Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

5 Péntek, 1960. április 15. Egy bérház nagy problémája Vidám, lelkes fiatalok kÖZÖtt Miért nem kap motort az Április 4 útja 65 számú épület? Április 4 útja 65. Kívülről ugyanolyan ház ez, mint az utat szegélyező többi épület. Ha ugyan nem különbözik annyiban, hogy ez előtt az emeletes ház előtt félve járnak az erre lakók, mert bizony gyakran éri őket kellemetlen meglepetés, tudniillik omladozik a vakolat Tévédé* ne essék, nem a ház tatarozását sürgetjük, nem azért apellálunk a házigazdához, az Ingatlankezelő Vállalathoz. Más ügyben, de a ház érdekében. Atvizesedik minden A ház külső vakolata is hull, de ez még a legkevesebb. A kapun belül lépve dohos, nehéz szag üti meg az ember orrát A folyosók falai embermagasságig vizesek, omlik le a fal. A lakásokban még sötétebb a kép, A szép, tágas, világos lakások egészségtelenné váltak, évről évre emelkedik a falakon a víz szintje. Egyes helyiségeiben már a két méter magasságot is elérte. Eddig csak a főfalak voltak veszéÉrvényt szerez az állattartást szabályozó rendeletnek a II. ker. tanács A fertőző megbetegedések megelőzése érdekében Jelentős segítséget nyújt az újonnan megjelent állattartási rendelet, amelynek szellemében intézkedéseket dolgozott ki a II. kerületi tanács. Egészségügyi csoportja felszólította a Kossuth Lajos sugárúton lévő Söripari Vállalat szegedi kirendeltségét, hogy 1900. június 30-ig bezárólag telephelyén szüntesse meg az állattartást. A Belsped Vállalatot le felszólították, hogy a Sziliért sugárúti iskola mellett működő telephelyén 1900. december 31-ig szüntesse meg az állattartást, mert az istálló jelenléte ártalmas a környék lakóinak és az Iskolasok egészségére. lyeztetve, de most már a közfalak is vizesek. A bútorok 10—15 centiméter távol állnak a faltól, a szekrényekben még így is megpenészedik a holmi. Állandó szellőztetés mellett Is dohos, nehéz ezekben a lakásokban a levegő. özv. Baginetz Józsefné udvart lakása nemcsak alul vizes, hanem ha esik, az ő lakásában is CBorog a víz. A csatorna ugyanis elrothadt, és a víz most már a házfalát, Baginetzné lakását rágja, pusztítja. Nem lehet szivatty áztatni a talajvizet A felületes szemlélő nagy generáljavítástől, a ház felújításától remél segítséget. De ha a kíváncsiság a pincelejáróhoz is elviszi, mindjárt megállapítja, hogy innen származik a baj, itt a ••gennyes góc«. A pincében 60—80 centiméter magas víz áll, a lakók elmondása szerint évről évre, télen-nyáron. Már elrothadt az ajtó a pince fa részel. Rettenetes bűz árad ki, nyáron szinte elviselhetetlen. Tehát innen pusztul, romlik ez az egyébként masszív, nagy bérház. Nem volt ez mindig így, hiszen a háborús években Itt a pincében laktak az emberek. Az aknában összegyűlt talajvizet pedig állandóan motorral szívatták ki innen. 1952-ig ez így is volt. De aztán, hogy miért, miért nem, az Ingatlankezelő Vállalat akkori vezetői elvitették a házból a motort. Es azóta, tehát nyolc éve a lakók hivataltól hivatalhoz járnak, s kérik, vigyék viszsza a motort. Az Ingatlankezelő Vállalat megértő, smeg. ígéri, hogy hamarosan viszszakapják a kért gépezetet. De csak ígéret marad. A házkezelőségtől már jártak a házban, s meg is nézték a pincét. De tovább nem terjedt ki vizsgálatuk, nem nézték meg a vizes lakásokat. Pedig, ha megtették volna, biztosak vagyunk benne, hogy már régen működne a motor a házban. Táj- és emberszeretet Csizmazia Kálmán festőművész olyan szegedi alkotó, aki csendben, halkan él, hogy annál inkább alkotásaival, alkotásaiban éljen. Most megrendezésre kerülő gyűjteményes kiállítása bizonyítja is előbbi megállapításunkat. Témakeresése mégis széles skálájú olajban, pasztellben és akvarellben egyaránt. F6 erőssége a természet színeinek megragadása, de ez sosem önmagáért a színekért történik: Csizmazia természetlátásához mindig hozzátartozik az ember is. 1904-ben, Kürtösön született, s gyermekkorában betegség következtében elvesztette hallását, amely kissé befeléforduló emberré tette. Iskoláit Aradon és Besztercebányán végezte, majd 1927-ben a Képzőművészeti Főiskolára került, ahol Glatz Oszkár növendéke lett. Innen hozta magával, hogy a tájfestés mellett élénk érdeklődéssel fordul az emberábrázolás felé. Gyűjteményes kiállítása, amely 1924-től napjainkig 78 alkotást tartalmaz, széles skálájú művészre vallanak. Fő témája a táj- és az emberábrázolás, kezdve a "Cigányfej—tői a »Plpázó munkásáig, a finommivű "Erdősáv-tói a veszprémi "Viaduktéig, az "Oskola utcától az "Ifjúkori önarckép—ig. Témáiban a sajátos szegedi vonásokat- épp úgy megtaláljuk, mint a soproni, nagybányai, matyói, veszprémi, esztergomi színeket. Nagyonis időszerű, hogy a vonzó szerénységű művész gyűjteményes kiállításával az érdeklődés, a nyilvánosság elé lépjen. A vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a Móra Ferenc Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítást Nagy István, a Hazafias Népfront titkára nyitja meg, majd dr. Lehel István művészettörténész ismerteti a kiállítás anyagát. Példamutatóan dolgoznak az egyetemisták az újszeged! útépítésen Az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat épületét elhagyva, úgy imbolygunk gödrök és buckák között, mint árbócdarabokbói és üres hordókból összeeszkábált tutajaikon a viharos óceán sokat emlegetett hajótöröttéi. Ez a tágas szántott földterület már az újszegedi Rózsa Ferenc Tszhez tartozik. S mellettünk egy bekötőút alapozó földmunkájának nyomán támadt széles, mindkét oldalán árokkal határolt friss töltés fut, hosszan-hosszan egészen a körülbelül 3 kilométerre levő szövetkezeti központig. — 14 nappal ezelőtt még nyoma sem volt itt az új útnak — világosít föl bennünket Bárdos Miklós, a városi tanács építési osztályának vezetője. Két héttel ezelőtt jöttek ki ide először a Szegedi Orvosegyetem fiataljai, hogy hozzáfogjanak az ásáshoz, meg a földlapátoláshoz. Azóta mindennap 100—120 fiatal jön ki ide reggel fél nyolckor autóbusszal, fogja kézbe a szerszámot és ássa, lapátolja rendületlenül az új, háromkilométeres bekötőút alapjait. Már csak egy, a szövetkezet központi épületéhez kanyarodó utolsó 400 méteres szakasz elkészítése van hátra. fl kötött, nehéz talaj sem akadály Előttünk messze piros meg kék melegítők színfoltján vibrál a napsütés. Ott dolgoznak a fiatalok. Aztán odaérünk. Itt már sokkal kötöttebb a talaj. Az agyagos, fekete földben nehezebben jár az ásó, különösen, ha gyakorlatlan kezek forgatják. — Az Orvosegyetem másodéves hallgatói és öt oktatója, meg 22 ápolónő jött kl ma dolgozni — válaszol kérdésünkre Papp István útmester, aki a munkát irányítja. A 14 nap alatt még sose volt semmi baj se a fiúkkal, se a lányokkal, egyegy apró balesettói eltekintve. Néha vigyázatlanok, néha egymás nyakába zúdiMindenkl hallgatott. A doktor bácsi szólalt még először. — Valóban penicillin — mondta és gyora mozdulatokkal beadta nekem az injekciót. Andrej közben kiment a szobából, én pedig néhány perc múlva megnyugodva elaludtam. E

ste a szüleim bementek az őrnegy bácsihoz. Köszönetet szerettek volna mondani. De édesanyám csak sírt, édesapám pedig némán szorította mag a köszönetet elhárító kezet. — Gyógyuljon meg a kicsi és legyen belőle Igaz ember — mondta az őrnagy. Reggelre elmúlt a lázam. Mikor a doktor bácsi jött, már teát szürcsölgettem, Andrej, akit nem láttunk, mióta meghozta az orvosságot, szintén bejött. Az orvos hozzá fordult. — Ezt a kislányt maga mentette meg. Én is szívből köszönöm. Andrej csak az utolsó szavakat értette, de a helyzetből látta, hogy jóra fordult minden, és széles mosollyal mondta: — Andrej szeretni gyévuska! Még gyekarsztvo? — mutatott a gyógyszeres dobozra. — Nem — felelte az orvos. — Csak jó táplálék, főleg sok tej. Tej kellene. De azt Is nehéz szerezni. Majdnem lehetetlen. A cuclis üvegemet a kezébe vette és rámutatott. — Tej. — De, da, malako — mondta Andrej. Másnap reggel az ágyam mellé tette a kulacsát. Félig volt tejjel. — Malako. Haraao... — mondta. Én azonban nem szerettem a tejet. Hiába kínálták, nem Ittam. Végül Andrejnek eszébe jutott valami. — Egy krutty Andrejnek — s a szájához emelte a poharat, mintha inna — egy krutty tiedé. Elnevettem magam és megittam a tejet. Ettől kezdve Andrej mindennap odahozta ágyamhoz félig telt kulacsát. Tiltakozásom azonban mindig elölről kezdődött; nem akartam tejet inni. Andrej kért, könyörgött és játszott nekem az ágyamnál, csakhogy Igyak. Megtanított arra is, hogy "malako haraao". Nagyokat nevetett, mikor tanulgattam a két szót; ma-lako . .. ma-la-ko ha-ra-so ... Malako haraso.., A március végi napsugár már az udvaron talált. Andrej ekorra új játékot eszelt kl. — Ha te kuruttyolni malako, akkor lovacskáznl velem udvar. A

nyakába vett és körülszaladt velem az udvarban. Az egyik napsütéses délelőtt nagy lovaglást rendeztünk, amikor váratlanul hazajött az őrnagy bácsi. Andrej ekkor — hiába kapálództam ellene — letett a földre. Én meg ugráltam, de annyira, hogy a tej a kezemben lévő kulacsból az őrnagy bácsi kabátjára fröccsent. Andrej erre hosszasan magyarázni kezdett valamit. A kulacsra is rámutatott, én pedig elkiáltottam magam: malako haraso! Az őrnagy bácsi elmosolyodott, megsimogatta a hajamat és közben mondott még valamit. Nem értettem persze, hogy mit, de másnaptól kezdve Andrej már nem félig, hanem tele hozta a kulacsot tejjel. Nagyanyám hogyan? honnan? kérdéseire sohasem válaszolt, ilyenkor mindig sietve távozott, a pénzről, flzettségről pedig hallani sem akart. Én szorgalmasan ittam a tejet naponta és majdnem vasgyúróvá erősödtem. Egyik reggel nagy sürgés-forgásra ébredtem. Mikor kimentem az udvarra, láttam, hogy a katonák viszik ki a házból az őrnagy bácsi holmiját; Andrej sem jött felém a kulacs tejjel. Aztán valahonnan csak előjött az őrnagy bácsival együtt. Kezet fogtak édesanyámmal és édesapámmal, Andrej engem felkapott, megcsókolt, aztán mindketten gyorsan elmentek. Én nem tudtam, ml történt, csak azt láttam, hogy Andrej nincs itt. Éktelen bömbölésbe kezdtem. Hiába vigasztalt édesanyám, nem ért semmit. Tovább sírtam. Nem értettem meg, hogy a kemény harcok és a hosszú távollét után végleg hazatérnek. Végül is azt mondta édesanyám: — Ne sírj! Elmegyünk utána. Talán még nem mentek el. L

etört egy szál piros rózsát a kertből, és indultunk is. A mostani Gépipari Technikum előtt nagyon sok autó állt, katonák jöttek-mentek. Nagy volt a kavarodás, sokan voltak, s mér-már úgy látszott, hiába jöttünk, nem találkozunk Andrejjel. Nagysokára aztán mégis megpillantottuk. A mozgó-konyha előtt állt, a reggelijüket vételező katonák között Éppen ő volt soron. A kulacsát feltartotta; tejet öntöttek bele. — Innen volt hát az a sok tej! A reggelijét adta neked — mondta édesanyám. Aztán kiáltottunk neki. Felém fordult, felismert bennünket és odajött hozzánk, kezében a most ismét félig telt kulacs tejjel. A rózsát a zubbonyára tűztem, s ő mosolygott, de valahonnan kiáltás hallatszott. Andrej egy pillanat alatt eltűnt a katonák forgatagában. — Andrej... malako haraso ... nyelték el hangom a tovagördülő kerekek. Futó Rózsa Futó Rózsa a szegedi Közgazdasági Technikum statisztikai tagozatának I. osztályos tanulója. Itt közölt írását a közgazdasági technikumok felszabadulási pályázatára nyújtotta be. ahol első dijat nyert. tanak egy lapát földet, olyankor aztán van egy kis vitatkozás, de különben tőlük telhetően igyekeznek elvégezni a rájuk bízott munkát, Iz 5-Hs csoport az *lcn Az elkészítendő útszakasz föl van osztva arányosan a hat másodéves csoport é» a 22 ápolónő között. Szemmel láthatóan az 5-fls tanulmányi csoportból alakult brigád dolgozott a legjobban a brigádok közül. Tizenhármán vannak, három lány és tíz fiú, a vezetőjük Albert Sándor. Nekik már alig van mit csinálniuk. — Ha végeztünk —mondja jó hangosan Albert Sándor, hogy a többi csoportbeliek is hallják —, majd segítünk azoknak, akik lemaradtak. Előbb persze kipihenjük magunkat. Támad is erre fölháborodás köröskörül. Persze, csak amolyan megjátszott, tréfás felháborodás, hiszen egyformán értékes itt minden fiatal munkája, s ezt ők maguk is tudják. — Régen éreztem már olyan jól magam — mondja Bajusz Lajos, aki alig magasabb a kezében tartott ásónál —, mint most. Direkt jót tesz a sok tanulás után ez a kis mozgás, ez a munka. S a levegő is jobb, mint benn a tanteremben. — Ez már igaz — fűzik hozzá többen is. Most éppen bonctani gyakorlatunk volna a Kossuth Lajos sugárúton. Nem maradnak le a lányok sem Hát annál tényleg jobb itt kinn a levegő. No, azért van itt-ott egy kis sziszegés is. Különösen a lányok között. Ég az ásónyéltől feldörzsölt tenyér, s az ujjak tövén bizony nem egy hólyag púposodik már. — Nem kell a lányokat bántani — kéri ki magának a sajnálkozásunkat mégis Somos Terézia, mikor aggodalmas arccal megkockáztatjuk a kérdést: hogy érzi itt kint magát. Tudunk mi éppúgy dolgozni, mint a fiúk — vágja bele az ásót a földbe —, ugye, lányok? — folyamodik a többiekhez egy kis bátorításért, azzal úgy nyakon teríti földdel az egyik mellette szorgoskodó fiút. hogy az alig látszik ki belőle. Megy Itt a munka. Ez a véleménye dr. Bárdóczi Árpádnak, az Orvosegyetemi KISZ-szervezet titkárának is, aki szintén itt lapátolja a földet a többiekkel. És nem csak ő. KISZ-tagok, klinikai orvosok Kijött dolgozni az oktatók KISZ-alapszervezetének öt tagja is, fiatal klinikai orvosok: dr. Szarvas Ferenc, aki mint mondta, már gyerekkorában megszokta az ilyenfajta munkát, dr. Oláh Miklós, dr. Nagy Sándor, aki egy kicsit fájlalja most a derekát, dr. Csapó Gábor, aki kitűnő sportoló is egyben és dr. Csermei László. S a 22 ápolónő, akik az egyetem gazdasági hivatala KISZ-alapszervezetének tagjai, ugyanígy forgatja a lapátot, mélyíti az árkot. Tass Margit KISZ-titkár a vezetőjük. O is panaszkodik, hogy fáj a csuklója, hanem azért dolgozik tovább. Nagy Irénnek már hólyag is van a tenyerén. Feltörte az ásó. Egy kis pini'ás — és annak nka Az út másik oldalán a 7es meg a 8-as csoportnak megy legjobban a munka. — Volt a gyerekek közt olyan is— mondja nevetve Papp István, mikor kívül kerülünk a fiatalok hallástávolán —, aki nem tudta megkülönböztetni a lapátot az ásótól, nemhogy forgatni tudta volna őket. Odahívtak és fülig pirulva megkérdezték tőlem, hogy fogjanak hozzá. Ha találkozom velük és rájuk kacsintok, most is pirosság fut a fülükre. — Csak az orvostanhallgatók dolgoztak itt mostanáig? — A múlt héten a Tudományegyetem kiszesei lapátolták itt a földet — válaszol. — Ok sem maradtak le az orvosok mögött a munkában, bár néha rendetlenkedtek, különösen az elsőévesek. Velük fordult elő, hogy közülük az egyik lány addig ugra-bugrált a meszesgödör szélén, míg egyszer csak hopp, egy sikoltás — és már benne ült derékig a mészben. Alig tudták kihúzni belőle a többiek. Baj az ijedségen kívül, szerencsére, nem lett semmi. No. meg a melegítő is alaposan tele lett mészszel. Es jdhetnek a hivatásos úiápliftk — És ha befejezték itt, akkor hova mennek? — kérdezzük még búcsúzóul. — Akkor még elkészítünk egy 180 méteres útszakaszt a füvészkertig. Aztán a mi munkánk véget is ér. Jöhetnek a hivatásos útépítők, a hernyótalpas traktorral, meg az úthengerrel, s szeptembere már az új úton járhatnak a városba a Rózsa Ferenc Tsz dolgozói. A város felé indultunk újra. A gidres-gödrös földút most mégis valahogy más volt, mint előbb, mikor jöttünk. Hiszen az járt a fejünkben, hogy néhány hőnap múlva tükörsima út húzódik majd itt. Hátunk mögött, a távolban piros meg kék melegítők színfoltjain vibrált a napsugár. Papp Lajos DOMINO, KÉK NÁKCISZ. SMARAGD