Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-16 / 141. szám

Csütörtök, 1860. június tó. Megalakult a TIT szegedi járási osztálya A falusi Ismeretterjesztés növekvő feladatai szükséges­sé teszik a TIT falusi szer­vezeteinek kiépítését. A sze­gedi járás területén több községi TIT-esoportot hoz­tak eddig létre s most ezek összefogására megalakult a TIT szegedi járási osztálya, éa alakuló értekezleten dr. Csikós Fergnc, a járási v. b. helyettes elnöke tar­tott beszámolót. Elmondot­ta, hogy a TIT az 1960-as év első felében 349 előadást tartott a járás területén. Ezeket az előadásokat körül­belül 35 ezer ember hall­gatta meg. Könyvárusok beszédes számai A nemrégiben lezajlott ünnepi könyvhét értékelésé­vel hű képet kapunk arról is, ho® a szegedi járás terü­letén a szövetkezeti boltok­ban és egyebütt milyen ér­deklődés nyilvánul meg a Könyv iránt. Algyőn, Asott­halmon, Deszken, Ullésen, s újabban Tápén az úgyneve­zett önkiszolgáló boltrend­szerben bevezették a városi könyvesboltokban is nép­szerű -böngészdét-, amikor a vevő a könyvespolcon ma­ga válogathat. Ez a módszer például Ullésen havi 800— 1200 forintos könyvforgal­mat eredményez, ahol ezt megelőzően a havi könyv­vásárlás összege alig érte el a 2—800 forintot. S még egy új módszer vált be: a könyvárusok Mórahalmán, Röszkén, Balástyán, Sándor­falván, öttömösön, Kistele­ken, Tiszaszigeten, Algyőn Ujszentivánon a házaknál keresték fel a könyvvásárló­kat A könyvárusításnak ez a módszere több mint 12 ezer forintot eredményezett, míg a vldékenkénti árusítás majdnem elérte a 30 ezer forintot. A szövetkezeti bol­tokban lezajlott könyvárusí­tás pedig több mint 40 ezer forintot forgalmazott (Dr. Somogyi Károlyné felv.) Nagymama *» unokája együtt örül a* újonnan t Várolt könyvnek. Azóta bizonyara n,ár újabb olvasmányra cserélték kl könyvhett szerzeményüket. N. Kovács Kálmán története És néhány tanulság némely házfelügyelő számára cav ; az Ingatlan- lesi, figyeli a ház lakóit, ki­o kezelő Válla- hez kik járnak, ki mit főz lat műszaki dolgozója volt ebédre — e az igy összesze­N. Kovács Kálmán. De volt dett Jelentéktelen apró ság ak­ő még sok más munkaterii- ból olyan huncut pletykákat let érdemtelen betöltője is, tud kikerekíteni, ho® em­amíg végül a vállalat meg ber le®en a talpán, aki fe­nem únta ®ó®ítfiataüan hérre mossa magát, ha 6 lustaságát és meg nam vált egyszer befeketítette. Ez a tőle szépszerével. Történt magatartás is e®ik fajtája azonban, ho® N. Kovács az összeférhetetlenségnek. Kálmán, még amikor a vál- Körmendi Jánosné ellen lalat dolgozója volt, kikö- ezért indított fe®elmi eljá­nyörgött e® házfelü®elői rást a vállalat, lakást magának a Kossuth Engi Istvánné, a Somo®i .és a Dugonics utca sarkán Béla utoa 13 számú ház ház­felépült új házban. A ház- felü®elője ellen pedig azért, felü®elői lakást, tekintettel mert annak olyan rettenetes arra, ho® megnősült, s más »zája van, ho® minden má­lakása valóban nem volt, sodik mondat, ami kijön raj­odaílélték neki — együtt a ta. káromkodás. Akik hallót, lakással járó házíelü®elói ták Engi Istvánnét károm­teendőkkel. kodni. azok véleménye sok­Amikor azután N. Kovára kai hízelgőbb a fuvarosko­Kálmán kénytelen volt meg- csisokról, mint azelőtt volt. válni a vállalattól, megkap- S próbáljon neki ezért va­ta a felszólítást is, ho® va- laki szólni! A lakók szerint 1 amilyen módon adja át a Enginé tán még az élő fába házfelü®elői lakást a válla- ls belekötne. És nem tesz fé­latnak, mert hiszen azóta, ket a nyelvére a kisgyere­mióta elfoglalta azt és a előtt sem. házfelü®elői megbizatóst, ez. amely­e® gazszalat meg nem moz- rienany eset ről g2 dított a házban a rend és a gatlankezeló Vállalatnál hal­tisztasag érdekében. N. Ko- lőttünk. S rajtuk kívül bizo­vács Kalman egyszerűen ki- nyosan még vannak néhá­utasitotta a lakásból a val- „yan olyanok, akik ugyan­alat küldöttjét, s nem je- csak megérdemelnék a fi­. meg a vallalat igazgató- ®elmeztető szót. Minden­ja előtt ismetelt felszólítás- esetre ne feledjék: a házfel­raJ!*?' .. „ . . íi®elői lakás alapjában vé­Mert N. Kovács Kalman Ve szolgálati lakás, amelyet abban bízik, ho® mivel csak az birtokolhat, aki a í&v ^JV^J8" vele járó' '^SálaM köteles­koltathatják ki. Mert N. Ko- f . .... . ,. vács Kálmán csak a jogok- 6egeket becsuletesen telJ®­ról hajlandó tudomást ven- 6Íti­Figyelmeztető A rendőrség nagy gondot, lelkiismeretes figyelmet fordít a közlekedésben résztvevők egészségének megvc­désére. Ezért újból és újból az előírásoknak megfelelő közlekedésre szólítja fel a gyalogosokat, kerékpárosokai, motorosokat és az autótokat. Tegnap, szerdán a gondoskodás és törődés újabb szép jelével találkozhattunk Szeged utcáin. A rendórséa gép­kocsija szerte a városban röpcédulákat szórt, s ezeken is felhívták a figyelmet a közlekedési szabályok megtar­tásának fontosságára. A felhíváson négy tragédiát áb­rázoló kép is látható, amely szemlélteti, hogy milyen súlyos következményekkel jár a közlekedési szabály fel­rúgása, az ittas vezetés, gyorshajtás, figyelmetlenség stb. A röpcédula közli, hogy idén május 31-ig Csongrád megyében 59 közúti baleset történt — nagyon szükséget tehát vigyázni. Mindannyian és mindannyiunk testi épségének meg­őrzéséért szívleljük hát meg a jóindulatú figyelmeztetést! ni, a kötelességekről nem S hány hozzá hasonlóan gondolkodó házfelügyelő van még Szegeden. A vállalat ál­tal ellenük indított fe®elmi eljárások arról tanúskod­nak, ho® akad belőlük. A vállalatnál g-g; ho® például az Arany Já­nos utca 11 számú ház fel­ü®elője olyan biztos a dol­gában, ho® amikor az elle­ne indult fegyelmi ü®ben beidézték a vállalat- központ­jába, többszöri idézés elle­nére sem volt hajlandó ott megjelenni. Pedig a ház la­kói e®re-másra panaszkod­nak rá, ho® nem takarít rendesen. Vannak másféle házfel­ügyelők is. Itt van például az »erénycsösz« típus. A Rá­kóczi utca 3 számú ház fel­ü®elője árgus szemekkel P. L. Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH-KADIO zslka. 14,00 Jánesbogár. Gyer­mekversek. 14,10 Tánc melódiák. 15,00 Hírek, közérdekű közle­mények. 15.08 Időjáráajelentes. 4,26 Rákóczi-Induló. 4,30 Hí- ió.io Kórusmuzsika. 15,30 A te­rek, ldőjárásjelentés. 4,35—7,59 vászflú. Rádiójáték. 16.00 Egy Vidáman, frissen. Közben: 5,00 falu — egy nóta. 16.55 Műsor­Falurádió. Utána a vidéki szín- ismertetés. 17,00 Hírek, külpoli­házi műsor. 5.30 Hírek, Idő- tikal kérdésekre válaszolunk, járásjelentés. 6.20 Néhány perc időjárásjelentés. 17,15 Uj zenei tudomány. 6.59 Időjelzés. 7,00 úiaág. 17,55 Lányok, asszonyok... Hírek, ldőjárásjelentés. 7.10 Uj 16.10 Sziv küldi szívnek. 18,40 könyvek. 7.25 Színház-, hang- Ifjú flgyeló. 19.00 Táncdalok. l» verseny- és moziműsor. 7.50 óra 15 Közvetítés a Katona Jó­Időjelzés. 8.00 Műsorismertetés, zsef Színházból: A szabadság ldőjárásjelentés. 6,08 Technikai első napja. Színmű. Az I. fel­szünet. 8.10 Kovács Árpád népi vonás után: 19,54 Jó éjszakát, zenekara Játszik. 8,55 Edes gyerekek! 20.00—20,80 Esti kró­anvanvelvünk 9.00 - Szót ké- nika. 22.00 Hirek, ldojarásje­rünk! 9,20 iskolai kórusok éne- lentes. 22,15 Közvetítés az Ezer­kelnek. 9.40 Szólót játszik a ló étteremből. 22,45 Opera réz­trombita ... 10,00 Hírek, lap- letek. 23,30 Tánczene. Közben: szemle, tdőjárásjelenté. 10,10 2',00—0.10 Hírek, ídójárásjelen­Utközben. Regényismertetés. 10 tés. 0,30 Himnusz. 04-a 30 Operafináiék. 11.00 Kü­lönös házasság. Folytatásos re­gény. XIV. rész. 11.80 Részié- 5,00 Reggeli zene. 6.30 Szin­tek Kerekes Boldogságfelelös és ház-, tárlat- és hangverseny­nalo, az ifjúság c. operettjéből. 12.00 Déli harangszó, hírek, idő- időjárás- és vízállásjelentés. 14 'árásjelentés. 12.10 Színes népi óra 15 Lechnltzky Erzsébet, muzsika. 13,00 Hétköznapok örö- Aarlka AneU1 és S«"tl«rln­me. Versek. 13,15 Zenekari mu­PETOFI-BABIO Nagy lépésekkel ha'ad e'őre a kfnai írás reformja Vu Ju-esang, a kínai írás rekek és felnőttek e®aránt e®szerűsítésére alakult bi- elsajátíthassák. Amióta az zottság elnöke június 7-én államtanács 195fl-ban közaé­Pekingben, az élmunkások tette az írásmód egyszerűsí­és kultúresoportok országos téséről szóló határozatot, konferenciáján beszámolt a több mint 500 egyszerűsített kínai írás reformjáról. Mint írásjel használatát vezették mondotta, 1958 ősze óta az be könyvekben, újságokban általános és középiskolák, és folyóiratokban. De még valamint a tanítóképzők túl- mindig sok olyan általánosan nyomó részében már az új, használatos szó van a kínai e®szerúsített kínai írásmó- nyelvben, amelyet csak vi­dot tanítják. Az e®'szerűsí- szonylag bonyolult frásjelek­tésnek az a célja, ho® a kí- kel lehet lerögzíteni. Az e®­nai írásmódot az eddiginél Bzerűsítési munkának tehát jóval rövidebb idő alatt ®e- tovább kell folytatódnia. ezy Mariaruié hangversenye. 15 óra Tóth Ferenc: A Duna men­ten. 15.20 A külföldi Mltó ha­sábjairól. 15,30 Népszerű tenor­áriak. 15.50 Selmeczt Gusztáv énékel, Orosz János zongorázik, Svarba Zoltán dobol. 16,10 Ma­gyar századok. 16.40 Elmúlt századok tánezenéíe. 17.15 33 évszázadik a tenger alatt. 17.30 Operetlrészletek. 18,00 Nótaszó. 18 30 Bach: 56. (Kreuz.stab) kan­táta. 19.00 Hírek, időlárásjelen­tés. 19.05 Ezer szó oroszul. 19 óra 15 Gyöngvösi Rácz Géza népi zenekara látszik. 19.15 KA falu — nagy gyár. 20.00 Lo­sonezy Andor és Mérnök Já­nos kétzongorás hangversenye a stúdióban. 20.KI Falurádió. 21 óra Hírek, Időiáráslelentés. 71 óra 05 Tánczene. 21.48 A kék minaret birodalma. 22«fl Zene­kart muzsika. 22 45 Nat Ktng Colé énekel. 23.00 Hírek. Idő­lárásjelentés. 23.15 Müsörzáráá. TELEVÍZIÓ 18.30 Kisdobosok műsora. 18 óra 16 A jövő hét műsora. 19 óra 20 TV-htradó. 19,35 3 ház. 20.00 Somlyó György szonett­lel. 20.15 Szünet. 30.20 Apáról fiúra. Francia film. Tóth Béla: AZ ÜVEGES A figurákat, velük a témákat úgy hajtja az ember elé az élet, anélkül, hogy keresné, mint hulló levelet dobja lábunk elé őszönként a szél. Jönnek. Mint az az Üveges tót, akiről alább szó lesz. Ot sem kerestem, bár régóta vágyódtam utána. Es ezt, csak akkor tudtam mea. mikor egy csöndes, bágyadt napon, hüvöskés öszi harmaton találkoztam vele. Halvány napfényt szórt szét a hátán eipelt táblaüvegek sokasáaa és tétován állt az utcasarkon, mintha engem várna. Az emlékek hancúrozásra mindia kész, játékos kölykei ilyenkor megrohanják az embert, tépik, cibálják lelke húrjait es szavanként citálják fülebe a gyermekkor kedves emlékeit. Azt a fádalmasan el­nyújtott éneket, amivel a tótok falvakon bejelentették a lakosoknak, hogy itt van­tuik, készen a szolgálatra. Most, ez az enyém nem kurjongat, tót bocskorban sem jár, széles karimájú ka­lap nem árnyékozza arcát. Ahoav hozzá­fordulok, figyelmes elevenséggel pöcköli rám micijct. — Von valami munka? Kiejtésében semmi idegenség. — Nem, nincs munka. Csak beszélni akarok magával. — Velem? — s önérzetesen bök a mel­lére. — Ha munka nincs, mit? — Régen beszéltem üvegessel már. Nevet. — Ohohóó. Nem nagyon érek rá. -a Na, egy kicsit. Míg egy féldecit meg­iszunk. — Hát. éppen arról lehet szó. Aztán leülünk, nézzük egymást. Észre­veszem, hagy évek óta dédelgetett kérdé­seim. amit arra tartogattam, hogy majd ha találkozom az én tótommal, teladooa­tom neki, valahogy elúsztak, mint sebes sodrú patakra eresztett vavircsónak. Hol is kezdjem? Csak esetlen, lapos kis kérdések szégyenkeztek elő. — Hogy van? Merre jár? Van-e munka? — meg ilye­nek. Görögösen görbe orra fölött derűsen mosolygó kék szem vizsgálja zavartság­ról árulkodó arcomat. Hallgat. Kicsit ma­tat a kabátzsebben, cigarettára gyújt, kí­nál engem is. Oldalt billenti fejét, hogy a füst ne bántsa a szemét. Orrán eregeti a kojtot miközben beszélni kezd. — Szeretem ezt a vidéket. Vau érzem, hogy kellek én még egy darabig a sok szétszórt tanya közé. Pici ablakaikon en nyitok utat a fénynek, vásott drancok helyett, amikkel télviz idején elállítják a befurakodó hideget, én teszek mindent látó szemet. Ha meglesz a falusltás én is köztük maradok. Nekik is könnyebb lesz nekem is. Szeretem őket. Pedig oj, de kutya nyakasak. A múltkor nagyon meg­haragudtam az egyikre. — Tudja, egy este, ahogy rámsötéte­dett, itt a Rúzsa-hajlatnál bekéredzked­tem az egyik tanyába. Megszokott dolog. Alig van ház, ahol megtagadnák az em­ber kérését. Főleg az istállókat nem saj­nálják tőlünk. Mondom, beköszönök, ép­pen vacsoráztak a gangon. Megörültek nagyon, mert volt néhány ablakszemük elpusztulva, aztán ha nem jövök, vihet­ték volna Mórahalomra becsitiáltatni. Ne­ki is kezdtem rögtön. Négy szem üveget kellett a konyhára betennem. Lefekvésig kész is lettem vele. De a fizetésről nem szól senki semmit. Gondoltam, majd reg­gel. — Reggel, ahogy felérzek, szedelődz­ködök ám neki az útnak. A ház körül nagy csönd. Sehol egy ár­va lelket a jószágon kívül nem lelek. Előbb csak nekiláttam jő nagy feneke­déssel mosakodni a kútnál, de senki sem füttyentett rá. Még a kutya is úgy fe­küdt a feneketlen kasba karajozva. mint­ha száz éve ismerne. Jóregaelezek, hol­lósok, sehol senki. Mehetnékem volt erő­sen, az éhség is markolászta már a puc­romat, olyankor pedig az állat is türel­metlenebb, hát még az ember. A pad­lásnak támasztott létrára is felhágtam, mondom körülnézek, hátha a tanya kö­rüli zöldségekben bóklászik az én em­berem. De biz, ott sem véltem őket. csak a sárgarigók svájcolgattak, kurjantásom­ra. Üldögéltem egy ideig a gádorfán, várakoztam, gondoltam, majd csak haza­hozza valamelyikőjüket a lába. — Már jól hegyezte a nap a fák tete­jét, még mindig egyedül dicsértem az urat az idegen portán. Gondolhatja, hogy forrt az epém. Hiszen tisztesséaes koldus ilyenkorra a hetedik határban kellene, hogy járjon. En meg itten dekkolok a semmi fejében. — A gyomrom is nagyon incselkedett velem. Közben kiszámoltam, hoau húsz forinttal tartozna az ember. Nem nagy pénz. Nem igaz? Dehát egy ilyen istálló­beli szállásért csak nem kíván el tőlem ez a kerek fejű homokdúró húsz forin­tot? Esetleg tizet. Tízben benne lettem volna. De a másik tíz, még lóg a leve­gőben! Azt a nagyharang fizeti meg? — Mehetnékem volt erősen. Két-három tanyát is megjártam volna az alatt, mig itten őgyelgek. Ez is nagyot csai>art a szívemen. Engem hat éhes gyerek les otthon. Nem mindegy az nekem, hogy tíz­zel több, vagy kevesebb. Különösen, ha az becsületesen jár is. Mert azért higgye el, nem aranybánya üveges tótnak lenni. Nem sírok, nem panaszkodik. Meaélek be­lőle, lopni nem járok, de meg kell szá­molni nekünk minden garast. No, így van. Igy aztán, hogy a tízes hiányzott, haragos lettem. Még nem is annyira a pénz parazsait fel, hanem inkább ez az eljárás. Hogy ezek megcsináltatják ve­lem a munkát, aztán se szó, se beszéd, csak odébbállnak. — Hát az anyjuk Krisztusát, azért már megengedjen, de gyalázatos dolog ez. Nem igaz? Mondta volna, nézze, nincs pénzem, majd ha legközelebb erre jár, vagy, hogy adok érte egy darab szalon­nát, vagy valami, ahogy értő emberek szokták, hát rendben van. De így?! Na­gyon, nagyon főiharagudtam. — No, Maco, mondom — ahogy a fe­leségem is szokta, ha ilyesmi előfordul velem —, ezt is csak veled lehet megcsi­nálni. Mert lerí a pofádról a jámborság. Ezért aztán vezetgélnek a népek, mint cirkuszos a majmot. Hát nem! Nem eresz­tem. Majd megtanítom én őket a tisz­tességre. — Azzal felkaptam egy tányéricakotút, jól teli volt földdel a gyökere, olyan volt az, mint egy buzogány és püff, belevágtam vele az üvegbe. Tíz forintot érőt kitör­tem belőle. A másik tíz forint árát be­csülettel meghagytam épségben a szállá­sért. Azzal én, mint aki jól végezte dol­gát. vettem a ládámat és indultam. Ré­szemről kvittek vagyunk — gondoltam. — Rajtam nem fog röhögni senki. Ha­nem az üveg csőrömpölésére rettenetesen kezdett a házban sikoltozni egy gyerek. Mintha éppen az én legkisebb fiam óbé­gatna. — Nono, hát ez meg, az árvám, felriadt ettől a hülyeségtől. Nem bírtam otthagy­ni a kétségbeesett kisfiút. Valami megfo­gott. Leültem vele, az ölembe vettem és megvigasztaltam. Azután összesepertem a szilánkokat. Mire újra visszaraktam az ép üvegszemeket, egészen összebarátkoz­tunk a fiúval. A végén már azt vallotta, hogy legszebb pálya az üveges tóté, ő is az lesz, alig tudtam lebeszélni róla. Mire az apjáék, úgy fél dél felé visszabóco­rogtak a tanyából, már együtt szalonnáz­tunk a gyerekkel — az én csomagomból. * — Igy volt. Magának, ugye, téma kel­tett? — Iiigen. — Megfelel? — Iiigen. — Máskór is forduljon hozzám biza­lommal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom