Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

3 Péntek, 1960. május SO. Kevesebb az igazolatlan hiányzó a Falemezgyárban Az egyenletes termelés fettétele a munkafegyelem A gyár a legkollektívabb és legszervezettebb terme­lőegység. Kollektív, mert az egész munkásközösség együttműködése szükséges az eredmény eléréséhez, és éppen ezt a célt szolgálja a pontos, jól átgondolt szer­vezés is. Aki pedig valami­lyen formában vét ez ellen, az megsérti a munkafegyel­met, kárt okoz a gyárnak, s egyúttal a népgazdaság­nak. A Szegedi Falemez­gyárban nem is olyan ré­gen, talán egy éve döbben­tek rá arra, hogy sokkalta több baj van a' fegyelem­mel, mintsem az megenged­hető lenne. Ki igazolja az igazolatlan késest vagy hiányzást? Még néhány hónappal ez­előtt is előfordult, hogy az igazolatlan hiányzás sza­bályszerű jelentése helyett némely művezető utólago­san szabadságot adott be­osztottjainak. Erre a "jó­fiúskod ás ra* olyan esetnél figyeltek fel, amikor látták a dolgozók reggel az üzem­ben, s később mégsem arról szólt a jelentés, hogy itta­san akarta felvenni a mun­kát, s ezért hazaküldték. Február hónapban példá­ul 25 napot tett ki az iga­zolatlan hiányzások mérté­ke a lemezgyárban. Nagyon sok ez! Nehéz volna forint­összegben kifejezni, hogy mennyi kárt okoztak általa, hiszen csak gondoljuk el, milyen kavarodást idézhet elö egyetlen ember várat­lan elmaradása. Az üzem­részben üresen marad mun­kahelye, de a pótlásról azon nyomban gondoskodni kell, mert az egyenletes terme­lés nem állhat meg még tövid időre sem. Igenám, de nincs minden munka­helyre két betanított mun­kás, s az üzemi tartalékból odahelyezett dolgozótól sem várható el a szokásos ter­melékenység. A brigád az­napi termelése csökken. Ki igazolhatja a munkakiesést? Bizony senki. Fegyelemsértésből fegyelmi ügy Az utóbbi időben mind nagyobb figyelmet szentel­nek a munkafegyelem-sér­tők felelősségrevonására. S ez így helyes. Április óta mintegy 46 fegyelmi ügyet tárgyaltak az üzemben, rész­ben balesetből eredendő, részben munkafegyelmi vét­ségek miatt, s kisrészt kár­térítési okokból. A fegye­lemsértések rendre .napvi­lágra kerültek, s néhány dolgozót, mint például Ta­kács Károlyt és Farkas Kálmánt el is bocsátottak. Az italozás, ami miatt e két dolgozó kapun kívül ke­rült, különösen sok bajt csinál az üzemben. Miatta került fegyelmi bizottság elé Dobó Károly és rönk­téri brigádja is. A vasár­Eredményes üzemi munVa - magasabb nyereségrészesedés (Folytatás az 1. oldalról.) főbb költségek (anyag- és bérköltségek) a tervvel szem­ben szinte kivétel nélkül minden állami iparvállalat­nál csökkentek. Az előirány­zatokkal szemben elért meg­takarítás az anyagköltségek­nél a minisztériumi iparban közel 80 millió forint, a ta­nácsi iparban több mint 10 millió forint volt. E megta­karítás 77 százalékát az anyagköltségekben elért meg­takarítás teszi ki. Az állami ipar vállalatai — a gazdasági éves elszá*. molású vállalatok kivéte­lével — több mint 74 mil­lió forint többletered­ményt értek el, mely után nyereségrészese­dést számolhatnak el. A fel­osztható nyereségrészesedés összege 16 millió forint Csongrád megyében. A minisztériumi iparban a nyereségrészesedés átlago­sán 12 napnak felel meg. Ugyanennyi volt a megelőző esztendőben is. A tanácsi iparban 17 napi bérnek megfelelő összeget osztottak fel, ez négy nappal több, mint 1958-ban volt. Legtöbbet, 26 napi keresetnek megfelelő összeget osztottak ki a Sze­gedi Fonalmentő Vállalatnál. Ezt követi a Szegedi Víz- és Csatornaművek 25. s a Ho­mokkitermelő Vállalat 20 nappal. A minisztériumi iparban a Szegedi Ruhagyár 16 napi bérnek megfelelő összeget osztott nyereségré­szesedésként. Második a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat. A szegedi ta­nácsi iparban számottevő még a Seprúgyár és a Nyomda 19—19, a Gázmű és a Hangszerkészítő Vállalat 18—18 nappal. A kisipari szövetkezetek hétmillió fo­rintot, másfélmillió forinttal több osztalékot fizettek ki az év végén Csongrád megyé­ben, mint 1958-ban. A nyereségrészesedést már minden üzemben kifizették. Az azóta eltelt időben a dolgotok egyre több vál­lalatnál tettek újabb mun­kafelajánlásokat, hogy a múlt évi szép gazda­sági eredményeket túlszár­nyalva hozzájáruljanak há­roméves tervünk eredmé­nyes megvalósításához és a második ötéves terv jó elő­készítéséhez. Ezzel mintegy megalapozzák az idei év jó termelési eredményeit, bizto­sítják az újabb nyereségré­szesedést. napi készenlét idején ugyanis kocsmáztak, s köz­ben elfeledkeztek a beér­kezett vasúti kocsi rakomá­nyának kirakásáról. Pedig nem lehet eléggé szigorúan venni, ha valaki munkaidő előtt vagy alatt iszik. Nem­csak arról van szó, hogy csökken a munka intenzitá­sa, hanem — ami talán még fontosabb — szerfelett megnő a baleseti veszély. Akit fegyelmivel sújtanak, nagyon megérzi hatását, kezdve az ebédpénz elvo­násától egészen a nyereség­részesedés mérsékléséig. Ké­zenfekvő dolog tehát, hogy az üzem s az egyén egyfor­mán rosszul jár a munka­fegyelem megsértése miatt. Lehet másképp is dolgozni Korántsem sértik meg már annyian a munkafe­gyelmet a Szegedi Falemez­gyárban, mint akárcsak né­hány hónappal ezelőtt. Nem fordul elő annyi iga­zolatlan késés, igazolatlan mulasztás, ittasság és így tovább. A dolgotok meg­tartják azt az előírást, hogy a szabadságot előre kell kérni, az elkésők pedig írásban indokolják, meg amiért nem jelentek meg időben munkahelyükön. A vállalat munkaügyi osztálya külön-külön bírálja el, hogv a felsorakoztatott érvek helytállóak-e, Ha igen, ak­kor elfogadja azt, ha nem. akkor kerül csak a dolgozó a fegyelmi bizottság elé. A megszilárduló munka­fegyelm az egyenletes ter­melés alapjává lett a lemez­gyárban. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy az idei évre olyan terven felüli munkák elvégzését is vállalták, melyeket a ko­rábbi viszonyok között nem tudtak volna. Még ez év­ben gyártanak 250 köbmé­ter bútorlaDot. a gőzfúrész­telepen pedig 3700 köbmé­ter szovjet importfenvőt dolgoznak fel — s ez egvál­taián nem lebecsülendő vállalás. F. K. Méltóságos nyugalommal E zekben a napokban is­mét megszaporodott újságolvasók s zárna. Az emberek felajzott kíván­csisággal várják a híreket, s még a sorok között is ol­vasnak. Minden mondatot alaposan végiggondolnak, s következtetéseket vonnak le. Párizs a téma otthon a csa­ládban, a munkahelyen és a vendéglők fehér asztalai mellett is. Szinte mindenki azt vitatja: mi is történt ott, s mi is történhet ezután? A higgadt, józan emberek, akik figyelemmel kísérték az előzményeket is, és isme­rik a nagy "játszma* vala­mennyi lapját, reálisan íté­lik meg a helyzetet. A "ha­miskártyást* megfogták, s a becstelen, csaló partner meg­szégyenülten kullogott el Párizsból. Hazatérése bizo­nyára nem lesz ünnepélyes és hangos® hacsak a béke­szerető amerikai polgárok nem csapnak haragos lár­mát a Fehér Ház körül. A z elnök úr és ostoba politikájának kudarca csak a militarista kö­rökben okoz nyugtalanságot és veszett idegességet, kapko­dást. ök azonban már úgy vannak ezzel, hogy ha elle­nük fordult a világ közvé­leménye, ezzel is dacolni fognak. Eisenhower hadügy­minisztere bizonyára ezért rendelte el Párizsból az Egyesült Államok haderejé­nek készültségét. Bizonyára ezért jelentették pimasz kér­kedéssel az amerikai hír­ügynökségek, hogy olyan kémrepülőt próbáltak ki, amely pilóta nélkül végzi el feladatát. Bizonyára ezért verték félre nagy hűhóval a harangokat, hiszen ők csak akkor érzik jól magukat, ha a világ ideges. Ezúttal azonban nem sike­rült felizgatniok az emberi­séget. Ha valakinek von oka aggódni a csúcsértekezlet sorsa miatt, akkor elsősor­ban és csakis a hamiskártyá­sok lehetnek ezek. Minden tárgyilagos politi­kus, újságíró és magánem­ber azt tártja ma: meggyen­gültek az Egyesült Államok hivatalos köreinek pozíciói, s tekintélye is alaposan meg­csappant, még szövetségesei és csatlósai körében is. Ezért tiltakozik manapság Pakisz­tán, Afganisztán és Norvé­gia kormánya, őzért nyugta­Lengyel művészegyüttes vendégszerepel Szegeden Ma hazánkba érkezik a Krako-Nova Huta-i Lenin Kohászati Művek Művész­együttese, hogy visszaadja az EDOSZ sze­gedi együttesének múlt esztendei lengyel­országi látogatását. Az ország határánál, Hidasnémetinél, ma fogadják őket az ÉDOSZ budapesti elnökségének képviselői, ezt követően pedig a Kékesen tesznek lá.togatást. Másnap Budapesten este mű­sort adnak az EDOSZ Központi Művelő­dési Otthonában. JJtban szeged felé, vasárnap este a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozóinak ked­veskednek fellépésükkel, majd 23-án, hétfőn délelőtt a Szegedi Konzervgyár­ban fogadják őket az ÉDOSZ és az üzem vezetői. Szegeden két alkalommal szerepelnek: hétfőn este 7 órai kezdettel a Szegedi Nemzeti Színházban, majd kedden dél­után 5 órakor a MÁV Petőfi Sándor Mű­velődési Otthonban. Két részes gazdag műsorukban népi-, vadász-, hadi-, karakter- és klasszikus táncok, balett, valamint énekszólók és ze­nekari számok szerepelnek, többek kö­zött Brahms és Lehár zenéjére kidolgozott csárdások, XVI. századbeli paraszttánc, Mazurka, Liszt zenéjére tánckettős, a Magyar Rapszódia és még számos más, szép táncszám. Műsorukban egy csokor orosz népdal és operaária is szerepel, va­lamint népszerű operettszámok. Részlet az együttes műsorából® lan minden olyan állam, amely szállást adott ameri­kai támaszpontoknak. Hiszen mo6t derült csak ki, hogy milyen veszélyt jelentenek ezek a hadiobjektumok a befogadó ország népére is. Japán, Norvégia, Pakisztán és Törökország már kijelen­tette, hogy nem kívánja te­rületét kémkedésre odaadni. És ez csak a kezdet! Ha a világ közvéleménye erélye­sen fellép, más megtévesz­tett, vagy megvásárolt kor­mányok is kénytelenek lesz­nek hasonló lépésre. M egbontotta tehát az Egyesült Államok nyílt agresszív politi­kája az imperialista orszá­gok oly sokszor és oly han­gosan deklarált egységét, s ennek az újabb bomlási fo­lyamatnak mindez még csak az indulása. Nehezen képzelhető el, hegy ezek a körülmények a béke esélyeit gyengítenék. Az agresszor kudarca és po­zícióinak bizonyos megren­dülése mindenképpen a bé­ke erőinek sikerét és újabb diplomáciai és erkölcsi győ­zelmét, sőt fölényét jelenti. S meggondolandó, hogy en­nek pozitív hatását ma még nincs is módunk lemérni. Az emberiség természete­sen megegyezést várt az amerikai elnök által megtor­pedózott csúcsértekezlettől. Azt szerettük volna, ha az atomfegyverek lidércét el­űzik a kormányfők a fejünk fölül, ha megegyeznek a berlini kérdésben és pozitív döntés születik a nyugtala­nító nyugatnémet ügyben is, — tehát minden olyan témá­ban, amely a világhelyzetet feszültté teheti. Utólag azon­ban azt kell gondolnunk, hogy az Egyesült Államok militarista köreinek befolyá­sa alá került Eisenhower korántsem ilyen szándékkal utazott Párizsba. Ki milyen szívvel indult, azt már az előjelek is mutatták. A Szov­jetunió éveken keresztül fá­radozott a találkozó megfe­lelő légkörének kialakításá­ért. Hruscsov ellátogatott Angliába, az Egyesült Álla­mokba és Franciaországba is. A Szovjetunió egyoldalú­an felfüggesztette az atom­fegyver-kísérleteket és két ízben hajtott végre a máso­dik világháború óta páratlan méretű leszerelést. Agresszív cselekedetek helyett kutató­rakétákat bocsájtott fel, me­lyek egyúttal szimbolizálják a legmodernebb technika bé­kés rendeltetését. E isenhower ezzel szem­ben mit hozott a zse­bében ? Néhány kétes értékű nyilatkozatot és a Powers-ügyet. Bizonyára nem tévedünk, amikor arra gon­dolunk, hogy a légiprovoká­cióval és az utána közre­adott páratlanul jogsértő nyilatkozatokkal már eleve azt akarták elérni, hogy a csúcstalálkozó lehetetlenné váljon, vagy — ha a Szov­jetunió mégis tárgyal ezek után — Hruscsov kénytelen legyen elfogadni az USA fel­tételeit az értekezlet meg­mentése érdekében. Kis országokat talán rá tudna kényszeríteni ilyen lé­pésre az Egyesült Államok, de azt az államot, amely a világ legerősebb gazdasági, katonai és politikai poten­ciálját képezi — lehetetlen­ség megalkuvásra szorítani. Sem az amerikai taktika nem vált be, sem a tolvaj nem üdvözült Igy a csúcs­értekezlet sorsa miatt csak azoknak van okuk nyugta­lankodni, akik vagy kiter­vezett diplomáciával, vagy merő ostobasággal, korlá­toltsággal zátonyra futtat­ták. H át akkor mi lesz ez­után? — kérdezik az emberek. Lakonikus rövidséggel, s bizonyos ci­nizmussal azt is lehetne mondani: semmi. Ha azon­ban csak ezt mondanánk, megtagadnánk azt a fárado­zást, amelyet a Szovjetunió és némely józan -szövetsé­ges* tett..- a találkozó elő­készítéséért. Ezért inkább azt vallja a tárgyilagos em­ber: a világhelyzet — amel­lett, hogy az Egyesült Álla-"; mok provokációs politikája az emberiség közvéleményé­nek tiltakozását és megveté­sét váltotta ki — marad a régiben. S bár őszintén óhaj­tottuk a teljesebb megértést és a szükséges megegyezést, emiatt nincs mit kesereg­nünk. Az utóbbi években a nemzetközi életet a nyugodt légkör jellemezte, s nem va­lószínű, hogy az egyre erő­södő béketábort akár egy pillanatra is megrettentené, hogy most némely szélsősé­ges és korlátolt amerikai politikus ismét kard csőrte­tésbe kezdett. A gyáva és becstelen politika handaban­dázása ez, az emberek mil­lióinak jogos számonkérésé­vel és igazságérzetével szem­ben. És a sorompók nem zárul­tak le! Talán majd lesz egy józanabb kormány az Egye­sült Államokban, melynek közelgő választásaitól a pro­vokációs politika újabb, im­már saját hazájában történő bukását is remélhetjük. Az amerikai nép nem érthet egyet azzal, hogy hivatalo­san diplomáciájába iktatta Eisenhower és kormánya a kémkedést, a külpolitikai banditizmust. K örülbelül ez történt Párizsban, s ez tör­ténhet Párizs után. A szocialista tábort mindez egyáltalán nem zavarja bé­kés építő, alkotó munkájá­ban. Malinovszkij marsall nem fújt riadót a Vörös Hadseregnek, a szovjet kor­mány nem változtatott költ­ségvetésén — továbbra is az általános életszínvonal eme­lésével, a csökkentett mun­kaidő bevezetésével, a békés világűrkutatással és más nemzetek megsegítésével van elfoglalva. S mi is éppen olyan magabiztosan élünk és dolgozunk, mint egy héttel ezelőtt, de még reményeink sem apadtak meg. Erőnk és igazságunk tudatában vall­juk, hogy a -békát* mégis a provokátornak kell lenyel­nie, s ha erre egy elhatáro­zással nem tudta rászánni magát, kénytelen lesz ezt apródonként megcselekedni, ami számára még kínosabb lesz. S amellett, hogy senkitől és semmitől nem zavartat­va, békésen dolgozunk, a Szovjetuniónak és a szocia­lista tábornak lesz elég ere­je arra is, hogy elvegye a rabló kedvét és méltóságos nyugalommal őrködjék a vi­lág békéje felett A lkalmas légkörben ter­mészetesen újra eljön a tárgyalások ideje, és bizonyos, hogy a Szovjetunió, — mint a szocialista tábor képviselője is — akkor sem üres kézzel érkezik, hanem a becsületes, egyenlő alapo­kon történő megegyezésre való hajlandóságával, s a vi­lágbékéért való munkálko­dásának számos újabb po­zitív eredményével. A többszörösen rajtaka­pott tolvaj pedig már hiába kiállt "fogdmeget* — oda a becsülete, a presztízse, sorsa a rabló sorsa: megvetés és egyöntetű megbélyegzés. Mi ezt olvassuk ki a pá­rizsi hírekből — a nyílt so­rokból és a -sorok közül*. Simon István Nyilvánossáíjra ho7táK a Román Mnn' áspárt III. kongress2usüna* irjnyeíveií A Román Munkáspárt Központi Bizottságának má­jus 17—18-án megtartott ki­bővített ülésén Gheorghiu­Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára előterjesztette a III. pártkongresszus irányelv­tervezetét. Az irányelv-ter­vezet megvitatása és elfoga­dása után az ülés elhatároz­ta, hogy azt nyilvános vita elé bocsátja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom