Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

3 Péntek, 1960. május SO. Kevesebb az igazolatlan hiányzó a Falemezgyárban Az egyenletes termelés fettétele a munkafegyelem A gyár a legkollektívabb és legszervezettebb termelőegység. Kollektív, mert az egész munkásközösség együttműködése szükséges az eredmény eléréséhez, és éppen ezt a célt szolgálja a pontos, jól átgondolt szervezés is. Aki pedig valamilyen formában vét ez ellen, az megsérti a munkafegyelmet, kárt okoz a gyárnak, s egyúttal a népgazdaságnak. A Szegedi Falemezgyárban nem is olyan régen, talán egy éve döbbentek rá arra, hogy sokkalta több baj van a' fegyelemmel, mintsem az megengedhető lenne. Ki igazolja az igazolatlan késest vagy hiányzást? Még néhány hónappal ezelőtt is előfordult, hogy az igazolatlan hiányzás szabályszerű jelentése helyett némely művezető utólagosan szabadságot adott beosztottjainak. Erre a "jófiúskod ás ra* olyan esetnél figyeltek fel, amikor látták a dolgozók reggel az üzemben, s később mégsem arról szólt a jelentés, hogy ittasan akarta felvenni a munkát, s ezért hazaküldték. Február hónapban például 25 napot tett ki az igazolatlan hiányzások mértéke a lemezgyárban. Nagyon sok ez! Nehéz volna forintösszegben kifejezni, hogy mennyi kárt okoztak általa, hiszen csak gondoljuk el, milyen kavarodást idézhet elö egyetlen ember váratlan elmaradása. Az üzemrészben üresen marad munkahelye, de a pótlásról azon nyomban gondoskodni kell, mert az egyenletes termelés nem állhat meg még tövid időre sem. Igenám, de nincs minden munkahelyre két betanított munkás, s az üzemi tartalékból odahelyezett dolgozótól sem várható el a szokásos termelékenység. A brigád aznapi termelése csökken. Ki igazolhatja a munkakiesést? Bizony senki. Fegyelemsértésből fegyelmi ügy Az utóbbi időben mind nagyobb figyelmet szentelnek a munkafegyelem-sértők felelősségrevonására. S ez így helyes. Április óta mintegy 46 fegyelmi ügyet tárgyaltak az üzemben, részben balesetből eredendő, részben munkafegyelmi vétségek miatt, s kisrészt kártérítési okokból. A fegyelemsértések rendre .napvilágra kerültek, s néhány dolgozót, mint például Takács Károlyt és Farkas Kálmánt el is bocsátottak. Az italozás, ami miatt e két dolgozó kapun kívül került, különösen sok bajt csinál az üzemben. Miatta került fegyelmi bizottság elé Dobó Károly és rönktéri brigádja is. A vasárEredményes üzemi munVa - magasabb nyereségrészesedés (Folytatás az 1. oldalról.) főbb költségek (anyag- és bérköltségek) a tervvel szemben szinte kivétel nélkül minden állami iparvállalatnál csökkentek. Az előirányzatokkal szemben elért megtakarítás az anyagköltségeknél a minisztériumi iparban közel 80 millió forint, a tanácsi iparban több mint 10 millió forint volt. E megtakarítás 77 százalékát az anyagköltségekben elért megtakarítás teszi ki. Az állami ipar vállalatai — a gazdasági éves elszá*. molású vállalatok kivételével — több mint 74 millió forint többleteredményt értek el, mely után nyereségrészesedést számolhatnak el. A felosztható nyereségrészesedés összege 16 millió forint Csongrád megyében. A minisztériumi iparban a nyereségrészesedés átlagosán 12 napnak felel meg. Ugyanennyi volt a megelőző esztendőben is. A tanácsi iparban 17 napi bérnek megfelelő összeget osztottak fel, ez négy nappal több, mint 1958-ban volt. Legtöbbet, 26 napi keresetnek megfelelő összeget osztottak ki a Szegedi Fonalmentő Vállalatnál. Ezt követi a Szegedi Víz- és Csatornaművek 25. s a Homokkitermelő Vállalat 20 nappal. A minisztériumi iparban a Szegedi Ruhagyár 16 napi bérnek megfelelő összeget osztott nyereségrészesedésként. Második a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A szegedi tanácsi iparban számottevő még a Seprúgyár és a Nyomda 19—19, a Gázmű és a Hangszerkészítő Vállalat 18—18 nappal. A kisipari szövetkezetek hétmillió forintot, másfélmillió forinttal több osztalékot fizettek ki az év végén Csongrád megyében, mint 1958-ban. A nyereségrészesedést már minden üzemben kifizették. Az azóta eltelt időben a dolgotok egyre több vállalatnál tettek újabb munkafelajánlásokat, hogy a múlt évi szép gazdasági eredményeket túlszárnyalva hozzájáruljanak hároméves tervünk eredményes megvalósításához és a második ötéves terv jó előkészítéséhez. Ezzel mintegy megalapozzák az idei év jó termelési eredményeit, biztosítják az újabb nyereségrészesedést. napi készenlét idején ugyanis kocsmáztak, s közben elfeledkeztek a beérkezett vasúti kocsi rakományának kirakásáról. Pedig nem lehet eléggé szigorúan venni, ha valaki munkaidő előtt vagy alatt iszik. Nemcsak arról van szó, hogy csökken a munka intenzitása, hanem — ami talán még fontosabb — szerfelett megnő a baleseti veszély. Akit fegyelmivel sújtanak, nagyon megérzi hatását, kezdve az ebédpénz elvonásától egészen a nyereségrészesedés mérsékléséig. Kézenfekvő dolog tehát, hogy az üzem s az egyén egyformán rosszul jár a munkafegyelem megsértése miatt. Lehet másképp is dolgozni Korántsem sértik meg már annyian a munkafegyelmet a Szegedi Falemezgyárban, mint akárcsak néhány hónappal ezelőtt. Nem fordul elő annyi igazolatlan késés, igazolatlan mulasztás, ittasság és így tovább. A dolgotok megtartják azt az előírást, hogy a szabadságot előre kell kérni, az elkésők pedig írásban indokolják, meg amiért nem jelentek meg időben munkahelyükön. A vállalat munkaügyi osztálya külön-külön bírálja el, hogv a felsorakoztatott érvek helytállóak-e, Ha igen, akkor elfogadja azt, ha nem. akkor kerül csak a dolgozó a fegyelmi bizottság elé. A megszilárduló munkafegyelm az egyenletes termelés alapjává lett a lemezgyárban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idei évre olyan terven felüli munkák elvégzését is vállalták, melyeket a korábbi viszonyok között nem tudtak volna. Még ez évben gyártanak 250 köbméter bútorlaDot. a gőzfúrésztelepen pedig 3700 köbméter szovjet importfenvőt dolgoznak fel — s ez egváltaián nem lebecsülendő vállalás. F. K. Méltóságos nyugalommal E

zekben a napokban ismét megszaporodott újságolvasók s zárna. Az emberek felajzott kíváncsisággal várják a híreket, s még a sorok között is olvasnak. Minden mondatot alaposan végiggondolnak, s következtetéseket vonnak le. Párizs a téma otthon a családban, a munkahelyen és a vendéglők fehér asztalai mellett is. Szinte mindenki azt vitatja: mi is történt ott, s mi is történhet ezután? A higgadt, józan emberek, akik figyelemmel kísérték az előzményeket is, és ismerik a nagy "játszma* valamennyi lapját, reálisan ítélik meg a helyzetet. A "hamiskártyást* megfogták, s a becstelen, csaló partner megszégyenülten kullogott el Párizsból. Hazatérése bizonyára nem lesz ünnepélyes és hangos® hacsak a békeszerető amerikai polgárok nem csapnak haragos lármát a Fehér Ház körül. A

z elnök úr és ostoba politikájának kudarca csak a militarista körökben okoz nyugtalanságot és veszett idegességet, kapkodást. ök azonban már úgy vannak ezzel, hogy ha ellenük fordult a világ közvéleménye, ezzel is dacolni fognak. Eisenhower hadügyminisztere bizonyára ezért rendelte el Párizsból az Egyesült Államok haderejének készültségét. Bizonyára ezért jelentették pimasz kérkedéssel az amerikai hírügynökségek, hogy olyan kémrepülőt próbáltak ki, amely pilóta nélkül végzi el feladatát. Bizonyára ezért verték félre nagy hűhóval a harangokat, hiszen ők csak akkor érzik jól magukat, ha a világ ideges. Ezúttal azonban nem sikerült felizgatniok az emberiséget. Ha valakinek von oka aggódni a csúcsértekezlet sorsa miatt, akkor elsősorban és csakis a hamiskártyások lehetnek ezek. Minden tárgyilagos politikus, újságíró és magánember azt tártja ma: meggyengültek az Egyesült Államok hivatalos köreinek pozíciói, s tekintélye is alaposan megcsappant, még szövetségesei és csatlósai körében is. Ezért tiltakozik manapság Pakisztán, Afganisztán és Norvégia kormánya, őzért nyugtaLengyel művészegyüttes vendégszerepel Szegeden Ma hazánkba érkezik a Krako-Nova Huta-i Lenin Kohászati Művek Művészegyüttese, hogy visszaadja az EDOSZ szegedi együttesének múlt esztendei lengyelországi látogatását. Az ország határánál, Hidasnémetinél, ma fogadják őket az ÉDOSZ budapesti elnökségének képviselői, ezt követően pedig a Kékesen tesznek lá.togatást. Másnap Budapesten este műsort adnak az EDOSZ Központi Művelődési Otthonában. JJtban szeged felé, vasárnap este a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóinak kedveskednek fellépésükkel, majd 23-án, hétfőn délelőtt a Szegedi Konzervgyárban fogadják őket az ÉDOSZ és az üzem vezetői. Szegeden két alkalommal szerepelnek: hétfőn este 7 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színházban, majd kedden délután 5 órakor a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban. Két részes gazdag műsorukban népi-, vadász-, hadi-, karakter- és klasszikus táncok, balett, valamint énekszólók és zenekari számok szerepelnek, többek között Brahms és Lehár zenéjére kidolgozott csárdások, XVI. századbeli paraszttánc, Mazurka, Liszt zenéjére tánckettős, a Magyar Rapszódia és még számos más, szép táncszám. Műsorukban egy csokor orosz népdal és operaária is szerepel, valamint népszerű operettszámok. Részlet az együttes műsorából® lan minden olyan állam, amely szállást adott amerikai támaszpontoknak. Hiszen mo6t derült csak ki, hogy milyen veszélyt jelentenek ezek a hadiobjektumok a befogadó ország népére is. Japán, Norvégia, Pakisztán és Törökország már kijelentette, hogy nem kívánja területét kémkedésre odaadni. És ez csak a kezdet! Ha a világ közvéleménye erélyesen fellép, más megtévesztett, vagy megvásárolt kormányok is kénytelenek lesznek hasonló lépésre. M

egbontotta tehát az Egyesült Államok nyílt agresszív politikája az imperialista országok oly sokszor és oly hangosan deklarált egységét, s ennek az újabb bomlási folyamatnak mindez még csak az indulása. Nehezen képzelhető el, hegy ezek a körülmények a béke esélyeit gyengítenék. Az agresszor kudarca és pozícióinak bizonyos megrendülése mindenképpen a béke erőinek sikerét és újabb diplomáciai és erkölcsi győzelmét, sőt fölényét jelenti. S meggondolandó, hogy ennek pozitív hatását ma még nincs is módunk lemérni. Az emberiség természetesen megegyezést várt az amerikai elnök által megtorpedózott csúcsértekezlettől. Azt szerettük volna, ha az atomfegyverek lidércét elűzik a kormányfők a fejünk fölül, ha megegyeznek a berlini kérdésben és pozitív döntés születik a nyugtalanító nyugatnémet ügyben is, — tehát minden olyan témában, amely a világhelyzetet feszültté teheti. Utólag azonban azt kell gondolnunk, hogy az Egyesült Államok militarista köreinek befolyása alá került Eisenhower korántsem ilyen szándékkal utazott Párizsba. Ki milyen szívvel indult, azt már az előjelek is mutatták. A Szovjetunió éveken keresztül fáradozott a találkozó megfelelő légkörének kialakításáért. Hruscsov ellátogatott Angliába, az Egyesült Államokba és Franciaországba is. A Szovjetunió egyoldalúan felfüggesztette az atomfegyver-kísérleteket és két ízben hajtott végre a második világháború óta páratlan méretű leszerelést. Agresszív cselekedetek helyett kutatórakétákat bocsájtott fel, melyek egyúttal szimbolizálják a legmodernebb technika békés rendeltetését. E

isenhower ezzel szemben mit hozott a zsebében ? Néhány kétes értékű nyilatkozatot és a Powers-ügyet. Bizonyára nem tévedünk, amikor arra gondolunk, hogy a légiprovokációval és az utána közreadott páratlanul jogsértő nyilatkozatokkal már eleve azt akarták elérni, hogy a csúcstalálkozó lehetetlenné váljon, vagy — ha a Szovjetunió mégis tárgyal ezek után — Hruscsov kénytelen legyen elfogadni az USA feltételeit az értekezlet megmentése érdekében. Kis országokat talán rá tudna kényszeríteni ilyen lépésre az Egyesült Államok, de azt az államot, amely a világ legerősebb gazdasági, katonai és politikai potenciálját képezi — lehetetlenség megalkuvásra szorítani. Sem az amerikai taktika nem vált be, sem a tolvaj nem üdvözült Igy a csúcsértekezlet sorsa miatt csak azoknak van okuk nyugtalankodni, akik vagy kitervezett diplomáciával, vagy merő ostobasággal, korlátoltsággal zátonyra futtatták. H

át akkor mi lesz ezután? — kérdezik az emberek. Lakonikus rövidséggel, s bizonyos cinizmussal azt is lehetne mondani: semmi. Ha azonban csak ezt mondanánk, megtagadnánk azt a fáradozást, amelyet a Szovjetunió és némely józan -szövetséges* tett..- a találkozó előkészítéséért. Ezért inkább azt vallja a tárgyilagos ember: a világhelyzet — amellett, hogy az Egyesült Álla-"; mok provokációs politikája az emberiség közvéleményének tiltakozását és megvetését váltotta ki — marad a régiben. S bár őszintén óhajtottuk a teljesebb megértést és a szükséges megegyezést, emiatt nincs mit keseregnünk. Az utóbbi években a nemzetközi életet a nyugodt légkör jellemezte, s nem valószínű, hogy az egyre erősödő béketábort akár egy pillanatra is megrettentené, hogy most némely szélsőséges és korlátolt amerikai politikus ismét kard csőrtetésbe kezdett. A gyáva és becstelen politika handabandázása ez, az emberek millióinak jogos számonkérésével és igazságérzetével szemben. És a sorompók nem zárultak le! Talán majd lesz egy józanabb kormány az Egyesült Államokban, melynek közelgő választásaitól a provokációs politika újabb, immár saját hazájában történő bukását is remélhetjük. Az amerikai nép nem érthet egyet azzal, hogy hivatalosan diplomáciájába iktatta Eisenhower és kormánya a kémkedést, a külpolitikai banditizmust. K

örülbelül ez történt Párizsban, s ez történhet Párizs után. A szocialista tábort mindez egyáltalán nem zavarja békés építő, alkotó munkájában. Malinovszkij marsall nem fújt riadót a Vörös Hadseregnek, a szovjet kormány nem változtatott költségvetésén — továbbra is az általános életszínvonal emelésével, a csökkentett munkaidő bevezetésével, a békés világűrkutatással és más nemzetek megsegítésével van elfoglalva. S mi is éppen olyan magabiztosan élünk és dolgozunk, mint egy héttel ezelőtt, de még reményeink sem apadtak meg. Erőnk és igazságunk tudatában valljuk, hogy a -békát* mégis a provokátornak kell lenyelnie, s ha erre egy elhatározással nem tudta rászánni magát, kénytelen lesz ezt apródonként megcselekedni, ami számára még kínosabb lesz. S amellett, hogy senkitől és semmitől nem zavartatva, békésen dolgozunk, a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak lesz elég ereje arra is, hogy elvegye a rabló kedvét és méltóságos nyugalommal őrködjék a világ békéje felett A

lkalmas légkörben természetesen újra eljön a tárgyalások ideje, és bizonyos, hogy a Szovjetunió, — mint a szocialista tábor képviselője is — akkor sem üres kézzel érkezik, hanem a becsületes, egyenlő alapokon történő megegyezésre való hajlandóságával, s a világbékéért való munkálkodásának számos újabb pozitív eredményével. A többszörösen rajtakapott tolvaj pedig már hiába kiállt "fogdmeget* — oda a becsülete, a presztízse, sorsa a rabló sorsa: megvetés és egyöntetű megbélyegzés. Mi ezt olvassuk ki a párizsi hírekből — a nyílt sorokból és a -sorok közül*. Simon István Nyilvánossáíjra ho7táK a Román Mnn' áspárt III. kongress2usüna* irjnyeíveií A Román Munkáspárt Központi Bizottságának május 17—18-án megtartott kibővített ülésén GheorghiuDej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára előterjesztette a III. pártkongresszus irányelvtervezetét. Az irányelv-tervezet megvitatása és elfogadása után az ülés elhatározta, hogy azt nyilvános vita elé bocsátja.