Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

4 -. < ^ Vasárnap, 1966. januar 31. ' s? 1 tW <y Domanovszky Endre kiállítása Szegeden A LEGFONTOSABB és a mizmussá torzítják:. Azt meg, teszi tönk­legérde.Vesebh, vagyis a legak- mondják, Csehov nem hisz re őket, va© tuálisabbr kérdés Csehov az emberekben, kicsinyek- ú©, ho© ma­müvészetével kapcsolatban, nek és korlátoltaknak ábrá- gától a hata­ho© a r.\a© orosz novellis- zolja őket, akiknek sorsa, lomtól, a há­ta és drámaíró valóban elő- jelene is, jövője is teljesen talom birtoká­futára vott-e azoknak az reménytelen. Nincs mit ta- ban züllenek irodalmi irányoknak, ame- gadni azon, ho© Csehov a el. E©ik első lyek lényegében mind eltá- századvégi orosz valóságot és világhírűvé volodtak a, valóságtól. Az valóban gúnnyal és fájda- vált rövid el­e©szerű olvasó számára lommal nézte. Minden oka beszélése, a hu­meghökkenkö lehet e kér- me©olt erre. De a jövőről szon három éves dés. Csehov vérbeli reális- nem voltak pesszimista né- korában irt A ta, aki Tolsztojjal és a töb- zetei. Gyakran beszélt az csinovnyik ha­bi na© orosz realista író- emberiség jövőjéről, s min- lála is erről val e© tóton haladt. Ho- dig a legbátrabb optimiz- a zsarnokságról gvan lehet hát vele kapcso- rnus hangján. Az emberiség szól. Egy má­latban antitrealizmust emle- jövőjét ú© képzelte, ho© s;k ugyancsak gelni? Nos., nem lehet. A jön majd valami hatalmos koraj novellá­századfordulló után keletke- megrázkódtatás — mi más jában a prisi. zett antirealista iskolák és lehetne ez, mint a fórra- beiev'altisztben irányok közül nem e© dalom? —, amely megváltoz- ;s tulaidonkéD azonban mégis kinyilatkoz- tatja, teljesen átalakítja a ai < tatta, ho© Csehovot e©ik világot. Az emberek élete ped ,erro1 ir­jelentős előfutárának te- szép lesz, ök maguk is meg- í1 lrja meg' kinti. változnak. hogyan tor­Miiven alaDon7 Csehov zitotta a hatalom korlátolt, re^S^sát TermésSfesen r KELL BIZONY- durvalelkű elnyomóvá Pri­nem tagadták. A hamisítás- GA™1' 3 «orgosipkas síbejev altisztet, nem azzal, ban és az értetlenségben "-modern* antirealizmustol ho© a hatalom ráijesztett, ilyen messze nem mehettek, ennyire távol áll a haza- hanem éppen azzal hogy hanem azt mondták, ho© ^retet, mennyire ósdi, e - hatalmat adott neki. Es nem az író szemléletében, e©é- avplt- mal emberhez mél- a zsarnoki hatalom torzí­niségében és írásmódjában fftlan erzesnek tartja. Le- totta-e el A tokbabujt em­sok olyan mozzanat van het_e csodálkozni, ho© ez a ber fohoset, Behkovot, aki amely összefügsésbe hozható torkasipkás irodalom ujjong- tüstént észrevette, akár az az antirealista szándékokkal. Y3 csorgott, amikor állami rendeletek akar a Minek ezzel a régi prob- felfedezni velte, ho© Cse- vallasi eloirasok ellen a leg­lémával előhozakodni? E©- hov műveiben -nyoma csekélyebbet is vétett vala­részt azért, mert a kapita- f|n<f a , hazaszeretetnek? ki Lenin ©akran hivatko­lista világban a realista tö- ^^ yal?ban lrt°z?4t 32 z'k 3 tokbabujt ember tipu­rekvések erősödésével pár- erzelgossegtol mondatai nem sára ajknak a vezetőknek huzamosan az antirea- 3 _?««• duborg^evel hat- a bira ataval kapcsolatban, lizmus újra harci jel- pak- meg a hrat is nagy akik elszakadtak a néptől, mezbe öltözött és a száza- óvatossággal es mérséklettel Csehov természetesen nem dik évforduló nyilván al- alkalmazta, hazaszeretete minden novellájában erről kaimat ad majd valamelyik sem nyilvánult meg látva- irt. Mégis a századvégi cári képviselőjének, ho© Cse- 3 tuajatek szipor- zsarnokság ilyen ábrázolása howal való rokonságát is- kazasaval. De például A az g művészetében központi mét "bizonygassa*. Másrészt sztyeP cimu elbeszeleseben jelentőségű. A múlt századi azért fontos ez a kérdés, ,s . nagyon szépen es lírai francia realisták, Balzac, mert a rá adandó válasz szarnyalassal vall hazasze- Maupassant és a többiek a plasztikusan kidomborítja retetérol. pénz félelmetes hatalmát áb­Csehov realizmusának sajá- Mégis, mi az oka, ho© ráZolták. Nos, ami ott, a t/vteá<»it Csehov müveiben annyi a . . ..... ... tossagait. beteg lelkű, eltorzult, való- francia reálisták müveiben CSEHOV IRASMÜVÉSZE- sággal elnyomorodott lelkű a pénz, az Csehovnál a zsar­TE természetesen más úton ember? Csehov a szó hét- noki hatalom, a cár önkény­is megközelíthető. Azt is köznapi értelmében nem po- uraima kérdezhetjük, írásai előre litizált, a napi politika mutatnak-e az új realiz- szjnte nem is érdekelte, még » rfait7mttc miantata mus, a szocialista realizmus a harcoló munkásmozgalmat A REAIIZMTS kulonfele irányába, va© sem? A kér- sem ismerte, s a marxiz- ellenfelei szeretik hangoztat­dések nyilvánvalóan ellenté- musról is csak torzításokon ni ú©nevezett "politika­tesek. Mégis e©üttesen kell keresztül szerzett értesülé- mentességüket* Hogyan le­válaszolni rájuk; mindkettő seket — de Csehov igazi hotn£> , , Csehov realizmusának, mű- író Volt, jól ismerte és meg hetne ebben előfutáruk vészetének leglényegesebb fe értette a valóságat. Ész- Csehov, aki ha a szó hét­problémáit veti fel. revette, ho© a századvégi köznapi értelmében nem is Az antirealista iskolák Oroszország rendszerének lé- politizált, na©on sok írásá­nem tagadják, ho© .Csehov nyege, politikájának alapél- . az orosz valóságot rajzolta, ve és legfőbb módszere, Da.n mutatta meg e© einyo­de ennyiben nem na©on kezdete és vége, bűne és ra® hatalom lényégét, ural­érdekli őket. A századvégi betegsége a zsarnoki hata- mának minden rettenetes orosz valóság csehovi taga- iom. íré volt, emberi sor- következményével e©ütt? ££ afa^mM, S ** fásával mutatta k p^lka volt, Csehov ezt a valóságot áb- meg, ho©an teszi tönkre ez hogy a még fíata] mind. rázolta — az a fontos a szá- a zsarnoki hatalom az em- harmincéves, de már mukra, mert az iró szem- bereket. Va© azzal, ho© ismert ^ ünnepelt író, léletét ők nihiüsta pesszi- ijesztő erejével nyomorítja 1890.ben nekivágott Szibéri­=SE:-: = X=:•: = ^ :•: j|||ának, hogy megismerkedjék ;.;az oda száműzött telepesek — Engedelmet! Hiszen van elég ember, aki ™«dct|||iéietével. És az is politika tartson. Itt a csendorbiztos, a sztaroszta, meg a rendőr.. .I||| ,„„„ , _ — A csendőrbiztos nem nézhet minden után. Meg az-J™' 1902-ben lemon­tán nem is ért hozzá úgy, mint... |dott akadémiai tagságáról, — De értse meg már, hogy ez nem a maga dolga.'illlmert a cár akarata előtt — Hogy tetszik mondani?... Hogy ne volna az énXmeghunyászkodó testület dolgom? Furcsa... Az emberek pimaszkodnak, es ez «em L ...... az én dolgom! Tán dicsérjem őket érte, vagy mi? Mojt[' JM^^ mi­például panaszkodnak ellenem, mert megtiltom nekifc,-Wfradrimi magatartása mi­hogy énekeljenek. Dehát mi jó is van abban az éneklés- au> Kizárta soraiDOi. ben? Ahelyett, hogy valamivel foglalkoznának, csak éne-v kelnek... Aztán azt a divatot is bevezették, hogy este a:,jj lámpánál üldögélnek. Alvás helyett csak fecsegnek és[||| röhögnek. Ezt fel is jegyzem ám magamnak. v — Mit jegyzett fel magának? — Hogy üldögélnek a lámpa mellett! IIH Prisibejev egy zsíros, piszkos papírlapot kotor elő a;.; zsebéből, felteszi a pápaszemét és olvassa: — Parasztok, akik lámpa mellett üldögélnek: Ivan [III Prohorov, Szavva Mikiforov, Pjotr Petrov, Susztrova ka- ••• tona feleség, vadházasságban él Szemjon Kiszlovval. Ig- | nat Szvercsok varázslattal foglalkozik, felesége, Marra [['j pedig boszorkány, éjszakánként megfeji a mások tehe-1 — Elég! — szólt a békebiró és megkezdte a tanúk... kihallgatását. , . t , , , .111] Prisibejev altiszt feltolja papaszemet a homlokára es|||| csodálkozva néz a békeb íróra, aki szemmelláthatócny, nincs az ö pártján. Kidülledő szeme cXllog s orra ki"o-|||| rösödik. Csak bámul a békebiróra meg a tanukra es -e-[III hogy sem érti, miért oly felindult a bekebíró és miért.-, zúg fel a terem minden sarkából a méltatlankodas mo raja és a visszafojtott nevetés. ... Az ítélet — egyhavi fogház — is erthetetlen előtte. •• — Miért? — kérdi és kezét csodálkozva tárja s2cL|j| •b M-'-'en törvény alapján? gfs ekkor rádöbben, hogy a világ megváltozott ésim hogy az ö számára ez már nem élet. Komor, szo-|||| morú gondolatok szállják meg. Amint azonban kime9V* a teremből és megpillantja a parasztokat, akik odakint|||, tömegbe verődve beszélgetnek, legyőzhetetlen szokasa:.: szerint kihúzza magát és rekedt hangon, haragosan ra-.ij: Me kiált: II Emberek, oszoljatok! Ne csináljátok itt csődule-y. tet! Gyerünk hazafelé! A formabontó moderniz­mus Csehov színdarabjaira is szokott hivatkozni. Ezek a színdarabok valóban for­májukban is különböznek a kor szokványos és divatos darabjaitól; mintha az író keveset törődnék a színpad törvényeivel. A moderniz­mus hivatkozása Csehov "formabontására*: jogosulat­lan. Csehov nem bontott for­mát a szó mai értelmében, hanem nem törődött azok­kal a színpadi trükkökkel és olcsó fogásokkal, a durva és nyers fordulatossággal, ame­lyet akkor a nézők és a szín­ház e©aránt megköveteltek. Csehov csak az irodalommal törődött. Darabjai ezért vál­tak annyira népszerűvé nem­csak hazájában, hanem szer­te a világon, mindenekelőtt az angolszászok között, fő­képpen Angliában. NEM KELL VISSZATÉR­NÜNK az elinduláskor fel­vetett kérdésekre. Mindab­ból, amit elmondtunk, vilá­gos, ho© Csehov nem elő­futára a "modern* antirea­lizmusnak és pesszimizmus­nak. Az igazsághoz azonban nem lennénk hűek, ha nem mondnánk el, ho© Csehov művészetére hatással volt a betegsége is, s ennek volt a következménye, ho© a na© orosz író művészetében néha jelentkezett bizonyos fokú fáradtság. Ez azonban sem­mit sem változtat azon, ho© Csehov kritikai realista volt, az orosz kritikai realizmus utolsó na© mestere, aki rö­vid szatirikus rajzokkal kezdte és eljutott a legszé­lesebb és legigazabb társada­lomábrázolásig. Művészete tehát nem az antirealizmus, hanem a szocialista realiz­mus felé mutat. tíkrös László Az elmúlt vasárnap pta is­mét számottevő képzőművé­szeti tárlatot tekinthetnek meg a szegediek. A Móra Ferenc Múzeumban rendez­ték be Domanovszky Endre Kossuth-dijas festőművész kiállítását. A Műcsarnok ál­tal létrehozott értékes és szé­pen rendezet kiállítás mara­dandó élményt nyújt. Külö­nösen a nagy és közepes mé­retű színgazdag olajfestmé­nyek válthatnak ki általá­nos elismerést. Ezek közül is elsősorban a mélyzengésű tónusban ábrázolt kedves fi­gurájú Bor öntő, a lebilin­cselő könnyedséggel megje­lenített, derűs koloritú Kon­cert és a semmitmondóan szerény témájú, de a művé­szi élményszerűség által megsokszorozott jelentőségű Korsós csendélet azok az alkotások, melyeket az em­berek hamar megkedvelnek. A kiállított művek arról ta­núskodnak, hogy mesterük a valóságot nem a jelenségek egyedi véletlenszerűségében akarja rögzíteni, hanem a dolgok általános érvényű tartalmát igyekszik monu­mentális formában kifejezni. Ezért nem indokolt, ha va­laki e sűrített tartalmú, dön­tő formákra redukált kom­pozíciókban (főleg a vázla­toknál) revizori pedant áriá­val leltári részletességet kö­vetel számon. Mert ahogy az idézeteket sem szabad ki­szakitanunk egy írásmű ösz­szefüggéseiből, úgy a képek tartalmi és formai egészét is a maguk megbonthatat­lanságában kell szemlélnünk. Domanovszky szegedi ki­állítása csak egy részét ké­pezi annak a pompás anyag­nak, melyet a Műcsarnokban a múlt év végén mutattak be. Így az eredeti pesti tár­lat szegedi változata csak viszonylagos összbenyomást tud adni a művész sajátos erejű piktúrájáról. Sajnál­juk, hogy a válogatás kevés olajfestményt biztosított szá­munkra és ezek is főleg csendéletek. A kiállítottak között szerettük volna látni a Sztálinvárosi fres­k 6 vázlatát, a Földosz­tást, a Kohászokat, a Behordást stb., hogy csak a mester néhány fon­tosabb müvét említsük. Ezekkel gyarapítva a mosta­ni kollekció teljesebb képet nyújtott volna a szegediek­nek Domanovszky érdemes munkásságáról. Sz. Z. Domanovszky: Vázlat •"w Domanovszky: Vázlat Domanovszky: Éneklök A. P. CSEHOV í Szülelésének századik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom