Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

3 Szerda, 1960. január 6. 3 Fejlesztik a technológiát, I A bőség kosarát növelik a termelékenységet magunknak kell megtöltenünk Két üzem készülődése a feladatok végrehajtására Már szinte közmondás^- Nem érdektelen megemlí- jaiban kimagasló eredmé­számba ment, hogy év elején teni, hogy meglehetősen ko- nyeket értek el a Vasöntöde visszaesik a gyárak terme- rán elkészült az üzem mü- dolgozói, különösen ha a se­lése, a sok ünnepnap nyo- szaki és technológiai fejlesz- lejt csökkenésének mértékét mán lankad a munka len- tési, takarékossági, segéd- vesszük figyelembe. A komg­dülete, akadozik a termelés, ar.yag- és szerszámfelhaszná- resszusi munkaverseny ke­Tavaly még így volt jó né- lási terve, valamint az újí- retében létrejött eredmé­hány szegedi üzemben, s az tási feladatterv. Általában nyek meghaladták az üzem első negyedév statisztikája az 1959 harmadik negyedévi tízéves múltja alatt elért si­szomorú adatokkal bizonyi- tényszámok csökkentését irá- kereket. A verseny lendülc­totta valo6agát. De az idén nyozzák elő ezek a tervek, te nem csappant le a párt­nem így lesz! Eljön majd is­mét a negyedév vége, s ak- A VASÖNTÖDE kor a számok is igazolják, FEJLŐDÉSÉRE ami jelenleg még csak az JELLEMZŐ, elhatározottságban, az aka­ratban rejtezik. A LADAÜZEM KEZDEMÉNYEZETT A FALEMEZGYARBAN, kongresszus után sem. Az év első napjaiban pedig újabb törekvések jutottak felszínre a munkások köré­ből: megindult a folyamat a szocialista munkabrigád cí­mért küzdő brigádok alaku­hogy az üzem produktív, ter­melő része ezekben a na­pokban tíz új dolgozóval oő- iására. vüL Eddig összesen 41-en ^ dolgoztak a formázóban, most az az üzemrész, mely az el- 51 'esz a létszám. Nemcsak Merészség lenne megkoc­múlt esztendőben talán a a létszám emelésével indul káztatni egy olyan kijelen­legkevesebb eredményessé- neki a vállalat az új terv- tést, hogy a szegedi üzemek, get mutathatta fel. Ügy lát- feladatok megoldásának, leg- vagy akárcsak e két gyár, a szik végképp meg szeret- alább ilyen, ha nem nagyobb Vasöntöde és a Falemezgyár nék' változtatni a munkájuk- fontossággal bír, hogy egy- maradéktalanul teljesíteni ról kialakult véleményt, és uttal 17 szazalekos termele- fogja első negyedéves ter­épp ezért felszabadulásunk kenységemelkedéssel lehet vét. Azt viszont bátran ál­évfordulójának tiszteletére csak elvégezni a tonnaterv líthatjuk, hogy nyoma sincs szóló versenyfelajánlásuk- 26 százalékos megemelését, az ünnep utáni hangulatnak, ban nem annyira a terviül- Töl>b mint 600 tonnával nö- Derekas hétköznapi munka teljesítés vállalása, hanem vekedik ugyanis 1960-ban a folyik, készülnek a tervek és inkább a technológiai fegye- termelt öntvények súlya, de a versenyfelajánlások kidol­megmarad az üzem eddigi gozása, töretlen a verseny­gyártmányösszetétele. szellem — április 4 méltó A múlt év utolsó hónap- köszöntésére. lem megtartása, a fegyelem megszilárdítása, a hiányzá­sok csökkentése és a minő­ségi munka szerepel. összeült a gyár gazdasági vezetősége, pártszervezete és az üzemi bizottság a tegnapi napon, hogy megtárgyalja a lemezcsarnok, illetve az egész üzem esélyeit a szocialista munkaverseny folytatására. Azt a helyes elvet tartották szem előtt, hogy azokon a területeken van a legna­gyobb szükség erőteljes ver­senyre, ahol a legnehezebb kiemelkedő eredményeket el­érni. A versenyfeladatok ter­vezését megkezdték, és bi­zonyosra vehetjük, hogy a falemezgyári dolgozók len­dületes versenye megtorpa­nás nélkül fog haladni ápri­lis 4 tiszteletére. Tovább korszerűsítik az öthalmi állami gazdaságot Uj ötéves tervünk nagy ság területére, oly módon, mezőgazdasági programja- hogy a csatornát a Sándor­nak megfelelően a közel- falvi műút menti földek­múltban kidolgozták az öt- ről a budapesti müútig meg­halmi állami kísérleti gaz- hosszabbítják. Ugyanúgy, daság vezetői üzemük váz- mint a baktói Felszabadulás latos fejlesztési tervét. En- Tsz nagyfeketei földjein, az nek megfelelően bizonyos öthalmi állami kísérleti gaz­idő elteltével daságban is esőztető rend­mintegy 400 kataszteri szerű öntözőműveket építe­holdon cek majd. folytatnak majd öntözéses takarmány- és iparinö­vény-termesztést. A Szegedi Vízügyi Igazgatóság elfo­gadta a gazdaság öntözési igénybejelentését. Hasonló megértést tanúsítanak ezzel kapcsolatban a minisztéri­umi szervek is. Az öthalmi állami kísér­leti gazdaság az utóbbi években a korszerű agro­technikai módszerek alkal­mazásával olyan termesztési sikereket ért el, melyek to­vábbi külterjes termesztési viszonyok között már alig­ha fokozhatok. Az öthalmi­ak tavalyi 18,20 mázsás hol­danként! bánkúti búzater­més átlaggal és a 20,80 má­zsás májusi morzsolt kuko­rica terméseredménnyel Csongrád megye állami gazdaságai között a leg­első helyre kerültek. Ugyancsak az első hélyet vívta ki magának az olaj­len, a lucernámig, a ta­vaszi zab és a fűszerpap­rika termesztésében is. Eze­ket a sikereket már csak öntözéssel lehet tovább emelni. Van arra lehetőség — kü­lönösen a vitamin- és fehér­jedús takarmánynövények esetében —, hogy az eddigi hozamokat mintegy kétsze­resére emeljék. A fűszerpaprika holdan­ként! terméseredményeit átlagosan 70—80 mázsára fokozzák a Tisza vizének segítségével. A Tisza vizét a baktói Fel­szabadulás Tsz számára je­lenleg is épülő főcsatornán juttatják majd el a gazda­Hasznos kezdeményezés az Újszegedi Haladás Isz-ben Az újszegedi Haladás Tsz ezelőtt. Készítettek eddig vezetői korábban sokat gon- 55 mázsa savanyított vörös­dolkodtak azon, hogy mi- cékla-salátát, vásároltak ként lehetne biztosítani a megfelelő edényeket, s ezek­tagok állandó, üzemszerű be pedig mintegy 60 mázsa foglalkoztatását a téli hóna- fűszeres, hordóskáposztát pok idején is. Hiszen az raktároztak el. Ezeknek a őszi termésbetakarítás után készítményeknek már sok­a virág- és a zöldséghajtató felé jó hire van a város­házakban sem kerül min- ban. A vásárlók állítják: denkinek elegendő munka- Szegeden a Haladás Terme­ja. Ezért egy kisebb méretű lőszövetkezetben készítik a tartósító kísérleti üzemet legzamatosabb hordóskáposz­létesitettek pár hónappal tát. Hasonló vélemények vannak az itt készült ecetes paprikáról is. Jelentős mennyiségű sa­vanyitott készáruja van most is a szövetkezetnek, pedig az eladott portékákért már több mint 20 ezer fo­rintot kapott a közösség. Felbuzdulva a váratlan si­kereken, a vezetőség most el­határozta: az esztendő vé­gére nagymértékben kibő­vítik a tartósító üzemüket. Káposzta-, vöröscékla- és paprikafélék mellett csi­nálnak nagy mennyiségű zöldparadicsom-, dinnye- és egyéb savanyított készítmé­nyeket is. , A mesék világa a gyer­mekeké. Mitagadás, annak idején nekünk is jó volt elábrándozni a kí­vánságteljesítő tündérekről, a varázsigére nyíló kincses­barlangokról, a rézhegvek közé temetett csodaerszény­ről — azonban ennek vége. Belenőttünk a mi társadal­munkba, küzdői lettünk a zökkenős, valószínű életnek, amelyben a szép kilátások ellenére sincsenek legendák és csodák, mert fel akarunk emelkedni a szocialista jólét magaslatára, izmainkat meg kell feszítenünk. Magától értetődő dolgok ezek, mégis többen hangoz­tatják Szegeden is: "Majd a kommunisták megcsinálják-*. Az ilyen egyének — bár nap­ról napra fogy a számuk — csak bírálgatnak, elégedet­lenkednek, a rendszert hi­báztatják például azért, mert vastak a citrom héja, de a kisujjukat sem mozdítanák meg a közjó gyarapításáért. H a tárgyilagosak aka­runk maradni, vég­eredményben még az is "pozitívumnak* könyvel­hető el. hogy a letűnt éra hívei közül nagyon sokan ki­zökkentek már szinte apátia­szerű közönyükből és kezdik — ha jelentéktelen dolgok miatt is — kritizálni a mun­káshatalmat. Most már ők is kezdik belátni, hogy a szo­cializmus az ő ábrándjaiktól, akaratuktól függetlenül is szilárdan megvetette a lábát, legyőzni, szétrobbantani le­hetetlen, s esetleg csak szid­ni lehet kisebb fogyatékos­ságai miatt. S bármilyen anakronizmusként hat is, a népi demokrácia még ebből is hasznot húzhat olyan ér­telemben, hogy a rosszindu­latú, de olykor jogos kifogá­sokat figyelembe véve kija­vítja a hibákat. Biztosak va­gyunk benne, hogy — a ja­víthatatlanokat kivéve — lassan a volt polgárság is átformálódik és részt vesz valamilyen hasznos tevé­kenységben. Nemrég egy Sze­geden lakó, volt földbirto­kos amiatt panaszkodott, hogy kénytelen irodában "savanyodni*, pedig nagyon szeretne valamelyik termelő­szövetkezetben dolgozni mint gyümölcstermesztési szak­ember. Ez az ember megmu­tatta valóban értékes tanul­mányát is, amely alkalmas arra, hogy a nagyüzemi gyü­mölcstermesztés elméleti alapját képezze. Ilmi nem kerül a hivatalos ívekre Beszélgetés egy népszámláló pedagógussal A kopogtatás után fiatal, csinos nő lép be a szobába, s udvariasan bemutatkozik: — Hortobágyi Éva. A nép­számlálási ívekkel jöttem. Mint kedves vendéget, úgy fogadjuk. Nem komoly­kodó hivatalnok, mosolygó, szép lány, pedagógus. — A Pedagógiai Főiskola gyakorló általánosának ze­nei osztályaiban tanítok ha­sonló korú emberkéket — említi, amikor a mi gyere­keink adatainak felvételére kerül sor, akik a rókusi is­kolában tanulnak. — Nagyszerű dolog a ze­nei általános — jegyzem meg és ő valóban lelkesen beszél hivatásáról. — Végtelenül szeretem te­hetséges, kis tanulóimat — mondja. — Az elsősöket, a másodikosokat, akik már há­rom szólamban tudnak éne­kelni. A szülök is örülnek annak a remek lehetőségnek, amit a néhány esztendős ze­nei oktatás nyújt. És — teszi le a golyós-tollat — most igazán tapasztalhattam a népszámlálás néhány napján is, mennyi mindennek örül­hetnek az emberek. Járok házról házra, lakásról lakás­ra, és bizonyos mértékig csa­ládok belső "titkait* is meg­ismerem. Legtöbb helyen még áll a díszes karácsony­fa, tövében az ajándékhal­maz. A terített asztalok — reggelizés, ebédelés közben is találom az otthonlévőket — jólétről tanúskodnak. Süt­nek még hétköznap is. A la­kások szépen berendezettek, sok az új bútor, rádió, mag­netofon, televízió, cserép­kályha. Szőnyegek borítják a padlót, még autók is áll­nak a házak előtt. Mondják: nincs még garázsuk. Persze ezeket az adatokat nem kell összeírnom — teszi hozzá mosolyogva —, pedig na­gyon érdekes, tanulságos lenne. Még néhány bejegyzést tesz a hivatalos ívre és men­ne már, de most én kérde­zem: — Milyen érdekességekkel találkozik munkája során? — Sok mindennel — vá­laszol készségesen. — Meg­előzőleg éppen egy magános férfinél voltam. Az adatszol­gáltatás szerint meg kellett kérdezzem, van-e gyereke? Ó nagyon elcsodálkozott és kissé felháborodva mondta, hogy nincs. Pedig ilyen elő­fordul — teszi hozzá ne­vetve. — Van olyan hely, ahol 11 gyerek szaladgál a szobában és az asszony a nyolcadik férjével él. A leg­Természetesen nemcsak a régi urak szeretik általában mintegy páholyból szemlélni a párt és a tömegek erőfe­szítéseit az előrehaladásért. Ha csupán ők ringatnák ma­gukat abban az illúzióban, hogy a népgazdaságfejleszté­si tervek megvalósításához nem kell különösebb erőfe­szítés, szót sem veszteget­nénk erre a kérdésre Tapasz­taljuk azonban, hogy a pa­rasztságnak egy vékonyabb rétege még mindig tétovázik, húzódozik a termelőszövet­kezetbe való belépéstől, jól­lehet milliók bizonyítják már, hogy az igazi boldogu­lás útja egyes-egyedül az összefogás. Nagyüzemi ter­melés nélkül nincs szocializ­mus, sőt, a második ötéves tervet is csak nagy erőfeszí­tések árán lehetne teljesíte­ni, ha megmaradnánk a szét­szórt parcellagazdálkodas alapján. A mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését írja elő 1965-ig a terv, s erre csak — mint az élet igazolja — a terme­lőszövetkezetek képesek. Bár a jelenlegi életszínvonallal elégedett általában a falusi lakosság is, az egyéni föld­művelés talaján ennél maga­sabb fokra nem lehet feljut­ni. Pedig még igen sok a tennivaló. A villanyfényeken és mozikon kívül szükség van több művelődési otthon­ra, modern háztartási gépek­re, televízióra, könyvtárak­ra stb. Lehetetlen állapot, hogy még ma is , nem egy parasztcsaládnál csupán a kalendárium az egyetlen ol­vasmány. A költő jósolta szellem napvilága még na­.gyonis gyéren jut el sok-sok elszórt kis tanya és falusi ház ablakáig — ezt a helyze­tet csak a szövetkezeti moz­galom győzelmével lehet megváltoztatni. R égen a hivatalos pro­paganda előszeretettel nevezte tejjel-mézzel folyó Kánaánnak ezt az or­szágot. Az uralkodó osztály szemszögéből nézve nem is volt ez hazugság. Csak ép­pen a "nemzetfenntartó elem«-ek, a dolgos tömegek akartak mindig éhenhalni a mesésnek kikiáltott, gazdag magyar földön. Csináltak pompás divatlapokat, festet­tek bőségszarus, mosolygós angyalokat, terveztek min­den kényelemmel ellátott palotákat, de a nép legfel­jebb csak a szegénység leg­mélyéről csodálhatta mind­ezeket. Készültek tetszetős statisztikai kimutatások, az újságok megírták, hogy a fő­ispánné milyen drága ruhát kreáltatott magának bálanya­sága alkalmából, de a nem­zeti nyomor meztelen való­nagyobb gondban voltam a beírásnál, mert csak négy férjnek van rubrika. És egy­re kevesebb a rossz lakás. Persze ilyen is van, s a népszámlálási adatokba be­kerül. Említették azonban néhány családnál, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor ugyan­csak folyt hasonló összeírás, összehasonlíthatatlanul rosz­szabb körülményt tanúsító adatokat diktáltak be. — Nehéz feladat a nép­számlálás? — kérdezem be­szélgetésünk végén. — Igen — feleli kereken. — Gyakran nem találjuk otthon a lakókat, előfordul, hogy háromszor is vissza kell mennünk, aztán hely­rajzi adatokat is fel kell vennünk. Lépcsőzünk, ide­geskedünk, de csak belülről. Egyébként türelmes, pontos munkát akarunk végezni. Kapunk érte külön javadal­mazást, de azért a téli szü­net hiányzik, mert igénybe­vesz a sokrétű adatgyűjtés. * A dicséretes népszámlálási munka közepette egy kelle­mes, figyelmes adatgyűjtő pedagógustól számos olyan dolgot is megtudtunk, — ami nem kerül a hivatalos ívekre. Markovits Tibor ságán ez mit sem változta­tott. Móra az éhező kisgyer­mekek, Móricz pedig az élet­örömüket vesztett, rongyos munkásemberek sírós pana­szait jegyezgette noteszébe. M ost a kubikosnak sem gond a megélhetés, nem kell rettegve gondolnia a holnapra. A nép­tanító sem jár ócska, feslett kabátban, a munkás álmát nem nyugtalanítja a munka­nélküliség. Az életpályák és lehetőségek nyitottak, egye­nesek. Aki dolgozni akar, az államhatalom védelme alatt rendezheti be otthonát. Csak a dologkerülőket és a bűnö­zőket közösíti ki magából a társadalom. Itt tartósan nem boldogulhat más, csak aki valamilyen hasznos dolgot cselekszik, s leteszi a maga obulusát a népgazdaság asz­talára. A nemzeti jövedelem 50 százalékos növekedéséhez minden egyes állampolgár­nak ereje és tudása legjavá­val kell hozzájárulnia az új ötéves terv időszaka alatt, s ez az általunk felállított "te­rülj asztalkám* lesz az, amelyről ki-ki érdeme sze­rint vehet. Nem elég, ha csak a kommunisták és köz­vetlen követőik, segítőtársaik törik magukat — a népjólét megteremtéséért kötelessége küzdeni minden embernek. Ma a hatalom a munkás­osztály kezében van, rend­szerünk alapja a munka. A bőség kosarát nekünk, ma­gunknak kell szorgalmas munkával megtölteni, mert nincs más, aki megtöltse he­lyettünk. Munkánk győzel­mét, a kezünk és eszünk produkálta hasznot azonban senki nem zsebelheti be elő­lünk, mint a felszabadulás előtt. Ami nincs benne a fi­zetéskor kapott borítékban, az meglelhető Szegeden is az új lakóházakban, a klinikák bővítésében, üzemek létesí­tésében és bővítésében, a közvilágítás korszerűsítésé­ben és így tovább. Csak a mának élő, magának való kicsinyes egoisták nem akar­ják ezt megérteni — a dol­gozók többsége helyesli, tá­mogatja a jelenlegi gazdál­kodást. A boldogság nemcsak azt jelenti, hogy va­laki tökéletesen fel­szereli otthonát technikai és kulturális eszközökkel, ha­nem azt is, hogy a város, az ország is ugyanígy meggaz­dagodjék és a tömegek is mindig bőségesebben hozzá­juthassanak az előállított ja­vakhoz. Ez a társadalomért folytatott küzdelem ad értel­met az életnek, s teszi büsz­kévé, boldoggá a ma embe­rét. Nagy István Stúdiók épülnek A magyar rádió is állandóan fejlődik. Néav új stúdiót kap, melyek kiváló szakemberek közreműködésével épülnek. Ké­pünkön a zenekari stúdiót mutatjuk be. Ennek hullámo­san kiképzett mennyezetébe rezonátorokat építettek, me­lyek elnyelik a nem kívánatos hangokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom