Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-12 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I it A MAGYAR SZOCIÁLIS T A M C N K Á ÍSPART lapja 50. évfolyam, 9. szám Ara: 50 fUlér Kedd, 1960. január 12. A szegedi parasztság nem marad el ALSOVABOSON jártam a napokban. A csöndes téli utcák nem is sejtetik, hogy a takaros házak falai mögött eleven, lüktető erővel forr az élet: új, paraszti történelmet formálnak a múló napok. Benyitottam Bull ás Károlyékhoz is, a Szabadsajtó u tea 6 szám alá és olyan szívvel fogadtak, mint a rokont szokás. De így beszélt velem Bullás Imre is, Károly bácsi testvéröccse. Éreztem ebben a kis konyhában a hivalkodás nélküli, őszinte, magyart* vendégszeretetet, melyre olyan sokat adunk mi valamennyien. De beszéljenek helyettem a példák. Egyik gazdával éles szócsatát vívott Berta Péter üzemi munkás. Az eszmecsere nem azon folyt, hogy a nagyüzem, vagy a kis parcella a jövő útja, ezt a kérdést a volt egyénileg küszködő parasztember már régen eldöntötte: a magyar nemzet jobb sorsát a korszerű mezőgazdaságban látta ő is. Kisebb dolgokon állt az ellentét. Olyasmin, hogy az »én függetlenségem*, a "szabadságom* odalesz — mondotta a gazda. Mire Berta megkérdezte az illetőt, hogy, íiiitöl független. A földtől? Hiszen annak a rabszolgája: dologidőben látástól-vakulágjg. A családdal együtt. S milyen -szabadság*-ról beszél ? Szabadságában áll a kis parcella parancsa szerint két lóval, ekével robotolni. A vita folyt.:. egészen kihegyesedett, míg végül is a vitapartner aláírta a belépési nyilatkozatot. Majd utána azt mondta Bertának: -összediskuráltunk — béküljünk ki Péter k omám (mivel régi ismerősök). Szégyöllöm a dolgot* —- Egész éjjel békültek... persze nem artézi víz mellett. EGYMASIK alsóvárosi — volt -egyéni gürcölő* — miután belépett a termelőszövetkezetbe, félkereste a III. kerületi tanácsnál azokat, akikkel szóváltása volt. Először azt kérdezte tőlük: -Mcet már én is mondhatom, hogy elvtársak*? Majd folytatta: -Mivel a kor szavát megértem én is... ne haragudjanak rám, hogy annyi boszszúságot okoztam kezdeti érthetetlenségemmel... Itt van ez a tízliteres demizson bor, igyuk meg közösen, barátsággal* ... Mihálytelken meg az elmúlt napokban a művelődési otthonban nagy lakodalmat tartottak. Ott volt a mihálytel ki parasztokkal elbeszélgető munkások egy csoportja. Egyszercsak az egyik nász egy tekintélyes öblű lábost tett a kis szoba asztalára: -Nagyon tisztességes emberek maguk, mégha vitatkozunk is... fogyasszák egészséggel* — mondta az ott időző munkásoknak. A késő esti órákban lépett be a művelődési otthonba, a lakodalom kellős közepébe a szegedi városi pártbizottság első titkára. Elébeálltak és egy üveg bort kínáltak neki, fogyassza el... mivel olyan derék ember... Irta: SIKLÓS JÁNOS Csiszár Antal nem akárki Alsóvároson: köztiszteletben álló, jó dolgú, okos parasztember. Már régebben, az elsők között belépett a termelőszövetkezetbe. Ez a cselekedete érthető is, műveltsége, okos józansága alapján. Belépése másnapján jelentkezett a kerületi tanácsnál azzal a kéréssel, hogy osszák be olyan munkára, ahol paraszttársait kell meggyőznie arról, hogy Szegeden nincs más út, mint a nagyüzemi gazdálkodás. A SOK-SOK SZÁZ példából csak néhányat emeltem ki. De ezek elég jól érzékéltetik, hogy a munkásparaszt szövetség napjainkban tovább kovácsolódik, edződik, örökkétartó testvériséggé. S ezek a példák egyben mutatói annak, hogy a munkásember soha nem látott szíves vendég a másik nagy termelőosztály tagjainak hajlékában. A magyaros vendégszeretet egyszerű, bensőséges példái százával ismétlődnek meg most velünk, naponta. S ha akad egy-egy fanyalgó ajkú, kölletlenkedő házigazda, aki nem húz széket vendége alá, abból következtetést ne vonjunk le, mert vagy hiányzik' a vendégszeretet, vagy saját butaságáról árulkodik, vagy nem érti még, hogy az üzemi munkásban segítő testvérét tisztelheti. Most érdemes néhány vonással mutatni, hol tart a mi városunk parasztsága. Itt Szegeden kulturált, körülmények között, színházzal, filmszínházakkal, könyvtárakkal, múzeumokkal, középiskolákkal, egyetemekkel ellátott parasztság él. Könnyen kiigazodik az életben, hiszen műveltségének forrását ~egykézből* közvetlenül kapja. Kedvezően befolyásolta politikai fejlődését Szeged ipara, ipari munkássága, a munkások barátsága. AZ SEM MŰLIK EB nyomtalanul, hogy megyénk legnagyobb községei: Mindszent, Csanádpalota, Kiszombor, s még jónéhány a lakosság akarata szerint, a helyi tanács határozata alapján: -termelőszövetkezeti község* lett. Parasztságunkban ez az elhatározás a megyében, az országban, nem mai keletű. Rendszerünk másfél évtizedes léte ezer jellel bizonyította és bizonyítja, hogy. a dolgozó nép által termelt javakat, a dolgozó ember életének gyarapítására fordítjuk. S amilyen arányban növekszik az előállított javak mennyisége, azzal egyenes arányban javul a dolgozó ember anyagi, kulturális helyzete. Ez vonatkozik panasztságunkra is. E kérdés másik oldala, hogy a stabil paraszti jövőt csak olyan mezőgazdasági rendszer alapozhatja meg, melyben nem szerepel az egyéni termelő létbizonytalansága. Hiszen a nagyüzem — termelési fölénye mellett — biztosítja a paraszti élet magas színvonalát, a serdülő parasztnemzedék jövőjét, az öreg kor éveinek biztos anyagi bázisát. Nem utolsó sorban azt is, hogy a -látástólvakulásig* tartó kézi robotot lassan-lassan felváltja a gép, a technika, a tudomány. HA ŐSZINTÉN akarunk beszélni, — márpedig ez elvünk — nem hangsúlyozhatjuk eléggé: a mai állapotú mezőgazdaság nem felel meg a nemzet által támasztott igényeknek. Ez a mezőgazdaság még akkor sem tudta kielégíteni a szükségleteket, amikor ebben az országban -három millió koldús* éhen lézengett. A kisparcellás, a törpebirtokos, a zsellér, a cseléd a napi kalória-szükségletet se fogyasztotta el, mert nem volt miből. Most tízmillió ember magas élelmezési igényt támaszt mezőgazdaságunkkal szemben. S ennek a jogos igénynek a kielégítése nem kérelem: követelmény! Merné-e vállalni parasztságunk az elkövetkezendő években, hogy a nemzet elé állitsa az élet olyan cégérrel: -miattatok nincs több zsír, hús, kenyér, cukor, gyümölcs stb.*. Meggyőződésem, hogy parasztságunk soha nem vállalná a nemzet előtt a kerékkötő szerepét. Soha nem állna alázatos bűnbánattal a dolgos nép színe elé, hogy -én vagyok az oka... a kisparcella nem ad többet*. Azért mondom ezt ilyen határozottan, mivel napjaink ezer és ezer cáfolatát adják az előbbi feltevésnek: szerte az országban mindenütt a nagy teljesítményű társas termelés válik uralkodóvá, mert parasztságunk így látja biztosítva hazánk jövőjét. NÁLUNK IS így áll a helyzete. Kulturált, művelt termelők, százával lépik át az avult parcella korlátait. Alsóvároson már egészen nagy méretűvé vált az átállás, s Mihályteleken, Újszegeden, Baktóban egymás után hányják el a régi, kinőtt gúnyát, választják az újat. Ez, a nemzet jövőjéért gondoló parasztság felelősségérzetének nagy megnyilatkozása, érettségének tanúbizonysága. Dicséret illeti az úttörőket, köszöntjük az utánuk jövők százait és ezreit, segítjük azokat, akiket még húz, kínoz a régi, a maradiság lelki nyűgje. Fogadják őszintén, jószándékkal a szegedi üzemi munkásság jó szavát. Mert ők nagynagy hittel, tiszta szívvel és nyílt szándékkal segítenek. A magyar jövő, a munkások-parasztok testvériségén épül tovább egész népünk boldogulására. E jövő építésében most parasztságunk mutatja meg, hogy évszázados nagy kálváriát megjárt népünk sorsának szilárd támasza lesz szocialista hazánk építésében, s mint aktív tényező, megteremti az új rend új, magasszíiwonalú mezőgazdaságát. Hla: Újra összeír a gtnfl atoméi ie«eziet Milyen 1 vagyontárgyakat visz I a szövetkezetbe az áj belépő? Télen is jól haladnak a szegedi építkezések Az eUá ig&zi téti HOpAÓl I 1 teremkézilabdabajnokság rangadójának eredményei liliMllllllliHinililllilHnHIHnill)MIMIIIIHI# Erőm űóriáso k A Szovjetunió energiatermelésének nagy előreugrása érdekében rendkívüli méreteket öltött a vízierőmüvek építése is. A hétéves tervben, valóságos erőműóriások épülnek fel. E hét év alatt kezdi meg munkáját a sztálingrádi, a kremencsugi, a buhtarmai, a votkinszki és sok más vizierömű. Felvételünk a Volgán épülő sztálingrádi vízerőműnél készült. ÍESE3SEEÍ Aláírták a magyar—szovjet is egyezmény ez évi munkatervét Hétfőn a Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírták a magyar—szovjet kulturális és tudományos egyezmény 1960. évi munkatervét. A munkatervet magyar részről Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, szovjet részről Ty. F. Stikov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete írta alá. Az egyezmény aláirása után Aczél György és Ty. F. Stikov beszédet mondott. — Az egyezmény aláírására olyan időpontban kerül sor — mondotta többek között Aczél György —, amikor az egész világ csodálaté tal beszél a szovjet tudomány újabb nagy eredményeiről. — A magyar kultúra legjobb és legnemesebb eredményei a Szovjetunió segítségével belekerülnek a világ kultúrájának nagy áramába. A Szovjetunióban több mint 517 magyar művet adtak ki 31 nyelven, s csaknem 14 milliós példányszámban. — Most állapította meg az SZKP Központi Bizottsága, a különböző társadalmi berendezésű államok békés egymás mellett élése nem gyengíti az ideológiai harcot.. És mi ebben a harcban ' támaszkodni akarunk a szovjet kultúra eredményeire, tapasztalataira. Ty. F. Stikov beszédében többek között ezeket mondotta: — Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink sohasem voltak olyan széleskörűek és sokoldalúak, s ugyanakkor oly őszinték és tartósak igaigazán, testvériek, valóban szocialista és internacionalista jellegűek, mint most. Szüntelenül növekednek a mindkét ország számára előnyös gazdasági, külkereskedelmi kapcsolatok': szélesedik a tudományos és műszaki tapasztalatok s eredmények cseréj* — Engedjék meg, hogy kifejezést adjak abbeli meggyőződésemnek, hogy a ma aláírt 1960. évi magyar—szovjet kulturális és tudományos munkaterv elősegíti népeink további közeledését, a béke, a haladás és a szocializmus ügyét és annak végrehajtása sikerrel fog járni — mondotta Ty. F. Stikov nagykövet. * Benke Valéria művelődésügyi miniszter a magyar— szovjet kulturális és tudományos egyezmény 1960. évi munkatervének aláírása alkalmából hétfőn ebédet adott a munkatervi megbeszéléseken részt vett szovjet delegáció tiszteletére. Az Angol KP végrehajló bizottságának ülése Vasárnap ülést tartott Nagy-Britannia kommunista pártjának végrehajtó bizottsága. A plénum határozatot hozott, amely követeli a kormánytól, hogy biztosítsa a gazdasági pangásban szenvedő vidékeken a nagyobb foglalkoztatottságot. A végrehajtó bizottság ezenkívül követeli a fegyverkezési költségek csökkentését 50 százalékkal és az ezáltal felszabaduló összegeknek szociális célokra való felhasználását. Mindszent, Földeák és Apátfalva is termelőszövetkezeti község lett Vasárnap ünnepi tanácsülést tartottak Mindszent és Föld«ák községekben. A tanács tagjai határozatba foglalták, hogy községeik termelőszövetkezeti községek lettek. Mindszenten a falu földterületének mintegy 80 százaléka, 1352 család 1420 tagja több mint 7 ezer hold földdel lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Földeákon néhány nap alatt 427 család 463 taggal és 1527 hold földdel lépett a Dózsa Termelőszövetkezetbe. Alakult a faluban egy másik termelőszövetkezet is, amelynek 690 tagja lesz és 3802 katasztrális hold földje. A falu 96,5 százalékban már a nagyüzemi gazdálkodás útját választotta, ezért a tanácsülés termelőszövetkezeti községgé nyilvánítottá' Földeákot is. A mindszenti tanácsülésen megjelent és felszólalt Németh Károly elvtárs az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Tegnap délután mintegy 500 új tsz-tag jelenlétében nyilvánította termelőszövetkezeti községgé Apátfalvát is a községi tanács. A több mint 9200 holdas határú községben 4 termelőszövetkezet alakult. A község határának 83 százaléka tartozik jelenleg a szocialista szektorhoz. Az utóbbi napokban 1300-nál is több egyéni termelő írta alá a belépési nyilatkozatot, de a felvilágosító munkát még tovább folytatják.