Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

Krdd, 1960. aurusztus 9. 4 Ki mit csinál munka után? Körkérdés a cipőgyárban Felbőgnek a gyárak szirénái, vége a délelőtti műszaknak. Benépesülnek a mosdók, öltözők, s azután megindul az áramlás a kapu felé. Haza Igyekeznek a Szegedi Cipőgyúr dolgozói is. De vajon mind ahaza tartanak-e, vagy esetleg egyéb program várja még őket délután? Megkérdeztünk néhányat közülük. Házépítők A karbantartó műhelyből hárman is építenek maguknak családiházat. Nógrádi István villanyszerelő az Alkony utcában építkezik, s házónak az lesz az érdekessége, hogy még a tégláit is sajótkezűleg csinálta a tanácstól kapott anyagból. Két éve készül a há/.. Áz első esztendőben a téglát verte és égette Nógrádi István, de most már félig-hárominegyedlg állnak a falak is. — Évek óta nem volt egyetlen pihenéssel töltött hetem — mondja. — Mielőtt a házépítésbe kezdtem volna, technikumba jártam. De nehogy azt higgye, panaszkodom. Jól járok én ezzel ls, azzal is. És ha majd tető lesz házam fölött, igazán pihenhetek eleget. A ma délutáni program? — Ma éppen egyik munkatársam, Fogas István épülő házán dolgozom. Szereljük a villanyt Újszegeden. Igy jó ez, hogy ml építkezők segítsünk egymáson. Favágók Felkérte a második kerületi tanács a cipőgyárat, hogy segítsen a magasfeszültségű villanyvezetékek melletti Iák kiirtásában. Négyen ls Jelentkeztek az izemből e<rre a munkára: Benkő János, Rózsa Mihály, Sebestyén Pál és Császár András. — Először az épülő tanácsház udvarán lévő fákat vágtuk kl, azután Petőfitelepre Indultunk délutánonként Legutóbb a 15-ös utcában vágtunk ki kétnapos munkával három nagy nyárfát. A fák koronái egészen összevegyültek már a villanydrótokkal. gyökerei pedig egy lakóház alá nyúltak, s még a falak is vizesek voltak tőlük. Mi lesz a következő útirány? — A 11-es utcai lejárónál lévő magasfeszülksfe'ű vezetéket tisztítjuk meg a környező fáktól, s azután később, majd a nyári leállás után a SZEAC-pólya mellett húzódó vezetékhez megyünk. Szeretik ezt a munkát? — Mór hogyne szeretnénk! Azért vállalkoztunk rá. A délutáni elfoglaltság fejében kapunk egy kis télrevaló tűzifát ls. Igy hát mindenképpen megéri a fáradságot. Kapálok Tizenegy cipőgyári munkás a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetbe járt kukoricát kapálni már június második fele óta. Szabályosan, szerződéssel bízták rájuk a sok apróbb parcellán lévő kukorica gondozását. Már egészen jól belejöttem a kapálásba — mondja Balogh István, aki „civilbenkőműves. Hogyan folyik le egy Ilyen munkában töltött délután? — Kerékpárral megyünk ki. Először uzsonnázunk egy keveset, mert hát akkor okosabb az ember, ha nem éhes. Azután dolgozunk este nyolcig kisebb-nagvobb megszakítással. Tlzenhároméves kisfiam ts ki-kí szokott jönni. Vizet hord nekünk. Ma is mennek a Felszabadulásba? — Igen. Szívesen segítünk a szövetkezetnek. Tőlünk legalább megtanulhatják, hogy milyen ls az a brigádmunka. Mi pedig beszerezzük így a malacnak való kukoricát. • Kiürült a kapu környéke. A délelőttös műszak tagjai elindultak, kit merre visz útja. A körkérdésnek így hát vége. De azért nehogy azt higgye valaki, hogy a cipőgyáriak közül mindenki munkával tölti délutánját. Nemcsak házépítők, favágók vagy kapálók indulnak el a gyárkapuból kürtsző után. hanem Kettinng Lászlónéval egvütt még sokan a strandon töltik idHüket, vagy mint Fügedi Klára, vizsgára készülődnek. A többiek pedig? Nehéz egy ilyen kérdésre megfelelni. Az bizonyos, hogy senki sem unatkozik a cipőgyári munkások közül délutánonként F. K. Diákbizottság utazott Prágába A Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésére hétfőn elutazott Prágába az Országos Diákbizottság háromtagú küldöttsége. József Attila életéről írt drámát mutatnak be Budapesten A színházak műsortervei- ból nem írtam naturalista nek ismertetésekor a legna- történelmi darabot, tehát a gyobb érdeklődést kétségkí- játék szereplői — József Atvül a Néphadsereg Színházé- tilát kivéve — nem azononak közlése keltette: évad- síthatók félreérthetetlenül a juk első bemutatója József költőnek ezzel vagy azzal a Attila életéről szóló dráma kortársával. Időben 1928-tól. lesz. József Attilának Párizsból Gosztonyi János, a mű történt hazatérésétől 1937-ig szerzője eddig is előszeretet- terjed a cselekmény. József tel választotta drámai hősé- Attila az első pillanattól az ül az emberiség történeimé- utolsóig a színen van. Epinek kimagasló alakjait. Ko- kus drámát írtam s ehhez a lumbuszról írott drámáját brechti színpadot találtam egyedül alkalmasnak. Egyetlen jelenetsor mondja el az egész történetet, nincsenek benne lezárt színpadi akciók. Igy még azt sem döntöttük el, hogy két részben., 9S> F1ESTÖ AVAT A S" ttyij, iéqi s-itg-tdi ipati vá&áiótt B. nagy sikerrel mutatták be annak idején Pécsett. Rembrandtról szóló alkotását pedig a Nemzeti Színház adta elő. Kétségtelenül mostani műve állította a legnagyobb próba elé. Hiszen József Attila történelmileg is igen közel van hozzánk, barátai, ro- vagy három felvonásban konal, életének szemtanúi játssza-e a színház. Ugyanitt élnek közöttünk, s nyil- így nem történt még dönván ott mozognak majd a ,. ... dráma színpadán. És növeli 138 a ^posztosban sem a vállalkozás jelentőségét az is: ez az első kísérlet arra. hogy egész estét betöltő drámában állítsák a nép elé századunk legnagyobb magyar költőjét. — Azt a József Attilát igyekeztem drámámban megmutatni — mondta Gosztonyi János —, akit kora nem ismert fel és elpusztíott. Pontosabban, akiben a társadalmi haladás elenségei meglátták a változások viharmadarát s ezért vezetett a kor legnagyobb proletárköltőjének útja a sínek közé. A József Attilában élő politikus, művész és szerelmes ember tragédiáját teljes öszszetettségében próbáltam megmutatni. Meg kell jegyeznem, hogy érthető okok— Tessék idejönni! Tessék megnézni a festményeimet! Ezeket a „Trikolór® elnevezésű festékújdonsággal bárki elkészítheti. — Parancsoljanak! Tessék kérem! — ezekkel a szavakkal tömjénezte áruját egy árusító mintegy 20 esztendeje itt, Szegeden, az akkori ipari vásáron. Ecsetet és egy fényképet nyomott a kezébe egy idősebb vásárlátogatónak, akit 5—6 fiatalember vett körül megkülönböztetett tisztelettel. Miközben ott ügyeletes tűzoltói szolgálatot teljesítettem, észrevettem egy kis csoportot, amely egy alacsony, idősebb, de rendkívül fürge, mozgékony, beszédes férfit vett körül olyan szeretettel, mintha az illető apjuk lenne. Akkor értek az elé a vásári box elé, ahol az elárusító stentori hangon kínálgatta festékújdonságát, a letűnt kor kereskedelmének minden áron rábeszélő mesterkedésével. És itt történt a ••festőművész-avatás®. Az idős vásárlátogató ugyanis érdeklődést tanúsított és az elárusító rögtön kezébe nyomott egy ecsetet és egy fényképet az előtte lévő dobozból, melyben a festék volt. Saját ecsetét is bemártva mutogatta a festést, majd a Szezonvégi kiárusítás Szegeden 15 üzletben Idén a hagyományos nyá- vány, a 19-es Széchenyi téri szezonvégi kiárusítást ri, a 13-as Hófehérke Gyerauguszuts 8. és 20. között mekkonfekciót, a 3-as szárendezik meg a kereskedel- mú, Modell Áruház, a 25mi vállalatok. A nyári pa- ös Éva konfekció, a 27-es mut-, gyapjú-, selyem-, kö- Alföldi, a 23-as számú, tött-, konfekcióáruk, vala- Marx téri konfekcióbolt, a mint a bőrdíszműk és láb- 14-es, Marx téri cipő. a 17belik 20—40 százalékos ár- es Cikta cipőbolt. A földműkedvezménnyel vásárolhatók vesszövetkezet a Bartók Bémeg. la téri 8-as számú áruházáA városi tanács kereske- ban hozza forgalomba a szedelmi osztálya a következő zonvégi kiárusítás cikkeit. A üzleteket jelölte ki a leszál- kijelölt üzletek közé tartozik lított cikkek árusítására: ... . Állami Áruház, a Ruházati a 5zamu' Karaiz utcai Bolt 4-es, Marx téri, az 5- sportszer és a ktsz-ek Lenin ös „Csillag®, a 9-es Szivar- körúti üzlete. vásárló ecsetét is bemártotta és most már biztatta: — Csak tessék, tessék, próbálja meg. A festés technikáját csak gyakorlattal lehet elsajátítani, azt nem lehet semennyi pénzért megvásárolni. A kor itt nem számit, mert ezzel a festékkel bárki tud festeni, csupán gyakorolni kell. Igy ni! — mutatta tovább az elárusító és rögtön meg is jegyezte: — Ilyen rövid ideig tartó próbálgatás után is látom, jól áll a kezében az ecset. Garantálom, hogy ön kevés idő múlva festeni fog. Persze, még gyakorolnia kell az ecset kezelését. Az igazán fegyelmezett fiatal kísérőkből erre kitört a derültség és az újdonsült festőművész is velük együtt mosolygott. Az elárusító szintén nevetett, de nem tudta min, mert megkérdezte: — Talán fényképésznek tetszik lenni? Erre mindenkiből újra kitört a nevetés, amit az idó« vásárlátogató azzal oldott fel, hogy kezét nyújtva, szerényen ennyit mondott: — Csók István vagyok. Az elárusító bocsánatot kérve hebegett , de az- idős vásárlátogató elhárította ezt a bocsánatkérést, azt mondva: — Nem Ismerhetnek mindenhol. Igy lett annak idején, két évtizede Szegeden Csók István festő, jóllehet már régen Európa-hírű, elismert festőművész volt, A szemtanú tűzoltó, aki azóta szintén már az idősebb korosztályhoz tartozik, örömmel áll tisztelői között a magyar festőművészet idős nesztorának, akit Kossuthdíja mellett nemrégiben, 95. születésnapján a Munka Vörös Zászlórendjével is kitüntetett népköztársaságunk, Nagy Ádám nyugalmazott tűzoltó törzsőrmester Tje*. S*tdu: ASSZONYSORS LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLI; LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIII1I dl) Erzsiké: Nem szigyelled magad? Te beszélsz Igy, akitől a legtöbb jót tanultam az életben. Ruháról beszélsz, mikor gondolkodni tanítottál meg... Vannak barátaim, gondoskodni tudok a gyerekeimről, és akkor nekem szép ruháról beszélsz, mintha attól más ember lennék. (Karcsi erősítgetni kezdte, hogy nem jól mennek a bányatrösztnél a dolgok, erös kézben kellene tartani az egész bányavállalatot és ehhez nem ért Erzsike és ne is avatkozzon bele, ha jót akar. Aztán fokozatosan kibékültek. Erzsike becézgetni kezdte Karcsit és én nem akartam épp most zavarni óket. Visszamentem a házmesteri lakásba ) Karcsihoz az éjjel orvost kellett vinni. Egy orvosnő lakik az emeleten, valami Emília, a városi kórház igazgató-főorvosa. Már hallottam róla, az egész utca Emiliának hívja, a gyerekek Emilkának, mert ó mindenkin segít. Mikor Karcsit elvitték, behívtam Emíliát a házmesteri szobába. — Maga a barátja? — kérdezte tőlem. — Igen. — Akkor most elmegy és tisztázza Théket. A vádaskodás a bányánál nem lehet igaz. Erti? Az rágalom lehet, egy ember bemocskolása, de nem igaz. Én orvos vagyok, én az embereket kívülről, belülről ismerem. Es nem szeretem, ha egyik ember a másik ellen hadjáratot indít tiogy „fúrjanak® egyesek. Thék nem karrierista. En ismerem. Sajnos, nincs időm, hogy ebben az ügyben eljárjak, de nem hagyhatom annyiban. *Ha maga megígéri, hogy mindent tüzetesen áttanulmányoz, akkor ezt egyelőre lezártam. Ugy látszik, mindent tud rólam, biztos voltam benne, hogy legalabb olyan jól ismer engem, mint Karcsi, vagy Erzsike. Én is ismertem öt. Most jövök rá, mennyi mindent tudok róla. A házmesterné említette, hogy Emília vitte el a kis beteg gyereket egy híres ideggyógyász klinikájára, és Emília jár föl Erzsikéhez, naponta öt percre, hogy anitafc bajából a saját vállaira ts fölvegyen. Emília férjnél van, a férje nagy darab, jóképű ember, fogorvos, otthon nem rendel, csak az OTl-ban, s ott is jól megcsinálja mindenkinek a fogát. Semmiért nem fogad el pénzt, azt mondja, nem mások baján akar keresni. El lehet gondolni, hogy az egész környék hozzájuk jár, ha baj van. Hogy elvitték Karcsit mentővel, átvettem az ügyeletet a házmesteri konyhában. Ma már úgysem tudok Erzsikével beszélni — gondoltam. Pedig elkerülhetetlen. Hisz ö maga is mondta, hogy okvetlenül, sürgősen segíteni kell Karcsin. Nem az egészségi állapoton, ezt Erzsike nem arro ertette ts most. Emília arra kért, hooy tisztázzam Théket. Mi alól? Ki ellen kell megvedenem? Es az a veszekedes kettőjük kö* zött, amit akarva, akaratlan kihallgattam. Mért hiszi Erzsike Karcsiról, hogy karrierista? Hisz alkalma sincs a nagyravágyásra. Négy hónap alatt valakit nem ismerhetnek meg úgy, hogy az bennfentesként előre törjön. Azt pedig nem tudom elítélni, ha valaki többre vágyik. Híres festő akar lenni, vagy autót venni? Ha megdolgozik érte, mért ne legyen neki. Az autó ma már nem különleges álom. Csengettek. Ajtót nyitottam, megnéztem az órám, pont fél tizenkettő volt. Az első hazatérő kapuzárás után. Erzsike volt. Fáradtan mosolygott rám. — Felmehetek? — kérdeztem. — Jöjjön. Átadtam a szolgálatot Gizikének és elindultam Erzsike után. Minden emeletnél megpihentünk. Alltunk, és néztük egymást. Mikor fölértünk, Erzsike belesett a szobába. A gyerekek mélyen aludtak. Mi a konyhába mentünk. Ragyogott minden. Szőnyeg a köveken, függöny az ablakon, az üst helyén asztal és még több kép a falon, mint a szobában. Mind ismeretlen, új alkotás. Akvarell. A színek hatnak az emberre, de a festmény egésze... valahogy kiforratlan. Erzsike teát főzött és rummal is megkínált. — Mindenünk van — mondta, és földerült az arca. — Az ablakon csipkefüggöny, na, nézzen be a szobába is, látja mennyi drága vázánk van a szekrény tetején? — suttogta, hogy föl ne ébredjenek a gyerekek. — Pedig nem hoztunk semmit az ö családjától, csak egy fekvőhelyet, én meg a gyerekágyakat meg a konyhaberendezést. Karcsi éjjel-nappal dolgozott. Nem kímélte magát. Hiába óvtam, nem nyugodott, amíg mindnyájunkat föl nem ruházott. Elment kisegítő-pincérnek, a gyerekek cipőjét pedig szabad idejeben talpalta meg. Minden keresetét ránk áldozta. Talán férfiben nincs is még egy olyan ember, mint Karcsi. — És mért mondja ezt olyan lemondón, Erzsike? — Lemondón mondtam? — Sóhajtott. — Pedig nem szabadna. Nem is voltam én eddig ilyen lehangolt, sót nagyon boldog. Talán soha nem leszek már többé ilyen tökéletesen boldog, mint ebben a padlásszobában. Megértettük egymást és egymásért dolgoztunk. Csak valami mindig úgy összeszorítja a torkom... En sokat köszönhetek Karcsinak. En egész más ember vagyok, Bernáth elvtárs. Eacsz másképpen gondolkodom, mint eddig. Egészen mást tartok jónak, mint eddig, és bírálni is megtanultam a másik emberben azt, ami fonák benne. Egészen megváltoztam. Karcsinak köszönhetem, ö tanított meg embernek lenni és emberhez méltó életet élni. És akármi jönne közbe, én már csak igy tudnék Karcsira gondolni... — Mi jöhetne még közbe? — Tényleg — nevetett megkönnyebbülten. — Mi is jöhetne közbe?.. - Csak még hinni nem tanultam meg. Pedig ha nem bízok Karcsiban, ki másra tud 6 támaszkodni? Mindig a régi magamból indulok ki. Tudja, én azelőtt úgy éltem, hogy csak kínlódtam. Dolgoztam, ettem, veszekedtem, aludtam, vagy éppen virrasztottam, de mindenképnen szenvedtem. Annyira, hogy sokszor ordítani tudtam volna a fáj dalomtól. Itt is előfordult velem egyszer, amióta Karcsival vagyok. Akkor, amikor a kis beteget beadtam az intézetbe, mert Karcsi követelte. Nem tudott alkotni mellette. Akkor azt hittem, hogy én vagyok a legrosszabb anya, hogy egy idegen férfi kedvéért megválók a gyerekemtől... Nem tudom, magérti ezt, mint férfi? Örömmel csináltam mindent, amit neki kellett, tenni, és születésétől kezdve kész voltam magamra vállalni minden terhet, higgye el, odaadnám az egészségem, vagy a két szemem érte — és most Karcsiért, a saját beleegyezésemmel elviszem hazulról... Szóval akkor úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet kibírni... Es akkor beállított hozzám két nő. A Nőszövetségtől. Hallották, hogy lakás nélkül vagyunk, a panaszomat akarták hallani, és tudni, hogy mire van szükségünk? Először ki akartam tuszkolni őket, vagy veszekedni velük, hiszen megszoktam én otthon a hangoskodist, marakodni volt szokás otthon mindenért... — de azután nem szóltam hozzájuk egy rossz szót sem. Mert nem azzal kezdték, amit vártam, hogy mért csináltuk, amit tettünk, meg hogy én aljas cafka vagyok, aki a más urát elcsábítja és felelőtlen vagyok a gyerekeimmel. Hanem mindjárt azt kérdezték, mire van szükségünk? Engem elhelyeztek a fodrászüzemben napi négy órára, Karcsit meg besegítették a bányaigazgatóságra. Teljes munkaidőre. És én akkor láttam, hogy mindent helyre lehet hozni, ha jóakarat van az emberekben, meg magunkban is, és még lehet egymást érteni. Ó micsoda boldogság volt, amikor kezdtünk helyrevergődni.' Én azt szóval el sem tudom mondani, Bernáth elvtárs. Pláne, mikor Karcsi kijelentette az egyik este: ha a lányok nagyobbak lesznek, 6 nincs az ellen, hogy velünk maradjon a kicsi... Soha én ilyen nyugodtnak és biztossorsúnak nem éreztem magam, mint ebben a padlásszobában, higgye el nekem. Csakhát.. — Csakhát? — Pár hét óta olyan hajsza indult Karcsi ellen, hogy az mindent elrontott. — Miféle hajsza? — Én azt el se tudom pontosan mondani. Inkább látogassa meg Karcsit, majd ő elmondja. A bánya igazgatójával gyűlt meg a baja... Segítsen, segítsen! Magában bízunk a legjobban. 3. Bányatelep felé tartottam autóbuszon, hogy beszéljek Karcsi ellenfelével, a tröszt igazgatójával. Útközben egy taxi suhant el mellettünk, s pillanatra Karcsi arca villant elém. Sápadt volt, de megkerekedett az arca, ha nem tudnám, hogy kórházból jön, azt mondanám, egészségesebb, mint valaha. Hátradőlt az ülésen és cigarettázott. Indulat vibrált a szeme körül .A kerekség jótékonyan enyhítette az arc elfelhösödését, mégis volt rajta valami ijesztő: kékes árok húzódott a szemétől a szája szegletéig. Egészen furcsa volt nekem, ahsgy hátrafeszíti a fejét a taxi párnáján. Karcsi eddig úgy élt bennem, mint aki hiáb" réoez'e el legutóbb levelezőn a ianirít, megjelenésére jellegzetesen nyom ja rá bélyegét a kósza otthontalanság, a szuioí ház hianya és a hosszas kétkezi munka. Hasztalan öltözködik elegánsan, hiába fújja betéve a különböző nyelvtant szabályokat és hiába lett „művészelőttem mindig kuliként élt, aki lótfut és mindenfajta munkának a nehezebb végét fogja meg... Ha erre gondoltam, teljesen hihetetlennek tűnt, hogy Korcsi a bánya igazgatói székbe kívánkozik. Igyekeztem előkészíteni magam az elkövetkező diskurzusra, amelyben felvilágosilom majd az igazgatót, hogy félreismeri a barátomat. (Folyt, kön.)