Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

Szombat, 1960. május 21. 2 Hruscsov nagy beszédet mondott Berlinben (Folytatás az t. oldalról.) nősen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az értekezlet sikerrel jár és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mint már mondottam, ml akkor elhatároztuk, hogy nem tiltakozunk, nehogy örömet okozzunk ellenfeleinknek, ók valószínűleg Így számoltak: mivel nem lőttek le a repülőgépet, ez azt jelenti, hogy nem is képesek megvédeni IégiterUket a berepülések ellen. Ez nyomás volt, amelyet ránk gyakoroltak. A Pentagon politikusai elhatározták, hogy megismétlik az agressziót, s a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a nemzetközi proletariátus ünnepére időzítették. De itt aztán valami más eredmény született, mint ahogyan azt ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezett vissza. A repülőgépet lelőtték és roncsai most biztos támaszponton: Moszkvában láthatók, egy kiállításon. S most aztán igazán elszámították magukat az Imperialista cápák. Az agresszoroknak nyomban bocsánatot kellett volna kérniök, meg kellett volna ígérniök, hogy többet Ilyesmi nem ismétlődik meg. s hogy a felelősöket megbüntetik. De nem. A düh elvakította az agresszorokat, kijelentették, hogy ők már korábban is küldtek hozzánk repülőgépeket, s ezt a jövőben ls meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egyesült Allamok nemzeti politikájának érdeke. Lám, még ezt a kijelentést is megkockáztatták. Nézzük csak meg, hogy mit műveltek. Hitszegés volt ez. Gyakran megismétlem ezt a szót, mert nagyon nehéz rá más szót találni, mely olyan pontosan kifejezné az amerikai államférfiak kalandorpolitikájának esztelenségét. Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, ha az ő egükön idegen repülőgépek jelennek meg, akkor ők azonnal atombombázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugodtan megsérthetik más országok Iéglterét. Eddig is Így cselekedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió légi terébe. Ha megteszi, akkor itt a pusztulás vár rá. Mi ezt az agresszív cselekedetet elítéltük a Legfelső Tanács ülésszakán, egész népünk is elítélte. Most pedig s Szovjetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gromlko elvtárs már oda is utazott. (Taps.) Nekünk nem az a véleményünk. hogy az amerikai katonai klikknek ez az agreszszív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gonosz szenvedélyeknek gyümölcse és azzal, hogy a repülőgépet lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait. folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Realisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat-nyolc hónap múlva hívják .össze. Ha nem értünk szót az Egyesült Allamok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt. De nem fogtunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugatberlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerződést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondta — a világ nincs jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, békére törekszik. Voltak Amerikában elnökök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Lincoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk bele, ha bírnánk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségű az a kérdés, milyen politikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalma. A szocialista országok legközelebbi időszakban folytatandó po iitikáját ól Rosszul képzelték el az amerikai vezetők Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, ml mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene odautazni, hiszen az amerikaiak a repülőgép-üggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhover elnök, Herter, Nlxon és különösen Állán Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: -Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést a leszerelés, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben. (Pfuj! — felkiáltások a hallgatóság soraiban.) De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük. (Nagy taps.) Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Elhatároztuk, liogy összejövünk a kormányfőkkel és kifelent.iük: az a politika. amelyet az Egyesült Államok folytai, nem Ve. zethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodást Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesfiit Allamok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egvesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót. amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kár tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerekasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. AZ előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük álláspontunkat de Gaulle francia köztársasági elnöknek, Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower kibúvókat keresett és fél-beismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések. sem a fél-beismerések nem javíthatnak a helyzeten. Ha a Szovjetunió Ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten, akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hihette volna, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfék értekezletén. (Taps.) Egy félremagrará• zott időpont Elvtársak! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. A csúcsértekezlet megíeneklése természetesen minden jó akaratú embert elszomorít. Ezért, amikor a május 16-1 előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsításét. azt javasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasszuk el. Tgy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hatnyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott időpont a nyugati sajtóban különböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották. talán az az oka, hogy az Egyesült Allamok fél év múlva új elnököt választ. Ml viszont nem úgy vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök, és milyen politikát Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Allamok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónapban a Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb Időszakába. Ellenkezőleg: a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini Irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a leszerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események esak fokozták eltökéltségünket, hogy törekedjünk e kérdés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világ06, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében a teljes és általános leszerelésnek döntő szerepe lehetne. A leszerelés a kérdések kérdése. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőződünk rola, hogy a nyugati hatalmak jelenleg néni akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tízes bizottság munkajaban, képviselőik csak szalmát csépelnek. Tudják jól. hogy ennek mi az eredménye. Hruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről. 6 az ettól elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. Tegnap — mondotta erről — tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk, hogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. Jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út. mint az. hogy békeszerződést írjunk aló a két ténylegesen létező német állammal, s így végié pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon megszűnnék Nyugat-Berlin megszállása, erre mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyugat-Berlint nyilvánítsuk szabad várossá. Manapság valóban furcsa a helyzet. A Hitler-ellenes koalíció államainak öt évnél valamivel több időre volt szükségük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot. A német békeszerződés megkötésére viszont tizenöt év ls kevésnek bizonyult. /Vem véletlen 4denauer politikájának amerikai magasztalása Ez a helyzet annál tűrhehetetlenebb, mivel NyugatNémetországban évről évre fokozódik azoknak a köröknek a befolyása, amelyek nem vonták le a múlt háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével/ kialakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, amelyeknek érdekeit oly nagy buzgalommal védelmezi Adenauer kancellár. Adenauer — amint a tények mutatják — a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreakciósabb körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen indított kereszteshadjárat legfőbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja gyűlölete minden új, eleven és friss jelenség iránt. Olyan politikát folytat, amely revansiszta háború előkészítését szolgálja. A becsületes németek véleménye szerint Adenauer tettel bizonyos fokig egyre jobban Hitler tetteire emlékeztetnek. Ismeretes, hogyan végezte életét az eszelős führer, de Adenauer még sem tud nyugodni. Ugy latszik megszédítette az a körülmény, hogy az Egyesült Allamok külpolitikájának irányitói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más idők járnak. Szocialista országoknak mindenük megvan nemcsak az önvédelemh'ez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapással válaszoljanak, ha az agresszorok egy új háborút próbálnának kirobbantani. Ezért, Adenauer űr, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogatják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké, egyszer az amerikaiak is megértik a dolgok lényeget. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most valószínűleg káröröm tölti el. Jellemző rr don most jutalmul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Németország fegyverkezési korlátozásait, amelyeket a hírhedt párizsi szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére járnak. Ha már a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyugat-Berlin hangoskodó polgármesterét. Néha-néha túl harciasan hadonászik ez az úr! Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brand ugyanis tűzvészt jelent. Gondolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai incselkedni kezdenek a tűzzel, akkor a tűzvész jóvátehetetlen következményekkel járhat, mégpedig elsősorban Önökre nézve. Brandt a napokban kljelentette, hogy Nyugat-Berlinnek alkalma lesz -akaratát nyilvánítani* és egyesülni -a szövetséges köztársaságban élő barátaival*, vagyis Nyugat-Németországgal. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla. ' hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van és megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat-Berlin meghódításáMegalupt zo't döntés Mi arra számítottunk. hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nemzetközi problémáknak. köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat-Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal? Hiszen annakidején ugyanígy járt el az Egyesült Allamok is, amikor egyoldalúan békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erok meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hatnyolc hónap múlva meglesz a csúcsértekezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglévő német állammal. Így tehát a német békeszerződést és ezen belül Nyugat-Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kelt tartani a jelenlegi helyzetet; ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e határidőig összeülhet a csúcsértekezlet, mert magúnk tettünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez a javaslathoz tulajdonképpen a három nyugati hatalom kormányfői is csatlakoztak május 18-1 közleményükben. A nyugati államoknak szintén tartaniok kell magukat ezekhez az elvekhez, nem szabad olyan egyoldalú lépéseket tenniök, amelyek akadályozhatják a kormányfők hat-nyolc hónap múlva esedékes találkozóját. Ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mind- azok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hívei. De ismételten figyelmeztetnem kell tárgyaló feleinket, hogy sem a Szovjetunió. sem a Német Demokratikus Köztársaság nem hajlandó a végletekig várni, hogy kedvező szél fújjon a német békeszerződés megkötéséhez. Nem szabad viszszaélni tartós türelmünkkel. A békeszerető országok nem engedik meg, hogy örökössé váljék a nyugat-berlini megszállási rendszer. 4 gazdasági erők és a kultúra fejlesztése Elvtársak! Mielőtt elutaztam volna Párizsból, igen érdekes beszélgetést folytattam nyugatnémet munkások küldöttségével. Nürnbergből jöttek. Elmondották nekem, hogyan élnek, hogyan harcolnak a békéért. Helyeselték a Szovjetunió békeszerető politikáiét. Nem tltkoiom. nagyon jól esett, hogy a nyugatnémet munkások küldöttsége megérti és helyesli azt a véleményt, amelyet a kormányfők előzetes találkozóján Párizsban védelmeztünk. A nyugatnémet munkások, valamint az egyszerű emberek szerte a világon tisztában vannak vele, hogy az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek provokációs politikája veszélyezteti a békét. Hruscsov ezután elmondotta, hogy a nürnbergi munkások kérdésére ismertette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehezebb szovjet űrhajóról, a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép eredményesen teljesít. Ismertette a Legfelső Tanács május! ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről, a munkaidő további csökkentéséről. Eszerint l<W-ben megkezdik nz áttörést a 6 órás munkanapra, a nehéz munkát Igénylő tetületeken pedig az 5 órás munkanapra. Eszerint a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap. Beszélt arról is, hogy a rohamosan fejlődő ipar és a mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy a hétéves terv vé* Eére több ruhát és cipőt állítanak elő egy lakosra számítva. mint amennvit előál'íta^ak Franciaországban, őn«?Héhan. a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat európai országokban. (Folytatás a 3. oldalon.)