Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

5 Péntek, 1960. február 10. Kiss Mihálynénak még nem volt minőségi hiba visszavetése a felszabadulási versenyben. miatt A ftí minőségű munka ellenőrsése és értékelése a nagyobb bi%alom Önmaguk „meósai" lesznek a kiváló szövőnők Sokan talán észre sem ve- mánykitüntetett, Hernádi Fogas Józsefnétől, mi törszik, hogy a szegedi munká- Ferencné, Csengeri Pálné, ténne, ha az őáltaluk szőtt sok között mennyire gyöke- Dudás Jánosné, Fogas Ist- árut nem ellenőriznék. Kissret vert a gazdaságosság vánné, Fogas Józsefné, Kiss né, aki mennyiségileg is többet termel, mint mások, átlag 128 százalékra teljesíti tervét, s az idén még nem volt visszavetése, így válaszolt: — Ha nem néznék át, amit szőttem, akkor is olyan árut adnék ki kezemből, mint most. Fogasné is hasonlóan fogalmazta meg gondolatait: — Akkor sem lenne hiba a készáruban. ö is a kiváló dolgozó oklevél és jelvény tulajdonosa. Több ízben kapott »minőségi pénzt", így nevezik a szövőnők a jó minőségű exportáruk készítéséért kapott jutalmat. Ami újként hat most az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál, már több mint tíz éve alkalmazzák a krasznoholszki kombinátban, a Szovjetunióban. Itt egy segédmunkás javaslatára alakultak első ízben kiváló minőségű árut készítő brigá dok. Ezek példáján szervezik meg az újszegediek is mozgalmukat. Itt egyelőre szemlélete. Üzemi tanácsülé- Mihályné és a többiek már nem brisádok, csak szökőseken, termelési tanácskozá- mind rászolgáltak a válla- párok vállalkoznak a kiváló sokon a munkások százai és latvezetés bizalmára. Még minőségű áru készítésére, ezrei tettek az elmúlt hetek- nem ismerték a vezetők el- amelyet nem kell majd miben is javaslatokat az ön- gondolását, amikor megkér- nőségi ellenőrzés alá vetni, költség csökkentésére, a ter- deztük Kiss Istvánnétól és Nagy Pál melékenység emelésére. A tonnák, a kilogrammok mellett, vagy helyett egyre több szó esik a minőségről, az elsőosztályú áruk arányának javításáról, a forintokról. A verseny legjobbjai az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál is a jó minőségű árut készítő szövőnők, a leggazdaságosabban dolgozó munkások, műszakiak. Munkájuk értékelésére az üzemben eddig nem alkalmazott módszert vezetnek be. Ez a módszer nem, más, mint a bizalom. A vállalat vezetői huzamosabb idő óta figyelték és ismerik több szövőnő lelkiismeretes, jó munkáját. Ezért úgy döntöttek, hogy az őáltaluk szőtt vásznat, ponyvát és szőnyeget nem vetik minőségi elbírálás alá. — A gondolatot az szülte — mondta Molnár János igazgató —, hogy vannak olyan vállalatok, amelyek készítményeit a kereskedelem minőségi ellenőrzés nélkül veszi át, mert számára garancia a gyar védjegye. Ha ez megvalósítható egy üzem esetében, amely vagonszámra ad árut, miért ne lehetne alkalmazni ezt a módszert egyes szövőnők munkájával kapcsolatban is? Ez azonban nemcsak elhatározás dolga, még akkor sem, ha a munkások között is nagy megértésre talál. Mindenekelőtt meg kell teremteni e mozgalom módszerét, célkitűzéseit. Az üzem vezetői a kiváló dolgozó cim elnyerésének feltételeit akarják úgy formálni, hogy ebben ne a többtermelés, hanem a kiváló áruk készítése domináljon. Ha a jövőben valaki ezt a címet eléri, az általa szőtt árut nem vizsgálják át. Természetesen a munkás jelzését, amely most már márka lesz. rajta hagyják a vásznon, ponyván, vagy szőnyegen. S mindaddig, mig minőségi reklamáció nem érkezik, nem keiül sor a szövőnő munkájának másfajta értékelésére. Ha több évig tartja ezt a minőségi szintet, minden esedékes időszakban megkapja a kiváló dolgozó kitüntetést és a velejáró jutalmat is. Ismeretes azonban, hogy a szövöde több műszakban dolgozik. Ha letelik a napi nyolc óra, a váltótárs veszi át a géoet, s vele együtt a rajta lévő árut is. Tehát, más szövi tovább a vásznat. Ezért majd némi átcsoportosításra lesz szükség, hogy a legjobbak váltsák egymást. A szövöde kiváló minőségű árut készítő dolgozói közül II. Kiss Mihályné kor(Liebmann Béla felv.) Fogas Józsefné néhány hete kapott külön jutalmat a jó minőségű éxportáruk készítéséért. Hallgassuk meg a tsz-tagok véleményét A

mikor január elején a szegedi gyárak munkásai és a régi termelőszövetkezeti tagok megkezdték a társas nagyüzemi gazdálkodás gondolatának népszerűsítését, Vass Gergely, tekintélyes alsóvárosi gazda is csalhatatlanul megérezte, hogy nem lehet tovább a régi úton előremenni. Ez azonban még csak megérzés volt, sőt a megérzésnek is talán csak egy piciny szikrája. Mert azt még elgondolni sem tudta, hogy feladja megszokott életmódját, az évtizedeken át csinosítgatott hatholdas gazdaságot és beálljon tagnak valamelyik termelőszövetkezetbe. Mindig abban a tévhitben élt ugyanis, hogy ott nem gondolkodhat többé senki a saját fejével, s az egyszerű tagnak nincs beleszólása semmibe. »Kitartani, amíg lehet* — ez. volt az egyetlen épkézláb és kereken megfogalmazott gondolata. Talán éppen abban a percben fogadkozott így, amikor az alsóvárosi pártszervezetben Faragó János párttitkár a következő szavakkal bocsátott útnak két népnevelőt: "Vass bácsihoz menjetek először. Nagyon okos, hozzáértő gazda, frázisokkal nem boldogultok nála. Hallgassátok meg türelmesen a véleményét és válaszoljatok minden problémájára.* Négy hosszú estén folyt azután a beszélgetés, az érvek és ellenérvek felsorakoztatása a Szabadsajtó utcai takaros házban. Végül — feleségével együtt — kissé felvidámodva, határozott mozdulattal aláírta a belépési ívet. A túl hegyes, karcolós penna még csak meg sem torpant a kezében. Amikor azonban ismét lekoppantotta az asztalra, mintha felhő suhant volna át a homlokán. Ezt kérdezte: "Aztán meghallgatják-e ott is az én véleményem?* M

ivel nemcsak Vass Gergely, hanem sok más, termelőszövetkezetbe lépett dolgozó paraszt is feltette és felteszi lényegében ugyanezt a kérdést, feltétlenül és sürgősen választ kell adni rá. Mégpedig pozitív, megnyugtató választ. Nemsokára itt a dologidő, s ezerféle probléma adja elő magát. Ha a termelőszövetkezeti vezetőség bármelyik tagja egyedül, tagtársai véleményének meghallgatása nélkül akar dönteni és intézkedni, könnyen vakvágányra tévedhet. Nem szabad, hogy például a brigádvezető csalhatatlan szaktekintélynek képzelje magát, s különösen helytelen lenne abból a szólásmondásból kiindulni, hogy akinek az isten hivatalt adott, annak észt is adott hozzá. Nyilvánvaló, hogy a közgyűlésen igyekeztek a tsz-tagok legrátermettebb társaikat odaállítani az élre, ez a bizalom azonban szerénységre, mások véleményének tiszteletbentartására, meghallgatására, sőt a véleményekben lévő jó javaslatok hasznosítására kötelez. V

ajon miért van erre szükség? Egyrészt azért, mert ha a szövetkezet vezetősége határozathozatal előtt figyelembe veszi és mérlegeli a különféle indítványokat, jelentősen megnövekszik a munkakj-iv\ az emberek tudatában hamarabb felváltja az »enyém* fogalmát a "miénk* fogalma. Tapasztalat tanúsítja akár a szegedi Felszabadulás, vagy a Dózsa Termelőszövetkezetben Ls, hogy a meghallgatott, megbecsült, megfelelően tájékoztatott tagokkal valósággal hegyeket lehet elmozdíttatni és fütyülve-dalolva mennek a közös munkába. Másrészt azért is szükséges meghallgatni az embereket, mert ezáltal biztonságosabbá, zökkenőmentesebbé teheti a vezetőség az egész közösség előrehaladását. Mint mondani szokás: több szem többet lát, sok fejben sok bölcsesség lakozik. Ha több oldalról megvitatnak egy-egy felvetődött kérdést, sokkal kisebb a tévedés, a melléfogás lehetősége. K

ülönösen a télen alakult szövetkezetekben szükséges kiaknázni az új utat választott dolgozó parasztok hozzáértését és tapasztalatait. Vass Gergely bácsi például pontosan meg tudja mondani az agronómusnak, hogy az általa beadott föld milyen tulajdonságokkal rendelkezik, melyik kultúrát érdemes benne termelni leginkább. S talán egész további életére kihat, ha látja, hogy még csak ezután, a hatalmas nagyüzemi táblákon lesz csak igazán szükség az ő több évtizedes paraszti tudományára, megfigyelésére. Madarász János köztiszteletben álló gazda ugyanakkor hasznos tanácsot adhat az igazgatóságnak a közös állatállomány beállítására és elhelyezésére vonatkozóan. Kószó Lajos — ugyancsak Alsóvároson — bizonyára szívesen átadná a zöldségtermesztésben szerzett, jól bevált tapasztalatait. Nemcsak előnyös tehát, hanem szükségszerű is, hogy a tsz-ek igazgatósága támaszkodjék az ambícióval, alkotni vágyással teli tagságra. M

indenfelől érkeznek máris a jó hírek, hogy a korábban bizalmatlan, a belépési nyilatkozatot csak nehéz öntusakodás után aláírt dolgozó parasztok most teljes odaadással lendültek neki a kollektív munkának. Nagyon sokan nem visszafelé néznek már, hiszen legjobb gazdatársaik szintén hátat fordítottak az egyéni életformának, hanem azon iparkodnak, hogy minél hamarabb virágzóvá, jövedelmezővé, gazdaggá formálják szövetkezetüket. Bűn volna eljátszani, eltékozolni ezt a bizalmat. N. 1. Tallózás a Szovjetunió 1959. évi népszámlálásának adataiban Ankéton beszélték meg Szegeden az úttörőmozgalom fellesztésének feladatait A szegedi úttörővezetók a városi tanács művelődési osztálya, a Csongrád megyei és a szegedi úttörőelnökség képviselőinek részvételével egész napos ankétot rendeztek szerdán az Ifjúság Házában, majd az Uttörőházban. Megbeszélték az elmúlt félévi munkát, s az úttörőmozgalom előtt álló legfontosabb feladatokat. Szegeden ősz óta mintegy nyolcszázzal növekedett az úttörők száma, s ma már eléri a hatezret. Ezenkívül csaknem kétezer kisdobos él hangulatos szervezeti életet és ismerkedik az úttörőmozgalom céljaival. Ennek ellenére még mindig nem megfelelő az úttörők aránya a tanulók számához viszonyítva. Helyenként nem törődnek kellően az úttörők felvételével. Megtörtént, hogy azzal utasítottak el jelentkező tanulókat, hogy -betelt a létszám*. Ezért a jövőben az önkéntesség betartása mellett nagyobb gondot fordítanak az úttörők toborzázására. Ujabb KlSZ-vezetöket küldenek az úttörőcsapatok munkájának támogatására. Nagyobb gondot fordítanak az úttörőpróbák megrendezésére is. Ebben az iskolaévben 1618-an tettek üjoncpróbát, s 241-en II. próbát, de a tanév végéig ezt a számot jelentősen növelni szeretnék. Bevezetik az őrsöknél, a rajoknál, s az úttörővezetőknél a vezetői próbákat, s ez is hozzájárul, hogy a mozgalom jobban betöltse hivatását. Még több segítséget nyújtanak a politechnikai képzés szélesítéséhez, újabb pártolótagokat toboroznak, akik segítik majd az úttörőcsapatok munkáját. Ujabb úttörőotthonok létrehozását is tervezik, mert ezek jól beváltak a pajtások mozgalmi életének fellendítésében, tanulásuk elősegítésében. Azonkívül, hogy nagyobb gondot fordítanak a szórakoztató elfoglaltság mellett a hazafias nevelésre, az esztétikai, művészeti ismeretekre, növelik a szakőrsök és szakrajok számát. A tanév második felének programjába tartozik még a forradalmi nyomolvasómozgalom fejlesztése is, ami nagyon népszerű az úttörők között. Támogatják azt a kezdeményezést, hogy az úttörők levelezzenek a szovjet és más országokbeli pionírokkal, mint azt a móravárosi, az Árpád téri, a Hámán Kató, a béketelepi, a Bérkert utcai, a Juhász Gyula, a Szilién sugárúti és más általános iskolákban teszik. Valamenynyi iskolában tovább ápolják a munkásmozgalmi veteránokkal való kapcsolatokat. Márciusban például mindenütt élménybeszámolókat tartanak majd az idős elvtársak, s ezeket szépen kiegészítik több iskolában a Szeged felszabadításában részt vett szovjet harcosokról szóló megemlékezések. Ehhez az anyagot és adatokat a szovjet pionírokkal való levelezés útján gyűjtötték össze a pajtások, például az Árpád téri és a Kolozsvári téri, valamint a Petófitelep I. és a Szilién sugárúti iskolában. A szovjet pionírok megírták a magyar pajtásaiknak a még ma is élő, 1944—45-ben itt harcolt szovjet emberek élményeit, s további életét. A baráti népek pionírmozgalmaival más módokon is kívánják erősíteni a kapcsolatokat. Több táborcscrét terveznek a nyárra, s külföldi túrákat a szomszédos országokba. Természetesen a nyáron újabb táborozásokat is rendeznek helyben és az ország más részein is. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette a népszámlálás során összeírt adatok első részét. Ezek az adatok sok érdekességet tartalmaznak. A Szovjetunió lakosainak száma 1959. január 15-en 208 826 650 fő volt, ebből 94 050 303 férfi és 114 776 347 nő, a városi lakosság száma 99 977 695 fő, vagyis 48 százalék, a falusi lakosságszáma pedig 108 848 955 fő, vagyis 52 százalék. A felső, befejezetlen felsöés középfokú szakképzettséggel rendelkező személyek száma 13,4 millió fő, a teljes középiskolát és a hétosztályos iskolát végzett személyek száma pedig 45,3 millió fő. A Szovjetunióban a nők egyenlő tanulási és művelődési jogot élveznek a férfiakkal. A főiskolai végzettséggel rendelkező nők száma 1939-hez viszonyítva 1959-ig csaknem ötszörösére, a középfokú és nem teljes középfokú képzettséggel rendelkező nők száma pedig 4,4-szeresére emelkedett. 1959-ig a felsőfokú képzettséggel rendelkező emberek száma (1939-hez viszonyítva) városon 3,3-szeresére, falun pedig 2,8-szeresére emelkedett, a közép- és nem teljes középfokú képzettségű személyek száma városon 3,5-szeresére, falun pedig 4,2-szeresére emelkedett. A nemzetiségi adatok öszszeírásánál a nemzetiségetés az anyanyelvet az összeírtak saját kijelentései alapján jegyezték fel. A gyermekek nemzetiségét a szülők kijelentése alapján vették nyilvántartásba. Az összeírás során 124,6 millió ember vallotta anyanyelvének az orosz nyelvet, ebből 114,4 millió orosz, 10,2 millió pedig más nemzetiségű. Sok szövetséges köztársaságban a természetes szaporodás mellett jelentősen nőtt a lakosság a más köztársaságokból történt átköltöztetések révén is Ez elsősorban a Nagy Honvédő Háborúval, majd a háború után számos iparvállalat áttelepítésével, az új nagy építkezések megindulásával, a szűz- és parlagföldek megművelésével függ össze. Amíg a Szovjetunió egész lakossága 1939töl 1959-ig 9,5 százalékkal növekedett, addig az Uraividék lakossága 32 százalékkal, Nyugat-Szibériáé 24 százalékkal, Kelet-Szibériáé 34 százalékkal, Távol-Keleté 70 százalékkal emelkedett. A Szovjetunió lakosságának túlnyomó része — 151 millió ember, vagyis a lakosság csaknem háromnegyed része — a Nagy Októberi Forradalom után született. A 10 évnél fiatalabb gyermekek száma az 1939. évi 43,5 millióról 1959-ig 46,4 millióra emelkedett. Bár a háború alatt a születések száma erősen csökkent, a 10—15 éves gyermekek száma 1959-ben 17,1 millió volt. Amint a népszámlálás adatai mutatják, a munkaképes korú lakosok (16—54 éves nők és 16—59 éves férfiak) száma a háború után nemcsak hogy nem csökkent, hanem az 1939. évi 102 millióról 119,8 millióra, vagyis több mint 17 százalékkal emelkedett. 1958-ban ezer lakosra 7,2 halálozási eset jutott. Ez a legalacsonyabb halálozási arány a világon. Az átlagos életkor a forradalom előtti 32 évről és az 1926—27. évi 44 évről 1957— 58-ban 68 évre emelkedett. A Szovjetunióban kötik a legtöbb házasságot a világon — ezer lakosra évente több mint 12 házasságkötés jut. A legutóbb közzétett adatok szerint az Egyesült Államokban ezer lakosra 8,3, Angliában 7,6, Franciaországban pedig 7 házasságkötés esik.