Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

V4MRN»P> 1960. JQUM Ü. 6 A

megbeszélés elhúzódott, mintha vége veszett volna. Személyi kerdcsekben ellentétes véleményéit 'keveredtek, dulakodtak egymással, ezeknek az elsimítása ette az Időt, meg az idegeket. Az íróasztal mögül a direktor felsd" teste mellszoborként emelkedett ki, akár nem is éld ember lenne. Aceton színű, szémének ernyedt pillantása, meg az örökösen csöngő telefon-hallózása jelezte, hogy él, létezik. — Miért nem kapcsoljak! a telefont? — kérdezte • miniszter, a sok berregés és vita közben. — Azért, hogy lássák mennyi a dolgunk — gondolta magában, de szó nélkül engedelmeskedett. A direktor a vitában nem koptatta kellemetlen orrhangját. Ha az fhdulatok már hagyon táncoltak, túllépték a miniszter elótti illfndőség határát, akkor megszólalt: — Kérem, csöndesebben, kplléga urak. Igaz, senki sem fogadta npeg az intelmet, mert ml sajátságos tulajdonságokkal áldott náció vagyunk, akkor is ' kiabálunk, amikor erre nlflcS is szükség. Magyarra fordítva, bangói beszédű népség a miénk. Hátha még egy-egy atyánkflá elindul a maga igazát keresni — édesmindegy, hogy mi az, történelmi dátum, időjárásjóslás, fülemülefütty — az valóságos zsibv$sár. M

osolyogva hallgatta a miniszter a nekirugaszkodott emberek emelkedett, paprikásan csípős véleményét, újdonatúj álláspontok előterjesztését, meg a visszakéródzött, áporodott szagú érveket. Mikor elunta a hajcihőt, csöndesen közbeszólt, úgy mint a mostani vitánál: — Mi ügy látjuk, a geodézia vezetésére Takács Pál a legalkalmasabb. Ilyenkor a miniszter véleménye után csönd következett A tréningben lévő tüdők fújtatasa tompított lihegésben jutott a dobhártyáig. Várták a direktor véleményét, aki a miniszter után nyilatkozott, úgy mint most a Takács Pál esetében: — Helyes a miniszter elvtárs állaspontja. Megegyezik a mi véleményünkkel is. Néhányan láthatóan nyellek, mintha félbe vágott túrósgombóccal küszködnének, de nem szóltak semmit... Az utolsó személy sorsa is eldőlt, a miniszter egészségesen nyújtózkodott, megropogtatta fiatalos derekát és nevetve mondta a körülötte álldogálo embereknek: képére mosolyt varázsoló Étkezés közben keveset a tanult emberek finoan mo— Ejnye, de megéhez- várományos. beszéltek. A miniszter a hal- dórával viszonozták a jó kítem ... érzem a gyomromat szálkákkal bajlódott, mivel vánságot. — és kellemes halvány-piros ¥7<lnézést kert a mimsz- egy-egy haldarabkában any- _ Látom szeretik a hasuarcáról kezefejével lesimi- EJ tertol es 8 sor veSe" nyi szálka volt, mint más- kat tréfálkozott a minise totta a mosolyt. re lépett a hátulsó kor egy egész rántott hal- . . m„,líH. _ ni„_ emberhez. ban. A többiek meg .a hús- me«?*!rf JX! O

ldódtak a merevgörcs- _ Mondd, rendben van leves ízlelgetésére osszpon- «r kezé^ uvcgiai, be bicsaklott kedé- minden? — suttogta, s hang- tosították figyelmüket. Mö- az lyek, a szubjektív ér- ját erőteljes szuszogása ki- göttük állt a pincér és árgus k'' . zések utálatos bűzétől lát- csit sípolóra változtatta. szemmel figyelt, hogy az al- • • ?a hatóan szabadultak az em- — Természetesen. kalmas pillanatban az asz- SyaroK, na... berek, a nekifeszült idegek — Mondjad csak mégegy- talra helyezze a ropogós, pi- Elharapta a mondat W« ernyedten pihenésre fordul- szer kérlek, mit rendeltünk? rosra sült töltött csirkét tar- a várományos, mivel olyan tak. A beszélgetés vontatot- A hátsó ember egy kis fe- talmazo alpakka tálcákat. érzése támadt, hogy valami tan indult, keresték a szo- hér lapot húzott elő a le- (Szakavatott módon le- nacionatotasag wme^w mokásos társalgási nyelvhez véltárcájából és csöndes ^ szedte az üres" tányé- }*» etésTől^^fvSí illó, csevegös témákat, apró hangon olvasta az étrendet. srélünTis. § crdektelen semmiségeket — Nagyszerű... pom- helyezett sult csirkékét va- , „ - Még egy feketét? - ki- JJ^i? ^omáí^ S^SSS^ŰtST^ a mi^^tVdl^ nálta az íróasztal mögül elő- ^f..™**,4 várományos került direktor a minisztert. — Nem, z, késsel széjjeltrancsírolta. a . .. „ • _ Tessék... parancsoljon, hogy ő is mondjon valamit íLZJ.mf' miniszter elvtárs - kínálta ne essen ki az érdeklődés maid , Tg uA y ' a várományos. szűk köréből, maja niszter mellé. _ Túlságosan paprikás — Igaza van. — szólt a ebéd után — hárította el az Mielőtt odaért volna, szo- volt a halászié — szólt a mi- miniszter — különösen akkátlan fürgeséggel megfor- niszter és a fehér damaszt kor, ha van is miből igazolni azt a bizonyos manem . SIKLÓS JÁNOS: idegölő mérget — Meghívjuk ebédre a miniszter elvtársat — lépett elő javaslatával a direktorhelyettesi cím váró-' mányasa, egy alacsony, kövérségnek indult hajavesztett, kerekfejű férfiú. — Velem ebédelnek? — kérdezte a miniszter. Nem értették a viszont dult és bevárta a kérdést -Mi az, hogy vele embert A miniszter ebédje gyáros vendégszeretetet — és a mutatóujját a hüvelykujjához dörzsölte,' ami fogalmaink szerint pénzt jelent — Hát... igen : ; igen... a vendégszeretet valóban olyan dolog hogy forintnál kezdődik éa hátulsó szalvétával törölgette égő ott is végződik — nyugtázta szájaszéLét a miniszter álláspontját ebédelünk, hiszen mi hívtuk — Mondd, kérlek... az en- — Majd a töltött csirke jonathán almára alig mec gedélvezett kereten belül va- rendbehozza a dolgot — ke- \ kerúit sor, s mikorara * • ovunlr? riélveslfedett. haverkodo -ta. — Hogyne... természete- sy „L délyeskedett, haverkodó ua- a feketekávét is fel, „ , , — Bőven. Még néhány ügyetlenséggel a kövér férfiú. ízoigálták, a napot jócskán 5en - óvatta el f jelent- •^^p^i, életér. - A jóból is megárt a sok az ég aljára. A kező zavart a direktor vála- Rendb^_ « most - felelt száraz, tartozkodo n lvek * jobban pörögtek, sza- már elfoglalta az őt megille- |um®"í!lyal a miniszter, mi- ^ a ^ngok közötti kerítést — Na, ennek igazán örü- tő helyet közben egy csirkeszarnyat ^ homályosabban látták, lök. Legalább beszélgetünk, A tí, terítékes asztalt szé- eme1*'8 tányérra, kevés rizs- mbrt ez a különleges bor hivatali minőség nélkül. £ "soroztak* ^L néhány szem sultónrmp- Olyan természetű hc^ 8 - Köszönjük - hajolt díszítették- Az asztal elején ÜA'n Ineér" körbetöltötte a negyedik pohár utan megza meg mértéktartóan a helyet- . miniszter foglalt helyet, poLlkat.UdvSS kóc! S^ S ?tesi am varományosa. mellette a direktor es a. ím- £ntottak a miniszter egész- Jaré Az utcán langyos oszi dél- niszter másik oldalán a vá- ^ az meg a jeienlévőké- íf vlccecsKeK KerU1^ után fogadta a kis csopor- rományos, majd azutan a re urítette poharát, ahogyan jól sikerült szelLassu, udito sétával többiek rangsor szerint, a _7 ^zókás • , _ •ÜKKÍ,,* szellőztették a dohányfüstös, hátulsó embTaz asztal vé- . ' " lemes 8 ^^ feketekávés délelőttöt Elöl gén. tot. LassU, udito sétával többiek rangsor szennt, a llyeT,KOr SZORa6.. lemes ^^ a Tovább folyt az ebéd. A együtt derült a miniszter is. , , . . , . várományos két combbal, Csuda kellemes embement a miniszter a direktor Megjelent a pincér frissen meg égy „^uel kínlódott _ állanította meg az kiséreteben. mellettük meg mosott, vasalt hófehér ka- ]áthatóan nagy élvezettel Icrtaltáriasáiról a kövérre fajult váró- Mtban es a kis talpas po- viaskodott az egészséges, ro- ,2en igén... amikor mányos tipegett A toré harakba valódi kisüsti ba- pogósra < sült húsokkal. Ta- { nfgyritkán összejövünk, biek nyolcan, cíi^iknek, Ián a palinka, meg a bor ol- kikapcsolódunk... eltereferangjuknak megfelelően. Igy . — egészségükre. — kivan- dotta ^sg a gyönyör érzeté- félünk — válaszolt a direkalakult a sétálgatva haladó u a miniszter. nek eddig elzárt útját vagy tor menet, a bevett szokás sze- Ezután hideg étel követ- a sült csirke inyenc falatai _ MiniSZter elvtárs, hallrint, mivel a rangkülönré kezett, ízléses miptakkál dí- váltottak tó ebben a derék gaSson mftg egy anekdotát — ségek mégiscsak figyelembe s2Ített üvegtálacskakban sze- férfiúban olyan boldogsá- szólt föltűnően hangosan a vétetnek, és aki figyelmen mélyrf szólóan francia saláta got, amitől egyszeriben ehe- hátulsó ember. w ** — t , r. ii I 1 l/ií r> TA® r Tűro V 1.J7 _ I _ 1 .1 S11 kívül kívánná hagyni, az és hideg sült tetszés szerint, tetlennek találta a menza Néhány falatot ettek az ócska kosztját Különösen — Hallgatom. vessen maeára ha anarchis- — — . — —- A hátulsó ember előre jött, \ essen magara, na anarcms eIóételből, s az ügyesen moz- ma, mivel tarhonyaleves, kel- ef£szen az első helyre és ta jelzővel illetnek. gó pincér a halványsárga, káposztafozelék kolbasszal — ^^ hangon, kicsit kenetle— Kapható itt valódi ha- gyöngyöző húslevest helyez- a kiírt menü. Ez a kolbász Ü1 for ó nyelwel mesélt el lászlé? — kérdezte a miniszter. — Halászlé, igen... de a valódiságért.. i őszintén szólva nem szavatolunk — válaszolt erőltetett mosollyal a direktor. — Kitűnő étrendet állítottunk ö6sze — udvaba beletörik az ember vipla- Halászlét ennék - szólt foga,j ha^meg^ ilyen taj nem a miniszter. riaskodott a fényes, zsíros pillanatnyi zavar elmúlt. te az asztalra, kívánság sze- is miféle? A három forintos- vaskos disznóságot, rint szedett a mély tányérok- ból, olyan mócsingos, hogy ^ hahota A beletörik az ember vipla- — Fölcsattant a hanow. A miniszter olyan joizut neéri, délután ügy elkapja a ^t*tt, hos< önkéntelenül ki•,, . , gyomorégés, hogy fel pakü buggyant belőle: — Egj- pillanat türelmet — sippszódával lehet helvre- — Na,- ez megért egy hűes a várományos máris m- hozni. szast. tézkedett _ Kedves egészségükre »« indenki derült, csak Eredeti stílusban fölszol- kívánom — zavarta meg a direktor arcán tükgálva: öblös kis bográcsban gondolatait a miniszter hang- röződött a megutkömegérkezett a halászlé. A ja zés. Aceton színű szemével Valamennyien fölálltak és feddő szigort sugárzott mértékét vesztő hátulsó emberre. Hogyan merészel ez Ilyen ízléstelen csúfságot mesélni... a miniszter jelenlétében. Bár az. is lehetséges, hogy így akar föltűnni, ló isrneretség, maga-mutogató boszorkánykod ás.;. — eszmélkedett Igazi, magát féltő énje. — Még két üveg charopagnet — szólt a résein álló pincérnek a haj a vesz tett várományos. — Sok lesz.... sok lesz — szólt a miniszter és közben intett a pincérnek. —- Tessék parancsolni — áljt eléje az szolgálatkészem — Fizetnék. — Igenis. i— JJocsánat... ön a ml vendéglőik — lépett közbe megrökönyödött tiltakozással a direktor. — Abban egyeztünk meg, hogy velem ebédelnek . ha jól emlekszem. — hárította el a miniszter a direktor kérését. — Ugy van ... de md ... arra gondoútink. hogy on az intézet vendégeként..: — Erről szó. sem lehet...az intézet pénze... úgy tudom ... — Bocsánat — fejezte be a direktor. A miniszter fizetett Utána következett a direktor. — Adjál kétszázat az asztal alatt — suttogta a várományos gyöngyöző ábrázattal, a direktor fülébe. — Nekem is, neim tudok fizetni — jelentkezett egy újabb, zavarban levő. — Rögtőn jövök — szólt a miniszter és dolgára ment — Ezt a malőrt, na de ezt a malőrt! — sápadozott a várotpányoe. — A két üveg bort vigye vissza — utasította a pincért a direktor. — Na de ilyesmi::. megtörténjen, a saját zsebemre, hát ez borzasztó — hápogott az utolsó ember és szemével majd fölöklelte a döbbenet sűlya alatt kínlódó várományost — Búcsúzom ••— érkezett vissza a miniszter V

alamennyien talpraálltak és kisérték az ajtón át, az utcára. Kedélyesen kezetfogott mindenkivel és végül nevetve dicsérte a kellemes társaságot: — Szép délután volt, sokáig emlékezetemben marad. — Nekünk is, nekünk is emlékezetes marad — válaszoljak a többiek. Az autó fölbúgott és elindult a főváros irányába. A vendéglőajtóban álltak még néhány pércig, azután tele hassal, szótlan szomorúsággal ballagtak az intézet felé. ASSZONYSORS (4.) — Nézd, Karcsi, tudom én, hogy nálad ezeket a szerelmi ügyeket nem kell úgy venni, mint... mint egy másik embernél, mondjuk, a ki logikusan is végig tudja gondolni a dolgot. 0: Nem kérek a tanácsaidból. Ez az én dolgom. Ugy oldom meg, ahogy tőlem telik. En: A feleséged nagyon rendes ember. Szeret. Sőt imád. O: Lehet. Mindenki ezt mondja, de én élek vele. Es én azt hiszem, nem tud szeretni. Persze eléldegél a világban, mindenkihez odaütödik. De nem tud szeretni. Es en mindig arra vagytam, őrülten vágytam arra, hogy szeressenek végre. En: Más is van a világon,,nemcsak szerelem. Ti mindig rendesen, becsületesen éltetek, és... ő: Az igaz. Sose vitatkoztunk komolyan. Nem volt min ... Csak veszekedtünk folytán marhaságokon. Hajaj — Majd megtudod, ha te is olyan asszonyra találsz. Bár én nem kerestem őt. Nekem nem kellett soha. Hisz ez a legborzasztóbb benne, hogy soha, egy percre se, egy idegszálam se akarta. Es mégis, most mindenki azt követeli tőlem, hogy vele kínlódjam át az életem, vele, akivel nem tudok két rendes szót váltani. Én: Pedig átlagon felül értelmes asszony ö: Nekem mindig volt a világról egy elképzelésem, az emberekkel szemben követelésem, tudtam mások baján töprengeni és mindig kész voltam segíteni, bárkin, akin lehetett, és én azt vártam a ieleségemtól, hogy necsak ágyasom legyen, hanem a jobbik énem is, legnagyobb segítségem a céljaim eléréseben. Ha kell, megbocsátó, ha kell, szigorú, ha kell önálló, ha kell küzdő és kitartó. De 6 mindig egyforma. Minden reggel egyformán kel, ugyanazzal a mofdylattal. Mindig panaszkodik. Legtöbbet a feje fáj. Ujabban a szivét borogatja. Soha nem tudom, mikor beteg igazán ... Persze, ezek olyan dolgok, hogy meg lehetne beszélni könnyűszerrel es változtatni is lehetne rajta De én ézen már túl vagyok. Egy szót se saólok. Nem mondom, hogy ezt így lenne jobb, azt meg úgy gondolom, hogy másképp kellene csinálni... Én: Szóval belefáradtál. ö: Nem. Talán nem is faradtam bele, csak... csak nem kell. Hisz úgyis mindig az a vége, hogy két malomban őriünk. Ha én arra kérném például, hogy menjünk el egyszer látogatóba Kissékhez is, necsak mindig Nagyékhoz, ő azt felelné rá, hogy Kissné otthagyta az állását és az a hír kering róla, hogy sikkasztott is. S ha én kifejtem, hogy a férjét, Kisst, nagyon szeretem, ragaszkodom hozzá, a barátomnak tartom és nem is ő sikkasztott, a feleségem mindjárt Nagyék érdemeit sorolja, akik beajánlották őt valamikor, annakidején a gyárba... Persze, ez egy külső szemlélő számára nevetséges semmiség. Amint látod, semmi komoly kifogást nem tudok rá mondani, hisz meg kell vallani, azóta megy nekem jobban, amióta vele vagyok. De ez is csak a sors iróniája. Nekem sose' az volt a főcélom, hogy három ünneplő öltönyöm legyen. A feleségem akarta igy. S most úgy ki tudom húzni magam barátocskám, mint sz... s Pista Krisztus nevenapján. Csak éppen, hogy ds mondjam neked.-... ha haza megyek, éppen olyan ember vagyok, mint a gyárban, vagy, mint az utcán. Pedig ha egyszer haza megy az ember, ahhoz, akit szeret, akkor egész másnak kell lennie, akkor tudja otthon elmondani mindazt, ami a szivében van. Erted ezt? Eh, dehogy érted. Te szenvedélytelen ember voltál mindig. Én: Gondolod? (Érzem, hogy fehéredik el fokról fokra az arcom, mikor megkérdezem:) Ki az a nő? ó: Asszony. En: Szép? Okos? Rende$? Ö: Husztiné.i. 7. Alighogy elválok Karcsitól, és leülök az (róasztalom,hoz, megáll az ajtóban valaki. Pár pillanatig ott áll mozdulatlanul, farkasszemet nézünk. — Beszélni akarok veled, tudniillik lejöttem Szegedre. Nylonkesztyűjit az asztalra ejti és kínálás nélkül bevágja magát a fotelbe. Koszi, a vállalat statisztikusa kövéren és ragyogva benyit a *nő* után. Vállonvereget, és végigmustrálja a »kis nőt*. Szép. Több annál. Feltűnő. Kerek mindenütt és mégis boszorkányosan karcsú. A két melle talán kicsinek mondható, de formás, és lányosan kemény lehet — állapítja meg magában Kaszt Szembenéz Valival, akinek szeme inkább okosnak látszik, mint érzékinek. Mindene, az orra, a szája, ovális arca, minden porcikaja tökéletesnek és szigorúan arányosnak tűnt, amit talán a hosszú fekete haj oldott fel egy kissé, nőies lágyságot sugározva. — Kérem, hagyjon magunkra — utasította rendre Vali a betolakodott Koszit, majd kertelés nélkül így folytatta: — Szükségem lenne ötszáz forintra. Kérlek! Visszaadom, mihelyst az első fizetés a kezemben lesz. Szórakozottan babráltam egy tollszárral. Nem szól* tam. Ez felingerelte. — Nem kivinhatod, hogy megmondjam, mire kell, de tudhatnád, van annyi büszkeség bennem, ha nem éhezem, nem. kérek tőled pénzt. Annyi korrektség lehetne benned, hogy a volt feleségednek rögtön, szó nélkül segítesz. Nem fakadt sírva, de a fokozódó dühtől kisidőre elállt a szava. — A régi nyárspolgár maradtál. Aki leég, az téged nem érdekel. Persze, mikor tudtad, hogy színésznő leszek, hogy híres leszek, persze, elvettél feleségül. Nem feleltem. Hosszú csend után megint ő szólalt meg. Arcomat kutatva kérdezte: — Mondd, mért adtad be a válókeresetet? — Ezt te kérdezed?! Ennyi idő múlva?... Mindig azt emlegetted, hogy el kell válnod tőlem. Hogy megakadályozlak a fejlődésben, hogy gátolom a karrieredet. — Ez igaz is volt. — Nahát. Es én nem akartalak megakadályozni, nem akartam, az utadban lenni. — De ha nem akartál az útamban lenni, mért vettél el? Elgondolkoztam. Ezt még ma sem értem. Azt hiszem azért, mert 6 akarta. Ugy látszik, nagyon férjhez akart menni. Sokszor gondolok az ismerkedésünkre. Épp a Margit-hídon mentem hazafelé. Este tíz óra felé járt... — Mondd — kérdeztem hirtelen — akkor mért szólítottál meg az utcán? — Szóval, mindebből az érdekel, hogp mért szólítottalak meg az utcán, mért mentem éppen arra, s mért éppen téged kérdeztelek meg. gondolod, hogy nevetséges vagn"1 4roiyt. köv.)