Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

3 Péntefc. IW>. János* L 11"" Április 4 tiszte leiére Újabb szegedi munkáskollektívák kapcsolódnak be a szocialista brigád címért folyó munkaversenybe A textilipari üzemeltben az elmúlt hó­napok során sok szép eredményt hozott a kongresszusi munkaverseny. A Textiles Szakszervezet területi bizottságához tar­tozó vállalatoknál 77 kongresszusi brigád alakult, köztük igen sok a szocialista bri­gád cim elnyerését tűzte ki célul. Ebben a nemes vetélkedésben a Textilművekből 8, a Szegedi Kender-fonóban 13 brigád vett részt Közülük eddig csak kettő, a Bzegedi Kenderfonó Varró- és Palotás­brigádja nyerte el a szocialista brigád címet A verseny időszakában a textilüzemek­ben 238-an nyerték el a szakma kiváló dolgozója címet és oklevelet, 95-en pedig a. második fokozatot, a jelvényt, s az ez­zel járó egy és kétheti fizetésnek megfe­lelő összeget, 33-an pedig a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapták. A Szegedi Kenderfonógyárban az elmúlt év során 60 férfi és 76 nő kapta meg a kiváló dolgozó címet. Az I. fokozatért 37 ezer, a II. fokozatért 28 ezer forintot fizettek ki. Csak ebben az egy üzemben egy év alatt 16-an kapták meg a Könnyű­ipar kiváló dolgozója címet Felajánlásaik teljesítése után ismét ta­nácskoztak a brigádok, műhelyek dolgo­zói. Számba vették feladataikat, hogy újabb vállalásokat tegyenek április 4, hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére. A Textilművekben a szakszervezet az üzemi KISZ-szervezettel közösen vizsgál­ták felül a szocialista brigád címe elnye­réséért kitűzött eddigi feltételeket és meg­határozták a január 3-án újabb versenyt kezdeményező brigádoknak a feladatait e cím elnyeréséért A Szegedi Kenderfonó­gyárban külön versenytervet készítettek, ehhe% kérik a dolgozok javaslatait. A mű­szaki vezetők, a KISZ és a szakszervezeti vezetők megbeszélést folytattak a munka­brigádok vezetőivel és tagjaival. A meg­beszélés eredményeként január elsó mun­kanapján, április 4-e tiszteletére 5 brigád kezd majd vetélkedni a szocialista brigád címért. Az Ujszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál 49 brigád versenyez e célért. Ezek közül 11 november 1 előtt alakult, 38 pedig a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójának tiszteletére. A cí­mek odaítélésére elsőízben az április 4-i munkaverseny után, május 1-et megelőző napokban kerül sor. Ezt követően pedig majd november 7-e előtt értékelik a bri­gádok eredményeit, munkáját A Textil­művekben röpgyűléseket tartottak és tar­tanak az év első napjaiban. Itt ismertetik a műhelybizottságok közreműködésével a feladatokat, hogy zökkenőmentesen folyta­tódhasson a munkások eddigi lelkes ver­senye. Milyen lesz Szeged 30 év múlva? r (folytatás az 1. oldalról.) tekét erdőcskéket létesíte­nek, hogy pihenésre, fel­üdülésre is legyen módja az utánunk jövő nemzedék­nek. Jelenleg Franciahegy né­ven ismert részen nagy kul­turális park alakulhat ki. A Hernyós-dűlő környékén ugyancsak; A létesítendő zöld területen helyet tarta­nak fenn a vidámpark, ál­latkert, úttörőtábor részére is. A tervek között szere­pel egy két és fél kilomé­teres úttörővasút is. A körtöltésen párhuzamo­san kialakuló zöldterület — mivel a sugárutakon a ma­gasrendű beépítés laza lesz — a házak közötti parkocs­kákkal küllőszerűen benyúlik majd a városközpontba. Az újszegedi liget termé­szetesen megmarad. Szeged fürdőnegyede egyébként az újszegedi uszoda és a part­fürdő környékén, a Maros torkolatánál alakul majd ki. A közlekedési útvonalak jelentik a város testének csontvázát Szeged fő köz­lekedési útvonalának az 5-ös számú Budapest— Szeged út bevezető szaka­szát megváltoztatják. Az útvonal a fehértói hal­gazdaságnál fordul majd a város felé. A Bécsi körutat meghosszabbítják a Tiszáig. Kirajzolódott már a har­madik, jelenleg még csak Északi körút néven emlege­tett körút helye is. Egy-két évtized múlva már kevés lesz a jelenlegi közúti híd Szegednek a szá­mítások szerint. Ezért kijelölték az újabb közúti híd helyét a Római körút és a Temesvári körút kö­zött, körülbelül a Bertalan­emlékmű magasságában. A mostani közúti hídon is változtatni kell a várható nagy forgalom miatt. A híd kisebb átépítése után a mostani gyalogjárdákat a híd két külső oldalára he­lyezik. Valószínűleg sor ke­rül a villamos kitelepítésé­re is a hídról. A villamos helyett majd autóbusz köti össze a két partot. A köz­lekedési problémákat fel­dolgozó részletterv szerint ugyancsak belátható időn belül ki kell szorítani a villamost a szorosan vett városközpontból, a Lenin körúton belüli részről. A villamosokat itt is au­tóbuszokkal váltják fel, mert a villamosvonalak itt akadályozzák majd a for­galmat Vasúti híd felépítésére azonban nincs kilátás 30—40 éven belül, mert az Alföld déli része és a Tiszántúl közötti jelenlegi és várható forgalom nem teszi szüksé­gessé óriási beruházással já­ró vasúti híd megépítését. Az általános rendezési terv azonban mégis meghatározta a vasúti híd helyét, mégpedig a Boszorkánysziget táján. Ugyanott építik meg a ti­szai állandó kikötőt, a kikö­tő mellett nagy kereskedel­mi tárházak, raktárak he­lyezhetők el. A terv egyéb­ként Szeged központi pálya­udvarát a jelenlegi Rókusi­pályaudvaron képzeli el. Egy évtizede építőmunkánk nagy prog­ramjával. az első ötéves tervvel kezdtük lerakni ha­zánkban nagy művünk, a szocializmus építésének alapjait. Nagy esemény volt ez népünk történel­mében, mint amilyen nagy esemény az új ház építése egy család életében. Ezért jóleső érzés számunkra az a tudat, hogy az elmúlt évtized során emelt falakat végül is tető alá hozzuk. A második ötéves terv irány­elveiben foglalt feladataink megvalósításával belatható idón belül betetőzzük majd a szocializmus nagyszerű epületét. Most. amikor eredményekben gazdag év utan a szép. biztató távla­tok ismeretében, szárnyas reményekkel szívünkben köszöntjük az üj eszten­dőt. emlékezünk az első ötéves tervre, am.lt ma tíz éve kezdtünk el- Emléke­zünk, & büszkén gondo­lunk vissza a tervidő alatt elért eredményeinkre. Amit alkottunk e terv szülöttei­ként, Kazincbarcika, Kom­ló. Szlálinváros, a Keleti főcsatorna és a többiek, mind a mi javunkat szol­gálták és szolgálják. Az akkor épített és készített új lakóházak, gyárak, gé­pek munkásosztályunk győ­zelmi szimfóniáját zúgták cs zúgják, ha e mű néhány taktusát itt-ott nem is a legjobban komponálták. A múlt és a jelen fonó­dik össze a jövővel, ami­kor egy sorba állítjuk első ötéves tervünket a három­éves. s az egy év múlva ezt követó második ötéves tervet. Egyik is, másik Is része a nagy egésznek, amely megvalósításával egyre közelebb jutunk ah­hoz a naphoz, amikor fa­lun és városon Is végérvé­nyesen győz az. új világ: a szocializmus. Ilyen hatalmas városban, mint amilyen Szeged lesz harminc év múlva, gondos­kodni kell közintézmények, közigazgatási épületek, kór­házak, iskolák, óvodák, üzle­tek, vendéglátóipari egysé­gek hálózatának jó kialakí­tásáról is. Érdekes, hogy a kerületek jelenlegi határai­nak megváltoztatását is elő­re látja a tervezet. A letele­pülést és a várható lakosság­sűrűséget vizsgálva, négy kerületet javasolnak a jelenlegi bárom he­lyett. Újszeged szakadna el a mos­tani I. kerülettől és önálló­sulna. Mind a négy kerület­nek egy-egy közintézmé­nyekkel jól ellátott magja, azaz városi alközpontja ala­kul ki. A Belváros már ki­alakult, Újszegeden a Rózsa Ferenc sugárút elején, a II. kerületben a Csongrádi su­gárút és az Északi körút ke­reszteződésénél, a III. kerü­letben pedig a Vértanúk te­re körül alakul ki ez a vá­rosi alközpont. (Megjegyzendő: a terv elő­irányozza azt is, hogy ha az élet már odáig fejlődik, Tá­pé, Dorozsma, Gyálarét és Szőreg közigazgatásilag Sze­gedhez tartozik majd. A ter­vezők el sem készíthették Szeged általános rendezési tervét e környező községek vizsgálata nélkül, azok any­nyira hozzákapcsolódnak már sok vonatkozásban Sze­gedhez.) E valóban nagyszabású terv részletmegoldásai az egyes területeken, például mezőgazdasági vonatkozás­ban, az energia: villany-, gázellátásnál, csatornázásnál, az ár- és belvíz elleni védekezésnél ugyancsak jelentősek és érdekesek. Helyhiányban sajnos, most nem térhetünk ki ezekre, valamint a közin­tézményekkel, az egyetemi negyeddel, a sporpályák el­helyezésével stb. kapcsolatos elgondolásokra sem, amelye­ket pedig mind-mind kidol­goztak a távlati tervben. Számos budapesti és sze­gedi szakember, tervező, mérnök egészítette ki a vá­rosépítési tervdzó vállalat ál­tal készített nagy rendezési tervet, amely talán most e cikket olvasva sokak számá­ra ábrándképnek, a tervező szakemberek álmának tarta­nak majd. Nálunk a szocializmust építő rendszerben azonban a tervezők nem biába szö­vögetnek színes álmokat. Építésünk eddigi menete, különösen az utóbbi évek tempója igazolja, hogy ezek az álmok előbb-utóbb reali­zálódnak. Hogy hazánk nagyobb fényre derüljön D olgozó népünk remény­kedve, vidáman kö­szönti az új eszten­dőt, az 1960-as évet. Falvak­ban és városokban az embe­rek terített asztaloknál bú­csúztak az eseményekben gaz­dag 1959-es évtől. Az elmúlt esztendőről méltán elmond­hatjuk, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek alkotó tehetsége, szorgalmas munkája megérlelte a maga gyümölcseit. Kiemelkedő ese­mény volt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusa. Párttagok és pár­tonklvüliek sokoldalúan ele­mezték azóta a kongresszus szerepét, hatását. Az új esz­tendő első napján a párt­kongresszus igen jellemző vonását kívánom e cikk ke­retében kiemelni. Budapesten a párt legfel­sőbb fóruma ülésezett, a kommunisták tanácskoztak, de érezhetően itt dobogott az egész nemzet szive. Szó volt itt arról, hogyan erösit­sük tovább a pártot, szóvolt a párt belső életéről, a kom­munisták tennivalóiról, párt­ügyekről tanácskoztak a kül­döttek. De a szónokok sza­vaiból kicsendült, hogy a kongresszuson a nemzet sor­sáról, múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszéltek, igen nagy felelősséggel, a nép iránti alázatos szeretettel.- A kongresszuson ismét kitűnt, hogy a pártügyek igazi nem­zeti ügyet jelentenek. M ost, amikor köszöntjük az új esztendőt, a VII. kongresszus fé­nyénél elérik tárul jövőnk útja. A párt a kongresszu­son felmérte lehetőségeinket, megjelölte a további irányt. A kongresszuson eLhangzott minden beszédet, Kádár Já­nos, Fock Jenő, Marosán György elvtársaknak a Köz­ponti Bizottság nevében el­mondott referátumait, a Po­litikai Bizottság tagjainak, a küldötteknek hozzászólásait egy fő gondolat hatotta át: tegyük erősebbé, gazdagab­bá szocialista hazánkat, szé­pítsük meg a dolgozók éle­tét, tegyük még boldogabbá a nép jövőjét. A kommunisták ezen a kongresszusukon is bebizo­nyították, hogy hűek a dol­gozó néphez, és a szocialista hazaszeretet irányítja tettei­ket. A VII. kongresszus ha­tározata joggal állapíthatta meg: "Negyven év alatt so­kan meghaltak a pártért, a kommunizmus ügyéért, de ma még többen élnek, dol­goznak. harcolnak érte-. Mi volt az az -ügy-, ami­ért a Horthy-rendszer idején bátran halálba mentek a kommunisták? Mint igaz hazafiak, nem tűrhették az igazságtalanságot, amelv a nép millióit érte. Az uralko­dó osztályt szüntelenül le­leplezték, mert nem engedte meg a népnek, hogy az bele­szólhasson saját sorsának in­tézésébe. A kommunisták nem nézhették a nép po­litikai jogtalanságát. Fájt nekik a nép nyomora, sok szenvedése. Azért vállal­ták az üldözést, a börtönt, a bitót, mert szent cél ha­totta át őket: felszámolni a kizsákmányolást, megszün­tetni a nép mérhetetlen nyomorát, elmaradottságát. Szeged város népének, mun­kásosztályának is szomorú tapasztalatai vannak a Hor­thy-időkről, amikor a jog asztalánál a kizsákmányolók úri kisebbsége pöffeszkedett. Ebben az időben a munká­sok tömegeinek csak az éh­ség, az ingyenkonyha, a ton­gyoskodás, betegség és ki­vándorlás volt az osztályré­sze. 1928-ban Szegeden rend­szeresen több száz nincste­len sínylődött a népkonyha szegényes kosztján. Csong­rád megyeszerte még sanya­rúbb volt a nép sorsa. Ezer­számra indultak útnak a megyéből a vándorló suta­mások. Egész napi baromi munka után örülhettek, ha tányérjukba üres krumpli­leves. zsírtalan tészta jutott. Távol szeretett családjuktól Irta: Ssebelkó Imre ezrek hánykolódtak idegen csűrökben, istállókban. Egy summás napi keresete 1933­ban mindössze egy pengő harminchat fillér volt. A -szöged i kiskirályok* sem dicsekedhettek azzal, hogy a szegedi Belváros nyolcvan­ezer főnyi lakosságának 16 százaléka, 39 ezer kültelki lakosnak harmincnégy száza­léka analfabéta volt. Köz­ben az urak a budai Vár­iján. de Szegeden is szünte­lenül hazai iságról papoltak. Kenetteljesen szónokoltak a -felsőbbrendúbb* magyar nemzetről, ök tobzódtak a pompában, dúskáltak a földi jókban, míg a nép nyomor­gott. A nemzet igazi képviselői, a tényleges hazafiak ebben az időben is a haladás olda­lán állók, az üldözött és haj­szolt kommunisták és szövet­ségeseik voltak. Az igazi ha­zafiakat nem a népet elnyo­mó urak adták, hanem ma­ga a nép, amely ilyen nehéz körülmények között is szere­tetet érzett hazája iránt. Eb­ben a nehéz időkben is a kommunisták mutatták meg, hogy merre vezet a felemel­kedés útja. Ez ekkor hő6i tett volt, a dolgozó nemzet érdekeit szolgálta. F orradalmi tettekben bi­zonyították hazasze­retetüket a felszaba­dulás után a kommunisták. A munkások számára a ha­talom megszerzése. 5,6 mil­lió katasztrális hold föld fel­osztása. a bankok, a bányák, a nagyüzemek, a gyárak ál­lamosítása történelmet for­máló forradalmi tett volt. Amit tizenöt év alatt a párt vezetésével dolgozó népünk épített, az a múltbéli nagy hazafiak álmainak megvaló­sítását jelenti. Kölcsey Fe­renc hajdani nagy költőnk írta: -Hass, alkoss, gyara­píts: a haza fényre derül!­A népi demokrácia rendsze­rében a párt összefogja a nép alkotó tehetségét és megvalósítja a költői álmot: a dolgozó nép alkotó munká­jával gyarapítja a hazát, fény derül a haza minden falujára és városára. Köztudott tény, hogy a Horthy-rendszerben évente két-háromszázezer ember volt évi átlagban munkanél­küli. A válság idején nyolc­százezerre is felszökött ez a szám. Az is köztudott, hogy a népi demokrácia rendsze­rében összehasonlíthatatlanul jobban élnek a dolgozók, mint az ellenforradalmi Horthy-rendszer idején. Az urak a kommunistákat ha­zafiatlan bitangoknak gya­lázták a múltban. Egyszer s mindenkorra eldőlt a vita, hogy ki az igazi hazafi. Az-e. aki milliónyi embernek csu­pán kukoricakenyeret, cu­korrépát, takarmány-krump­lit biztosított, és karácsony táján nagy kegyesen, fari­zeus módjára -mindenki ka­rácsonyfáját* állított, vagy azok. akik minden tényke­désükkel a nép életszínvona­lát kívánják emelni. Egy ember átlagos évi cukorfo­gyasztása Magyarországon 1938-ban tíz és fél kiló volt, 1958-ben közel huszonöt ki­lóra emelkedett. Jelenleg a kalóriafogyasztásban Ma­gyarország egész Európában élenjár. Míg Angliában az egy főre eső napi kalória­fogyasztás 3210, addig ná­lunk ez 324á-re emelkedett. A múltban a magyar sze­gény nép úgy- élt, hogy Tö­rökország és Spanyolország nyomorgóival egy szinten volt Sorolhatnánk hosszú oldalakon keresztül — Ká­dár elvtárs szavaival élve — -vívmányainkat-. Ahogyan ma a gyermekek élnek ha­zánkban. ahogyan a magyar nők öltöznek, s az. hogy egyetemeinken munkás- és parasztfiatalok tízezrei ta­nulhatnak. a kommunisták vezette nénhatalomnak ter­mészetes következményei. Ar­thur Kahn amerikai író egy írásában így elemezte a ma­gyar viszonyokat: -Altalános tapasztalatom, hogy Magyar­országon napról napra jobb az élet. Nyugodt a légkör, a nép bízik vezetőiben. Az emberek jól élnek, jól öltön­ködnek, jól táplálkoznak­A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kom­munisták tettekkel bi­zonyították be népszeretetü­ket, hazafiságukat Az 1956-os ellenforradalom veszett dühvel tört népi ál­lamunkra, a kommunistákra és minden Igaz hazafira. A honfi álarcában jelentkező herceg Eszterházy, Mmd­szenty « a többi hasonsző­rűnek első szava kiváltságos jogaik nagybirtokaik vissza­követelése volt. A kísérőzene ehhez: ágyúdörgés a Köz­társaság térftt}, géppuskatűz a népi demokráciát -redő munkásokra, R^2^^ Ezek a vérengző nesyizetgyu­kosok meggyalázták s, varos zászló mellett nemzeti, lobo­gónkat is, amikor- pz igaz hazafiaknak, iránt A™­lyen Asztalos János w volt, a szívébe kést döftek. A kommunisták Kadar János elvtárs köré tömörült csoportja, bátor magyar ha­zafiaknak, a Szovjetunió segítségével állították meg a vérengzést, szocialista ha­zánk további pusztítását. Ami azóta történt, bizto® mondhatjuk, bekerül nem­zeti történelmünk fenyes lapjaira. A párt ismét ös­szefogta a nemzet erejét, és rohamléptekkel vitte előre hazánkat a haladás, a fel­emelkedés, a szocializmus győzelmes építésének utján. A VII. kongresszus fényei bevilágítják jővóqk tájait. A kongresszus rríefwabta azokat a feladatokat, .me­lyeket, ha sikerrel végre­hajtunk, felépítjük hazánk­ban a szocializmust A szo­cializmus építésében reszt venni a legszebb hazafias tett, nemzedékünk történel­mi hivatása. A cél világos! H atározattá emelte a kongresszus második ötéves tervünk! irányelveit. Eszerint az ipa­ri termelést az elkövetke­zendő években 65—78 szá­zalékkal emeljük. A szén, a kőolaj, a villamosenergia­termelést lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük. Mindez jobb gépeket jelent a mun­kásnak. több szerszámot, gépet a parasztnak, mele­gebb otthont a magyar csa­ládoknak. Különösen nagy gondot fordítunk vegyipa­runk fejlesztésére. 1958-hoz viszonyítva ezt az iparágat öt év alatt kétszeresére nö­veljük. Ez több műtrágyát jelent, s ennek következté­ben több terményt, több kenyeret, húst és zsírt a dolgozóknak. A műanyagter­melést szintén igen jelentő­sen fejlesztjük, ez is több háztartási eszközt, sok szép műanyagruhát jelent. Meg­kezdjük 15 éves lakásépíté­si tervünk végrehajtását is. Három ötéves terv alatt egymillió modern lakást kí­vánunk létesíteni a dolgo­zók számára. A nehéz, és könnyűipar arányos fejlesz­tésének lehetőségei szintén adottak. Mindez gazdagabbá teszi hazánkat. Ezek mel­lett soronlevő legnagyobb feladatunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság termelékeny­ségének fokozása. Ez össz­társadalmi ügy, további fej­lődésünk kulcskérdése. A kultúra, a tudomány szín­vonalának növelése, a kul­turális forradalom sikeres végrehajtása szintén nagy­szer,! feladatot jelent A kongresszus által ki­tűzött célok végre­hajtása össznépi ér­dek, igazi hazafias cseleke­det. Ha végrehajtiuk a Ma­evar Szocialista Munkásoárt VII. kongresszusának hatá­rozatait. akkor gazdagabb fetlettebb. erősebb lesz ha­zánk, jobban fog élni és műveltehb lesz dolgozó né­pünk. Minden hazáiét iga­zán szerető embert lelkesí­tenek a párt által kitűzött célok. Azért munkálkodunk, hogy a haza még inkább gyarapodjon és még na­gyobb fényben éljen dolgo­zó népünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom