Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

Vaaároap, i*M. április l». Nagy kortársak szólnak a legnagyobbról rförtentlm* eaemélyiszg, halott történalmi nayysay * tolta min volt még olyan közel ez utódokhoz, n\lM Vladimír lljies. Különösen most éreztük ezt, amtkor április kutzonsgysdikére, születésének 90. évforduló' iára készülődünk, Mert hé megkérdettük egymástól: M U toll h Ki> embert — nem úgy beszélünk róla, mint "letnl fáklyáról, messzi példaképről, hanem mint élő eszméről. tl kor, amelyben élünk, amelyben jóslatai szerlnt pusztul a léke ée virágzik a forradalom — a* ó korszaka. £ kornak a hólesőjét Lenén ringatta emigréeióban, uemiizetisben ée ő menetelt a forradalmi csapatok élén. Holtan még emlékeznek bestédéire, cselekedéléire, mini élé szemtanúk, a kései unokák pedig gondolatainak (estbe öltgzött másán munkálkodnak. Kéért, emiatt a nagy lelki ée idébeU közelség miatt talán még föl sem tudjuk fogni, ki volt Lenin. Oly élő, oly eleven minden tanítása! Munkáit mintha tegnap irta volná... s naponta itt van kötöttünk, ftorzó mérjük forradalmunk tetteinek ée győzelmeinek súlyét; ka gondban vagyunk, munkáiban keresünk' útbaigazítást; amikor szerénységről, elvi bátorságról, ao új KOMMUNISTA magatartásról ét erkölcsről esik seó, Lenin a példa. Jelenlété minden munkánkban ée gondolatunk ban megfogható. Naponta megmérjük a szocializmus építésének gigászi munkája köeepette, vajon megértettük-e tel» .iesen eteméit, tettei igazságát — s vajon utána tudtunk-e tépni, mai emberisé?, 9 legnagyobb u»4n? Fel tudtunk-e emelkedni az ö egyszerűségéhez, nemes is szigorú logikájához, tüzet szevedélyéhez. Henri Barbusse: bizonyos, hogy akik évszázadok múlva jönnek, a történelem távlatából még hatalmasabbnak látják, a lobogó forradalmár alakját, híven akkor már szertt a világon győzedelmeskedik a lenini eszme. De a mi közelségünk sem halványítja el páratlan emberi, filozófusi és államférfiúi nagyságát. Amit Lenin Oroszországban végigcsinált, az még nem mindenütt követhetett be. Számot ország újabban tért rá a proletárforradalom széles történelmi útjára, s még több készülődik errefelé. Kéért mondjuk, hogy századunk, a XX. század Lenin százada, s az új kor, melynek építésén milliók fáradoznak, Lénin korszaka. Lenin azok közé tartozik, akiknek még ellenségei is kénytelenek voltak megadni az elismerést, hiteen teljesen felforgatta a világot, hogy a forradalmi munkássággal új alakba öntse. De Lenint megcsodálták a szellemi élet legnagyobb képviselői is. Bámulatba ejtette őket zsenialitáséval, tetterejével, lankadatlan forradalmiságéval, s nem utolsósorban azokkal at 'emberi tulajdonságaival, amelyek majd a megvalósult szocializmus emberinek ÍS sajátjai lesznek. (izületeiének 90. évfordulója előtt hadd ttóljandk é hasábokon Leninról, a lepnapyobbrót 0 nevei kortársak — Henri Barbusse, Makszim Gorkij és Romáin Holland —> akik nem márványból, gránitból vagy bronzbői állítottak emléket a forradalom géniuszának, hanem mint az írásművészei nagyjai, a betű messeehangzá erejéből• 99 a • a Lenin... egész életével jövőbe vetítette holnap szocialista emberének képét A forradalom elókdttüle1émek ulhaUronn fontosságú szakaszaiban látjuk a-Minden Oroszok Cárja által Uldöoött ia kergetett ellenséget, amint behatóan foglalkozik hozzátartozói sorsával. Kivált édesanyjával térődik •okát. Ragaszkodik hozzá azzal a tisztelettel ép roegtjccbüléssel, melybe az apai szeretethez hasonló árrések keverednek. Látjuk, hogy a távollevő fiú állandóan tanácsokat ad anyjának küiflhboré tartózkodási helyét illetten, hogyan rendezze ho szállását, melyet az öregas*. azony, gyermeket soménak rabszolgája, gyakran volt kénvtalen megvéltostatni. Korholja, hogy ne lóssonfipaen olyan sokat, gyakrabban pihenjen, éa vigyáoaon aa eitearépére. Nyugtalanul tudakozódik, hogv az a lakás ahol meghúzódott, jól iltótVe, te ezt e tanácsot ••dJa, hogy állítson a háló• jobájábs kis vaskályhát, OÉhHyet itt nálunk beásnálak.. — ezt párlatból írja — - vagy amilyet 8slbáriában i eaatAltunk*. Aa öreg Mariig Awkasandrovna élete — tora mint hetven évea volt, amikor fta elió ízben hosszabb Időre külföldre került — valóban nem volt ttnnyű. rialt, leányalt, veja|t egymás után tartóztatS

le, bőrtónözték be, (tálal (a legidősebb (tét pár < wel saelőtt felakasztották), vagy pedig Silbérlábe te a nvoli kormányzóságok terülotére száműzték őket. Annak ellenére, hogy élete minden elvtársáénál jobbén u politikai problémák körül összpontosult, melyeket észben te kézben tartott. Ismerve e problémák fontosságát mindig talált időt és Szavakat, hogy édesanyját v{. gasztolja. Mindig újabb érieket igyekezett találni, hogy a helyzete' kevésbé tragikusnak láttassa édaesnyja előtt. Merélt olyan esetekéről, hogy « letertóouitott embereket azubadlábru helyezték, holott súlyosabb ügyek miatt fogták el te bolyaitok vád alá ókét. Sikerült megakadályoznia a hetven éves asszonyt abban, hogy bolyongásaiban te üldöztetésében átadja magát a kétségbeesésnek, az anyát, aki sok kínnal járta be a»t a végtelen oroez földet, azt az egész világrészt amelyen húsz év múlva fia emlékművet te szobrai fognak magasodni, és ahol mindenütt Lenin szánt neve fog visszhangzani. Több ízben megkísérelte, hogy segítsen anyta helyzetén, magához akarta venni őt. De ez csak egyszer sikerült. Egyébként maga Maríja Atekszandrovna volt az, akt az ilyen javaslatok végrehajtását nic^kadalyozta: mert mindig azok mellett a gyermekei mellett akart maradni. akiknek különösképpen szükségük volt a segítségre. Ami Vologyát illeti, tudta jól, hogy -élelmes*, tudta jól, hogy egy másik asszony él mellette, aki politikai tevékenységében a legkiválóbb munkatársa, te egyben olyasmit tud hozni a* emigránsok keserves te mozgalmas életébe, amit a németek -Oemütllehkelt—nek neveznek. * így térül fel unin Jellemé. Az U állhatatos szerelem, melyet élettársa iránt érzett, kétségkívül ritka lelenéig a -nagy emberek—n<M te különteképpan meglepő egy hivatásoe forradalmár életében, aki alá van vetve a váratlan és folytonos változásoknak épp úgy, mint a külső körülményeknek. Ha e feljegy résekben, melyeket elég röviden te tömören foglaltunk össze, ezekre a körülményekre is ki tudnánk terjeszkedni, megmutathatnánk, milyen gyönyörű, szinte tökéletes példája volt ez a férfi és nő kös&tti szövetségnek. Két ember, akik nemcsak tetszenek egymásnak. hanem ennél több, együtt dolgoznak, teljesen egyenjogúak, mindegyik a maga sajátos eszközeivel, de mind a ketten szívvel-lélekkel egy nagy, közös gondolat szenvedélyes megvalósításén. Meg keli említenünk egy másik tulajdonságot, mely nagyon fejlett volt Leninnél, hogy minden helyzetben meg tudta őrizni kiegyensúlyozott, nyugodt te koncentrált szellemét. Ez nem annyira jellembeli tulajdonság volt nála, a temperamentum szerencsés alakulása, mint inkább a tudatos te módszeres erőfeszítés eredménye igen jól tudta, hogy es az egyensúly nélkülözhetetlen az 6 politikai tevékenyéé fjéhez, melyet élete értelmének tekintett, és ezért mindig azon dolgozott, hogy ezt elérje és megtartsa magában. (Részletek a Lenin családi levelezése c. kötet bevezetőjének elfő fejezetéből.) Makszim Gorkiji ,,Gondolata? mint az iránytű, hegyével mindig a dolgozó nép osztályérdekei felé fordult"... Arcképét nehezen lehet megfesteni. Lenin, kifelé csupa szó. mint ahogyan a hal csupa pikkely. Ugyanolyan egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, nmlt mondott. Hősiességéből csaknem teljesen hiányzik a külső csillogás, hősiessége ez Oroszországban eléggé gyakori, szerény, aszkétikus áldozatkészség, a becsületes orosz értelmiségi forradalmáré, akt rendületlen meggyőződéssel hiszi, iiogy a Földön lehetséges a szociális igazságosság; annak az embernek a hősiessége, akt fáradságos munkát végez ez emberek boldogságéért, s ezért lemond a világ minden örttt mérői. Az élet olyan ördögi ügyességgel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, ax képtelen őszintén saeretni. Már pusztán ez, az embert gyökerestül eltorzító létekhasadást kényszer, hogy szerelni kizárólag csak gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra (téli a mai életkörülményeket. Oroszországban, abban az országban, ahol a -létekmentés- általános módszere fedtél tétlen szenvedés, én egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, egyetlen olyant sem ismerek, aki . annyira mély és annyira erős gyűlöletet, utálatot és megvetett érzett volna az emberek szerencsétlensége, bánata, szenvedése iránt, mint Lenin. Ezek az érréaek, az élet drámáinak te tragédiáinak ez a gyűlölete az én széniembén különösen magasra emelik Vlagyimir Iljics Lenint Az én szememben Leninben éppen az az érzés jelenti kivételéé nagyságát, hogy engcsztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajalt, lángolóan hitte, hogy t balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet aa emberek kötetesek ée képesek i« eltávolítani maguktól. Kat as alapvető jellemvonást a materialista ember harcos optimizmusának nevezném, S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írt Emberileg. A világ burasoázlájának ellene irányuló gyűlölete leplezetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló, ennek kék pesRomáin Rolland: „Nála különben senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, amit proletárforradalomnak hívunk" r enin élete minden pillanatában, " egész lényével a harcba vetette magát. Minden gondolata abból született, amit hadvezéri őrhelyén látott a harcban és a harcért. Nála különbül eenki sem testesiti meg az embert tett történelmi óráját, amit proletár forradalomnak hívunk. Figyelmét semmi sem vonja elt nem ismer személyes gondot, nem a szellem, elernyedését. Nyoma stnci nála a gondolat dilettantizmusának, a habozd!, vagy kétely árnya sem fér hozzá. Ks erejének ttlfce, és az ügy győzelméé, amely benne testesült meg. A cselekvésért mozgósította a szellem minden energiáját; a művészetet, az irodaimat, a tudományt, még az elementáris áramlatokat, a tudatalatti mélysáoeket, aa álmot le. A történelem Ismer olyan népvezérekat, a cselekvés mestereit, akik ksitéosetották életüket: fele a tetté volt, fele a szellem játékáé, és ez a játék menedék volt a tett elől. Talán Július Caesar volt ebből a fajtából «4 egyik legnagyobb. Cselekvés kőében mindenestül a tettnek adta magát ós micsoda tettnekI Mégis, akár az angol államférfiaknak, szüksége volt »weekend—re, megpihent szép szavak, smelkedett gondolatok köst elbeszélgetve Ciceróval. Mert Róma és a gall nép meghódítója alapjában véve dilettáns volt s az is meredt. akinek A tett is játék volt csupán, e legnagyobb játék, igazi férfihez, Igazi rómaihoz a legméltóbb ugyan, de — mégis játék csupán, azaz: lényegében illúzió. Leninnek nem keltett illúzió. Nem menekül Illúziókba! Hatalmas, állandó valóságéreeke percre sem lankad el. A valóságérzék nélküli, kikapcsolódást kereső emberek látványa hangtalan nevetési vélt kt belőle, amelyben kedélyes szánalom és egy kevéske megvetés párosul a gúnnyal és az iróniával — mint ahogy egy erőteljss férfiú pillantana nagysúlyú és koros, de gyermeteg szellemű öregurakra. Valóságérzéke, akkor som hagyja el, ha a művészetről álmodozik. Szereti a művészetet, és nagyon igaztalanul állították, hogy nem ér• ieklődlk iránta. I Jjra meg újra elolvassa Tol^ sztojt, örömmel és büszkeségyel látja benne fajtájának és gondolatának osztályosát. Illetéktelen- i nek vallja ugyan magát ez új költészet megítélésében, mégis jó ösztönnel érzi meg Majakovszkijban a szövetségesi és tapsol maró politikai szatíráinak, s mennyire megragadja A zene! Micsoda szenvedéllyel hallgatja! Ki feledhetné lángoló szavait Beethoven Appossionátáról? Annyira szereti, olyan mélyen átérzi, hogy védekeznie kell, nehogy teljesen hatalmába kerítse... Nincs kétség, ismeri álmát a művéfjetftefc. A harcban azonban, amely számára törvény ét végzet, ezt kívánja, hogy a művészet álma olyan legyen, akár az övé erő ée támasz a csatában, örök réseate a tettnek. (Részletek Romáin Rolland Lenin a művészet és « tat! embere c. kötetéből1 tts foltjai élénken világítanak. Ez a gyűlölet, mely önmagában is visszataszító, értésünkre ndji, hogy milyen nagy é» félelmetes a világ burzsoáziájának szemében Lenm, minden ország proletárjainak buzdítóia es vezére. Ma már testi valóságában nem létezik, de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak fülében, s nincs a Főidnek már olyan zuga, áliol ez a hang nem ébresztette volna fel a munkásnéoben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésének vágyát. Lenin tanítványai, erejének örökösei egyre biztosabban, szilárdabban, eredményesebben végzik nagy munkájukat. Magával ragadott engem a benne világosan megnyilvánuló étetakarat, • az étet törteimének aktív gyűlölete, gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben, amellyel mindent eltöltött, amihez csak nyúlt. Lenyűgözött emberfeletti munkakáswége. Mongol típusú arcában ts az étet hazugsága és keserűsége ellen fáradhatatlanul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunyorgott, kacsintott, gúnyosan mosolygott, haragtól lángolt. Szemének csillogása még tüzesebbé te világosabbá tette beszédét. Olykor úgy érezte az ember, hogy szellemének fékezhetetlen energiája szikrát szőr a szeméből, te szavai ezzel az energiával telítve a levegőben ragyognak. Beszéde mindig a lagyörhetetten Igazság fizikai érzését keltette. M Lenin, mint lenyűgözően erős akeratil ember, a legnagyobb mértékben rendelkőzett azokkal a tulajdonságokkal, melyek a forradalmi értelmiség legjobbjait Jellemzik: os önmegtagadással, mely gyakran ftnsanyargatásíg. öncsonkításig, a rahmetovi túlzásokig, a művészet tagadásáig fokozódott, Leonyid Andrejev egyik hősének logikájáig, amely szerint: »As emberek rosszul élnek, tehát nekem is rosszul kell élnem* iOorktf gyűjteményes művel. ir. köt.: Lenin) 1