Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

fí, a törtök, 1968. jáníus 2S. 4 „Apu, ne bánts minket 1 ti Ami már nem magánügy Biztosan feltűnt már a egy gyermek is született), nek folytén az anya szerveszegedi villamoson utazók- átmentek a férfi anyjához zete is olyan rossz állapotnak, egy szomorú, megtört látogatóba. És mit tett erre ba került ,hogy háromszor areu, magébaroskadt kala- a fiát szeretó gondos anya, kellett operálni és több 11uznő. S ha az utasok figyel- mint odanyomott a kezébe ter vér' adásával tudták csak mát el is kerülte, de mun- (nem derült kl, hogy mennyi megmenteni az életnek És katéreai, főleg akik régebb- nénzt) és a következő sza- Cs Sándorné még mindig ról ismertek régóta észrevet- vakkal útba indította: »Ererlj hallgatott. Hiába kérdezték tek a változást Mert az- kisfiam, itt van a sarkon meg ^ a kórházban M or_ előtt pontosan az ellenekzo egy vendeglő. érezd jól ma- vo6ok is hoev. ^ az . nacv jelzők illették Cs. Sándor- pad. Cs. Sándornénak ez na- f^te folt Lite , nét. Örökké vidám, jókedvű gyon rosszul esett, és fejfá- u vél^üTm/g^ötte ^ asszony volt, aki boldogan jására hivatkozva hamarosan 5't ^ I^ /kk!, mutatta két kislánya és fér- haza is ment. Ekkor maradt H " je fényképét kollégáinak, is- ki a férje először, de nem ^fjked.ett' hátha merőseinek. És most ezt el utoljára. E nap után ugyan- maíd az anyo!f * sem hinné róla az ember, is rendszeressé vált a férj í® a., r«2f hlaba Pedig nem új. hanem régi dorbézolása, annyira, hogy Megszületett»a harmadik keletű Cs. Sándorné bánata, nem ment be munkahelyére ?y?rmek 42 B kislány Nem mostanában kezdődött, sem. s így egyik vállalattól mint ahogy azt kollegái gon- elküldték, a másikat önmaga * / l # • * dőljék, hanem még 1955 ja- h'agyta ott önkényesen. Köz- " fo/ytotos nuár 17-én... ben a fiatal asszony egy vé- S ahogy kikerült az aszgigslrt, átvirrasztott éjszaka szony a kórházból minden Az elózmenyek után a gyerekekkel együtt újra kezdődött élőiről Sót, Az előzményekhez tudni ^f^LT c-^visLkó* Zfí dU^'ább modoi\.Ci' v ieri azon Den csa k yisszaKo- Sándorne ugyanis meghúzókell azt, hogy a kalauzno rvorogte. Igert fűt-fat, eskü- dott külön az egyik helyl1954-ben ment férjhez Cs. dözött égre-földre, s asszony ségben, az átjáró ajtóhoz Sándorhoz. A férfi szerette, visszament. Közben a főbér- odatett egy szekrényt és •ti- " »» £ SSUS& SS? S BSf'JTáS.."^ csalódott, elvált as.sz.ony volt. rendben ment minden. Egy természetesen tartásdíjat A férfi édesanyja eleinte na- iMSESte ^^ * Végleg ©on ellentéte? házasságot. Uji>ágplta -agára szabadította a pokde « fiatal asszony ezért - Biztaüan Sany.ka lesz... lot. Amikor a férj ezt elő. nem neheztelt. Gyakran mon- A nehéz napok SZor megtudta. ^szegen, madogatta leendő anyósa ment- _ ,„. „ , : , 841101 kikelve beTOntott a kls eégére: -Anya ó Is, mint én, örült, akkor « ** J* az szobába. * kékre-zöldre verés ezért félti gyermekét még \ f "Sa * CS' Sánd°rnét' Még a akkor is, ha az már felnőtt TT * L T g>'erekek»«k * J"** a veember. De majd ha megi*- T -I résbÖ1' A &V6rekek 62611 mer, btxtoran nem ft.gja "16krü1' U,á"' ha ^^ me8látják gátolni boldogságunkat.* te munkahelyét az asszony az apjukat rémülten clhú_ A, taő wríAHh ta « d°lgOZDtt e8yeduL Az aTlyós zódnak és könyörögnek: rörfdeÍb id? S Ldor ^^ elIenére * ^ "Apu. ne bánts minket!* Cs. rövidebb idő — Cs. Sándor- k ,lá tette m e életót Volt ' , . . o nénak adott igazat, mert az __ rendes asz_ Séndoraé pedig végzi a anyás amikor megismerte a ' ! rendes asz munkáját ah ü lelki_ anyoa, amiKor megismerte a szony nem amiért az *ő kis- , . . . , törékeny, szőke asszonykát, fiának„ nem akart ^ ad. ^lapotban végezni lehet és aki rajongó szerelemmel ^ barátokra mulatásra minden naP fel az estéto1csüggöt férjén, beleegyezett Főiyton azt 'magyarázgatta hogy mik°r ront 06 171681111 mindenbe és nem gátolta a . . , részegen a férje Panaszával fiatalok nyugodt életét. Ez hogy egy okos asszonynak _ szívesen beszél a nyugodt, zavartalan bol- meg keU érteni az ilyesmit. dogság azonban túl rövid Cs. Sándorné azonban, úgy maöa megy az- UIe~ ideig tartott. Körülbelül egy latsziki nem volt elég „okos„ tekesekhez, azt mondják, ez 6Vl8' Mar az utolsó előtti hónap- magánü*v. nem szólhatnak A fordulópont ban Járt áldott állapotóval. Me- ^ hát lehet -agánügy lx, x amikor az anyós nekiment. három gyerek és egy dolgo1 í^Jfta "XrTíZS é* egy lavórra! úgy meg- 20 anya szenvedése, testet1R58, január 17-e. A fiHtal ~ iríkni itör-n,/»7öt£,7 pár, miután lefektette a két Ütötte, hogy a fiatalasszony- lelket ol° kornyezete? kislányt, (mert közben még nál koraszülés állt be, és en- lloruczi Iászióné Kiferieszteífék a Tanulók baleseíMztosiffisát az iskolán kívül lörténö baiese ekre is Néhány évvel ezelőtt vezették be az iskolákban a tanulók balesetbiztosítását j Az elmúlt tanévben a tanuló I Ijalesetbiztositásan keresztút ! Csongrád megyében az Állami Biztosító 1959. július 1-től I 1960. május 20-ig 1138 eset' ben. 226 ezer 17 forint karj térítést nyújtott. A balesetek zöme kisebb mérvű, és i 8—10 napos orvosi kezelést igénj'elt, de volt a balesetek között igen komoly, állandó rokkantságot magával hozó eset is. Igy például Makón, N. I. nevű gyermeknek pajtása gumicsúzlival meglőtte játék közben a bal szemét, melyre a kisfiú megvakult Az Állami Biztosító 35 százalékos rokkantság alapján 8750 forintot fizetett kl. Az előző tanévekben a tanuló balesetbiztosítás csak az Iskolán belül előforduló balesetekre terjedt kl. Most azonban már kiterjesztették bárhol előforduló balesetekre is. A biztosító által összeállított statisztika ugyanis azt mutatja, hogy a balesetek zöme nem az iskolában, hanem főleg az utcai közlekedésben és a felügyelet nélküli játék közben fordul elő. A biztosítási díjat a tanulóknak az iskolában, a beiratkozás alkalmával, évi 5 forint összegben lehet befizetni. Kutyaharapást szőrével.,.? Ázom emberek közé tartozóim, akik tisztelik és becsülik — na meg be is tartják — a közlekedés rendjét A helyszíni bírságolás, az előadások és tablók kellően meggyőztek a "Lassan járj — tovább élsz* mozgalom jelentőségéről. Hatott rám a munkahelyemen kifüggesztett plakát is, ós jobban várom a közlekedési hetet, mint fiam a szünidő kezdetét. A T. gyalogosokkal együtt fokozottabban kívánom betartani a közlekedési szabályokat Mégis beugrottam! A kocsiút kellős közepére. Igaz, nem egyedül, hanem igen sok gyerekkel és felnőttel együtt. Ha épségben és végig megérem a közlekedési hetet ez nem nekem, hanem annak a gépkocsivezetőnek köszönhető, aki előttem, és nem felettem állt meg, miközben felszedtem azokból a röplapokból, amelyeket a közlekedésremdészet gépkocsija szórt az úttesten végig Nem rajtam múlt, hogy nem javítottam a halálos balesetek rekordját Bevallom, az sem okozott volna örömet, ha a legközelebbi röplapon egy szétgázolt gyalogos fényképe engem népszerűsítene. Annak áronban igen örülnék, ha más, -egészségesebb. módszerrel hívnák fel a figyelmünket a közlekedés és az élet szépségeire!. Vagy kutyaharapást szőrével.,.? Száraz Pál Országszerte megemlékeznek a tudomány, a művészet halhatatlanjairól A Béke-Világtanács javas- ték. A megemlékezések solatára hazánkban csakúgy, rozata Mark Twain és B. M. mint a földkerekség sok más Bjömson norvég író életpáországában az idén is meg- lyájának. munkásságának emlékeznek az emberiség méltatásával folytatódott, nagy alakjairól, a tudomány, Mcet a nagy német tudós, a művészet halhatatlanjairól. Róbert Koch felé fordul néA megemlékezések sorát pünk hálája, halálának 50. a nagy orosz író, Csehov évfordulóján, születésének 100. évforduló- A következő hónapokban ja alkalmából rendezett ün- Defoe & Velázquez halálá.. .... . nak 300., Iev Tolsztoj halanepségek nyttottak meg. Az lának Afussef és Schu. elmúlt hetekben a hangver- mann születésének 150. évsenyeken. Chopint köezüntöt- fordulójáról emlékeznek meg. Rádióműsor Csütörtök kossuth-had 10 4,28 Kútóczi-induló. t.M Hírek, Időjárisjelentés. 4,35-től 7 őra SfM« vidáman, frissen! Közben 5 00 falurádió. Utána: vidéki színházi műsor. 5,30 Hirek, időjárásjelentes. 6,20 Hol töltsük a hét végét? 6.39 Időjelzés. 7,00 Hí fek, ldöjárásjelentés. 7,10 UJ könyvek. 7,25 Színház-, hangverseny- es moziműsor. 7,59 Időt éltes. 8.00 Műsorismertetés. idői árásjele ntés. 8 óra 08 Technikai szünet. 8,10 Verbunkosok, népdalok. 8,50 £d« anyanyelvünk. 8.55 Babi. Rádiójáték. 10,00 Hírek. lapszemle. Időjárásjelentés. 10.10 ájnerika országútjáá. összeállítás Jack London műveiből. 10 ora 40 Híres basszusáriák, lí.jo A negyedül csigolya. Marti Larni finn író regénye folytatásokban. 11,20 Operettrészletek. 12,00 Déli harangszó, hírek, ldöjárásjelentés. 12,10 Könnyű zene délidőben. 13.00 A kertész szerelme. Cseres Tibor elbeszélése. 13,15 Nótacsokor. 14,00 Ibolya menyegző. Gyermekrádió műsora. 14,10 Táncmolódiák. 15 óra Hírek, közérdekű közlemények. 15.08 ldöjárásjelentés. 1' óra 10 Érettségi banketten. Iflúsági riportműsor. 15.35 Daltanulás. Az Ifjúsági Rádió műsora. 15,55 A Rádiószínház bemutatója. Kölcsey. 17.00 Hírek, külpolitikai kérdésekre válaszolunk. 17.15 Zenekari muzsika. 17,45 Történet egy katonáról, aki, hazavitt egy ágyűt. 18,00 Tánczene. 18.40 Ifjú Figyelő. 19.00 Népi muzsika. 19,20 „Szépség koldusa." Dokumentum-műsor. 19 őra 50 Jő éjszakát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. ldőlárágtelentés. 20.30 „Egy régi nótát hoz Budáról át a szél.. ." Vallomás két szerelemről, sok muzsikával. 21.15 Klasszikátok tanításai. 21,30 A Magyar Rádió szimfonikus zenekara látszik. A szünetben 22.00 Hirek, 22.15—22.20 Galoppversenyeredmények. 23.00 Szórakoztató zene. 23.70 Kamarazene. 24.00 Hirek, idölárásteIenté6. 0,10 Tánczene. 0.30 Himnusz. petofi-RADTO 5.80 Reggeli zene. Közben 6,30 Szúdiáz-. tarlat- és hangversenyműsor. 6.50 Torna. 8,00—8,10 Hirek. ldöjárásjelentés. 14,00 Időjárás- és vízállásjelentés. 14,15 Opera részletek. 15,00 Verbunkosok. 15.20 A külföldi sattő haKábJairóJ. 15,30 A farkas, elbeszélés. 18,00 Könnyű magyar muzsika. 16,40 Elmúlt századok tánczenéje. Az Ifjúsági Rádió műsora. 17,15 Rádió az űrben. Előadás. 17,30 Operettkettősök. 18.00 KUrthy András három humoreszkje. 18.10 Rádtóegyetem. 19,00 Hfrek, időjárásjelentés. 19 óra 05 A Budapesti Madrigr.lkórus hangversenye a stúdióban. 19.25 Tánczene. 20,00 Heti hangversenykalauz. 20.40 Falurádió. 21.00 Hírek, ldöjárásjelentés. 2t óra 05 Beethoven: G-dúr szonáta. 21,25 Tavaszi ének. RészJe(ek Kemény Egon és Homhányl József rádiólátékának zenéiéből. 21.45 Van új a Nap alatt! Tudományos híradó. ?2.fl0 Mezei csokor. 22.20 Tánczene. 23.00 Hirek. időlárásjelentés. 23.15 Műsorzárás. TELEVÍZIÓ 18.00 Tábornyltás előtt. Riportműsor. 18.45 TV-hlradó. 19.00 Anna Karenlna. Közvetítés a Pécsi Nemzeti Színházból. NYIKOLÁI TYIHONOV: fcfyt mucfóah, dauis | fordította: Sárköu Gyula é« Kovács Bélá | (2) III. A hosszú országutakon nagy, erős ökrök s lox>ak húztak a szénával, fával, szénnel és szalmával megrakott szekereket. Vámbéry anyjával együtt soká utazott az alacsony, szegény falucskákon, ligeteken és erdőkön, mezőkön és folyókon keresztül, míg megérkeztek Nyitra város sorompójához, az erdős hátú, zilált hegyek lábainál fekvő helységbe. i A piarista szerzetesek iskolájának sötét boltozata elnyelte Vámbéryt. Az édesanyának nagy harcot kellett vívni az ismerősökkel. mielőtt Vámbéryt elhozta ebbe az iskolába. — A gyerek ismeri a Bibliát — mondogatták. — A Bibliában minden benne van. Minek kell tanulnia olyat, ami nincs benne? Ez csak elrontja a fiút. Legyen inkább suszter, jól menő mesterség az. De az anya kitartott a magáé mellett. — Nehéz megválnom tőle. Nehezemre esik átadni öt idegen embereknek, de az én fiamnak jó feje van. Ehhez a fejhez már nem eleg a Biblia. Hadd tanuljon csak mindent, amit az emberek tudnak. S igy Vámbéry a szerzetesrend iskolájában tanult. Az első tanév úgy elszállt, mint a szél a bozótos felett: észrevétlenül, gyorsan. Reggeltől estig csengett a fiú fülében a latin szó, a fagy az utcán pirosra csípte az arcát, de a gyomrában ritka vendég volt a kiadós ebéd. Éjszakánként a-t álmodta, hogy a vadak országában kóborol, is ismere'ien nyelveken beszél. Izzadtan ébredt, s kiugrott ágyából. Ott aludt, ahol éppen befogadták: különböző, véletlenül adódó jótékony helyeken: zsákokon az előszobában, vagy valahol a tűzhely mögött a konyhában. Am, amikor az első vakációban megpillantotta szülővárosa fűzfáit, ünnepélyesen, diadalittasan mutatta meg nekik a bizonyítványát, kibontva, hogy az egész határ lássa. A bizonyítványba arany betűkkel írták be a nevét. — Arannyal, higgye el, tiszta arannyal, nézze csak f— dicsekedett az anyja a szomszédoknak, mutogatva a fia bizonyítványát. S mindnyájan csodálkoztak. Ilyen kicsi, és ilyen okos! Anyai szive lázasan dobogott a büszkeségtől. Ármin pedig igy szólt: — Ez még kevés, anyám. Én mindent, mindent tudni akarok. Amikor először permetezett a földre « szeptemberi eső, Ármin mankója újból végigkopogott a piarista iskola folyosólyán. Az új, kövér tanár magához hívatta, aztán fejebúbjától lábáig végigmustrálta, majd megvetően megkérdezte: — Te zsidó vagy, Vámbéry? — Igen — felelte a fiú s a tanár szemébe nézett. — Mondd csak, Mojse, mi szükséged van neked a tanulásra? Nem volna helyesebb, ha mészárosnak mennél és húsokat méricskélnél? Vámbéry, aki Ármin volt és nem Mojse, elvörösödött, de nyomban eszébe jutottak a varrónő ollói, tűi, éhező testvérei, öreg, szél alá dőlt házikójuk, kisírt szemű édesanyja és a könyvek fölött átvirrasztott éjszakák. — Tanár úr — felelte —, én szegény vagyok és kicsi. Ugy hallgatok önre, mint atyámra. De én nem szeretnék mészáros lenni. A piarista tanár elmosolyodott: — Jól van, elhiszem, de most menj vissza az osztályba. IV. Ez az esztendő úgy borult rá a fiúra, mint egy fekete felhő. Ismerősei, akiknél ebédet és szállást kapott, elutaztak a városból. Vámbéry zsebe nem ismerte a pénzt. Az utcán a gyerekek elkapták mankóját, elgáncsolták, hátát kövekkel dobálták és ordítoztak: — Torzszülött, gyáva, nyomorék! S ö ment és remegett a dühtől. A púpos sapkaárus kamrája egyik sarkát átengedte neki. De enni nem volt mit. Ekkor az iskolában kért munkát. Ezt felelték neki: — Gyere el reggelenként, tanítás előtt és tisztítsd ki a tanárok csizmáját, ruháját. A téli nap sugarai alig szöktek rá az ablaküvegre, Vámbéry, kezében a csizmával már ott ült az iskola folyosóján levő kemence mellett, s mig félszemével a csizmán fel-alá futkosó kefét figyelte, másik szemével a könyvet olvasta* A kemence barátja lett: melegítette s megnyugtatta. Aztán meg mindig lehetett beléhajítani egy marék krumplit, ami előző napról véletlenül megmaradt. A kemencén kívül a könyvek voltak hűséges barátai. Ha beléjük temetkezett, megfeledkezett az éhségről. Egy tavaszi napon az iskolások kint játszottak az udvaron. Az almafa virágát hullatta, verebek ugrándoztak a kerítésen. A vidámság megrészegítette a fiúkat. — Gyere, Vámbéry — buzdította az egyik —, fussunk kicsit! Gyere no, versenyezzünk ... — Hagyd csak. kár a gőzért — kiáltották a többiek. — Neki három lába van, egyből mindnyájunkat maga mögött hagy! Vámbéry dühtől sápadtan ugrott fel. S mar együtt, futott g többiekkel. De amazok messze elhagyták öt, az udvar túlsó végében csomóba verődtek, nyelvüket nyújtogatták és szamárfüleket mutogattak feléje. Vámbéry az erőlködéstől kifulladva egyedül állt. A fiúk nevettek. Ekkor megfordult, elhagyta az iskolát és kínzóit. A városban volt egy hely, ahova mindig eljárt kisírni magát, ha már a keserűség nagyon meggyülemlett a szivében. Apja sírja volt e hely. Most is ide jött. Leült a sírra a végigmustrálta magát. A vállát rongyos bekecs fedte, a hóna alatt, ahol a mankó kldörszölte, lyuk tátongott. Egyik csizmájából kilátszottak a lábujjai. A fiú homlokán e vizsgálódás után nagyra nőttek a ráncok: — Te átkozott — rángatta elő hóna alól a mankót —, meddig akarsz még nevetségessé tenni engem? Hát ki az erősebb, én vagy te? Nohát lássuk! Apám, te légy a tanúm !.. S ekkor teljes erejéből rávágott mankójával a síron nőtt fára. A mankó kettétört, darabjai a földre hullottak. Botra támaszkodva, a fájdalomtól sántikálva étkezett haza és összeszedte a könyveit. Egy takaróba göngyölte őket. Több holmija nem is volt. — Hová mégy? — kérdezte a sapkaárus. — Elmegyek — felelte Vámbéry —, itt már nincs mit tanulnom. Megyek egy házzal odább. V. Pozsony, az ösi, komor város, beeresztette barlanghúvösségú utcáiba Vámbéryt. Sokáig járt házról• házra, s úgy rémlett neki, mintha az épületek elfordulnának tőle, az üzletek pedig bújócskát játszanának vele. Olyan váratlanul toppantak eléje a kirakatok tele kolbászokkal, sódarakkal, süteményekkel és cukorkákkalL Az emberek rohangásztak körülötte, de senki még csak pillantásra sa méltatta. Nem törődtek a sánta fiúval. Idegen volt ebben a nagy és komor txírosban. Vdmbéry megállt az egyik sarkon. Fölötte cégtábla himbálózott: étkezde. Belépett. Egy kékforradásos állú férfi megkérdezte, mii akar. — Enni — felelte Vámbéry. — Itt csak olyanok észnek, akik a fogyasztást ki is tudják fizetni — mondta a vendéglős. — Hát te ki fíabornya vagy? — Tanulni jöttem, de taníthatok is... — Az jó — kapott a szón a vendéglős —, mert van egy tökfejű fiam, akit tanítani kéne. — Hajlandó lennék rá — felelte Vámbéry. — Megmutathatom a bizonyítványomat. Es meg is mutatta. (l'olyt. kóv.)