Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

Vasárnap, 196Ő. június 19. 6 A PÉNZ (Részben önéletrajzi töredék) haján vigyorral fintorog rcani: A pénznél nincsen búvtfeebto bzezám. Rajongó táncuk hányan lejifls el, fcl nem cserélnék pénzük semmivel. "t A pénz márványbűk éa álommeleg: Művészek vágya méhébén remeg. bzépségszikrákai csillogón csihol — Fülének nyers az éhező sikoly. -.4 A pénz: a mámor méreg és a méz, t" Kit tórbccsalt, az fájón visszanéz. Ha dőre kincsbe halmozod bited. Reményed hídját könnyel építed Sápadt arany, sápadtak rabjaid: A sápadt vádlott bűnéi vallja itt. Balsorsa* éjjel árkon-bokron al Hájszolt a gond s én álltam ostromát. A gondlovak sötéten vágtatott; Hosszú uszályt röpít, a bánatot. A gond bal jóslón törtetett lován; Már-már utóiért s álltam tető vau. A gondlovas most bősz Iramba fog A térdem reszket éa fogam vacog. Kilobban mindjárt pisla mécsesem — H vak éj hulláma ringat csöndesen. 0 életősztön! (Mily varázsa van!) A mén hátára földobom magam. Mzilaj. bajrahan vártatunk tovább: Csillag csókolja bókám homlokát. Tajték havazza vérrsóvás utam: Melység örvénylik: ló, lovas zuhan. Piros vér festi a «apadt aranyt,.. Hajnallik fent én alkonyul alant. Almok begyéről messzi kürt r|ad,.» Vérző vágyak! Most vérzik cl fiad. Gyönyörből, gyászból szőtt palastodon Hányszor hevertem, hányszor álmodom. Túl üdvösségen ét túl bűnökön A pénzt imádom, a pénzt gyűlölöm. Márky Imre Nttvénwers -tehetőségek Kart Mam-Siadt én »se««4 fcfecött Hazaérkezett Vaum Viktor Liszt: Tazso etmű tzerzemééfdemos művész. a Szegedi nyeket. \ közönség meleg Németi Színház igazgatója, ünneplőiben részesítette, a Német Demokratikus Koz* Hazafelé jövet Vaszy Viktáfsasagból, ahol Sehwenn- tor Kari Marx-Siadt-ban az ben, a varos fennállásénak operaház Igazgatójával tarMO. évfordulója alkalmából gyalasokat folytatott a két rendezett ünnepségeken ön- tzfnház művész- es előadásálló hangversenyen mutatko- »* réje érdekeben BraHszzott be. A Schwerln-l Álla- tavában is tárgyalt Czlkker mi Szimfonikus Zenekart ve- Jan zeneszerzővel, a esehzénytlte, amely előadta Va* szlovák művész *Bajaziá sty: Vígjatéknyitány, Rím- bég* című új operájának stklf-Korsiakov: Arany ka* esetleges szegedi bemutatókat, Haydn: Csellóverseny, járói. TÖMÖRKÉNY OROSZAI JVéhájiy esztendő óta a 5 szegedi klajaasflfcusóik Újjászülettek l9W-ben egy könyvkiadói értekezlet kapcsán e hasábokon sürgettük , élétauvük közkinccsé tételét, s azóta egyre-másra teljesednek kívámógaiimk. Megjelentek Jtaltóez Gyula vatoga- akinek kéft fia esett wtár «S» Járna* meffltett fekszik a usaJas miéi /arasz Bsápür sdpr V. A népek békevágya és testvérisége a nagy szegedi író elbeszéléseiben .y tott versei (1956), majd válogatott prózai órásai ós két joigos elkeseredéssel wiioísdóa: hadnagy, ásauos a fiolkftel át- mögsto. Rmsrtaii kawaajjaEi •odsi-SzégySnlét a világra ez a nyiújjitja: — ÍSadmagy úr, ez tart egy ilaanyiJö jafeász; menti jó főd.* ismeri a járást, az orosztól Azerosznep fofoMjfc ábráz*- hói felalja kötetben 11958), nemrég bib- háború ...« Tömörkény a liapajpnroisú kiadásban .'összes háborús cenzúra világában V.önseí (1989), » a közeljövő- is bátran tolmácsolja a ta- . r a ^hratól. ffiüönütaairéyes maben. aoiha není látott pél- nyai paraszt ítéletét: "Mi iásában is a paruszái tana- gyarazkoctás es egyemrahgu dúnyszámtMua. az Olcsó keresai valtak uaa Maaus mutatkozik meg Tó- embernek, tayjéró Ikósaöaet Könyvtár jubileumi. 390. kö- oda alá. abba az Albánia- roöritémy írásaiban. Nyoma indul. Az orosz tetőként valóban a legszéle- ha?*. Másutt fe háségmm sÍOi0* íJf JM^JűüttnuaiaíiJt. tí^ededen ffcüD(5olik: -Mwsetofe rétegekhez is eJ juthait rögzítt az osztrák és a nmaA IrantMi a kilátást akada•j—• .. „ .Mj*.- .. , . száj Méh en gyúirmi OitószorvcrseÚMk legjava; ös&aes gyar címert tamulmánrozó ww kezűi a szagból, hogy i liuggya. hol möveinek tatawmáiayos, .szö- para*z,tbakák csöndes elégc- ^W31.pérrnsTSfíhmiann.^ ->S a ^^ adnak sut népeiknek...* yegkrftital tóadtaa fe tölya- dettemégét-. -Ugyan ledú- w juhász meg a muszka), maiban van. llláten meg- ródhafoa amaz fe...* S az LThsT^LSTj Orosz foglyok ünnepnap indult Móra (feszes író sem tér ki az állásfog- A m^l + íMojlán az istálló ellőtt bemúvrim* hfez kötteti* ter- felás elől ez zárójeles tön- h^ a a paraszt totrér «l®ett»ek, mi lesz. na hayezett sorozata: eddig őt deknwndattal; -Hát kérem, jsi5-ó«i írott ees-ik zaamesmek. A kis étaüoepben kötet látott napvilágot a ami azt illeti..x cellájának bőse ugy mez- Tömörkény azt érezteti nas* vÜL 7TJ1 mZZ~kU!aU-' . - , . . ^ szereti smwzka ío^yot. erovei, boey a foglyok is. a vc.xte ta«zSo szerkesztese- Ar irodzlomtörtenetben sapkát cserél vele (Re- gazda is egyformán a bé__ "A realizmus diadaláról* sok í" haszár mmíkasipliabani. kőt áhítozzak. (A gazáasagi Tömörkény ösnegyű jtótt «zó evett már, ltok vfeszaélés fe Bokonsaenwel ábrázolja az ud varon).. műveinek sorozata Czibor történt Engels e formulája- íré a. tanyákra munkára ke.tános gondozásával 195«-toan val. De a kevés eset. közé, rélt orosz foglyhkal is. Az indult meg Ebből eddig hét amelyre ez valóban áll. oda- egyik kocsit bajt, s a városkótet íetent- meg. lényegé- tartozik Tömörkény étetmú- ^ kazalélé ioészülve sörben az írö egész, szépirodai- ve. Láttuk ezt már a szá- A®0 a lányát. -A lány ml termése; a hátratevő zadeleji paraszt-, kubikos- "tegnrazi.in a kemeny szó nyolcadik kötet, mint hírlik, és rwunkásmozgalmak há Sft^ ^^ c6/ tanyai manéprajzi érdekű írásait tar- vfeszatükrozésénél, s ezt mu- dlk '01 8 KPcswa; ^jf1 f1®- gyaur újsaggaj a kezeoeo, s felmazza. A sorozat úgyszól- tatja a világháborúi termés f3' ^ki banrét b«zel]en odasaol ntiuk: -No, Veszitek, ván megkétszerezte a Tö- fe; «z alapjában nem pOU* íf'uAl!., \ , " kin tett a íóradaJoin Oroszormörkény életeben megjelent íízfeló, a potpőrt radikaltz- rfncsolsréí bentüL Akül.ső «»«b8n. Nem sokáig lö&ztök novella- musifl sem eszmélkedő írót ^ úr akj man itten*. Soká tart. mire a népélet ismerete és szere- yat ha'itia* (intelem Kati- a muzsikok megértik. A maKülönösen az utolsó két teU, valótágérzéke és elfő- nak) yÁeMxtesxú mutat ia magyaráz: -fUbiWó! kötet, az öreg rekruták oulatlan éle!ábrázolása eme- ^ a para67JUjJk ^ Kevolúció'. Cár: fuccs'." -A (1914—15) és A kraszniki H föl a plebejus Ormokra* foglyok patriarkális rér... Az sohasem megy el emta (1916—17) nagvjeten- tiZmm és nem ritkán a szo- kapcsolatát a szegedi tamyá- onnan, ahol van. Vagy ha tötógű, mert ktegéfezíti. ár- eialista szimpátia olyan fo- kon (Idegenek a jegenyék elmegy, jön helyette másik, nyaltabbá teszi azt a képet, kára. am<mj tokban tobb, alatt. Jó francia dohány). Mese tehet ez csak, újsagkíamelvet a háborús novellák míni " doktriner pdtgari ra- Említi Dobó Veron esetet, találás, a szegény muszka töredékét magában foglaló dtkalizmus. íme. mit mond aki, mint fiatal lány egyedül foglyokat akarjak vele bogyújtemény, a Népek az or- noweUahose, amikor maradt a tanyában, nem hál- fondítani. Igen, hányszor szág használatában miT) a hfiöorús szolgálát alól a hat egy födél alatt a foglyok- mondtak már. hogy a cár az néhány híres, nagyszerű el- nagygazdak fiai földjük ré- kai, tehát azok reggel jön- ^ „úodennek, hányszor beszéiésóből öly jól isme- vőn főimentest kapnak; -Hát nek, este mennek. (A nap és kívánták a pokolba a neve 1-ünk; Tömörkénynek a hábo- dtOtor az. akinek nincsen a föld). említésékor hányszor tettek rá szenvedései közepette még földje, a halalát tartozik ad- , ,fc írásnak össze a ket kezüket ugy. csak elmélyülő humanlzmu- ™ ozert. akinek sok a fold- Kg 1 másik Írásnak ^^ ^^ & ^^ Al 1917 februári torra dalom két Tömörkény-novelIaban is tükrózodik. A kocsiállásos vendégfogadó udvarán muszkák ácsorognak. Arra köteteiből kat. Ismert sát. hűséges népszeretetét, -Meddig tart még?" — kérdi egyik novellája címéhen már 1915-ben. & ettől kezdve majd mindegyik írásából a népek békevágya csendül ki a gyakran ismételt kérdéssel: -Mikor lössz vége?" Súlyos hallgatás fogad- is ez az a pr&b- nyakát" kitekeri, de most ' " ~ csak mégsem akarják eliunoe ja a kesea-ű tanulságot. Tö- lémaja: sok a szóbeszéd a mörkény ismerte a szegény- magára maradt menyecske paraszt föld utáni vágyát, ö és a magyár nevet kapott irta te először, 1916-ban, azt muszka, a Gyurka körűi, a kis epizódot, amit aztán Tömörkény, a szemérmes Móra a Földhözragadt János »ré, csak finoman „„. történeté ben megismételt, a Cyurka valóban megfemerjük a krasznikí csatá- srapnelek csipogása közben fertja a szavát: -Gyurká ban részt vett öreg katona IÖvészárkot ásó Jánosról, ^ bántja asszonyt Gyurközönyét szemben. csataképekkel amint morzsolgatni kezdi a óhaját, hogy főidet, e túnódík: -feketés, kának három van otthon kis gyerek.* ni, hogy Rus»zj;aoan olyan világ fe lehessen, hogy a cár ne tegyen. Csak a szisertett biriak hagyja abba a saroglyaléc faragását, s vidáman tolja föl a fején a sapkat — ő tudja, miért Az öreg tafeleség, nyai ránéz, s azt mondja: (Gyúr- -— No, csakhogy van leg-j olyan képet "ehessen, -ame- de könnyű, nem heves fajta, ka.) Ha fogolyról lekopik a alább egy őszinte embör xs toí££,T' uUÜTTZ*': "''T L"!!'^^!."";: katonaruha, gazdája a ma- koztetök.. .«• (A ribiUiáról). lyikon a kirájok móg a csa- van egy kis keménysége, rie gaebö, ^ rá lgy van Tömörkény itt finoman, kozszárok szerbuszul nak egy- azért • mégis omlós, ez a mással,..* Jakab Jakab, rozsbúzát igencsak A -Ctöhpv* nevű motonoshájó le* délzotere lépek 4 Jaltái kikötőben. 8 rjiir úszik to, elkanyarodva a parttol, ifivé kirándulókkal, akik Gurzufba, Alunkába, vagy Nylkifezklj Szadba, a kpzeli nagy 'botanikuskertbe mennek. A hullámok tetején könnyedén üsző, •Hg száztonnás motoroshajó, a -kátyer- fedélzetén erősen vág a szél. Hiába erőlködik a napsütés, a tenger szövetkezeit a Jajla-hegység felöl suhan© széllel ré együtt legyőzik az izzó, nyárias napot. Ám az a fiatal katona például, alda korlátnál markolássza, gyűröget:, morzsolgatja egyre • mellette álló sárgapíjlóveres teánv ujjait, vászon gimpgsztyorkában feszíti széles mellét a szélnek. Gurzíjíhoz közeledik a hajó. Áz Aju dagh. a Medvehegy, amely már a jaltai partoknál fe látható volt, nőttön nő, közeledik, nem Inába kapta nevét — egy gigászi zöljlesbarna, millióéves behemót medve hasal a parton ré iszik, iszik, lefetyeli a Fekete-tenger sós vizét; szomjúsága őröktől for a tart, s n«m teilJapul sosem. ' Kiszállunk és a meredek parton lépegetünk. kanyargó sziklákon felfelé, fel a városba, ősi Gurzufba, Előttem a szerelmes pár, a domború mellű, pufók katona, párjával. Átfogják egymás derekát, nem szólnak, csak fetfelnevetnek néha, olyan boldogok. A tengerben, közel a parthoz, mintha fentről, ötszáz méter magasról az Aju dagh lejtőjén gurították volna te eyclopsi kezek — sziklák ülnek, fehér tajtékkal koszorúzva, sziklák, haJóbordákra éhes, éles, hegyesen vicsorgó szirtek, melyek körül hűvös és könnyű pára száll fél a magas part széléig. Keskeny kőlépcsők és fehéBarát Endre: f Ej Királynő birodalmában ren villogó szerpentinek hátán, a hirtelen emelkedőtől vagy a csodaszép látványtól hevesen dobogó szívvel érek fel a régi faházak közé. Kanyargó utcák sietnek szeszélyesen előre, hátra és le-fel szüntelenül, a ciprusok és iobozosok között a sárga ős Piros virágok, puffadt poasgások és szinte láthatóan kúszó futónővények buján egymásbafonódó tenyészete között, régi idők ittfeledett emberi települése, függökertben a függó varo*. • Később a Voénmj (katonai) üdülő óriás parkját Járom. Puskin emléke itt is feldereng Haragoszöld ciprusok alatt a szobra íré a szobor előtt, vénséges vén clpi-usfa törzsébe ékelve márványtábla, g azon — néhány vonással bevésve — a költő önarcképe, alatta verssorok, melyeket akkor írt. Odébb, akár a karminnaJ oltott tó, nagy kerek virágágy, piros szirmú cangtövekkel telten, fiúk, lányok futkároznak körülötte; szilaj kiacsikók, csengettyüzik a nevetésük. Szél nincs ee. órában, még annyi se, oly hitvény se, ami egy bádog szélkakast táncba merne hívni, mégis a canavirágok piros csoportja, a szirmok sűrű tömkelege, akár a tó vize, meghullámzik szelíden.> Puskin már-mar lelépett talapzatáez Szibériában is. -Olvasha- vetlen, vulgarizaló utalás bírna. szjbériai magyar fogoly nélkül mutatja meg az orosz földműves leveléből, aki ember öntudatosodását. LegJszinten úgy van ott kiadva utolsó elbeszeléseinek egyiról. talán azért, hogy találkozzék, s Jgazdához, mint emezek iiten, kében ennek a forradalmi karöltve járjon egyet a ciprusfátvolok- Áliogy vasárnap a gazdával fölszabadultsagnak társadalma burkolt nimfával; a tündér fe jegyütt mennek elbeszélgetni mi következményeit fe érez1 ' " " tg' " 'a kocsmába, s a fogoly a tetí. Anélkül, hogy a magyar gazda ünneplő ruháiból van nagygazdát, akinél a fogoly ,fölruházva a jeles ünnepna- béreskedik, ellenszenvesnek (Ami a dialektust ilmegunta már felvont térdére szorított kezekkel üldögélni; ré kisurrant 3 tétlenül, a gyermekét locsoló bronzasazony örök mozdulata. Iám folytatódott. És a -másik anya* a kölykeí. , . íiomRapur, nogy jauau-c vavel évodo marvafiymedve vaskos tag-éjon nekik ^ .jde bemenni.* ja: fe kioldódtak az anyag görcséből. A villogó, el-eltünő napsugarak, a játékosan táncoló árnyékok varázslata volt ez. Sokszínű homlokzatú, faerkélyes palota áll egy fenyőfáktól, ciprusoktól, tamaríxáktól körülvett tisztáson — ez a Voenníj szanatórium. Előtte magasodik az Éj rézszobra — egy fákszökkókút vékony vízsugárrácsai köri) 1 Ar anvák u-n-, maritok ÍP°n " (Ami ° óunektust u- gnítaná be, sejteti, hogy mezül. Az anjak szobrai sem maradtak 1 leti ) ^ alsóvárosi bucsuh lyebb ellentmondásokból fais rézreveszi őket Tömör- ^^ ^ ellentetek, mint!,/>*>!• , . (1 T 4oo U-cvl/ 1 = Kin kény: -Oroisz foglyok félénken óvakodnak be a templomkapun, hogy szabad-e vasem az az ö elbeszelrééból látszanék. Tömörkény rrfaga most sem szól. bele, hagyja beszélni Mihály bácsit, a gazdat, amint panaszkodik a •muszka-fóradalomra*, ,(Sovány búcsú.) Enyhe gúnyínya! csúfolja ki az oroszellenes militarista propagandát, A petróleum hiányát az- mert azóta -föllát mar a zal okolják meg a hivatalo- Iog£)ly Nem fogad jsak, hogy Galíciát elfoglal(ták az oroszok; -addig nem |ís lesz, amíg kl nem verik löket, onnan.* Az asszonyok .félig komolyan, félig tréfában korholják emiatt a muszneki Vaszilij, sót, szóra szó kerülvén, mérgesen neki is ment, s csak a vasvillától trrpant meg. -Aztán habogott. Hogy otthun kiütött a töradalom. a cárt fölakasztottak, hát ű már nem cselyát tartó délceg nőalak áU egy gló- Jkájukat. -Szergej megadásbuson, angyalok között. leülök egy ^ őX többet... Hogy ú nem szembenálló padra, n nézem, várom 'foj tehet semmit. Ki- is marad itten többet, mert . c /.fi ű most már hazamén.. .* A — talán ez a szobor fe elevenné vá-Jmegy az udvarra, s ott ma- ü most már hazamén...* lik a gurzufi buja flóra bűvöletében. Jsában nevet befelé, gondol- világ osszekuszalodott, a , ... ., , ., ., .„Jván: ahán.,.« Az utolsó frontok nem vilago&ak; a Am itt — nyílván a tágasabb térség Fmondst Hárulja, hogy az magyar paraszt, akinek hat miatt — nem ismétlődhet meg már tÍTP megértt s cl nézőn, jőin- fia van a háborúban, nem a csoda. Az allegorikus, földöntúli Jdulattal, belülről ítéli meg ismeri ki magát: -Haj, keszépségű nőalak, ha görnyedi pózban foglyok nemzeti ér- serves világ van: a cárt keí, .,. . . .. , ... Jzését. S hog>' ő a petróleum lene-e most mar fölakasztafe - szilárdan e« súlyosan nehezül íwánvát Pgyá,taton nem az „i vagy a Vaszilit? Mihály cirádás talapzatára. Joroszok rovására írja, jól elborultan tűnődik*. Lelké• Jmutatja későbbi ironikus nek békét akaró felévet a Dél van, a nap fenn lángol már a fmegjegyzése- nincs zsír se, fprradalom mellett érez, de legmagasabb ciprus csúcsán. Kifelé t^í^ri^J* a íürradalom társadalmi kötartok Ej Királynő birodalmából. fe'Sn? vetkezményeiból kóstolót Amint megyek a park kapuja fele, Hi ^alorrS ^^^ egy igen sűrű róasalugasból épp ^ é népfölkefe ®-alog bandukol nck érzi a yaszilijokat. (Mién ifjú ismeretlen ismerőseim ^Pnök } ^Kocsi h« el mel- ^ ^ fóradaloml ki. ugy látszik .nem sokat retáltak. a^nem áUnak meg, nem veszik Két hónappal a februári jő hűvösben üldögéltek. Óraszám. • S ültek vobia talán tovább is, ott, a boldog félhomályban, ha nem száll feléjük a motoroshajó mélabús dudahangja ... öt perc múlva már úszik is Jalta felé... föl az öreg katonákat. Ezen forradalom után Tömörkény magukban mérgelödnek a István örökre kiejtette kezémagyarok, de tárgyilagosan bői a tollat. Most, nagyszeismerik el: -Azonban azt Ki novelláinak sorát oivasfog kőll nekik hagyni, hogy va érezzük csak igazán, mit , róndbe tudják tartani a lo- vesztett irodalmunk korai , valtat*. (Mennek hazafelé), halálával. Felsővároson a kocsiutat egy péter László