Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-14 / 192. szám

Vasárnap. 1960. augusztus 14. 4 A* újfa jta parasztélet első hóaapjai Tápén 'Míg az ezernyi kis parcellából igazi szövetkezet lesz Tejfeldolgozó üzemmel ellátott istálló /sí:?; Odább, nagy szalmakazal rengetegben, cséplőgépek duruzsolnak ütemesen, egyenletesen, szaporán telnek a gabonászsákok... itt pedig, mint valami óriás zenekar dobosai, ácsok kopognak, faragják a fatörzseket. Lent az új bejáróút mentén, vörös téglákkal kőművesek dolgoznak az álványokon. Kezük nyomán szép falak emelkednek a magasba, hátuk mögött pedig már valóságos kis utcák sorakoznak a kész, vagy még építésben lévő épületekből. Disznófiaztató, hizlaldák, baromfiházak sorakoznak egymás után. Tizenegy nagy épületet csinálnak egyszerre. Pedig nincs itt állami mester egy sem, kivétel nélkül valamennyien a közösség tagjai az alig néhány hónapos Tiszatáj Termelőszövetkezet gazdái. Tizenöt épület leaz Az épület, amit épp most falaznak, az állatgondozók lakása lesz, meg takarmányraktár, a tizenkettedik épület. A tizenharmadiknak, a mázsaháznak is kiásták már az alapját, a téglát is odahordták, de az építők még nem jutottak odáig. Bodó István, az építőrészleg vezetője, helyesebben szólva aféle mindenese mondja: — Itt van a papír, hogy 18 vagon építőanyag érkezik megint, a tizennegyedik meg a tizenötödik épülethez a két, egyenként 50 férőhelyes marhaistállóhoz. A farakások, téglacsomók mentén meg az össze-vissza kígyózó gyalogutak szélein itt-ott még kapaszkodnak az életért a lucerna és a kivágott, csenevész gyümölcsfák gyökerei, nem akarják tudomásul venni, hogy itt a falu mögött, a határnak ezen a darabján nagy, 3200 holdas szövetkezeti gazdaság majorja épül fel. Néhány hónapja még teljes volt Itt a határ nyugalma. Most pedig olyan üzem képe rajzolódik itt ki, melyre az egész megye, talán az ország is büszke lesz. Most még nem minden megy itt ugy, mint a karikacsapás. Egy rozoga, sebtében összeácsolt deszka'oódé tövében üldögélve, Bodó elvtárs, a termelőszövetkezet fiatal pártszervezetének titkára Így ecsetelgeti a pillanatnyi helyzetet: gabona, ez évben még jóformán egy marékkal sem. Az egyénileg vetett kis táblákról jó lesz, ha beérkezik 9—10 ezer mázsa gabona. Mindenkinek visszatérítik az egyéni vetőmagot, megkapják az emberek a munkaegységre járó osztalékot, tíz vagonnal kell az új vetésekhez és több már, miután a földjáradékot is megadják, aligha marad. 800 mázsa lucernamag Már ez az alig féléves együttlét is érezteti azonban a hatását. Egyetlen tétel a gazdaság imponáló számadataiból: a várható lucernamag-termés 800 mázsa felett lesz. Ezért — prémiumot, minőségi felárat nem számítva is — 2 millió 800 ezer forintot fizet az állam. Ha feltételezzük, hogy semmi egyébből nem kerülne kiosztásra, csak a lucernamag árán osztoznának a közös munkában rendszeresen résztvevő gazdák, személyenként akkor is közel 19 ezer forint készpénz jutna mindenkinek, ez pedig csaknem 2 ezer forintos havi jövedelemnek felel meg. A legtöbb idevaló gazdának igen jómenetelű háztáji gazdasága is van, rfiely biztosítja a családok napi kenyerét és a legfontosabbakat a megélhetéshez. A lucernamag árából fedezni kell a gazdálkodási kiadásokat is, de ugyanakkor félmillió forint jövedelem már készpénznek, vehető fokhagymából. Megszépültek a kukoricások is. Közepes termést ígérnek. Kukoricából szintén tekintélyes mennyiség kerül osztalékra. Folytathatnám tovább, de sok lenne itt mind felsorolni mindazt, ami még emeli az első közös esztendő egyegy dolgozó családra jutó jövedelmét. Ha mindent megközelítően egybevetünk, az derül ki, hogy az átlagos jövedelem személyenként, megközelíti az év végén a havonkénti 2500 forintot. Jóllehet azoknak a keresete, kik kétkedve fordítottak hátat a tavasszal a szövetkezetnek, saját bevallásuk szerint sem több havi 1300— 1400 forintnál. Akik keveset kapnak Mégsem esküdhetünk arra, hogy nem lesznek itt panaszok az év végén. Bármilyen jó legyen is a jövedelem mérlege, azoknak nem juthat sok, akik keveset, vagy semmit sem dolgoztak a közösben. A termelőszövetkezet magja, a dolgos kollektíva — akik őszinte gondolattal indultak el a tavasz idején — biztosan elégedett lesz. Török József például már az új esztendőt latolgatja: — Jövőre lesz nekünk vagy ezer hízódisznónk is anélkül, hogy venni kéne a malacot, mert olyan kocaállományunk van, hogy abban az irigy sem lelhet hibát. Dávid László, Koszó János, Laci Menyhért, Miklós Pál és még néhány tucat gazdaember már így fogalmazza meg a dolgot: — Itt van a földünk, itt van az életünk is. Ugy boldogulunk, ahogy dolgozunk. Az ő kezük munkájának köszönhető elsősorban, hogy a végeláthatatlan kukoricások, lucernaföldek közül messzire virítanak már az új központi major vörös tetői. Mintegy jelzik, hogy a régi parasztélet, a szűk látókörű gondolkodásmód immár a végnapjait járja, s aki várakozik, bizalmatlankodik még, az könnyen el is késhet. Csépi József ' | A kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezet gazdái már egész megyeszerte ismertek az állattenyésztésben elért kiváló eredményeikről. A szarvasmarhák és a sertések tervszerű gyarapításával elérték, hogy ebben az évben a tavalyi 36-ról 38-ra emelkedjék itt a száz katasztrális hold szántóra jutó számosállatok létszáma. Most ismét nagy lépést készülnek tenni az állattenyésztés fejlesztésére. 1 millió 80 ezer forintos beruházással most fejezték be újabb 50 férőhelyes tehénistállójuk építését. A korszerű épületben az önltatós berendezés, anyag mozgatására szolgáló iparvágány mellett kisebb tejfeldolgozó üzem, meleg víz állandó szolgáltatásához szükséges kazán, állatgondozói szoba és iroda is van az állattenyésztő számára. Villanymeghajtású gépekkel szerelték fel az új istálló tágas takarmány előkészítőj ét is. A tetőszerkezet alatt magtárpadlás foglal helyet, mely mintegy 20 vagon szemes takarmány állandó tárolására alkalmas. Az új istállót — melyről felvételünk készült — már eredetileg ügy terveztették meg, hogy azt később könnyűszerrel 100 férőhelyesre egészíthessék kt Gazdaságos fejszállítás Két új tejszállító tankautót állítottak munkába a közelmúltban a kisteleki tejüzemben. A két speciális gépkocsi segítségével nagymértékben meggyorsult és gazdaságosabbá vált a tejszállítás munkája. A tejgyűjtő állomásokon felvásárolt tej rövidebb idő alatt jut el az üzembe. Homokpusztán jól kihasználják a nyárvégi kedvező időjárást Az idei aszályos tavasz sodvetés kötötte le. Az emés a nyár elsó hónapjai nem bereknek az a csoportja, kedveztek túlságosan a ta- kikre nem volt szükség a karmánytermesztésnek sem. cséplésnél, a közös építkezéA' Sándorfalvához tartozó seknél foglalkozott. A tavahomokpusztai Uj Elet Ter- szi átalakító építkezések melószövetkezet gazdái után — amikor régi romos azonban élve a kedvezőre épületeket állítottak helyre fordult időjárás lehetőségei- — már vei, bőségesen pótolják az aszály miatt a takarmánytermesztésben bekövetkezett veszteségeket* A csépléssel egy időben * . 50 katasztrális holdon vetettek tarlóburgonyát, egy újabb 25 sert ésfiazta tót befejeztek férőhelyes ls. Most pedig hamarosan átadják a használatnak az első közös hizlaldát. A szöUgyanakkor elvetettek több vetkezet vezetősége úgy termint 40 katasztrális holdnyi ZI" nogy 3200 hold fold 720 gazdával , — Mi indultunk a tápéi szövetkezetek közül a legnehezebb körülmények között: 3200 hold föld, 720 gazdával. Epületünk azonban még csak egy kutyaól sem volt. Idő telt abba is, míg végre kiterveztük, hol ls legyen a központi major. Most már épületek ls vannak, víz, kút azonban még csak hetek múlva lesz. Egyelőre a jószágoknak is — mert van itt már 74 tenyészkoca — meg az építkezéshez is kocsival hordjuk a vizeti Aztán vannak még bajotr jócskán az emberekkel. A hiányzók jórészt olyanok, akik már túl vannak az élet delelőjén, öregek, betegesek, de a föld, ami a közösbe került az ő nevükön volt, ők hozták be. Családjaik legtöbbje hosszú éve', óta gyárakban dolgozik. A fiatalok, akiknek itt lenne a helyük, úgy döntöttek a tavasszal, egyelőre a gyárat választják. De jönnek ők vissza nemsokára, mert idevalók. Nem több, csak egy esztendő kell, s akkor elmondhatjuk, a nehezén mór túl vagyunk. Most még a szorgalmasan dolgozó tagok is gyakran kérdezgetik egymástól: igaze, hogy nem lesz búza, hogy be kell adni az államnak? Beadni? Talán eladás jöhetne szóba, de nincs itt eladó silókukoricát is, melynek nagyobb része hosszú, meleg ősz esetén még szemtermést is biztosíthat. Mint Juhász József elvtárs. a termelőszövetkezet elnöke elmondotta, a csépléssel egy időben kettős feladatot végre a tagság. az űj hízóállományt még az ősz végén értékesíti. Átlag 65—70 kilogrammos híznivaló süldőkét vásároltak fel a tagoktól és a környező gazdáktól. Ezeket már nem kell nevelni. Viszonylag kevés takarmányhajtott nyai meghíznak és sokkal hamarabb kerülhetnek a Akik „megnyergelték" az aszályt Vörös Bálint, az egykori uradalmi kovács, a gyálaréti Komszomol Tsz megbecsült elnöke, olyan ember, aki mindig tud valamit szépet, csodálni valót mutatni, ha vendég érkezik a nagy, közo6 házhoz. Engem most legutóbb például a termelőszövetkezet gyönyörű fűszerpaprikájával lepett meg. Nem engedhetett el úgy, hogy ne lássam a szövetkezeti határt. Mikor kiértünk az öreg Tisza partjára, megálltunk a magas gát tetején, s arcán az elégedett gazda boldog mosolyával szólt: csöveket, aztán "keresek egy vespaprikát adott holdja. másik tövet, amelyiken még tobb van. Harminckettőt már sokat találtam, de olyan is van, amelyiken harminchét-harmincnyolc cső paprika nevelkedik, és még most is jönnek rajta a kis paprikák. Ezekből a fiatal kötéEnnyinek most is meg kell lennie. — Hogyan sikerülhetett ez az idei nyárban? — kérdezem az idős elnöktől. — Egyszerűen úgy, hogy megnyergeltük az aszályt. Tavasz óta gyakran, éjjelsekből is lesz ám még piros nappal itt vagyunk. Amikor termés az ftszi fagyokig. Nehezen tudok szabadulni a sok szép növény láttán attól a gondolattól: vajon miért nem láthatták ezt a paprikát a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kiállítás látogatói. Hozzá hasonló ilyen nagy táblában — 38 katasztrális Az összes lófogatokat. a má- közfogyasztásra. — Olyan ez a paprika, mint az álom. Ha már semmi dolgom sincs vasárnaponként, akkor kijövök ide, beleülök a tábla közepébe, s nézem, simogatom a bokrokat, sosem tudok betelni a gyönyörűséggel. Megszámlálom az egyik bokron a ízlik a szövetkezeti konyha ebédie hold — egész Csongrád meÉgv bokron 37 CSŐ paprika gyében sem létezik. favaly 60 mázsát adott holdja A legtapasztaltabb paprika te rmglök is azt mondják most: paprikából már nem lesz nagy termés idén, jócskán megdézsmálta az aszály. Az augusztusi szedést teljesen elvjtte. A Komszomol Tsz gazdái azonban már jókora paprikaszárító telepet készítettek el és nem alaptalanul számítanak arra, hogy a magas füzérállványok nagy része augusztusi paprikával telik majd mog. Igy mondja a szövetkezet elnöke: A tavalyi ültetvényünk nem is volt egészen ilyen 6zép, mégis 60 mázsa piros csöA mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezet asszonyainak már nem okoz túlságosan nagy gondot a sokat emlegetett "második műszakA legjobban főző asszonytársaik közül szakácsokat választottak s míg ők a mezőn, a gyümölcsösben, vagy a szérűskertekben dolgoznak, a szakácsok pompás ebedet készítenek az emberek számára. Jóformán minden napra jut egy-egy hízott sertés, borjú, vagy éppen birka. És mindez csupán 3 forintba kerül személyenként. Mint mondják az asszonyok, ennyi pénzért még tüzet sem érdemes rakni otthon. Felvételünk a szövetkezet központi udvarának árnyas eperfái alatt készült. A vidám ebédelő sereg ugyancsak dicséri a birkapörkölt illatát, zamatát. olyan gonoszul sütött a nap, szívattuk, emeltük a vizet az öreg Tiszából. Bár igen púpos, partos ennek a táblának a teteje, azért minden kis bokorhoz odacsörgedeztettük a vizet. Drágán fizottük a tandijat — És hogyan győzték munkaerővel, hiszen nem mondhatnánk, hogy sok tagja van a szövetkezetnek? Volt idő évekkel ezelőtt, amikor a földek egy része kapálatlanul maradt, mondván, hogy r.em győzik az emberek? — Azt az iskolát már réges-régen kijártuk —mondja Vörös Bálint. — Drágán fizettük a tandíjat, s ma már egészen más szemüveggel nézik az emberek a termelőszövetkezetet. Látjuk ezt a paprikát meg a többi termést, s már biztosra vehetjük: az átlag két és fél ezer forintos havi jövedelem még a mostani nyár után is biztos. Ezért pedig érdemes szépen dolgozni. lűveúetmew a nagyüzemi baromtenyésztés Mihályteleken, az Üj Élet Termelőszövetkezet háza táján hosszú évekig uralkodott az a téves nézet, hogy a baromfitenyésztés nagyüzemi viszonyok között egyáltalán nem lehet kifizetődő. Az idei tavaszon Vass Ferenc alsóvárosi gazda — ki egyéni korában is az állattenyésztésben elért eredményeiről volt ismerős — vette kezébe itt a közös állattenyésztés irányítását. Első kísérletként 447 darab naposkacsát vásároltak, s a megfelelő szakirányítással az aprópelyhesék 7 hét alatt 2 kiló—2 kilogramm 70 dekásokra nőttek meg. Amikor eladták a kacsákat, kiderült, hogy a vásárlásukra és a felnevelésükre fordított összeg levonásán túl ötezer-ötszázötvenöt forint tiszta hasznot hoztak. Hasonló sikerrel járt az Üj Élet Termelőszövetkezetben a csirkenevelés is. Ezer darab naposcsibéből 939-et értékesítettek. A közösség máris azt tervezi — miután az idén megteremtik a törzsbaromfiállományt — az új esztendőben, felbuzdulva az idei kísérletek sikerein, más szövetkezetekhez hasonlóan sokkal nagyobb mértékben foglalkoznak majd baromfineveléssel és tenyésztéssel.