Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

Péntek, 1969. április 22. A magasabb életszínvonal a gazdaságosabb, termelékenyebb munkából fakad (Folytatás az 1. oldalról.) Ezegedj Szalámigyár és a Csongrád megyei Tejipari Vállalat. A mérlegadatok szerint ta­valy a megye állami ipara 103 millió forint üzemi nyereséget ért el. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a takarékos anyag­os bérgazdálkodás eredmé­nyeként az anyagköltségek részaránya 1 százalékkal, a bérköltségeké 0.7 százalékkal volt alacsonyabb a terve­zet tnél. Megállapította a beszámoló azt is, hogy az 1959 január 1-én bevezetett új termelói árrendszer kedvezően érez­tet te hatását, tflig 1958-ban 11 veszteséges vállalatunk volt, 1959-ben már csak 3 termelt veszteséggel, s a mi­nisztériumi ipar valamennyi vállalata nyereséggel zárta az évet. A havi átlagkeresetek az remiit évben 3,8 százalék­kal emelkedtek. Növelte a munkások jövedel­mét az is, hogy az elmúlt évre több mint 16 millió fo­rintot fizettek ki nyereség­részesedés címén. Az elmúlt év folyamán számos munkás épített csa­ládi házat, vásárolt háztar­tási gépeket, televíziós vevő­készüléket, lakberendezést, motorkerékpárt, örvendetes, hogy megyénkben jelenleg 160 munkásnak van saját gépkocsija. Az elmúlt év­ben megyénkben egészséges mozgalmak, versenyfonnák alakultak ki és erősödtek meg. Az Iparban >70 brigád tűz­te ki célul a -szocialista brigád* cím elnyerését. Az e címért folyó verseny szocialista erkölcsnevelő ere­je kimagasló. Eddig mintegy 35 brigád nyerte el a -szo­cialista brigád* megtisztelő címet. A kollektív verseny válla­lások különböző formái kö­zül jelentós az ifjúsági ex­portbrigád-mozgalom és a különböző konkrét célokért küzdő minőségi, ellenőrző, takarékossági brigádmozga­lom is. 245 ilyen brigád mű­ködik összesen 1600 fővel, s továbbá 18 ifjúsági üzem­rész alakult több mint 500 fővel. A -szakma ifjú mes­tere* mozgalomban jelenleg 500 fő vesz részt, ebből ed­dig 120-an vizsgáztak le. A munkaverseny fő formája a -kiváló dolgozó* cím elnye­réséért folyó verseny volt. Az elmúlt évben 1400 dolgo­zó teljesítette e cím elnye­réséhez szükséges feltétele­ket és szerezte meg a -ki­váló dolgozó-- címmel járó oklevelet, illetve jelvényt. A mun ka verseny eredménye, hogy megyénkben 35 vállalat nyerte el az -élüzem* címet, két vállalat pedig a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Milyen hibák akadályozták a termelés gyorsabb növekedését? A beszámoló mindenek­előtt rámutatott, hogy a leg­súlyosabb negatív jelenség az egyenletes termelés hiánya volt. Az elmúlt év első ne­gyedében a szocialista ipar nem teljesítette tervét, a második negvedévi tervet ugyan már 105,9 százalékrá teljesítette, de ezzel lemara­dását még nem tudta telje­sen behozni. Az első fél év­ben 11 minisztériumi és 13 helyiipari vállalat nem tel­jesítette tervét. A termelés egyenlőtlen alakulása azonban legszem­betűnőbb az év utolsó ne­gyedében. A szocialista ipar ebben a negyedévben termelési ter­vét 13 százalékkal teljesítet­te túl — a termelés 42 szá­zalékkal magasabb volt az első negyedévinél. Erre a negyedévre volt leginkább jellemző a -hajrá*, a -min­dent bele* nézet mögött a mennyiségi szemlélet is. Kétségtelen, hogy az év elején néhány körülmény az anyagellátásban, a tervezés­ben és az elhelyezésben za­varólag hatott.. Azonban e körülmények nem indokol­ják a termelés ilyen nagy­arányú ingadozását. A ter­melés ütemességének hiánya mindenekelőtt a hibás mun­kaszervezésből és az ellenőr­zés elhanjtagolásából eredt. A munka szervezetlensége kihatással volt a magas túl­órafelhasználásra is. Sajnos egyes üzemekben még a -fekete túlóra* is előfordult. Az ütemes termelés hiánya, a mennyiségi szemlélet ki­hatással volt a gyártmányok minőségére. Megyénkben a munka ter­melékenysége nem alakult a szocializmus gyorsabb építése követelményeinek, valamint adott lehetőségc­inknek megfelelően. A termelékenység emelkedé­sének 5 százalékos előirány­zatát nem teljesítettük, mi­vel ez az elmúlt évben csak 4 százalékkal haladta meg az 1958. évi szintet. A gazdasági vezetők több­sége már az év elején elkö­vette azt a hibát, hogy a ter­melékenységi tervet 0,8 szá­zalékkal alátervezték a már 1958. évben elért szintnek. Azoknak a vállalatoknak a vezetői, amelyek nem telje­sítették a termelékenységi előirányzatot, most azt mondják, hogy termelésük munkaigényesebb gyártmá­nyok felé tolódott el, maga­sabbak lettek a minőségi kö­vetelmények, hogy -öregek* a gépek, s ezért a termelé­kenység növelésére már nincs lehetőség. Ezek a kö­rülmények valóban gátlóan hátnak a termelékenység emelkedésére, de nem teszik indokolttá azt, hogy az első fél évben lényegében nem emelkedett a termelékeny­ség. Ezek az elvtársak meg­feledkeznek arról, hogy e gátló körülmények egész éven át érvényesültek, ha­tottak valamennyi hónapban. Mivel indokoljuk akkor azt, hogy a gátló körülmények ellenére is 20 százalékkal magasabb termelékenységet tudtak elérni a negyedik ne­gyedévben, mint az év többi időszakában' Megyénkben a beruházá­sok elaprózottak. Egy-egy beruházóra átlagosan 2.5 millió forint teljesítés jut, azonban a beruházások több mint felére átlagosan igen alacsony összeg esik. A nagyobb összegű beru­házást teljesítő vállalatok beruházásai is több, kisebb értékű részfeladat megva­lósításából tevődnek össze. A helyi kommunista gazda­sági vezetők is felelősek azért, hogy esetenként a korszerű automata, vagy fél­automata célgépek helyett viszonylag már elavult for­gácsoló gépeket rendelnek meg, vagy a megrendelt, il­letve az üzemnek leszállított gépeket több hónapra rá ál­lítják a termelésbe. A -termelékenység nem elég kedvező alakulásához nagyban hozzájárult az, hogy nem foglalkoztunk elég kö­vetkezetesen a műszaki szín­vonal emelésével, a műszaki fejlesztéssel, a korszerű gyártástechnológiával, az üzemszervezéssel, a belső tartalékok feltárásával. A műszaki fejlesztést, a vezetést nem kismértékben hátráltatja, hogy a műszaki és adminisztratív, alkalmazot­taknak kéVés százaléka vég­zett egyetemet és többségük középiskolai végzettséggel sem rendelkezik. Hiba volt, hogy nem töreked • iink kö­vetkezetesen arra, hogy gaz­dasági. műszaki vezetőink továbbképzését megoldjuk. Gyakori, hogy vállalataink vezetői nem ismerik eléggé műszeriparunk, gépiparunk, alapanyaggyártásunk és mű­anyagiparunk eredményeit. Ezért azután vagv a lehető­ségeknél alacsonyabb mű­szaki fejlődést terveznek, vagy feleslegesen költenek olyan célokra, amelyeket másutt már megoldottak. A műszaki fejlesztést hátrál­tatja az is, hogy a munká­sok jó részének szakmai mű­veltsége hiányos. Jelenleg a munkásállo­mány egyharmada szak­munkás. de képzettségük a követelményekhez mérten nem teljesen megfelelő. A beszámoló ezután a kis­ipari szövetkezetek munká­jának hiányosságait ismer­tette. ezzel egyidejűleg — főleg a városokban — a magánkis­iparosok szövetkezetekbe va­ló tömörítésére. A beszámoló utalt arra, hogy ma az egyenletes ter­melés feltételeinek megte­remtése a vezetés fokmérő­je. Ezért a hibák elkerülése érdekében növelni kell a termelés, a munka szerve­zettségét. Nagy gondot kell fordítanunk az exporttervek teljesítésére, a minőség fo­kozására. A termelékenység növelése érdekében alapo­sabban ki kell dolgozni a műszaki lejlesztési terve­ket, s társadalmi üggyé kell termi a műszaki fejlesztést. El kell érni, hosy a veze­tőknek mintegy 50 százaléka egyetemen, főiskolán, vagy technikumban tanuljón. A beszámoló ezután a pártszervezetek politikai munkájával, gazdaságszerve­ző és ellenőrző tevékenvsé­gével foglalkozott. Megálla­pította, hogy főleg a nagyüzemekben javult a pártszervezetek politikai, gazdaságszervező és ellenőrző munkája, de számos üzemben a kom­munisták tevékenysége még sok kívánnivalót hagy maga után. A termelés pártellenőrzését leegyszerűsítik az esetenként való beszámoltatásra, másutt csak úgynevezett "tiszta pártmunkát* akarnak végez­ni. Pedig a partszervezetek­nek — mint ahogy erre pár­tunk VII. kongresszusa rá­mutatott — hatékonyan részt kell venniök a gazdasági irányítás munkájában, Harcolniok kell egyes ve­zetőknek a dolgozókkal szembeni helytelen magatar­tása, a dolgozók véleményé­nek figyelmen kívül hagyá­sa ellen, mert ilyenek még helyenként most is előfor­dulnak és politikai károkat okoznak. A beszámoló rész­letesen elemezte az üzemi pártszervezeteknek a dolgo­zók között végzett politikai munkáját, meghatározta a kommunisták legfontosabb feladatait az ipari termelés növelésében és a szocializ­mus építésének meggyorsítá­sában. A kommunistáknak igye­kezniök kell olyan légkör ki­alakítására, hogy a dolgozók az üzemet második ottho­nuknak érezzék. A beszámoló ezután rész­letesen foglalkozott a szak­szervezetek és a KISZ ten­nivalóival. A beszámoló hangsúlyozta, hogy ez évi feladataink meg­valósítása megkívánja a jö­vedelmezőség fokozását, az önköltség csökkentését. El kell érni, hogy 1960-ban a termelési költségek 2,5 szá­zalékkal csökkenjenek. Az önköltség csökkentése érdekében nagyobb gon­dot kell fordítaniok a kommunistáknak, a szer­vezett dolgozóknak s ifjú­ságunknak a szigorú ta­karékosság megvalósításá­ra. A takarékos gazdálkodásnak minden olyan területre ki kell terjednie, amely köz­vetlen vagy közvetett mó­don elősegíti a termelés gaz­daságos növelését, a terme­lési költségek csökkentését. A szocialista gazdaság fej­lődése elképzelhetetlen a szigorú takarékosság meg­valósítása és a pénzügyi bi­zonylati fegyelem megszilár­dítása nélkül. A mi társadal­mi rendszerünk nem tűri és nem tűrheti a könnyelműsé­get, a pazarlást, a gondos gazda hiányát. Egyes válla­latoknál kezdi felütni fejét a nemtörődömség, a pazar­lás. Ez kifejezésre jut egyes beruházások elhúzódásában, a különböző költségek emel­kedésében, az úgynevezett "fontos értekezletek* mögött megbúvó vacsorázgatásban, adományozásban. Kímélet­len harcot kell folytatnia minden kommunistának, minden becsületes dolgozó­nak az ilyen káros jelensé­gek ellen. Szó esett a beszámolóban az üzemek tsz-Datronáló mozgalmáról is. Ebben a munkában az a legfontosabb, hogy az ipari üzemek első­sorban a vezetés, az irányí­tás és a politikai nevelés kérdéseiben nyújtsanak se­gítséget s adjanak támoga­tást a termelőszövetkezetek házilagos építkezéseinek megszervezésében és lebo­nyolításában. A beszámoló végül szólt arról, hogy örömmel vesszük tudomásul és helyeseljük a pártnak és a kormánynak a pártkongresszuson is meg­erősített elhatározását, hogy az új ötéves terv megvaló­sítása során nagyobb gon­dot fordítanak a vidék — így megyénk — iparosításá­ra is. Már a jelenlegi idő­szakban is erőfeszítéseket tesznek az ipari üzemek ki­bővítésével, valamint üze­mek létesítésével új munka­alkalmak teremtésére. Azt azonban némi aggodalom­mal tapasztaljuk, hogy egves iparigazgatóságok itt-ott még gátolják ennek az álláspont­nak az érvényesülését, mint például a Szegedi Kábelgyár létesítésével és a Szegedi Ruhagyár bővítésével kap­csolatban. A beszámolót vita követte. P.rmuiT'ás íildőttsői utott a Szovje u.ioDa Orbán Lászlónak, azMSZ- A küldöttséget Kádár Já­MP Központi Bizottsága tag- nos, az MSZMP Központi jának, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Bizottsága osztályvezetőié- Szirmai István, az MSZMP nek vezetésével tizenkét ta- Politikai Bizottságának pót­gú pártmunkás-küldöttség tagja, a Központi Bizottság utazott tanulmányútra a titkára, Sándor József, az Szovjetunióba. A küldöttség- MSZMP Központi Bizottsá­nek többek között tagja ifj. gának tagja és Hollai Imre, Komócsin Mihály is, a sze­gedi pártbizottság első tit- a Központi Bizottság osz­kára. tályvezetője búcsúztatta. Milyen főbb feladatokat jelöl meg számunkra as idei népgazdasági terv? A beszámoló rámutatott, hogy az 1960. évi terv az el­múlt évinél feszítettebb, de megvalósítható feladatokat iránvoz elő. Az idei nép­gazdasági tervnek kettős ér­telemben is igen nagy jelen­tősége van. Először azért, mert 1960 a hároméves terv befejező éve. másodszor, mert mint ilyen, bevezetője a második ötéves tervnek. Époen ezért az 1960. évi terv minden részletében való teljesíté­se igen fontos feladat népgazdaságunk további fej'ódése szempontjából. Az országos tervelőirány­zat iparági bontását, vala­mint megyénk iDarának szer­kezetét figyelembe véve me­gyénk szocialista iparának termelése — előzetes ada­tok alapján — átlagosan 6.8 százalékkal kell hogy emel­kedjék. A könnyűiparban 8,6, az élelmiszeriparban 4.2, a gépiparban 13.5, a villamos­energia-iparban 2,6, az épí­töanvagiparban 8.1 százaiéx­kal kell a termelést emelni. Ezzel szemben megyénk szo­cialista iparában a vállala­tok összességükben 1,6 szá­zalékkal aláterveztek az elő­irányzatnak, ami egyáltalán nem .indokolt. Az- elmúlt év hibái közöjt szerepelt a mennyiségi szem­lélet.. Most az alátervezés bí­rálatával nem e hiba megis­métlődését segítjük elő, hi­szen a párt gazdaságpoliti­kája parancsolóan írja elő. hogy termelésnövelés, terv­túltellesítés csak ott lehetsé­ges. ahol az anyagfedezet. az energia és a gvártott termé­kek elhelvezése biztosított. Sok kívánnivalót hagy ma­ga után a szövetkezeti és az állami helvi ipar tervezése Az állami ipar vezetői a ter­vezésben számos gazdaság­növelő tényezőt is figyelmen kívül hagytak azzal, hogy nem rendezték a jelenlegi gyártmányskálát, s nem vé­gezték el a profilrendezést. Néngazdasági és vállalati ér­dekből oéldául szükséges lett volna összevonni a cement, a cserép, a cementlap és a mozaiklap gyártását, ame­lyet jelenleg kilenc helyen végeznek. Nem lett volna szabad még jobban szétfor­gácsolni a konyhabútor­gyártást, s az sem célszerű, hogy két homokkitermeiő vállalat működik megyénk­ben. A tervezésben elkövetett hibák kijavítása érdekében a pártszervezetek, a kommu­nisták, a szakszervezetek a gazdasági vezetőkkel és a dolgozó tömegekkel közösen vizsgálják felül előirányza­tukat. pontosabban az ön­költségi és a termelékenysé­gi tervüket. Küszöböljék ki az alátervezéseket. s éljenek a helyesbítés jogával. A helyi ipar kommunista vezetői az illetékes szakszer­vezettel, a KISZÖV kommu­nista vezetőivel közösen a legrövidebb időn belül dol­gozzák ki a helyi ipar és a magánkisipar közvetlen és távolabbi tervét, s pontosan határozzák meg a helyi ipar feitesztésének irányát. A szövetkezeti ipar töre­kedjék a lakosságnak vég­zendő szolgáltató és javí­tó tevékenysége emelésére, Kínci, koreai és indonéz újságírók látogattak Szegedre Tegnap Szegedre látogatott a felszaba­dulás 15. évfordulója alkalmából hazánk­ban tartózkodó újságíróküldöttségek több tagja. Hai Ling, az Uj Kína Hírügynök­ség helyettes vezetője, Isziao Fóng, a Renmin Ribao szerkesztő bizottságának tagja, Hu Zso-mu, a kínai Központi Né­pi Rádió szerkesztőségének tagja. Deli Ger, a Kinai Újságírók Or­szágos Szövetsége állandó bizottságának tagja, a belső mongol Néjmongol Ribao helyettes vezetője, Csen Hsziao-tung, a santungi Tácsung Ribao megbzott fő­szerkesztője, valamint Kim Szin-rel. a Nodon Szinmum szerkesztőségének he­lyettes titkára, koreai újságíró és Tio Keng Hok képszerkesztő, az Indonéz Fo­toszövetség titkára látogatott városunkba. A külföldi újságírók kíséretében érke­zett Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára. Hor­váth Mihály, a MUOSZ szervezőtitkára, valamint Hemberger Sándor, a MUOSZ nemzetközi osztályának vezetője. A külföldi vendégek az újságíró-klub­ban baráti megbeszélést folytattak a sajtó szegedi dolgozóival. Ezen a találkozón az MSZMP szegedi városi bizottsága kép­viseletében Simon Béla, a városi párt­végrehajtóbizottság tagja, a Délmagyar­ország szerkesztőbizottsága nevében pedig Nagy Isván üdvözölte a vendégeket. Megemlékezésül Leninre, a külföldi új­ságíró-delegációk délután virágcsokrot helyeztek el a Lenin—Sztálin-szobor tal­pazatára. Ezután felkeresték a Szegedi Ruhagyárat, ahol ismerkedtek az üzem életével. Utána a város nevezetességeit tekintették meg. majd este részt vettek a Fidelio előadásán a Nemzeti Színház­ban. (Llebmann Béla felv.) A külföldi újságírók egy csoportja városnézésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom