Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

5 Vasárnap, 1959. november 8. Adomány Az isten tudja, ki gondolt reám! Külföldi csomagot kaptam. S ha megengedik, el is mondanám: Mi volt a külföldi csomagban? Először is a lisztet említem, Hiszen a liszt egy nélkülözhetetlen Élelmi-cikk és , nálunk oly igen Nélkülözött, hogy az már érthetetlen... Kaptam tehát a lisztből egy kilót Es margarint is kaptam fél kilónyit, Mert, ahogy hírül adták rádiók, A magyar bendö margarinért ordít. Es cukrot küldtek hetvenöt dekát, Kristálycukor volt, s éppen olyan édes, Mint a mienk, mely állítólag nincsen, S ha mégis volna, egy kicsit fehérebb. Ajándék-lónak... -r* dünnyögtem magamban. Volt a csomagban egy kis szappan is. Olyasmi, mint az Albus-szappanok. Hasonló célra elfogyott az is. Volt benne gyertya, doboz gyufa még, Hogy világítsunk itt, a Hortobágyon, Ahol a nép a földön hentereg Es csak a marhák fekszenek az ágyon. S mert dúl nálunk az éhínség, hát küldtek A többivel egy tábla csokoládét Es küldtek még, hogy mért, vajon miért? Tiz deka pörkölt, valódi babkávét. -The gift of the American people* Hirdette vörös betűkkel az írás. Dehát koldusok voltunk mi, akiknek Kell ez az öt cent, ez a másfél lírás Könyöradomány? — mindegy, megesett. Külföldi csomagot kaptam. S a vers leltár, hogy tudja mindenki, Mi volt a külföldi csomagban. PAPP LAJOS Szeretem Bűvös aranyszó, drága kincsem. Minek valljam be — jaj — hogy nincsen?! Hogy csak álmomban látom néha meg Hírnökeit, a boldog rímeket?! Hányszor daloltam róla fénytelen! Magányos órák ültek szívemen, Fojtogatott, mi ködbevont, a gond: S minden mondatból hiányzott a ponti... Ritmust dobolva hányszor hívtam én Induló vágyak bíbor reggelén! Hányszor kerestem a szavak mögött, S nem láttam öt, a rimbeszökkenőt! Hittem a szóban, s gyenge volt a szó. Széthullt a tűzben — könnyen olvadó Formátlan ércét sírva kongatom: Rossz dallam ez, majd holnap folytalom... ZSADANYI NAGY ÁRPÁD ilflfllillflififllilillillllllílliflFAHAZ a Tátrában faluba. Az országút mentén lévő faházat bérelték ki. Zömök termetű, kissé kopaszodó férfi volt e család feje. Domború homloka szinte sugárzott, a szemöldökök bozontja alól mélyen ülő, gát a beszélgető egy-egy ilyen találkozás után. Csodálatos táj Poron in, a kis lengyel falu környéke. FélKörben mindenütt örökzöld fenyvesek sötét foltjait látja a szem, a falucskát lá- érkezett meg egy család a könnyebbül, jobban érzi magyan körülölelő hegyek oldalain. Távolabb, ugyancsak félkörben, szürkés hegycsúcsok meredeznek, amelyek az év legtöbb hónapjában vakítóan fehér hósipkákat viselnek. A Lengyel-Tátra e hegyei mintha ölükben dédelgetnék Poronint, ahol remek a levegő, mert • balzsamillatot lehelnek a fenyők reggelente és összeborzongatóan friss fuvallat száll le esténként a havas legelőkről. ról, a nemzeti kérdésről. A határozatokat is Lenin szerkesztette a tőle megszokott gondossággal. Nemcsak Oroszországgal) hanem a nemzetközi munkásmozgalommal! is összeMintha szerényen félrelépett volna a falucska és helyet csinálna a modern aszfaltúinak, amelyen főleg vasárnapokon egymás után Skoda-buszok. Warszawagépkocsik suhannak tovább, Zakopane, a világhírű üdülő felé. — Siessetek, menjetek csak emberek — mosolyodik el olykor kis kalapja alatt a falu tornya: tudom, hív, csalogat benneteket Zakopane ezer látnivalója, a Gubalowka siklóvasútja, a Kasprowy Wierch kétezerméternyi csúcsára kapaszkodó kötélpálya, azonban, ha Poronin kincsének hírét veszitek — előbb-utóbb befordultok hozzánk. Nagyon szegény emberek laktak az első világháború előtt Poroninban. Favágók, ácsok, akiknek a Tátra meredekein sudarasodó fenyők döntése, megmunkálása adott kenyeret. Pásztorok, akik fenn, a havasi legelőkön keresték meg a szűkös mindennapit. A közeli Zakopane már akkor felkapott hely, ahol az év minden szakában nyüzsögtek a kirándulók, turisták, de Poronin álmos, csöndes falucska volt, ahol az idegent nem a szórakozás lehetősége, hanem nyugalom, békesség fogadta. 1913 májusában*0^ lakói észre sem vették, olyan Egy-két szomszédnak még köttetésben volt Lenin a tátaz is feltűnt, hogy az amúgy ra£ hegyek között A feszült nagyon visszavonultan elo ülegáUs politikai munka, az családot időközben elég so- allandó ideológiai, tudomá, kán látogatják meg. Biztos ny0S) jrodalmi tevékenység de nagyon meleg fényű szem sok a barátjuk — alakult ki fáradalmait a fenyv«sekben, nézett a világba. Hegyes a vélemény — olyan embe- a kanyargó hegyi utakon tett szakáll tette jellegzetessé az reknek látszanak, akiket sdtákon vagy olykor egy-egy idegen amúgy sem minden- meg lehet kedvelni... kiránduláson pihente ki Lenapi arcát. Karcsú, halvány A jellegzetes tátrai faház nin poronintól néhány kilofiatalasszony volt a férfi fe- lakója — Lenin volt, aki méterre a mai lengyel lessége, akit nagyon keveset második emigrációja idején, csehszlovák határhoz kszel lattak a falubeliek, mert be- 1913—1'4-ben két évet töl- _ két varázslatosan szép tó: tegeskedett és emiatt a Tát- tött Lengyelországban, illet- a Morskie Oko és a Czarny ra levegőjét írta fel számá- ve az akkori Galíciában, staw (Tengerszem és a Fera gyógyszernek az orvos. amely osztrák uralom alatt kete-tó) a mai napig mágA maga szokott életét élő volt. nesként vonzza a turistákat, falucskában azonban nem- Krupszkája még Lenin hasokára itt-ott beszélgetni fe a fát £v az iá!a után is sokáig emlékekezdtek az országút menti országi e2ekre * Czarnv Stawház bérlőiről. Egyik-másik munkásmozgalom hatalmas hoz rendezett kirányulások_ favágó, de pásztor » el- fellendüljenek„a tobevlk ra, amikor Lenin számtalanmondta, hogy a férfi — atu- Part gyors novekedésenek , risták szokásaitól eltérően — ideje volt -Lenin második ha a hegyekben, a havasok- emigrációjának évei — írja ban, sétái, kirándulásai köz- visszaemlékezéseiben N. K. ben szegényemberekkel ta- Krupszkája — nemzetköziül szor adta tanújelét, hogy szereti a természetet, a rügyező tavaszi erdőt, a hegyi ösvényeket, a tavakat, az életet a maga egész változatosságában és főképp — az embereket. gul a darócnadrágot, bekecset viselő juhász? És a beszélgetés során annyira átérzi a szegényemberek gondcsöndben, olyan szerényen ját-baját, hogy szinte meg1947óta m űseuw a* a i - amelyben Lenin és naz* családja lakott 1913ban és 1914-ben, úgyszólván a világháború kitöréséig. A poronini faház környéke .most is nagyon szép és hangulatos. Hegyi patak kanyarog az épület előtt és a víz zajtalanul folyik el a múzeumhoz vezető út kecsesen ívelő hídja alatt. A patak partján két-három bozontos fűzfa rázogatja üstökét a hegyekről leereszkedő fuvalat simogatása nyomán és lálkozik, szívesen szóbaáll, leg is fontos időszak. Már ezüst pénzekkel szórja be a elbeszélget velük. Minden közeledett a világháború, vizet, amelynek partján imapróság érdekli. Mii. keres a amikor a munkáspártok op- már Lenin bronzszobra áll) favágó, és hogyan él, boldo- portunizmusa csődbe juttat- És a poronini torony mintha Az országútról jól látható a poronini torony — Nézz rám! — kiáltott az asszony. Meg kell hogy ismerj engem! A feleséged vagyok! Nézz rám! Bizalmatlan • arcát felé fordította és azonnal el is fordult. — Olyan a szeme... nagyon furcsa! Maga csak bajt fog nekem okozni, Antoinette! — Igen, az vagyok. A férfi megrázta a fejét, mintha véget nem érő tagadását akarná kifejezni és szomorú hangon követelte az igazi Antoinette-et. Az asszony újból sírni kezdett, egyszerűen, anélkül, hogy valamit gondolt volna. Nem tudta mit mondjon többé. Ajánlotta, hogy megkeresi majd azt az Antoinette-et, akit követelt. A férfi nem rázta már a fejét. — Nem — mondta újból, megszilárdult hangon. Ok csak bajt okoznának neki. És azután... Nem is tudom, hogy ki ő. Fütyülök rá, nem érdekel! Érti? Az anyámat akarom! — Felkiáltott: — Mama! — Ugy, mint azon napok alatt, amikor nem beszélt, csak a halált hívta. — Mama! — Az anyámat akarom — s könyörgött, hogy mindennek legyen vége már. Antoinette tovább sírt. E rettenetes borzalommal teli képekkel, e félelemmel látni férjét, számára olyan volt, mint a fájdalomnak egy újabb csapása, mely egyre súlyosabbá válik. Sírt, de nem szűnt meg beszélni, nem hagyta abba a kísérleteket, hogy megragadja férje menekülő tekintetét. Ezt gondolta magában: Itt vagyok én, akj szeret, és mondta: — Mit tettek veled? A férfi ismét a fal felé nézett, újból visszanyerte ravasz makacsságát. — Mindez névtelen — válaszolta. A

rcát hirtelen felé fordította. Nagyon kimerültnek látszott. Teljes lemondással beszélt, de hangjában maradt még valami az előbbi percek ravasz konokságából. — Maga a rendőrség embere, de magának meg fogom ezt mondani. Csak magának. Maga nem olyan aljas, mint a többiek. Igy hát megmohdhatom: — Torkig vagyok, elegem van az egészből. Tudja, hogy az ilyen emberekkel, mint maga, bizalmatlannak kell lenni? Nevetése kínossá változott, keserű kiáltásokká, melyek kiszáradt torkából buggyantak elő. — Vigyázni, résen lenni! ... Ugye? — Ez egy tudós kifejezés. Persze, maga nem ismeri ezt! Vannak dolgok, amiket egyáltalán nem ismer. Azt akarja, hogy beszéljek? Nos, egy okoskodást mondok önnek: ami azelőtt történt, az ugyanaz a dolog volt. Megértette? íme, itt van az igazság, ugyanaz a dolog!... Hirtelen teljes hosszában felemelkedett és így kiáltott: Nem és nem! — Szeme nem fejezett ki mást, mint rémületet. Arca olyan megdöbbentő volt, hogy Antoinette nem gondolt arra, hogy férjét visszafektesse. Nézte anélkül, hogy megmozdult volna, némán szemlélte férjének elváltozott arcvonásait, annak az embernek az arca volt ez, aki soha nem félt. A férfi még mindig az ágyon állva szemlélte a szobát, bútorokat, az ajtót, az ablakot, az autókat, melyek a téren haladtak ót, de úgy látszott, mintha olyan dólgot keresne, amely nagyon messze van tőle. Nem látta felesége gyengéd tekintetét, melyben félelme tükröződött vissza. Hirtelen úgy tűnt, mintha egy belső súly megtántorította volna. Ezt mormolta: — Mindennek vége!... Visszafeküdt, magárahúzta és arcához szorította a takarót, az egész ember újból csak panaszkodás volt. — Mama! Az anyámat akarom! — Sírt, mint egy gyermek, apró kis nyögésekkel hívta Antoinette-et, olyanokkal, melyek fiaiéhoz hasonlítottak, amikor Pierre-nek fülgyulladása volt, Jacques meg a karját törte el. A két fiú közül Jacques volt a keményebb. Az apjára hasonlított. De mit tettek azóta az ő Jacques-jával? — Az aszszony szenvedései közepette is gyermekeire gondolt, örült, hogy sikerült elvinni őket otthonról. Férjét visszatérte óta csak az orvos, az ügyvéd és ő látta még. A gyerekek csak annyit tudtak, hogy a papa beteg. Elég nagyok voltak már ahhoz, hogy megértsék, vannak olyan betegségek, amelyeket nem lehet ápolni. Egyáltalán nem volt szükséges, hogy apjukat ilyen állapotban lássák. — Anyám! Mama!... folytatta a férfi. És talán most először változott Antoinette hangja kissé ingerültté. — Anyád húsz éve meghalt! — Nem, nem! — mondta a férfi. — Ez nem igaz, lótni akarom, nem halt meg. — Megint sírni kezdett, arcát a takaróhoz dörzsölte, gyengéden, úgy, mintha az anyja arca lett volna. Antoinette emlékezeti arra az időre, amikor nem hagyta el Jacques-ot, csak este, hogy aludni menjen. És azután 18 éves korában, a tanítóképző miatt... — Azután a háború — igen, a háború alatt érkeztek meg ide. Gyerekeik lettek, egyik a másik után, szinte sietve. Es egy pillanatban, amikor már azt hitték, hogy minden jól van, és ime Jacques, a férje. -Hogy adták nekem vissza őt?* A férfi e vasárnap után nem beszélt többet. Gyötrelmektől megüresedett szeme nyitva maradt, néha gyengéden elmosolyodott és erősebben arcához húzta a takarót. Antoinette a két fiút barátnőjénél hagyta, aki a tél végéig befogadta őket. Lassan már új tél kezdődött. A tér fáinak üdesége eltűnt. Gyakrabban csukja már be az ember a szoba ablakát, nem hallatszik többé az autók zaja, csak az a zaj, melyet férje okoz. A

nyáinak vége volt, a tavaszt elfelejtettük, de mit tehet az ember télen és tavasszal, amikor elvesztette a reményt? Többet ér jól bezárni az ablakot, nem látni, nem hallani többé semmit. Ez is elég, ez a zaj bent a fejben: Csapkodják az ajtókat, Jacques-ot elvezetik, int a kezevei, arca nem nyugtalan. Az autó eltávolodik. Antoinette nem tudja elfeledni a motor zaját. Majd a várakozás és a csend hetei, a visszatérés, a tavasz. Jacques visszatért, igen. Él. "•Kellőképpen viselkedtünk, hibátlanok voltunk, nemde, asszonyom?* Igen, Jacques visszajött, de a tavasz már hasztalan: Mindentől megfosztották, mindent elvettek tőle, csak az életét nem. Fordította: JOZSA JÁNOS poronini torony ta a II. Internacionálét, de hamiskásan hunyorogna a amikor a munkásosztály már ködös, őszi délutánon: no megkezdte — mégpedig lóm, ide találtatok emberek! rendkívül nehéz viszonyok a poronini múzeum — Lenin közt — harcát a szocializ- egykori lakása és az 1913. musért«. évi szeptemberi központi biLenin először Krakkóban zottsági ülés színhelye — télakik, majd felesége — len-nyáron nagyon forgalKrupszkája — betegsége mas' Nagyon-nagyon sokan miatt kénytelen a Tátrába keresik fel a nap minden költözni. Ebben az időben szakában. Lengyelek, külfölLenin már közvetlen veze- diek egyaránt. Csöndben, tője a pártnak, utasít, taná- emlékezve járnak végig a lácsod ad. javasol, vitázik a togatók az Uljanov-család pórt elveinek, érvényrejutá- egykori szobáin, melyekben sáért. Lengyelországból köz- most vitrinek őrzik Lenin vetlenül és nap mint nap Poronini levelezését, a lenirányítja a Pravdát is, fi- gyelországi tartózkodásra vogyelemmel kíséri annak natkozó hazai és idegen iromunkájót, rámutat annak dalmát. Tizenegy "Aranyhibáira, lelkesedéssel álla- könyv* telt meg a múzeum pítja meg sikereit. Krupsz- megnyitása óta a látogatók kája írja, hogy Lenin Krak- aláírásaival. 1959. novembekóban, de Poroninban is — .. ... amely az akkori közlekedési reben' 3 Nagy °ktober 42"lk viszonyok közt hat-nyolc évfordulójának előestéjen órai utazásra volt Krakkór már a tizenkettedik emléktől — igen jó kapcsolatot könyv lapjai telítődnek. Kitartott az oroszországi elv- nai, arab, angol, német, társakkal, a párt vezetőivel, orosz, lengyel és magyar Poroninban is állandóan fel- mondatokból, a világ minkeresték a Központi Bízott- den tájóról jött látogatók ság tagjai, sőt 1913 szeptem- soraiból árad, sugárzik a berében pont e helyiségben, hála, a köszönet mindazért, az út menti házban, a Köz- amit a poronini faház lakója ponti Bizottság ülést is tartott Lenin vezette a tanácskozást, ő számolt be a Központi Bizottság működésé11111111 llhii a munkásosztályért, az emberiségért tett egész életében. Németh Lajos » (A szerzfi felvételei) 8 búban élt éa dolgozott a nagy Lenin.