Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

Fellépés után A rendezői vezérkar figyeli « próba menetét a Tömörkény Leánygimnázium udvarán. Balról jobbra Várkonyi Zoltán és Major Tamás, mellettük és mögöttük munkatársaik lett emelni a szomszédos egyéb tanulságok mellett S mikor pedig tényleg vékollégium udvarának kőke- Major Tamás -rendezői is- geztek, valamikor éjfél, egy óra körül, a statisztéria nagy öröriíkiáltással robogott le a színpadról. S Major Tamás pedig megjegyezte az egyik nagy tömegjelenet lassúságára: — Ugy úsznak, mint a halak az akváriumban. Nagy, kirobbanó nevetés ritése mellett, mert az óriási kólájában*, díszletek nem fértek be a gimnázium kapuján. Emberi arca elválaszthait tatlan a művészétől. Epnyi ekkor sem szűnt meg rendeA leánygimnázium udva- rajongás, tisztelet, baráti ző lenni: — A londoni jers nem is látott soha lükte- érzés ritkán nyilvánul meg lenetben ezt a hangot kétóbb életet, mint amely az egy ember iránt, mint rem, ezt az üdvrivalgást! — ottani utolsó próbanapon, ahogy őt körülveszik a szí- mondotta. Más alkalommal pontosabban próbaestén — nésztársak a legnagyobbakéjszakán is volt. A vezérkar tói a csak pár szavas *ze— Major Tamás kétszeres replőkig, valamint a haliKossuth-díjas, kiváló mü- gatók, tanítványai és a stavesz intésére — pontosan 7 tisztéria. Ennyi sok emberorakor elfoglalta helyét az bői a legkisebb gyereksze- kísérte a frappáns hasonlaideiglenesen -emelt* rende- replőt is a nevén siólítja, tót, s ez az egyetlen monzől asztaloknál, s a színfa- akárcsak a statisztéria leg- data felrázta a már félig allak mögött akkorára min- idősebb tagját, az öreg Gerő vő, fáradt statisztériát. Ugy denki -jelenésre kész« volt Aladár bácsit. Mindenkihez tél egy körül hangzott ez el, Ezúttal előírói, az első szín- kedves, közvetlen, de elég s utána még egy fél órányi tői volt az indulás, ismétel- egy szava, hogy meghök- szereplés következett de len csak »civilruhás* angya- kentsen vele bárkit aki nem már mindenkivel -ébren*.,, lókkal, s jelmez nélküli fő- a rendelkezése szerint cse- + szereplőkkel. Ez azonban a lekszik. A -nem—et, ezt a Az avatatlan szemet, fület lényegből, a Szegedi Sza- komoly és olykor lényegte- elkerülte volna például a badten Jatekokra rendezés- jen szócskát soha nem is- párizsi színben egy tömegjeben és játékfelfogásban már meri semmiben. Egyszerűen lenét pillanatnyi késése. Az megérett -előadásból* sem- nem létezik számára, vagyis övét azonban nem kerülte mit sem vesz el, hiszen már ninCs előtte lehetetlen. Már el. Olyan frissen, ruganyocsak az apróbb cpiszolniva- ki sem mondják előtte a ne- san ugrott a tömeg élére, s lok vannak hatra. A pontos met semmire, úgyis tudják, az ujjával fütyülte túl a gordulésbe azonban Major hogy kár vele fáradni. S ez nagy hangorkánt a jelenet t más bele-beleszól, a leg- az örök optimizmusa átra- megismétlésére, kisebb hibára is úgy felérez, gadt már azokra is, akik Száz arc, száz szín, felsomlnt amikor parázs éri az csak itt ismerték meg Sze- rolhatatlan epizód, apró rajeleven húst. geden. S nem árulok el vele zok, s felejthetetlen élményAsszisztensei. segédrende- titkot, hogy ezt az életfel- sorozat születik, amíg -öszzói, Bagó László, Makkal fogását abban is igyekeznek szeáll*, életrekel Az ember Peter — az utóbbi az ószi elsajátítani tőle, hogy a tragédiája egyetlen kéz, sok szezontól —, a Szegedi Nem- hosszú, az éjszakába nyúló kézre osztódó vezérlésére, zeti Színház fiatal rendező- próbák után ugyanolyan je. Bordás Sándor, valamint ( a főügyelő és a segédügye- " ' lök, statisztacsoport-vezetók ' úgy l&merik már Major Tamást, hogy talán az apjukat sem jobban. Egy-egy megjegyzése, mozdulata, arcjátéka annyira szétválaszthatatlan egymástól, hogy a mimikai, akusztikai és vizuális összhatás már küiön élmény: Major Tamás rendezése már maga a mű élvezése. Mintha valamennyi érzékszerve a színpaddal lenne összekötve, olyan gyorsan és pontosan reagál mindenre. A nyugodt, rezzenéstelen arcról senki sem olvasná le, hogy a következő pillanatban egy rosszul ejtett, szóra, hatástalan mozdulatra, pillanatnyi késésre úgy átlényegül, mintha <5 játszana fent a színpadon. S valójában úgy is van, mert a következő másodpercben már javít, vagy utasít, vagy fent Lődi Ferenc Kellemes szellő barangolt este a Dóm tér árkádjai alatt, majd tétován belibbent az emberek közé. A régen várt előadás várakozásteli izgalma pirult az arcokon, s talán észre sem vették a kíváncsi szellőt, vagy ha igen, őrültek neki. Valóban: csodálatos este Ígérkezett. Mintha pótolni szeretné a sok esőt és bosszúságot. Lassan megtelt a nézőtér hatalmas legyezője. Ezernyi tekintet próbált a fényfüggöny mögé lesni, vagy a világositók bástyáit figyelte. A harmadik kürtszó után elcsöndesedett minden, kialudtak a lámpák, s a zenekar élén megjelent a karmester. Nyitány. A nyitány alatt csak nyolc ember nem találta a helyét sem lent, sem fent. Még jó, hogy alattam közép-európai szinten megszólalt a hangszóró, amit ellensúlyozni látszott, egy országos szintű, hang a raktárkulcs hollétét illetően. A nyitány végén már majdnem mindent megtudtam. Hogy Klári a fiatal kifutó fiúval maradt utoljára az üzletben és hogy ez nem először fordult elő, mert a múltkor is, amikor rájuk nyitottak..., de a többit már elnyomta a zenekar harsogó códája. Nem tudnak ezek egy kicsit halkabban játszani?... • L. felvonás szünet. A hurka-kolbász felirat előtt egy idősebb parasztasszony állt egy fiúval és egy leánnyal. Az ízletes eledelt már elfogyasztották, csak a fiú kortyolgatta, hideg sörét az alkalmi asztalkára támaszkodva. A két fiatal beszélgetett. t— Gyönyörű! — Igy a lány. Nagyon klassz az a vetítés. •— Jaj, és az a ló. Hogy bejött a színpadra! — Aha, Ciliéi alól majdnem kiugrott. — Biztos rendőrök öltöztek be, azok fogták a lovat. <— Ah! Lovászok voltak. — Anyukának hogy tetszik? — fordult a lány a mély gondolatokba merült aszszonyhoz. A néni, aki eddig hallgatott és látszott, hogy valami erősen foglalkoztatja, felnézett és megigazítva fejkendőjét, ünnepélyes arccal válaszolt. — Csuda szép! Olyan szépen énekelt László király. Amikor megölték azt a gonosz embert, hogy örültek a lelkeim. Olyan helyesek voltak azokba' a cifra micsodákba! De mondjátok! Tényleg lefejezik azt a szép fiatalembert? — Le, de csak a harmadik felvonás végén. Az idős asszony leeresztette tekintetét a földre és nem szólt semmit. Csak amikor már indultak vissza, hallottam, hogy szinte magának, mintha mély gondolatokból ocsúdna fel, így szólt félhangon: — Milyen kár lesz szegényért 11. felvonás szünet Gözölgö presszógép előtt két asszony állt, kezükben párolgó feketével. — ... és el sem képzeled drágám, hogy Fennek milyen nehezen sikerült a Tragédiára jegyet, kapni. Tudod, mi csak elöl szeretünk ülni. Most tq 50 forintos helyünk van. Hol csináltattad, ezt.. 0 ruhát? Jaj, de cuki, nekem is most készül egy kisestélyi... A másik asszony szemöldöke alig ésv revehetően megrándult, de nem szólt. — ... de, tudod, édes, a másik, rájöttem, öregít. El kellett, hogy adjam. Ica vette meg, tudod, akit az ura megcsal. — Icának? Hiszen az jóval fiatalabb, mint te. Most emennek ugrott a pillája, vitlant a szeme, de mézédesen folytatta. — Neki-jobban fog állni. .. Khm•... Te X, akinek az a ronda felesége van, kocsit vesz. Hallottad! Hogy egyeseknek mennyi a pénzük ... A feketék időközben elhűltek.. Gyorsan felhörpintették. Elmenőben még hallom, ahogy a másik megkérdezte: — Na, és az előadás, hogy tetszik? <— Ja, az előadás? Nem egy nemtudoménmicsoda. Láttam már jobbat is. Azok a dobosok, ott a bástyán, soha tudtak egyszerre ütni. Jaj, ne haragudj, rohanok, Z-ék mellett ülünk, és Z-né olyan já pletykákat tud. Majd holnap elmesélem. Pá, drágám! * László eközben halálára készült. Végül még én is megsajnáltam. ' M. A. Epizód a Lechner téren Győrből jöttem a gyönyő- úgy sajnálta ezeket a kis karú szép Szegedre. Igen bol- rácsonyfákat? dognak érzem magam Itt, mert már gyermekkoromban is jártam erre. De azóta nagyon nagyot fejlődött és szépült Amint sétáltam körbe; beértem a Lechner térre. — Ide ültették, de a gaz már egészen megeszi. Tényleg, volt vagy húsz, ha nem több. Egy körül sem volt gaz. mind ki volt gyomlálva. Hát igein, aki a vtráA próba egy jelenete a londoni színből, immár a színpadán Szegedi Szabadtéri Játékok Igazán mondhatnám, elszo- got szereti, rossz ember nem morodtam a látottaktól. Nem lehet. Tovább kérdezősködakartam a szememnek hin- tem tőle. Elmondta, hogy ni. Megálltam, és mintha be- sok dolga van. Négy gyerek szeltem volna magamban: ez anyja. Gyermekei közül egy a szép Szeged? És a belvá- hajóinas, egy katona, két kiros egy percre van tőle? esi iskolás Itt laknak a koEgyszer csak közvetlen zelben. Elmondta, hogy mi mellettem, megmozdult a lesz ennek a térnek a sorsa, bokor. Egy ceinos, szőke és elbúcsúztam. De itt szellői gy emelkedett fel. retném megmondani, az újKöszöntem. ö nagvon ked- ságon keresztül, hogy naves volt, fogadta. Mit csinál gyon szépen köszönöm, hogy itt? — kérdeztem. — Ezek olyan jó lelke van, hogy töközött a szúrós bokrok kö- rődik a virágokkal zött mászkál? Hogy össze Kovács József van karmolva! Hát Igazán Győr Major Tamás rendez... Éjszakai ripori Az ember tragédiája próbáiról Sokszor volt úton Az ember tragédiája. tulajdonképpeni színpada, a hatalmas, több részből álló lépcsősoros díszletelem a .Szegedi Szabadtéri Játékok színhelye és a Tömörkény Leánygimnázium között. A lehetőségekhez igazodva ugyanis két helyen, a játékok színpadán és a gimnázium udvarán folytak a próbák. De vagy háromszor mozgatták meg — költözködve a gimnázium udvarára — a nagy méretű díszleteket, s a lépcsősorokhoz egy másik lépcsősort is kela színpadon, maga játszik, beállít, magyaráz. Ott él Az ember tragédiája ezer alakjában, a látható és láthatatlan szereplőkben, akiket Madách megrajzolt, vagy csak sejtetett egyetlen színnel, erósebb, vagy halványabb kontúrokkal. Poénjeit, egy-egy szólását, vagy elszólását jegyeznie kellene valakinek. A próbákon ugyancsak segédkező arab rendező. Mohamed Kárnál Eid, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola harmadéves hallgatója bizonyára jegyzi ezeket is az frissek akarnak lenni, mint ő. Mögötte van pedig egy nehéz munkában eltöltött színi-évad: rendezés, játék, főiskolai tanítás, s most a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik kiemelkedő darabja, Az ember tragédiája rendezése. Mikor pihen? Mikor alszik? — kérdezik, hiszen az éjfél utánig is elhúzódó próbák -végeztével- is olyan frissen szól oda például a párizsi jelenet összes szereplőinek: — Jó lesz, gyerekek, de mégegyszer ismételjük! Elutazott Szegedről a szovjet balettegyüttes A Moszkvai Sztanyiszlavszkij- és NyemirovicsDancsenko Opera- és Balettszínház balettegyüttesét meleg szeretettel búcsúztatták el Szegedtől a városi pártbizottság és a városi tanács képviselői szerdán este a Hungária Szállóban rendezett .búcsúvacsorán. A párt és a város vezetői Szeged lakosainak nevében köszönték meg az együttes nagysikerű szerepléseit a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A szívélyes búcsú után a szovjet balettegyüttes tegnak reggel utazott el Szegedről Budapestre, ahol még több fellépés vár rá- Az együttes egy-egy csoportja vidéki fellépéseken is szerepei. E. E. Vloszovo, 9 szovjet balettegyüttes kiváló balerinája a szegedi játékokon ismét maradandó emléket hagyott maga után művészetével. De mint embert is szivébe zárta a közönség. Az egyszerű művésznő meg is érdemli ezt, mert szerénységének szép bizonyítéka ez a foto is. A balettcipőt, amelyben oly m/önyörűen táncolta Jean. ne d'Are-ot, fellépés után maga javította meg