Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

133 Vasárnap, 1960. január 24. • • • Ezerkilencszázhatvan •.. Negyvenkilenc , év majdnem egy emberöltő. Negyvenkilenc évvel ezelőtt kezdte meg működését a dorozsmai népfőiskola, mint a felnőttek iskolán kívüli szabadoktatására alakult intézmény. S arról is számot adhatunk, hogyan. Ezerkilencszáztizenegyben Endrényi Lajos szegedi nyomdájában napvilágot látott egy kicsiny könyvecske. Czékus Frigyes Kiskundorozsma ménesjárási néptanító adta ki saját költségén "tanítónövendékeknek, tanítótársainak, jegyzőknek, lelkészeknek és kisgazdáknak, minden népbarátnak ajánlva*. A könyv egyik cikke éppen a felnőttek szabadoktatásának kiskundorozsmai föladatairól szól. Érdemes ebből a cikkből néhány tanulságos részletet kiemelni. ». .. munkánk esetleg kezdődhetik az analfabéta tanfolyam rendezésével... Az iskolám környékén 25—30 írni-olvasni nem tudó felnőtt egyént ismerek...* A KÉT KIRAGADOTT MONDAT semmiféle fölösleges kommentálásra nem szorul. Negyvenkilenc évvel ezelőtt valóban az analfabétizmus elleni küzdelem volt a falusi műveltségterjesztés sarkpontja. Czékus Frigyes néptanító Kiskundoroasmán, mások másutt, meg is próbálták ezt a harcot. Kérvényeket írtak, beadványokat körmöltek, terveket dolgoztak ki a falu kulturális felvirágoztatására, s életük hiábavaló hajszában telt el, mert a szép terveket legtöbbször nem tudták megvalósítani. amikor a gyermekeknek mondám, kérdezzék meg otthon, kik és hányan lennének hajlandók téli estéken eljárni az iskolába az írásolvasás megtanulására és az nekik egy fillérjükbe nem kerül, mert ingyen tanítást, világítást és meleg tantermet kapnak, hát uran>fia, jelentkeztek négyen. De nem állok jót, amikor a tanítás megkezdődött volna, ebből a négyből is egyik-másik nem elmaradt volna-e * A cikk nem fejtegeti, ho© vajon miért marad távol a többi 25—26 analfabéta a tanfolyamról, miért nem akarnak írni-olvasni tanulni. Az okot valamiféle szemérmes húzódozásban látja. Dehát akkor miért nem volt szemérmes az a négy, aki jelentkezett? Látogatás a dorozsmai népfőiskolán No, nem is annyira a nincstelen zsellérség lelki épülését és szellemi gazdagodását célozta volna a népfőiskola akkoriban, hanem a kisgazdákét, a kisbirtokosságét, akinek földje van, háza van, igásállatai vannak és pénze, amit a szellemi gazdagodás céljaira áldozhat. Ennek fejében a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 50 877/1911. számú rendelete értelmében a helyi intelligencia tagjainak előadásait hallgathatta meg mindenféle közhasznosságú dologról, mint a műtrá©ázás, a kisgazdának való újfajta gazdasági gépek, va© a létesítendő szeged—dorozsma—halasi vasút által előidézendő kedvező változások a gazdálkodásban és í© tovább. Czékus Fri©es —becsületére legyen mondva — nemcsak a kisgazdákra gondolt, amikor kidolgozta a műveltségbeli javak szétosztásáról szóló tervezetét, hiszen elsőrendű feladatként az analfabétizmus elleni küzdelmet emelte ki cikkében. De vajon az ő nemes ü©buzgalma az írni-olvasni nem tudó szegénység érdekében u©anilyen ü©buzgalommal találkozott-e elöljárói körében' Czékus Frici bácsi — í© ismeri mindenki Dorozsmán — ma is tele van lelkesedéssel, buzgósággal. S a lelkesedés mellé most társult a vá©ai me©alósulása felett érzett öröm is. — Más világ volt az ne©ven-ötven évvel ezelőtt — emlékezik vissza —, mostanában tíz év alatt nem kilincseltem annyit, mint akkor e©etlen nap alatt. Mindig találtak valami kivetni valót a munkánkban, mindig volt valami baj. A legna©obb baj — most már tudom — az volt, hogy e©általán hozzáfogtunk. Pénzünk sohasem volt elég, támogatás alig csurrant-cseppent. Na©on nehéz volt falusi néptanítónak lenni, különösen olyannak, aki komolyan véve hivatását, valóban a népet akarta tanítani... Negyvenkilenc év után most jutott igazán hivatása magaslatára a Népfőiskola Dorozsmán. Tivadar Endre általános iskolai tanár vezeti a mostani megújult Népfőiskolát. — Nekünk már nincs szükségünk sem analfabéta-tanfolyamra, sem a kisgazdák és e©éb népbarátok támogatására — mondja. MINDEN HÉT szerda esIrodalmi színpadot hív életre a Kertderlooóoyár művészeti együttese Az elmúlt évben számos kezdeményezés történt annak érdekében, ho© Szegeden tovább fejlesszék a megelőző évadban életrehívott irodalmi színpadot, de elháríthatatlan technikai akadályok miatt nem sikerült a szép elgondolás. Ezért az évad ennek híjával indult, jóllehet igen sok híve van a komoly, tartalmas irodalmi műsoroknak. Hogy mégis kielégítsék bizonyos mértékig az irodalmi műsorok iránti igényt a Szegedi Kenderfonógyár öntevékeny művészeti e©üttesének tagjai ú© határoztak, ho© "Béke és szabadság« címmel a maguk erejéből életrehívnak e© ilyen művelődési fórumot. Az e©üttes szavalói, előadói és énekes szólistái magyar irodalom és a világirodalom remekeiből állítják össze műsorukat,, zenei kiegészítéssel. Kéthavonként rendeznek e©-egy előadást, de azt az üzemen kívül több helyen is megismétlik, előadógárdájuk meghívása esetén. Kezdeményezésükben az is fi©elemre méltó, ho© a műsor összeállításánál fi©elembe veszik a szegedi írók munkásságát és az estek témakörébe beilleszkedő verseiket, elbeszéléseiket beiktatják a programba. Elsősorban az ipari munkásságnak, üzemek dolgozóinak, szakszervezeti kultúrotthonoknak szánják az irodalmi színpad előadásait, de természetesen számítanak azok érdeklődésére is, akiket más munkahelyekről visz műsorukra az irodalom iránti lelkesedés. Az egyes műsorszámokat tartalmas összekötő szöveggel fűzik e©be. Az első előadásra már megkézdték az előkészületeket Jároli Jenő vezetésével, s az üzem dolgozói előtt február második felében mutatkoznak be irodalmi műsorral. léjén 7 órakor 60—70 ember gyűlik össze meghallgatni az előadásokat. S miről szólnak ezek az előadások? Legutóbb például előadást hallottak a Népfőiskola hallgatói az űrhajózásról, de az élet minden területéről kaphatnak ismereteket a hallgatók — e©etemi tanárok, tudományos kutatók előadásaiból. Az általános iskola igazgatója, Link Mihály mindenben támogatja a Népfőiskola munkáját. De nemcsak előadásokat hallgatnak, hanem érdekes és hasznos kirándulásokon is részt vesznek a »népfőiskolások*. A mjilt évet záró nyári ankéton a Népfőiskola e©ik hallgatója mondta az alábbi szavakat: » ... ©ermekeinkkel e©iitt kell haladnunk. Együtt kell velük művelnünk magunkat, ho© ne maradjunk el mögöttük. Ezért tanulunk.. .* Valóban sok minden megváltozott negyvenkilenc év alatt. Nemcsak a világ, hárem a benne élő, munkálkodó emberek is. Akkor nem akartak tanulni, nem mertek tanulni — ma mindenki tanulni akar: a fiatalok azért, ho© többet tudjanak apáiknál, az idősebbek azért, ho© ne maradjanak él fiaik mögött: NEM AZ A FONTOS. ho© a népfőiskolai rendszer mennyiben elavult, túlhaladott formája a falusi ismeretterjesztésnek, hiszen a módszert ú©is mindig a körülmények szabják meg. Ahol .régi ha©ománya van a Népfőiskolának — mint Dorozsmán —, ott a Népfőiskolára támaszkodva, másutt más megoldásokat keresve kell kielégítenünk azt az olthatatlan tudásszomjat, amely a falu népében lobog. Ez az a cél, amelyet magunk elé tűztünk és amelyet el is kell érnünk, ho© falu és város e©enlő le©en a tudás javaiban való részesedését illetően is. Papp Lajos * ' £ Wm rírírírí;"•• rí-'rí Dr. Kosztolányi Gyula: Állványozók (A hónap legjobb kepe) Dr. Somogyi Károlyné: Hócsala közben Lodi Ferenc: KORUNKRÓL HÍRVERÉS... (J)arancios kórszak Visz a vonat, mint máskor is; a táj ezerszeresen testté vált arány, s ölébe vesz az egyetlen örök r anyaöl, amíg álmokat szövök. Nagy álmok, tőlük gyulladó a táj, s az új szülése fáj, de csak ma fáj. Parancsos korszak ez az én korom: > élni tanít a tegnapi romon, a lelkekén is, ahogy az anyag y ember-szereppel lehet csak szabad, másképp lebúzna ingovány, mocsár, s nem lenne ott az ember most, hol áll. L (fiatal ók Nem szóltak semmit, úgy inaltak el, mint börtönből, mely nehéz vasra ver. Nadrágszíj volt, csak annyi az a föld, amelyért apjuk, jaj, még vágyva ölt. Mára lehúzta őket, mint a sár, s a nyár hiába szőkült rajta már. Sírnak sok volt, az életnek kevés, s a kevesen a sok: istenverés... Inkább szaladtak szét, húszévesen, városbatérő új ösvényeken, mely vissza is visz, vissza-út lehet, j ba egybeszántják mind a földeket. II. S elnézem őket, jönnek vissza már: végestelen a táguló határ. Ezért volt csupa tűz a hallgatás, szivük mélyén a fölizzó parázs, a néma vád: "Csak másképp lenne már! Fiú és apja addig szemben áll*. S mint akik tudták így lesz, í© a jó, az apák szava most a bíztató. S mint jegenyék, ha rájuk tűz a nap, a fiatalok rábólintanak, S deho© törnék meg azt a mondatot, ha egyszer végre fölszakadhatott... Tlisjztelt közgyűlés . .. Tisztelt közgyűlés — mondom én is utólag és már késve is; — hallatszott tán a szívverés is, s hiába, fülem mégse hisz. Legtöbbjük néni volt nekem már, akik szót kértek oly sokan. Gólyát már soha egy se nem vár, hanem a menyük, — boldogan. S a lányuk is, a kismenyecske, hacsak már nem az unoka... (A nénik haját jól belepte a dér, az idő hó-pora.) Mégis elsőnek ők vitáztak a várandósról, aki lesz; s ha tavasszal, vagy ősszel vár csak, mihez nem foghat és mihez?... És mennyi lesz a pihenése, annyi-e csak. mint őnekik? Egyik gyerek a mellre véve, amíg a másik ölbe' rítt. Mert menni kellett akkor is, ha összeszakadt az ég, a föld, amíg két lába vinni bírta, és fiatalon összetört. ök iiltek ott a közgyűlésen — korán megtörtek, asszonyok — új életért már zendülésben kiáltva tiszta, friss jogot. Tisztelt közgyűlés — mondom én is, utólag és már késve is; — hallatszott tán a szívverés is, s külön és együtt értve is. Tjisztult szenvedély Tegnap gubancos gondja fogta még, viszály magával s harc a többivel, nemhogy magát, mint cipót ossza szét; inkább a vért, ha mégis ölni kell... 1©" szokta meg az ős-vadon morált, s mégis most, lám, hogy szivet is cserél, ahogy felejti: tegnap még hol állt, •s hová viszi a tisztult szenvedély. A tennivágyás, az viszi tovább, s nem is magáért; már a többiek gondját-baját is oldja, mint lovát, a közösben majd szépen kötni meg. Honnan e másabb ember, más paraszt, hiszen még tegnap szikla volt, rideg, átfogva mégis fájdalmával azt. ki volt; — s aki már társakkal siet. Ceruza, ecset, véső mind kevés. Örök időbe formázódik át egész arca — korunkról hírverés, ahogy előre lép az új világ.