Délmagyarország, 1960. március (50. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-10 / 59. szám

3 Csütörtök, 1960. március 10. A társadalmi tulajdon megőrzésének aktuális feladatai a kereskedelemben Azelőtt a kapitalista ke­reskedelemben a tőkések vi­gyáztak arra, hogy tulajdo­nuk sérthetetlen legyen. Eb­ben segítettek a kapitalistá­nak a mindenkor megtalál­ható állásnélküli kereskedel­mi alkalmazottak, akik hatást gyakoroltak a mun­kában lévőkre. Altalános volt, hogy a kereskedőt pró­baidőre alkalmazta a tulaj­donos. Az pedig közismert, hogy a "Hangya* kaució le­tétele mellett alkalmazott boltvezetőket, hogy eseten­ként a hiányt tudják miből fedezni. Az természetes, hogy akinek nem volt kauciója, nem kapott üzletet sem. Nézzük meg, mi a helyzet a mi társadalmunkban, örömmel állapíthatjuk meg, hogy munkanélküli kereske­delmi alkalmazott nincs. Megfelelő szakképesítéssel minden kaució nélkül, mil­lió forintos készletet bíz a társadalom a kereskedelmi dolgozókra. A bizalomra a kereskedel­mi dolgozók eddigi jó munkájukkal rá is szol­gáltak. Az ellenforradalom óta csök­kentek a leltárhiányok, nö­vekedett a fegyelem, kedve­zőbb a kereskedelem általá­nos költségszintje is. Az eredmények mellett is a közeljövőben tovább kell fokozni a társadalmi tulaj­don védelmét, nemcsak a kereskedők, hanem a vá­sárlók körében is. Vagyis ab­ban az esetben is ítélje él a nagyközönség a társadalmi tulajdon sérelmére elköve­tett bűncselekményeket, ha közvetlenül nem az ő ér­dekeit sérti. Az tapasztalható ugyanis, hogy egyes keres­kedelmi és vendéglátóipari dolgozók, de egyes gazdasági vezetők is megbocsátható bűnnek tartják az indoko­latlan leltári többletek ke­zelését. Pedig ez végső fokon a fogyasztók zsebéből kiemelt fillérek­ből és forintokból tevődik És ez már sérti az egész tár­sadalom érdekét. Ilyen káros, társadalmi ér­deket sértő tevékenységet folytattak éveken keresztül a Szegedi Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat központi húselosztójának alkalmazot­tai, akik rendszeresen keve­sebb értékű húst adtak ki a közületi konyhákra, s az így nyert többletértéket ese­tenként saját céljaikra for­dították. Eljárás indult el­lenük. Igen gyakori még az egyes üzletekben a helytelen pénz­kezelés. A bevételt nem a pénztár­gépen keresztül vételezik be, hanem a pult alatt külön­böző helyeken, sőt többször zsebbe gyűjtve. Vélemé­nyünk szerint ezt nem min­denkor önzetlenül végzik, s ezért már több boltvezetőt megbüntettek. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat 15-ös számú háztartási bolt­jában is hasonló módszert alkalmaztak, ötvenkilenc fo­rintos bevételből csak 9 fo­rint került a kasszába, öt­ven forint az egyéni bevétel­hez került. Ezzel magyaráz­ható az üzlet hiánya. A kereskedelmi felügyelő­ség tudomást szerzett arról is, hogy a Szegedi Ruházati Bolt a közelmúltban folyta­tott fegyelmi eljárást a Ká­rász utcai Sirály divatüzlet vezetője ellen, aki attól sem riadt vissza, hogy egyes für­dőruhák árát önkényesen felemelje. Egyet pedig kö­zülük elvitt haza, s amikor megunta, visszahozta az üz­letbe. Minderre nem anyagi nehézségei vitték, hanem ká­ros, önző, társadalmi rend­szerünket nem becsülő ma­gatartása. A vendéglátóiparban — meg kell mondanunk, hogy az utóbbi időben ugyan ja­vulás tapasztalható — még mindig baj van a mérések­kel. Egyes vendéglátóipari dolgozók úgy "küzdenek* az alkoholizmus ellen, hogy a fogyasztók által kifize­tett Italmennyiséget nem adják ki. Ugyancsak a vendéglátó­iparban, az úgynevezett "fo­gyóeszköz* felhasználásánál van még javítani való. S itt a vendégek is elgondolkoz­hatnak. Igen helyes lenne, ha az illetékesek az egy-két notórius pohártolvajt tetten­érés esetén alaposan "nép­szerűsítenék*. Ugyanis a vendéglátóipari vállalat igen nagy összeget használ fel évenként a fogyóeszközök pótlására. Természetesen minden ke­reskedelmi ágnak sajátos fel­adatai vannak a társadalmi tulajdon védelmében. Így például az élelmiszeráru­dákban ezt a célt szolgálja a gondos árukezelés, a rom­lás megakadályozása. A nagykereskedelmi vállalatok­nál pedig a szakszerű cso­magolás. Mert nem fordul­hat elő olyan eset, mint leg­utóbb a szegedi RÖVIKÖT­nél, hogy a hódmezővásár­helyi Keresgélők Boltjának úgy csomagoltak be ötven darab bakelit cigarettado­bozt, hogy az kivétel nélkül összetört. A társadalmi tulajdon vé­delme sokrétű feladat, s megköveteli, hogy a kereskedelmi vállalatok megelőző intézkedéseket tegyenek, javítsák az el­lenőrzést. A kereskedelmi vállalatok tömegszervezetei, valamint a pártszervezet sokat tud se­gíteni ebben, de kötelessé­ge ebben segíteni minden vásárlónak. Ha bármilyen rendellenességet tapasztal­nak, vegyék bátran elő az üzletekben elhelyezett pa­naszkönyveket. Ezekbe di­cséretet is be lehet jegyezni. Szabó József, a Csongrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője Amikor március végén van Szilveszter Legyűrik a bajokat a Bútor, Hangszer és Dekoiációs Vállalatnál A megyei statisztikai hi­vatal jelentésében három adat is található a Bútor, Hangszer és Dekorációs Vál­lalattal kapcsolatban. Meg­tudhatjuk, hogy a januári tervteljesítés mértéke csu­pán 82,7 százalékos, ha a termelési adatokat 1959 ja­nuárjával vetjük Ö6sze: 35,3 százalék, decemberhez viszo­nyítva pedig 25,8 százalék. Első pillantásra nagyon meg­döbbentőrit ezek a számok, s az ember arra gyanak­szik, hogy valami súlyos hi­ba lehet ennél a vállalat­nál. Egyáltalán nem csodálkoz­tak az újságíró megjelenésén a Hétvezér utcában. Szinte várták már, és elárasztották a tények és adatok árada­tával. Megpróbálom kiválo­gatni közülük a legjellem­zőbbeket, hogy hű legyen a helyzet tükörképe. A naptár 1959-et mutat Január elsején olvadt ösz­sze két helyi ipari üzem, a Dekorációs és Vegyesfaipari Vállalat és a hangszerké­szítő. tulajdonképpen ekkor született meg — persze hosz­szas előkészítés nyomán — az új cég. Az egyesülés nap­ján a dekorációsok MNB Újfajta faragasztó műanyag Budapesten, a Nitrokémia új üzemében most kezdték meg egy újfajta faragasztó műanyag, az amikol gyártá­sát. A csontenyvnél sokkal tökéletesebb ragasztószert karbamid származékokból vonják ki és háromféle vál­tozatban állítják elő. Első változatával a íűrészporból nagy szilárdságú, a fához hasonló tulajdonságokkal bí­ró táblákat, lemezeket készí­tenek. A másik két változat már több hatóanyagot tar­talmaz és fadarabok, búto­rok egybeillesztésénél hasz­nálhatják. Az amikolnak a faiparban igen nagy a je­lentősége, a csontenyvnél ha­marabb szikkad, nedves, pá­rás levegőben sem veszít hatásosságából. Alkalmazá­sával a legkülönbözőbb fa­hulladék hasznosítható. egyszámláján kétezer fo­rint volt, szerencsére a hang­szerkészítőkén több: ezért sikerült munkabért fizetni, s ezért hiányzik azóta a pénz­ügyi egyensúly. A dekorá­ciós vállalat asztalos részle­ge a hozzá nem értő, felüle­tes gazdálkodás következté­ben csaknem a tönk szélére jutott. Sajnos elegendő bizonyí­ték sorakozik a helytelen gazdálkodás feltételezésének igazolására, összesen 6188 olyan üzemórára jutó mun­ka húzódott át 1960-ra, mely­nek elvégzését december 31-ig szerződésileg vállalta az asztalos, valamint kis részben a kárpitos részleg. Csak egyetlen példaként em­lítjük az Anna-kúti vasbolt berendezését, ami az év vé­ge helyett februárra készült el, s beledolgoztak a volt hangszerkészítő bútorosai is. Az asztalosműhely még je­lenleg is olyan cikkeket gyárt, melyek elkészítési ha­tárideje december 31 volt. Tehát dolog van éppen ele­gendő, csupán a termelési érték egyáltalán nem áll arányban vele. Átszervezés és termelési egyensúly Gyenge tervet kapott ja­nuárra az új vállalat, de még ezt sem bírták teljesí­teni. Az elmondottak után már érthető, hogy miért. Hozzátehetjük még, hogy az adminisztráció sem tudta feldolgozni a felgyülemlett restanciát, nem tartott lé­pést a műszakkal, amely a termelésben szintén vissza­húzó erőt képezett. Március végére talán már rend lesz, de hogy tervtel­jesítés lesz-e, azt senki sem állíthatja bizonyosra. A ne­gyedév befejezéséig remél­hetőleg elvégeznek minden áthúzódó munkát. Közben a vezetők igyekeznek megszer­vezni a gazdaságos terme­lést, a tíz különféle helyen működő részleg együttmű­ködését, az anyagmozgatás ésszerűsítését Az órabéres fizetési rendszer helyébe fo­kozatosan az igazságosabb és célravezetőbb darabbért ve­zetik be. Miután a volt de­korációs vállalat asztalos részlegénél helyreáll a ter­melés egyensúlya, lényegé­ben az egész vállalat élete rendes kerékvágásba jut Jobb gyártmányösszetétel Néhány új cikk készítését kezdték el és néhány nem kifizetődő termék gyártását abbahagyta a vállalat A hangszerkészítő nem csinál gyümölcsösládákat viszont íróasztalt gyárt. A kárpitos és az asztalos részleg új tí­pusú ülőbútorok termelésé­be fogott. A vállalat profil­jához tartozó árucikkeket természetesen ezután is gyártják, de a helyesen ki­választott gyártmányösszeté­tel nagymértékben elősegít­heti a rend megszilárdulá­sát. Hónapról hónapra nagyobb az eiső negyedéves terv fo­rint értéke: januárban 220 ezer volt, februárban 895, márciusban pedig 907 ezer forint lesz. Igaz, hogy elő­ször nem sikerült még a mi­nimális követelményeknek sem eleget tenni, de ha ja­nuár és február termelését együtt nézzük, az már a száz százalék körül jár. Ko­rántsem rózsás a helyzet, de a tények alapján úgy tűnik, hogy kilábolnak ezekből a bajokból, s ha nem is lesz egyelőre élüzem a Bútor, Hangszer és Dekorációs Vál­lalatból, azért még viszik valamire. F. K. Szocialista brigád alakult a Szegedi Nyomdában tovább emelkedett Az ipari mun­kásnők kereseti aránytalanságának megszüntetéséhez hasonlóan csak a felszabadulás után történt eredmé­nyes változás a kereskedelemben dolgozó nők és a női tisztviselők ke­resetében is. A dolgozó nők keresete jelentős mértékben járul hozzá a családok jövedelméhez. Az 1958. évi háztar­tásstatisztikai megfigyelés adatai szerint azokban a családokban, ahol a feleség is dolgozik, kb. 20 száza­lékkal magasabb az egy főre jutó jövedelem, mint azokban a csalá­dokban, ahol a feleség nem folytat kereső foglalkozást A fejlődés ellenére a"ők ' egyen­jogúsága azonban a bérezés terén a gyakorlatban több objektív és szubjektív körülmény (alacsonyabb képzettség, fizikai adottság, előítélet, otthoni lekötöttség stb.) miatt még nem érvényesül mindenhol kielégítő mértékben. Hazánkban a felszaba­dulás előtti években az iskoláztatás igen alacsony színvonalon mozgott Az általános helyzet a nők iskoláz­tatása terén még rosszabb volt. Míg az alsófokú iskola elvégzése tekin­tetében a nők részaránya megköze­liteíte az összes végzettek 50 szá­zalékát, addig a középiskolákban, egyetemeken tanuló nők az összes résztvevőknek csak 25, illetve 10 szá­zalékát adták. Az egyetemek egyes tagozataira (műszaki, jogi) pedig szinte egyáltalán nem vettek fel nőket. Az iskoláztatás kiteriesztése lehe­tővé tette a nők jelentős mérvű kul­turális felemelkedését. Törvény biz­tosítja, hogy a nők bármi Íven kö­zép és felsőfokú iskolát elvégezhes­senek. A két világháború közötti időszakhoz viszonyítva a leánytanu­lók aránya a középiskolákban 46. az egyetemeken 28 százalékra emelke­dett A felszabadulás előtti hat jo­gásznővel szemben a legutóbbi tan­évben 587-en tanultak a jogtudomá­nyi karokon; az 1938-ban műszaki egyetemet végző 7 hallgatónővel szemben az elmúlt tanévben 971 nő folytatott műszaki egyetemi tanul­mányokat A II. világháború előtt az összes diplomásoknak még 10 százalékát sem tették ki a nők, ez­zel szemben számuk 1958-ban elérte a 38 ezer főt, az összes diplomások­nak 22 százalékát. Megyénk, mint Dél-Magyarország kulturális központja fontos szerepet tölt be a nők iskolázottságának eme­lésében. A megyénkben tanuló 7700 középiskolásnak több mint fele le­ány, felsőfokú oktatási intézménye­inkben pedig a nőhallgatók aránya meghaladja a 40 százalékot. Ax elmúlt 15 év alatt nagymértékben javult a nők szociá­lis és egészségügyi ellátása, szélese­dett a bölcsődei és óvodai hálózat. A múltban is meglévő egészségügyi intézkedések kiterjesztése mellett ál­lamunk több olyan új intézkedést hozott, mely megkönnyíti a dolgozó nők helyzetét, mint pl. a csecsemő betegsége esetén járó táppénz, az ingyenes csecsemőkelengye juttatás, a gyermekgyógyászati rendelések bő­vítése. A bölcsődei férőhelyek szá­ma az országban 4—4,5-szeresére, az óvodai férőhelyek száma másfélsze­resére emelkedett az 1949. évihez képest. Az állam évente sok száz milliót költ a nők és gyermekek szociális és egészségügyi helyzetének javítására. Igy pl. 1958-ban az állam többek között 58 millió forint anya­sági segélyt, 105 millió forint ter­hességi segélyt, 53 millió forint ér­tékű csecsemökelengyét fizetett ki. Közel 630 millió forintot tett ki a vállalati bölcsődéknek és óvódáknak nyújtott támogatás -összege, az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi költ­ségek összege meghaladta az 500 millió forintot stb. A nők egészségügyi és szociális helyzetének ellátásában megyénkben is jelentősek az eredmények. Me­gyénkben az utóbbi években a születéseknek több mint 80 szá­zaléka egészséges, tiszta kórházak­ban, szülőotthonokban, orvosi fel­ügyelet mellett történt. A megyé­ben évenként kiadott babake­lengyék értéke 2—3 millió forintot tesz ki, míg anyasági segély címén mintegy 1,5 millió forint kerül kifi­zetésre. Évről évre javul az anya­és csecsemővédelem. A terhes- és csecsemőtanácsadás, gondozás mun­káját jelenleg 134 védőnő látja el a megyében, az 1956. évi 89 védőnő­vel szemben. Az anya- és csecsemő­védelem érdekében hozott intézke­dések eredményeképpen megyénk­ben a csecsemőhalandóság lényege­sen kevesebb a háború előttinél, és országra viszonylatban a megyék kö­zül a legalacsonyabbak közé tarto­zik. A dolgozó nők gyermekeinek el­helyezését szolgáló bölcsődék, óvó­dák, napköziotthonok hálózata me­gyénkben is évről évre bővül. A nagy mezőgazdasági munkák idején működő idényjellegű bölcsődéken kívül megyénkben 28 állandó böl­csődében 120 szakképzett gondozónő felügyelete mellett 850 gyermek ré­szére biztosítanak gondos ellátást Az 1938. évi 57 óvodával szemben jelenleg 140 állandó jellegű óvodá­ban több mint 350 szakképzett óvó­nő közel 10 ezer gyermek gondo­zását. oktatását végzi. Ma már közel 100 óvoda napközis jellegű, ahol a gyermekek egésznapos foglalkozás mellett étkeztetésben is részesülnek. Az állandó jellegű óvodákon kívül évente mintegy 35 idényjellegű óvo­da is működik a megyében, ahol átlagosan 2—2,5 ezer gyermeket gon­doznak. Az iskoláskorú gyermekek elhelyezésére az elmúlt tanévben 58 általános iskolában működött nap­közi otthon. A napközi otthonokat használó és az étkeztetést igénybe­vevő tanulók száma meghaladja a 3 ezer főt. A statisztikai 8«>lgálat több ezer rendsze­sen, illetve időközönként begyűjtött adaton keresztül állandóan figye­lemmel kíséri a nők, különösen a dolgozó nők helyzetét. A fentiekben felsoroltak a nőkre vonatkozó ada­toknak csak egy töredékét képezik, de világosan bizonyítják, hogy a kereső nők társadalmi-gazdasági helyzete a felszabadulás után jelen­tős mértékben javult és szocialista építésünk a nők közreműködése nél­kül elképzelhetetlen. Csonka László KSH megyei Igazgatósága Rendkívüli termelési ta­nácskozást tartottak a közel­múltban a Szegedi Nyomda Vállalat szedőtermének dol­"Tgozói, hogy az üzemben él­csőként alakult Révai József­t brigád féléves munkáját ér­tékeljék. Annak idején a tíztagú munkacsapat vállalta, hogy a gépen szedett könyvek mennyiségét növelik és azok minőségét is tovább javítják. A feladatot megvalósították. Jelenleg a brigád átlagos tel­jesítménye nyolc százalék­kal nagyobb az előző idő­szakhoz viszonyítva. Azonkí­vül valamennyien részt vet­tek a helyesírási tanfolya­mon, melynek eredménye­képpen a hibaszázalék 3,3­ról 2,6 százalékra csökkent. Számtalan új munkamód­szert vezettek be az elmúlt hónapokban, így biztosítot­ták a szedések ésszerűbb mozgatását is. Egyes mun­kamozzanatokat az egész bri­gád együtt végzett ri. A munkacsapat két fiatal tag­ját számos szakmai fogásra megtanították az idősebb társaik. Természetesen a fél év alatt igazolatlan hiányzás vagy késés nem fordult elő. A brigád hét tagja tovább­képző tanfolyamon vett részt, nyolcan a politikai szemi­nárium rendszeres látogatói voltak. Az elért szép ered­mények ismeretében érthe­tő, hogy a hozzászólások el­hangzása után a termelési tanácskozás egyhangúan ítél­te oda számukra a szocia­lista brigád címet. Jobb munkát a Hétvezér utcai kábelfektetésnél Kábelfektetéshez hosszan {felbontotta a DÁV a Hétve­zér utcában a gyalogjárda egy részét. A munka érdemi részének csak örülni lehet, annak azonban már nem, amilyen módon a kábelfek­tetéshez az előkészületet végzik. A II. kerületi tanács panasszal fordult hozzánk, {őhozzá pedig a Hétvezér ut­cai háztulajdonosok és la­fkók, mert a kábelnak kiásott árokból a földet nem a ko­csiút felé, hanem a járdára lapátolják, a kerítésekig, a házak faláig. '[Ismét Segrti alakíthat olasz kormányt Piccioni, kijelölt olasz mi­niszterelnök visszaadta meg­bizatását Gronchi köztársa­sági elnöknek, aki ismét Segnit kérte fel, alakítson kormányt. Segni elvállalta a megbízatást. Az még csak hagyján, hogy a földkupacokkal tel­jesen elzárják a közlekedést a gyalogjárdán, az viszont már nem, hogy a falak, a kerítések sárosak maradnak. A helyszínen mi is meggyő­ződtünk erről, s megkérdez­tük: nem lehetne-e más megoldással végezni a kábel­fektetés előműveleteit, a ko­csiút felé lapátolni az árok­ból a földet, s ezzel megkí­mélni a házak falát, a ke­rítéseket a sártól, piszoktól. A munkavezető arra hi­vatkozott, hogy így köny­nyebb az úttest felől be­emelni a kábelt, nem kell a földkupacokon csetleni-bot­lani vele. S az is igaz, hogy a járdáról könnyebb vissza­lapátolni az árokba a föl­det. Ám a munka befejez­tével a visszahelyezett téglá­kon is meglátsziK az "ideig­lenesség*. vagyis a kábelfek­tetési munkafolyamatot nem követi a gyalogjárdák szak­szerű kövezése. Kérdés: a DÁV nem végezhetné-e a szükséges kábelfektetést a közóhajnak megfelelőbbem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom