Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-18 / 143. szám

3 Kzomhat, 1960. júnhis 18. jelentős akciókat bonyolít le iKözös fclslősség az új kenyérért a nyáron a városi nőtanács A népfrontbizottságokkal közösen érdekes és sűrűn lá­togatott békegyúléseket ren­deznek jelenleg a nőtanács tagjai Szegeden. Ezeken tá­jékoztatják a lakosságot a legfontosabb hazai és kül­földi eseményekről, segíte­nek eligazodni az emberek­nek a nemzetközi kérdések­ben. A Szilléri sugárúti is­kolában legutóbb például 130-an jöttek össze, sokan olyanok, akik eddig még nem jártak olyan beszélge­tésekre. A Csongrádi su­gárúti iskolába a gyűlésre a zuhogó eső ellenére 70 láto­gató ment el, akik közül többen felszólaltak, s őszin­tén tették fel kérdéseiket. A nőtanács másik érdekes akciója az egészségügyi elő­adássorozat segítése. Ezeket az előadásokat a Vöröske­reszt szegedi szervezetének orvos-aktívái tartják. Mind­ezekre, mind pedig az előbb említett békegyűlésekre, családlátogatás során, sze­mélyesen is meghívják a környék lakóit. Már most k<dolgozták a tervet, mikép­pen alapozzák meg a szülői munkaközösségek jövő isko­laévi jobb működését. Több ankétot rendeznek a nyáron, a fiatalok iskolai és otthoni nevelése közötti kapcsolat­ról, a fiatalkorúak erkölcsi és egyéb problémáiról, ösz­szeírják, kik azok a szülők, akiknek kisgyermekük most, ősszel megy először iskolá­ba és vélük szintén megbe­szélést tartanak. Érdekes színfolt lesz a kerületek éle­tében a korábban 'bevált, kulturális műsorral kísért »nyári vasárnap-délutánok« felújítása, először Mihályte­leken és Pétőfitelepen. E nagyobb szabású ren­dezvények és akciók mellett a városi és kerületi nőtaná­csok tagjai fejlesztik a sza­badtéri játékok idejére a bevált pótmama-szolgálatot, segítenek a szakszervezeti nőbizottságoknak a kultúr­játszóterek társadalmi fel­ügyeletében, a gyeremekek helyes szünidei foglalkozta­tásában. összeírják az ér­deklődőket, újabb nőket nyernek meg, hogy házi munkájuk mellett végezzék el magánúton az általános iskola nyolc osztályát. Szer­vezik a szülők akadémiájára és a parasztlakta kerületek­ben a mezőgazdasági szak­tanfolyamokra is az asszo­nyokat. Kézimunkára is ta­nítják majd az érdeklődő nőket. El akarja érni a nő­tanács, hogy az asszonyok ismerkedjenek meg és fog­lalkozzanak a gyönyörű népi hímzésekkel, magyaros mo­tívumok feldolgozásával is a kézimunkák készítése során. Sok látnivaló a Délalföldi Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron Ismeretes, hogy az idén el­marad'az országos budapesti mezőgazdasági kiállítás és vásár. Ehelyett az ország né­hány nagyobb városában, táj­központjában rendeznek me­zőgazdasági kiállításokat és vásárokat. Ami a szegedi me­zőgazdasági kiállítást és vá­sárt illeti, ez Csongrád, Bé­kés és Bács-Kiskun megyék lakosságát teljes mértékben kárpótolja a budapesti kiál­lításért. Az Attila utcai főbejárat­nál helyet foglaló díszes pa­vilonban kapnak helyet az ország és a Dél-Alföld leg­jobb nagyüzemi gazdaságait bemutató dokumentációs anyagok. A főpavilon után a következő látványosság a mezőgazdasági gépkiál­lítás lesz. Munkás-paraszt kormányunk nagy erőfeszítéseinek ered­ményeként Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyékbe is havonta érkeznek újabb ha­zai és külföldi mezőgazda­sági gép6zállítmányok. A me­zőgazdasági kiállításon és vásáron a nyári szállítású gépkol­lekció egy része kerül be­mutatásra. A nagy tér jobb oldalán foglal majd helyet az erdé­szeti pavilon, ahol a látoga­tók a táj korsZerű erdőgaz­dálkodásának sok-sok szép sikerével ismerkedhetnek meg. Látványosságnak Ígérkezik a vadászati kiállítás is, melyen a Budapesten nem­rég megtartott kiállításnak csaknem a teljes anyagát bemutatják. A nagyszámú, különböző vadállatprepará­tum mellett élő vad bemutató is lesz. özek, vaddisznók, nyulak, rókák, azonkívül vadlibák és más vad vízi­szárnyasok egész sokaságát helyezik el ebben a pavi­lonban. A Délalföldi Mezőgazda­sági Kiállítás és Vásár nem lenne teljes halászati pavi­lon nélkül. A Fehértó és a Tisza hal­állományának legszebb pél­dányait mutatják be a nagyközönségnek. . A Délalföldi Mezőgazdasá­gi Kiállítás és Vásár a ma­gyar mezőgazdaság, a falu szocialista átszervezésének jegyében kívánja nagy ok­tató-nevelő szellemű felada­tát teljesíteni. Épp ezért a kiállítás és vásár 24 ezer négyzetméter területének legnagyobb részét a táj 22 legjobb termelőszövetkezeté­nek, négy állami gazdaságá­nak és 8 kísérleti, illetve tangazdaságának pavilonjai foglalják el. Ezek ismertetik új sikereket ho­zó agrotechnikai módsze­reiket. Országosan is elismerést ér­demel például a röszkei Le­nin Tsz tavalyi 16 és fél má­rsás búzatermésátlaga, az újszegedi Haladás Tsz 20,5 mázsás átlag ősziárpa-térmé­se. Ugyanebben a közös gaz­daságban a múlt évben már 27,6 mázsa májusi morzsolt kukoricának megfelelő ter­mést takarítottak b« holdan­ként. A növénytermesztési bemutatón méltó módon kép­viselteti magát az országos hírű makói tlt­törő Termelőszövetkezet is, melynek gazdáit nevezhetjük jelenleg a Dél-Alföld leg­jobb kukoricatermelőinek. A főbb növényféleségek mel­lett természetesen helyet kapnak még a rozs, a bur­gonya, a zab, a cukorrépa, a kender, a lucerna és a Dél­Alföld többi hagyományos szántóföldi növényei. A nővén ytermesztési be­mutató nagyszerűen egészül majd lei a táj állatenyésztcsi szín­vonalának szemléltetésével. A szarvasmarha-tenyésztés­ben a vásár igazgatóságának díjaiért 6—7 ezer kilogramm évj tejhozamot biztosító törzskönyvezett teheneikkel szinte egyíormá eséllyel in­dulnak a szentesi, a székku­tasi, a hódmezővásárhelyi tangazdaságok, a szentesi Felszabadulás, a földeáki Dó­zsa és a makói Üttörő Ter­melőszövetkezetek. A mezőgazdasági kiállítás és vásár egyik érdekessége lesz a kertészeti bemutató. A virágbemutatón nem ke­vesebb, mint 200 fajta gyö­nyörű rózsát állítanak ki az újszegedi Haladás, a Rózsa Ferenc Tsz gazdái, a Szegedi Kertészeti Vállalat dolgozói. Konyhakertészeti termeivé­nyeikkei reprezentálnak majd a ságváritelepi Tán­csics, és a baktói Felszaba­dulás Tsz-ek. A kertészeti növények dísze a virágok mellett a hírneves szegedi paprika lesz. B őven van most teendő­jük a paraszt embe­reknek. A növényápo­lással egyidőben kell végez­niök az aratást Felelősség­teljes feladat ez, hiszen az ország gabonával, kenyérrel való ellátása függ tőle. A munkásosztály áldozatokat hozva tisztességgel teljesíti a dolgozó parasztokkal szem­beni kötelességét: gépeket motorokat, ruhákat és na­gyon sok más iparcikket ad a falunak. Most a dolgozó parasztokon a sor, hogy a földeken végzett jó munká­val saját maguk és az or­szág javára viszonozzák ezt. Elmondható, hogy általában így történik ez Szegeden és a szegedi járásban is. A termelőszövetkezetek tagjai, a régiek és újak ko­ra reggeltől késő estig kint vannak a határban és dol­goznak. Az öntudatos, ta­vasszal belépett új tsz-gaz­dák is azt vallják: -Tőlünk, a mi munkánktól függ, ho­gyan alakul a jövedelmünk. Helyettünk senki nem vé­gezheti el a munkát, ki­használjuk hát az időt, hi­szen a mienkről, a magun­kéról van szó.* Nagyon igaz szavak ezek! S elsősorban a termelőszövetkezeti gazdók a felelősek azért, hogy mi­lyen gazdálkodást folytatnak, milyen lesz a termés. Ta­gadhatalan, hogy az időjárás előnyösen vagy hátrányosan befolyásolhatja a termést. Kétségtelenül igaz azonban az is, hogy hiába a megfe­lelő időjárás, ha nem páro­sul ehhez a szorgalom, az odaadó munka. A tavasszal kezdő, új termelőszövetkeze­tek gazdái is mindjobban felismerik ezt és igen dere­kasan munkálkodnak a föl­deken. A régi termelőszövet­kezetbe belépett új tagok szintén igen jól kiveszik ré­szüket a közös munkából. R úzsán tavasszal kezd­tek a közös munká­hoz a Napsugár, a Győztes, a Szivárvány, a Haladás, és az Aranykalász Termelőszövetkezetek tagjai. Ezekben a tsz-ekben szépen és jól halad a nyári munka, akárcsak a baksi Uj Életben, s általában a többi új és régi Kielégítő-e a szegedi élelmiszeripari üzemek tisztasága Télen sem könnyű dolog a nagyobb élelmezési, vendég­látóipari egységeket rendben tartani, az élelmiszerek, éte­lek tisztaságára ügyelni. Most nyáron, a kánikula ide­jén azonban különösen ne­héz dolog szennyeződés nél­kül tisztán dolgozni, rend­ben tartani mindent. Éppen ezért, hogy egy kicsit széjjel­nézzünk Szeged élelmezésé­nek fő forrásainál, elindul­tunk a KÖJALL megbízott­jával, dr. Turóczi Júliával, megtudni, kielégítő-e a sze­gedi élelmiszeripar köztisz­tasága? A Szegedi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat Köl­csey utcai központi konyhá­jában készült torták, apró­sütemények a város minden éttermében, eszpresszójában, sót még a csemegeüzletek­ben is megtalálhatók. Ezt a hatalmas mennyiséget egy helyen, a központi telepen készítik, első utunk ezért ide vezetett. Az alkalmatlan szállítókocsi A központi cukrászüzem 6zűk kis udvarán zöld, csu­kott szállítókocsi áll, éppen süteményt. visz ki az üzle­tekbe. Első pillanatra lát­szik, hogy ez a kocsi nem alkalmas élelmiszerszállítás­ra. A kocsi bélése ugyanis leszakadozott, s az így ne­hezen tisztán tartható faré­sekben vastagon áll a fekete por. A gépkocsivezető men­tegetőzik is, hogy ezt a ko­csit csak ideiglenesen hasz­nálják sütemények szállítá­sára, mert a másik javítás alatt van. A gépkocsi a Bel­kereskedelmi Szállítási Vál­lalat kocsija volt. Beljebb kerülve a cukrász­üzembe, rögtön szemünkbe tűnik, hogy a helyiség túl­zsúfolt. A két-három kisebb szobából álló üzemben mint­egy 70 cukrász dolgozik. A ruhájuk, a kezük, az aszta­lok és a szerszámok is tisz­ták, kifogástalanok. Nyugod­tan be lehet tehát térni a szegedi cukrászdákba, mert az üzemben gondosan ügyel­nek a higiéniára. A zsúfolt­ság azonban több problémát okoz. Megnehezíti a dolgo­zók munkáját és akadályoz­za a még nagyobb tisztasá­got.. Kisebb hibát itt is ta­lálunk. A törülközők például szennyezettek, sőt az egyi­ken vastdgon áll a csokolá­dékrém. Egy figyelmeztetés A doktornő más kifogást is talált, mégpedig az egyik cukrászsegédnél meglepődve vette észre, hogy a tojáso­kat mosás, fertőtlenítés nél­kül üti a tálba. Pedig a sza­bály előírja, hogy csak fer­tőtlenítve szabad használni, mert erősen szennyezettek. A cukrászsegédet figyelmez­tették, egyelőre csak szóbe­lileg, de ha még egyszer ilyesmi előfordul nála, ko­moly büntetést kap. A hely­zet felmérése után a KÖJALL megbízottja felhív­ta a figyelmet, hogy más élelmezési üzemekben nagy­szerűen bevált a klóros fo­lyadékkal átitatott lábtörlők használata. Jó lenne ezt itt, a Szegedi Szálloda- és Ven­déglátóipari Vállalat, köz­ponti cukrászüzemében is alkalmazni. Ahol kétezer emberre főznek Szegeden a legnagyobb üzemi konyha az Alföldi Vendéglátó 6-os számú egy­sége. Itt összesen 6 ezer em­ber részére főznek, sütnek. A központban levő konyhán pedig 2100 ebédet készítenek el. A hőség szinte kibírha­tatlan. S az asszonyok még­is hősiesen végzik munká­jukat, tudják, hogy ezzel na­gyon sok nőtársuk munká­ját könnyítik meg. Turóczi doktornő itt is javaslattal élt. Helyes lenne szódavíz helyett külön erre a célra készített konyhasós ásvány­vizet adni. Mert a nagy hő­ségben igen nagy a szerve­zet sóvesztesége. Az üstök, edények tiszták, gondozottak. A falakról azonban már nem lehet ugyanezt elmondani. Füstösek, piszkoSúk, s az olajfesték már teljesen le­pergett róluk. Mentségül a konyha egyik vezetője, Ka­sza elvtárs mindjárt el is mondta, most várják a kő­műveseket, festőket, hogy az építők konyhájának rendbe­hozása után ezt a telephe­lyet is felújítsák. A konyha raktára jól hű­tött, tisztán tartott. Rendet is kell itt tartani, hiszen he­tenként mintegy 34 mázsa húst dolgoznak fel. Ha itt valami rendellenesség lenne, például a húsok hűtésénél, több ezren betegednének meg. Dehát ilyesmiről szó sincs, mert a raktárt külö­nös gonddal kezelik. Körutunk során az a vé­lemény alakult ki, hogy a dolgozók érzik a felelősséget munkájuk és munkatársaik, a lakosság egészsége iránt. Tudják, hogy a legkisebb ha­nyagság komoly veszélyt je­lentene több ezer ember egészségére. Éppen ezért jó lenne, ha ezt a törekvésü­ket az illetékese* még azzal is segítenék, hogy javítaná­nak munkaviszonyaikon, mert korszerűbb munkahe­lyen könnyebben, jobban tisztábban megv a munka. Horuczj Lászlőné ' termelőszövetkezetekben, vagy a tsz községekben, mint például Röszkén és Deszken. Bakson és Röszkén is az öntudatos tsz-tagok igen helyesen fellépnek a munká­tól húzódozó néhány tár­sukkal szemben. Ezeken a helyeken ls kimondották a közgyűlésen, hogy a gépek mellett kézi erővel is arat­nak, kora reggeltől késő es­tig, mert erre is szükség van. A cséplés elvégzésére munkacsapatokat alakítanak. A deszki Kossuth és a szó­regi Petőfi Termelőszövet­kezetekben is — amelyek tíz év óta működnek —ások új belépő közös egyetértés­ben dolgozik a régi tagok­kal. A rúzsai, a baksi, a röszkei, a szöregi -és a desz­ki jó munkában is ott tük­röződik a felvilágosító tevé­kenység ereje. A kommunis­ták, a tsz legöntudatosabb pártonkívüli tagjai a felme­rült kérdésekről — ilyenek mindig akadnak az életben — szép szóval beszélgetnek szövetkezeti gazdatársaikkal. Példát is mutatnak a mun­kában, igaz szavaik a tuda­tig hatolnak és így formál­ják társaikat, magukkal ra­gadva őket a helyes úton. H osszan sorolhatnánk azokat a példákat, amelyek bizonyíta­nák, hogy a régi és az új termelőszövetkezetekben ál­ta Iában hangyaszorgalommal dolgoznak. Pezseg, forr az élet a falvakban, s a dolgos hétköznapokban, olykor üggyel-bajjal, de erősödnek az új paraszti élet erős és mindig, erősödő hajtásai. Az új belépők, az új ter­melőszövetkezetek gazdái szocialista keretben dolgoz­nak. Tudatuk, azonban még elmarad emögött és ez ter­mészetesnek vehető, érthe­tő. Az új termelőszövetke­zetekben, az új belépők kö­zött vannak még olyan em­berek is, akik átitatódtak a helytelen és többször igen károsan ható kistulajdonosi szemlélettel, amit még volt egyéni gazda korukban vet­tek magukra. Erről nem te­hetnek, f tudatuk formálását azonban nagyon türelmesen érvekkel és tényekkel állan­dóan végeznünk kell. A fel­világosítás, az igazság mel­letti határozott kiállás, a téves és esetleg káros né­zetek eloszlatása mindi fon­tos, .de különösen az most, amikor a nagy nyári mun­kákban vagyunk. Segíteni kell ebben nemcsak a ter­melőszövetkezetek kommu­nistáinak, a termelőszövet­kezetek öntudatos párton­kívüli tagjainak, hanem a falu valamennyi kommunis­tájának, a községi pártszer­vezetnek, az államhatalom helyi szervének, a tanács­nak, azután a népfrontbi­zottságnak és az ebben le­vő értelmiségieknek. A községi pártszervezet a fa­lu politikai életéért felelős, öntevékenyen és önállóan kel] dolgoznia. Sajnos a községi pártszer­vezetek egy részénél nem mondható el, hogy eléggé törődnek a termelőszövetke­zeti tagok öntudatának nö­velésével, a felmerülő és az élettel járó problémák iga­zán tartalmas, maradéktalan elintézésével. A helyi taná­csok munkájában is van bő­ven javítani való. Főleg az kell, hogy hatékonyan in­tézkedjenek, s ne a járási tanácstól várják olyan fel­adatok megoldását, amelye­ket ott helyben kell intéz­niük. Most nagyon fontos, hogy igazán jól elősegítsék a mezőgazdaság nyári fel­adatainak tökéletes végre­hajtását. A községi pártszer­vezetek ezért fogják össze a helyi erőket, s legyen min­denütt céltudatos tevékeny­ség. Nemcsak helyes dolog, hanem egyben követelmény is, hogy a községi tanács­elnök. a helyi tanács többi vezetője minél gyakrabban forduljon meg a termelőszö­vetkezetekben, s ott járuljon hozzá az esetleges kérdések megoldásához. Külön szép feladat vár a termelőszövetkezeteket pat­ronáló üzemekre, vállala­tokra és intézményekre. Se­gítsenek továbbra is a fa­lusi öntudat növelésében és ez már most, a nyári mun­káknál váljék újabb anyagi erővé a falvakban. A ter­melőszövetkezetekben vár­ják a munkásosztály kép­viselőinek okos, testvéri sza­vait. Keressék is hát fel ter­melőszövetkezeti barátaikat és az idősebb testvér mód­ján ismét segítsenek az új paraszti élet útját járó fa­lusi embereknek. T öbb helytelen nézettel találkozhatunk. Ilye­nek vannak Algyőn Meg kell azt is mondani őszintén, hogy néhány új tsz-tag — Dobosi István, Né­meth Gyula, Terhes Gábor Jánosné, ifj. Boldizsár Ist­vánné, Bel lovai Mihályné — demagógiát folytat és ez­zel néhány társukat is meg­zavarják. Különféle ostoba dolgokat kürtölnek. Például azt. hogy csak 8 órát dol­goznak, most, a nyári mun­kákban is, meg arassanak le az ipari munkások helyet­tük. Azután több, a terme­lőszövetkezet; működési — és alapszabályával ellentétes dolgot követelnek. Ezek a nagyhangú emberek még ta­valy is, amikor egyéniek voltak, a földeken 16—18 órát dolgoztak nyáridőben. Most csak 8 órát akarnak. S ezért a 8 órai munkáért jóval többet is kívánnak, mint az egyéni korukban végzett 16—18 órás munká­ért. Minden józan gondol­kodású paraszt ember tudja, hogy a mezőgazdaságban a nyári nagy munkák idején nem lehetséges a 8 órai mun­kaidő, mert ha így lenne, ezzel komoly károkat okoz­nának maguknak, az . or­szágnak. A termelőszövetke­zetben sem lehet munka nélkül előbbre haladni, ott is dolgozni kell, ha nem is annyit a jó munkaszervezés nyomán, mint az egyéni föl­deken. Vajon mit szólna Dobosi István és többi tár­sa, ha a munkások azt mondanák: jöjjön a paraszt gyárba és csináljon ruhát, cipőt, gépet, kerékpárt, ka­pát, termeljen áramot, meg az ehhez szükséges szenet stb. Milyen nevetséges ezek után a hangoskodásuk: „Arassanak le az ipari mun­kások.* Az alapszabállyal kapcsolatban pedig csak any­nyit: pontjaikat Dobosiék is elfogadták, miért akarják hát most felrúgni?! őszin­tén megírtuk ezt is, hiszen erre kötelez a barátság, tisz­tességes szándékunk Dobo­siékkal szemben. Nem is őket, hanem demagóg be­szédjüket ítéljük el. Ezt a demagógiát, reméljük, hogy elvetik, és úgy beszélhetünk majd róluk, mint szorgal­mas tsz-tagokról, akik szó­val és tettel a maguk, a kö­zösség hasznát szolgálják. Az ember vét hibát, de tisz­tességgel ezt jóvá teheti. A róluk szóló sorok i6 ehhez akarnak támogatást nyúj­tani. V égezetül ismételjük: általában rendben, jól, szorgalmasan ha­lad a munka a mezőgazda­ságban, a dolgozó parasz­tok jó termést takaríthat­nak be. Ennek minél ered­ményesebb végrehajtásához, a tsz-tagok öntudatának nö­veléséhez nem sajnáljuk megadni — és nem is saj­nálhatjuk — a segítséget. A társadalom közös felelőssé­ge ez, egyaránt a paraszt, a munkás, az ország és egész népe érdekében. Morvay Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom