Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-09 / 33. szám

3 Kedd, 1960. februác 9. Csaknem SOO eser forint less a megtakarítás A jutaárugyár lehetőségei az intézkedési terv tükrében Kezdjük mindjárt a közepén. Aki a takarékossággal foglalkozik, négy olyan tényezővel nézhet szembe, amely egy üzem gazdálkodásában betölti e fogalmat: anyag, bér, energia és termelékenység. A Szegedi Jutaárugyár nem rendelkezik minden takarékossági lehetőséggel. De azért, ahol mód van rá, ott takarékoskodnak. Elkészült a napokban az intézkedési terv. Azért csupán terv, mert még nem tárgyalta meg a pártszervezet és nem hagyta jóvá az üzemi tanács. Nem kétséges, hogy még változtatnak rajta, alakítják, hogy minél jobb legyen, minél több forintot »fogjon* meg az üzemnek, a népgazdaságnak. Azonban így tervként is érdekes. Egyszerű megoldás: 40 ezer forint Számos műszaki intézkedés hozhat megtakarítást 1960-ban. Kísérleteznek a ráfeszítéses fonólap megoldásával; a finomfonó hat gépénél, valamint húsz szövőgépnél egyedi motormeghajtást alkalmaznak; üzembe helyeznek egy automata etetővel ellátott lenkártolót, és a kender finomkártoló gépre is hasonló automatát szerelnek. A hiányzó kondenzedények helyére harminc modern és olcsó thermodinamikai elven működő berendezést vásárolnak és két mérőrendszeres fogyasztásmérő beállításáról is gondoskodnak. Az előbbi javaslát több tízezer, az utóbbi csak néhány ezer forintot jelent s ez a tény éppen azt mutatja^ hogy körültekintő munkával készült el a tervezet. A fonodában- úgy emelik a termelékenységet, hogy nagyobb orsókat alkalmaznak. Ez aránylag egyszerű megoldás, mégis csaknem 40 ezer forintot hoz egyetlen év alatt. Az egész üzem egyszázalékos termelékenység-növeléssel számol az idei évben, ami végeredményben 20 tonna többletáru élőállítását jelenti 180 ezer forint értékben. Ha már számokat kezdtünk sorolni, akkor nem maradhat el a takarékossági intézkedési terv célkitűzése sem: 495 ezer forint megtakarítás 1960-ban. Egy ügyes „lépés" Kellemes és kellemetlen meglepetések is érték azokat a dolgozókat, akik most év elején a takarékossági tervezet összeállítását végezték. Számítottak például arra, hogy a vetülék fonalhuljadékának gazdaságosabb felhasználásával pár ezer forintot lehet nyerni. Tévedtek. Annyira lecsökkent ugyanis a fonalhulladék mennyisége, hogy azzal már semmit sem érdemes kezdeni. Ez kellemes meglepetés volt. Gondot okoz azonban az üzemnek, hogy míg tavaly mintegy 120 tonna olcsó szovjet kenderkócot dolgozhattak fel — miáltal a minőség nem szenvedett kárt, de jobb volt az önköltség — az idén mindöszsze tíz tonna áll rendelkezésre belőle. Szerencsére előrehaladott tárgyalások folynak hasonlóképpen olcsó sziámi juta behozatalára. Igaz, hogy ennek felhasználását még számtalan kísérlet előzi meg, de ha beválik, akkor ismét jól járnak. Ujabb megtakarítást ugyan nem eredményezhet a sziámi juta, de tartható vele a tavalyi szint. Megtakarításként jelentkezik még, hogy tavaly három műszakosról két műszakosra szervezték át a szövődét. Ez az ügyes lépés még idén októberig kihat a jutagyár gazdasági életére. Nincsenek csodatévő eszközök Termelékenység növeléssel, helyes anyagfelhasználással és az energiafogyasztás mérséklésével tudnak majd 1960-ban takarékoskodni az üzemben, bérrel azonban nemigen. Vajon ennek mi az oka? Ha első tekintetre furcsa, mégis a dolgozók jó munkájában kereshető az ok. Tavaly ui. kétezer tonna terméket adott a gyár, s ennél kevesebbet 1960-ra sem illett volna betervezni. Az 1960-as terv 2050 tonna. Ilyen körülmények között a béralapot nem lehet csökkenteni, sőt, valószínűleg újabb munkaerő beállítására kerül sor. Nincsenek különleges módszerek, csodatevő eszközök a Szegedi Jutaárugyár birtokában. A takarékosság szerves része a hétköznapok munkájának, s legfőbb hordozója az üzemben kialakult szocialista munkaverseny. A kongreszszusi verseny idején bebizonyították a dolgozók, hogy szeretik a gyárat, nemcsak akarnak, de tudnak is többet termelni. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az egész éves felszabadulási munkaverseny hasonlóan szép eredményeket hoz. Akkor pedig megvalósul minden olyan elképzelés, amely ma még csak a takarékossági intézkedési terv papirosain sorakozik. Fehér Kálmán Rosszul sikerült „rehabilitáció" A

hol a tudomány egyszer megveti a lábát, onnan a misztikumnak előbb vagy utóbb, csöndesen ellopakodva, vagy kudarcosan kiűzetve távoznia kell. Ez a két dolog ugyanis olyannyira öszszeférhetetlen, mint a víz és a tűz, a gondolkodás és a vakhit. Igy van ez már régi koroktól fogva, hiszen minden fontos tudományos felfedezés avas vallási dogmákat zúz szét visszavonhatatlanul és végérvényesen. A megismerés lépésről lépésre hátráltatja, visszaszorítja az egykor szinte egyeduralkodó vallási világképet. megtépdesi, megszaggatja, s nincs az az ügyes vallásbölcselő, aki a szakadt kosztümöt tartósan megfoltozhatná. Valamelyest mindig "korszerűsödik* ugyan a vallásos világfelfogás — hiszen a huszadik század embere már nem "veszi be a régi tésztát« —, de ma már nincs tér, ahol tartósan és szilárdan megkapaszkodhatna. A hitbeli képzelet, amikor isteneket, világszellemet teremtett, először közvetlen környezetében helyezte el azokat, A görögök például az Olimposzra telepítették népes családú isteneiket; áz ősmagyarok állatokban tisztelték őket, a katolicizmus pedig megalkotta a menny és a pokol fogalmát valahol a szivárványos szférákban, illetve földünk tüzesen rotyogó belsejében.; > Az istenek, Országos értekezlet a zöldség- és gyümölcstermesztés 1960. évi feladatairól Hétfőn a Zöldség- Gyümölcsértékesítő Országos Szövetkezeti Központ székházában országos értekezleten vitatták meg a zöldséggyümölcs termeltetés és felvásárlás 1960. évi feladatait. Hegedűs Tibor, a szövetkezeti központ igazgatója rámutatott arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás igen kedvező feltételeket teremtett a zöldség- és gyümölcstermelés fellendítéséhez. Az ország termelőszövetkezetei 1959-ben már 25 ezer holdon termeltek zöldségféléket. Az elmúlt évben már a mezőgazdaság szocialista szektora termelte a szövetkezeti kereskedelemben felvásárolt összes áruk mintegy 30—35 százalékát. Az 1960. évi felvásárlási terv 17 százalékkal magasabb az előző évinél. Az eddigi adatok szerint egyedül a földművesszovetkezetekkel .máris • 50 ezer holdnyj termény értékesítésére kötöttek szerződést, az ipar részére pedig mintegy 20—25 ezer holdat kötöttek le ugyancsak szerződéssel. Az állami gazdaságok is körülbelül 15 ezer holdon termeltek zöldségféléket, úgyhogy idén először a mezőgazdaság szocialista szektora szolgáltatja az ország ellátásához szükséges zöldséggyümölcs nagyobb részét. A megyei értékesítő központoknak elő kell segíteniük a legújabb agrotechnikai módszerek terjedését, s azt, hogy a termelőszövetkezetek többségében elérjék az elmúlt évben már sokhelyütt kimutatható holdanként! 16—18 ezer forintos bevételt. Egyik legfontosabb törekvés, hogy minél kevesebb »kéz« közbeiktatásával kerüljön az áru a fogyasztóhoz. Már az idén 10—15 olyan termelőszövetkezetben, ahol legalább 100 holdon termelnek zöldségféléket, a földművesszövetkezeti rendszer több évre vállalja egy-egy megfelelő képzettségű vezető kertész alkalmazási költségeinek egy részét. Magyar—NDK kereskedelmi tárgyalások A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői között Budapesten megkezdődtek az 1961—1965. évre szóló hosszúlejáratú áruforgalmi megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalások. EZ AZTAN A TERMÉS A Kínai Népköztársaságban országszerte csodálatosan szép sikerekre vezet a nagy terméshozamokért indított mozgalom. A fokhagyma termesztésében például különösen kiemelkedő eredményt értek el a kelet-kínai Csangcsinban, ősi fokhagymatermelő területen. Felvételünk kitűnően szemlélteti az eredményt. A nálunk sohasem látott nagyságú fokhagymákból egy mura eső területen (15 mu tesz ki 1 hektárt) kétezer kilóval több az átlagtermés a tavalyinál. — A második felvétel a kelet-kínai Santung tartományban készült és az óriási káposztatermés egy példányát mutatja. világszellemek tehát mindig ott székeltek, ahová az ember akkor még nem érhetett el, ahová nem járhatott utánuk,.. M

ikor új ismeretekkel bővült az emberi tudat, amikor el tudott szakadni a földtől, magasságokat és mélységeket győzött le, akkor az istenek "csomagoltak* és mindig messzebbre, messzebbre vándoroltak, el egészen a végtelen mindenségbe és a végtelen semmiségbe, ahová adott időben még a gondolat sem követhette őket. A modern korban azonban már nemigen adatik nekik szállás... Ez a vázlatos "istentörténet* csupán szemléltetése akar lenni a cikk elején felvetett gondolatnak. De hiszen a dogmákkal sincsenek másként a különböző egyházak. Amig Lavoasier ki nem munkálta, fel nem ismerte az anyag megmaradásának elvét, az anyag örökkévalóságának legalapvetőbb bizonyítékát, könynyű volt azt hirdetni, hogy a világmindenséget egy szellem a semmiből gyúrta, s egyszer majd ismét semmivé zsugorítja, megsokallva a földi halandóságot. Próbáljon valaki egy gramm anyagot eltüntetni vagy varázsolni! Amíg az örökléstan kérdésében, az ember származásának témájában nem jutott a tudomány a darwini és az őt követő magaslatra, könnyű volt biblikus mesékkel magyarázni az ember "teremtését* de ma már nincs helyük az értelem fényében ezeknek az abszurd vallási tételeknek. A mítoszt tehát óvni kellett a tudományoktól, nehogy egészen szétfoszladozzék, s mi más mód kínálkozott erre, minthogy a korábban oly szigorúan és konkréten értelmezett teremtési és egyéb legendákat kénytelen-kelletlen a jelképek síkjára helyezték. T

ermészetesen eközben akadtak kísérletek, amelyek olykorolykor rehabilitálni igyekeztek a bibliai mítoszt. Amikor például egy fizikai kísérlet során bizonyos mennyiségű anyag energiává alakult át, de a folyamat tudományos magyarázata még késett, az idealista filozófusok arról lelkendezték, hogy "lám, eltűnt az anyag«, a vallás ideológusai pedig újra felmelegítették a teremtés-elmúlás legendáját, mondván, hogy miként a kísérleti laboratóriumban "eltűnt az anyag«, ugyanúgy eltűnik majd a mindenségben is, tehát nem öröktől való és nem örök. Ideiglenes foltnak jó volt ez, de a tudomány erre is rácáfolt hamarosan. Igy azután újabb és újabb kapaszkodókat kellett keresni és keresik is szorgalmasan, egészen a mai napig. A gondolkodó einber elcsodálkozik ezen, hiszen a mesterséges holdak és bolygók korában, amikor más világrészekre, más égitestekre készülődik az ember, igazán gyerekesség a bibliai mesékhez való ragaszkodás még a hitben is. De mit tesz a sors, még ezekkel az új kis égitestekkel kapcsolatban is megpróbálják megsütni szerény elméleti pecsenyéjüket némely prédikátorok. A

zt mondják a szószékről : »Lát j átok, atyám fiai, az ember bolygókat rakott az égre, milyen nagyszerű, milyen csodálatos, de elgondolkoztatok-e azon, hogy miként ezeket pályájukra lökte az ember a végtelen űrbe, ugyanúgy a nagy égitesteket, a napot, a holdat és a többieket mind-mind meg kellett teremteni, akárcsak ezeket a parányiakat, és ki kellett mérni útjukat, egymáshoz és a mindenséghez való viszonyukat.. .* Bizony, ha ez így volna, a teológia, a valláselmélct aprócska kis bárányává, tanújává vedlene a tudomány, amely annyi gondot és bosszúságot, annyi kudarcot és megfutamodást jelentett a történelemben a misztikumnak. Mindenesetre ezt prédikálják legújabban, ez a folt a bibliai históriák szakadt köntösén. S milyen hamis logikája van ennek a hasonlatnak, még ha mindkét lábára sántít is. Az egyszerű hívő szinte készpénznek veszi. Frappáns, szemléletes és ravasz. Ahhoz ugyanis, hogy az egész hasonlat képtelenségét bebizonyítsa valaki, hosszas fejtegetésre van szükség, nem mást kell ugyanis bizonygatni és ismertetni, mint a világ keletkezésének kérdését, az erre vonatkozó tudományos materialista felfogást. Mive] erre itt sem hely, sem mód nem kínálkozik, maradjunk naiv, de praktikus apróságoknáL E

zeket a rakétákat, mesterséges holdakat és bolygókat kézzelfogható, meglevő anyagból, ismert és megismerhető emberek alkották, szigorúan tudományos alapokon. Térben és időben létező, tapintható emberek művei ezek, melyekkel utolérték a természetet. Ezzel szemben rejtett agytekervényeken kívül hol lelhető fel a -világszellem*, az alkotó? De még ennél is kézenfekvőbb a modern vallási ideológia összezavarodottsága és kapkodása, ha figyelembe vesszük, hogy ezért a hasonlatért végeredményben feláldozott titokban egy másik tételt, nevezetesen azt, hogy a "legtökéletesebb világszellem* alkotásai utolérhetetlenek: Mert ha — az ő szavaikkal élve — ugyanaz történt a világ teremtésekor, mint a mesterséges égitestek megalkotásakor — természetesen -angróban!* —, akkor a fának egyik ágát maguk alatt fűrészelték el, hirtelen kapva az ötleten és nem gondolva annak kétes értékével, illetve hátsó fejbekólintásával. Ezen pedig már a mindennapi "rugalmasság* sem segít. S azok a rakéták és mesterséges égitestek, amelyeket egy időre saját szekerükbe akartak fogni, minden eddiginél nagyobb vereséget ígérnek eddigi és új adataikkal, a világűr titkainak feltárásával. « Simon István Felszabadulási pályázat a szegedi egyetemen A Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézetének tudományos diákkörét az ország legjobb egyetemi diákkörei között tartják számon. Ezt az elismerést fejezte ki a legutóbbi országos diákköri konferencia értékelése s az a tény, hogy a soronkövetkező országos konferenciát a Szegedi Tudományegyetem rendezi meg, pontosabban az egyetem Bölcsészettudományi Kara március végén. Az irodalomtörténeti tudományos diákkör már készül a konferenciára. Felszabadulási pályázatot írtak ki "Felszabadulás utáni irodalmunk helyzete* címmel. A pályázatoknak február 15-én jár le a beadási határideje, s már 7 pályázó át is adta a diákkör vezetőségének a pályázatra készített dolgozatát. A beadott pályamunkákat külön bírálóbizottság értékeli majd, s a legjobbakat a március 27—30 közötti országos tudományos diákköri konferencián is felolvassák.