Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

3 Kedd, 1960. február SS. A műszaki fejlesztést nem bízzák a véletlenre Tervek as újszegedi szövőgyárban a nagyobb feladatok megvalósítására Az újszegedi szövőgyár gépparkja technikailag több­nyire elavult és elhasználó­dott. Az öreg gépek közül igen sok a felszabadulás előtt nemcsak a bombázá­sokat élte át, hanem -meg­fürdött* a Tiszában is, ami­kor a fasiszták uszályostól együtt elsüllyesztették azo­kat. Intézkedések — Az öreg gépekben már csak a munkások tartják a lelket — mondják tréfálkoz­va a műszaki dolgozók. A tréfa viszont sok igazságot tartalmaz. Bizony könnyen előfordulhatna egyik másik gép -kimúlása*, ha ismeret­len kezek dolgoznának raj­ta. Kicserélésük azonban nem történhet meg egyik napról a másikra. Bár a ©ár újjáépítése óta évről évre újabbak, modernebbek kerülnek a régiek közé, a meglévőket korszerűsítik, felújítják, va© átcsoporto­sításukkal teszik tökélete­sebbé a termelést. Azért még mindig sok kívánni való akad az üzemben. — Ezek azonban nem csu­pán óhajok — ma©arázza Molnár János igazgató — A műszaki fejlesztést nem bízzuk a véletlenre, ilyen irányú tevékenységünket alapos elemzés, vita után tervekben is rögzítettük. Valóban, a kívánalmak na© részét, közülük a leg­sürgősebbeket az üzemi újí­tási feladatterv és a műsza­ki intézkedési terv rögzíti. Csak ezek megvalósításával érhetik el az éves tervben kitűzött célokat. Hiszen csak szőnyegből 900 ezer négyzet­méterrel kell többet ©árta­niok, mint tavaly. Az elmúlt hetekben még a megemelt tervet is újabb 160 ezer né©zetméter ponyva készí­tésével növelték- A tavalyi tervben az export aránya az össztermelésben 16 szá­zalék volt, az idén 24. Találékony szakemberek Bizakodva néznek az 1960. évi terv teljesítése elé a ©'árban. A bizalom alapja az, ho© sok lelkes, alapos tár©i tudással felvértezett találékony szakemberrel — munkással és műszakival — rendelkezik a ©ár. Nem e© közülük pihenő idejé­nek na© xászét is az üzem ©•ártási eljárásainak és ter­mékeinek tökéletesítésére fordítja. Ezt bizonyítják az utóbbi években beadott új eljárások, újítások is. Éven­te átlag — a 10 évi tény­számokat fi©elembe véve — minte© 350 újítási ja­vaslatot nyújtanak be az üzemben. A vállalatvezetés segíti az alkotókészség ki­NAPIRENDEN: A mértéktartás HOGY MELYIK és mi­lyen szegedi Intézményben, hivatalban történt a leg­utóbbi eset, az most nem lényeges. Csak az, ho© megesett, illetve e© bizo­nyos szempontból visszás helyzet áll fenn ott a mai napon is. Az sem fontos és már megállapítani sem lehet, ho© 1U kezdte az első ©üjtést annak a kollégá­nak megajándékozására, akinek neve aznvp a nap­tárban szerepelt. A munka­társak: beosztottak és felet­tesek e©aránt e©etértet­tek • a javaslattal és szíve­sen adtak néhány forintot a névnapi virágra és em­léktárgyra, amelyet azután az igazi kollegialitás sze­rény jelképeként e© alkal­mas pillanatban néhány meleg szó kíséretében át­nyújtottak az ünnepeltnek. Néhány hét múlva e© má­sik munkatárs nevére la­poztak a kalendáriumban és akkor u©ancsak hason­ló színes epizód szakította félbe a munkanap -szürke­ségét*. Mivel jó páran dolgoz­nak azon a helyen, és nem kevés a névnapok száma sem, egyre inkább szaporo­dott az ilyen ünnepecskék száma a vállalatnál. Mind­e©iket természetesen e© diszkrét ©újtés előzte meg. Mindig akadtak udvarias és lelkes emberek, akik lét­rehozták, azaz -megszer­vezték* az anyagi alapot. Még a város többi részén levő kirendeltségekbe is kiüzentek, ho© ott se fe­lejtkezzenek meg erről va© amarról a kollégáról, va© osztályvezetőről. ANNYIRA elterjedt ez a szép -népszokás*, ho© jó­formán minden héten akadt e© születésnap, névnap, va© másfajta intimebb jel­legű esemény a vállalatnál. A dolgozók többsége azon­ban e©re csökkenő lelke­sedéssel guberálta ezt a túlhajtott és tévesen értel­mezett közösségi érzés szül­te adót. Különösen azok, akik más osztályokon, te­rületileg más helyen dol­goztak, mint az éppen so­ron levő névnapos, mert az időközben megszaporodott létszám folytán alig ismer­ték az illetőt E©-két egé­szen furcsa vadhajtása is akadt ennek a dolognak. Ajándékot küldtek kollek­tíván az e©ik kartárs fe­leségének is, aki soha sem volt és jelenleg sincs a vállalatnál. A napokban pedig szintén megünnepel­ték az e©ik vezető beosz­tásának egyéves jubile­umát. Itt azonban ildomos meg­állni e© pillanatra. Termé­szetes dolog, ho© a mun­katársak, az e© helyen dolgozók között sokszor mély emberi kapcsolatok alakulnak ki. Életre szóló barátság (olykor harag is!) születik e©-e© ilyen he­lyen. Sok esetben házasság is adódik a fiatal férfi és nő kollégák közti baráti, munkatársi viszony ©ümöl­cseként. Akarva, nem akar­va, e©más örömeiről, bá­natáról értesülnek az e© munkapadnál, e© pultnál, va© két szomszédos író­asztalnál dolgozók. Helyes és jó dolog megszorítani a kezét életének pirosbetűs eseményénél annak, akivel annyi órát, hónapot, sót évet töltünk el e© munka­helyen. Kedves percek azok, amikor, mondjuk, nőnap, az anyák napja alkalmával a férfiak néhány szál vi­rággal köszöntik a nódol­gozókat. A tűlhajtás, mér­téktelenség azonban, sok­szor pedig a kispolgári ta­lajról fakadó ízléstelenség pont az ellenkező hatást eredményezheti — az e©­mást köszöntgetéseknél is. Amit először baráti gesz­tusnak. kedves kötelesség­nek szánt és érzett e©-e© dolgozó — azt a finom erű­szakoltság és eltúlzás foly­tán — csupán képmutatás­nak, formaságnak és teher­nek tartja az, akit folyton ilyen célra pumpolnak meg, akár őszintén kimutatja, va© pedig kényszerűség­ből eltitkolja, palástolja is. VÉGSŐ FOKON mindez pedig a közösségi szellem megáporodásához, a való­ban őszinte és emberi kap­csolatok lazulásához vezet a véletlenül éppen kirívó példát szolgáltató szegedi intézménynél, de másutt is. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt az állítást kockázta­tom meg, ho© a kevesebb — több lesz ez esetben is. Németh Lajos bontakozását azzal is, ho© már jó előre elkészítteti az újítási feladattervet. Az ide­it e© időben a műszaki fejlesztési tervvel készítet­ték el még a múlt év vé­gén. Lapozzunk csak bele e ter­vekbe. Íme az e©ik pont: -Vállalatunk poros üzemré­szekkel rendelkezik, s ezért legfőbb célkitűzéseink közé tartori k olyan egyszerű, jó hatásfokú porelszívó és klí­maberendezés tervezése, amely megfelel a kívánal­maknak*. A termelést se­gítő terv első pontja is a dolgozó emberről i©ekszik gondoskodni, jobb munka­feltételeket teremteni. Emel­lett azonban ott találhatjuk a cémázócsévék élettarta­mának növeléséről, az eddigi tárcsás csévélés helyett ú©­nevezett keresztcsévélési mód kidolgozásáról és sok más eljárásról szóló elgondoláso­kat. Ezek ©akorlati megva­lósításához kérik az újítók, feltalálók segítségét. Ne kerüljön hátiérbe A műszaki fejlesztési terv­ben többnyire már konkrét intézkedések szerepelnek, de még ebben is sok az elgon­dolás, mert a megvalósítás­hoz szükséges anyagi fede­zetek e© részének végleges biztosítása csak ezután tör­ténik meg. A folyamatban lévő mű­szaki fejlesztésből befejezik a szalagfékező berendezések felszerelését, összesen 120 gépre kerülő fékező berende­zés és a Textilipari Kutató Intézettel kidolgoztatják a könnyű gépekre alkalmaz­ható tökéletes fékezési rend­szert is. A ponyvaszövőgé­pek fordulatszámát 10 szá­zalékkal növelik, automata és maradékkiemelő felszere­léssel. A szőnyegszövésnél kétgépes rendszert alakítónak ld, s me©alósítják a szövő­déi fénycsővilágitást. A műsrinttervben számos kísérlet is szerepel. A kísér­letek eredményeinek e© ré­szét már az 1960. éves fel­adatok végrehajtásánál sze­retnék hasznosítani. E© ré­szük pedig a következő fej­lesztési programok alapját képezi. Ilyenek a cérnázógép fordulatszámának további növelhetősége érdekében a dobmeghajtás helyett tár­csás meghajtás kísérlete, újabb impregnálási eljárás, a porelszívás és légnedvesítós tökéletesítése. A műszaki fejlesztési terv ráfordítási költsége közel öt­millió forint, a megtakarí­tás tervezett összege 1960­ban minte© másfélmillió fo­rint. A vállalatvezetés feladata ü©elni arra, ho© a min­dennapi munka hevében ne kerüljön háttérbe a mű­szaki fejlesztési tervben megjelölt célkitűzések meg­valósítása. A szegedi közönség meleg ünnepléssel fogadta a szovjet filmhét megnyitó díszelőadását Szeretettel köszöntötték a szovjet filmművész-delegációt Ezekben a napokban Ma- hogy hazánkban mindenütt mutatójára került sor, mdy­©arország valamennyi film- jgaZ barátok között érezte nek főszerepében Rumjance­színházában ünnepi szovjet magát, Tatabányán, Orosz- vát láthattuk, a rendezés pe­filmhetet rendeznek. Amint lányban, a bányászok között dig Csuljukin művészi mun­a szovjet mozilátogatók év- éppú©, mint itt Szegeden. kája. A kiválóan és haszno­ről évre na© megbecsülés- Az ünnepség második ré- san szórakoztató film vetí­sel fordulnak a ma©ar film- szében a Két fiú> egy kislány tése után hosszas ünneplés­S^SSS?*!^ "mű mulatságos és tanulsá- ben volt része a két kiváló várja a kultúrának ezt a ha- gos új szovjet játékfilm be- szovjet művésznek, ©ományos ünnepét. Ezt a BOráfi to'álkoió a kölcsönös megbecsülést már a külsőségek is kifejezik. Va­sárnap este ünneplőbe öl­tözve jöttek el az érdeklő­dők a Szabadság Filmszín­házba, ahol a szovjet film ünnepe szegedi programjá­nak díszelőadását tartották meg. Az ünnepség elnöki aszta­lánál neves művészdelegá­ció is helyet foglalt: Na­©ezsda Rumjanceva és Ma­rina Sztrizsenova filmszí­nész, valamint Jurin Csulju­kin rendező. Már megjelené­sükkor na© tapssal köszön­tötte őket a nézősereg. A vendégeket vörös szegfűcsok­rokkal köszöntötte a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa* ság szegedi elnöksége, majd Madaras József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja sza­valta nemes pátosszal Maja* kovszkij Ének a békéről cí­mű költeményét. Ünnepi be­szédet Dáni Sándor, a sze­gedi városi tanács vb. titká­ra mondott, méltatva a szov­jet filmünnep jelentőségét, a szovjet filmek eszmei A szovjet fllmművészdelegáciO tagfai a szegedi PJságlró-Irö Klubban. Balról jobbra: Rumjanceva, a tolmács, Csuljukin ren­dező es Sztrizsenova. A késő esti órákban J a során a Szegedi Nemzeti művészi értékeit köszöntve szovjet vendégművészek a Színház művészei közül Ber­a vendégművészeket. szegedi Üjságíró és Író Klub- dál Valéria, Moldován Ste­Ezután J. Csuljukin rende- ban találkoztak a párt és a ta- fánia, Szabady István és ző üdvözölte a lelkes közön- nács helyi vezetőivel, újság- Szabó Miklós Szalatsy Ist­séget. Elmondota, ho© erről írókkal, írókkal, színészek- ván zongorakíséretével ope­a ma©arországi filmünnep- keJ a filmszínházak dolgo- ™i**kés daIok elóafasavf ről a ma©ar film múlt évi .. . , .... ..... . tiszteltek meg a vendegeket, moszkvai sikerei jutnak eszé- zolval mozilatogatokkal. A minte© ízelítőt nyújtva a be. Ugyanilyen érdeklődéssel közös szórakozás, barátkozás szegedi operakultúrából, fogadta a szovjet közönséjj a . ... magyar játékfilmeket, s min- A filmhét ujdbb eS9ffléfy9l denütt ugyanilyen szeretettel üdvözölte a mi művészkül- A szovjet film ünnepi hé- Egy kislány keresi az édesap­döttségünket. Ezek a tapasz- tének eseménysorozata feb- ját és a Két fiú, egy kislány talatok megerősítik abban, ruár 25-én, csütörtökön foly- című filmeket. A filmhét ide­ho© ezek a filmünnepek tatódik, új szovjet filmek be- jén nagysikerű szovjet fii­mind két nép számára e©- mutatóival. A Szabadság és meket újít fel műsorában a a Vörös Csillag filmszínhá- Fáklya Mozi. Ezek a követ­zak két-két új szovjet filmet kezők: Az ezerarcú hős, a mutatnak be, mégpedig A Tizenkilencen, valamint a béke első napja és a Fan- na©szabá«vú színes balett­tasztikus utazás, valamint az film, a Lilea. aránt fontosak és ©ümöl csözöek. Ezt követően N. Rumjan­ceva ma©arországi élmé­nyeiről beszélt. Elmondotta, De jó is lenne, ha most kezdhetnénk... öreg harcosokai búcsúziaiiak Szegeden Meghatóan kedves ünnep­ség színhelye volt vasárnap délelőtt az alsóvárosi Petőfi Vasutas Művelődési Ház. Ti­zenkét Szeged környéki falu, Al©ö, Szóreg, Deszk, Kü­bekháza, Hévízi László őrnagy elv- szebb, kinek u©ancsak a társ beszélt az -obsitosok*- felszabadulás után jött meg hoz. Szavainak értelmét mélyen tükrözték vissza a kiszolgált .,. . , öreg katonaarcok. Népünk "SKESTS történelmének egyik tegvi­Tiszasziget, , újszenUván és ha'^bb idős^^an^ő más községek öreg harcosai jöttek itt össze — nagyon sokat közülük hozzátartozóik is elkísértek —, ho© generáció búcsúzott a hadse­regtől, a tartalékos állo­mánytól. Ezek az emberek bár még ©ermek fővel szen­ünnepélyesen búcsúzzanak vedöi voltak már az első im­a hadkötelezettségtől. perialista világháborúnak is. Élő tanúi voltak a Ma©ar dicső Ezen a napon u©anis, az Tallácsköztársasác erre vonatkozó szabályoknak If^fJ*^* megfelelően, töröltek nevű­az igazi táncos kedve, 13 év óta táncol jó hetvenes fehér hajával a tápéi népi együt­tesben. Az ünnepségen felszólalt egy tiszaszigeti parasztem­ber. Nem válogatta a szavakat, őszintén, tiszta szívből mondta: — Miránk azért lehet és kell még számítani. Mcet u©an elválunk a néphadse­. ^ ix '„v reg tartalékos állományától, napjainak. Ez volt az egyik ^^xi a haza védelmét­nemzedék, melyet legjobban mányának névje©zékéből. Jól átvészelték a fagyokat a vetések Az előző hetek hosszabb, fokos fa©oknak is ellen­száraz fa©ai után a több állni. mint e© hete tartó enyhe, Az Ő6zi árpánál mutatko­tavaszias idő a legjobbkor zott u©an néhány helyen jött az ósri kenyérgabona- . .. kiritkulás de .„, Dár vetésekre. Most u©anis las- klsebb kimKulas' üe ezt par san megindulhatott a nővé- h«t alatt megfelelő növény­nyek regenerálódása, s ki- ápolással -kinövi* a gabona, heverhetik a fa©ok okozta A kormányzat a tervezett­károkat. A Földmúvelésü©i nél is na©obb mennyiségű Minisztérium növénytermesz- nitrogén műtrágyát biztosí­tási igazgatóságán elmon- tott a szántóföldekre, s ez­dották, hogy az ósri veté- zel segítik a vetések ©ors sek szerencsésen vészeltek lábrakapását. Olyan na© át a hótakaró nélküli fa©os mennyiségű műtrá©át bo­napokat. Bár kissé Ie©en- csátottak rendelkezésre, gültek, kipusztulás sehol sem mellyel a szántóföldek mint­mutatkorik. A magyar őszi e© 75 százalékán végezheí­búzafajták u©anie, sót még nek fejtrá©ázást. E munká­az árpa is, képesek öt-hat latok már szerte az ország­napon át akár mínusz 15—20 ban meg is indultak. dekeitől idegen második im­perialista világháború. A ha- tartjuk, za igazi nemzeti érdekeinek védelmében csak 1945 után cselekedhettek, amikor kö­zülük sokan úgy is, mint ka­tonák. és ú© is, mint ha­ha szükség lenne rá — to­vábbra is kötelességünknek ígérjük, ho© minden tu­dásunkkal, élettapasztala­tunkkal nevel Ifik, tanítjuk a mai fiatalokat. ras°tok°^^lehneztékgCa<'f(Md- dúlják meg még jobban reformot és a felszabadulás szeretni, becsülni azt, amit nyomában született többi építettünk, amiért harcol­na© vívmányainkat. Mindezekre visszagondol­tak, majd a színpadon tápéi fiatalok, lányok, legények táncoltak, énekeltek boldogan, önfe­ledten. többi építettünk, tunk eddig. Ü© gondolom, ez az a munka, ami alól nem lehet felmenteni ben­nünket. Végül kiosztották sitokat*. a díszes lapokat, u -ob­emlék­Ki tudná eldönteni, ho© a tápéi kis népi e©üttes,va© melyek a hadkötelezettség a már külföldet is megjárt megszűnését dokumentálják, na© együttes tagjai játszót- Ki tudta volna megszámolni, tak jobban. Va© pedig a hányan mondták: -Hej de szöregi ifjúsági zenekar, jó is lenne, ha most kezd­va© tán az öreg paraszt- hetnénk, jó lenne most húsz ember, Ács János és fele- évesnek l*rt!.. .­régének szólótánca voit a Csépi József ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom