Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

5 Szerda. 1960. január 21. A BAKSI FÖLDEK hazavárják gazdáikat A díszes vöröstéglás ház all meg a fo­lt tv on a 1 mentén. Ha Jól ér­tesültem, most Iskola van benne. Tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor aratóréez­ben Jártunk itt a falun ke­resztül, akkor még egészen más volt ennek a háznak a rendeltetése. Ovális pajzson nagy, fekete betűk koszo­rúzták a magyar koronát: "Magyar Királyi Csendőr­ség*. Nem volt a harminc­egynéhány ezer grófi cse­léd, korgó hasú urasági ara­tó, napszámos között egy sem, akit ne futott volna e! a fagyos rémület, ha ide hívták, vagy hozták vala­miért. Előttem van még ma is egy szép szál béreslegény alak­ja, ki egyik grófi vadászat útan ökrös szekérrel őzeket, nyulakat fuvarozott a kiste­leki állomásra. Fázott és né­hányad magával betért egy pohár borra az útszéli kocs­mába. A szekereket az ajtó előtt találta az intéző. Ezért korbáccsal az arcába vágott a béresnek. Mire az mélysé­ges keserűségében, elszántan visszaütött. Éji el a csendőrségen éj­szakázott, harmad­napra pedig már a temető­ben. Igy mondták el halá­lának históriáját cimborái: ujjait, melyekkel megütötte az intéző urat, az ajtófél­fára tették, s aztán felváltva csapkodták kezére az ajtót. Később megtömték paprikás­hússal, melynek a fele só volt, és ismét az ajtóhoz ál­lították. Éjféltájon már,, a halálra is elszánva, úgy rúg­ta gyomorba az előtte vizes­kancsót mutogató csendőrpa­rancsnokot, hogy az menten elnyúlt a padlón. Ezután még néhány órát töltött a legény a csendőrségen. Ké­sőbb ökrös szekérre tették, állítólag Szegedre, kórházba akarták küldeni. A jámbor állatok azonban Sándorfal­váig sem érhettek: egy pa­rasztélet ismét kimúlt. Nem akarom é" hogy ezt a gyászo6 történetet elmondom, senkinek sem felszaggatni régen begyógyult sebeit, de arról nem tudok hallgatni, hogy ez a vandalizmus itt, a művelt Európa kellős kö­zepén annyira vasba verte, megnyomorította az emberek lelkét, hogy az átok még ma sem oldódhatott fel teljesen. Aki nemcsak hátra, hanem előre is tud látni, annak belesajdul a szive: mennyi lehetőség, mennyi kincs la­kik ennek az egykor sárba ragadt cselédfalunak széles határában. Tizenkétezer hold tartozik ide, a baksi köz­igazgatáshoz. Van homok, van rét, van acélos búzát termő agyagtalaj, fekete hu­musz, óriás legelők, melyek­hez hasonló kevés van a Dél­Alföldön. A baksi földeket 16 kilométer hosszan mossa a Tisza vize. Itt folyik ke­resztül a két megye vizét összegyűjtő Dongér-patak, melyet ha feldúzzasztanának, akár egy kisebb helyi ér­dekű vízierőművet is épít­hetnének rá. Lehetnének tízezres blrkanyájak, értékes pontyot termő halastavak, rizsföldek, gulyák, ha nem nyomná még ezeket az em­bereket olyan nagyon a régi grófi átok. De most már na­gyon erősen latolgatják: ösz­sze kell fogni, mert nem jól van ez igy, sehogy sem. Itt van a sok baksi ember közül egy, Korom István. Ö mondotta el: — A falu férfiembereinek több mint a nyolcvan száza­léka nem talál itthon mun­kát. A földosztáskor neki­ugrottunk a földnek, dehát puszta kézzel nehéz boldo­gulni ezen a tiszai talajon. Legtöbbünknek nem úgy si­került ez, ahogy gondoltuk. Igy hát eddig leginkább az asszonyok művelték a föl­det, a férfiak, mint jóma­gam is, tavaszi olvadástól a téli fagyokig kubikolni, épí­teni vagyunk. Megkeressük a havi 1500-at, 2000-et. Elég is ez. de nagyon jő volna már, ha nem kellene eljár­ni, Én most például a Fe­jér megyei Sárbogárdon dol­gozom. Akárhány munkára megyünk, az mind szövet­kezeti, öntöznek, csatornáz­nak. Az ember már restelll, hogy arrafelé akármelyik faluba teszi a lábát, a bejá­róknál mindenütt ott van­nak a táblák, hogy "terme­lőszövetkezeti község«, és a mi falunk végén még nincs ott. Ahol ott a tsz, ott van sok munka, Megint csak ... bogárdot említsem; ahol rizstelepet bővítünk a bo­gárdi tsz-parasztoknak. Ez a fiatal, mosolygós ' arcú bak­si parasztember, mint meg­annyi sorstársa, már öntu­datra ébredt. Néhány hét múlva elér­kezik: "jégtörő Mátyás*. Ez­zel az 1960-as jéggel a sok évszázados jég is megtörik itt, mely befagyasztotta ed­dig e leleményes észt, az erőt, az emberek akaratát. S jön a szép, sokat ígérő tavasz. Lássunk csak bele a névsorba: idős Balázs Máté 7 holddal, Lengyel Pál 3 holddal, Hatvani László 12 holddal, Székesi Sándor 8 holddal, két ökörrel, Vigh István 8 holddal, Dombi Jó­zsef hárommal, Mihály P. Pálné 4 holddal jött, s az­óta már talán a kétszázadik is megérkezett. Természete­sen, itt van már Korom István is a holdacskáival. Az egyik téma, Ja™i járja itt most, ez: siessünk, mert a mindszentiek, a csanytele­kiek, a tömörkényiek, akik­nek sok a földjük a baksi határban, még kiveszik a jobb földeket a lábunk alól. Ha szövetkezeti lett a falu­juk — márpedig Mindszent hetek óta az —, a sajátjai­kat nyilván tagosítják is, s nem mindegy az nekünk, hol bújnak bele a baksi ha­tárba. Ez bizony azt jelenti: a baksiak is tudják már, hol szőrit a cipő, és hogyan kell a bajon segíteni. Miért volt csak nyolc mázsa hol­dankénti búzatermésük ta­valy. Miért lett csak hat mázsa ötven kiló a rozs, a tavaszi árpa 350 kiló, az őszi árpa pedig nyolc és fél má­zsa. 90 mázsa a cukorrépa és 24 mázsa a burgonya, ami­kor a föld is Jó és az Időjá­rásra sem lehetett panasz. Amikor az okosan gazdálko­dó szövetkezetekben min­denből a kétszerese, három­szorosa termett ezeknek hol­danként. Annak Idején a gróf is négy, meg hat ökörrel húzattatta az ekét, gőzeke forgatta a vastag, zsíros humuszt. Ennek a földnek keveset le­het "ártani* jármos tehe­nekkel, meg lóval DT-k, Sztálínyecek, Bjeloruszok, Zetorok, U—28-asok, Mal­vurfok kellenek ide. S ezek már megvannak, csak ki kell nyitni előttük a kaput. Mi less holnap?! Ez * 1 két szó mér ott dobolt a baksi nagyapák és az ükapák fü­lében is ... Ha kirúg az In­téző úr, kitesznek a cseléd­lakásból, s ha nem lesz, aki befogadjon, mi lesz? A mil­lió egy kérdés indítója min­dig ugyanaz volt: a nyomo­rúság, az elesettség. És most ml lesz? Farkas Ignácnénak szegeztem ezt a kérdést, aki csak úgy vé­letlenül toppant elém. Mo­solygott a korosodó asszony: "Ml lenne hát, megélünk szépen, hisz ml már benne vagyunk*. A tanácselnök csak úgy kapásból mondott pá­rat,.. Építünk majd vízl­szárnyas-telepeket. Balosról tízezrével lehet exportálni a kacsát, a pulykát, csirkét, meg a libát. Egy nagy csa­tornán — melynek jó része már megvan, a falu határán keresztülvezetjük a Tisza vizét. Kellenek beemelő szi­vattyúk is. Olcsón, könnyen építhetünk halastavakat, hi­szen most már nem sokáig lesznek mezsgyék. Csépi József A beruházási munka további javítása Csongrád megyében is sok tennivalót kíván Nemzetközi borverseny és borvásár ősszel Budapesten A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal vezetősége megtárgyalta az idei közgyű­lés megrendezésével kapcso­latos kérdéseket. A határo­zat szerint Budapesten ren­dezik meg a szervezet negy­venedik teljes ülését 1960. szeptember 6—7—8-án. Egy­úttal megállapodtak abban, hogy az ülés előkészítése­képp, a szőlő- és borterme­lés egyes időszerű kérdéseit mely országok szakemberei dolgozzák fel a többi orszá­goktól kapott adatok fel­használásával. Magyarország két fontos téma: a borá­szatban használatos kezelési anyagok, továbbá a virág­biológiai alapon végzett sző­lőszelekció ismertetésére ka­pott megbízást. Ugyancsak Budapesten rendezik meg az idei nemzetközi borversenyt is, amit nemzetközi borvá­sárral kötnek egybe. A második ötéves terv irányelvei a többi között ki­mondják: "Javítani, tökéle­tesíteni kell a vezetés mód­szerelt és szervezetét, külö­nösen a beruházások terve­zésében és kivitelezésében ... ahol még komoly hibák van­nak*. Már hároméves tervünk megkezdésekor több határo­zat született a beruházások, s felújítások terén mutatko­zó helytelenségek megszün­tetésére. Most a terv utolsó esztendejében megállapíthat­juk, hogy a hozott határozatok, uta­sítások eredményre vezet­tek annak ellenére, hogy még ma is vannak tennivalók a beruházási munka további javítására. Hasznosnak mu­tatkozott például, hogy el­különítve tervezték a beru­házásokat és felújításoka'. Korábban ezt együttesen vé­gezték, s ez a beruházások indokolatlan szétaprózásához, az állóeszközök felújításának elhanyagolásához vezetett. Nagy jelentőségű volt az az intézkedés is, hogy a bank a Pénzügyminisztérium Be­ruházási Főigazgatósága út­ján jóváhagyása előtt érdem­ben hozzászólhat a beruhá­zás indokoltságához, illetve megalapozottságához. A hoz­zánk érkezett új beruházá­sokra vonatkozó kérelmek felülvizsgálataiból megálla­pítottuk, hogy a beruházók és a felügyeleti szervek egy része nem tartotta szemelőtt a Gazdasági Bizottságnak a beruházások alaposabb elő­készítésére és gazdaságosabb megvalósítására irányuló ha­tározatát. Felületesen előké­szített, olyan beruházásokat kívántak megvalósítani, me­lyekről a vizsgálat kiderí­tette, hogy nem gazdaságo­sak és nem is indokoltak. A jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a be­ruházások előkészítésére, mert beruházási eszközeink jóval nagyobb részét kell meglevő üzemeink, létesít­ményeink felújítására, re­konstrukciójára fordítani és kevesebbet új beruházá­sokra. Sajnos még ma is gyak­ran találkozhatunk ellenőr­zéseink során Csongrád me­gyében olyan beruházások­kal, amelyek megvalósítá­séra nem kértek, vagy nem kaptak engedélyt. Ezek az úgynevezett "fekete* és a be­fejezetlen beruházások ko­moly mértékben zavarják a beruházási tervek teljesíté­sét. Részben ezeknek a hiá­nyosságoknak felszámolását célozza az éves beruházási és felújítási terv felújításáról és lebonyolításáról szóló 1960­ra vonatkozó új országos tervhivatali és pénzügymi­niszteri utasítás. Ez tükrözi azt az elvet, hogy a beruházások lebonyolí­tásánál és finanszírozásá­nál a beruházáátegészét át­fogó szemléletnek kell ér­vényesülnie az eddigi helytelen éves szemlélettel szemben. A Könnyűipari Miniszté­riumhoz tartozó megyei be­ruházók kerete az elmúlt év során 31 millió forint volt. Ebből december 31-ig fel­használtak 22 milliót. A tel­jesítés tehát 71 százalék. Ez azt jelenti, hogy a Csongrád megyében mű­ködő könnyűipari vállala­tok nem teljesítették éves beruházási tervüket. A beruházási tervek eddigi mérése elég körülményes volt. A most kidolgozott új finanszírozási rendszer azon­ban már lényegesen csök­kenti a beruházások lebo­nyolításában közreműködő szervek adminisztrációját. Ahhoz, hogy a jövőben za­vartalan és zökkenőimentes legyen ez a munka, elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy valamennyi be­ruházásokkal foglalkozó dolgozó alaposan ismerje az erre vonatkozó rendel­kezéseket, jogszabályokat, s tájékozott legyen az általános irányel­vekről. A Beruházási Bank Csongrád megyei fiókja már az elmúlt év elején rende­zett vállalati beruházási fe­lelősök részére ankétot. Az elmúlt héten a Csongrád megyei tanács és vállalatai részére hasonló kétnapos ankétot tartott. Hasonló an­kétra kerül sor Szegeden is 28-én és 29-én a DAV Klau­zál téri kultúrtermében. He­lyes és célravezető lenne, ha a vállalatok és intéanények érdekelt dolgozói ezen részt vennének. Kutiván Remő, a Magyar Beruházási Bank Csongrád megyei igazgatója EGY ktsz HÁROM ARCA Most készítik az elmúlt év mérlegét a Bőröndös és Fé­sűs KTSZ Kölcsey utcai iro­dájában. Még nem alakult ki a végső kép, de azok a számok, amelyek már ren­delkezésre állnak, bíztató eredményről tanúskodnak: valószínűleg Idén sem lesz kevesebb a szövetkezeti ta­gok osztaléka, mint ameny­nyi 1958-ra jutott. Pedig nem volt könnyű év a tavalyi. A ktsz három rész­lege közül egyik sem dol­gozhatott raktárra, teljes mértékben az időről időre befutó rendelésekre voltak utalva. A legnagyobb mű­hely, a bőröndösök mindig kötve vannak a divat hul­lámzáséhoz, a fésűsök a ke­reslet ingadozásához, a könyvkötőknek pedig eleve nincs módjuk raktárat ké­pezni. Meghökkentően mutatós számok jönnek ki, ha a részlegek 1959 évi munká­ját vizsgáljuk. Például A FÉSŰSÖK 250 ezer különféle nagyságú bontó- és zsebfésűt készí­tettek el. A fésűk egy ré­sze műszaruból való, más ré­sze pedig úgynevezett plexlg­lasból. Ezeket különösen szí­vesen vásárolták az év első felében. Gyártottak azután kontyba való hajcsatokat és a vendéglátóipar kívánságá­ra sörhabvágót ls. Az idei év --.slágere- a valódi sza­rufésü lesz, amilyent fenn­állása óta még nem gyártott a szövetkezet. A BÖRÖNDÖS RÉSZLEG számára az eddig hiány­cikként szereplő gyermek­és bakfistáskák készítése je­lentette a legtöbb munkát. A második fél évtől kezdve kaptak rendelést a divatos­sá vált női utazó, illetve be­vásárló táskákra. Negyed­évenként változott a többi táska modellje, mert ezen a téren egyedül a divat pa­rancsol. Nem fog megvál­tozni a helyzet 1960-ban sem, erre felkészültek a ktsz ve­zetői. Éppen ezért olyan tan­folyamot szerveztek, ahol a fiatalabb, a szakmában még kevéssé jártas szövetkezeti tagok megismerhetik a min­takészítés fortélyait. Főképp közületek részérc dolgoztak A KÖNYKÖTÖ­MÜHELY szakemberei. A Somogyi Könyvtár és a szegedi egye­temek rengeteg munkát ad­tak. Körülbelül tízezerre le­hető a bekötött könyvek szá­ma, azontúl pedig dobozo­kat gyártottak, borítótáblá­kat készítettek és az isko­lák részére falitérképeket ra­gasztottak. Gondot fordít a ktsz a szolgáltatásokra is. Külön munkaerők javítják a beho­zott lószerszámokat, vagy a vágóhíd és a klinikák el­használódott gépszíjait. Csak helyeselhető, hogy igyekszik ellesni a közönség minden igényét, hogy a legújabb di­vat szerinti cikkekkel szol­gálhasson. KÖNYVESPOLC RÉVAY JÓZSEF: ÉGI JEL A szerző e két kötetes re­gényéban Constantinus ró­mai császár (306—337) korá­ról, a császár rettenetes ural­máról ad izgalmas, cselek­ménybő és mégis történelmi­leg hiteles korrajzot. Révay történészi húséggel igazodik a tényekhez, de mű­ve nem történelem, hanem megkapóan szellemes, fordu­latos igaz, Irodalmi alkotás. Constantinus uralmának történelmi tényeit szövi át, fogja egybe epizódszerű tör­ténetekkel: Boccaccio-szerű szerelmi motívumoktól — a császár vérengző pusztításain keresztül, a négyfelé hasított római birodalom egyesítésé­nek végrehajtásáig. (Szépiro­dalmi Könyvkiadó.) MOLNÁR GÉZA: MARTA Molnár Géza a fiatal magyar írónemzedékhez tar­tozik. Megjelent novelláskötete, regénye, színdarabja Bu­dapesten, s most a múlt év végén újabb regénye a: Márta. Ez a regény az ellenforradalom után közvetlenül. 1957 első hónapjaiban játszódik. Márta, az asszony, a regény hőse egy boldognak ígérkező élettel indul a regény ele­jén, s a regény végén újra és most már igazán boldog, nyugodt körülményekhez és élethez jut. Közben nagy kálváriát, emberi, lelki tortúrát, jár. S ebben a folyamat­ban mutatja az író a hazai politikai, társadalmi viszonyok folyamatát, tisztulását, kiegyensúlyozottá válását. E re­gény kitűnő olvasmány, erőteljes stílusával, még idegeink­ben érződő valóságával. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) SZINNYEI JÚLIA: HAJNAL öregek, idősek és fiatalok ellentétének izgalmas, való­szerű motívumait mutatja ez a mű. De ezesetben nem egy­szerűen annyit, hogy az idős és az ifjú nemzedék között törvényszerű az ellentét, ha­nem a jelen kor "történelmi* ifjú nemzedékének szükség­szerűen magasabbra, többre törekvésétábrázolja. S azt a lá­zas sietséget az idősebb nem­zedék nem tudja olyan dina­mizmussal, temperamentum­mal követni. Két világ har­ca, egy világon belül. Ezt mutatja Szinnyel Júlia jó­stílusú könyve. (Szépirodal­mi Könyvkiadó.) STENDHAL: VÖRÖS ÉS FEKETE A nagy világregényt szük- hogy a "Kincses Könyvek*­ségtelen bemutatni. A re- sorozatban jelent meg s a gény hősének, Julién Sorel- két kötet ára 12 forint. Te­nek menekülését a szürke hát nálunk — amire még paraszti élettől, s felkapasz- nem volt példa — fillére­kodását és bukását, talán kért* kapható Stendhal-re­minden olvasó ember ismeri, gény. (Szépirodalmi Könyv­Ez esetben az a jelentős, kiadó.) jökai-regény ukrán nyelven Az Ukrán Állami Szépirodalmi Könyvkiadónál nem­régiben megjelent Jókai "A kőszívű ember fiai* c. re­génye. K. Bibikov és O. Baran fordította ukrán nyelvre, az 1954-es magyar kiadás alapján. A regényhez élet­rajzi tájékoztatót is fűztek, amely megismerteti az uk­rán olvasókat Jókai életútjával, valamint a művében le­írt történelmi eseményekkel. "A kőszívű ember fial*-! ezúttal először adták ki ukrán nyelven. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom