Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

5 Kedd, 1959. december 1. Tanácskozik a párt VII. kongresszusa (Folytatás m 4. oldalról). han szolgálják ,a szocia- burzsoá eszmék maradválista eszme, a haladó kul- nyai, a kispolgári selejt, túra térnyerését. igénytelenség, a tudatlanság, Az e területen dolgozó ktU^^munkások az^edS' Az eddiginél hatékonyabban a tudománytalan világnézet nél sokkal céltudatosab- kell küzdenünk a reakciós gátló hatásaival szemben. Társadalmi rendünk továbbfejlesztésének időszerű kérdései Kádár János elvtárs, ez- alapját, a munkás-paraszt után szocialista társadalmi szövetséget; legyőzhetetlenrendünk továbbfejlesztésé- né munkás-paraszt államunnek időszerű kérdéseiről kat, a Magyar Népköztársaszóit. ságot. A mezőgazdaság szo— A legközelebbi évek cialista átszervezése a népdöntő feladata — hangsú- gazdaság szempontjából is lyozta —, hogy a mezőgaz- szükséges. A kisparcellán daság szocialista átszervezé- folytatott elmaradott termesével befejezzük hazánkban lési viszonyok gátolják azt a szocialista társadalom is, hogy hazánkban a mezoalapjainak lerakását A ki- gazdasági termelés színvonazsákmányolás teljes meg- la gyorsabban emelkedjek, szüntetése, a szocializmus Ugyanez fékezi egész népteljes győzelme hazánkban, gazdasagunk gyorsabb fejloa szocializmus anyagi és dését és a népjólét további technikai alapjának megte- jelentós emeleset is. Korszeremtése, a kulturális fórra- ™ mezogazdasagi termeles dalom végigvitele, az embe- csak a szocialista nagyüzemre tudatának átformálása, ben alakulhat ki. A a népjólét fokozása - egy- üzem es a kisüzem egyenlotaránt megkívánja a mező- lenseget e tekintetben idei gazdaság szocialista átépíté- novenytermesztesi eredmesének befejezését a legköze- nyeink is mutatják: az oszi lebbi években. Már túlha- buza átlagtermese ebben az ladtuk azt a színvonalat, evben az allami gazdasagokamelyet a kapitalizmus vala- ban holdanként 13,4, a terha is elért Magyarországon, meloszovetkezetekben 11 a de a Magyar Népköztársa- kisparcellas egyem gazdasáságnak el kell érnie - a ter- gokban 8,6 metermazsa volt. melésben és fogyasztásban Az oszi arpa átlagtermese az egyaránt - azt a színvona- ^lami gazdasagokban hollat is, amelyet a fejlett ka- dánként 15, a termeloszovetpitalista országok elértek. kezetekben 13,5, az egyéni gazdaságokban 11,8 meter— A mezőgazdaság szo- mázsa, A kukoricáé az állaeialista átszervezésénekbe- mi gazdaságokban holdanfejezése politikailag óriási ként 17 5> a termelőszövetkejelentőségű, zetekben 16, az egyéni gazmert az új, szocialista pa- daságokban 14,4 métermázsa rasztság kialakulása feloldja voit. a jelenleg még meglévő el- Az egyénileg dolgozó palentmondásokat és örökre rasztságunk még ezt a termegbonthatatlanná teszi ál- melési szintet is csak meglamunk legfőbb politikai feszitett munkával éri el. J mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom ügye Parasztságunk tudja azt is, beszéljenek; kellő tapintathogy mi megy végbe a vilá- tal, türelemmel es embergon A Szovjetunió már ré- séggel szóljanak hozzájuk, ¡en több mint 27 esztendő- — • mi"denvel ezelőtt befejezte a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a közelmúltban ugyanezt elérte már a pa- A "parasztemberek között is raszteág valamint az _egesz vannak olvanok _ hangsúMeg kell értenie mindenkinek, hogy ez a lépés minden parasztember számára megfontolt elhatározás kérdése. imint az egesz van*nak olyanok _ hangsú. nép javara es hasznara Kína, lyozta akikben él még Bulgária és Korea is. Közel & kapitalista szemlélet. Az jár e cél elérésehez Cseh- ilyenek szeretnének megtolszlovákia, Albánia és több jasodni más emberek megmás szocialista ország. kopasztásával. Nem gondolA kapitalista világban is nak arraj hogy ha a kapifólényben van a nagyüzem talizmusnak szabad útja a kisüzemmel szemben. Ná- van, akkor hiába küszködik luk azonban nem az a paraszt- Száz parasztember, közülük ság útja — hogy erőit egye- csak öt, vagy tíz válhat kusitve — a szocialista terme- Iákká; kilencven pedig lőszövetkezetekben ura és mindenképpen más szolgazdája marad a földnek. A gájává. kapitalizmusban a tőkés A munkás-paraszt állam, nagyüzem elsöpri és földönfutóvá teszi a kisparasztokat A mi parasztságunk is emlékszik 1929-re, a nagy krízisre, amikor Magyarországon is, de mindenütt a kapitalista világban a parasztok milliói mentek tönkamely minden dolgozó ember érdekeit köteles megvédeni, nem engedheti meg azt, hogy kilencven paraszt tönkremenjen azért, hogy tíz meggazdagodjon. Vannak parasztemberek, rasztok milliói mentek tonx- ak;k a kapitalista világ farre es nemcsak foldjeikrol, kastönrénye szerint kínlódhanem gyakran meg a haz- tók végig életük nagy réból is — ahol szulettek — szét ^ mindig azt látták, kiűzte őket a végrehajtó hogy ahban a rendszerben a dobpergése. Az Amerikai fáltm csak az számított emEgyesült Államokban példá- bernek, akinek akármilyen ul az 1920—50 közötti 30 év kicsiny, de saját földdarabalatt egymillió kétszázhúsz- ka volt a kezén. Az akkori ezerrel csökkent a 72 hek- vad élet komiszsága okozta, tárnál kisebb földtulajdonnal hogy sokszor tulajdon szülőrendelkező farmerek száma, jét, vérszerinti testveret A pártnak és a munkás- emésztette el nem egy énosztálynak a felvilágosítás - a földért De ez a v,erejével, az önkéntesség -a parasztemberek szebiztosításával, a szervezés- ren^éjere is - orokre e.ben és a megszilárdításhoz multnyújtott anyagi segítséggel Társadalmunkban nem a kell átvezetnie a ma még tulajdon, hanem a dolgoegyénileg gazdálkodó pa- ™ ember uralkodik, rasztokat a szocialista me- Aki a munkát nem kerüli es zőgazdaság útjára. embertársaival összefog, az V - J - . .« élet urává, boldog, jomodu A mezogazdasag szociális- ^irré a termelőszöfa atszervezese az egesz vetkezetben társadalom ugye Türelmes és meggyőző szóés mindenkinek segítenie val keu megmagyarázni a kell. akinek bármilyen vo- n,óg egyénileg dolgozó panatkozásban dolga van a rasztoknak, hogy milyen parasztsággal, mezőgazda- széP; új emberi életet nyit sággal. Rendkívül fontos, számukra a szocializmus, hogy a felvilágosítást végző amikor megszabadulnak a emberek a parasztokkal, bilincsbeverő régi paraszti mint dolgozó testvérükkel életmódtól és nem lesznek többé rabszolgái se a jómódú embernek, se a jószágnak. Ezt egyébként jól tudják azok a termelőszövetkezeti parasztok, akik már bent vannak a termelőszövetkezetben és akik maguk is gyötrődtek belépésük előtt. A szövetkezeti parasztok egy-két esztendő múlva már szégyellik, vagy ha jókedélyű emberek, akkor maguk nevetnek a legjobban azon, hogy belépésük előtt milyen aggodalmaik voltak. Elvtársak! A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya, az államhatalmat kézbentartó »-uralkodó« osztály. Pártja vezetésével kézbevette a szabadságjogok és a nemzeti függetlenség zászlaját, amelyet a kapitalista földesúri osztályok már régen elárultak és földredobtak. A munkásosztály vállalta a felelősséget és az áldozatokat, amelyek vezető szerepéből reá hárulnak. Vért áldozott és sokat dolgozott a szocialista forradalomért. Nélkülözött, éhezett 1945ben és 1946-ban a pénzromlás Idején. Napi érdekeit sokszor feláldozva segítette és segíti a testvéri osztályt, a parasztságot és felépítette hazánk hatalmasan megnövekedett szocialista iparát. Az emberek tízezreit adta az államigazgatás legkülönbözőbb posztjaira, a hadsereg, a rendőrség, a belső karhatalom, a határőrség soraiba, a gyárak és üzemek vezető helyeire, a gépállomásokra, új vidéki nagyüzemek, a szocialista városok felépítésére. A munkásosztály szinte fel sem mérhető mennyiségű önkéntes társadalmi munkát végez ma is a köz javára, _ A munkásosztály szövetségesei élén küzd az új, szocialista társadalom megteremtéséért. A párt feladata, hogy a továbbiakban elősegítse a munkásosztály tömegei öntudatának, politikai képzettségének, szakismereteinek, kulturális színvonalának emelését. A parasztság az őt vezető munkásosztály szövetségeseként a maga módján kivette részét a hitleristák, a hazai fasiszták, a burzsoázia és a földbirtokosok elleni harcból, amely a nép hatalmának megteremtéséért folyt. A parasztság 1956-ban a burzsoá és fasiszta erők ellenforradalmi támadása időszakában a munkásosztály hű szövetségesének bizonyult és részt vett a szocialista vívmányok védelmezésében, a konszolidálósért folytatott harcban. Legöntudatosabb fiai pártunk tagjaiként a társadalmi haladásért folytatott harc első vonalaiban haladnak. Ott vannak az országgyűlésben, a tanácsokban. a Hazafias Népfront bizottságaiban, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, munkás-paraszt államunk és fejlődő szocialista társadalmunk felelős posztjain. A szocialista társadalom építésében fontos szerepe van az értelmiségnek Ma a munkás-paraszt öszszefogás alapvető tartalma: a népi hatalom közös védelme és erősítése, a szocialista társadalom felépítésére kötött szövetség. A feladat most, hogy parasztságunk legöntudatosabbjai, akik az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, a falvakban dolgoznak, segítsenek megteremteni a szocialista magyar falut. Segítsenek magasabb színvonalra emelni a mezőgazdaságot, s ezzel az egész nép- tal, felelősséggel, fokozotgazdaságot, a dolgozók élet- tabb mértékben vegye ki színvonalát. részét társadalmi kérdéseink Elvtársak! Jelentős és sae- megoldásából, szocializmust repénél fogva fontos rétege építő népünk erőfeszítéseitársadalmunknak az értelmi- bői. ség. Az utóbbi időben a párt Hazánkban ma még jehelyes politikája következ- lentős számú kispolgár, kistében a pártonkívüli értei- iparos és kiskereskedő él és miség nagy része lojális ma- dolgozik, gatartást tanúsít és munka- 114 ezer önálló kisiparos jávai segíti a szocializmus van, fele falun, építését. A kisiparosok és kiskeresA szocialista építés előre- kedők tevékenyen kivették haladása napról napra nö- részüket 1957-ben és 1958veli az értelmiség társa- ban a gazdasagi viszonyok dalmi szerepét, alkotási konszolidálásából. Túlnyomo lehetőségeit. többségük ma is társadalmink j ix - a lag hasznos tevékenységet Megindult es biztató az a f t , . folyamat, amelyben a »régi« kormány és »új« értelmiség a szocte- ^g^W Is küzÍTÍghzmus eszmei alapjari tel- . & a ^ ^ jesen osszeforr. E folyamat ,, , J„ . . . végigvitelére törekszünk, ^lemszerzes eUenLAat var Rwmhetűnő eredmónveket ja> nogy a Kisiparoson as mutat ez a peS™knál. kiskereskedők tartsák be , . . torvenyemket, segítsek neA párt és & kormanyzat pünk munkáját. ugyanakkor bizalommal es megbecsu- fogatja támogatni fogléssel tekint az ertelim- ja a városi és falusi kissé gre iparosok, kiskereskedők tárés anyagi ellátottságuk to- vadalmunkban szükséges és vábbi javítására is törek- hasznos tevékenységét a Iászik. kosság szükségleteinek jobb A pártszervezeteknek le kielégítéséért, kell küzdeniük az értelmi- . .. séggel szemben helyenként A Part arra törekszik, még mindig tapasztalható ^polgárságot megelzárkózást és bizabnatlansá- P'0™,.,^0ideológiailag ^ Ugyanakkor arra is es Poúttkailag atnevelje szükség van, hogy ne csak s a szocializmus útjára vea kommunista értelmiség, zesse számára is elfogadhato hanem az értelmiség pár- módon; egyéni boldogulását tonkívüli része is teljes fel- és gyermekei jövőjét biztooldódással, nagyobb öntudat- sítva. Ezután is éberen védelmezzük rendszerünk, népünk érdekeit Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat felszámoltuk. A volt kizsákmányolók és támogatóik egy része be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956ban harcba szállt a népi hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük, mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott. Továbbra Is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizsákmányolókkat szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolók átnevelésére. Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése; amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén. Számolnunk kell azzal; hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése — az osztálycélok, a munkásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei; népünk érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését; ellenkezően, az a jó, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A párt és a nép állama sohasem fog az osztályharc élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ. Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem értő emberek foghatják fel úgy — és a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt —, mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különháborúval volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú állampolgárokként kezelik, ha ők maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beleilleszkednek társadalmi rendünkbe Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kulákokat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák eltemethesse saját múltját és két évi becsületes munka, után teljes jogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolók gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az új szocialista világban. Pártunk vezető szerepe tovább erősödik Kádár János elvtárs végezetül a pártról, a párt vezető szerepéről, a párt és a tömegek kapcsolatáról beszélt. — A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása — mondotta —, hogy párt nélkül, a párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, nem tarthatja meg a politikai hatalmat; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken. ellenkezően — növekszik. A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista—leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új. Üj a helyzetben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártot a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma öszszeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel. Az elmúlt három évben a párt két fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen —, hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marxista—leninista ideológia tisztaságát. A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg a revizionizmus a fő veszély. A modem revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, burzsoá eszméket; a nemzetközi reakció kezére és a belső reakció kezére játszjfc; azokra támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modem revizionizmust az a tény, hogy a tömegek előtt marxista—leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglevő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizionizmus meghamisítja a marxizmus alapvető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezeti — Valójában nem más, mint a burzsoázia által meghamisított marxizmus. — Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a marxizmus ellen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világosan példázza a hazai revizionista csoport egész dicstelen pályafutása is. A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene. Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxizmust—leninizmust a dogmatizmus is. A dogmatizmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkásmozgalom saját talaján keletkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály, a proletárdiktatúra ügyének. A személyi kultuszról, a szektás politikáról >— Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz^ s az ennek révén meghonosított dogmatizmus és szektás politika. A pártnak az ellenforradalommal vívott harc menetében meg kellett szabadulnia a múlt hibáitól is. A Központi Bizottság ma mentes és a párttagság alapvető tömegei is megszabadultak a dogmatizmus és szektariánizmus káros nézeteitől. A Központi Bizottság helyreállította az egész pártban a pártélet lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést és helyreállította mindazok becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptalanul megvádolt. — Van azonban még egy zavaró vonatkozása a kérdésnek, amelyet helyes érinteni és lezárni. Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven át bíztak Rákosiban, éltették és támogatták őt, ma pedig kemény szavakkar és súlyos kritikával szólnak káros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthyfasizmus elleni küzdelemben és vezető szerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban. A prole(Folytatás a 6. oldalon)