Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

3 Vasárnap, 1960. április 24. 3 Éljen a szocialista tábor országainak lestvéri egysége! BRIGÁDOK A JUTAGYÁRBAN R tudás: botáuguíásuukat szolgálfa Elvtársi segítség a hibák kijavításához Lapunk munkatársa, a szakszervezetek megyei tanácsának funkcionáriusavaj, lioffmann Mártonnal, valamint Erdélyi Károlynéval, a textiles szakszervezet területi bizottságának tagjával meglátogatta a Szegedi Jutagyárat, Hogy megvizsgálja a szocialista brigádmozgalom ottani helyzetét. Erről számolunk be az alábbiakban. Május elsején értékelik a brigádok munkáját a jutagyárban, ekkor telik le ugyanis a hathónapos várakozási idö. A nyilvántartás szerint tizenkilenc brigád küzd jelenleg a szocialista címért, tizennégy a fonodában, öt pedig a szövődében. A fonodái brigádok jobbára két tagból állnak, s amint Nagygyörgy Imre párttitkár és Hinek Józsefné, a szakszervezeti bizottság titkára szavaiból rövidesen kiderül, gyakorlatban nem is léteznek. Hogy miért nem, erre látszólag egyszerű a felelet. A fonodái ugyanis állandóan bővítik, s emiatt álszervezés átszervezést ért az üzemben. Talán egyetlen pár sincs ma már együtt azokból, akik tavaly brigadba -tömörültek*. Az egyik hioa ez. A másik — amire Hoffmann elvtárs nyomban rávilágított —, hogy két ember még nem brigád, s az ilyen fajta szervezés nem egyéb a statisztika kielégítésénél. Nem vitás, hogy a gyár vezetői igyekeztek a mozgalmat elterjeszteni a fonodában, ilyen körülmények között azonban nem verhetett gyökeret. Halyas és helytelen p vonósok Sokkal jobban — mond- 1 hatni jól — sikerült a szer- I vezés a szövődében, ahol ot < brigád jött. Jétre. A szövődéi munkacsapatok öt-öt tagja azóta ls együtt dolgozik. együtt versenyez, söt közülük talán kettő el is érte az elmúlt fél év alatt a szocialista szintet. Ennek eldöntése a termelési tanácskozást illeti. Ar.nyi azonban bizonyos, hogy akar Tóth Sándorné és Juhász1 Irén, akár Kereki Albertné, i Széli Sándorné, vagy ' Koszó Erzsébet brigádjainak ered- 1 menyét kísérjük figyelemmel, megállapítható a fokozatos és állandó fejlődés. Kétségtelen, hogy a jutagvéri szocialista brigádmozgalomnak vannak helyes, de vannak helytelen vonósai is. A vizsgálódás igyekezett felderíteni a hibák okait, és elvtársi légkörben megbeszélni azokat a vállalat illetékeseivel. Annak idején — hogy. hogynem — csak ifjúsági brigádok alakultak az üzem: ben. A szakszervezeti bizottság csupán támogatást nyújtott az ifjúsági szövetségnek, de nem állt a szervezés élére. Tévedés ne essék, nem a fiatalokból álló brigádok létezését rójuk fel, hanem azt. hogy az idősebb dolgozók kimaradtak a szervezésből Pedig a tapasztalt, regi munkások is szívesen lennének brigádtagok. Ez a véleménye Ocskó Antalnénak is. a többszörösen kitüntetett szövőnőnek Másik hiba a feltételek kidolgozásában keresendő. A brigádvállalások meglehetősen magas és — ami nagyobb baj — egységesen öt százalékos termelésemelési állapítottak meg. A verseny nyilvánosságé Nem megnyugtató módon oldották meg a versenynyilvánosság biztosítását sem. Az üzemben minden dolgozó egyéni versenyben van, s havonta értékelik az eredményeket, amelyek azután jninden üzemrészben táblára kerülnek TT-b szövödel gép felett leolvasható az előző műszakban elért teljesítmény is. Az egyéni verseny nyilvánossága tehát jó, a kollektív versenyforma publikálása azonban teljes egészében hiányzik. A megkérdezett három brigádvezetó közül kettőnek fogalma sem volt arról, hogy miként is áll brigádja a szocialista címért folytatott versenyben. A harmadik munkásnö válaszát sem lehet kielégítőnek nevezni. Mint már említettük, a jutában május elsejével lezárul a brigádverseny első szakasza. Ekkor kerül nyilvánosságra, hogy melyik brigád érte el, s melyik nem a szocialista szintet. Elérkezik a legjobb alkalom, hogy körültekintő pontossággal elkészítsék az új feltételeket. Javaslatok a moigalom fellendítésére Az úi szakasszal szinte önmagától megszűnnek az eddig is csak papíron élő kéttagú fonodái brigádok. A vizsgálat megállapította —s ezzel is egyetértettek a jutagyáriak —. hogy a fonoda törzsgijdájból lehel, majd úi brigádokat szervezni, valamint lehetséges szervezni brigádokat mind a fonoda, mind pedig a szövődé idősebb dolgozóiból is. A munkacsapatok megalakítása és a helyes feltételek megteremtése a szocialista brigádmozgalom fellendülésének csak alapját képezi. Nagyon fontos, hogy a brigádok jó teljesítményt érjenek el, minőségi munkát adjanak, részt vegyenek a politikai és szakmai tanfolyamokon, igyekezzenek kollektív életet élni, mindezt azonban mérni is szükséges, sőt az értékelést a nyilvánosság elé kell tárni. Ennek egyik módja az üzemi híradó és a versenytáblák felhasználása, a másik — amint Hoffmann elvtárs megjegyezte — az állandó kapcsolat kiépítése a brigádok és a vállalat között. Az SZMT határozatban is leszögezte már, hogy helyesnek tartja, ha a szakszervezeti bizottságok tagjai és az üzem gazdasági vezetői havonta értekeznek a szocialista brigádokkal. Levonták a tanulságokat Az a néhány hiányosság, ami a jutaárugyár brigádmozgalmában még fellelhető, ha nem is egykönnyen, de szívós munkával kiküszöbölhető. Ezek a hibák ugyanis nem a mozgalom fontosságának lebecsüléséből, vagy a lelkesedés hiányából erednek, hanem csupán tapasztalatlanságból. Az elmúlt hónapokban a párt, a szakszervezet és a gyár vezetői is érezték, hogy nem megy úgy minden e tekintetben, ahogy kellene. A tanulságokat le is vonták. Erre utal, hogy — az irodában összeülve — Eárkányj Ferencné, valamint az igazgató, a párttitkár és a szakszervezeti bizottság titkára teljes egyetértésben állapodott meg a tennivalókról az elvtársi segítséget nyújtó SZMT-funkcionáriusokkal és a Délmagyarország munkatársával. F. K. Május 18-án kezdődnek az érettségi vizsgák Még két hét és véget ér a Gimnáziumok- IV. osztályaiban a tanítás. A tanítás május 7-rg tart, utána május 9-én, 10-én és 11-én az öszszefoglalókat tartják. Magyar nyelvből és irodalomból az érettségi írásbeli vizsgák május 18-án lesznek, matematikából május 19-én, orosz nyelvből és irodalomból május 20-án. A szóbeli vizsgákra június 1 és 30 között kerül sor. A közgazdasági, az ipari és a mezőgazdasági technikumok az írásbeli képesítő vizsgákat a Művelődésügyi Minisztérium, illetve a szaktárcák utasítása szerinti időpontban tartják meg. Nem mai megállapítás hogy egy nbp 6rt6k6t> ' teremtő erejét lényegesen növeli műveltségbeli állapota. Ez a tény a XX. század második felében különös jelentőségű, hiszen szemünk előtt — és a mi szellemi és fizikai munkánk által — forr, rohan a tudomány, a technika új, eddig járatlan, ismeretlen utakra. S ebben a világméretekben meggyorsult általános szellemi fejlődésben megvan a mi szerepünk és jövőnk. Különösen azért érdemes hangsúlyozni ezt, mert mi abban a világrendszerben foglalunk I helyet, amelyik lendítŐje, ve! zériője az általános gazdasági, tudományos, kulturális, ! technikai fellendülésnek. Ebből a szempontból az emberi értelem termékének csúcsa, hogy a Holdra indul a Föld lakója. Dc cz a csúcs holnap már egy újabb csúcs mögé szorul, amit szintén az [ emberi elme állít föl. Nem I csodálatosan nagy dolog. | hogy beteg szív helyébe 1 egészséges szívet tesznek? ! Nem csodalatos, hogy a római olimpiai stadionban rúgják a labdát és televízión keresztül az ember éppen úgy látja, élvezi a játékot, mintha személyesen ott ülne? Nem csodálatos, hogy aki délelőtt tíz órakor repülőgépre ül Eudapesten, két órával később Moszkvában van? Mind e "csodákat* az alkotó ember szorgalma és zsenije teremti meg. Dc a tudomány csúcsai csak szilárd alapból nőhetnek ki, s teremthetnek még elérhetedennek látszó csúcsokat. S ez a szilárd alap: a tömegek műveltségbeli állapota. Ezt az alapot kell rendszeresen szélesíteni és egyre magasabb szintre emelni. A tudásvágyig: séglete a mi népünknek, s ennek ezer és ezer jele, bizonyítéka van. A nyolc általános iskola elvégzését ma úgyszólván minden szülő megköveteli a gyerekétől. (Persze akadnak még, akik nem jutottak el eddig sem). Gondos, előrelátó szülők a Társadalmi munka az Ingatlankezelő Vállalat házaiban A vállalai anyagot ad a szükséges javításokhoz Számtalan éle, csípős csattanójú tréfa porzott már az ingatlankezelő vállalatok hátán, s az is igaz, hogy sokszor nem minden ok nélkül. Panaszok körüli huzavonák, beázott lakások, rongált tetők, repedezett falak bizonyítják ezt. De most ostorcsattogtatás helyett hadd hívjuk föl a figyelmet a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat jól bevált, követésre méltó kezdeményezésére, azzal a megjegyzéssel, hogy érdemes volna ezt a kezdeményezést a társadalmi munka újabb lehetőségeinek fölkutatásával kibővíteni. Hiszen a hatalmas méretű építkezések, a városfejlesztés rendkívül erős üteme igénybe veszi a város szinte minden ilyen célra fordítható anyagi eszközét, s bizony a már meglevő házak, épületek fölújítására, karbantartására nem tudnak az eddiginél nagyobb összeget fordítani. Az Ingatlankezelőhöz tartozik a szegedi lakóházak jelentős hányada. E házak lakói sokáig az Ingatlankezelő Vállalattól várták minden apró-cseprő javítás, karbantartó munka elvégzését a vállalat természetesen ilyen túlzott igényeknek képtelen volt eleget tenni, j s legtöbbször emiatt támadtak súrlódások a lakók és a vállalat között. Már az elmúlt években előfordult, hogy egy-egy lakó vállalta, hogy maga elvégzi társadalmi munkaképpen a lakásjavítást és karbantartást és csak anyagot kért a vállalattól. A Szegedi Ingatlankezelő minden esetben örömmel fogadta ezeket a kezdeményezéseket, s ennek köszönhető, hogy a múlt esztendőben máirendszeressé vált a lakásjavítások ilyen formában való elvégzése. A múlt évben összesen 311 alkalommal adtak ki így építőanyagot a vállalat kezelésében levő házak lakóinak, & ebben az esztendőben az elmúlt három hónap alatt már újabb 54 — lakását tatarozni szándékozó — bérlő fordult ilyen módon építőanyagért a vállalathoz. Ezek között a javító, karbantartó munkák között vannak egészen kis méretűek is — például ajtók festése, meszelés — de vannak egészen komoly lakásjavító munkák is. A Jókai utca 11. számú ház lakói például nagyobb tetőjavítást végeznek el társadalmi munkában. amihez 50 folyóméter lécet és 180 szalagcserepet használnak fel. A Lenin körút 19. számú házban konyhakövezéshez kértek 300 bontástéglát. Ugyancsak konyhát köveznek az Árva utca 31. számú házban is 250 bontástéglával társadalmi munkában. A javítómunkáit ilyen jellegű elvégzése mindkét fé) szántára előnyös. A vállalat válláról leveszi a ránehezedő terhek egy részét, a lakásbérlő pedig olcsóbban elvégezheti vagy elvégeztetheti így a szükséges javítómunkákat. Van a társadalmi munkának másik, gyakrabban előforduló formája is. Azoknál a házaknál, ahol. vízbekötést végeznek, a lakók rendszerint vállalják, hogy társadalmi munkában elvégzik a vízvezeték lefektetéséhez árok kiásását. Ez szintén jelentős idő- és muftkaerőmegtakarítást eredményez. Természetesen volna lehetőség a társadalmi munka további alkalmazására más területeken is. Kószó József vállalatvezető elmondta, hogy az Ingatlankezelőhöz tartozó belvárosi házak Jakóit nagyon nehéz ilyen társadalmi munkák elvégzésére mozgósítani. Ugy gondoljuk, azért itt is lehetne eredményeket elérni. Emlékezzünk csak a -Virágos Szegedért* mozgalom eredményeire! Természetesen nagyon sok múlik itt a lakók emberségén és a kölcsönös megértésen. középiskolák kapuin igyekeznek bejuttatni gyerekeiket. S tízezrével akadnak egyetemekre kívánkozó fiatalok. A sok közül ez az egyik legelevenebb megnyilatkozása annak, hogy csakis tudassak eddig nem látott széles körben igényelt tudással boldogul a mi nemzetünk. S ezt fejezi ki az is. hogy hazánkban ezrével akadnak olyanok, akik a munka mellett életük delén ülnek be a különböző iskolák padjaiba, — hajtja őket a tudásvágy. Az is közismert, hogy a munkáshatalom horribilis pénzösszegeket fordít a gyerekek és tanulni vágyó felnőttek tudásvágyának kielégítésére. E tekintetben is megegyezik a tömegek és a kormány véleménye, érdeke. Most, amikor a tanulás össznépi üggyé kezd válni, egészséges nemzeti mozgalommá, hamarább szembetűnnek a hibák e heroikus nagy munkája. Néhányat megemlítek: Az egyik, hogy az egyetemek esti és levelező tagozatán tanuló felnőttek száma kevés, és a tanulók szervezése, valamint a tanulmányi színvonal is kifogásolható." Pedig állami és gazdasági funkcionáriusaink egyetemi műveltség nélkül alacsonyabb színvonalon szolgálják azt az. ügyet, melyet rájuk bízott a társadalom. Most a kormány lényegesen megjavította a felnőttek egyetemi tanulmányai elvégzéséhez szükséges feltételeket. Szabadságidő növelésével, tanulmányi segítséggel, egyetemi jegyzetekkel, megfelelő tanári kar beállításával, s nem utolsósorban a követelmények emelésével. A különb; -,ő vezető beosztásban dolgozó embereken a sor; — megyénkből minél többen jelentkezzenek egyetemekre. Üzemek, vállalatok, intézmények vezetői és pártszervezeteink segítsék a jelentkezést, a kezdeti lépések bizonytalanságában álljanak a tanuló emberek mellé. Hagyjanak fel a kózöml ősséggel és a helyenként található elzárkózással, mert ez szöges ellentétben áll a mi rendszerünk érdekeivel. Megyénkben még nem kielégítő az állami ösztöndijial egyetemeken tanuló fiatalok száma. S itt sem a tanulási kedv hiányáról van szó. Az egyik baj az, hogy üzemeinkben, intézményeinkben, állami gazdaságainkban nem ismerik az állami ösztöndíjakról szóló rendeletet a munkások, a fiatalok. A másik baj, hogy az említett helyeken nen-i teremtettek megfelelő mértékben ösztöndíj-alapot, pedig erre megvan a törvényes lehetőség, csak élni kell vele. Miért ne oldhatnák meg vállalataink, intézményeink, hogy szakember utánpótlásuk jelentős hanyadát maguk biztosítsák? A napokban "1 pártbizottság ülése — mely a megye iparának kérdéseivel foglalkozott —, jogosan állapította meg, hogy az ipar vezetésében kevés a diplomával rendelkező személy, sőt még technikusi végzettségű szakemberekből is hiánnyal számol a megye ipara. A termelő munkában kiváló, megfelelő felkészültségű fiatalokat, ifiű szakmunkásokat, műszaki tisztviselőket küldjenek egyetemekre. A termelőszövetkezetek — anyagi erejükhöz mérten — < taníttassanak agronómusokat, mezőgazdasági mérnököket. s a hároméves tanfolyamon mérlegképes könyvelőket. Most a tavasz folyamán pártszervezeteink nézzék meg ezeket a kérdéseket a gazdasági vezetőkkel közö—•n °s segítsék kedvező megoldásukat. hogy az ősszel 'ó egvetemi évadban már sokkal több ösztöndíjas tanuló üljön az órákon, mint jelenleg. Nem közömbös számunkra az sem, hogy hány kétkezi munkás és parasztember gyereke tanul az egyetemeken. Nem csinálunk titkot abból, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítunk e kticésre, mert ebben kifejezést nyer — többek közölt —. hogy a munkás így is részese, tevőleges részese a legkomplikáltabb tudományoknak. S az sem mellőzendő, hogy a munkás-paraszt hatalom szempontjából ez egy lényeges kérdés. Természetesen itt nem arról van szó. hogy más társadalmi kategóriák gyerekeinek n rovására történik valamiféle előny biztosítás; csak a nelyes arányok betartására ügyelünk e kérdésnél is. Ez pedig jogos és kötelező is. S még csak arról sincs szó, hogy valamiféle színvonalbeli engedmények útján biztosítsuk a helyes arányt. Van éppen elég sok kiváló eredményű középiskolai végzős, akinek üzemi munkás, termelőszövetkezeti gazda a családja. De az is igaz, hogy ezek között akadnak olyanok — nem is kevesen —, akik Ileállnak a középiskola elvégzése után kenyérkereső munkára Nem akarnak tovább tanulni. Középiskolai tanárok és az iskolai pártszervezetek ne hunyjanak szemet ilyen jelenségek felelt. de üzemi és tsz pártszervezeteink se. Az utóbbi tíz-tizenkét esztendőben erőteljes iparfejlesztési politikánk megkívánta — és ma is megkívánja — az ipari szakember-képzés fejlesztését. Ez helyes volt és helyes marad a jövőben is. De az nem helyes, hogy ez a szemlélet diákok és a szülők kórében — nem is szórványosan — olyan következtetésekre vezetett, mintha az ipari és mezőgazdasági szakember-képzés háttérbe s"v ritaná és másodlagossá 'enné hazánkban például a humántudományokat Ez olyan naivitás, hogy nem szorul különösebb cáfolatra. Mégis érdemes megemlíteni azt az indokolatlan eltolódást, ami technikumok és gimnáziumok között végbemegy. Mert ebben az eltolódárban az is benne van, hogy a technikusi végzettség jelenti a hallgatónál az adott tudomány maximumát. Pedig az ipari tudományokban a technikusi végzettség nem pótolja és nem helyettesíti az egyetemi végzettséget. Megkérdeztem néhánygimnazistától: milyen pálvara készülnek? Kettő kivételével, orvosi és gyógyszerészi fakultást választottak. Ennek a beszélgetésnek olyan színezete volt, hogy a gimnázium — egy kicsit — csak az orvosi és gvógyszerészi pálya "elóiskolája*. Pedig ez nem igaz. Ezen a helyzeten is változtatni kell a következő tanévig. A gimnáziumi végzettség nagyob becsületet érdemel, s ezt szülőkkel, általános iskolásokkal kell megértetni a tanév befejezése előtt. Visszatérve arra a megállapításra, hogy egv nép értékét, teremtő ereiét lényegesen növeli a műveltségbeli állapot — elmondhatjuk, hogy nálunk az elmúlt másfél évtized e tekintetben roppant nagy változásokat hozott. A munkásparaszt halalom tisztában volt azzal, hogy a tudománv csúcsai csak szilárd, alapból nőhetnek ki, s teremthetnek még elérhetetlennek látszó csúcsokat. S ez a szilárd alap: a tömegek műveltségbeli állapota. Ezt az alanot kell továbbfejleszteni, elhárítva a felsorolt, sokszor figyelmetlenségből, hanyagságból, nemtörődömségből származó akadályokat, melyek hátráltatják gyorsabb előrehaladásukat. sombor jános