Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

FdbértaDél­magyarország, írjak arról, hogy mi volt a leg­nagyobb ese­mény Szeged testvérvárosa: Brno életében. Hét ajtón ko­pogtattam be szép sorjában szerkesztősé­günkben aíon­tos kérdéssel kollégáimhoz: "Mit tartotok a legnagyobb sikernek Brno életében 1959­ben?« A sportrovat szerkesztői ép­pen sakkoztak és így két lé­pés között fe­lelték: "Majd ha a Rudá Hvézda (Vörös Csillag) meg­nyeri az idei ligamérkőzést, akkor érdek­\ődhetsz*. A mezőgazdasági »vat szerkesztője kedvtelve lezegette tízóraiját és ko­noly arccal jelentette ki: 'Az, hogy az összes brnói ermeloszövetkezet teljesítet­e a húsbeadást.. .* Az ipari rovat munkatár­ai elhalmoztak jelentéseikkel: A brnói Gyapjú-kutató intezet ez évben megoldotta i silonbundák gyártását. — 4 Kötőipari Kutató Intézet nuanyagból készült véredé­tyek, erek gyártásával te­ríti a sebészek munkáját... 4 Vízmüvekben már fluór •egitségével tisztítják az ivó­rizet A víz nemcsak kifo­tástalan, hanem egészségvé­lelmi szempontból is jó: a ogakat is védi a romlástól, 4z újítás bevezetői számára nár készítik is a "Brno fel­zabadulása« elnevezésű di­át. Uj, Kresolit nevű anya­tat — ártunk, mely a mező­gazdasági épületek befedésé­be szolgál. Könnyű, olcsó, át­ítszó, erős anyag. A vágó­idon áj eljárást vezettek be. lat mészáros egy műszak atít 800 sertést vág le. Ezért t szabadalomért is az előbbi íjat kapják... Az utcákon ' i magnéziumos lámpák szá­xi világítanak már. Jobb a ilágítás, kisebb áramfo­yasztással... Csendesen becsuktam ma­fan mögött az ajtót A eomsaéd helyiségben a bel­plitikai szerkesztők tanyáz* nk. Azok talán egységes feleletet adnak számtanra, íj reménységgel teszem fel • kérdést — Mit is mondhatnánk? — kérdezte vissza mind a hat munkatárs. « Csak ne találgassatok, elvtársak! Tudom, , a vásár. 520 ezer négyzetméter nagy­ságú kiállítási területen, 30 kiállító országgal. A vásár­nak 3 millió 362 ezer 490 láto­gatójavolt, ebből 13 ezer 500 külföldi, a világ 44 különbö­ző országából. A vásár szak­előadásának tízezer hallga­tója volt, stb„ stb. No de mégis, elvtársak, csak a vá­sár?... — Hát mondjuk, a városi közlekedés is. A vásár ide­jén 3 millió embert szállí­tott. Ha ezt átszámítjuk na­pi átlagra, bizonyára világ­rekordot jelent... Megint becsuktam csen­deskén az ajtót és a kultúr­rovat szerkesztőjénél kopog­tattam. Ide már eljutott a hír, mi ügyben járok és szerkesztő kollégám mind­járt közölte: —• Elkezdődött az új szín­ház építése, elvtársam! A tíz éve ígérgetett új színházé! — és elégedetten csukta be orrom előtt az ajtót És ezzel a kollégák még nem közölték velem minden "tudományukat*. Elhallgat­ták azt a tényt, hogy az idén jóváhagytak egy javaslatot, mely szerint a város erdős szélén kórházi negyed épül, egész sor kórházzal, polikli­nikával és egyéb egészség­ügyi intézménnyel. Hogy öt nagy gyár épített az" idén saját gyönyörű bölcsödét, hogy új iskolák létesültek és új klubok m nyugdíjasok számára. — Lám, mennyi fontos do­log történt ebben az eszten­dőben — mondom magam­nak hangosan. — Fontosak, elvtársam, fontosak — szakítja félbe monológomat egy másik kol­légám. A legfontosabb ese­mény azonban az, hogy ki­lenc év után lakást kaptam, méghozzá protekció nélkül No lám, összeköttetések nélkül. Miért ne? Az építési vállalatunk dolgozói idén november 15-ig 2 ezer 900 lakást adtak át. Év végéig még további 159 lakát ké­szül el De mi a legfontosabb mindezek közül Brno életé­ben? Erre választ telefonon kérek. — Kalásek elvtárs, mit tartasz a legfontosabbnak Brno életében 1959-ben? A brnói nemzeti tanács elnöke köhécsel. Jól hallani a telefonban. UgyLátszik, za­varba hoztam. De aztán megszólal. "És ezt ti, újság­írók nem tudjátok?* — Számunkra minden na­gyon fontos, elnök elvtárs — nyögöm a telefonba. "SS" V>\* \\V — Hát 8KS­szegezem nék­tek: Az egész év gazdag volt. A város nem egy lépést, de egy nagy ugrást tett ez évben. Megszépítette a várost, az új parkok, reno­vált házak, ut­cák egész sora. És mindezt a lakosság ön­ként vállalt társadalmi munkája segí­tette elő —i mondja. Kedves sze­gedi olvasók, így kárestem a legeslegfon­tosabb ese­ményt Brno életében. A vázlatos felso­rolásból ma­guknak kell választaniok. Csak azt szeretném még hoz­zátenni — saját vélemé­nyemként —, hogy a legfon­tosabb az emberek elégedettsége. Az emberek valóban elége­dettek közös munkájuk ered­ményével városunkban. És most, az év vége előtt ezt az e'égedettséget kívánom mindnyájuknak Szegeden, a mi magyar testvérvárosunk­ban is, és egyben tolmácso­lom Brno lakosainak jókí­vánságát és üdvözletét: Mares Vitezslav Pántele, 1959. december ?5. szerész- és technikus-to­vábbképzést indítanak, hogy még jobban eleget tud jár­nák tenni az egyre emelke­dő gyógyszerigénynek. Ér­dekességként említették! meg, a rohamosan emelke­dő gyógyszerfogyasztásra jellemző, hogy szeptember­ről októberre egymillió fo­rintos gyógyszervásárlási emelkedés mutatkozott A gyógyszertárak korszerűsítésével készül a jövő évre a Csongrád megyei Gyógyszertár Vállalat A Csongrád megyei Gyógyszertár Vállalat érté­kesítési tervét az év végé­ig előreláthatóan 106—107 százalékkal zárja. A kong­resszusi verseny eredménye­ként jelentős önköltségcsökken­tést és selejtcsökkentést ért el a vállalat. Most felajánlásuk teljesíté­se után hozzákezdtek a jövő évi terv előkészítésé­hez. A tervek szerint 1960­ban Fábiánsebestyénben, Hód­mezővásárhelyen és Sán­dorfalván újítanak fel gyógyszertárakat, ezenkívül Makón éjjel-nap­pali központi gyógyszertárat létesítenek. Készül a jövő évi terv teljesítésére a szegedi la­boratórium is. A jövő évi tervet nagy teljesítményű vízdesztilláló készülékkel, modern kenőcskeverő gé­pekkel akarják biztosítani. A napokban három és fél tonnás tehergépkocsi is' ér­kezik a vállalathoz, amely igen megkönnyíti a gyógyszer­tárak ellátását. A tervek szerint 1960-ban az eddig gyártott 46 féle gyógyszerkészítményt to­vább bővítik, hogy az átme­net zökkenőmentes legyen. Szakmai képzésre is gon­doltak a vállalatnál. Gyógy­Milyen lesz a Szovjetunió új állami képtára? .Moszkva Építészeti Taná­csa jóváhagyta az Állami Képtár új épületének mű­szaki terveit. Az új képtárt a Moszkva folyó partján, s Gorkij művelődési parkkal szemben építik fel. Az új épület 357 ezer lég­köbméteres, vagyis ötször akkora lesz, mint a Tretya­kov-képtár. Két emeleten 150 kiállt tási csarnok,epül, körülbelül 19 ezer négyzetméter alap-! területtel. A földszinten 509 férőhelyes előadótermet* könyvtárat, foto részleget* restaurációs műhelyeket és laboratóriumokat helyes­nek eL Az építkezést 1960-ban kezdik meg. Disszidensek karácsonya (Bécsi tudósítónktól.) a cikk tömör híradás lesz a Délmagyarország szá­mára arról, miként él és gondolkodik a Molnár-csa­lád Ausztriában, három évvel azután, hogy a férj és fele­ség elhagyta Budapestet, bizonytalan kalandba bocsát­kozva. A házaspár azóta egy kaszárnyaszerű menekült­táborban lakik, Bécs mellett, Traiskirchenben. Ennek a hajdani kaszárnyának a területe szigorúan körülzárt, el­szigetelt. Ahhoz, hogy az idegen ide beléphessen, minisz­tériumi engedélyre van szükség. Ezért én Molnárnéval in­kább egy kis eszpresszóban találkoztam, Bécs belvárosá­ban. "Biztos, ami biztos.. .* — mondja az elővigyázatossá vált negyven éves asszony és elkezd mesélni. Először ma­gáról és férjéről, azután mind többet más dolgokról is, amelyek az ő életüket a lágerben meghatározzák és pokollá teszik. , Mint mondtam, ez csupán egyszerű tudósítás kívánt lenni a Molnár-családról és a disszidensek ausztriai kará­csonyáról, de több lett ennél. Egy asszony beszél Javítják a közvilágítást a II. kerületben A II. kerületi tanács terü­ltén megtartott tanácstag­bszámolókon is sok helyes jaaslatot és kérést intéztek a választópolgárok tanács­tajaiknak. Többek között so panasz hangzott el a kibárosi utcák nem kielé­gít ^óta i IL kerületi tanács 34 • bzvilágítási lámpát ren­dit meg, s í szerelési munkálatokat folymatosan végzi a DAV. Az Istökös és Csuka utca közUágítasa például már meg.vult, hasonlóképpen utánk javul a többi felső­váro! utcák közvilágítása is. Ugszintén tanácstag-be­számlón kifogásolták a Feltámadás utca 20. szám alatti orvosi rendelő járdá­ja olyan rossz, hogy lehetet­len rajta a gyalogjárók köz­lekedése szinte mindenna­pos balesetek nélkül. Hosz: szabban mint a szóbanforgo ház járdája, a II. kerületi tanács meg­emeltette a rossz úttes­tet a városiéjlesztési alap­ból. Ide tartozik a Béketelepen végzett bekötőút építésénél kimaradt kövezet hasznosí­tása is. A telep lakói vál­tatták. hogy a Nagyszombati utcát társa­dalmi munkával kiköve­zik ebből az kőanyagból, csak a tanács biztosítson é szállítson hozzá homokot. — Karácsony... — kese- el kell viselni az ő lenézé­rű vonás szökik az asszony süket és gyalázkodás ukat szája-szegletére. Karácsony azoknak, akik nem ugyan­nekünk csak a naptárban ezt csinálják. A beszélgeté­van. Vagy azt hiszi ön, sek hangneme megbotrán­hogy karácsonynak lehet azt koztatóbb, mint egy fegy­nevezni, amikor a traiskir- házban, s a magatartás an­cheni lágerlakókat a nagy nál is közönségesebb, dur­kivilágított fához vezénylik vább. Majdcsak minden nap az étkezőben? Mi karácsonyi verekedés tör ki a bűnözők szemlének, sorakozónak ne- között, akik nemigen szok­vezzük. Természetesen fér- tak máshoz. Majd minden jemnek veszek majd valami héten más és más embe.'-ik csekélységet és ő is meg- lépnek fel a lágerben finom ajándékoz engem, de az iga- prémekben—-száműzött ma­zi karácsony, az több. gyarok* —, autóval érkezve Egészen lágyakká váltak az Traiskirchenbe — diszkréten asszony vonásai. Meg mer- vagy kevésbé diszkréten, de nék rá esküdni, hogy eköz- mindig érdeklődve, híreket ben az övéinél időzött Bu- szimatolva, hogy közléseiket dapesten, összehasonlításért, a sajtó és rádió számára er­Azután újra elkomorult. ről vagy arról megcsinálják — A traiskircheni láger- és propagandázzanak. ben, mint minden más me­nekült-táborban, csak kevés Akinek bevesii a gyomra valóban tisztességes ember van, ezért ezek sorsa kétsze- Ezzel az érdeklődéssel sok resen elviselhetetlen. Mun- Pénzt lehet keregni — any­kával kevesen biztosítják nyit, hogy bundára, strassz­él-tűket. A bűnöző elemek a ékszerre, vagy lakasra is hangadók és ezek kiépítet- futja, s mást sem kell ten­tek egy besúgó-rendszert, ni, mint átvenni az utasi­amelybe minden embernek tást egy csöndes kávéhaz­bele kell keverednie, aki ban, vagy egyenesen az nem szolgáltatja ki magát "Amerika Hangja* irodája­feltétel nélkül a politikai ban elfogadni a megbízatást bűnözővé vedlett -menekül- Ennek a rádiónak az adassí­teknek* ban szintén lehet beszélni. Aztán' elmeséli Molnárné, fel lehet és fel is kell szó­hogj sok asszony -kirucca- utáni a hazai lakosságot násra megy*, nevén nevezve ^^aj*. a „földi para­a dolgot: prostttucioval ke- , „ , ... res pénzt. Traiskirchenben dicsőmről* kell beszelni, es is van egy lokál, amelybe hívni, hívni az otthoniakat: tucatjával járnak dós fér- Nyugatra! Ezzel sokat lehet fiak és az ott várakozó lá- .resnJ de aki erre vállal­nyoknak, asszonyoknak egy , ,, . „„„. , schillingessel intenek. Wk annak a genncess^ Ezzel az egész söpredékkei gót a ruhatárban le kell ad­egy tető alatt kell aludni és nia... Molnárné tűzzel beszél. — Miért menekültek el tu­lajdonképpen 1956 októberé­ben Budapestről Ausztriába? — kérdezem. — Meg voltunk szédülve, ránk is átragadt az akkor uralkodó pánik, sodort ben­nünket a nagy hírverés, s csak akkor eszméltünk, ami­kor már késő volt... A hazatérés gondolata — És nem gondoltak még arra, hogy visszatérnének? Az asszony félénken kö­rülnézett a kis lokálban. — önnek megmondhatom: férjem és én nemcsak gyak­ran gondolunk erre, de gyak­ran beszélünk is róla. Ellen­ben ki vagyunk szolgáltatva a spicliknek, ha valami ki­tudódik. Az embert ilyen esetben rögtön kommunista ügynöknek bélyegzik, kihall­gatják és a nehézségek még­inkább halmozódnák. És hogy egészen őszinte legyek, férjem aggódik, hogy kelle­metlenségei lesznek, ha Ma­gyarországra visszatér. Én azt hiszem, nincs igaza ... A férj sohasem volt Ma­gyarországon politikai szer­vezetben — ennek ellenére ma Ausztriában foglalkozik politikával. Egy nagyüzem­ben dolgozik segédmunkás­ként, bár szakmája szerint vasesztergályos. Munkatár­sai kerülik, mert -sárgát* látnak benne, azaz olyan munkást, aki munkaerejét olcsóbban adja el, mint kol­légái. Rákényszeredik, mert különben semmi munkát nem kapna. Valószínűleg most kezd utánagondolni az osztályának és az osztály­harcnak, olyan dolgoknak, amelyeket Magyarországon csak "elméletnek* vélt. — Mértéktelenül bosszan­kodik azon — meseii a fele­sége —, hogy olyan sok a le­vonás a szociális biztosításra és adóra; hogy kincstéri ille­téket kel! fizetnie; hogy fi­zetnie kell minden egyes könyvért, amit az üzemi könyvtárból kölcsön vesz, de még a sportpálya használa­táért is... Mindig mondja munkatársainak, hogy Ma­gyarországon ez másként van, azok pedig egyre csak azt kérdezik: miért nem tér vissza oda, ahová már ezrek visszatértek eltévelyedésük után? — de ő eddig még nem határozta el magát tel­j-sen. — Hogyan lehetséges az* hogy a bűnöző fJemek olyan szab don garázdálkodnak a lágerben és azon kívül is? — kérdezem Molnárnét. Nem tartják ezeket számon vala­milyen nyilvántartásban? Közönséges bűnözők között A felelet megdöbbentő. — - lágerben jóformán semmiféle nyilvántartás nincs, kivéve azt a "Láger­kezel 5ség*-et, amelyet az osztrák hatóság vezet. Ez azonban mindent hagy el* zülleni, rablókat és gyilko­sokat enged futni, sőt való­di menedékhelyet nyújt ne­kik. Ez nem túlzás. Mikor a láger közelében Hassak ven­déglőst meggyilkolták, ezek voltak az utolsó szavai: -Ezek az átkozott magyar menekültek!...* És most* amikor Burgenlandban meg­támadtak egy tanyát és a lakókat géppisztollyal leka­szálták, a rablógyilkosok is­mét magyar disszidensek voltak — Muszka Vilmos és T .kács László —, akik mint "politikai menekültek* szök­tek át a határon, itt pedig közönséges bűnözőkként lep­leződtek le. Ezeket a példákat órákig lehetne sorolni, hiszen nem múlik- el nap, hogy a bécsi tartományi bíróságon ne ül­ne magyar disszidens a vád­lottak pad ián. Az ő szállá­su' is a disszidens-lágerben van, elsősorban Traiskir­chenben. ^y em valami érzelgős karácsonyi történetnek sikerült. amit a Molnárnéval folytatott beszélgetés alapján tudósíthatok. Érzelgős karácsonyi sztorikat csak az impe­perialista rádiók sugároznak a menekültek sorsáról. A valóság nagyon súlyos és kemény, tele van ellentmon­dásokkal. "Karácsony csak otthon szép* — mondja Mol­nárné. Kívánom, hogy lelje meg a meleg otthoni karácsa­nyokjioz az utat, és hiszem, hogy meg is találja. Richárd Klinger

Next

/
Oldalképek
Tartalom