény megszüntetéséhez, de a pártszervezet és a művészeti bizottság szerenét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Más helyen már szóltunk arról, hogy a színházban valósággal megfeneklett az ideológiai oktatás. Ezúttal azonban hadd figyelmeztessünk vele kapcsolatban arra is, hogy ez nem egyszerűen politikai kérdés. Elmélyült, művészi munkát csak eszmei tudatossággal lehet végezni szocialista színházban, s aki nem ismeri a társadalom bonyolult feilődésl torvénveit. a politika és az élet összefüggéseit, amikkel szír dara bókban is nap mint nap találkozik, nem nyújthat olyan játékot, olvnn alakítást. amellyel a nézőt csalhatatlanul me<"»vőzné. Dol"oziV a mi színházunkban művészeti tanács, pártés KTR^-szerveret. eze'-nek tevékenysége azonban nem sok nvomot hagy sem a «*»í->s,áz +-.1 i „-o — nyén, sem az egyéni munkában és művész! magatartásban. Legfőbb ideje lenne, hogy ezek a testületek álljanak hivatásuk magaslatára, töltsék be a színház vezetésének támogatásában reájukháruló feladatokat, s olykor kötelességük szerint bírálattal is segítsék az állami vezetést Az eddiginél ugyancsak sokkal inkább sarkukra kellene állniuk a kommunista művészeknek és színházi dolgozóknak a múlt szezonból unásik ismert hibákkal szemben, s általában a tökéletesebb színházpolitikáért, az egészségesebb munkaszellemért, magatartásért Ha ugyanis a felelősséget keresnénk, a hibák gyökere hozzájuk is elérne. A tétlenség nem mentesít senkit a felelősség alól. A kezdeményezést is tőlük várná a közvélemény, mint olyan művészektől, akik szívükkel és eszükkel egyformán felfogják ennek a forradalmi kornak a követelményét N

agy nekibuzdulásoknak voltunk tanúi az elmúlt években. Ezek a nekibuzdulások hangos nyilatkozatokkal párosultak. S mi lett a szép kezdeményezések sorsa? Legtöbbször a csöndes halál. Egy időben mi is nagy cikkeket írtunk arról, hogy a művészek végre megtalálták a kapcsolatot az új közönséggel; gyárakba, termelőszövetkezetekbe látogattak, de ez a buzgóság nem futotta hosszabb időre. Pedig annak idején nagyon sokan hangoztatták ennek a kapcsolatnak gyümölcsöző voltát a művészek közül is. Az új szezonban talán nagyobb lesz majd az állhatatosság ilyen téren is. Szóvá tennénk még e helyen egy-két eevéb fonákságot is. Szegedi írók rendre panaszkodnak, hogy szóba sem áll velük a színház — a színház vezetői pedig azon sopánkodnak, hogy nincs szegedi alkotás, pedig jaj, de kapnának rajta. Kinél az igazság? Ne forszírozzuk. De egy dologban egvezzünk meg: minden színháznak szüntelen kötelessége a színpadra ért új alkotásokat keresni, sőt segédkezni is alkalmas darabok színpadraérésében. Ez már csak azért is időszerű volna, mert évek óta eredményesen dolgozik itt egy írói közösség — tudomásunk szerint sok-sok drámakísérlet is jelzi ezt a munkát —, mindeddig mégcsak belső visszhangja sem volt ennek Szegeden. Az a dráma, amelyet úgy jeleznek az idei műsorban, hogy -új magyar darab" — nem lehetne végre szegedi? Hasonló a helyzet a fiatal művészekkel. Ide szerződtek, tele ambícióval, művészi becsvággyal, s legtöbben elmenekültek egy-két év után, vagy énnen eltanácsolták őket, jóllehet, a színházon kívül — ahol nagyobb tér nyílt kibontakozásukra! — szép dolgokat vittek véghez. Ki hiszi, hogv gondos neveléssel és művészi foglalkoztatással nem lehetne közülük néhányat felsorakoztatni az elismert derékhadhoz? Indulásnál talán ezeket a dolgokat is érdemes volna m----r dőlni. S

csak még egvet kérnénk művészeinktől a színház mai (inneonaoián: azt, hogy komoly felelőséggel dolgozzanak. Művésznek termi nem foglalkozás. hanem hivatás. S hadd hlvatlco-jmnij rzű+trl mi szf-észeink művészvoltára. Ezzel szemb«m mi csak azt ígérhettük, hogv a rend-' VnTésün Vre álló eszkőzr>u-vkaj minden se^'f-é-et megadnnt a sznnisU*.4„ háznolittka kialakításihoz. A szükséges nrona<»andét inp. úgy. mint az alpoosahh elmélyültebb, objektív kritikát. A segítség első léncsőiének szántuk jelen írásunkat is. 8. L