Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

7 Vasárnap, 1960. február 28. töDI FERENCI Cplleltnt Csikorgó havon tovatűntél s ott álltam téli rengetegben, mint gyermek, aki félve retten, ha éj csapdossa szárnyait, s láttára társat hív, keres; ki maga marad, jaj, fütyül, «> fél Mindenütt árnyak nyúltak értem, és sírt a szél a kopasz fákon, összekocódó jégvirágon, lámpák vacogó fényein, s hiába volt a fütty, a dal* ellened nem volt semmi vértem. Minden félelmem fölkavartad, a szunnyadót és ami rám les. mint útonálló, céda vátesz, (hitetlenül is hinni őt), s a rengeteg, a téli éj éles fogakkal egyre mart csak Akár a fagy, űgy nőtt hatalmad — a félelem, hogy elveszítlek, s vágyón hiába istenítlek egyetlen hitben, mint pogány: az embert vallva istenül, ahogy szépségét kitakartad... BEDE ANNA: A Mikszáth-jabilenmra bemutatják Szegeden a Különös házasság-ot Idén tavasszal, májusban emlékezünk meg Mik­száth Kálmánnak, a ki­váló magyar regényíró­nak halála félszázados évfordulójáról. Tisztele­tére az ország minden váro­sában megemlékezéseket, ünnepségeket rendeznek, de az országos ünnepségek szín­helye Szeged lesz. Mint is­meretes, az ünnepi hét elő­készítésére emlékbizottság is alakult, amely kidolgozza a részletes programot. Ez a program — mely irodalmi estek, kiállítások megrendezését és Mikszáth­tal kapcsolatos művek meg­jelentetését is magába fog­lalja — újabban a Szegedi Nemzeti Színház vállalkozá­sával bővült. A jubileum tiszteletére a prózai együt­tes bemutatja a Különös há­zasság című népszerű regény színpadi változatát. LAPOZGATAS egy kiállítás könyveiben ... A tudomány nagy mártírjának életéből Csodálat és elborzadás... ki megfeledkezett, egyedül a nyertek el... Ha igy ese­Ilyen érzésekkel nézegeti az Városi Somogyi Könyvtár fi- lekesztek, ha ilyenek lesz­ember a Móra Ferenc Mú- gyeit fel rá becsületre méltó tek és eképpen éltek, neve­zeum kupolacsarnokában el- kis kiállításával. Pedig mi- tek bekerül az élet könyvé­helyezett kis tárlók anyagát, csoda alkalom lett volna ez be, könyörgéstekkel elnye­Giordano Bruno könyveit, a a tudományos ismeretter- ritek a harcos egyház ke­róla szóló tanulmányokat és jesztés számára! Giordano gyeimét, s majdan tiétek regényeket, és az inkvizíció Bruno küzdelmes élete, zse- lesz a diadalmas egyház di­történetét idéző metszetek nijének páratlan előretekin- csösége, amelyben isten kópiáit. Mert valóban cso- tése, az egyházzal valószün- örökkön örökké él és ural­dálkozni kell azon, amit a telen küzdelme és mártí- kodik, Amenh reneszánsznak ez az óriása romsága oly súlyos és meg­napfényre hozott elméjéből ®rv a mai modern vi- Az mkviZICIO kezere , , , „ lagnezet, világfelfogás ter- adták — s undorodva kell elfor- jesztéséhez! Ez az ember aQtaK­dúlni attól, amit ezért csele- már évszázadokkal ezelőtt Bizonyos Zaune Mocenigo kedtek vele a római egyház hirdette azt amit a tudo- jelentette fel igy írván bú. tonzúrás barátai és egyházi lányosak jóval később ert neinek hosszú iistáJát: ™ "^rfl - •m 360 esztendeje „Itt. e^j^j­hogy máglyára cipelték a tu- <£<™alatt Yg*" lensége; hogy egyetlen val­domány, a gondolatszabad- ft™ J^JSS. ság mártírját. Erről az év- magyarázta a világ felépíté­Lámpavilág Az udvarán holdfény van és hó. Az ablak sárga színt remeg. A lámpaláng felgyullad és Jé Estét kívánnak mindenek^ Kint sír a kutya meg a kölyke. A ló mór szalmán rúgkapál, A nép a tüzet üli körbe. Az ablaktábla csukva vár. Most láthatatlan, könnyű kézzel Virágot rajzol rá a tél... A lámpatestből ázva néz fel S porcogva int a lámpabél, A párnák gyűrött csíkja még kék .;. A fény szétolvad a falon, Az álom szemről szemre lép, lép, S a láng kifúl az asztalon. Krisztus ravasz volt, furfan­fordulóról Szegeden minden- sét. az anyag és szellem vi- ^gyVvüág örök ZTlt 32 anyag °r°kke" végtelenek; hogy el vaiosagar. kellene venni a szerzetesek Érdemes megtekinteni ^óiátjogát és jövedelmeit; 3 hogy nagyon csodálkozik ezt a kis kiállítást és érde- tzon, hogyan tűrheti el is­més felütni a tárlókban el- te" a katolikusok számos helyezett műveket. eretnekségét...? »Azt látjuk, hogy vala- Aki így szembe mertszáll­mennyi természeti forma ni vallási dogmákkal és val­kiszáll az anyagból és újra lásfilozófiával, mit várhatott A Zeneművészeti Szakis- közül hárman kantátát, hár- visszatér az anyagba, ennél- volna egyebet, mint a be­Dolok U kantáták felazaladutásuHk 75. iuftHduttiának UsaUletéu Pályázat a Zeneművészett Szakiskolában kola zeneszerző-szakos hall- man pedig dalt akarnak sze­gatói részére az iskola igaz- rezni. St^f í±fZaaad,A-áSUn,k Na°y Mária az egyik a ré^'i,1 Ja al" kantáta-komponálók közül, kalmabol érdekes hazi-ver- . J . , ,, senyt írt ki. A "Felszabadu- ~ A szabadságról, az el­lási emlékversenyre« nevező "re™0" végi és a bilincsei­hallgatóknak olyan kantátát, !o1 megszabadult, megval­dalt vagy tömegdalt kell fozot) "t eletro1 szeretnek kantátát írni mondta. A Barát Endre: A kazahsztáni pacsirta a moszkvai Esztrád Szin- sötétség támadt és a szeme- te az urak asztalát, mint a házban találkoztam Rosa ket pirosra wrt|, füst A téli sztyeppén a jéggel bori­korommá!. *>" *** » ^kák... üdvözöltem: jó néhány éve 7ffV éltek nagyapámék. annak, hogy vendégünk volt Apám, Tadzsi bej Baglanov, Budapesten; a Városi Szín- gyerekkorában pásztor volt. Amikor elváltunk, ennyit házban tapsolhattunk neki. D mensznkött .„„„,„; mondott még egyszerűen, Most. a személyes beszélge- "f _ megszokott, tanul ni szerényen mégis büszkén. tés közelségében éppen olyan aKart• Bekóborolta a Kauka- _ gn boldop vagyok ám! finom, szinte légies, mint zust. Gyárba került, majd Mert a népem is az. S mert amikor az "Ö Szamarát? egy tanulókörbe járt. Aztán művészetemet megbecsülik... énekelte megejtő szépségű memék őt fehérek.„ Nem folytatta. Egyköny­hangjan. Akkor földig erő, nyet láttam gyönyörű, bar­fodros, bő szoknyában, kék- Egyszer nagyanyó igy na szemében. Ugy csillogott hímzésű, fehér blúzban, szólt hozzám: "Rosa, ezt so- az a csepp, mint a napfé­nyes hómező, mint az uráli érc Baglanova hazájában... Engem még arany kaftánkában, csillogó- se feiedd ej» an fekete, térdig érő hajfo- , JA , , , ,, nataival - mintha a mesék el nagyapónak. Jo tündére szállt volna közénk, bogy hozzá kerültem, de Most a tündér valóságos, élő éppenúgy megvehetett volna nő lett; a mesebeli jelenség másféle ember is. alá okos beszédű, komoly em­bérré változott. agyondolgoztat. Kemeny ele­Csodálatosan szép szeme tünk volt gyáron van Baglanovának; a ka- megfúltunk a melegtől, zahsztáni mély Aral-tó csil- télen majdnem megfagytunk lóghat így, amikor a Mu- ° ^"tában. Ha menn* kel­godzsari-hegy mögül rásüt a lett- ayalog mentünk, vagy nap. Ez a gyönyörű, ferde- ökrös »zekéren...* Nagy­metszésű, barna szempárra- an»ó visszanézett a múltba, gyog, nevet és sir, amíg Bag- ráncos fc« «*>•» bólogatott: lanova a hazájáról, népe "Ugy ám! Most minden meg­sorsáról beszél... változott. Rosa. te magad választottad férjedet.. 'Af — Az uram közbeszólt, ne­vetett: "Várjunk csak! Hát­ha én választottam kl Ro­sát!­— Nagyanyó komponálniok, amely a sza- . , .,. , , , badságot, a szabadság esz- hár°m teUd kozul eko a ta­méjét és ezáltal hazánk fel- vaszt> ^ éet ki bomlását szabadulását ünnepli. ünnepli. A második tetei a A pályázatra ezideig ha- mu\tVa emlékeztet, a hár­fán neveztek. A hat nevező maddc pedlS a lovot ldezl majd. Bácskai György szintén kantáta szerzésére vállalko­zott. — Én magáról a felszaba­dulásról írok zenét — fe­lelte a kérdésre. — Bemu­tatom a múltat, s egy a fel­szabadulást idéző, áthidaló rész után a jelent, a mai kor hétköznapjainak örömével és gondjaival. Rajtuk kívül még Joó Eta kísérli meg a kantáta-szer­zés izgalmas föladatának megoldását Hári Ferenc, Ta­kács György és Vidovszki László ír dalt a pályázatra. A fiatal zeneszerzők fiatal szegedi írókhoz fordultak se­gítségért. Andrássy Lajos, Bede Anna, Gál Sándor és Papp Lajos vállalták, hogy szöveget írnak a készülő da­lokhoz és kantátákhoz. fogva a valóságban semmi börtönzést, megaláztatást, s sem látszik állandónak, biz- tanainak fenntartása esetén tosnak. örökkévalónak és az a legnagyobb kínzásokat, s elv címére méltónak, kivé- végül a ' máglyát Giordano ve az anyagot* — írja Az Bruno mindezzei tisztában okról, az elvről es az egyről volt Börtönnapjait idézi szóló az egyház szamara ve- Raff Ádám Hfl ciordano "a^rSSÖtfrti -pló<«*»cím* pedig így vall: »Tudni kell Konyve­tehát, hogy van egy végte- "...egy mély, de tágas len mező és egy mindent át- pincébe vezettek. Csuklyás fogó tér, amely magába fog- inkvizítorok ültek egy hosz­lalja és áthatja a minden- szú asztalnál, körös-körül séget... E térben végtelen pedig mindenütt félelmetes sok ehhez hasonló test van. eszközök! Az egyik csuklyás amelyek közül egyik sincs felemelkedett és így szólt: inkább a világegyetem köz- _ Az Anyaszentegyház a pontjában, mint a másik, maga irgalmasságával má­mért a világegyetem végte- dot akar nyújtani neked is, len, s ennélfogva nincs sem Giordano Bruno testvér, középpontja, sem kerülete... hogy megmentsd lelki üd­Eszerint nincs egyetlen vi- vösségedet és tagadd meg lag, egyetlen fold, egyetlen bamis istentelen tanaidat! nap, hanem annyi világ van, ahány fényes csillagot lá- ~ Nmcs mit megtagad­tunk magunk körül...* nom! Giordano Bruno a vakhi- Markos pribékek ugrottale tet is metsző gúnnyal illeti: elő a bolthajtás mélyéből, -Minden erőtökkel arra fő- aztán egy éles fatuskókkal rekedjetek tehát, 6 embe- bélelt> vályúforma asztalra , . , . fektettek, kezemet, labamat rek, hogy valamennyien összehuTkolták és a kötelek szamarak legyetek. S ti, akik végét az asztal oldalára sze­már szamarak vagytok, relt kerék tengelyéhez erősi­igyekezzetek, buzgólkodja- tették... A cellámban éb­tok, hogy egyre jobban ha- redlem fel. Egész testem ladva, eljussatok arra a kékesfekete, helyenként már fokra, arra a méltóságra, zöldülő foltoktól tarka*, amelyet nem tudással és méltósággal, hanem hittel «= Nagyanyámat kilenc birkáért vásárolta nagy­apám. Kazalinszka-Hutorban éltek, az Alatau-hegy tövé­folytatta: ben. Anyám sokszor beszélt "Micsoda lakosotok van, tég­a sátorról, amelyben felne- lábó" A khánnak nem volt velkedett. Nyáron jó lakás "ven palotája. És utazol... volt az, de képzeljük el té- Nem malog, nem ökrös szé­lén, amikor fehér és szikra- ^ren. Párnás ülésen, gőzö­zó az egész világ, s a sztyep- vilagot lÁtsz--­pét vastagon fedi a jég! Ti- micsoda szép élet! Mondd el zennégy gyermeket szült a ezt mindenütt az em berek­jurta alatt nagyanyó. Kóró- nefc'*"" val tüzeltek a fekete kövek- — Sokat gondólok én ér­ből rakott, nyílt tűzhelyen, re — mondotta még Bagla­Az eső, a hó bevágott a nova — s elmesélem min­mennyezetnyíláson, a gyer- denkinek. hogy mi volt az mekek vacka körül tócsák... én népem. Éhes rabszolga, Ha a nyílást befödték, vak- rongyos pásztor, ki úgy néz­Szegedi miniatűrök itfa iíaml tuktoi A „szenttamási hős" bácsinak is) illő módon út- lehetett -a szent ta- tamási hős?? Me­mindenki. jukban megállította vasz hősei« között, a sélték, háza is volt úr 3. zászlóaljban, mert az öregnek. De bi­adott, ha nem úgy lett zonyára nem volt adott, volna, a porban hen- tűzrevalója, mert Jóska hívta Hosszú, nyurga alak A tekintetes volt. Arca félig volt pedig vagy szőrrel borítva, vagy vagy félig sem. mert ripa­Utóbbi esetben Jós- tergő csemeték előtt télen odajárt mele­csos bőrén az egyik ka bácsinak rögtön Damjanich táborno- gedni a nagy taka­szál szőr jó messzi- kész volt a "formu- kot emlegette volna, rékpénztári várako­oda, falról ről kiabált át a má- láré?-ja; Valósággal — Nem Ilyenkor nagyobb ha- zóhelyiségbe, szégyelli tás kedvéért fogta az ahonnan a síknak. "fúróval ültetődtek? magát a tekintetes öreg a kampós bot- Kossuth Lajos meg ábrázatán a szálak..; űr! Hát nincs egy ját s nekiesett az a vértanúk képe né­Csendesen, fürkész- krajcárja sem? útszéli paréjnak s zett le rá. Rendszerint ott ve járkált az utcán. A kipellengérezett azt agyabugyálta, Ha meglátott egy megszégyenülten lo- miközben cifrázta is: gubbasztott egy ka­keménykalapos urat, holt tovább, olyant, aki úgy sza­batja magára a ru­háit, odaóvakodott s bizalmasan, mintha csak titkot súgna a fülébe: — Tekintetes — Igy aprítottam ros fapadon. Sunyi A krajcárt szíve- én az ellenségöt, he! tekintetét körüljár­sen elvette volna a — Jobbról vágtam . .. o , gyerekektől is, amit hozzá, s ha nem latta' s na ugy veI" azok krumpli- vagy esett le a feje nyom- te> megsokallhatják medvecukorra gyűj- ban, balról csaptam már, hogy melege­tögettek. Megállt rá a kardommal!... dik, felkelt, odament — Tekintetes ur, előttük, ha meglátta Egyszer egyet éppen . rácsOK „h,„kh„_ _ adjon egy krajcárt! őket az utca porá- az őrnagy úr lová- 7 aotaKnoz s A krajcárnak ak- ban egymásra ágyúz- nak lábához röpítet- bezörgetett: kor még megvolt a ni. becsülete. Két kraj­— Csatában vol tem. Rám nézett — Mennyi kama­Damjanich, s azt tot adnak a pénzre? cáron már legalább tom ^ hé, Damja_ mondta: -Jól csinál- Nem adnak többet, egy zsemlet lehetett nich drnagy alatt ta kend, Jóska!? Na, venni. Nyilván ezt akart Jóska bácsi is, kds, szolgáltam ha a tekintetes ura­én, hé- van-e krajcártok gyerekek? Ebből is látszott. kat (bár lehettek hogy nem volt szél­Krajcár nemigen akadt. Mi­Akármi volt a fe­lelet, visszaült a p^jg padra, mint aki jól elvetette most azok nagyságos urak hámos. Biztosan ott bői élt hát a "szent- gondját. Nem vont vissza semmit. Mikor ítéletet hirdettek fö­lötte, igazának tudatában így szólt az egyházi bírák­hoz: "Nagyobb félelemmel hozzátok ti ezt az ítéletet, mint amilyennel én hallga­tom*. S milyen igaza volt. A halott Bruno is veszedelem volt az egyház számára. Műveit ül­dözték, s kétszáz esztendeig a legnagyobb üldöztetést hívta ki maga ellen az, aki rejtegetni vagy olvasni mer­te azokat, ^rano pedig azzal a tudattal vállalta a mártír­ságot, hogy az utókor majd elmondhatja róla: nem ismert halálfélelmet és jelleme szi­lárd volt. Az élet minden élvezetén felül tudott emel­kedni, bátran harcolt életre­halálra és minden küzdel­me az eljövendő századok­nak szólt. S tudom bizony, hogy az a tűz, amellyel Brúnót meg­égették, nem volt olyan erős, mint Bruno szelleme, amely még ma is szüntele­nül égeti az ítélethozók utó­dainak minden dogmáját, minden tanítását! S. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom