Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-12 / 138. szám

7 Vasárnap, 1960. június 12. Híradástechnikai A mesterséges holdak híradástechnikai célokra való alkalmazása Keleten és Nyugaton egyaránt napirenden szerepel. Mesterséges holdak segítségével ugyanis a nagy távolságú mikrohullám összeköttetés szinte minden problémája megoldható, beleértve a tengerentúli televíziós közvetítést is. Minden ilyen megoldás lényege a kövei kező: lehetőleg minél nagyobb magasságban egy vagy több mesterséges hold kering, amelyet adó- és vevőberendezéssel (ismétlöberendezéssel) láttak el és így a vett mikrohullámú jeleket a kívánt irányban felerősítve sugározza ki. Ha a mesterséges holdat 35 600 km magasságba lőjük fel, akkor keringési ideje éppen egy nap és így állandóan a föld felszínének azonos pontja felett halad. Egy ilyen,- képzeletbeli toronyra épített szputnyik éppen ezért nem változtatja meg a viszonylagos helyzetét az adó- és a vevő antennarendszerekhez képest. Máris több terv készült, amelyek 10—100 W naevságrendű hasznos teljesítménnyel mesterséges holdakat kívánnak beállítani az európai és az amerikai televíziós hálózatok összekaocsolására. Hasonló megoldások nyomán az angolok a déli féltekén lévő domíniumok felé vezető rádióösszeköttetést fogják tengaralatti kábel helyett mesterséges holdakkal megvalósítani. Az állandóan egy hely felett lebegő stacionárius mesterséges hold helyett alacsonyabban keringő mesterséges holdak sorozata is felhasználható. Megállapítható például, hogy 5000 km-es magasságban keringő szputnyikok sorozatával 9 mesterséges holdat használva 90 százalékos, 12 mesterséges holddal 95 százalékos, 37 mesterséges holddal pedig 100 százalékos biztonsággal lehetne fenntartani az összeköttetést a Föld bármely két pontja között. Kísérleteznek felfúiható mesterséges holdakkal is, amelyek így szputnyikok egyszerű tükörként szolgálnak a mikrohullámok számára, ezek azonban inkább csak mérési célokra bizonyulnak megfelelőnek. A helyes megoldást kétségkívül a szputnyik-reléállomás képviseli, amely tehát vesz és felerősítve ad (mindkét irányban). A híradástechnikai szputnyikok súlyának legnagyobb részét az áramforrások fogják alkotni. Ezek az áramforrások elsősorban napelemek lesznek, amelyek egy pufferkapcsolásban működő akkumulátortelepre dolgoznak. Az első híradástechnikai szputnyikok esetében a súlymérleg meglehetőesen kedvezőtlenül alakul az áramforrások nagy holtsúlya miatt, de amilyen mértékben nagyobbodnak a hordozórakéták, olyan mértékben növekszik meg a hasznos híradástechnikai berendezés százalékos aránya az áramforrások rovására. Mesterséges hold reléállomás Négy darab 35 600 km magasságba telepített mesterséges holddal — amelyek a hozzájuk tartozó talpponttal együtt forognak — az egesz világra kiterjedő megbízható mikrohullámú átviteli lánc létesíthető. Bemutatjuk a Werra V-öt 2épső részén pedig vízszintesen fekvő kivágásban a fénymérő mutatója. A kapcsolt expozíciós tárcsát addig forgatjuk, míg ez a mutató a fenti fehér kivágásnak pontosan a közepén látszik, akkor a fényrekeszhez a helyes expozíciós idö is be van már állítva (2. kép). A keresőben az összes tárcsabeállításokat állandóan ellenőrizhetjük anélkül, hogy a fényképezőgépet a szemünk* tői el kellene vennünk. A beállító tárcsák működését függetleníthetjük is egymástól. Ha a fényrekeszgyűrűn lévő billentyűt lenyomjuk, a kapcsolat megszűnik a fényrekesztárcsa, a zár es a fénymérő között. Ebben az esetben az általunk meghatározott értéket minden tárcsán külön állíthatjuk be. A Werra V. a közkedvelt Werra-sorozat legiijabb darabja. Ez a kisfilmes (34x36 mm), cserélhető optikájú, beépített fénymérőjű és távméröjü, modern alakú fényképezőgép. Keresője távmérős, képeltérés-kiegyenlítésű, s a különböző gyújtótávolságú objektíveknek megfelelő képkivágás-jelzője van. Világos és éles képet ad. Kereső szemlencséjét minden szemhez állíthatjuk, tehát a szemüveget viselő fényképezők a megfelelő beállítás után szemüveg nélkül is láthatnak a keresőben. De az eddig felsoroltakat mind megtalálhatjuk a Werra IV. gépen is, nézzük most az újdonságokat. A Werra V. fényképezőgépen a fotoelektromos fénymérő, a fényrekesz és a zár kapcsolt. A film gépbe való helyezésénél a fénymérőn be kell állítani a negatív érzékenységét. a többi munkát már részben mechanikusan maga a gép végzi el. A Werra V. keresőjének alsó jobb sarkában az optikailag bevetített fényrekesz-skála és zárszerkezet-gyűrű értékei látszanak, a kereső alsó köA keresőben a különböző objektívek által szolgáltatott kivágásokat láthatjuk. (A legnagyobb a nagy látószögű-, a középső a normál-, a legkisebb pedig a teleobjektívé.) Alul a fénymérő nyelve, a jobb sarokban pedig a zárószerkezet és a kapcsolt, fényrekesz optikailag bevetített értékel láthatók. LÉGVÉDELMI RAKÉTÁK Háló — csomó nélkül A hálócsomózás több ezer éves mesterség. Csomózással készülnek a halászhálók, bevásárló szatyrok, a táskák még akkor is, ha újabban alapanyaguk már műszál. A műanyagtechnika azonban a hálókészitést nemcsak azzal forradalmosította, hogy rendelkezésre bocsátotta az erős műanyagszálakat. A legújabb hálókészítési technológia nem műnyagszálat, hanem azonnal kész, csomómentes hálót ad. A gépből végtelen tömlöformá- • ban jön ki a kész háló. A szemnagyság és a szálvastagság állítható, úgyhogy a hálótömlő a legkülönzőbb sűrűségben, szálvastagságban, színben és átmérőben gyártható. A végtelen hálótömlő igen alkalmas önműködőcsomagológépekhez. A levágott szakaszok lezárása ilyenkor fémkapoccsal vagy hegesztéssel történhet Miniatűr automatizált, pilóta nélküli vadászerpülőgéphez hasonlíthatók leginkább a légvédelmi rakéták. Az a tény, hogy alakja a szokásos repülőgép-alaptól eltér, ne zavarjon minket, hiszen sebessége is eltér a szokásos repülőgép sebességétől és lassanként megszokhatjuk azt, hogy a repülőgép sebessége és a beépíthető hajtómű teljesítménye határozza meg, vajon gépünk olyan felületekkel van-e felszerelve, amit joggal nevezünk -szárnynak*, vagy pedig csupán zsebkendőszerű kis lapocskák szolgálnak a kormányzáshoz. A légvédelmi rakétáknak nem könnyű a feladatuk: a nagy magasságban közeledő ellenfelet kell megtalálniok és megsemmisíteniök. Mindehhez nagy sebesség, nagy emelkedőképesség és jelentós tűzhatás szükséges. A gyors emelkedőképesség igen fontos. A mai légvédelmi rakéták — legalábbis a korszerűek — alaposan lehagyják a légvédelmi ágyú lövedékét. Főként azért hagyják le, mert a rakéta sebessége repülés közben nem csökken, hanem növekszik. Amíg a légvédelmi ágyúk lövedéke a löveg torkolatából kilépve eléggé rohamosan lassul, addig a légvédelmi rakéta ugyan meglehetősen kis sebességgel hagyja el a kilövő állványt, de egész pályáján egyre jobban gyorsul. így azután nem csoda, hogy a célzás magasMióta a szovjet légvédelmi rakéta bámulatos sikert ért el, megsemmisítette a Szovjetunió területére behatolt amerikai kémrepülőgépet, sokan érdeklödnek, hogy milyen is a légvédelmi rakéta. Amikor a hozzá nem értők a rakétáról beszélnek, akkor azt hiszik, a rakéta, ez a szépvonalú, karcsú, hengeres lövedék egymagában minden haditechnikai kérdésre választ ad. A rakéta csak egyetlen láncszem abban az együttműködő fegyverrendszerben, amelynek kifogástalan működése hozhat csupán olyan eredményt, mint amilyent a Szovjetunióban elértek. Hogy milyen is a légvédelmi rakéta, erre a kérdésre Nagy Ernőnek, az MTESZ űrhajózási szakosztálya titkárának cikke alapján adunk választ olvasóinknak. ságába érve, a rakéta sebessége másodpercenként 800— 1200 méter. Ez annyit jelent, hogy a rakéta 3—4-szer gyorsabb, mint ellenfele és így az esetleges kitérő mozdulatokat végző gépet is könnyen utoléri. Jóval nagyobb a légvédelmi rakéták által elért magasság is. Célzott légvédelmi tüzet ágyúval legfeljebb 10—12 km magasságig lehet leadni és a találati valószínűség már ekkor is rendkívül kicsiny. Ezzel szemben — mint ezt az ismert példából is tudjuk — a légvédelmi rakéta találati valószínűsége 20 km magasságban is meglehetősen nagy. Ebben nagy része van annak, hogy a korszerű légvédelmi rakéták pályájukat maguk helyesbítik és a pálya utolsó szakaszán ellenfelüket önmaguk keresik meg. Ha tehát az indítás és a pálya kezdő szakasza során a rádiólokátorok jól vezették a légvédelmi rakétát az ellenséges gépre, akkor ez aligha kerülheti ki sorsát. Jól megszerkesztett légvédelmi rakétákkal a légvédelem találati valószínűsége 80—100 százalékot ér el, vagyis átlagosan minden 10 fellőtt rakétából 8—10 el is találja a kitűzött céltárgyat. Katonai alkalmazásuknak van még egy érdekes vonatkozása. A közönséges légvédelmi tüzérség általában nagyobb távolságokra — tehát a 40—60 fokos emelkedési szögek esetében — teljesen hatástalan. Nincs értelme ilyen esetben légvédelmi ágyútüzet nyitni. A légvédelmi rakéták viszont ilyen 45 fok körüli pályán megközelíthető ellenfelek ellen is rendkívül hatásosak. Azt már láttuk, hogy a légvédelmi rakéta 20 km magasságban is hatásos. Tegyük még hozzá: a korszerű, nagyobb légvédelmi rakéták 60—100 km-es ferde távolságig is eltalálják céltárgyukat, ha a rádiólokátorok megfelelően végezték dolgukat. Eszerint a légvédelmi rakétákkal egészen más módon lehet tüzet nyitni és a harcot kezdeni, illetve folytatni, mint a légvédelmi tüzérséggel. Mindezeket el kellett mondanunk ahhoz, hogy lássuk, mire képes a modern légvédelmi rakétatüzérség. A rakéta 15—18 km magasságba kb. 20—25 másodperc alatt iut el. A leetöbb eddig megépült légvédelmi rakéta tulajdonképpen kétfokozatú: először egy rövid égésidejű, de rendkívül nagy tolóerejű rakéta lövi ki az állványról a tulajdonképpeni irányított lövedéket, és azt a hangsebességen felüli sebességre gyorsítja, valóban 4—5 másodpercet meg nem haladó idő alatt. Ezután veszi át feladatát a lövedékbe épített rakétahajtómű, amely szintén meglehetősen gyorsan a kívánt végsebességre gyorsítja fel a lövedéket. Mivel működik a légvédelmi rakéta hajtőműve? Bár néhány egység folyékony hajtóanyaggal működik, ezeknek a típusoknak nagy hátrányuk van: a folyékony töltetű rakéta nehezebben tárolható és így nehezebben tartható készenlétben. Éppen ezért ésszerűbb a szilárd hajtóanyag alkalmazása, feltéve, hogy a vele kapcsolatos nehézségeket —, mint amilyen például a hőmérséklet változása iránti érzékenység, a tárolás problémája, a légköri hatások például nedvességfelvétel gondjai stb. — alkalmas anyaggal kiküszöbölik. Amíg a nagy tüzérségi rakétáknál — beleértve az interkontinentális ballisztikus rakétát is —, a haditechnikai fejlesztés elsősorban a folyékony hajtóanyagú nagv rakéták felé halad, addig a légvédelmi rakétáknál kezdettől fogva inkább a szilárd hajtóanyagok felé törekedtek. E szilárd hajtóanyagú rakéták könnyebben tárolhatók, az újabb keverékek nem vesznek fel nedvességet a levegőből és lassanként sikerül olyan hajtóanyagokat kitermelni, amelyek teljesítménye például nem romlik katasztrofálisan fagypont alatti tárolás esetében sem. Lemezjátszós zsebrádió «* » Az ábrán látható «Phon transistor TP« elnevezésű készülék zsebrádiót és lemezjátszót egyesít magában. Méretei: 15x23x4 cm. A rádiórész tranzisztoros szuperkészülékből áll, rövid-, közép- és hosszúhullámú vételre, beépített ferritantennával, 7 tranzisztort és 2 germániumdiódát tartalmaz és ellátták fejhalgatócsatlakozással is. A fejhallgató bekapcsolásánál a hangszóró önműködően kikapcsolódik. Áramforrásként 4 darab 1,5 V-os telep szolgál. A lemezjátszó félautomatikusan működik és 17 cmes, 45 fordulatú lemezek lejátszására alkalmas. A kristályos hangleszedőkar a műanyagházban védetten helyezkedik el és a hanglemezeket alulról tapogatja le. A hajtómotor fordulatszámát dörzsgyűrű szabályozza. A 0,7 W teljesítményfelvétel esetén a telepek energiája kb. 1000 lemezoldal lejátszására elegendő. Lehet-e az emberi életet „felfüggeszteni « v Az olasz Dogliotti profetszszor a Rómában megtartott nemzetközi sebészkongreszszuson beszámolt a hibernációs kísérleteiről és különféle érdekes következtetéseket vont le a "biológiai halál* problémájával kapcsolatban. Felszólalásában felvetette a kérdést, nem lehet-e majd rövidesen néhány óra helyett néhány hónapra, sőt évre is felfüggeszteni az embert életet? Elmondotta, hogy a jégmezőkön szerencsétlenül járt alpinisták teste sokszor évekig is tökéletesen konzervált állapotban megmarad, szinte készen az újjáélesztésre. A professzor szerint a megfelelő feltételek mellett végzett fagyasztás valószínűleg lehelövé teszi majd, hogy olyan hosszú útra lehessen elküldeni embereket a világűrbe, amelyet normális körülmények között nem volnának képesek átélni. A sebészet legújabb eredményeivel foglalkozva Dogliotti beszélt az emberi szervek és szövetek fokozott érzéstelenítéséről is, amely rövidesen lehetővé fogja tenni, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben lehessen átültetéseket végezni, sőt talán ezen az úton megvalósítható a fiatalítás problémája