Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

3 Vasárnap, 1M0. április 10. Es mégis mozog az elfekvő áru, vagy legalábbis meg kell mozdulnia Az újszegedi szövőgyár immobil készleteiről Törődjünk egymással A lapokban olvashatunk olyan hirdetéséket, hogy egynémely vállalat elfekvő készleteit kínálja eladásra. Előfordul közöttük alapanyag, gépalkatrész, s a legkülönbözőbb áruféleség, de egyforma a tulajdonsága valahánynak: tehertétel a tulajdonos nyakán, a vállalatén. S nyomban nem tehertétel, még a népgazdaság számára sem, ha olyan UJ gazdára talál, aki hasznosítani tudja. Senki nem tagadja, hogy ezek az elfekvő, immobil készletek a gazdasági élet velejárói. A határokra azonban vigyázni kell nagyon! Olyan eset nem létezik, hogy a vállalatnál ne legyen immobil áru, olyan viszont szintén nem létezhet, hogy több legyen a kelleténél. Az Ujszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál nem lépték túl a határt, de azért akad belőle. Nem mindennek akad gazdája i Tavaly év végével a felettes hatóságok engedélye alapján mintegy 260 ezer forint értékű szövőgépet és alkatrészt kiselejteztek. Ekkor meglehetősen lecsappant az immobil anyagok menynyisége és értéke. A megmaradtak között jelentős a textilfesték-készlet, amely felett az Anilinfesték- és Vegyianyagforgalmi Vállalat diszponál. A festék drága importcikk, s éppen ezért az elosztást központilag végzik. A lenszövőnek csak az a kötelessége, hogy időnként jelentse készletének nagyságát. Nem ez a helyzet a már évek óta porosodó saválló acélcső esetébén, mely hasonlóan behozatalból származik. Ugyan a FERROGLOBUS tud a háromféle méretű csövekről, mégsem sikerült eddig túladni aligalig néhány darabon. így jártak, vagy talán még roszszabbul a felhasználatlanul maradt forrcsövekkel (kazáncső), melyekből mintegy másfél tonnányi áll raktáron. Hiába ajánlgatták fel a legkülönfélébb cégeknek, nem tartott rá igényt senki. A vegyszerfeleslegek értékesítése jobban megy. mivel a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat segítségével legtöbbször hamarosan vásárlót találnak. .4s elfekvő késztetek állandó csökkentése Amint láthatjuk, az újszegedi gyár elfekvő készletei nem alap-, inkább csak segédanyagok. Mégpedig nem is túlzott mennyiségben — bár csupán a nagyobb tételeket soroltuk fel. A vállalat 4,5 millió forint értéket kitevő raktári készlete mellett 200 ezer forint, 4—5 százalék — mégis köteget lesznek ki a vele kapcsolatos iratok. Szerencsére az időről időre felhalmozódó immobil készletek tetemesebb része nem a rossz gazdálkodás következménye. Nem egyszer kénytelenek olyan cikkeket is megvásárolni — koiábbi rendelés alapján —. amelyekre később már nincs szükségük. Ezeknek az elfekvő áruknak mégis meg kell mozdulniok, ha nem előbb, utóbb. Mindenképpen. Mert ilyen nagy raktári készlethez képest 200 ezer forint valóban nem számottevő, de sok gyár sok kis mennyiségű immobilitása már sokra megy. A népgazdaság pedig nem dúskál sem az import, sem a belföldi anyagokban, és tervgazdálkodásunk lényeges feladata az elfekvő készletek állandó csökkentése, egészen a lehetőségek határáig. F. K. Tudományos és társadalmi jelentőségében is hatalmasat fejlődött a szegedi egyetem Érdekes adatok egy kiállításról A Szegedi Tudomány- rnények betakarításához. Az telepítési tervekkel kapcsoegyetem Dugonics téri köz- egyetemi hallgatók részt latban folytatott nagy jeponti épületeben igen gon- vállalnak a fiatalabb gene- lentőségű vizsgálatokat. Az dos és érdekes kiállításon ráció neveléséből is. Példá- egyetem jogászai sok orszászemlélhették a látogatók, ul cst'pón a Bölcsészettudo- gos vonatkozású jogi piobhogy a város e nagy jelen- mányi Karról 34-en, mint léma megoldásához nyújtottóségü felsőoktatási intéz- úttörő-csapatvezetők végez- tak segítséget. Részt vettek menye nek társadalmi munkát. például a közelmúltban hogyan fejlődött 15 év A "ök íokfzo" meSbc- megjelent Polgári Törvényiét csulését, s azt, hogy a la- könyv megalkotásában is. nyok-asszonyok egyenjogú- Az évről évre egyre naAz ízléses tablók, a grafi- sóga nem csupán szóbeszéd gyobb szerephez jutó konok, a fényképek, a tár- ma már. bizonyítja, hogy lókban az intézetek oktatói- , , , , Marxizmus—Leninizmus nak tudományos munkás- » J®*1 haron ..tobb m,nt Tanszék oktatógárdája ságát bizonyító tanulmá- ®'sz«r annyi no tanul je- részt vállal a város lakóinyok képet nyújtottak er- mint 1938-ban. nah politikai neveléséből, föl. A kiállítás szemléltetően Segítséget nyújtanak a A hatalmas fejlődés bizo- bemutatta azt is, hogy az pártoktatási szemináriumok nyitására érdemes megem- egyetemi intézetek sokrétű vezetéséhez, tanítanak a líleni a táblákról leolvasott kapcsolatban állnak a gya- marxista esti egyetemen, s néhány adatot, Mert az, korlati élettel. Az elmúlt többek között a pártnapohogy 1938 óta másfél évtizedben csupán kon, mint előadókat is megaz oktatók száma több a ' Természettudományi Kar ismerheti őket az üzemek mint megháromszorozó- intézetei mintegy munkassaga. A kiállításon bemutatott 30 esetben nyújtottak sc- sok adatból a felsoroltak gitséget a szegedi üze- csak ízelítőül szolgálhatnak, meknek különféle gyártá- Hiszen, ha az egyetem elsi problémák mcgoldasá- mijlt 15 évi fejlődéséről, a hoz. kiállítás egész anyagáról, A Földtani Intézet leg- teJles kepet kívánnánk — —- ,... . ... nyújtani, arra még több lesztése érdekében. A fel- U»>DD a varosi «nacs meg- lappéldány is kevésnek biszabadulás óta történt je- bízásából Szeged mélyebb zonyulna. lentös változást bizonyítja fekvésű területein a város- D. J. még, hogy a hallgatók száma az elmúlt tizenöt év S

okféle egyénből tevődik össze a mi formálódó, újuló társadalmunk. Legtöbben önmaguk előtt is becsületesek tudnak maradni, mások embertársaik szeme láttára is belevetik magukat a bűn sárgödrébe. Ez utóbbiak úgy aránylanak az előbbiekhez, mint a konkoly a búzához, vagyis elenyészően alacsony számot tesznek ki, mégis gondot, bosszúságot, keserűséget okoznak. A kis hiba, az apró, negatív jelenség is bántja a jövő szép épületén munkálkodó tömegeket. Nem csoda tehát, ha állandó beszédtéma közöttük a korrupció elleni küzdelem. Hogyan nyúlhat hozzá valaki közértékekhez? — teszik fel igen sokan a kérdést. A puritán ember ugyanis ezt sohasem képes megérteni, mert tőle idegen a becstelenségnek még a gondolata is. Ha mégis megkísérti esetleg a csalás, vagy éppen a lopás démona — bárki kerülhet ilyen körülmények közé —, akkor undorodva hessenti el magától. Sajnos, akadnak még manapság is olyanok, akiknek nincsenek erkölcsi gátlásaik, akik nem csinálnak lelkiismereti kérdést akár társaik, akár a társadalom megkárosításából. M

egfordultunk Szeged környéki falusi házak tisztaszobáiban, ahol a mestergerenda és a plafon közé végesvégig kétdecis borospoharak voltak glédába felrakva. Amikor érdeklődtünk a köztiszteletben álló házigazdától, hogy miért vásárolt össze ilyen sok üvegholmit, szemlesütve kitérő választ adott. Nem volt nehéz következtetnünk: az ember megiszik a söntésben egy fröccsöt, s utána zsebbe csúsztatja a poharat. Egy másik, gyárban dolgozó falusi lakos különféle kéziszerszámokat adogat el a szomszédainak. "Honnan szerzi?* — kérdezik tőle. • Ahol van belőle elég* — válaszolja, s ravaszul hunyorít hozzá. Sajnos, az új-' ságok is kénytelenek közölni néha olyan híreket, amelyek a társadalmi tulajdon megdott, a tanszékek száma pedig csaknem 20 újabb intézettel gyarapodott, bizonyítja azt is, hogy népi államunk anyagi erőforrásaihoz mérten mindent megtesz az egyetemek fejkárosításáról szólnak, smint kiderül, ezeket nem is mindig a legnehezebb anyagi körülmények között éló emberek követik el. Elszomorító jelenségek ezek. S mivel tapasztalhatók, nem lehet elintézni anynyival, hogy a mi társadalmunkra nem ez a jellemző. Nagyon jól tudjuk, hogy nem ez. Ha azonban mindig csak a jellemző szimpatikus dolgokról folytatnánk kedélyes beszélgetést, akkor a letűnt burzsoá rendszerben gyökerező visszat aszitó szokások nemhogy fogynának, hanem úgy elburjánoznának, mint a dudva. Ha elfogadjuk azt a marxista tanúast, hogy az uralmon lévő polgárság igyekszik a maga képére és természetére átformálni az egész társadalmat, s a tulajdonszerzés érdekében minden eszközt szentesítettnek hirdet, akkor el kell fogadnunk azt is: a dolgozó rétegek közül szintén sokan megfertőződnek, annál is inkább, mivel a farkastórvények nyomása alatt másként csak kfnnal-bajjal képesek boldogulni. A felszabadulás után megszüntettük a kizsákmányolást. A fejekben azonban ottmaradtak a régi szokások, felfogások, s nem a szentkúti Máriának a feladata, hanem a miénk, a kommunistáké elsősorban, hogy átgyúrjuk az embereket a munkásosztály erkölcsi felfogásának megfelelően. N

ehéz ügy — hallatszik innen is, onnan is. S mivel csakugyan sok türelmet, bölcsességet, fáradságot igénylő tevékenység a rossz vágányon haladók nevelése, elég gyakori e téren a passzivitás, a semmittevés. Mert mi szokott történni általában? A rajtakapott hivatali sikkasztót, vagy üzemi "szarkát* a cselekmény súlyosságának megfelelően elítéli a bíróság, s lényegében minden megy tovább a maga útján. Nyilvánvaló, hogy ez vajmi keveset ér. Jóllehet, a bírósági ítéletnek is van közneveié hatása, sőt a mostanában Szegeden is jól működő társadalmi bíróságok is jelentős eredményeÚJ ORSZÁG' SZÜLETETT Április 10. "Budapest újjáéledése* — ezzel a címmel nagy riportban számolt be a Délmagyarország az újjászülető ország újjászülető fővárosának életéről. A cikkíró megjegyezte, hogy Budapest egy hónappal azelőtt még kihalt, megdermedt város volt. Most: mindenütt lüktetett az élet. Az üzletekben már volt élelem, igaz, hogy a feketézők tevékenysége következtében az árak gyorsan emelkedtek. A presszók is megalatt több mint a kétszeresére emelkedett. Különösen örvendetes, hogy a beiratkozott rendes tanulóknak ma már több mint 50 százaléka munkás- vagy parasztszármazású. A képeket nézegetve meggyőződhettünk arról is, hogy az a fiatalság, amely most az egyetemen tanul, összehasonlíthatatlanul más, mint az, amelyik a felszabadulás előtt járt ebbe az intézménybe. Hiszen régen a gyárosok, bankárok, s a régi rendszer más kiváltságos képviselőinek gyermekei nem mentek volna el semmi pénzért szabad idejükben fizikai munkát végezni. A Tudományegyetem mostani hallgatói pedig nemcsak, hogy részt vesznek politechnikai gyakorlati foglalkozásokon, hanem szabad idejükben még arra is vállalkoznak, hogy a Hanságban mocsarakat csapoljanak le, s akár azt is vállalják, hogy a termelőszövetkezeteknek segítséget nyújtsanak a különféle tarTavasz a Bérkert utcában A Bérkert utca Újszegednek az a része, ahol nemigen fordulunk meg mi, ószegediek. Magam is évekkel ezelőtt jártam erre, ezért túnt fel egy és más, melyek mellet az odavalósiak talán közömbösen sétálnak el. Az újszegedi Haladás Tsz-ben volt történetesen dolgom, s meglehetősen hosszú az út odáig. Jobb bíjján új, takaros házakban kezdtem gyönyörködni, mert ilyenek már az utca elején ls szembeötlenek. Az ötödik, hatodik után már számoltam őket: Nini, hát itt egész villasor épül! A tizedik-huszadik új családi ház után a rejtvényfejtők izgalma fogott el. Találgatni kezdtem, vajon hányat U fedezek fel. mire a Haladásba érek. A -rejtvény* megfejtése meglepett. Harminckét olyan házat laláltam, melyről szemmel látható volt: mostanában készült. Sokról még hiányzott a vakolat, dé az ablakok mögött már ízléses függönyök, virágok — vagy, ha történetesen nyitva voltak. takaros otthonok látszottak. Több házat találtam még épülőben — ezeket be sem számoltam az újak közé, mint ahogy az üres telkeken felhalmozott téglarakásokat sem, pedig ezek is leendő családi fészkek lerakását hirdették. Mint a legtöbb ember, magam is úgy vagyok, örülök a mások boldogulásának is. Ezért újságoltam útam végén örömmel egyik arra lakó barátomnak -Képzeld, 32 új házat találtam ebben az egy utcában*. — Nono — mosolyodott el barátom —. nem jól számoltál. A múltkoriban a Bérkert utcai iskolás gyermekek összeírták a felszabadulás óta épült új családi házakat, s hetvenkettőt találtak. Kiderült tehát, rossz rejtvényfejtő vagyok. Dehát a tizenöt év mégiscsak nagy idő. a több éves otthonokat én már öregnek tartottam. Pedig fiatalok, mint az az élet, melyben egész utcasorokat tudnak építeni megtakarított pénzükből, s állami segítséggel a dolgozók. Mert magánházak ezek mind — kivéve az új orvosi rendelőt, s a két helyen is épült új iskolai tantermeket — melyek még mind a Bérkert utca vidám, tavaszi képébe tartoznak. K. B. kezdték működésüket: 12 pengőért lehetett egy valódi babkávéból készült duplát kapni. A közmunkák is szépen haladlak, a szorgalmas munkáskezek sok romot és szemetet eltakarítottak. Az iskolák nagy része megnyílt, az egyetemek pedig április végén kezdték meg a munkát. A fővárosban négy napilap jelent meg és ebben az időben három mozi és négy színház — köztük az Opera — tartott rendszeresen előadásokat. Az érdeklődés ezekben a napokban a nemrég fölszabadított Dunántúl élete felé fordult: a lapok rendszeresen közöltek ezzel kapcsolatos beszámolókat. A szovjet csapatok gyors támadása megakadályozta a németeket abban, hogy a Dunántúlt kirabolják. Az élelmiszerellátás tehát megfelelő volt, sőt egyes helyeken még bizonyos felesleg is jelentkezett. A vasúti pályákon sem esett nagy kár, ezért a közlekedés ls viszonylag hamar megindulhatott. A földeken a tavaszi munka megfelelő ütemben haladt. A tavaszi munkák időbeni elvégzése egyébként a fölszabadult ország egyik legfontosabb problémája lett: az ország Jövő évi kenyerét kellett biztosítani. A kommunista párt vezette az ezzel kapcsolatos munkát, és ahol szükséges volt, társadalmi munkásokat ls igénybevettek. A szegedi MADISZ önkéntes munkabrigádokat szervezett a munkásfiatalok körében, hogy segítsenek a falvakban az ország jövő évi kenyerének biztosításában. ket mutatnak fel, pusztán ilyen eszközökkel merő utópia a burzsoázia fejével gondolkodó emberek átalakítása. A pártszervezetek nagyobb kezdeményezésére lenne szükség. A kommunistákkal az élen intézményessé kellene tenni a szocializmus erkölcsi normáinak ismertetését. A

törvények megsértésére hajlamos emberek még nem szocialista módon gondolkodnak, ök úgy fogják fel. hogy a rendeleteket a -szürke tömeg* számóra bocsátják ki, rájuk ezek nem vonatkoznak. Amikor azután felelősségre voitják őket, hányaveti módon válaszolják: "Ugyan kérem, én váltsam meg a világot? Mások is ezt csinálják, csak több szerencsével*. Kik azok a mások? Kétségkívül azok, akik keresetükhöz viszonyítva feltűnően nagy lábon élnek, költekeznek, csak éppen azt nem tudja senki, hogy miből. Illetve csak a tisztességesen éló emberek nem tudják. Az úgynevezett "életművészek* nagyon is jól értik a módját, hogyan lehet megtollasodni péld&ul egy kereskedelmi vállalatnál, akár 1500 forintos fizetés mellett is, S akik erkölcsi gátlások nélkül úgy élnek a társadalom nyakán, mint az aranka a lucerna törzsén, azok rendszerint meg is találják egymást, cimboraságot kötnek, együtt járnak költekezni, dorbézolni a rendes munkásemberek jogos bosszúságára és felháborodására. Igaz, előbb vagy utóbb valamennyien lelepleződnek az ilyenek, igen nehéz azonban a felderítés, mert úgy egybe vannak fonódva, mint az atommagban a protonok és a neutronok. B

izonyos jelenségek felett nem hunyhatunk szentet. A haraszt aligha zörög önmagától, érdemes tehát figyelemmel kisérni, ha valaki derűre-borúra vásárolja az autót, a bútort, a húzat, jóllehet csak egy kisebb" boltnak a vezetője, annak megfelelő díjazással. Nem baj, ha a nyugati sajtó az "érvényesülés lebéklyózásáról* lármázik is. Hadd lármázzék. A burzsoá rendszerben a harácsolásból szerzett vagyont tekintik érvényesülésnek, nálunk viszont csak a tudás és a becsület egzisztálhat. Az ellenőrzés nem adminisztratív, hanem elsősorban társadalmi, politikai feladat. A francia polgári forradalomban az "ezerszemű nép* megakadályozta a király szökését. Nálunk is csak a közéberség segíthet a meglévő bajokon. Szükséges, hogy a dolgozó emberek nyitott szemmel járjanak, törődjenek egymással, tanítsák, neveljék a könnyelműen gondolkodókat, s akadályozzák meg, hogy elinduljanak a lejtőn. N

egatív jelenségekről beszéltünk ugyan, mégis bátran ki merjük jelenteni: a pártszervezetek és velük vállvetve a tömegszervezetek már szép sikereket könyvelhetnek el az új, a kommunista erkölcs kialakítását, meghonosítását illetően. Szegeden — főként az üzemekben — egyre-másra jönnek létre az úgynevezett becsület-büfék. ahol mindenki pontosan leteszi az általa elvitt étel-ital ellenértékét. Vagy megnézhetjük a takarékbetéteket. Városunkban minden harmadik embernek van pénze a bankban. ami arról tanúskodik, hogy lassan elfogynak az ••ügyeskedésből*, huncutságból és különböző manipulációból éldegélők, ugyanakkor rohamosan szaporodnak a dolgos, előrelátó, tervezgető, takarékoskodó, jómódú állampolgárok. S ha életünknek ezeket a bíztató jelenségeit nézzük, minden okunk megvan a delúlátásra. A felnövekvő ifjú nemzedékünk bizonyára már csak az irodalomból hall majd arról, hogy valaha olyan emberek is éltek Magyarországon. akik nfm tisztelték a társadalmi tulajdont. & L