Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

5 Vasárnap, 1959. november 1. 5 Hajlékony lángként, Hajlékony lángként hajladozva szikraesőt egekbe dobva, vasat hevítni fütyörészve bebújni búbos kemencékbe, táncolni apró gyufaszálon... Így szeretnék élni barátom! Hajlékony lángként hajladozva, repülni, mint a fodros szoknya a gyorsan pergő tánc hevében, majd elcsitulva kinn a réten a zöld fűre leheveredni, ámuló szemmel égre nézni... Barátom, így szeretnék élni! Hajlékony lángként hajladozva, ha keli tüzes árrá dagadva égetni mindazt aki támad, védeni asszonyt, földet, házat, hegyet, völgyet, várost, folyót, tenyérrel gyúrni tűzgolyót s együtt lépni a győzelemmei, újat teremtő új sereggel... Hajlékony lángként Napba nézni, fürge rigókkal fütyörészni, táncolni apró gyufaszálon így akarok élni barátom! BORBÉLY GÁBOR ERDŐS PÉTER: KETTESBEN Kesernyés őszi vers Néztem csak az égre, mindig a magasba, ha télen, ha nyáron álmot riogatva cigány -vad gyerekként Vér-tó nádasából madarat riasztva magam-mulatásból. Roppant, dőlt a nádas lehajlott a vízre, hessent a madár-nép álmom menekítve. Szálltak ék-alakban, s maradtam a vízben; madár, idő elszállt, rajtam ki segítsen? Elmaradt a Vér-tó, el a nádas, én meg jutottam hol vártak őrző nádas évqk! S magam mutatásból kergettem a messze ég-vizére, akik szálltak közelembe; telepedtek sűrű, sás-izű hajamba, nézek most az égre, téged riogatva, téged, mindig téged, vadludas madonnát, hajnali ködöknek engedetlen foglyát. Mert én mit tehetnék; mert te mit tehetnél, vadvizek ködéből mi minden lehetnél! Jaj, de én mellettem senki sem maradhat, hiába szeretlek, mindig riogatlak! TAKÁCS TIBOR Haláláig az életet dalolta RADNÓTI MIKLÓS EMLÉKÉRE a mikor 1946 augusztusa- van mire emlékeznünk, kö- nagyobb és értékesebb fele ^ ban a győri köztemető- telességünk emlékezni, ami- maga alá gyűri és "az emberi feltárták a volt abdai kor kiejtjük Radnóti Miklós berséghez méltó- értelem* tömegsírból kihantoltak és nevét. Ez — a nélkül, hogy megteremti a maga szép vioda újból eltemetettek par- le akarnánk szűkíteni élet- lágát. Ennek a világnak a celláját, kis jegyzetfüzet is művét — mindenekelőtt köl- harmóniájába beleillik majd előkerült egy gyalulatlan tői és emberi helytállására az ő szava is. Ezért írta deszkakoporsóból. A szerb vonatkozik, s ezzel együtt a Sem emlék, sem varázslat feliratú füzet annak a vi- fasizmus soha nem felejthe- című versében: seltes viharkabátnak zsebé- tő borzalmaira, melynek ben húzódott meg, amely- annyi más társával együtt ben sokat szenvedett tulaj- áldozata lett. donosát eltemették. Kockás lapjain finomvonalú betűk- JTnüített kis füzete, kel versek sorakoztak, a amelyhez a bori lágermagyar költészetnek talán 1,611 juthatott, s rejtegetett „ . . . a világ újraépül, — [s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik [majd szavam." Határtalan biztonságot és rendíthetetlen optimizmust legmegrázóbb, s egyben erő- ™nál, hogy rója bele so- ^^/Ltezételjes, örökké figyelmeztető fait végig az országon - ** versei. írójuk egy töretle- &no meg szimbólummá. ^t.^V'^n/^inl nul ívelő költői út végén Kettős szimbólummá: a ezekkel emelkedett még költői hivatásba és az em sohasem jelenti számára a költészet legkiemelkedőbb képévé. Mert micsoda erő, /^V^ens egyénisége, József Attila micsoda művészi izzás kel- dnatos n-vugatI dekadens mellé is. Nevét ma már min- lett ahhoz, hogy a kényszerdolatának borzongató szellője lengi át. A halál, az elsas, TSSSU-Z « •= JS?: raiba, a magyar proletár- vetett hit, meggyozodes jelirányzatok csábító hálójába, denki ismeri szerte e hazá- ^teS^Jf^f « Se^ítogva^épeíek^ Lm' ismeretlen 8A fasiszta £2TéK? * hekére, szabadságra vágyó sem ismeretien. A iasiszta &-> • önkény és barbárság mártír- ^ek, nyilasok durvaságai m^A ö^ja*^ , ben, tudja, mit varnak tőle: ..Tanítok és vallom a harcot is! is öl tő Is vagyok meg proletár. Es igércm: hí mindezt nem tudom már, leüttetem a jobbkezem !•» jaként e novemberi napok- közepette, elcsigázott íáradban 15 éve tömegsírba hul- 1311 is jambusok és hexamelott Radnóti Miklós a hal- terek szülessenek meg ceruhatatlanságé. rója nyomán. Csak az érti Irodalomtörténészek elem- meg> aki tudja, mit jelent zik ma már e sokszor kü- a Puszta alkotás vágyán is lönösnek, néhol ellentmon- túlnövően az igazságnak, a dásosnak tűnő költői pálya mély emberi érzések, indu- — írja még 1932-ben <Ismétrészleteit, s kortársak, egy- latok kifejezésre juttatásá- lő vers). És hű maradt e hitkori barátok emlékezései nak visszafojthatatlan ere- valláshoz mindvégig, míg hozzák közelebb a mai nem- Je- Ezért írt gyűrött lapok- 1944. október 31-én Szentkizedékhez, amely már szemé- ra, málladozó noteszába rályszabadján szinte saját lyesen nem ismerhette. Pe- szinte az utolsó percekig, sírversét írta meg egy muridig még csak ötven éves De nemcsak ezért! Az em- kaszolgálatos társa kivégzéIenne, ha másfél évtizede beriségbe vetett hite adta a sekor. E vers a kis füzetben nem szállnak felé »vastag talán még nagyobb erőt. Az az utolsó, a legmegdöbbendarazsak pörkölő puskacső- a tudat, hogy hiába tombol tőbb. s egyben egyszerűségekből*, hogy kioltsák drága 3 hitleri horda esztelen, gében is a legharcbahívóbb életét, amikor már az ország gyilkos őrülete, az emberiség dokumentum; egy része, közte diákéveinek Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. — Így végzed hát te is, — súgtam magamnak, — cs.ak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen. sem, és nem is a kortárs tollából erednek, csupán a Nem érte ,lát meg> amire nem e®1*4 "gyan közvetlenül , - ,,,,.„.,, ,, • annyira vágyott, s amivel szó a szovjet hősök harcaiszereny tisztelő kegyelet es ^ ^Erőltetett menet* kin- ról, de az eszmei közösség a figyelmeztető emlékezés szenvedései közepette is bíz- összekapcsolja velük is. Minhangján szól. Mert ma is tatta magát, hogy "... mint denekelőtt abban a tudatvárosa, Szeged is a szabadság első éltető levegőjét szívta. A halála másfél évtizedes fordulójára írt e rövid emlékezés nem tarthat igényt irodalomtörténeti fejtegetésre, még ismertetésre miiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiininuiiiimuiiiiiiiinNiiuiMiniÉtii •Miiiatiwitimi>tiiH<iiiii»iMii*Miiuiiii»iiiiiiHiiiiiMiiiiiiiHiHiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiaiiiii(iii{i(iiiiiiiiiiiiiiiuiii egykor a régi hűs verandán ban, amely nemzete legjobb "— a béke méhe zöngne, erőinek és a világ minden — Csakugyan. Ezeket valóban most Zmí0 hűl a szilvalekvár, — népének összefogását jelenti törhették le. dobta a lombokat az üreg aljába és leült. Nekitámasztotta hátát a sziklának, behunyta a szemét és aludni próbált. De gondolatai nem hagyták nyugodni. Mindenféle gondolat kavargott a fejében a lányról és mindarról, ami vele történt, eleven, szinte élő gondolatok, amelyek nyugtalanok voltak és százfelé cikáztak, néha azt érezte, rögtön kiugranak a kemény csontok közül. Nagyon fáradt vagyok — gondolta. — Pihennem kell egy kicsit, hogy el tudjak aludni. N

emsokára jelentkezett is az álom. Érezte, hogy fáradt és elnehezült teste, amely mintha ólomból lett volna, lassan húzza lefelé valami ismeretlen mélységbe és a gondolatai is ellustultak. Szinte kellemesen érezte magát. Most már biztosan elalszom — gondolta és négy nap óta először egy kicsit elmosolyodott. Abban a pillanatban csapott szemébe a fény. Mintha tűt szúrtak volna fáradt és égő szemhéjai alá, olyan hirtelen és erősen érezte a fájdalmat. Pedig a fény még messze volt. Egy autó kanyarodott csak be a hegy felé vezető úton. De mintha egyenesen. rávilágított volna, a katona úgy látta meg a messziről közeledő két lámpa erős fénycsíkjait. Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán meghallotta az autó motorjainak zúgását is. A kocsi a hegy felé közeledett. Előrehajolt és figyelte a teherautó mozgását. A fény egyre nagyobbnak látszott, a kocsi gyorsan jött, nemsokára a hegy lábához ért és nagyot döccenve hirtelen megállt. A motort azonnal leállították és a lámpák is rögtön kialudtak. Aztán csörömpölést és lármát hallott. A fegyveresek leugráltak az autóról. A

katona felállt. Fejvadászok — gondolta és elővette a pisztolyát. Aztán körülnézett, hogy merre menekülhetne. De a zajból, amely lentről felhallatszott hozzá, észrevette, hogy a fegyveresek körülveszik a hegyet. Akármerre menne, véletlenül is beléjük ütközhet. Tehát maradnia kell. Talán szerencséje lesz, nem akadnak rá. A katona nem akart harcolni, mene-' külni akart, hogy mindenféle összeütközést elkerüljön. Nagyon fáradt volt De nem történt semmi. A hegy csöndes volt és barátságos. A katona állt az üreg szájánál, kezében a fegyverrel és várt, s már éppen arra gondolt, hogy újra leül, amikor közvetlenül a közelében, talán száz rhéterre tőle, hirtelen megzörrent egy bokor és rögtön utána megszólalt egy hang. — Ismerek itt valahol a közelben egy üreget. Az ávósok is biztosan ismerték. — Azt hiszed, ott bújtak el? — felelt rá egy rekedt, öreges hang. — Nem hiszek semmit. De keressük meg. A katona felemelte a fegyvert. Most már nincs mentség, lőni kelL Semerre sem mozdulhat, a bokrok és az ágak minden moccanását azonnal elárulnák. Jöjjenek hát — gondolta. Abban a pillanatban eszébe jutott az üreg fölötti sziklafal. Oda talán még menekülhetne, ott esetleg nem vennék észre. Felemelte a kezét, belekapaszkodott egy kiálló kőbe és lassan felhúzta magát az üreg fölé. Aztán rálépett egy sziklára és fölegyenesedett. Akkorra a két fegyveres az üreg szájához ért. A katona talán egy méterre állott fölöttük, ha lehajolt volna, mindkettőt eléri. Az egyik fegyveres egészen fiatal volt, talán húszéves lehetett, a másik öregebb, idősebb ember volt. Mindkettő géppisztolyt tartott a kezében. A fia'talabb zseblámpát gyújtott és az üregre világított. — Ugye, hogy itt az üreg — mondta. — Na, bumm! — felelte a rekedt. — Akkor mi van? Ha itt van? — Mi van? — idegeskedett a fiatal. — Idenézzen!! A szentségit! Ezeket a gallyakat nemrég törték le! Lehajolt és belemarkolt az ágakba. — Nézze csak. Friss törés. Most törték le Az öreg is a kezébe vett egy ágat. ás a nyárvégi csönd napozna a közös nagy veszély, az - De akkor itt van valahol az l?z. il™os kerteken, - a lomb emberiséget fenyegető íasizegyik. S ha itt van, nem menekül! ifco?°" Ovumolcsok ringna- musttal szemben De ezen P.U^IG „ ICŐHV*. Vtak meztelen, — es Fanni túlmenően is felismerője a Fölemelte a zseblámpát és körbe- §r világított. A katona ott állt a sziklákon. Egyik ; |várna szőkén a rőt sövény dolgozó emberek közös elmeiéit .. .* lenségének, a kizsákmányo, . , . . „ . . = Mire a lábadozó szél — a lásnak, amely ugyancsak kezevei a fegyvert fogta es kapasz- :s2abadság szelének jelképes nemzetek fölötti. "Mert nagy kodott, a másikkal óvatosan tapo- |kifeiezése Radnóti 1933-as a Ku-Klux-Klan s néki esik. gatta a sziklakat. Egy kodarabot ke- "versgyűjteményének címében — övé a kenyér, szőlő és resett. Egyen megakadt a keze, ko- megerősödött, s elsöprő, legelő - a tej föle itt is rultapogatta, majdnem gyerekfej =frissítö levegőjű viharrá néki ráncosodik* — írta. nagysagu volt. A katona nem volt iáradt e hazában is, addigra biztos abban, hogy a kő megmozdul, már halott volt. Elgyötör- IV álunk mar nem -neki ezért egy kicsit oldalra lépett, |VCj de dalolva halt meg, ráncosodik* a tej föle, de rosszul, mert megcsúszott és Imint annyian, akiknek éne- hanem a népnek, amelynek WCOH A kő azonban Ekétől annyira féltek a fa- e szabad országát nem látfel- rsiszta gyilkosok, hogy örök hatta meg a költő. Sötétbe borította látó, éles szemét a másfél évtized előtti pushogy szinte még a kő suhogását is Ztott osztályrészéül, hogy kalövés. Riasztó csattanása hallotta a levegőben. Egy pillanattal ^fegyveres hősként harcoljon nyomán elhallgatott egy száj, később recsegni kezdtek a fák ágai ?a fasizmus ellen, csak ál- amely a szépet, a virágzó és a bokrok. A kő földet ért. 7dozata, mártírja lett e harc- éjet szeretetét, az egyszerű — Ott menekül! — ordította a fia- ?nak, mégis a költészet, az emberek testvériségét hírtal fegyveres. Felemelte a géppisz- -igaz emberség hőseként tart- dette Akár jellcep lehetne ez tolyt és leadott egy sorozatot a zör- * 3'fasizmus megöli a dalt, "ki meghalt a "daloló holna- f virágot, a fényt, s ahol jeA két fegyveres nagy csörtetéssel Ivókért*, vagy Julius Fucik, len ^tti^Lőndw'thet ^ -Garcia Lorca, kik mind tol- «et halottl csöndje lehet az llal kezükben szálltak szem- űribe a fasiszta embertelen- Vigyázzunk, Nyugat-Ne.felséggel. Barátjuknak, testvé- metországban ismét töltik fegyveresek a lovesek iranyaba gyu- ;rüknek, elvtársuknak tartót- ezt a puskacsövet!... lekeztek. A katona ott állt a sziklá-fta magát velük Radnóti Nekünk szegedieknek kükön es vart. A fegyveresek a hegy életéhen s letagadha- iVeKunK szegeaieitneK ku lába felé rohantak s gyorsan nv>!£eSie ez költi lönösen kötelességünk Radzoghattak, mert a lármájukból nem- hetének Nem csupán a há- nóti Mlklós emiékenek áposokára semmi sem hallatszott. A ka- -borü borzalmai formálták lása- hlszen rovid 35 eleteve" tona még várt. Csak amikor az autó ^tudatát, hanem a korábbi nek jelentős szakaszat töllámpái felgyulladtak és a kocsi meg- |tudatos' marxista felismerés tötte iu- Emlékét tábla hirindult visszafelé a városba, akkor ^eredményeként jutott el a detl a panteonban s az egyeereszkedett le az üreg szája elé. Amir ikövetkezetes antifasiszta, s tem falán, nevét viseli egy kor leért, elővette zsebkendőjét és "ezen is túlmenő szocialista szegedi gimnázium s újabletörölte arcáról és kezéről a veríté- Zgondolkodásig. Ennek volt ban a város átszervezett irofszerves része hazaszeretete dalmi színpada is. Emléké•mellett internacionalista hit- nek őrzése mégis sokkal töbtvallásá is, a közös barátok *** Jf'ent ennél. Csak akkor á. , .. .. „ , . , .. mondhatjuk, hogy ápoljuk ,es a kozos ellensegek felis- . . ° , ,:., „ Sui,wjo»uiua un wicu 68 onzzuk, ha nem felejtik megnyugodott, s a fáradtsága Elérésében. "John Love, jük sohasem, miért nem élis eltűnt, mintha órákat aludt Ttestvérem! — A Tiszán lát- het ma köztünk, s "a vértől volna a barátságos üregben, a fris- Halak forogni — a híd alatt és haláltól részeg* fasiszta sen tört lombokon, nyugodt és békés mvno,** — írta a fiatal néger 'UdTiddlizTnusscil szemben a álomban Iköltő emlékére, akit versé- sz°cialista humanizmus, az Alit meg egy kicsit az üreg előtt, . élet, a "piros szabadság* vigondolkodott, aztán lassú léptekkel -nek elmondása közben ver- rágaU növeI;jük kertjeinkmajdnem leesett. A kő kimozdult helyéből. A katona emelte és teljes erejéből elhajította. Enémaságot vertek a bátor Aztán figyelt. Olyan erősen figyelt, "ajkakra. Ha neki nem is „ju irányába. Utána! elrohant. A lövésekre megmozdult a hegy. Mindenfelől ordítozás hallatszott. A ket — Nem maradhatok egyedül gondolta. — Meg kell keresnem többieket... Harcolnom kell... T-t zekre a gondolatokra hirtelen megindult lefelé a hegyről. ?tek agyon a Ku-Klux-Klan ben. (Ikrös László ^banditái. Költeményeiben Lőkös Zoltán