Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

Ma: Hruscsov újévi nyilatkozata 1 Jól halad a népszámlálás A MAGYAR SZOCIALISTA LAPJA 50. évfolyam, 2. szám Ara: 50 fillér Hétfő, 1960. január 4. s Napirenden | A diplomáciai testület újévi tisztelgő látogatása a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál Hao De-cin: a Magyar Népköztársaság jelentős mértékben hozzájárult a világ békéjének megőrzéséhez |A román vegyiipar „fővárosa" j A "vegyiipar fővárosának« nevezik Onestit, ahol né- g hány év alatt nagy város és hatalmas vegyikombinát épült, g Az első építők még valósággal elsüppedtek a sárban, de a = jórészt fiatalokból álló gárda a kommunisták vezetésével és n példamutatásával legyőzött minden nehézséget. Összesen ti- = zenhatezer családnak emeltek új otthont. Ma már termel g a hatalmas olajfinomító, s működik a műanyagüzem. Idén |g talán már teljesen befejezik munkájukat a fiatal építők, g s közülük sokan szakmunkásként helyezkednek el az új gyáróriásban. Felvételünk Onesti egy részletéről készült. Ujabb tsz-kSzségek megyénkben A lottó jutalomsorsolása I •iiiiimmiiniiti«"i'«HMi!"|i"iiiiHniiiHiiniiiwiiHiiint? Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke január el­sején délben fogadta a Bu­dapesten akkreditált • diplo­máciai képviseletek vezető­it, akik az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. A fogadáson jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács tit­kára és Csatorday Károly, a Külügyminisztérium proto­koll-osztályának vezetője. A diplomáciai testület ré­széről megjelent a Szovjet­unió nagykövete, a népi de­mokratikus és más országok nagykövetei, követei, ideig­lenes ügyvivői. A fogadáson Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság nagykövete, a budapesti dip­lomáciai testület doyenje mondott beszédet. Az elmúlt tesztendőben — mondotta többek között — a magyar nép, forradalmi munkás-paraszt kormánya vezetésével tovább szilárdí­totta népi demokratikus rendszerét, megerősítette nemzeti egységét, újabb nagy eredményeket ért el az ipari és a mezőgazdasági termelésben. Az országban gyors ütemben fejlődött a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti mozgalom és még tovább emelkedett a nép életszínvonala. A magyar nép nagy lendülettel meg­gyorsítja hazájában a szo­cializmus építését, a gazda­ság és a kultúra újabb fel­lendülésének ragyogó pers­pektívái nyílnak meg előtte. A Magyar Népköztársaság kormánya — folytatta be­szédét Hao De-cin — hatá­rozó tan békepolitikát foly­tat, következetesen harcol a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együtt­éléséért; az elmúlt év fo­lyamán tovább fejlesztette államközi, gazdasági és kul­turális kapcsolatait és ez­által jelentős mértékben hozzájárult Európa és a vi­lág békéjének megőrzéséhez. Hao De-cin nagy tetszés­sel fogadott beszéde további részében kifejezte jókíván­ságait. — Kívánom —mon­dotta —, hogy a Magyar Népköztársaság viruljon és erősödjék, hogy a magyar nép még nagyobb eredmé­nyeket érjen el a szocializ­mus építésében és minél boldogabb életet éljen. Vé­gül a magam és a diplomá­ciai testület nevében jó egészséget kívánok ön­nek kedves Dobi elvtársnak és az Elnöki Tanács tagjai­nak. Éljen a világbéke! — fejezte be beszédét Hao De­cin. Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke válaszbeszédében meg­köszönte a diplomáciai kar doyenjének jókívánságait, (Folytatás a 2. oldalon.) AZ ÚJ ÉV ELSŐ MUNKANAPJÁN a szegedi üzemekben Vasárnap reggel az új esz­tendő első munkanapja épp úgy kezdődött a szegedi üzemekben, mint sok száz munkanap ezelőtt. A mun­kások pontosan érkeztek, tervek^ nyersanyagok a ren­delkezésre álltak. Minden­ki tudta, mit kell tenni. Talán annyiban különbö­zött ez a munkanap, hogy vasárnap volt, s hogy a két­napos ünnep után verte fel a csendet a nagy munka­csarnokokban, a szövődé­ben, a fonodában, műhe­lyekben a gépek zaja. „Ott folytatjuk, ahol abbahagy­tuk'' — mondták vezetők és munkások. Ezt a munka lendületére értették. Hosszú évek óta ez volt az első olyan évforduló, amikor éwégi hajrá nélkül egyen­letes tempóban érkeztünk az új esztendőhöz. Éppen ezért nem is csodál­kozhatunk, hogy nem tör­téntek különös dolgok, csak ismétlődött mindennapi éle­tünk az új év első munka­napján. Az űj esztendő első nap­ján a szegedi üzemekből sokan tértek megérdemelt pihenőre. A századfordulót követő években munkába állt dolgozók mentek nyug­díjba s helyeiket a gépeknél, a munkapadoknál átvették a fiatalok. A Szegedi Nyomda Válla­latnál Heckmann László 40 évi munkásság után búcsú­zott el az ismert gépektől. Hosszú éveken át gyűjtött élettapasztalataiból, munkás­becsületből, a szakma, az üzem szeretetéből sokat adott át eddig ifjabb tár­sainak. A felszabadulás után megjelent Délmagyarország előállítói között több évig dolgozott, mint a rotációs gépmester és nyomdagépsze­relő. Az üzemben töltött utolsó éveit gépszerelőként dolgozta le. Az új év való­ban új az ő életében, a pi­henés éveinek kezdetét je­lenti, A Szegedi Seprúgyár mun­katermeiben ugyanannyi seprűt készítet­tek, mint az ó-esztendő utol­só napjaiban. Különös ese­ményt csak az jelentett, hogy megkezdték a második seprűvarrógép alapjainak készítését. December 30-án érkezett a gép, amelyet előreláthatóan már a hét végére fel is szerelnek. Ez évben még há­rom ilyen gép érkezik, amely közül egy-egy négy ember munkáját végzi el naponta. Az üzem raktáraiban messzi útra készítették a seprűket. Ma Nyugat-Né­metországba, holnap Svájc­ba, holnapután pedig tengeri útra, Közép-Keletre indíta­nak egy-egy szállítmányt. A „morzsaseprii" Magyar­országon még kevésbbé ismeretes. Most készült el az első 500 darab. Érdekessége, hogy nyele is cirokszakái anyagából áll. Valóságban olyan, mint egy nyeles fésű. Állítólag hol­land eredetű, s holland ke­reskedők megrendelésére küldték el a seprűgyáriak az első szállítmányt. Ha külföldön megszeretik, több­ezres megrendelésre számí­tanak Szegeden. Az elmúlt félév során több új cikket készített a Szegedi Kenderfonógyár hálóüzeme. Érdekes hálóféleségeket bo­csátott a „halász-vadász tár­sadalom" rendelkezésére. A többi között készítettek mű­szaki célokat szolgáló mély­szívóként kötelet, cukorrépa betakarítását gyorsító répa­hálót s a vadászok és vad­nevelők részére vadbefogadó hálókat A halászati ipart is bőségesen ellátta kender, pamut és perlonfonalból ké­szült hálókkal. Több mint tízezer négyzet­méter halászhálót készí­tettek a második félév ben. Az üzem már készített mintegy ezer négyzetméter ivadékszedő hálót de az utóbbi időben ez a munka szünetelt Az új év első napján kezdték el ismét gyártani. A nagy rendelések még nem „futottak" be. Csupán a budapesti színházak ren­delésére készítenek nagyobb tételt. Az úgynevezett „lomb­gázhálók" gyártását kezdték meg az új év első napján. Heckmanu László (Liebmann Béla felv.) atómesier á rutációs gépnél Júniusban látogat el Eisenhower a Szovjetunió fővárosába Herter amerikai külügymi­niszter december 31-én be­jelentette, hogy Eisenhower. az Egyesült Államok elnöke 1960 júniusában látogat él a Szovjetunióba. Eisenhower ezzel Hruscsov szovjet kor­mányfő múlt év szeptemberi látogatását viszonozza. Herter közölte még, hogy az elnöknek egyéb külföldi útitervei is vannak. Már is­meretes, hogy az Egyesült Államok elnöke február vé­gén, vagy március elején Dél-Amerikából látogat. lövőt kovácsoló hétköznapok Elmúltak az ünnepek, a pihenőnapok s vasárnap az új esztendő első munkanapján, a£ üzemek ünnepi csendjét is­mét felváltotta a hétköznapok lüktető, dolgos forgataga. Az ünnep örömét felváltotta a hétköznapok megannyi örö­me, mert a Textilművek fonodájában, az újszegedi szövő­dében, a Vasöntödében, kovács- és szerelőműhelyekben, ünnep- és hétköznap elválaszthatatlanok. A hétköznapok jó munkája teremt igazi ünnepet, hiszen munkánk nyomán öltenek testet épületekben, gépekben, szövetben és élelmi­szerekben terveink, elképzeléseink. Ezért vált ünneppé a hétköznap, amikor 1959-ben a lakók beköltözhettek a vá­rosi tanács által építtetett több mint 200 új lakásba, amikor megkezdte munkáját a Szegedi Kábelgyár első üzemegy­sége, vagy exportra csomagolták a Haladás Termelőszövet­kezet melegágyaiból kikerült fejes salátát december utolsó napjaiban. Hogyne lett volna örömnap, a Szalámigyár au­tomata gépsorának munkába állítása. Sok kudarc, bosszúság előzte meg, de végül is elkészült a Paprikafeldolgozó Válla­lat hasító-gépsora, amely valósággal forradalmasította e híres szegedi fűszernövény feldolgozását. Ünnep volt mind ez az esemény, mert újabb termelési sikerek alapjait ve­tettük meg ezzel is, amelyek majd ezután érlelik meg gyü­mölcsüket, életszínvonalunk emelése érdekében. Nem túlzás ünnepnek nevezni azt a napot egy-egy üzem életében, ami­kor a munkások jelenthetik: teljesítették éves tervüket Szegeden a jelentéssorozat a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulóját megelőző munkanapon kezdődött, s mire az óév utolsó hetébe érkeztünk, alig volt egy-két vál­lalat, ahol az éves terv mellett ne teljesítették volna a dol­gozók kongresszusi vállalásaikat is. Most, az új év első napjaiban a bizakodás, megnyug­tató érzése tölt el minden becsületes szegedi embert, mert a múlt év során ismételten meggyőződhetett arról, hogy az ország erőgyarapodása együtt jár a dolgozók közvetlen jö­vedelmének növekedésével is. Emlékszünk, hogy az elmúlt év első napja a nyugdíjak emelésével, a pedagógusok fize­tésrendezésével köszöntött be. Az év során tovább nőtt az egy munkásra, egy hónapra jutó kereset. A fizetés azonban még nem minden. Az 1958. évi 39 helyett tavaly már 52 millió forintot költöttek munka- és védőruhára az ország üzemei, vállalatai. Csaknem 70 millió forint értékű az élel­mezési hozzájárulás. S mindebben nincs még benne a mun­kásszállásokra költött pénz, s az egyéb szociális, kulturális ellátásra fordított költség, amely ugyancsak tetemes összeg­re rúg. Vasárnap reggel elkezdtük hároméves tervünk harma­dik esztendejét. Jó alapról indulunk a harmadik évnek, hi­szen már 1959-ben üzemeink töbhségében teljesítettük a párt márciusi határozatában 1960-ra előírt főbb termelési adatokat. A kongresszusi munkaverseny, amelynek segítsé­gével oly szép sikereket értünk el, közelebb hozta az embe­reket egymáshoz és céljaink megismeréséhez, megvalósítási módjához. Az adott szónak talán soha nem volt ilyen be­csülete, soha nem vették ilyen komolyan a dolgozók, mint most. Ahol elmaradás mutatkozott, mint például a Szegedi Ruhagyárban, ott valósággal "rákapcsoltak* az emberek, mert nem akartak adósak maradni ígéretükkel. S most az új esztendő első napján azzal a szilárd elhatározással kezd­tek munkához, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták. Ne­mes vetélkedésük tovább tart, tovább szélesedik április 4-e, hazánk felszabadulásának tiszteletére. Büszkék lehetünk az elmúlt év országos eredményeire, s a mi szerény hétköznapjainkra. Az év első munkanapján is úgy fogtunk munkához, hogy a most következendő esz­tendők sikereire még büszkébbek lehessünk. Nagy Pál *

Next

/
Oldalképek
Tartalom