Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

Vasárnap, lMO. április i. Én a Szegedi Híd vagyok. Egyik lábam a Tisza part­ján. a másik a vízben. Hiába támadnak, s torlód­nak lábamhoz a február vé­gi hajnalokon dühös és ál- ~ nok sziszegéssel a zajló fo­lyó szürke jégtáblái, hiába harsog, zúg és pöröl májpust váró éjszakákban a dagadt víz lábam körül, betontalpam meg se moccan. Hiszen húsz méter mélyen vetettem meg az ősi mederfenók alatt. . ^tf. ­.i-t. -favr A HÍD ÉPÍTŐI KÖZÖTT értelmét. A mederpillér alapozásánál használt keszon akkor Magyarország legnagyobb keszon­ja volt. hidat készítettek ott a régi alkatrészekből. A szegedi híd eme -öceseit*- a Tiszántúlon állították feL Hurják István hangja el­•••••••••••V lágyult, amikor az ö élmé­nyeiről faggattam. — Én ne emlékeznék vissza azokra a napok­ra? — kérdezte szinte önmagától. — Hiszen há­partba, hogy dajkáló városomat sohase lehes sen kettészakítani, úgy, ahogy azt egy szörnyű, fekete éjszakán, 1944. október 3-én emberbőrbe bújt fenevadak tették. Születésem, eddigi életem beleágyazódott ab­ba a korba, amelyet az új élet építése ide­jének nevez majd a történelem. Homlokom, a víztükör fölé magasodó büszke ív, messze hir­Ennél az építésnél az országban akkor még f^^L-^fL köszünhetenv jóformán ismeretlen szabadszerelési módszert E2Ti nadrágszíjat. Takarékoskodtam, ahogy lehetett. a hídépítés es Uí OSI ineuerieni* aiaiu ioformán ismeretlen e^hnrUTereléci m/»l™ri «»•«-, ISJCUCÍ-ICÍU a iuuc9i Acélkarjaim, kezeim belekapaszkodnak a két dKS&Í^JSSS alatt-. Uf?f ^ &Me * irihü h^irv HniUAlA I„I,„„ „ , r . nadracszi lat Takarékoskodtam ahoev lehet relték össze. Kezdetben egy mozgó bakdaruval —, amelynek futópályája a már elhelyezett tartók két külső oldalára szerelt konzolókon nyugodott —, később pedig a 100 tonnás -Ady Endre*- úszódaruval emelték be a súlyos dara­bokat. Ezeik között 50 tonnásak is akadtak. A rossz talajviszonyok, a Tisza medrébe el­helyezett és a szereléshez szükséges segédjár­deli, hogy a felszabadult ember akarata, ér- mok építését is nagyon megnehezítették. A Ti­telme, izmainak ereje helyezett örök kapocsul a folyópartok közé. A háború ezer sebétói vérzett még az ország, mikor az újjáépítési meghirdető kommunisták kimondták: legyen új híd a Tiszán! Talán még nem látták akkor elég tisztán az sza a hídnál akkor 12 méter mély volt. A se­gédjármok cölöpéit a mederfejléktől számított 23 méteres mélységre kellett leverni. Mivel Ma­gyarországon ilyen hosszú facölöpöket nem ta­láltak, acélcső cölöpöket használtak. A csöve­ket mindig meg kellett hosszabbítani. Egv engem rajzoló és megszerkesztő mérnökök, ho- újabb csövet hegesztettek a már levert cölöp­gyan bontakozik jövőjük az új országban, de részhez. A hosszú cölöpöket viszont a víz alatt a jobb élet felpiro6ló hitével telve, merészre keresztben, egy-máshoz is oda kellett erősíteni, és biztosra tervezlek. Azzal az elszántsággal. Ezt az -andrásolás—t, búvárok végezték el, amellyel a régi, szörnyű világ burkát feszítet- akiknek munkája nem volt éppen veszélytelen, ték szét, azzal a töretlen hittel és öntudattal Az igazán kényes munkára a merevítő ív építettek szilárdra, elemekkel es idővel dacoló- szerelésének befejezésekor került sor. Bizonyá­nak a munkásosztály fiai Egy egész ország fogott össze városommal, hogy megszülethessek. Özd és Diósgyőr kohá­szai, hengerészei készítették az acéllemezt a 2600 tonnás testemhez. Dunántúl üzemeiben égették pilléreim betonjának cementjét. A sze­ra emlékeznek a szegediek, hogy az ívet a Ti­sza két partján egyszerre, a rnederközép felé haladva építették. Mielőtt a két rész összeért volna, körülbelül méternyi részt kihagytak. Eb­be a nyílásba azután hidraulikus préseket rak­ták és az ívekre Szeged és Újszeged felé, víz­gedi keszonmunkás, a Borsod megyei kőfaragó szintes irányba nyomást gyakoroltak. Amikor alapozta, rakta pilléreimet és a dunai hídesa- hatalma? erővel szétfeszítették az ívet. akkor lak hősei: a budapesti MÁVAG szegecselői, szerelői, búvárok, betonozok, a híres "Ady helyezkedett el a híd véglegesen a helyére, a pillérekre. Ezután került sor a hiányzó rész, Endre uszódaru kapitánya, gépészei jöttek el illetve a teljes híd összeszegecselésére. Ezt a ide a Tisza partjára, hogy példátlanul rövid idő, alig másfél év alatt , megépülhessek. Azt mondják, nem volt akkor Szegeden, aki ne fordult volna .meg a Tisza partján hetente többször is, hogy lesse, nézze, hogyan készü­lök. épülök. Szeged, a hídépítés utolsó hónap­jaiban, itt, a Tisza kő-mellvédjétöl nézve ta­nulta, ismerte meg, milyen a tervgazdálkodás rendszerezettsége, szervezettsége és milyen a nagyüzemi munkás, a vasas, az építő szívóssága es lendülete. Itt, születésem Idején tartóimon lobogott fel Igazán a munkásöntuóat szította munkaver­seny lángja. Az egymással versenyző szögecselő­brigádok szerszámai az új világ indulójának ritmusát dübörögték, akkor még vöröslő ívem alatt. Szakértelemből, ügyességből vizsgáztak velem itt Szegeden is azok a hídszerelök. akik Európa más részein is pompás hidak építésével életükben, többször készítették el remekét mes­terségüknek. 0. ragyogó tavasz és csodálatos ősz a Tisaa partján, születésem, építésem ideje! Erről em­lékezem én, a Szegedi Híd, a hároméves terv legizmosabb szegedi gyermeke. És rólatok hidá­szok! Megvagytok-e még? Merre készteti az élettelen anyagot az emberek szolgálatára az acélnál erősebb izmotok? Hol, melyik folyam nyakára helyeztek lámpák gyöngysorából a bár­sonyos éjszakába csillogó híd-ékszert... ? Él-e szívetekben valami emlék az én tavaszomból és az én őszömből? Csendül-e bennetek valami nehéz feladatot hajszál pontosan az előzetes számitások, a tervek szerint sikerült végrehaj­tani. .. Takács Lajos a szegecselök csoportvezetője és a MAVAG főbizalmija volt a szegedi hídépí­tésen. Több szegedi üzemben is megfordult annak idején. Azonkívül a hídépítés napjainak egyszerű krónikása, az újságíró is számtalan­szor Takács személyében mutatta be a hidász alakját olvasóinak. Ott láttuk a hídépítés évé­nek május elsejéén az ünneplő menetben, a vörös felső trikóban felvonuló 120 hidász élén. Takács Lajos a hidászok helyett a szegediek­ről beszélt. Emlékszik, milyen testvéri módon fogadták őket az újszegedi, akkor még Magyar Kender- és Lenfonó néven ismert üzemben a textilmunkások egy-egy baráti találkozóin, ame­lyet már azért sem felejt el, mert egy ilyen alkalommal hallotta első ízben az újszegediek énekkarától a "Drága föld, szülőhazámnak föld­je** dalt. A Város vezetői mennyire segítették a hídmunkátokat, ha történetesen fennakadás volt az élelmezésben. A szakszervezetek, az ak­kori szegedi szakmaközi bizottság is mindent megtett értük. Igazi elvtársi kapcsolat alakult ki a szegedi vezető pártszervek és a budapesti hidászok között, akik maguk is részt vettek a Térrriészetesen politikai nevelő munkában Szegeden ... És a lakosság maga is dédelgette őket. A sze­gedi oldalon, az akkori Rudolf téren több kocs­ina volt. Az egyik kocsmáros felajánlotta, egy hordó sört ad annak, aki elsőnek vállalkozik És a másfél év alatt annyi pénzt tettem félre, hogy idehaza vehettem magamnak egy szerény kis házat... * Több mint tíz év telt et a szegedi híd ünne­pélyes átadása, 1948. november 21 óta. De a törzsgárda, az acélmag a MÁVAG hidászok legtöbbje még együtt van. Azóta felépült töb­bek között a Déli összekötő hid, a bajai Duna­híd, és felépült messze Egyiptomban, a .Níluson a heluani híd. Fekete János mérnök, Takács Lajos, Kiszely József, Hurják, Illés, Vidéki, Gyulai és a MÁVAG többi -szegedi" dolgozója ugyanúgy iparkodott az azóta eltelt időkben, mint itt nálunk. Nem volt mindég zökkenőmentes a munka és az élet az eltelt tíz esztendőben. Több hi­dász keserűen emlékezik a -cikk-cakk—politika idejére, amikor Nagy Imréék máról holnapra meg akarták változtatni az ipar szerkezetét és minden átmenet nélkül, jóformán az egész ne­hézipart leállították, többek között a MÁVAG­ot is. — Gyártsanak lókapákat — tanácsolta valamelyik parlagi közgazdász, a milliós érté­keket produkáló, évtizedes és világszerte mél­tányolt gyártási és szerelési tapasztalatokkal rendelkező MÁVAG hídgyárnak. A vezetők és a munkások egyaránt elképedve hallgatták ezt a javaslatot, amelynek megvalósítása a hírne­ves magyar hídgyártás halálét jelentette volna. Azóta már eltelt néhány év és jó vágányon siklik politikánk. Már kialakult a helyes arány a nehézipar és a könnyűipar között. Az utolsó néhány év igazolta, hogy van létjogosultsága és jövője is a MÁVAG hídüzemének. Nem kell az egyéni gazdálkodás alátámasztására szánt kis lókapák gyártására pazarolnia szaktudását az olyan műszaki gárdának és szakmunkás-cso­portnak, amely egy heluani hidat épített meg. Nemcsak a MÁVAG nőtt — a Ganz gyárral való egyesülése folytán — hatalmas üzemmé, visszhang, ha meghalljátok dajkáló édes váró- arra, hogy átgurítja a hordót az új hídon. Alig­som nevét? Ma, az új világ születése és az én fogantatá­som napján, ma rólatok álmodom: a vas és az acél, a 'kő és a beton formálóiról és meste­reiről. * És az újságíró elinduít a hidászok közé, Bu­dapestre. hbgy összeért a főtartó a meder felett, úgy­szólván egy szál pallón gurította át a jókedvű és bátor hidász a hordót, amelynek tartalmát közösen itták meg, természetesen a szegediek egészségére. A hídavatás felejthetetlen percei .. * Hatalmas épület a Ganz—MÁVAG hídosztá­lyának szerelő csarnoka. Forrt, pezsgett az Az azóta méreteiben is igazi, nagyüzemmé élet a délutáni műszak kezdetén, oUjártamkor. egyesült Ganz—MÁVAG hídosztálya vezetőjé­nek, Váradi Imrének szobájában és künn az üzemben, a hídműhely óriási csarnokában ta­lálkoztam ismét, több mint tíz év után először azokkal a mérnökökkel, munkásokkal, akik részt vettek a szegedi közúti híd, a népi de­mokrácia egyik legjelentősebb szegedi létesít­ményének építésében. Fekete János mérnök volt akkor a szegedi híd építésvezetője. Vele beszéltem először. Visszaemlékezéseiben elmondta, hogy miiven izgalmas műszaki feladat volt ez a hídépítés. A 147 méter fesztávolságú mederhíd legnagyobb áthidalása a Tiszán. Már a mederpillér készí­tése is alaposan igénybe vette az építők szak­Azok a hidászok, akik részt vettek a szegedi hid építésén, mégis találtak alkalmat, hogy egy negyedórát elbeszélgessenek velem azokról a régi napokról. Érdekes véletlen: pár lépésnyire attól a helytől, ahol már az algyői hídhoz ké­szülő részeket tárolják. Kiszely József a szállítási csoport vezetője volt a .szegedi hfd építésénél. Gyulai István ak­kor még bérelszámoló volt. az itteni munkán. Hurják István előrajzoló. Illés Ferenc lakatos volt. Vidéki István szintén. Mindegyik tud valami érdekeset és újat mon­dani erről az időről. Illés Ferenc, Vidéki Ist­ván például arról beszélt, hogy kis hídgyárat sen és barátságból.. állítottak fel a Torontál téren. Három kisebb de vele nőttek az emberek, a hidászok is. A feladatok végrehajtása során és a népi demok­rácia nyújtotta lehetőségek nyomán felnőtt eb­ben a gyárban egy új, tehetséges műszaki gár­da is, amelynek soraiban ott vannak azok a fizikai munkások, akik először a budapesti, majd a szegedi, s az utána következő hídesaták hősei voltak. Ezek azóta felsőfokú és középfokú műszaki képesítést, mérnöki oklevelet szereztek és vezető beosztásbíui dolgoznak. Váradi Imre lakatos — aki a szegedi híd építése korában gyártásvezető volt —. ma már mérnök és a Ganz—MÁVAG hídosztályának vezetője. Takács Lajos, az egykori csoportvezető, ma Váradi he­lyét tölti be és a hídműhely gyártásvezetője. Gyulai Ferenc —, aki a szegedi híd építésénél még mint említettem, bérelszámoló volt —, ugyancsak eliregezte a műegyetemet és mérnök. a hídműhelvben. A MÁVAG­nak, illetve a hid osztálynak külön részlege van a Boráros téren. Ennek vezetője Kiszely József, az egykori szállítási csoportvezető. Hurják Ist­ván technikusi képesítést nyert. Ugy mellesleg említette, hogy most adta el régi házát és he­lyette új, tágasabb otthona lesz. Illés Ferenc lakatos pedig művezető, s így sorolhatnám a példákat. * Egy-két ember hiányzik a MÁVAG akkori -szegedi" kollektívájából. Nagy Sándor, a híres szerelőcsoportvezető például azóta már jol megérdemelt nyugdíját élvezi. A -zöm- azonban' dolgozik keményen és ké­szül újabb, nagy feladatokra. Fekete János mér­nök arról beszélt, hogy pályafutása csúcspont­pontját jelenti majd az a nagy munka, amely­re most a MÁVAG hfdüzemében, mérnökö'­technikusok, lakatosok, szerelők, szállítók egy­aránt npkigyűrkóznek. Ez pedig az új budapesti Erzsébet h'd, amely az ország első kábelhídja lesz. Az új hídnak szebbnek, korszerűbbnek, merészebbnek kell lennie a réginél, méltó az új tavaszát élő Budapesthez, méltó izmosodó szocialista iparunkhoz. — Addig is megcsináljuk maguknak, csong­rádiaknak az algyői hidat is — kacsintott rám Takács Lajos — Ugy MÁVAG-módra, szíve­cVidám érák a kende.rl<m&yyáfi klukjúlxan A Szegedi Kenderfonó­gyárban közkedvelt, sűrűn látogatott hely a KlSZ-khíb. Esténként hetven—nyolcvan fiatal fordul meg itt, de néha száznál is több. Nem is csoda: jól szórakoznak, vagy pedig hasznos tanulás­sal töltik el az időt. Köz­kedveltek a televízió szín­ház- is mozielőadásai, nem. is szólva a sportközvetítés­ről, amikor alig fémek a két teremben. Vasárnap dél­utánonként a KlSZ-alapszer­vezetek rendesnek klubdél­utánokat. Eljönnek ezekre még az ifjú házaspárok is, mert jól töltik az időt. Szel­lemi öttusa, irodalmi elő­adások és egyéb rendezví- * nyek teszik kellemessé a délutánt, mely azután tánc­cal fejeződik be. Gyakran tanulásra is sor kerül a klubban. Itt tartják a -Szakma ifjú mestere­tanfolyamot, hiszen ezért a címért sok fiatal verseng a gyárban. Itt folyik az Ifjú technikusok továbbképzése is. amikor egy-egy szakkér­désről tart valamelyikük elő­adást. amit a többiek meg­bírálnak, illetve megvitat­nak. Máskor az asztaliteni­szezők veszik birtokukba a klubot és parázs versenye­ket rendeznek, vagy éppen a szavalók mérik össze a tudásukat. A klub program­jában szerepel a veteránok és ifjúmunkások baráti ta­lálkozója és eszmecseréje is. A becsületbüfében sör, bam­bi, csokoládé és egyebek várják a fiatalokat. Minden­ki kiszolgálja magát, belete­szi a fizetendő összeget a kasszába, kiveszi a visszajá­ró pénzt. És hiány még nem volt... NÉMETH LAJOS Vonat fékezés — fényjelzéssel Leningrádban automata fékberendezést szerkesztet­tek a vasúti közlekedés szá­mára. A fényjelzés segítsé­gével működő berendezés 20—30 centiméteres ponttos­sággal állít meg egy órán­ként 5o kilométeres sebes­séggel haladó vonatot. Az automata fékberendezéshez főleg félvezetőket használ­nak fel. Az első ilyen be­rendezést egy leningrádi földalatti állomáson szerelik fel. ÁAAAÁÁAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA AAAAMAAAÁÁÁÁÁAAAAÁÁAAAÁAAAAÁÁAAAAAÁAAAAAA^AÁAAé Néhány évvel ezelőtt még szántőröld terület el a Dunai Vasmű helyén. Azóta roha Jól illeszkedik a Rerrich Béla tér hangulatába a Béko-épület amely egyik legnar mosan iparosodo országunk egyik büszkeségévé vált a hatalmas gyár, A képen: gyobb, a felszabadulás után épült tudományos és oktatási létesítménye Szegednek (észlet a nagyolvasztóból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom