Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-07 / 262. szám

I 3 Szombat, 1958. november h Közel 200 százalékos tervteljesítés Hogyan teljesítette ilyen kiemelkedően harmadik negyedévi tervét a Paprikafeldolgozó Vállalat? / ' Mióta ismertté váltak üze­tncink harmadik negyedévi tcrvteljesitései, sokan két­kedve fogadják Szegeden a Paprikafeldolgozó Vállalat 199. százalékos tervtel jesíté­sétr. Néhányan már a máso­dik negyedév végén is so­kallták a több mint 150 szá­zalékos eredményt. Most az­tán már egyenesen kimond­ják: ez a tervezés is messze esett a realitástól. Vannak akik úgy vélik, valami cél­ja lehetett az üzemi terv készítőinek, hogy ilyen ala­csony tervet állapítottak meg, amelyet közel 200 szá­zalékra lehet teljesíteni. Nézzük csak közelebbről, miért is teljesítette túl ilyen arányban tervét a Paprika­féldolgozó Vállalat A terv­készítés időpontjában egy cél volt, mint mondják a vállalat vezetői: jó minőségű' paprikával kielégíteni a ha­zai és külföldi igényeket. A korábbi tapasztalati számo­kat és a kereskedelem meg­rendelését figyelembe véve ütemezték éves tervüket. Ré­gi, kialakult szokás, hogy a negyedéves tefvek közül a negyedik, vagyis az új pap­rika beérkezésének három hónapja a legnagyobb, a legmunkásabb. Ehhez szab­ják a termelési érték szá­malt is. Ezután következik az első, majd a második, s végül a harmadik negyedév. Ami közbejött így történt ez az idei ter­vezésnél is. Csakhogy most közbejött valami. Azt is mondhatnánk, sok minden jött közbe. Főként az, hogy a tervezettnél 18 százalékkal több paprikát kértek kül­földre, Váratlanul a belke­reskedelem is újabb igények­kel jelentkezett és még je­lentkezik ma is. Ezt látva a vállalat vezetői és dolgo­zói kongresszusi felajánlá­sukban azt vállalták, hogy hat vagonnal növelik az éves tervet Ehhez volt elegendő félkész áru is, amit később, augusztus végén, szeptember elején kiegészítettek idei termésű friss paprikával. Látva a harmadik, illetve a negyedik negyedévi igénye­ket, a hat vagon mellé újabb 200 ezer kilóval emelték a túlteljesítés mennyiségét. Már ebből is kiszállítottak mintegy 176 ezer 600 kilo­grammot. Csupán ez a mennyiség háromnegyed millió felnőtt magyar ember évi szükségletét fedezheti. Jelentős, új gépesítés Mindebből megismerhetjük a lehetőséget és a kész té­nyeket, eredményeket, de még most sem tudjuk, ho­gyan érték el ezt az ered­ményt. Részletes leírásra nincs lehetőség, de amit né­hány mondattal érzékeltet­ni lehet, abból is képet al­kothatunk róla. Az őrlési technológiában és a techni­kában beállott nagymérvű fejlődés mellett a kikészítés gépesítése is döntő jelentő­ségű. Ez év derekán készült el a paprikafeldolgozó ipar egyik legnagyobb jelentőségű újítása, az úgynevezett ha­sítőgép-sor. E gépcsoport se­gítségével nagy mennyiség­ben és könnyen végzik el azt a munkát, amely évtizede­kig a legnehezebb volt eb­ben a szakmában. Ezzel nem­csak a termelékenységet nö­velték, hanem jobb minősé­gű paprikát is tudnak elő­állítani. Ez azt jelenti, hogy a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat készítményei az édes- és a csemegepaprika felé talódott el. A keres­kedelemnek pedig éppen er­re van szüksége. Csípős, vagy alacsonyabb minőségű paprikából nem volt keres­let Ha csak ezt tudta volna adni a szegedi vállalat, ma is raktárában heverhetne a félkész áru. A minőségi vál­tozás, javulás viszont újabb piaci elhelyezést biztosított és emellett növelte a ter­melési értéket ami a terv­teljesítésben tükröződik. Még több nyereségrészesedés Kongresszus! felajánlásuk­ban azt fogadták, hogy az éves tervet 20,2 százalékkal teljesitik tót Az év kilenc hónapjára esedékes tervet 138,6 százalékra teljesítették. S hozzátehetjük, éppen • modernebb gépek alkalma­zásával, jó önköltséggel ls. Csak a harmadik negyedév kétmillió forint megtakarí­tást hozott Még nem tud­nak végleges számot monda­ni, de úgy vélik a vállalat vezetői, hogy az idén még több nyereségrészesedést oszt­hatnak. mint tavaly. Pedig akkor is 20 napi keresetnek megfelelő részesedés jutott A szép eredmények eléré­sében, az újítások bevezetése mellett a vezetők és mun­kások jó összefogásának, munkájanak is nagy szere­pe van. Elmondhatni, hogy szépen helytálltak a kong­reszusl versenyben, ha így haladnak, számíthatnak az élüzem cím elnyerésére is. Csongrád me»yei és szegedi pártmunkások kitüntetése november 7-e alkalmából A Népköztársaság Elnöki pártbizottság tagját, Siklós Tanácsa a Nagy Októberi Jánost, a Délmagyarország Szocialista Forradalom 42. szerkesztő bizottságának ve­évfordulója alkalmából kor- zetőjét, Faragó Jánost, a sze­mánykitüntetéseket adomá- gedi járási pártbizottság osz­nyozott a párt-, állami és tályvezetőjét, Bujdosó Imrét, társadalmi szervekben dol- a szentesi járási pártbizott­gozóknak a szocialista építés ság osztályvezetőjét, Kiss terén kifejtett eredményes Sándorné pedagógust, a sz<e­munkásságuk elismeréséül. gedi járási pártbizottság A kitüntetéseket Dobi Ist- tagját, Dezső Sándort, a Pan­ván. a Népköztársaság Elnö- kotai Állami Gazdaság párt­ki Tanácsának elnöke pén- titkárát és Jdfcsó Ferencet, teken délben az Országház az apátfalvi MAV-állomás kupolatermében nyújtotta át. váltókezelőjét, alapszervezeti Kiemelkedő munkája elis- párttitkárt, méréseképpen a Jó munkájuk elisrnerése­MUNKA ÉRDEMREND képpen a következők a kitüntetést adományozta az Megalakul a Szegedi Bútor, Hangszer és Dekorációs Vállalat Összevonnak két tanácsi vállalatot A városi tanács ipari osz- megtakaríthatnak és az Irá­tálya a közelmúltban vizs- nyitás olcsóbbá válik, gáláfot folytatott a tanácsi Az új vállalat neve -Sze­vállalatok gazdaságosságára gedi Bútor, Hangszer és De­vonatkozóan. Megállapítot- korációs Vállalat-. Hangsze­ta, hogy egyes kis vállalatok rek és bútorok készíte­tevékenysége nem eléggé jó- sével, bútorfestéssel, cím­vedelmező és célszerű. Fő- festéssel, kárpitos mun­leg a rokon jellegű kis vál- kával, csomagoló eszközök lalatok összevonása volna készítésével, kirakatrendezés­szükséges. sel, kiállítások és vásárok Legutóbbi ülésén a városi tervezésével, rendezésével tana*, végrehajtó bizottsá- foglalkozik majd a vállalat, ga —-az ipari osztály javas- melynek központi Irodája a latára — úgy határozott, Klauzál téren lesz. Január hogy két, főleg faipari szak- 1-töl működik új nevén az mában tevékenykedő válla- összevont vállalat. latát: a Szegedi Hangszerke­szítő Vállalatot és a Szege- • di Dekoráció cs Vegyesfa­ipari Vállalatot egyesíti. Az összevonásnak több előnye lesz. A szakmunkásokat ará­nyosan oszthatják el, az ösz­szevont vállalatnál megfelelő Moszkva (MTI). Hatalmas műszaki és technológiai cso- érdeklődést keltett az egész port alakítható ki. Bizonyos Szovjetunióban a két újabb adminisztratív munkaerőt is világcsúcs, amelyet a szov­jet repülök a légi teherszál­lításban értek el. B. Sztye­panov 201-M típusú gépén 55 tonnás terhet emelt 13 ezer méter magasságba. A legnagyobb terhet4 ed­dig egy amerikai pilóta, Thompson szállította: 53 tonnát. A. Lipko, a másik új vi­lágrekorder 103-M típusú gépével 27 tonna terhelés­sel 1000 kilométer® pályán 1028 kilométeres óraátlagot ért el. Két újabb szovjet rep ülö-vi lágcsúcs Elnöki Tanács Németh Ká­rolynak. ai MSZMP KÖZ­MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetést kaptak: Erdélyi Lászlóné, a Szentesi Ba­ponti Bizottsaga tagjának, a romfl£eldolgozó vállalat mu Csongrád megyei partbizott- . wj párttUkár. Somogyi Bág első titkáriak Aladár, a szegedi városi A Magyar Népköztársaság • KISZ.bizottgág munkatársa, Elnöki Tanacsa ldvalo mun- Kdrösi Józscfi 8 nagymágo. kajuk elismerésekeppen a ^ Alkotmány Termelőszö­SZOCI ALIST A MUNKÁÉRT vetkezet párttitkára. Tar ÉRDEMÉREMMEL Margit, a Csongrád megyei tüntette ki id. Kovács Imrét, pártbizottság munkatársa és munkásmozgalmi veteránt, Vajna Pál, a makói Lenin nyugdíjas molnársegédet, a Termelőszövetkezet tagja, hódmezővásárhelyi városi alapszervezeti párttitkár. Kasszem iraki miniszterelnök nyilatkozata Bagdad (MTI). Mint a PAP jelenti, a lengyel Táv­irati Iroda munkatársa meg­látogatta a bagdadi kórház­ban Abdal Karim' Kasszem iraki miniszterelnököt. — Jól érzem magam '— mondotta a kormányfő. — majd megjegyezte, semmi­féle összeesküvés nem dönt­heti meg a fiatal iraki •köz­társaságot, amely a béke bástyája lesz a Közel-Kele­ten. Kasszem kiemelte, hogy az Iraki Köztársaság szolidari­tást vállalt az algériai nép­pel és az egész arab világ­gal. LEGJOBB FEGYVERÜNK A z ellenforradalom leverése óta vég­zett munkánk hamarosan mérlegre kerül. A pártkongresszus bölcsen és igazságosan ad majd értékelést a párt-; állami és gazdasági szervek, s az egyes kommunisták hároméves tevékenységéről. Megvizsgálja az MSZMP legfőbb szerve, hogyan erősödött a párt és a dolgozó tö­megek közötti bizalom és kapcsolat és ennek alapján mekkora eredmények Mu­tatkoznak a javak előállításában, az en> berek életének javulásában. Ha visszanézünk hárornesztendónyi idő­re, kétségkívül sok szép siker ötlik sze­münkbe, és e sikerek egyike-másika még ma is hihetetlennek tűnik. Az emberek túlnyomó többségének fejében akkor tel­jesen alámerülni látszott a szocialista ön­tudat, s még az erős hitű kommunisták eem mertek volna arra gondolni, hogy rövid pár hónap alatt rend® kerékvágásba zökken az élet. A munkásosztály azonban félrelökte az ellenforradalma rokat és sa­ját hatalmának megóvása céljából már szeptemberben túlhaladta az 1956-os év azonos időszakának termelési szintjét. És mihelyt a gyárakban mozdulni kez­dett a lendkerék, mindenki tudta — még a Szabad Európánál is —, hogy a kom­munisták győztek visszavonhatatlanul. Nem túlzás, ha azt mondjuk: a párt kezében az volt a legjobb, leghatékonyabb fegyver, hogy jogaiba állította ismét a lenini normákat és az összes tennivalókat a dolgozó tömegekkel való szoros egység­ben hajtotta végre. Nálunk, Szegeden is tapasztalhatta ezt bárki. A szovjet hadse­reg segítsége, a karhatalrrústa elvtársak .kemény és határozott Intézkedései folytán visszahúzódtak és meghunyászkodtak ugyan a vert és megtorlást emlegető res­taqrátorck. de ez önmagában kevés lett volna a ' proletárdiktatúra megtartásához. A dolgozó embrek ezreinek, millióinak megnyerése volt a döntő, vagyis a szívós, türelmes politikai felvilágosító munka. Enélkül kiverhettük volna a fehér terro­risták és huligának kezéből az ölő szer­számot azonban aligha haladhattunk volna előre kitűzött célunk felé. D icséret® és szép munkát végeztek a szegedi kommunisták is, különö­sen ha figyelembe vesszük, hogy a hazafias frázisok és vallásos dogmák közé csomagolt hazugság gyakran népszerűbb, mint a meztelen és ridegnek tűnő igaz­ság. A városi pártbizottság tagjai, a har­cokban megedzett -1919-es- elvtársak, az újjászervezett pártszervezetek tagjai azon­ban nem rettentek vissza az előttük tor­nyosuló nehézségektől. Ha szükség volt rá. egyenként beszélgettek és vitatkoztak a bi­zonytalankodó emberekkel, amíg azok meg nem értették: ha az ellenforradalom nye­regbe tudott volna kapaszkodni, akkor ebben az országban durva csendőrtenye­rek' tapasztottak volna be minden vitázó és panaszos ajkat Igen, végül rádöbbent erre a dolgozó tömegek nagy többsége, és bizalommal, egyetértessel fogtak hozzá az MSZMP célkitűzéseinek megvalósításához. Ma is folytatódik pártunkban és társa­dalmi életünkben a jól bevált, illetve egyetlen hely® gyakorlat. A Szegedi Ken­derfonógyárban is megszűnt a legyintés a munkások körében, 6 bátran, bizalom­mal fordulnak a pártszervezethez ügyes­bajos dolgaikkal. Olykor még ®aládi ügyekben is véleményt, segítséget kérnek, ami jól szemlélteti, mennyire leomol­tak az évekkel ezelőtti szektásság emelte falak. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál sincsenek már -néma* terme­lési értekezletek, a szövőnők tiszta szív­vel, gátlás nélkül, tárgyilagosan fejtik ki nézeteiket a gyári élettel kapcsolatban. Egv ecsetgyári munkásasszony a követke­zőképpen jellemezte az üzemben kialakult hely® gyakorlatot: -Az igazgatónk mindig megmondja, amit akar, de ha mi bírál­juk őt, azért sem haragszik meg*. A pártmunkások, az állami és gazdasági élet vezetői egészében véve elég jól meg­tanulták tehát az 1958-ban feladott lec­két és komolyan v®zik a körülöttük dol­gozók véleményét, óhaját, akaratát. Nem olyannak tüntetik fel a tömegek hangu­latát, amilyennek ők szeretnék elképzelni, hanem olyannak, amilyen a valóságban. Ez a tény Szegeden abban is kifejezésre jut, hogy — az ország teherbíró kép®sé­gének figyelem bevetőiével — a lakosság kívánságának megfelelően szépül a város, utak épülnek, egyre szaporodnak a la­kóházak és a termelés növekedésének megfelelően hónapról hónapra fogy az élet gondja, terhe. Természetes, hogy ez a hely® politika áldáeo6an hat vissza az emberekre, s végül a takarékos, gazdasá­gos munkában, a tervek teljesítésében hozza meg a gyümölcsét. Ebben az egy­gyéforrottságban rejlik pártunk, rendsze­rünk, népünk lebírhatatlan ereje. Kádár elvtárs így fejezte ki tömören a buda­p®ti pártértekezleten: »Az az igazi erő, ha az emberek gondolat- és érzésvilágá­ban a kommunizmus uralkodik*. E lsikkasztanánk azonban a telj®igaz­ságot, ha ki jelentenénk, hogy most már semmi baj nincsen nálunk, s minden úgy megy, mint egy generálja­vitott sínautó. Sajnos. ezt nem állithat­juk. Éppen az elért sikerek láttán jutot­tak el egy® vezetők odáig, hogy kezde­nek tiszteletlenül, sőt gorombán viselkedni beosztottjaikkal, ami annak a jele, hogy a -magaslati levegő- megint kezd fer­tőzni, szédíteni. Az ilyen igazgatóval kap­csolatban Jogosan kérdezik a beosztottak: -Mi történt vele, hiszen amikor velünk emelgette a kalapácsot, egészen jó cim­bora volt?* És igazuk van a j/írálóknak abban is, hogy nem lehet megérteni az osztályától elszakadt, úrhatnám embert. Nem értik különös viselkedését, mert sze­rintük, ha vezető beosztásba tesznek valakit, annak még sokkal tisztelettudób­ban kellene viselkednie volt munkatár­sai iránt. Nemcsak azért szükséges ez, mert a beképzelt vezetőket előbb-utóbb visszahívják, hanem a fokozottabb fele­lősség miatt is. A vezető ugyanis min­denkor felelős a párt előtt a dolgozok bizalmáért, munkakedvéért, s ba ezt fenn­héjázó módon nem akarja tudomásul venni, akkor csakugyan jobb, ha vissza­megy eredeti munkahelyére. A minden kis szabálytalanságért bün­tetést követelő emberek (írtunk már ró­luk néhányszor) kezdik megint elfelej­teni, hogy az ő funkciójuk is a munkás­osztály győzelmének és akaratának az eredménye. Ezért a -meg kell győzni* szó helyett szívesebben használják azt » kifejezést, hogy -oda kell ütni*. Kinek akarnak odaütni? Nyilvánvalóan nem az osztályellenségnek (annak odaüt a hata­lom, ha szükség van rá), hanem az egyéb­ként joszándékú, de még egyik-másik kérdésben helytelen nézeteket valló kis­embernek. Az efféle -radikalizmus- ta­szítja, riasztja a dolgozókat a párttól, még ha tisztában vannak is azzal, hogy a Köz­ponti Bizottság és a szegedi pártbizott­ság egy jottányit eem tért el a meggyő­zés lenini elvétől. A szegedi járási pártértekezleten fel­szólaló Komócsin Zoltán elvtárs mon­dotta el, hogy szünet közben eképpen szólt hozzá valaki: -Nézd. Komócsin elv­társ, én senkinek nem mondtam még ezt, de neked megmondom: ha odafentről hagynátok, mi már szövetkezetbe tömö­rítettük volna a járás parasztságát*. Ta­lán mondani sem kell, hogy az illető meg­felelő magyarázatot kapott a párt jelen­legi parasztpolitikájára vonatkozóan is. A tömegektől való elszakadas éveiben tez­szervezöink, sajnos, kipróbálták az ösz­szés helytelen módszereket, s ebből a pártnak sok kára származott. Soha többé, senkinek a kedvéért nem fogunk vissza­térni a félredobott rossz módszerekhez és a dolgozó parasztokat csakis npeggyóző szóval vezetjük el a termelőszövetkeze­tekbe. V ajon mit akarnak elérni az "üs­sünk oda- elv hangoztatói. Egy ré­szük kétségkívül jóhiszeműen, a néphatalom iránti féltésből követel ad­minisztratív beavatkozást, mihelyt valaki nem ért feltétlenül egyet velük. A ta­pasztalat azonban azt mutatja Szegeden is, hogy az ilyen, többnyire idős elvtár­sak végeredményben mindig megértik és belátják: a dolgozóktól nem szabad többé elszakadni, hiszen mostani erőnk is ép­pen abból táplálkozik, hogy a tömegek támogatják a rendszert, a pártot. Megér­tik az idősebb kommunisták: ha eldob­nánk a meggyőzés fegyverét, és a mun­kások elfordulnának tőlünk, megint olyan gyengék lennénk, mint 1956 nyarán éa őszén. Ellenben van az úgynevezett radi­kálisoknak egy v®zedelm®ebb csoportja is. Ilyenek a volt kispolgárok közül né­hányan, akik ötvenhat előtt a legszektán­sabbak voltak, az ellenforradalom idején és utána sokáig szenvedtek a revízión iz­mus -betegségében*, majd később, ami­kor, a helyzet konszolidálását látva belép­tek a pártba (még jó, hogy csak kevésnek sikerült ez), ismét szélsőbaloldali mezben kezdtek tetszelegni. És ezeknek az embe­reknek nem nagyon használ a figyelmez­tetés, ők a politikai felvilágosító munka nehézségei elől elzárkózva, tendenciózu­san tovább rombolják a párt és a töme­gek közötti kapcsolatot. Igen, rombolják, mert ha valakit sérelem ér, mert ha egy megtévedt dolgozót — mondjuk — min­den előzetes nevelés, vagy figyelmeztető szó nélkül elbocsátanak — az ilyen em­ber disztingválás nélkül a pártot, a rend­Fzert hibáztatja. Különösen nagy kárt okoznák az -ultrabaloldáliak- akkor, hn önkényesen, helytelen, szubjektív megíté­lés következtében bántanak meg tisztes­ség® embereket. A szegedi városi pártértekezlet határo­zata utal rá, hogy a revizionistákkal együtt a javíthatatlan "álbaloldallaktól* is meg kell védelmezni a pártot, nehogy ismét szakadék szélére vigyék a munkásosztály hatalmát. Senki nem állítja, hogy a kar­rierjüktói megfosztottak egy része nem próbál újra a maga szokott módján ér­vényesülni. Ezzel kapcsolatban azonban a következőket szögezi le a pártértekezlet határozata: -A kispolgári rétegekből a párt felé tapasztalható törekvést csök­kenteni kell azáltal is, hogy az eddiginél következetesebben érvényt kell szerezni annak az elvnek: a pártfunkció kivételé­vel minden funkciót betölthet pártonkí­vüli is*. A z Anteusz-legendát soha többé nem szabad elfelejteni egyetlen párttag­nak, egyetlen felelős vezetőnek s«m, az ma és a jövő időkre is szem előtt levő intelem kell hogy maradjon. A kom­munista párt, ha elszakád az őt szülő és tápláló tömegektől, úgy jár, mint a hagy­manövény, amelynek gyökerét elrágta va­lami féreg és egy erősebb szélroham a pusztulás szárnyára dobja. Ne engedjük el tehát soha többé legjobb fegyverün­ket, a szakadatlan politikai felvilágosítást és meggyőzést. -Egyetlen kommunista se higgye — mondotta Kádár elvtárs —, hogv akár tekintélyi, akár hatalmi szóval meg lehet győzni egyetlen embert is. De meg lehet győzni a mi igazságunkról a kom­munista szó erejével*. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom