Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-04 / 285. szám

Péntek, 1959. decemfter 4, 34 LOVÁSZI FERENC: ^ . R nagy ugrás földjén m E kis kitérőt csak azért tettem a kopaszságról, mert vitatkozó barátunk is ko­paszodott. Feje azonban magasan kiemelkedett a cso­portból, s lendülete, szavai­nak forrósága némaságra késztette a többieket. Tol­mácsunkkal együtt figyeltük a vitát. Két év múlva már nem lesznek ilyen gondjaid — mondta éppen a szemközt állónak —. De csak akkor nem, ha tanulsz. Ha nem, mi előre haladunk, két év múlva ismerjük az egész munkanemet, te pedig elma­radsz. Csak szűk területen érted majd a dolgokat, mint most. Mennyivel gyorsabban és jobban fogunk majd ak­kor dolgozni. Jön egy mun­kadarab, egy új papír — értsd tervrajz — nyomban áttekintjük. . Neked meg változatlanul órákig kell majd magyarázni. Gondold meg. hogy nem is sokára képzett fiatalok jönnek hoz­zánk a középiskolákból. Ma­gas tudással. Szégyenkezni akarsz előttünk, deresedő fejjel? Én addigra ugyan­annyit akarok tudni, mint ők. Egyenlő eséllyel akarok dolgozni velük. Te meg nem látsz túl a magad kis gépén. Gondolkozz és dönts! De úgy, hogy ne hozz ránk szé­gyent! A mi kollektívánk meg akarja ötszörözni a termelést. Magunknak ötszö­rözzük meg. Mint utólag kiderült, egy hosszú vita parányi részét »fogtuk el«. A vita akkor kezdődött, amikor meghir­dették az akadémiát és az üzem dolgozói kis csoportok­ban beszélgettek annak je­lentőségéről. A munkások zöme nyomban megérezte, hogy nagy dologról van szó, voltak azonban, akik nem tartották fontosnak az egé­szet. Ugy gondolkoztak, hogy megállják már a helyüket, fölösleges az estéiket tanu­lással tölteni. Kínában alap­vető a párt vezette közvéle­mény ereje. Általában nem rendelnek el semmit, hanem egységes, egészséges közvé­lemény kialakítására törek­szenek. Mig a munkások jó­része nyomban az akadémia mellé állt, s-tanulás, az ön­képzés útját választotta, a kisebb számú ingadozót, két­kedőt — ha kell — napokig tartó rutában győzték meg arról, hogy saját maguknak és az országnak tesznek jót, ha tanulnak, az egész üzem munkáját javítják, tökélete­sitik, ha magasabb tudással állnak a gépek mellé. Távoli faluból jött az üzembe az a munkás, aki a csoport közepén szótlanul hallgatta vitatkozó barátunk tüzes szavait. Elvégezte már a gimnázium alsó osztályait, s úgy gondolta — meg is mondta —, nincs szüksége további tanulásra, nem je­lentkezik az akadémiára. Nem szeretne munka után hetenként háromszor két órát az akadémián tölteni. — Én is tudok ennyit, mint te — vette át a szót a csoport másik tagja. Elvé­geztem én is az általános gimnáziumot. Azt mondják, jól dolgozom a gép mellett. De tudom-e hogyan lehet ötször annyit kihozni a gép­ből, hogyan lehetne ötször annyi autót gyártani üze­münkben, ha nem tanulok tovább. Csongcsunban már sok autó fut. Mérnökeink és a magunk tervei alapján elkészíthettük az első sze­mélygépkocsikat. Emlékszel, könnyes volt a szemed, ami­kor kigördült a gyár kapu­ján az első Keleti szél. Büsz­ke voltál? De tudod-e, hogy saját gépeden túl mi tör­ténik az üzemben? Mit mon­danál, ha holnap átküldené­nek egy másik gyárba, hogy ott szervezd meg a víztar­tály-gyártást? Falun éltél azelőtt. Éheztél is sokat, tud­juk, hiszen elmondtad sok­szor. Most rendes lakásod van. Becsületesen élsz. De nem akarsz tovább tanulni, mert elégedett vagy a mos­tani életeddel. Azt hiszed, már mindent elértünk? Jár­hatnál jobb ruhában is, ke­reshetnél többet is! Mi kell ehhez? Tanulni! Tanulni, hogy még gazdagabb legyen az ország, s két éven belül annyit tudj, mint egy techni­kus. Nem lennél büszke er­re? Pillanatok alatt összekava­rodtak a »frontok«: egyszer­re többfelöl ömlöttek az ér­vek. Mi volt a lényegük? Egyelőre nyersanyaghiány gátolja az üzem gyorsabb fej­lődését, a három műszakos termelést, de kiváló szak­munkás sincs elegendő. A nyersanyaghiány enyhítésére helyezték üzembe a vas- és acélöntőt, amelyben három hónap alatt ötezer tonna vas- és acélt nyerték. — Tudnál ott dolgozni? — hangzott az egyik kérdés. — Még nem — így a vá­lasz —, de ha megmagyaráz­nák, biztosan megállnám a helyem ott is. — Ez az, ha megmagya­ráznák?! De mi lenne, ha mind a húszezernek állandó­an egyszerű munkafolyama­tokat kellene magyarázni? Ha mindenki így gondolkoz­na, akkor szinte minden munkásnak újból és újból ismételgetni kellene, ha apró változás volna a termelés­ben, ha módosulna egy terv­rajz, vagy meg kellene ho­nosítani egy új technológiai eljárást. Nem érted, hogy nem rendezkedhetünk be er­re? Nyomorogtunk és szen­vedtünk eleget a múltban. Ideje, hogy gyorsan halad­junk előre. (Folytatjuk) HAZUDJ IGAZAT Az Orvosegyetem színjátszóinak bemutatójáról A Kamaraszínházban ösZ- Talán az előbb megmuta­szegyült közönség nagy ér- tott ellentmondásosságnak is deklödéssel várta a szegedi része van abban, hogy a sze­orvosegyetesni színjátszó cso- replök kicsit idegenül, kicsit port újabb bemutatóját. In- félszegen mozogtak ebben a dokolt volt ez az érdeklődés fölhigított Wilde-i »arany­egyrészt azért, mert a kö- élel«-ben. Nem tudtak átlé­zönség nagy része egyetemi nyegülni sem a darab által hallgatókból, a színpadon bemutatott kor, sem a jel­játszók hozzátartozóiból, év- lemzett társadalmi réteg, folyamtársaiból került ki, pontosabban a jellemzés igé­másrészt pedig azért is, mert nyeinek megfelelően. Közü­az első bemutató, Dario lük talán a békebírót alakí­N iccodemi T acsk ó-ja, tó Schverer Tibor és a annak idején valóban meg- gyámleányát, Cecíliát játszó érdemelten aratott szép si- Hervai Hella játékáról kert. kell dicsérettel szólnunk. A Oscar Wilde századvégi tf^biek: Rákos Gyula, angol költő és író, aki egyéb- Y 0 1 0 V n * János, B a r an­ként szellemességével és bot- kaÁ\ András, Vegh Endre, rányaival egyaránt hírnevet Jákt, Agnes< Teglas Ág­szerzett magának, írta ezt a nes é* fileP Nlára sem szintén nagyon szellemes fogtak rosszul a színpa­déba komédiát«. E mű szel- don- Nemcsak rajtuk múlt, lemességénél valóban csak a h°gy 02 eloadas nem tudott léhasága nagyobb. Más lapra olyan atmoszférát teremteni tartozik, hogy a századvég sz™Vadon es nézőtérén egy­avanyifjúságának ebben a a!áJ- mt„ní a Tacsko annak~ »léha« életstílusában jókora ldeJen" A- cs°P°rt rnunká­adag passzív és közvetett til- összefogó es irányító takozás is volt a polgári élet- Kzrtzsz Gyulanak, a Sze­forma elavult, megkövesedett °ed] Nemzett Színház rende­szokásaival és előítéletéivel Z0Jenek nehez dolga volt, s szemben. Oscar Wilde darab- a red \árul° föladatnak, jában hangot is kap ez a til- rendező nem is tudha­takozás - szintén közvetett tott mindlg eleget tenni­módon. De lényegében a da- P. L. rab annak ellenére is, hogy -> könnyed szellemességgel te­szi nevetségessé az öregeket kiöregedett elveikkel együtt, mégsem több »léha komédiá­nál« mert nem tud és nem is akar a kicsúfolt régi he­lyett valami újat, jobbat ad­ni. Megjelent a Marosvídék második száma A makói Juhász Gyula iro­dalmi kör, valamint Makó város és járás tanácsa az ősz folyamán Marosvidék címmel irodalmi, művészeti és tudományos folyóiratot in­dított. A folyóirat idei má­sodik számát most kapja kézhez az olvasó. Ebben köz­lik dr. Erdei Ferencnek, a Magy i- Tudományos Akadé­mia főtitkárának a vidéki irodalom kérdéseiről tartott előadását, Kelemen Ferenc Dózsa és Nagylak című ta­nulmányát és a makói iro­dalmárok verséit, elbeszélé­seit. Verseket, Kópiás Sán­dortól, Kiss Istvántól, Bán Józseftől, Somogyi Horváth Lászlótól, Nacsa Imrétől, el­beszéléseket, karcolatokat és cikkeket Varga Ákostól, Ber­nula Mihálytól, Kovács . Jó­zseftől, Diósszilágyi Sámuel­től, dr. Batka Istvántól, Ba­logh Tündétől, Koszó József­től és Földeáki Bélától közöl­nek. Helyet kapott a folyó­iratban E. Neubert A szó nem elég című írása is, Ke­lemen Ferenc fordításában. » Cukrászipari és hidegkonyhai Ixemutatá árusítással egybekötve a. Turista Szállóban, Roosevelt tér 5. A bemutató pénteken délután 2 órától vasárnap este 7 óráig tart. A helyszínen finom tejszínhabos, gesztenyés készítmények állandóan kaphatók. Minden kedves vásárlónk sorszámot kap, mely részt vesz a vasárnap este tartandó tárgynye­remény-sorsoláson. Jöjjön és győződjön meg a Szegedi Vendéglátó Vállalat kiváló készítményeirőt. SZULOI HAZ Művészi szovjet film Az elmúlt két-három év aztán nevelőszülők örökbe alatt új színekkel, új tarta- fogadják és fölnevelik. S lommal gazdagodott a szov- egy nap levél érkezik — a jet filmek témaköre. A las- halottnak hitt édesanyától, san sablonossá váló háborús S a gyerek, bármennyire is filmek, a jól bevált fogások- megszerette a nevelőszüleit, kai dolgozó bűnügyi és ka- mégis az ismeretlen édes­landos filmek után jó érzés anyát választja. Visszatér volt látni néhány olyan fii- hozzá. Valóban, ha a film •met, amely a mindennapok, csak ennyit mondana, nem a dolgozó szovjet emberek lehetne több szokványos és problémáit vitte vászonra, giccses-szirupos kommersz­filmeket, amelyek minden csemegénél. De a »Szülői fölösleges sallang és trükk ház« című film a téma kap­nélkül a szívből jött szavak csán a megrajzolt melhgével beszéltek embe- keresztül egy ennél rekről, hétköznapok örömei­ről és gondjairól. Olyan mii miliőn sokkal fontosabb problémát is föl­vet. Nevezetesen ait, hogy vészi alkotások születtek eb- valaki, aki kényelmes nagy­bői a törekvésből, mint an- városi környezetben nő fel, nak idején az elsők egyike, a »Befejezetlen elbeszélés mint a »Szállnak a darvak falura kerülve megszokhat­ja-e a falusi életet, gyöKe­ret tud-e a falun ereszteni. »Az én drága párom«, smég Tánya nevelőszülei a kispol­Á Télapó személyesen VISZI címere A »TÖRPE« játék- és papírboltban vásárolt ajándékokat! jó néhány film. Ezek közé tartozik a díjnyertes »Szülői gári életet élő értelmiséghez tartoznak. Édesanyja egysze­ház« is, amelyet a Vörös rű parasztasszony. S ez az Csillag Filmszínház most tű­zött műsorára. A téma nem új. Megírták már elbeszélésben és re­gényben, játszották színpa­don, s. ehhez hasonló esete­agyon kényeztetett városi kis­lány végül mégis megszereti a falut, megtalálja a helyét ebben a környezetben, mint ahogy megtalálta a helyét itt az építészmérnökből lett kői­ket talán mindenki tudna hozelnök is. mondani. Valaki — ez eset- Kulidzsanov rendező film­ben egy kislány — kicsi ko- je el tudja hitetni velünk a iában elszakad a szüleitől, mondanivalóját. ' Az árvának hitt gyereket p. L. AptóbüdeíészU ADÁSVÉTEL Eladó 2 db falipolc, mosdó, kályha, ra­diátor. gyermek hol­mik. Lenin krt. 68. íldsz. 2.. de. ló—3­724 Készpénzért Is vá­sárolunk bútort, sző­nyeget, porcelánt és ruházati cikkeket. — Cim: Bizományi Áruház Vállalat Sze­ged. Bajcsy-Zs. u. te Kifogástalan nagy Kalór-kályha. mo­torosmellény eladó. Metvezér u. 31. 787 Nyolchónapos igen szép süldők eladok. Róna u. 7. 789 Berva robogó eladó. Retek utca 19. 794 180 kg körüli hízott disznó eladó, újsze­ged. Felsökikötő sor 2. szarri. 195 Eladó 100 kg hús­sertés. Vajda tL 34. 786 Töves fenyők. 40— 70 cm, eladók. Va­sas6zentpéter u. 21. Csak vasárnap. 803 UJ gáztűzhely, fe­hér zománcozott, el­adó. Attila u. 6. I. rm. 8. 801 Jókai 40 kötet, fest­mények. perzsa ösz­szekötö kifogástalan, eladó. Attila u. 11. [. 3. 806 Mézet, viaszt. kor­lati an mennyiségben vasáról a MEHESZ Szakszövetkezet, — Szent István tér 3. Gumiskocsi, új; el­adó. Csuka u. 5. sz. Szép női bőrkabát, 40-es férfi csizma és 220-as leszámoló villanyóra eladó. — Dugonics u. 21. Eladó fehér mély gyermekkocsi, lá­dák "30 .kg. nagy veidllng, asztalok, teknők, lakatosszer­sz3mok. tükör asz­tal, stb. kaphatók. Csongrádi sgt. 33. szám. udvari lakás. BélyeggyOJteményt, tömegbélyeget ma­gas áron veszek. — B élyegkereskedés. Kelemen utca 4. x Bútorait, Ingóságait megveszem, hívásra azonnal jövök. — Kossuth I,. sgt. 32. egyes ajtó. X767 L A K A S INGATLAN Eladó ház lakását­adással. Dankó Pis­ta utca 15., volt Li­get u. 797 Szoba, konyhás la­kásom elcserelném nagyobbért költség­megtérltésseL Má­tyás tér 21. X667 Bútorozott szoba, — nem különbejaratú, ágynemű nélkül, — egyedülálló dolgozó 1—2 férfinek kiadó. Zsótér utca 3/b. cm. 799 Különbejáratu búto­rozott szoba két egyetemista lány­nak kiadó. Újsze­ged. Műhely u. 6. 785 Megvételre keresek családi házat 35—40 ezerig, cím a ki­adóban. 798 F G V É B Elvesztett aktatás­kam megtalálójának jutalmat adok. Er­délyi, Remény u. 34. 800 Magános 50 éves asszony keresi há­zasság céljából in­telligens férfi Isme­retségét. „Nem bán­ja meg" jeligéré Déa­magyar kiadóba. 802 58—62 éves Intelli­gens férfi Ismeret­ségét keresi jó meg­jelenésű özvegyasz­szony magánházzal, lakással. házasság céljából. „Jön az ősz" Jeligére kiadó­ba. X810 Rekamié, fotel, ágy­betét, sezlon készí­tését, javítását válla­lom. Sajka utca 12. Felsőváros, Dudás kárpitos. x632 Gyermekgondozást vállalok, megbeszé­lés szerint. „Alsó­város" jeligére a ki­adóba. 639 Szeged mindig híres volt »fura urai«-ról. Ezek! közé tartozott a század elején Platz Bonifác, királyi tankerü­leti főigazgató is. Kis vízen ő is el­kormányozgatta volna a maga gályá­ját, csak ne fújtak volna olyan átko­zottul azok az evolúciós szelek, me­lyek végül még az ember származása takaróját is föllibbentik. Még az ke­lene csak, hogy szabadon beszéljenek a fajok keletkezéséről az ő iskoláiban. Aki a teremtéselméletnek ellentmond, az csak szélhámos lehet —, .még ha Darwin Károlynak hívják is az ille­tőt... Bezzeg más volt a véleménye erről az ifjú Móra Ferencnek 1902 tava­szán, városunkba érkezve, midőn meg­csillogtatták előtte a bértollnoki pálya jutalomdús szépségeit egy ilyen, előbb említett kiválóság pártfogása mellett. A 23 éves segédtanár azonban nem lett Platz Bonifác hűséges famulusa. Egyesek szerint már-a főigazgató úr is- »ragyogóbb« jövőt jósolt Mórának, mint a tollnoki állás, valószínűbb azonban azok állítása, akik szerint Móra egyszerűen becsapta olvasás he­lyett a főigazgató tankönyvét s kije­lentette, nem fog olyan urat szolgál­ni ebben a tankerületben, aki Dar­wint szédelgőnek tartja. Az utókor szerencséjére' legyen mondva, ez volt az író első találko­zása a darwinizmussal, pályája kez­Szegedi bonyodalmak Darwin körül detén. Későbbi írásaiban gyakran lát­juk nyomát annak, hogy forgatta a ge­ológiai és fejlődéstani könyveket s tisztában volt azzal, hogy az ember megjelenésekor nem a teremtés para­dicsomi lovagja volt, hanem ügyetle­nül csetlö-botló példány, »... akt év­milliók ostorcsapásai alatt fejlődve, végre megtanulta, hogy hogyan kell kővel agyonütni a másikat, és attól fogva embernek nevezte magát«. Még egy esetben — a múzeumban — állt ki Móra Ferenc a nagy angol biológus igaza mellett. 1925-ben Daytonban, Amerikában vád alá helyeztek egy fiatal termé­szetbúvárt, aki a fejlődéstant tanítani merte. Válaszképpen, az év július 24­én jelent meg Móra cikke a Világ ha­sábjain »Majompör helyben« címmel. Ebből értesülünk arról, hogy mi is történt Szegeden, a múzeumban, ahol az igazgató a »koponyás almáriom« fölé szemléltető képet állított ki, mely a jávai majomember, ausztráli­ai ősember, a neandervölgyi ember és az európai ember koponyája közti át­menetet ábrázolta. Lett fölháborodás a maradi koponyák körében! Följe­lentették mind a két fölöttes hatóságá­nál az irót, hogy olyan »elveteme­dett mordályégetővel árul egy gyéké­hyen, mint Darwin«, sajtó útján tá­madtak neki, hogy azt hirdeti írásban és képben, hogy a koponya fejlődött. Követelték az. »istentagadó és tudo­mánytalan kép eltávolítását. Móra és munkatársai éppen azon törték a fejüket, mi módon, milyen cikkbeli válaszoljanak a múzeumot ért támadásra, amikor jelentették, hogy időközben valaki a kiállításon kilopta a képet a keretből. »Ugy lát­szik, nemcsak fura urak, de »úri« tol­vajok is voltak ebben a városban, csak dokumentálni akartak, a keretet üvegestől a falon hagyva.) Most mitévők legyenek. Móra aludt egyet az esetre s másnap a következő feliratot tétette be az ellopott kép keretébe: »Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének útja a ma­jomembertől a mai emberig. Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlet­tebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteménye­ket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!« íme a bizonyíték: a szegedi majom­pört házilag, »inkvizíció nélkül« is be lehetett fejezni' Dr. Csongor Győzd

Next

/
Oldalképek
Tartalom