Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

5 Csütörtök, 1960. április 117. Q másik otcl i(ról.., A pincér, a lakáshivatali dolgozó, a házfelügyelő véleménye Olyan embereknek adjuk át a szót, akiknek munkája, magatartása nap mint nap a bírálat kereszttüzében áll. A gyakran szidott pincér, a "veszekedés* házmester és a szívtelennek titulált lakáshivatali előadó mondják el most véleményű ket a "túlsó oldalról*, azaz rólunk, akik jogosan, vagy jogtalanul, legtöbbször csak a hibáit látjuk ezeknek a társadalom szempontjából fontos munkát végző embereknek. fhiudig a iMtcLéfttek var ig.ua. ? — Nagyon sok panasz hangzott el és közülük sok az újságban is napvilágot látott már a pincérek tévedéséről — mondja Tóth József felszolgáló. — De még sehol nem olvastam arról, hogy a "Vendég* tévedett volna. Mert kérem, a vendégnek mindig igaza van, még akkor is, ha a fizető pincér Udvariasan és szerényen figyelmezteti a tévedésre: nem négy korsó sör volt, hanem hat, nem öt nagyfröccs, hanem hét, nem két szelet kenyér volt, hanem négy stb., stb. Számtalan konkrét esetet tudok, amikor a vendég szó nélküí, illetve fizetés nélkül távozik, de azért azt is meg kell mondanom, hogy olyan is előfordult, hogy két-három nap múlva bejött, "elfelejtettem fizetni* jelszóval és fizet. Gyakran a mi fizetésünkből kell a vendég tévedését leróni. A leblokkolt étéi- és italmennyiséget zárórakor az utolsó fillérig ki kell fizetni, mert a fizető pincérek nem maradhatnak adósai a vállalatnak. — És ha már szóhoz juthattam én is, szeretnék egy kis türelmet, emberséges jóindulatot kémi a vendége* részéről, lássák be azt, hogy mi, felszolgálók, azért vagyunk, hogy a kedves vendégeket kiszolgáljuk, s nem azért, hogy bosszantsuk, vagy feleslegesen zaklassuk, de a munkánk után mi is joggal elvárjuk a megbecsülést. 9hindeh.kiM.li Miveaeh degitehének a lakáállüMdalían — ElŐ6zör is azt szeretném leszögezni, hogy a lakáshivatalban emberek dolgoznak, n.ég akkor is, ha napon'.a többen ennek pontosan ellenkezőjét vágják a fejünkhöz — mondja Busa Ferencné. — Mert tisztelet a kivételnek, a lakáskérők, s a panaszosok nagy része meggyőződéssel vallja, hogy mi 6zemély szerint csak pont őrá pikkelünk és csak az ő ügyével nem törődünk. Ha az ilyen véleményt vallók csak egy napra vennék át a három előadó közül valamelyiknek a helyét, azt hiszem gyökeresen megváltozna a véleményük ... Hiába akarok én a legnagyobb jóindulattal is jobb lakást aani az igényjogosultaknak, ha egyszer egyelőre nincs több. A múlt rendszerben ugyan sok egészségtelen lakás volt Szegeden és most egyszerre mindenki egészségesebb, jobb lakásba szeretne kerülni. Eljön majd annak is az ideje, hogy több lakás lesz. Higygyék el, mi leszünk a legboldogabbak, ha gyoi-san intézkedhetünk az ügyfelek érdekében. 1le áltaiánóditdunk — Elterjedt vélemény, hogy a házfelügyelőkkel nem lehet megférni. Nem mondom, vannak goromba, örökké veszekedő, pörlekedő házfelügyelők is, de azért nem szabad általánosítani. Nem mindenki ilyen, éppen úgy, mint ahogy a lakók között is vannak nagyon jó modorú, rendes emberek és vannak örökké kötekedők — magyarázza Fenyvesi Jánosné házfelügyelő. — Mi a férjemmel együtt három éve vagyunk a Klauzál tér 3. szám alatti átjáróházban házfelügyelők. A házban 43 bérlő van, s a 43 közül 38—40 csendes, derék ember, aki emberszámba veszi a házfelügyelőt is. Van azonban négy-öt lakó, aki állandóan kötekedik. És ezek az örökös pörlekedők bizony pokollá teszik az életünket. Például mi történt a múlt nap is. Látjuk, hogy a II. emeletről egy hccszú szőnyegből csurog a víz. Nyilván kimosták a szőnyeget és kitették a korlátra száradni. Ezt viszont a házirend tiltja. Felmegy a férjem a lakóhoz, szépen, csendesen mondja, legyen olyan szíves, tegye fel a padlásra száradni a szőnyeget, mert nem szabad így kiteríteni, hiszen a víz bárkinek a nyakába csuroghat. No, gondolhatják, mit kapott erre a lakótól. Becsapta rá az ajtót, szidta apját, anyját. Hát ilyenek is vannak. Pedig mi, házfelügyelők ilyen esetben csak a kötelességünket teljesítjük. S ha jól tudom, a házirend is a lakók véleményének kikérésével, javaslatai alapján készült. Ezért azt kérjük a lakóktól, a tanácstól és a KIK-től," no meg az újságtól is, hogy ne vegyék egy kalap alá a házfelügyelőket. Horuczi Lászlóné A hivatalok dolgozói a nép ügyeinek hűséges intézői Küldüttválasztó közgyűlést tartott a Közalkalmazottak Szakszervezete Tegnap tartotta a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei Területi Bizottsága küldöttválasztó közgyűlését Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. Az értekezleten megjelent és felszólalt P a p p Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a megyei tanács elnöke, Á brahám Antal, a megyei pártbizottság párt* ós tömegszervezeti osztályának vezetője, Huber Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, B i c z ó György, a városi tanács yégrehajtó bizottságának elpöke, valamint Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke is. Á szakszervezet területi bizottságának beszámolóját Nagy Máté mondotta el. Mivel négyévenként kerül sor a küldöttválasztó közgyűlésekre, az előadás meglehetősen hosszú időre tekinthetett vissza. Nagy elvtárs beszámolója elején elemezte az ellenforradalom tanulságait a szakszervezeti mozgalomban, majd leszögezte, hogy az elmúlt években számtalan kormányintézkedés kedvezett a közalkalmazottak számára. Többek között fizetésrendezés, a MÁV féláru utazási kedvezményre való jogosultság, a családi pótjékok emelése é6 a nyugdíjak rendezése. Szocializmust épító társadalmunk egyre inkább lehetőséget nyújt a hivatalok dolgozóinak, hogy ne lelketlen bürokraták legyenek, hanem a nép ügyeinek hűséges intézői. Ehhez ad tamogatást a szakszervezet, amikor betölti az összekötői és érdekvédelmi szerepét. A közalkalmazottak szakszervezetének legfontosabb feladata, hogy segítse az államigazgatási, igazságügyi, SZTK és egyéb hivatalok munkáját — követve az ipari szakszervezetek példáját, melyek a munltáshatalom erősítése céljából nagy erőfeszítéseket tesznek a tervek teljesítésére, a termelés növelésére. Lényeges részt vállalt a szakszervezet a községfejlesztési alapok felhasználásában és a társadalmi munkák megszervezésében. A társadalmi munka értéke 2,1 millió forintot tett ki tavaly a megyében. Az igazságügy területén nagy probléma volt még a tavalyi esztendőben is a sok elintézetlen ügy. A hátralékokat az év végéig sikerült A „HANGÁSZATI ISKOLÁTÓL" NAPIRENDEN: A tanulók túlterheléséről Az éwégi időszakban igen gyakran felvetődik a szülők között a tanulók túlterhelésének a problémája. Egyre több anyagot kell összezsúfolni tankönyveinkbe, ha általános műveltséget akarunk adni; másrészt a tanulóknak ma már a termelómunkával is meg kell ismerkedniök. E probléma idővel megoldódik, mert a Művelődésügyi Minisztériumban külön bizottság foglalkozik vele, de addig nekünk magunknak kell szembenézni a tényekkel. E kérdést vizsgálva kétségtelen, hogy van hiba tankönyveinkben. Több közülük nem felel meg úgy a pedagógiai követelményeknek, mint ahogyan szeretnénk, s néhol túlméretezettek. De vajon csak ezen múlna s túlterhelés? Nagyon sokszor maguk a szülők igen nagy mértékben hibásak gyermekük túlterheléséért. Igen sokszor hallja az ember. hogy a szülők odahaza túlságosan igénybe veszik gyermeküket. Azt vallom, hogy segítsen a gyermek odahaza — de ez ne váljék "második rriűszak—jává, mert kifárad, s nehezebben végzi el iskolai munkáját. Az sem helyes, ha a szülő minden játék- és pihenési időt elvesz gyermekétől azért. A gyermeknek kell a játék és a pihenés, meri ha fáradtan tanul, sok munkává! sem ér el eredményt. Sajnos, igen sok szülő azzal segíti elő gyermeke túlterhelését, hogy polihisztort — egyszemélyben művészt és tudóst akar nevelni gyermekéből. Az iskolában ugyan tanul a gyermek két nyelvet, de a szülő ugyanakkor beíratja még egy-két rendkívüli nyelvre is. Hogy a műszaki ismeretekben ts gyarapodjék, egy-két Ilyen tárgyú szakkörben is tevékenykedik. Mivel — némely szülő szerint — a zenében sem maradhat járatlan, érért oda is beíratják. De a sport is kell! Ehhez még számítsuk hozzá azt is, hogy a mai gyermek jóval többet jár moziba és színházba, mint mi idősebbek hajdanában, s természetes, hogy meghallgatja a rádióban is az ő számára készített előadásokat, tánczenét és így tovább. Ezek mellett hogy juthatna akkor a délután folyamán idő a tanulásra. A múltkor megvizsgáltam egy idegösszeroppanást kapott tanuló esetét. A gyermek kát modern nyelvet tanult rendkívüli óraként, szakkörre járt, zongorázni tanult, vívó- és atlétikai edzéseken vett részt, közben igyekezett a jórendűségét is megtartani, hogy nyitva álljon elótte az út az egyetem felé. ha időközben riem válna művésszé, vagy országoshírú vívóvá. Alakulhatott-e a gyermek sorsa másként, minthoev idegei felmondják a szolgálatot? Sajnng. kevés szülő akarja belátni azt, hogy nem minden gyermek rendelkezik olyan képességgel, hogy két-három területen tökéletesen megállja a helyét,. Az erőltetésnek a legtöbb esetben az a vége. hogy a gyermek összeroppan. Az iskolában a pedagógusok sokat, foglalkoznak a túlterhelés kérdésének megoldásával, s ha a szülők ls hasonlóan cselekednének, és józanabbul értékelnék gverrhekük képességét és felkészültségét, jóval kevesebb lenne gyermekük túlterhelése. B. J. A szegedi intézményes zeneoktatás 80. évfordulóját ünnepli ezekben a napokban, s ez az aktualitás megérdemli, hogy keresztmetszetet vonjunk az utóbbi nyolc évtizedről, amely alapja és egyben kivirágoztatása is a szegedi zeneoktatásnak. A hírforrások szerint a múlt század első negyedében már találkozni Szegeden a zeneoktatás első hajtásával. A muzsikusok a várostól kapott úgynevezett Muzsikusok Házában — mai Aradi Vértanúk terén — laktak és ott fogadták, tanították növendékeiket. Mostoha körülmények közölt Ez a zenetanítás természetesen magánvállalkozás volt és maradt 1838-ig, s utána létesült részvénytársasági alapon az egyébként alig néhány évig működő Hangászati iskola. A szegedi zeneoktatás gyönge ága ilyenformán letörött, hiszen akkor még nem áldoztak rá, noha a lelkes oktatók társadalmi ügyet kívántak vele szolgálni. 1865-ben ugyan folytatiák a félbenmaradt vállalkozást, de röviddel utána a természet elemi ereje, az emlékezetes nagy árviz elpusztította a város nagyrésrét, s vele a zeneoktatást is. A sok kudorcot ért úttörő munka azonban már olyanynyira belekerült a város vérkeringésébe, hogy a pusztító árvíz után alig egy évre, 1880-ban már mint városi intézmény nyílt meg a zeneiskola. Ettől kezdve kap erőre a zenei oktatás Szegeden, de természetesen távolról sem fordítanak rá nagy anyagi áldozatot. Az első tanév ugyan öttagú tanári testülettel és 40 növendékkel indult meg, de a tanárok nem kaptak illetményt. A befolyó tandíjakon osztoztak. Ilyenformán érzékelhető a mostoha körülmény, amikor az alapítás után csak 24 évre kapott először a szegedi zeneiskola kétezer korona állami segélyt. Osszehasonlitásul szinte idekívánkozik egy mai adat: a két, szegedi zenei intézmény, az Állami Liszt Ferenc Zeneiskola és a Zeneművészeti Szakiskola évi kétmillió forint ellátmányban részesül. .4 rnui ki mű teli zenekultúra kialakítésa Az. első világháború alatt. 1916-ban költözik át mai hea tömeges zeneoktatásig Nyolcvan éves az intézményes szegedi zeneoklalás lyére, mint városi alapítmányi házba a zeneiskola, megbecsültségével most már nagyobb remények elé nézve. A következő évtizedekben volt ugyan néhány értékes zenei megmozdulás, de természetesen nem tárta ki a széles tömegek előtt a zenei művelődés kapuit. 1944-ben a város felszabadulása után azonban egy hónapra már olyan lépések történtek az áldozatkész és mindvégig köztiszteletben álló akkori zeneiskolai igazgató, Kollár Pál kezdeményerésére, hogy bátran nevezhetjük országos vonatkozásban is forradalmi lépésnek. A tehetséges munkás- és parasztfiatalok közül 100 növendéket javasolt ingyenes zeneoktatásra, majd 1947-ben megvalósul és azóta is évről évre sikeresen ismétlődik Szegeden is a zenei tehetségkutató verseny. Ma már kiművelt szegedi zenekultúráról beszélhetünk, amit az is bizonyít, hogy a fölszabadulás után a kezdeti Időszakban, 1945—1946-ban a növendéklétszám az eddiginek háromszorosára, a tanárok száma pedig 17-re emelkedett. Ez a fejlődés csak tovább fokozódott 1947— 1948-ban, amikor a városi zeneiskolát az állam vette át. Ettől fogva a zeneiskolai tagozat mellett megkezdődött a főiskolai szintú felsőfokú zeneoktatás Szegeden. Másfél ezernél több zenetanuló Ma már ott tartunk, hogy a Zeneművészeti Szakiskolában és az Állami Zeneiskolában összesen 836 tanuló részesül zeneoktatásban, 4S kinevezett és 18 óraadó tanár közreműködésével. S ha még azt is ideszámítjuk — mert bátran tehetjük —, hogy a Zeneoktatói Munkaközösség zeneiskolájában még további 848 tanuló részesül zenetanításban, akkor nem is kell kommentárt fűzni az utóbbi 15 esztendőben kibontakozó szegedi eenei oktatáshoz. A szegedi zeneoktatást fémjelzik nevek is, mint a modern zenepedagógia úttörő igazgatójáé, Király (Kőnig) Péteré, valamint a volt növendékeké, hogy csak néhányat említsünk: Huszka Jenő, Balázs Béla, Fleischer Antal, az Operaház sok évtizedig volt karmestere, Kodály Zoltánné, Mezei Mária, Bán Sándor, Kertész Lajos, s az ifjabbak közül: Kenéz Ernő, Gera István, Kolonics János operaénekesek, Antal Imre zongoraművész, Fenyő Ferenc hegedűművész, ifj. Somfai László zeneesztéta, s a többiek, akik vagy zeneintézmények igazgatóiként — mint pl. Szegeden Kollár Pálné Zucker Hilda — vagy mint oktatók dolgoznak az ország különböző zenei intézményeiben. A szegedi zenei intézmények oktatóinak nagy része is ebben a városban szerezte meg képesítését, míg mások Budapesten vagy külföldön folytatták tanulmányaikat. A Zeneművészeti Főiskolán 25 volt szegedi növendék tanul most is tovább, hogy majd ország-világ előtt öregbítse a szegedi zenei oktatás jó hírnevét. Lödi Ferenc A szegedi zeneiskolák jubileuma ma délután 5 érakor kezdődik a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében. Az ünnepségen Kollár Pálné igazgató megnyitó szaval után Meruk. Vilmos, a Művelődésügyi Minisztérium színházi és zenemúveszeti főosztályának vezetője mond beszédet. majd a városi tanacs képviseletében Tari János v. b elnökhelyettes szól a 80. évfolyamát ünneplő intézményes szegedi zeneoktatás résztvevőihez. Ezt követően a két szegedi zenei intézmény növendékei közös hangversenyt adnak, majd szombaton délután 5 órakor az állami zeneiskola növendékei adnak önálló hangversenyt • Tábor utca 6. szám alatt, vasárnap este 7 órai kezdettel pedig a Zeneművészeti Szakiskola növendékei hangversenyeznek iskolájukban. feldolgozni, és érért etismerés illeti a szakszervezeti bizottságokat is. A szakszervezet mindenkor szószólója annak a törekvésnek, hogy az igazságügyi intézmények munkájában a marxizmus— leninizmus elve érvényesüljön. Ugyanakkor igyekszik biztosítani a szakmai továbbképzést, melyre egyik legcélravezetőbb megoldásrak látszik az olyan munkaértekezletek szervezése, ahol egy-egy birój ítéletet vagy ügyészi határozatot elemezr.«k a résztvevők. Általában a színvonalas munkaértekezletek megtartását mindenhol javasolja a szakszervezet. örvendetes, hogy a megyei tanácsnál munkaközösség alakult, a szegedi tanácsnál pedig oktatási bizottság jött létre az elmúlt hónapokban, melyek pontos tervek alapján biztosítják a szakmai továbbképzést. A szakszervezet kötelékébe tartozó dolgozók 65—70 százaléka szakmai, mintegv 70 —80 százaléka pedig politikai oktatásban vesz részt rendszeresen. Kitért a beszámoló a bérezés kérdéseire is. és megállapította. hogy még tapasztalhatók bizonyos aránytalanságok a tanácsi dolgozók terhére. Majd megemlítette, hogy nagy gondot fordítanak a munkakörülmények megjavítására. Az elmúlt évben például egymillió forintot fordított a megye a tanácsházak tatarozására. Jellemző a szakszervezet nevelőmunkáiának kibontakozására, hogy 1959 második félévében 23 alapszervezetben 37 ízben tartottak ismeretterjesztő előadást népes hallgatóság előtt, közkedveltek a könyvtárak, a fotókörök, s egyéb nevelő hatású intézmények. A közalkalmazottak Juhász Gyula Művelődési Otthonának évente 200 ezer látogatója van. Szép sikerekkel büszkélkedhet a Bartók Béla kórus, és sok sportolót vonz a szeged', valamint a csongrádi Petőfi sportegyesület A beszámoló és a számvizsgáló bizottság jelentését követően élénk vita keletkezett, majd az ebédszünet Után az egybegyűltek megválasztották az új megvei bizottságot, valamint a kongresszus küldötteit Negyvenezer mezőgazdasági gép « baráti országokból Mezőgazdaságunk fokozódó gépesítéséhez a baráti országok is nagymértékben hozzájárulnak, az idén pedig több mint 40 000 gépet szerez be külkereskedelmünk. A legtöbb gép a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból és Csehszlovákiából érkezik, de újabban vásárolunk mezőgazdasági gépeket Romániából és Lengyelországból is. Az 1960-ra rendelt külföldi mezőgazdasági gépek értéke meghaladja a félmilliárd devizaforintot és több mint kétszerese a tavaly behozott gépek értékének. Mezőgazdaságunk számára nagy jelentőségűek a Szovjetunióból érkező gabonakombájnok. Termelőszövetkezeteinkben könnyíti a munkát az ez évi' szállításra rendelt, több mint 9000 traktor is. Talalhatók köztük szovjet, csehszlovák, román. NDK-gvártmányok, 28 lóerőstől a 100 lóerősig különböző teljesítményűek, eszközhordók, talajmegmunkálók. A Szovjetunióból és az NDK-ból silókombájnokat is küldenek. Ezenkívül érkeznek tárcsás boronák, fűkaszálók, kukorica négyzetes vetők, rendre aratók és sok másféle munkaeszköz