Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

7 Vasárnap, 1960. február 28. töDI FERENCI Cplleltnt Csikorgó havon tovatűntél s ott álltam téli rengetegben, mint gyermek, aki félve retten, ha éj csapdossa szárnyait, s láttára társat hív, keres; ki maga marad, jaj, fütyül, «> fél Mindenütt árnyak nyúltak értem, és sírt a szél a kopasz fákon, összekocódó jégvirágon, lámpák vacogó fényein, s hiába volt a fütty, a dal* ellened nem volt semmi vértem. Minden félelmem fölkavartad, a szunnyadót és ami rám les. mint útonálló, céda vátesz, (hitetlenül is hinni őt), s a rengeteg, a téli éj éles fogakkal egyre mart csak Akár a fagy, űgy nőtt hatalmad — a félelem, hogy elveszítlek, s vágyón hiába istenítlek egyetlen hitben, mint pogány: az embert vallva istenül, ahogy szépségét kitakartad... BEDE ANNA: A Mikszáth-jabilenmra bemutatják Szegeden a Különös házasság-ot Idén tavasszal, májusban emlékezünk meg Mikszáth Kálmánnak, a kiváló magyar regényírónak halála félszázados évfordulójáról. Tiszteletére az ország minden városában megemlékezéseket, ünnepségeket rendeznek, de az országos ünnepségek színhelye Szeged lesz. Mint ismeretes, az ünnepi hét előkészítésére emlékbizottság is alakult, amely kidolgozza a részletes programot. Ez a program — mely irodalmi estek, kiállítások megrendezését és Mikszáthtal kapcsolatos művek megjelentetését is magába foglalja — újabban a Szegedi Nemzeti Színház vállalkozásával bővült. A jubileum tiszteletére a prózai együttes bemutatja a Különös házasság című népszerű regény színpadi változatát. LAPOZGATAS egy kiállítás könyveiben ... A tudomány nagy mártírjának életéből Csodálat és elborzadás... ki megfeledkezett, egyedül a nyertek el... Ha igy eseIlyen érzésekkel nézegeti az Városi Somogyi Könyvtár fi- lekesztek, ha ilyenek leszember a Móra Ferenc Mú- gyeit fel rá becsületre méltó tek és eképpen éltek, nevezeum kupolacsarnokában el- kis kiállításával. Pedig mi- tek bekerül az élet könyvéhelyezett kis tárlók anyagát, csoda alkalom lett volna ez be, könyörgéstekkel elnyeGiordano Bruno könyveit, a a tudományos ismeretter- ritek a harcos egyház keróla szóló tanulmányokat és jesztés számára! Giordano gyeimét, s majdan tiétek regényeket, és az inkvizíció Bruno küzdelmes élete, zse- lesz a diadalmas egyház ditörténetét idéző metszetek nijének páratlan előretekin- csösége, amelyben isten kópiáit. Mert valóban cso- tése, az egyházzal valószün- örökkön örökké él és uraldálkozni kell azon, amit a telen küzdelme és mártí- kodik, Amenh reneszánsznak ez az óriása romsága oly súlyos és megnapfényre hozott elméjéből ®rv a mai modern vi- Az mkviZICIO kezere , , , „ lagnezet, világfelfogás ter- adták — s undorodva kell elfor- jesztéséhez! Ez az ember aQtaKdúlni attól, amit ezért csele- már évszázadokkal ezelőtt Bizonyos Zaune Mocenigo kedtek vele a római egyház hirdette azt amit a tudo- jelentette fel igy írván bú. tonzúrás barátai és egyházi lányosak jóval később ert neinek hosszú iistáJát: ™ "^rfl - •m 360 esztendeje „Itt. e^j^jhogy máglyára cipelték a tu- <£<™alatt Yg*" lensége; hogy egyetlen valdomány, a gondolatszabad- ft™ J^JSS. ság mártírját. Erről az év- magyarázta a világ felépítéLámpavilág Az udvarán holdfény van és hó. Az ablak sárga színt remeg. A lámpaláng felgyullad és Jé Estét kívánnak mindenek^ Kint sír a kutya meg a kölyke. A ló mór szalmán rúgkapál, A nép a tüzet üli körbe. Az ablaktábla csukva vár. Most láthatatlan, könnyű kézzel Virágot rajzol rá a tél... A lámpatestből ázva néz fel S porcogva int a lámpabél, A párnák gyűrött csíkja még kék .;. A fény szétolvad a falon, Az álom szemről szemre lép, lép, S a láng kifúl az asztalon. Krisztus ravasz volt, furfanfordulóról Szegeden minden- sét. az anyag és szellem vi- ^gyVvüág örök ZTlt 32 anyag °r°kke" végtelenek; hogy el vaiosagar. kellene venni a szerzetesek Érdemes megtekinteni ^óiátjogát és jövedelmeit; 3 hogy nagyon csodálkozik ezt a kis kiállítást és érde- tzon, hogyan tűrheti el ismés felütni a tárlókban el- te" a katolikusok számos helyezett műveket. eretnekségét...? »Azt látjuk, hogy vala- Aki így szembe mertszállmennyi természeti forma ni vallási dogmákkal és valkiszáll az anyagból és újra lásfilozófiával, mit várhatott A Zeneművészeti Szakis- közül hárman kantátát, hár- visszatér az anyagba, ennél- volna egyebet, mint a beDolok U kantáták felazaladutásuHk 75. iuftHduttiának UsaUletéu Pályázat a Zeneművészett Szakiskolában kola zeneszerző-szakos hall- man pedig dalt akarnak szegatói részére az iskola igaz- rezni. St^f í±fZaaad,A-áSUn,k Na°y Mária az egyik a ré^'i,1 Ja al" kantáta-komponálók közül, kalmabol érdekes hazi-ver- . J . , ,, senyt írt ki. A "Felszabadu- ~ A szabadságról, az ellási emlékversenyre« nevező "re™0" végi és a bilincseihallgatóknak olyan kantátát, !o1 megszabadult, megvaldalt vagy tömegdalt kell fozot) "t eletro1 szeretnek kantátát írni mondta. A Barát Endre: A kazahsztáni pacsirta a moszkvai Esztrád Szin- sötétség támadt és a szeme- te az urak asztalát, mint a házban találkoztam Rosa ket pirosra wrt|, füst A téli sztyeppén a jéggel borikorommá!. *>" *** » ^kák... üdvözöltem: jó néhány éve 7ffV éltek nagyapámék. annak, hogy vendégünk volt Apám, Tadzsi bej Baglanov, Budapesten; a Városi Szín- gyerekkorában pásztor volt. Amikor elváltunk, ennyit házban tapsolhattunk neki. D mensznkött .„„„,„; mondott még egyszerűen, Most. a személyes beszélge- "f _ megszokott, tanul ni szerényen mégis büszkén. tés közelségében éppen olyan aKart• Bekóborolta a Kauka- _ gn boldop vagyok ám! finom, szinte légies, mint zust. Gyárba került, majd Mert a népem is az. S mert amikor az "Ö Szamarát? egy tanulókörbe járt. Aztán művészetemet megbecsülik... énekelte megejtő szépségű memék őt fehérek.„ Nem folytatta. Egykönyhangjan. Akkor földig erő, nyet láttam gyönyörű, barfodros, bő szoknyában, kék- Egyszer nagyanyó igy na szemében. Ugy csillogott hímzésű, fehér blúzban, szólt hozzám: "Rosa, ezt so- az a csepp, mint a napfényes hómező, mint az uráli érc Baglanova hazájában... Engem még arany kaftánkában, csillogó- se feiedd ej» an fekete, térdig érő hajfo- , JA , , , ,, nataival - mintha a mesék el nagyapónak. Jo tündére szállt volna közénk, bogy hozzá kerültem, de Most a tündér valóságos, élő éppenúgy megvehetett volna nő lett; a mesebeli jelenség másféle ember is. alá okos beszédű, komoly embérré változott. agyondolgoztat. Kemeny eleCsodálatosan szép szeme tünk volt gyáron van Baglanovának; a ka- megfúltunk a melegtől, zahsztáni mély Aral-tó csil- télen majdnem megfagytunk lóghat így, amikor a Mu- ° ^"tában. Ha menn* kelgodzsari-hegy mögül rásüt a lett- ayalog mentünk, vagy nap. Ez a gyönyörű, ferde- ökrös »zekéren...* Nagymetszésű, barna szempárra- an»ó visszanézett a múltba, gyog, nevet és sir, amíg Bag- ráncos fc« «*>•» bólogatott: lanova a hazájáról, népe "Ugy ám! Most minden megsorsáról beszél... változott. Rosa. te magad választottad férjedet.. 'Af — Az uram közbeszólt, nevetett: "Várjunk csak! Hátha én választottam kl Rosát!— Nagyanyó komponálniok, amely a sza- . , .,. , , , badságot, a szabadság esz- hár°m teUd kozul eko a taméjét és ezáltal hazánk fel- vaszt> ^ éet ki bomlását szabadulását ünnepli. ünnepli. A második tetei a A pályázatra ezideig ha- mu\tVa emlékeztet, a hárfán neveztek. A hat nevező maddc pedlS a lovot ldezl majd. Bácskai György szintén kantáta szerzésére vállalkozott. — Én magáról a felszabadulásról írok zenét — felelte a kérdésre. — Bemutatom a múltat, s egy a felszabadulást idéző, áthidaló rész után a jelent, a mai kor hétköznapjainak örömével és gondjaival. Rajtuk kívül még Joó Eta kísérli meg a kantáta-szerzés izgalmas föladatának megoldását Hári Ferenc, Takács György és Vidovszki László ír dalt a pályázatra. A fiatal zeneszerzők fiatal szegedi írókhoz fordultak segítségért. Andrássy Lajos, Bede Anna, Gál Sándor és Papp Lajos vállalták, hogy szöveget írnak a készülő dalokhoz és kantátákhoz. fogva a valóságban semmi börtönzést, megaláztatást, s sem látszik állandónak, biz- tanainak fenntartása esetén tosnak. örökkévalónak és az a legnagyobb kínzásokat, s elv címére méltónak, kivé- végül a ' máglyát Giordano ve az anyagot* — írja Az Bruno mindezzei tisztában okról, az elvről es az egyről volt Börtönnapjait idézi szóló az egyház szamara ve- Raff Ádám Hfl ciordano "a^rSSÖtfrti -pló<«*»cím* pedig így vall: »Tudni kell Konyvetehát, hogy van egy végte- "...egy mély, de tágas len mező és egy mindent át- pincébe vezettek. Csuklyás fogó tér, amely magába fog- inkvizítorok ültek egy hoszlalja és áthatja a minden- szú asztalnál, körös-körül séget... E térben végtelen pedig mindenütt félelmetes sok ehhez hasonló test van. eszközök! Az egyik csuklyás amelyek közül egyik sincs felemelkedett és így szólt: inkább a világegyetem köz- _ Az Anyaszentegyház a pontjában, mint a másik, maga irgalmasságával mámért a világegyetem végte- dot akar nyújtani neked is, len, s ennélfogva nincs sem Giordano Bruno testvér, középpontja, sem kerülete... hogy megmentsd lelki üdEszerint nincs egyetlen vi- vösségedet és tagadd meg lag, egyetlen fold, egyetlen bamis istentelen tanaidat! nap, hanem annyi világ van, ahány fényes csillagot lá- ~ Nmcs mit megtagadtunk magunk körül...* nom! Giordano Bruno a vakhi- Markos pribékek ugrottale tet is metsző gúnnyal illeti: elő a bolthajtás mélyéből, -Minden erőtökkel arra fő- aztán egy éles fatuskókkal rekedjetek tehát, 6 embe- bélelt> vályúforma asztalra , . , . fektettek, kezemet, labamat rek, hogy valamennyien összehuTkolták és a kötelek szamarak legyetek. S ti, akik végét az asztal oldalára szemár szamarak vagytok, relt kerék tengelyéhez erősiigyekezzetek, buzgólkodja- tették... A cellámban ébtok, hogy egyre jobban ha- redlem fel. Egész testem ladva, eljussatok arra a kékesfekete, helyenként már fokra, arra a méltóságra, zöldülő foltoktól tarka*, amelyet nem tudással és méltósággal, hanem hittel «= Nagyanyámat kilenc birkáért vásárolta nagyapám. Kazalinszka-Hutorban éltek, az Alatau-hegy tövéfolytatta: ben. Anyám sokszor beszélt "Micsoda lakosotok van, téga sátorról, amelyben felne- lábó" A khánnak nem volt velkedett. Nyáron jó lakás "ven palotája. És utazol... volt az, de képzeljük el té- Nem malog, nem ökrös szélén, amikor fehér és szikra- ^ren. Párnás ülésen, gőzözó az egész világ, s a sztyep- vilagot lÁtsz--pét vastagon fedi a jég! Ti- micsoda szép élet! Mondd el zennégy gyermeket szült a ezt mindenütt az em berekjurta alatt nagyanyó. Kóró- nefc'*"" val tüzeltek a fekete kövek- — Sokat gondólok én érből rakott, nyílt tűzhelyen, re — mondotta még BaglaAz eső, a hó bevágott a nova — s elmesélem minmennyezetnyíláson, a gyer- denkinek. hogy mi volt az mekek vacka körül tócsák... én népem. Éhes rabszolga, Ha a nyílást befödték, vak- rongyos pásztor, ki úgy nézSzegedi miniatűrök itfa iíaml tuktoi A „szenttamási hős" bácsinak is) illő módon út- lehetett -a szent ta- tamási hős?? Memindenki. jukban megállította vasz hősei« között, a sélték, háza is volt úr 3. zászlóaljban, mert az öregnek. De biadott, ha nem úgy lett zonyára nem volt adott, volna, a porban hen- tűzrevalója, mert Jóska hívta Hosszú, nyurga alak A tekintetes volt. Arca félig volt pedig vagy szőrrel borítva, vagy vagy félig sem. mert ripaUtóbbi esetben Jós- tergő csemeték előtt télen odajárt melecsos bőrén az egyik ka bácsinak rögtön Damjanich táborno- gedni a nagy takaszál szőr jó messzi- kész volt a "formu- kot emlegette volna, rékpénztári várakooda, falról ről kiabált át a má- láré?-ja; Valósággal — Nem Ilyenkor nagyobb ha- zóhelyiségbe, szégyelli tás kedvéért fogta az ahonnan a síknak. "fúróval ültetődtek? magát a tekintetes öreg a kampós bot- Kossuth Lajos meg ábrázatán a szálak..; űr! Hát nincs egy ját s nekiesett az a vértanúk képe néCsendesen, fürkész- krajcárja sem? útszéli paréjnak s zett le rá. Rendszerint ott ve járkált az utcán. A kipellengérezett azt agyabugyálta, Ha meglátott egy megszégyenülten lo- miközben cifrázta is: gubbasztott egy kakeménykalapos urat, holt tovább, olyant, aki úgy szabatja magára a ruháit, odaóvakodott s bizalmasan, mintha csak titkot súgna a fülébe: — Tekintetes — Igy aprítottam ros fapadon. Sunyi A krajcárt szíve- én az ellenségöt, he! tekintetét körüljársen elvette volna a — Jobbról vágtam . .. o , gyerekektől is, amit hozzá, s ha nem latta' s na ugy veI" azok krumpli- vagy esett le a feje nyom- te> megsokallhatják medvecukorra gyűj- ban, balról csaptam már, hogy melegetögettek. Megállt rá a kardommal!... dik, felkelt, odament — Tekintetes ur, előttük, ha meglátta Egyszer egyet éppen . rácsOK „h,„kh„_ _ adjon egy krajcárt! őket az utca porá- az őrnagy úr lová- 7 aotaKnoz s A krajcárnak ak- ban egymásra ágyúz- nak lábához röpítet- bezörgetett: kor még megvolt a ni. becsülete. Két kraj— Csatában vol tem. Rám nézett — Mennyi kamaDamjanich, s azt tot adnak a pénzre? cáron már legalább tom ^ hé, Damja_ mondta: -Jól csinál- Nem adnak többet, egy zsemlet lehetett nich drnagy alatt ta kend, Jóska!? Na, venni. Nyilván ezt akart Jóska bácsi is, kds, szolgáltam ha a tekintetes uraén, hé- van-e krajcártok gyerekek? Ebből is látszott. kat (bár lehettek hogy nem volt szélKrajcár nemigen akadt. MiAkármi volt a felelet, visszaült a p^jg padra, mint aki jól elvetette most azok nagyságos urak hámos. Biztosan ott bői élt hát a "szent- gondját. Nem vont vissza semmit. Mikor ítéletet hirdettek fölötte, igazának tudatában így szólt az egyházi bírákhoz: "Nagyobb félelemmel hozzátok ti ezt az ítéletet, mint amilyennel én hallgatom*. S milyen igaza volt. A halott Bruno is veszedelem volt az egyház számára. Műveit üldözték, s kétszáz esztendeig a legnagyobb üldöztetést hívta ki maga ellen az, aki rejtegetni vagy olvasni merte azokat, ^rano pedig azzal a tudattal vállalta a mártírságot, hogy az utókor majd elmondhatja róla: nem ismert halálfélelmet és jelleme szilárd volt. Az élet minden élvezetén felül tudott emelkedni, bátran harcolt életrehalálra és minden küzdelme az eljövendő századoknak szólt. S tudom bizony, hogy az a tűz, amellyel Brúnót megégették, nem volt olyan erős, mint Bruno szelleme, amely még ma is szüntelenül égeti az ítélethozók utódainak minden dogmáját, minden tanítását! S. L