Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-22 / 18. szám

Uj gép a technológia gyártmány a további haladás kulcskérdése Paprikafeldolgozó Vállalatnál — Erre az üzemre világvi­szonylatban is büszkék lehe­tünk — mondotta a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat­nál tett látogatásakor Ko­vács Imre élelmezésügyi mi­niszter. Jóleső érzés szegedi embernek hallani ezt a meg­állapítást, amely egyaránt vonatkozik az üzem fejlődé­sére, tisztaságára és terme­lési eredményeire. Büszkék is vagyunk rá, hogy ilyen szép üzemet alkottunk az elmúlt 10 év során az egykori bom­batölcsérek helyén. De míg örömmel nyugtázzuk az elis­merő kijelentést, mindjárt hozzátesszük, hogy a minisz­ter azt is mondotta: a to­vábbi fejlesztés jelszava itt sem lehet más, mint új gép, új technológia, új gyárt­mány. Erre ösztönzi a válla­lat vezetőit, műszaki és fizi­kai dolgozóit az egyre nö­vekvő bel- és külföldi igény is. Éppen ezért kérdeztük meg most az év elején a vállalat vezetőit, vajon mit tesznek 1960-ban, hogy to­vább lépjen előre a Papri­kafeldolgozó Vállalat, s ele­get tegyen a rá háruló fel­adatoknak? Két szállítószalag, fit hengerszék Polák Zoltán igazgató mi­előtt választ adott a kér­désre, kiterítette az éves ter­vet tartalmazó dossziét. Kí­vülről tudja a számokat, az adatokat, de ahogy sorolta őket, már hangjából kicsen­dült, egyik-másik megvaló­sulásában maga sem biztos. Aggodalmát szóban is kifej­tette: —- Ez évi tervünkben be­ruházásból két szárítószalag létesítése szerepel. Tervei már elkészültek, épületre nincs szükség, mert a meglévők­ben helyezzük el. Négy hen­gerszékes malomegységünk mellé bankhitelből újabb ötöt tervezünk. Míg azonban a szalagszárítók felszerelé­sében bízunk, addig a mal­mok esetében borúlátóak va­gyunk. Sok mindentől függ ugyan­is az öt újabb modern ma­lomegység létesítése. Minde­nekelőtt szeretnék, ha már megkapták volna a bankhi­telt. Míg nincs pénz, addig legfeljebb csak "•tapogathat­nak'" hogyan, miképp juthat­nának hozzá a gépekhez. A megrendelést csak ezután küldhetik el Budapestre. Mint ismeretes, ez csak a kezdet. Ezután vagy vállal­ja időben a kivitelező vál­lalat, vagy nem. Márpedig az lenne jó, ha minél előbb felszerelésre kerülhetnének az új hengerszékek. Ezt kö­vetelik a vállalatra háruló feladatok. Nagy szükség van a kapacitás növelésére, mert idei terv szerint mintegy 53 millió forint értékkel több árut kell készíteniük, mint tavaly. A mennyiségi terv­teljesítés a vállalat problé­ma-csokrának csak egy ága. Az új gépek lényeges javu­lást hozhatnak a termelé­kenység növekedésében, sőt a minőség javulásában is, ami egyúttal azt jelenti, hogy több és jobb árut ol­csóbban állíthatnak elő. Rahlárbfivftés emeletráhúzással Feladat, probléma azon­ban még ezenkívül is adó­dik. Mindenekelőtt meg kell oldani végre a raktározás nehézségeit. A félkészáru egyik jelentős része ma is a betonvázas szárítópaj iák­ban van felhalmozva, lá­dákba csomagolva. Ezek az épületek nem ilyen tárolás­ra készültek, csak a füzérek utóérlelését, szikkasztását szolgálják. Ezért a ládákat, a félkészárut az időjárás vi­szontagságaitól úgy ahogy ponyvákkal védik. Már pe­dig a szél, a hó megtalálja a ponyva nyílásait, s ennek következtében olvadás ide­jén megszívósodik a paprika­bőr, feltöltődik ismét ned­vességgel, ami megnehezíti a további feldolgozást. Eset­leg újabb szárítást igényel, ami további többletköltsé­get jelent, s mindezeken túl penészedésnek is indulhat. — A raktárbővítésben is re­ménykedünk — mondják a vállalat vezetői. — Az egyes számú telepen lévő raktár­épületre húzunk egy emele­tet. Mindez a raktározás mel­lett lényegében csak új technikát jelent, de követ­kezményeiben magával hord­ja a technológia megválto­zását is. Az elmúlt évben több hasznos újítást vezet­tek be, a többi között a kész őrlemény egalizálásánál, egy­ségesítésénél. Ezzel nemcsak egy színt, egy ízt, hanem egyenletes nedvességtartal­mat is biztosítottak. Most ezen a téren is lényeges vál­tozást hoz az új esztendő. Eddig egy gépen egalizálták a csípős és édes őrleményt, így aztán, ha csípős után édes egységesítésére került sor, az utóbbi egy része ugyancsak kapott valami csípősséget, bármennyire is igyekeztek kitisztítani a gé­pet s alkatrészeit. Ezzel pe­dig romlott a minőség, ami­vel természetesen együtt jár az őrlemény árának csökke­nése is. Az idén a Szabad­ság téri malomnál szerelnek fel egy újabb egalizáló be­rendezést. A jövőben ezzel teljesen elkülönítve kezelhe­tik a csípős őrleményt. Nehéz ellesni az újabb titkokat Az elmúlt évben be­vezetett új eljárások közé tartozik az őrlemény szem­csésítése. Ez azt jelenti, hogy a finomra őrölt pap­rikát utóbb mákszerűvé formálták, s ezzel szórható­vá tették mint az étkezési sót. Külföldön, s elsősorban a spanyolok már alkalmaz­ták ezt az eljárást. Ma­gyarországon itt Szegeden honosították meg első íz­ben. Ezzel nemcsak meg­könnyítették és higiénikus­sá tették a paprika éttermi ifedhasználását, hanem a tengerentúli szállításra is alkalmassá tették az őrle­ményt. A tengeren való szál­lítás közben ugyanis a ned­ves levegő hatására való­sággal összeáll a paprika. Ezzel az eljárással ennek elejét veszik. S milyen új gyártmányok­kal rukkolnak ki 1960-ban a Paprikafeldolgozó Válla­lat vezetői, dolgozói? Az elmúlt év utolsó hó­napjában eljuttatták a ke­reskedelmi szervekhez az úgynevezett csípős halászlé­paprikát Azóta már vissza­érkezett a válasz megrende­lés formájában. Most is' foglalkoznak több elgondo­lással, újítással. Dehát ne­héz "kihúzni", ellesni az újabb titkokat. Nem szere­tik ugyanis addig dobra verni elgondolásaikat, amíg sikerre nem vezet. Ezért az ilyen irányú kérdésre vá­laszt nem adtak. Azonban bízunk az idén is a válla­lat vezetőinek, dolgozóinak alkotó kezdeményezőkészsé­gében, amely már sok újat, szépet alkotott ebben az üzemben. Reméljük, újabb sikerek követik az eddigi­eket, s a műszaki fejlesztés előtt mutatkozó akadályo­kat a felettes és érdekelt szervek segítségével mielőbb leküzdik. Nagy Pál A szociális érzés nagy iskolája L áttam a régi falut, amely tele volt bá­nattal és szomorúság­gal. Ez a régi falu azt me­séli a mai embernek, hogy ba egy szegénynek elverte a termését a jég, vagy jó­szágát elvitte a vész, a szom­széd se igen vetett rá ke­resztet. Ha valaki gürcös életében nem tudott annyit összekaparni, hogy öreg nap­jaiban elélhessen belőle, a község istállójában kapott menedéket, s végül onnan is temették el, senki halottja­ként. A kishaszonbérlőknek, summásoknak és zsellérek­nek nem futotta jótékony­ságra, az elesettek megsegí­tésére, a nagyobb birtokok­tól pedig vastag falak és ha­rapós kutyák tartották távol a segítségért sóhajtozó jaj­gatását. A magántulajdon árnyéká­ban nem nyílhatott, nem vi­rágozhatott ki a más gond­ján-baján való osztozás, a szociális érzés. Tehetetlen szánalomnál egyebet nem várhatott az egyik szegény a másiktól. Az emberek ezért bezárkóztak saját nyomorú­ságuk rácsai mögé, s csak ritkán tellett elkeseredésük­ből és erejükből elszánt ösz­szefogásra, a nagybirtokok kapujának döngetéséré. Aki nem élt falun, ebből a kollektív szerencsétlenség­ből azt olvasta ki, hogy a parasztok irigyek és maguk­nak valók voltak. Mostaná­ban azonban egyre világo­sabban kitűnik, hogy inkább a tehetetlenség kárhoztatta őket hűvös és passzív rész­vétre egymás sorsa iránt, mint a rájuk fogott "lelki sajátság". Ebben a hitemben a meg­újuló falun szerzett friss ta­pasztalataim erősítettek meg ismételten. Termelőszövetke­zeti közgyűléseken jártam a napokban. Újonnan belépett emberek szövegezték a kö­zös munka és részesedés al­kotmányát. Vezetőséget vá­lasztottak, hozzáértő és ko­moly bizottságokat. Arról vi­tatkoztak továbbá, hogy mennyivel járuljanak hozzá a közös vagyoni alaphoz, hány munkaegységet tegye­nek kötelezővé férfiaknakés nőknek, öregeknek és fiata­loknak. Mindent megfontol­tak teljes komolysággal és nagy-nagy aktivitással, a leggondosabb eszmecsere mégis akörül támadt, hogy mi legyen az öregekkel, be­tegekkel, a terhes és kis­gyermekes anyákkal, a se­gítségre szorulókkal. A leg­teljesebb mértékben egyet­értettek abban, hogy most már nem családok gondja lesz ez sem, hanem egy élet­erős közösségé. M eghatódtam azon, hogy ötven-hatvanéves asz­szonyok szólaltak fel a terhes és kisgyermekes fia­tal menyecskék érdekében és életerős, jó fizikumú fiata­lok szorgalmazták az idő­sebbekről való maximális gondoskodást. Végül aztán kollektív bölcsességgel, tel­jesen egységes elhatározás­sal döntöttek, ilyenformán: az öregeket jószágok mellé, magtárba, vagyonőrnek kell beosztani, hogy részt vehes­senek a közös munkában, de az ne menjen egészségük ro­vására; a szülési szabadsá­gukat töltő anyáknak három­negyed—egy munkaegységet kell jóváírni szabadságuk minden napjára; a betegek biztos anyagi segélyezésére a jövedelem két százalékát kell fenntartni, mint szociális alapot, s ugyanebből támo­gatják majd a munkaképte­leneket is... És lehetne so­rolni, milyen körültekintőek, milyen alaposak és embersé­gesek az új szövetkezeti pa­rasztok is a gyengébbekkel, az öregekkel kapcsolatos ha­tározatok megfogalmazásá­ban. Lezuhant egy amerikai utasszállítógép — harminckilenc halott New York (Reuter). Ja­maicában lezuhant a Pan American World Airways kö­telékébe tartozó Avianca amerikai repülőgéptársaság egy utasszállító gépe, amely New Yorkból Bogotába tar­tott. A katasztrófának 39 ha­lálos áldozata van. A 41 utas és a személyzet 7 tagja kö­zül csak kilencein maradtak életben. Á lakosság igénye'nek kielégítését segíti elő a III. kerületi tanács ez évi városfejlesztési terve Sok közérdekű javaslat hangzott el tegnap a Hl. kerületi tanács ülésén A III. kerületi tanács teg- son, valamint Mihálytelken lottak. A költségvetés elké­napi ülésén Vincze Antal, a a dolgozó parasztok túlnyo- szültével azonban kiderült, végrehajtó bizottság elnöke a mó többsége belépett a ter- hogy az új művelődési ott­napirend előtti beszámolója melőszövetkezetbe. A harma- Jion építése meghaladná a keretében ismertette a közös dik kerület földműveléssel tanács anyagi lehetőségeit, gazdálkodás szervezésében foglalkozó tanácstagjai ke- Ezért úgy határoztak, hogy elért eredményeket. Az a vés kivétellel ugyancsak e körülmény, hogy Szeged ter- termelőszövetkezetekhez tar­melőszövetkezeti város lett toznak már. nem kis mértékbén a harma- e bejelentés után dik kerület dolgozó paraszt­jainak köszönhető. Alsóváro­Komócsin Zoltán elvtárs beszéde a Szegedi Kenderfonógyárban (Folytatás az 1. oldalról) Nagy szeretettel ünnepeltük a testvérpártok és népek képviselőit, akik megtisztel­tek részvételükkel. Különö­sen büszkék lehetünk arra, hogy Hruscsov elvtárs ná­lunk, a mi kongresszusun­kon tett ismételten világtör­ténelmi jelentőségű bejelen- szágot, melyről népünk leg­téseket, amelyek a béke jobbjai már évszázadok óta ügyét szolgálják. álmodoztak — fejezte be be­Ezután elmondotta Komó- «édét Komócsin Zoltán elv­testvér­resszus útmutatásait, s kezdjük meg már ma va­lamennyien a határozatok végrehajtását. Ha mindannyian igyekszünk tenni valamit, a következő tizenöt év végén elmond­hatjuk, hogy megteremtet­tük azt a boldog Magyaror­csin elvtárs, hogy a pártok valamennyien egyet­értettek az MSZMP politi­kájával és célkitűzéseivel, ami újabb biztonságot ad­hat munkánkhoz: törekvése­ink találkoznak a világ leg­jobbjainak céljaival. — Kongresszusunk az egész nép érdeklődése köze­pette zajlott le. Az emberek figyelték a kommunisták ta­nácskozását, s mi éppen ezért vonjunk le befejezésül két fő következtetést. Ezután Zöldi Imre, a Sze­gedi Kenderfonógyár üzemi pártbizottságának titkára a Magyar Népköztársaság' Ér­demérem kitüntetés jelvé­nyét nyújtotta át Papdi András 75 éves nyugdíjas munkásnak, aki 65 évig dol­gozott a gyárban. Búza Ist­vánná kártoló, Valastyán Pálné gömbölyítő és Sinko­vics Jánosné fonónő a Köny­nyűipar kiváló dolgozója, to­vábbi 137 munkás pedig a Szakma kiváló dolgozója ki­ismerjük meg valameny- tüntetést kapta meg, s vele nyien. s ismertessük meg együtt összesen 84 ezer fo­mindenkivel a pártkong- rint jutalmat. a tanácsülés egyhangúan köszönetet szavazott azok­nak, akik az elmúlt na­a meglevő kultúrtermet felújítják, illetve kibőví­tik. Erre á célra a községfejlesz­tési alapból 180 ezer forintot biztosítottak a tegnapi ta­nácsülésen. Fejlesztik a közvilágí­pokban tevékenyen részt tást is vettek a felvilágosító mua- A kerü,et különbözö ré_ n szein kereken 100 utcai és a harmadik kerület dol- lámpát szerelnek fel. gozö parasztjainak meggyő- A ^osok kényelmét szol­zésében. gálja, hogy 11 új közkifolyót Markos Károly, a végre- létesítenek ez évben. A fenti hajtó bizottság titkára a ke- adatok igazolják, hogy a rület 1960. évi városfejlesz- harmadik kerületi tanács vá­tési tervét ismertette. Város- rosfejlesztési terve szerve­fejlesztési célokra több mint sen egészíti ki az 1960. évi ötmillió forintot fordítanak költségvetést, és azzal egy.ütt ez évben a harmadik kerü- elősegíti a harmadik kerület ietben. minden egyes negyedének ... - « - - fejlődését. Maga a kozsegfejlesztesi Számos közérdekű kérdést alap harommillio forintot tettek még szóvá & tegnapi tesz ki, tanácsülésen. A felszólaló ta­a többi összeg költségvetési nácstagok többek között kér­felújítás és beszerzések cí- ték, hogy mén áll a kerületi tanács a rendörség intézkedjen a Lehetséges, hogy pár nap­pal azelőtt még nem sokat törődtek a szomszéd padlá­sával; lehetséges, hogy öre­gekre, vagy betegekre nem volt gondjuk, mert ilyen nem volt mindegyik családban —< de miután összekötötték sor­sukat, s nincs a magántu­lajdon, amely elválasztaná őket egymástól, amely tel­jes figyelmüket lekötötte, a szociális érzés, a közösségi szemlélet máris áthatja va­lamennyiüket Tanulgatják, próbálgatják, gyakorolják az új életfor­mát, barátkoznak annak em­beri, magatartási normáival és őszinte ideáljuk, hogy olyan közösségekké ková­csolódjanak, amilyenek a gyárak kollektívái. Nemcsak szociális törekvéseikből de­rül ez ki, hanem kimondot­tan is ott izzik a vágy a közgyűlések hangulatában. A termelőszövetkezetek ezért válnak már az első na­poktól kezdve a szociális ér­zés nagy iskolájává. Külön­böző felfogású és tulajdon­ságú emberek kerültek az, együttes munka és megélhe­tés kohójába és napról nap­ra formálódnak. A fals hangokat maguk a parasztok utasítják vissza, ök maguk teszik falusi köz­hangulattá a termelőszövet­kezeti községekben, hogy' most már nem a holdak szá­ma szabja meg a tekintélyt és a "becsületet", hanem a munka. Az egyik szövetke­zet esetében úgy adódott, hogy csupa földes parasztok kerültek össze. Már az ala­kuló közgyűlésen felszólalt az egyik gazda — a közvé­lemény teljes és egyöntetű helyeslése mellett —, hogy maguk közé kell hívni azo­kat is, akiknek nincsen föld­jük, mert most már nem öt­holdasok, meg tízholdasok a tagok, hanem dolgos, vagy a dologtól húzódozó emberek. Más osztályozás nem lehet­séges! A változás nem két nap eredménye, az bizonyos. A szocializmus építésének ti­zenöt esztendejében a pa­rasztság tudata, gondolko­dása is formálódott. Ismer­ték ők a közösségi élet és munka törvényeit ós szoká­sait, mielőtt még szövetkez­tek volna, csak éppen nem sok alkalmuk volt aszerint élni. Társadalmi munkában összefogtak, sokan és sokat vállaltak a falusi közösség érdekében. Hamarabb meg­barátkoztak az új élet rend­jével, emberséges vonásai­val, mint magával a gondo­lattal, hogy belépjenek. S ennek most érzik nagy je­lentőségét, amikor látják, hogy már sok tekintetben termelőszövetkezeti parasz­tokként tudnak cselekedni és gondolkozni, pedig még csak egy-két napja vagy he­te kapcsoltak át erre a rendelkezésére. Uj járdák építésére for­dítják a községfejlesztési alap legjelentősebb tételeit. A Széli utca páros oldalán, a Korda utca és Petőfi Sán­dor sugárút közötti szaka­csendrendelet betartása érdekében. Ugyanis a Mátyás téri mű­velődési otthon táncmulatsá­gairól hazatérő fiatalok nem egy esetben felverik zajon­gásukkal a környékbeli ut­«** lakosait álmukbői. Több háromság utca és Petőfi Sándor sugárút közötti ré­szen készítenek új aszfalt­járdát többek között. A Csonka utca kikövezésére, valamint a Korda utca egy kisebb részének kikövezésé­re" is biztosítottak pénzt. Hattyastelep lakói az el­felszólaló sürgette, szerezze­nek érvényt a január 1-én életbelépett állattartási ta­nácsi rendeletnek. Ismét fel­vetették, hogy Alsóvároson és Móraváro­son kevés a borbély- és fodrászüzlet. Kérték a tanácsot, lépjen múlt évben kérték, hogy ott közbe, hogy a fodrász válla­űj művelődési otthont épít- lat>, valamint a fodrász szö­, , , ... . vetkezet mmel hamarabb le­senek, annak epitesehez tar- tesitsen fióküzleteket ezek­sadalmi munkát is felaján- ben a negyedekben. E z a változás azonban nemcsak egyszerű emberi jóérzésben nyilatkozik meg. Nagyobb összefüggésekben is érezteti kedvező hatását. Nem egy közgyűlésen voltam tanúja olyan felszólalásoknak, me­lyeknek az volt az értelme és summája, hogy a közös­be lépett parasztoknak nem elég az állami segítségre apellálni, és ne is erre épít­sék jövőjüket elsősorban. Gazdaságilag megerősödött parasztok csaptak egymás tenyerébe, ezért az állami hitelekkel fukaron kell bán­ni. Az állam pénze ezer meg ezer más helyre is kell, s a szövetkezetnek is jobb lesz, ha nem adósodik el. Ebben a gondolatmenetben már az ország anyagi hely­zetéért való felelősségérzet és más. dolgozó osztályok iránti rokonszenvük is megfi­gyelhető. Maguk között vitatkoznak így a termelőszövetkezeti mozgalom új emberei, s ha ezt a mozgalmat a szociális érzés nagy iskolájának, a kollektív embert formáló, építő nagv kohónak mond­tuk — ebben az iskolában már a beiratkozásnál szép előmenetelről tettek tanú­bizonyságot a dolgozó pa­rasztok. Simon István

Next

/
Oldalképek
Tartalom