Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

Tagnap, 1959. december & 6 _ INDULÓ Ma fölveszem a szürke kabátomat Két szemem lát s hozzátok látogat Átmegy az úton suh9gó esőn Háromszor kiált ösvényt keresőn ELŐSZÖR nem elég semmi nem elég dalolnak harsány csatakürtök zakatol millió vonatkerék minket a jövő küldött" nem elég semmi nem elég kevés a tett a pere az óra a falra festett kép kevés Ünnepi szóra hosszú torra kevés-az ész okos szava kevés a szívnek éneke kevés a. mező friss szaga kevés mindnyájunk élete nem elég semmi nem elég előttünk hosszú otak égnek s az otak mellett mint az ég maradnak el sorban az évek az otak mellett kétfelől a vének árokba buknak fáradt lelkük már nem pöröl s az utak tovafutnak kegyetlen játék jaj a lét mégis gyönyörű mégis drága nem elég semmi nem elég ez * szavak fiatalsága MÁSODSZOR ml vagyunk fiúk ml vagyunk van két kezünk és friss agyunk virággal van lelkünk teli és hitünk mindig emberi szemeink bízó sugarak rakunk tetőt és nagy falat tüzeket rakunk ba a tél kísértőn újra visszatér galambok vagyunk meg sasok így néznek ránk a farkasok , a szívünk közös dobbanás egyetlen fehér lobbanás lábunk alatt érik a rét nem elég semmi nem elég HARMADSZOR mégis nyit az egész világon ajtót szivet a szenvedőnek valaki mindig a tudom látom a zúgó erdők égig nőnek bár favágók fejszéje csattog és vadászok fegyvere dörren nézzétek! ott közel a naphoz pacsirta zeng a levegőben s a dal mint sűrű nárciszok mellünkre bajló illata vállunkon szél-madár susog anyám kezében kis kapa virágot ültet dúdoló serény ujjal úgy vigyáznak nevetés köré guggoló kacagó gyerekek a házak PAPP LAJOS Zötyög, zötyög, zötyög a vonat... A társtalan utas egy ideig bámulja az ablakok elótt elbukdácsoló tájat, s azután, mikor már százszor elunta, s a cigaretta se esik jól, belelapoz az újságba. Csakhamar elfogy a beHUMORESZK Azt mondta nekem • tanév úr, hogy minden csepp ital olyan ezután, mintha lassan ölő mérget szednék. — ? ? ? >— No, no, esak nem? Csak nem esik tán össze'' Jajj, össze ne essen már! Legalább Székkutasig bírja tu is. Jo lenne ismerosok s2agot érf2 és nagyon fél a b<51 átvezető ajtó. s barát- - „lTlíifti. ¿n ,+t maután nézni! Végigsétál ako- ékétől, meg a vágásoktól, ságos kalauz kéri a jegyet M" orSos oTticsin, átkukkant a másik sza- és átül 'a har6madik faikébe. Megnézi alaposan, a íéláru- gav<ü? Ott lesz orvos, pari kaszba — sehol egy ismerős Negytagú család telepedett ba is belekacsint, mintha ka.-.. uyon osas jo i ^ arc. Mit tehet? Beül áz meg a csinos fülkében. Igen össze akarná hasonlítani a erre a pótszöcre. Minajárt egyik fülkébe, szundítani ^¿n vannak, mosolyognak, fényképet az arccal, s hir- hozok egy kte vizeté.. Ka próbál, de az álom is kese- Két nagyocska fiú ül telen csodálkozva mered két paszKOOjon^meg rű, hát hallgatózik. szeme társtalan ¿a el magát rosszabb... társtalan Ne hagynincs annál egymás mellett a másik ol- zöldes K

ét asszony ül egymás- dalon meg egy zömök asz- utasra. társtalan utas SZÓKsal szemben. Cstóo- ™to és egy szikár cson- _ Tán csak nem májgyuL A kutason leszáU és elsak. steo^ fiatalok. tos férfi- Ez már csak Vl3* ladásos maga is? megy „ orvosi szőke^f ^ Ö^SK - Hoáy? Mit tetszik mon- rendelő£^z orvos nézegeti. ~ És tudod hat nap után k^eAz dani? —a \ Kiengedtek. Olyan szépen ^ társaságban. - Mert hogy olyan sárga gyógyult a seb, rmnt ahogy BJsínaU Bzabad ltf az arca! Nekem is így keza rózsa nyílik. Hanem egy- he]y? ^ dődött Tudja, milyen kutya- zast igénylő vtóbélgyuua szer nagyot emeltem és ki- egy kett6 l8 «iú betegség az' Nem aka- dás, tüsző® mandula, májszakadt a varrás. Nagyon ~ SS^'^Hy fem3 rom meStSi de az va- gyulladás é® rákgyanus da— —- ^ ' ~ így 32 Cm [ami halálos. Heíekig, hóna- ganat az sgyW Hová utazik? - moso -g J^^J^l keksz san döcög tovább, gyógyult sok vért veszítettem és a főorvos roppant bosszús volt, hogy nem tudtam magamra . az^assronv' ,-*<ru-4rr,i M¿a ACnmzAr mAff- lyog az asszony. vigyázni. Még egyszer megoperáltak, de el se altattak. Azt mondták, gyönge a szívem. «— Hallatlan! csodálkozik él a fekete. Fagyasztóval csinálták 3ön 15? _ , —- Ne-nem... nem... a műtétet és én az egészet _ voltunk! végignéztem az operád« Az pgégz család A gw asztal fölötti tükörben. keknek kivették a manduA társtalan utas fogja a Iáját, nekem strumám van, kabátját, mert vérszagot az uramnak meg kiújult a , ... ... háborús sebe. Begyulladt. O érez és nagyon fel a sziké- ^ kezelésen volt> de azt tői és a vágásoktól és átül mondja, nagyon megszenvea szomszéd fülkébe. Ez in- dett vele. kább neki való társaság lesz. — Igen ... ezek Ilyen dolKét középkorú férfi húzó- gok... dott be az ablak melletti sa- Mink még csak! így rokba, az egyik illatos szí- az ember —, de ezek a csöpp vart szív, a másik nagyokat gyerekek. Még mo6t is csuharap az összeborított vajas- pa seb a torkuk. Csak képkenyérbóL zelje el, hogy azt a begyul— Az még nem volna baj, ladt mandulát egy olyan kahogy sokat kell feküdni, nálféle szerszámmal kiszakítcsak az az átkozott sok or- ják a helyéről! vosság úgy elrontja a gyom- — Hát hogyne.,, roppant romát! — sóhajtozik két szí- kellemetlen érzés lehet... vás között a szivaros. Dehát . — És nem lehet enni, és mit csináljon az ember? Az nem lehet beszélni, nevetni, Ilyen gyulladásos betegségek mert fölszakad a friss seb és nagyon kényesek* Engem újra megindul a "vérzés ¡ti egyszer már megszabdaltak. egy - Csak ide, Orosházára* jjSJT ¿Sffi^ Ö

t perc csönd belül - garetta is tilos. Inni? Hajaj, dolgukra, va^jw-afelé. öt perc monoton za- azt meg végképpen nem! katolós kívül. — Csak nem a kórházból Simon István •fin r« L.Í,,i íki . O a társtálári utas most Itt. hátul nyiszáltak tói a W ^ harmadszor bőrömet a bordák között. ^ ak^szt1a fe a kabátHason feküdtem két teljes ját a fogasról, mert harmadhónapig, s amikor fordul- szor is vérszagot érez és fám, késeket éreztem a há- most már még jobban fél a tamban, szikétől meg a vágásoktól és —- Veszett dolog az a tü- kimegy a perronra, egészen dőoperáció! S akinek egy- előre a kocsiajtóhöz. Szedi szer már így megpiszkálták, az ablakon beáramló friss ajajj, annak úgy kell óva- levegőt és a kloroform böködni a tüdőgyulladástól, dító illatát kergeti az orra mint az ördögnek a tömjén- alól. Mélyeket lélegzik és füsttől. megnyugszik. Nincs már S a társtalan utas ismét olyan messze Orosháza... fogja a kabátját, mert vér- Nyílik a szomszéd kocsiih vaskályháról Volt egyszer egy kályhánk, kicsike, rozzant, három lábon állt és úgy melegített minket, négy fázós gyereket, mint az édesanyánk szive. Mert anyánk rakogatta tele fával, izékkel, ha tehette. Sokat vándoroltunk. S ha vándorolni kellett, anyám vitte a hátán, a karján, hol gyalog, hol szekéren, hol vonaton. A kályha velünk tartott mindenüvé... Ó réa volt mese volt- de rey vuii, mese Mi megnőttünk, le is telepedtünk, ki erre, ki arra, az egyik bátyám utóbb mérnök lett, sokan hallgatnak szavára, s talán .el is felejtette már a kályhát A másik bátyám orvos lett aki hagy cserépkályha mellett melegszik. ha fázik — az öcskös meg tanárember, szigorú és okos, aki gyerekkorában se igen fázott, a didergető hidegbén se — és neki se jut annyiszor eszébe a kis kályhánk, mint éfijvan nekem. Mert én cudarul fáztam aiz egyik télen, éppen mikor a kisfiam született. És eszembe jutott a kályha. Anyám feladta, krumplismákban hozta a vonat és egy markos'ember letette az ajtó elé a küszöbre Nagyjából megvolt annak a kiskályhénak mindene. Igaz, hogy egy karikával kevesebbje volt már, de bádogot vágtam a helyére A három lába volt a legerőtlenebb, azokat erős csavarokkal támogattam meg. Az alsó ajtaja is hiányzott, ám azzal már bem förődtem, mert a kályha anélkül ts kályha, és amikor begyújtottam, ugyanúgy melegített bennünket az anyám kályhája, mint gyerekkoromban. Dehát ennek a kályhának már az volt a sorsa, hogy lassan én is elfelejtsem. Akármennyi meleget is adott, még egy telet nem ____ _ . ültünk mellette, merthisz mi is cse- . riilt anyámhoz. Rozzantan, még korépkályhát szerettünk volna a felesé- pottabban, mint tavaly, és csak két a kályhácska úgy ropogtatta, mint jókedvű csikó az abrakot, A7 anvám nem felejtette el néki ' hogy milyen is volt egykor, és azt se felejtette el, hogy mennyiszer vitte batyuként magával, mint egyedüli kincsét, amely a négy fiának meleget ád. Így történt aztán hogy a kiskólyha megint visszake(ingemmel. Egy év múlva nekünk is lett cserépkályhónk, és a kis háromlábú kályhácskáról elfelejtkeztünk. De nem úgy anyám. Mikor ittjártában látta, hogy a kamra földjén roskadozik, megsajdult a szíve belé. Mert ők mindig együtt fáztak, együtt sírtak — ha nem volt elég tüzelőnk, a kiskályha csak állt és várt, és ha anyám elővarázsolt némi égetnivalót, Öszi anzix A járdán pici tócsák tükre áll, mint útjelzők az őszbe indulónak, és feleselnék velük; mit is szóljakJ Fordulnék inkább vissza, s [nem lehet. * Csillag futott az őszbe, késve már, s megült a fénye fákon, füveken, mint szívemben a csöndes türelem, hogy várjalak —, őszben is még [nyarat. * Ne is szólj, halkan járj, az ősz van itt, és készülőben roppant szerelemre Pőrék a fák és csupa nász az este, s szemük behunyták mind [a csillagok. LÖDI FERENC lábon... Zsákba bújtatta anyám a feleségemmel, rátették a gyerekkocsira és eltolták Rókusra. A vasutas — amolyan mai fiatalember lehetett — el se tudta képzelni, hogy a rozsdás kis vaskályha mire jó. Kétszer is megkérdezte a feleségemtől: — Ezt akarják feladni? — Igen — mondta a feleségem mind a kétszer és a vonat komótosan eldöcögött a kályhával haza, ahol ő igazán otthon érzi magát. Nem melegít az anyámnak se már, régen nem melegít, hisz, ahogy anyám szokta mondani, mindenük megvan. És minden hónapban csomagot küld mind a négy fiának, mert a világnak hangos szóval nem kiabálhatják ki, de csomagban, négyfelé, sok szeretettel hírül lehet adni mindenkinek, akit érdekel, hogy nem szűkölködnek ... S mikor én a kályhamesét írom, arra gondolok, hogy szegény édesanyára mit harcolt és verekedett össze a rémmel, melynek Nyomorúság a neve — galylyakat szedegetve az ócska kályhába, és mennyit cipelte ezt a terhet, minden vagyonát a hátán, a karján, hol kocsin, hol szekéren, hol gyalog, s micsoda keményen belevághatta hátába a jegyét a kályha vasa, ha még most. minden vágya teljesülésekor is magánál tartja ezt a roncsot. . DÉR ENDRE (Ballada A szuvas szekrény lába nagyot roppant. Lompos kísértetek jártak á falon. Ott a szomszédban meghalt az öregasszony, s két szeméből kihajolt a sötét borzalom. Azt beszélik: régen egyedül élt. Emberekhez tíz éve se szólt. Rossz bakkancsban hordta fáradt hetven évét és csak istenével váltott ritkán néhány kurta szót Meg a vedlő rekedt tyúkját szidalmazta hangoskodva .'."Cxi! — * . , .. néha: Jaj, az arariyborsómat ne edd meg! Hess te! Hess! Te léha! Düledező háza elé kiállt minden este, . Fakó kendőjét levette, Ő6Z'haját a szélnek eresztette. • • i ' . ~ . Kóró-száraz két karja a levegőbe tárult: Énekelt — (és homlokára ráncok száza ájult.) »Lassan hervadok, lassan száradok, mint az őszi nap. Edes uram! Két szép fiam! Hol vagy? Merre vagy? Messzire vitt, eltemetétt az a sötét, i az a csúnya fekete ború. Édes uram! Szép fiaim! ... jaj, a háború!« ... és a szúvas szekrény lába nagyot roppant. Lompos kísértetek jártak a falon. Ott a szomszédban meghalt az öregasszony, de énekét tovább mondja minden este kitárt karral a Hold-udvaron. Árván maradt rekedt tyúkja három napig járta, bújta, kiabálva kutatta a gazzal benőtt telket Aztán elszállt, .* S most az égi szérű a-kert ben csillagot szemelget. PAR&CZA1 GERGELY