Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

3 Péntek, 1959. október 9. A MAV-nál és az AKÖV-nél is csúcsponlon az őszi forgalom Benn vagyunk az őszben, benn vagyunk az őszi csúcs­forgalom kellős közepén. Két nagy szervezet, a vasút és a tehergépkocsi-közleke­dés küzd az igények minél teljesebb kielégítéséért. Bő termést takarít be az ország és e betakarításban most már övék lesz az érdem, ha gyorsan eljut malomba a ga­bona. kendergyárba a ken­der, cukorgyárba a répa és így tovább. Csupán október folyamán ötszázezer tonna áru szállítása vár a vasútra a szegedi igazgatóság terüle­tén. Legtöbb a cukorrépa, a gyümölcs, az építőanyag, ke­vesebb a kender. Utóbbinak java már lement, csakúgy, mint a kecskeméti baracké és a Szatymaz környéki őszi­baracké. Viszont Izsák kör­nyékéről ezekben a hetek­ben 800 vagon szőlő indul exportra, az igazgatósághoz tartozó megyékből 150—200 kocsi zöldséget rakodnak, közte makói hagymát, mely meg sem áll Hollandiáig és Nyugat-Németországig. A cu­korrépa napi mennyisége 300 vagon. Az őszi forgalomban összesen 65 ezer vagyonnal kell belőle a cukorgyárakba küldeni. A MÁV teljes kapacitás­sal. teljes erőbedobással dol­gozik. A szeptemberi ered­mények azt mutatják, hogy lehetséges a megnövekedett forgalom maradéktalan lebo­nyolítása. A múlt hónapban például 9785 vagon cukor­répát szállítottak, de legna­gyobb tételben a kendert juttatták el rendeltetési he­lyére. Igaz ugyan, hogy a DÉLROST csak 400 ezer má­zsa kendert tervezett, mégis 530 ezer mázsa elszállításá­ra került sor. A gyárak most feltöltődtek nyersanyaggal, s ezután áDrilisig nincs gond­ja kenderrel a vasútnak. A DÉLROST-hoz hasonló­an más vállalatok is — biz­tonsági okból — túl kevés árut terveztek be elszállítás­ra. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogv a szegedi igaz­gatóság 135 százalékra tel­jesítette szeptemberi tervét. A másik ok lénvegesebb: a vasúti dolgozók kongresszusi munkaversenvében keresen­dő. Annak ellenére, hogy az idén sokkal több árut kell szállítani, csökkent a kocsi­forduló ideie (1958 szeptem­berében: 1.73 nao. 1959 szep­temberében: 1.51 nap), na­gyobb a kocsik rakománya (1958 szeptemberében egy kocsira átlagban 9.96 tonna. 1959 szeptemberében 12,03 tonna jutott. Húsz százalé­kos emelkedés!), kisebb a ko­csitartózkodási idő, jobb a mozdonyok kihasználása, emelkedett a tehervonatok utazási sebessége, valamint a fajlagos kocsimozgatás ide­je is. Szeptemberben szépen ja­vult a vonatok menetrend­szerűsége. A tehervonatok 76 százaléka (tavaly 40—50 szá­zaléka, idei felajánlás: 80 százalék), a személyvonatok 98,6 százaléka (tavaly 95, idei felajánlás: 98,5) közle­kedett pontosan, menetrend szerint. Számtalan új módszer is lábrakapott. Közöttük külön­böző síktolatási rendszerek valósultak meg, vagv pél­dául a vasárnapi rakodások. Vasárnaponként ezer-ezer vagont rakat meg a vasút, s ez igen komoly teljesít­ménynek számít. Az ered­mények láttán nem csodála­tos, hogy az őszi csúcsforga­lom ideje alatt is számos pá­lyaudvar és állomás teljesíti az élüzem-szintet. A 42. Autóközlekedési Vál­lalatnak ezekben a hetekben a kender, cukorrépa és az útépitfi kövek elszállítása jelenti a legnagyobb felada­tot. A fuvarigény hatalmas, s bár a központi szállítási tanács segítségével sikerül azt kielégíteni, apróbb-na­gyobb zökkenők azért elő­fordulnak. Igaz ugyan, hogy kevés panasz érkezik és ez az AKÖV jó szervezését di­cséri. Magánszemélyek igé­nyeinek kielégítésére jobbá­ra hétköznap esténként és vasárnap kerül sor, de ez érthető: ilyenkor több a sza­bad gépkocsi. Nappal a betakarítás mun­kája folyik. Szeptemberben a DÉLROST számára 36 ezer mázsa kendert, a Mező­hegyesi Cukorgyárnak 72 ezer mázsa cukorrépát, az Útfenntartó Vállalatnak 107 ezer mázsa követ fuvaroztak helybe. Ezeken kívül sok teherautót foglal el a Csong­rád megyei Építőipari Válla­lat, valamint a MEZÖKER is. A silókukorica szállítása a napokban már befejeződik, viszont a szőlő és a bor szál­lítása csak azután kezdő­dik el. Sokat segítenek a forga­lom lebonyolításában az újonnan kapott gépkocsik. Az elmúlt napokban három nyergesvontatóval és négy hozzávaló oótkocsival bővült a 42. AKÖV kocsiparkja. A nyergesvontatókat igen jól ki lehet használni például a kenderszállításnál. Egy von­tatóhoz három DÓtkocsi tar­tozik. Egyet rakodnak, mi? ugyanakkor egyet ürítenek és a harmadik útban van célja felé. Az őszi csúcsforgalom kel­lős közepén vagyunk. Szinte azt mondhatni, hogy szállí­tási csata folyik. A gvőztes minden b'znnnval a MÁV és az AKÖV lesz. Egyrészt azért, mert a dolgozók szív­vel-lélekkel harcolnak érte másrészt el is vária tőlük az ország ezt a győzelmet. És e kettő végeredményben egyet jelent: méltó felkészü­lést pártunk kongresszusára. 0 tervezettnél 600 vagonnal több gabona került az állam magtáraiba jó minőségű, acélos az idei búza A Csongrád megyei Ter­ményforgalmi Vállalat mag­táraiban sohsem volt ennyi gabona, mint az idén. A vállalat átvevőhelyein még az utóbbi hetekben is élénk volt a forgalom. A termelő­szövetkezeteken, valamint az állami gazdaságokon kívül — amelyek most vetőmagot szállítottak nagy tételekben — az egyéni gazdák is je­lentős mennyiségű gabonát adtak át, hogy előteremtsék az őszi bevásárlásaikhoz szükséges költőpénzt. Az idei gazdag termés és nem kis­mértékben a felvilágosító munka eredményeként a Terményforgalmi Vállalat jó­val túlteljesítette tervét. Az előirányzott 4800 vagonnal szemben kerek számban 5400 vagon gabona gyúlt össze az átvevőtelepeken. A bőséges termés elhelyezése ez évben már könnyebb volt, mint máskor, mert Mórahalmon. Székkutason és Fábiánsebes­tyénen egyenként száz-száz­vagonos raktárat adtak át rendeltetésének. Az új gabona nemcsak nagy mennyiségű, hanem jó minőségű is. A sok nyári csapadék ellenére acélos az idei búza. Ez nagyrészt an­nak is köszönhető, hogy gon­dosan kezelték, szárították a gabonát Az átvett 4086 va­gon kenyérgabonának hat­vanöt-hetven százaléka jobo minőségű a szokványosnál. Főleg a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok búzájára vonatkozik ez, amelynek hektoliter súlya az átlagos 78-cal szemben 80 felett van. Minőségi felára­ként csaknem nyolcszázezer forintot és nagvüzemi felára­ként pedig mintegy három­millió forintot fizettek ki a felvásárló szervek. Szegeden két hét múlva tartják a városi pártértekezletet A szegedi pártalapszerve­zetekben — amint ezt már lapunkban jelentettük — befejeződtek a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések. A pártalapszervezetekben a tagság mindenütt megvá­lasztotta a küldötteket a városi pártértekezletre. Szeged életének fontos eseményére, a városi párt­értekezletre két hét múlva, október 23-án kerül sor a Kamaraszínházban. A párt­értekezlet két napig tart. Az első napon délután 3 órakor kezdődik, a kommu­nisták munkaértekezlete. A tanácskozás elnökségének megválasztása után a részt­vevők megválasztják a je­lölő-, mandátumvizsgáló­és szavazatszedő-bizottságo­kat, majd ezután kerül sor a városi pártbizottság be­számolójára. Másnap, október 24-én, szombaton reggel 8 órától tovább folytatják a kom­munisták munkaértekezle­tét. Ekkor kerül sor a be­számoló, valamint a to­vábbi munkára vonatkozó határozati javaslat feletti vitára. Fél 2 után válasz­adás a felszólalásokra, majd utána a pártértekezlet ha­tározatot hoz a teendőkre. Az ebédszünet után a pártértekezlet meghallgat­ja a revíziós bizottság be­számolóját, majd megkez­dődik a vita a beszámoló felett, melyet határozatho­zatal követ. Ezután a párt­értekezlet résztvevői meg­választják a város legfel­sőbb politikai szervét, a városi pártbizottságot, utál­na pedig a revíziós bizott­ság tagjait, valamint a sze­gedi küldötteket a megyei pártértekezletre. Ketten a pártértekezlet küldöttei közül A munkásnő Az Ujszegedi Kender- Lenszövőben, a szárazkikészítő üzemreszben kék köpeny­ben a munkaasztal fölé hajol Szappanos Lajosné. Egyszerű munkásnő, aki életének jórészét a gyárban töltötte el, Fiatal még, de már 17 esztendeje dolgozik. A gyáriak sokan ismerik, ő is sok embert ismer, s gyakran beszélgetnek vele munkástársai, és ő viszont velük. A mosolygós arcú asz­szonyt, Szappanos Lajosné elvtársnőt az üzem 5-ös párt-alapszervezetének kommu­nistái küldöttnek válaszották meg a városi pártértekezletre. — Megvallom — mondotta —, igen jól esett a bizalom és kitüntetésnek veszem, hogy a város életének fontos eseményén: a pártértekezleten részt vehetek. Kicsit gondolkodik, azután tovább beszél érzéseiről: — Még nem voltam városi pártértekez­leten, és ezért is különös figyelemmel te­kintek a kommunisták e fontos értekezlete elé. Biztos vagyok abban, hogy a pártérte­kezleten szóba kerül minden fontos prob­léma, amelynek a megoldásával megnövel­hetjük az eredményeket, az élet minden területén. — Felszólal-e a tanácskozáson? — Erre még nem tudok biztos igennel vagy nemmel válaszolni. Ha ott úgy ér­zem, hogy beszélnem kell, akkor szót ké­rek. Mindenesetre nagy figyelemmel kísé­rem a pártértekezlet munkáját, hiszen ar­ról munkástársaimnak be akarok számolni. — Kapott ilyen megbízatást? — Igen. A párttagok és a pártonkívüli­ek közül többen szóltak, hogy tőlem, a résztvevőtől is szeretnék hallani, mi tör­tént a tanácskozáson. Ennek én természe­tesen nagyon szívesen eleget teszek. A pedagógus Neve: Jeszenszky Sándor. A szegedi Közgazdasági Technikum statisztikai ta­gozatának igazgatója 1954 óta. Haját az élet ezüsttel vonta be és derűs, fiatalos vil­lanású szeme körül ráncok futnak össze. 28 esztendeje áll a tanári pályán és becsü­lettel tesz eleget nemes hivatásának, az ifjúság nevelésének ő is. Nagyon szűkre szabva ilyen embernek isinerik őt. Szerény, csendes szavú, s egé­szen biztos megvétózza a fenti sorokat, ha tudja, hogy az újságíró azokat is leírja róla. Az igazgatói szobában beszélgettünk Je­szenszky Sándor elvtárssal, aki a szegedi kommunista pedagógusok egyik képvise­lőjeként vesz részt az október 23-án kez­dődő városi pártértekezleten, örömmel szólott arról, hogy az iskola tantestülete és diákjai milyen eredményeket értek el. Űj, szocialista szellemű ifjúság van fel­növőben, teli életkedvvel. Később a párt­értekezletre terelődött a szó és megálla­pította: — Általában a pedagógusok, az értel­miségiek megbecsülését látom abban, hogy alapszervezetem kommunistáinak megbízá­sából jelen lehetek a városi pártértekez­leten. Az értelmiségiek,' a pedagógusok megbecsülése erkölcsiekben sokfélekép­pen, s természetesen anyagiakban is meg­mutatkozik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját értékelik a pedagógu­sok, a párt irántuk megnyilvánuló bizal­mát bizalommal viszonozzák. — Nagy érdeklődéssel várom a városi pártértekezletet, s azt a fontos tevékeny­séget, amelyet majd végez. A pártértekez­let bizonyára sok hasznos gondolatot ad a pedagógusok munkájához is. Jó lenne még sokat beszélgetni, az igaz­gató elvtársnak azonban dolga van. Elbú­csúzunk hát tőle... Közfc Ivr nafrs vasárnap úíra megrendezi a HISZ városi bizoüsaga a „Dupia vagy stmmi" Játékot A szegedi fiatalok szóra­kozásóra és ismereteinek gya­rapítása végett a KISZ Sze­ged városi bizottsága az idén már megrendezte egyszer a népszerű -Dupla, vagy sem­mi* játékot. Mór akkor több mint kétszázan vettek fel a székről. — Maguk ezt a piszok bolsi bandát akar­ják segíteni, akik a hozzá­tartozóimat mészárolják? Ta­karod ianak, különben ke­resztüllövetem magukat! Önség! Ezt már nem várták meg Konczék. Összeszorított fo­gakkal, zúgó fejjel távoztak. Künn nagyot szippantottak a szabad levegőből. — Mi lenne, ha fegyver­rel akadályoznánk meg? — boncolgatták a lehetősé veket Ekkor szólította meg Koncz Lászlót az ismerős katona. — Sikerült? Nem? Gon­doltam! — mondta, mikor látta a fáradt legyintést. Nem volt senki a közelben. Koncz László megkockázta­tott egy kérdést. — Maguk nem tudnának segíteni? — Nehéz dolog. Van ugyan néhány jó komám a bajtár­sak közt. Unják az egész há­borúsdit, azt mondják, hogy ez már kész öngyilkosság. De ha nem robbantunk, agyon­lőnek bennünket. Meg nem is bízok mindenkiben. — Mi volna akkor, ha fegyveresen kényszerítenénk az őrségiét? összevillant a két munkás és a katona szeme. — Hát... Nem állnánk ellen — szólt az utóbbi. Üj remény, új lehetőség! Számos szegedi kommunista, jelentős részük ifjúmunkás, vállalkozott a fegyveres akcióra. Id. Komócsin Mi­hály még aznap este dr. Va­lentíny Ágostonnal együtt fel­kereste a városparan.írno­kot, egy nyugállományból ideiglenesen visszahívott öreg alezredest. Nem nagy hatás­köre volt ennek, minden­esetre ő jeleniette a fegyve­res alakulatokkal az össze­köttetést. Nyíltan megmon­dották, hogv fegyvereket kér­nek a -rend fenntartására*, mert ekkorra már a vissza­hagyott néhárív rendőr is el­szelelt a többiek után. A hídról hallgattak. Fegyver mégsem volt. a várospa­rancsnok azt mondta, hogy mind elvitték az alakulatok. Ojabb kísérlet következett Másnap felkeresték Örlei Zoltán nyugállományú őrna­gyot. aki a városban ma­radt. Kérték, hogy öltözzön egyenruhába, s rangjának súlyával próbáljon hatni a robbantó alakult parancsno­kára. Ö azonban erre nem volt hajlandó. Arra ígéretet tett, hogy a robbantás idő­pontját megtudja, s hozta :s később a hírt, hogy október 10-ére, keddre tűzték ki. Hétfőn a város legöntuda­tosabb munkásai birtokba vették az I. számú rendőr­őrsöt, készen a rend fenn­tartására. Fegyver itt sem volt. csak gumibot, s nem találtak a csapatkórházban sem. Az ifjúmunkások sze­reztek ugyan néhénv leven­tepuskát, kerítettek egy pisztolyt és néhány kézigrá­nátot is. azonban ez még édeskevés volt ahhoz, hogy támadást indítsanak a jól felfegyverzett utóvéd ellen. Volt ugyan még kilátás fegy­verre és tervezték, hogy ked­den. a robbantás előtt még­iscsak kísérletet tesznek. Azt senki sem tudhatta Sze­geden a lakosság körében, hogy a híd bármely pere­ben robbanhatott. A szegedi kommunisták abban bizakodtak, hogy ér­tesítés nélkül nem hajtják végre a robbantást. Ugyanis még október 9-én, hétfőn reggel egy Horváth nevű ál­lamtitkár felhívta Buda­pestről dr. Pálffy György megbízott polgármestert, s közölte vele: a hidak rob­bantását a katonai alakula­toknak meg kell beszélniük a város hatóságával, hogy plakátokon és légiriadóval, szirénázással figyelmeztessék a lakosságot. A katonaság pedig nem jelentkezett... Ezt biztató jelnek vették, hiszen híre jött, hogy több helyen is átkeltek már a szovjet csapatok a Tiszán. Ezzel szemben október 9-én, hétfőn este 10 óra után nem sokkal két, gyorsan egymás­után következő fülsiketítő detonáció rengette meg a várost, zúzta be a Tisza­parti ablakokat: hídjaink a levegőbe repültek. Ma már van új közúti hi­dunk. Szeged felszabadulása után hárem évvel felépítet­ték szebben, mint amilyen a régi volt. Munkások építet­ték fel, akik meg akarták menteni a régit. De vessünk csak egy pillantást lefelé a Tiszán, ahol a megszakadt hídfő után ásítozik az űr: ott egvkor vonatok robogtak az erős pillérek fölött. S ez az úr fájón figyelmeztet Sze­geden is a barbár pusztítá­sokra és szenvedésekre, me­lyeket a német fasizmus zú­dított az emberiségre. Koloszár —t részt az érdekes szórakozás­ban, s azóta is sokan sür­gették a játék újbóli meg­rendezését. A városi KISZ­bizottság október 11-én, va­sárnap délután hat órai kez­dettel eleget is tesz ezek­nek a kéréseknek, s a sze­• gedi fiatalok ismét össze­J mérhetik tudásukat. A »Dup­Jla, vagy semmi* játékot az • Ifjúsági Ház nagytermében, • a Sztálin sétány 7. szám alatt 2 rendezik. A kérdések főkép­Jpen a városunkkal kapcso­latos ismereteket ölelik tel. • • A legjobb szereplők értékes • jutalmakat kapnak. A nép­2szerű versenyen egyénileg és JJbrigádonként is lehet indul­• ni. Több iskolából érkezett J már hír, hogy öt-hattagú J csoportok állnak össze, hogy • közösen próbálják ki sze­rencséjüket, helyesebben tu­2dásukat. • • A verseny lebonyolítása • után tovább szórakoznak a 1 résztvevők. Már a játék fo­2lyamán Marosi Károly, a 2Szegedi Nemzeti Színház • művésze konferál, s vezeti a ^versenyt, ezt követően pedig Ihangulatos műsorszámokat 2 adnak elő rajta kívül még 2 Kovács János és Lehoczki • Zsuzsa, ugyancsak a színház • művészei. A szórakozás este 211 óráig tartó tánccal foly­2tatódik, melyhez a zenét a •népszerű egyetemi dzsessz­zenekar szolgáltatja. A kongresszusi verseny eredményeitől tanácsko?nak a kisipari szövetkezetek Csongrád megye 88 kis­ipari szövetkezete közül csak­nem valamennyi jelentős vállalást tett a pártkong­resszus tiszteletére — s jó­részük már teljesítette is felajánlását. A KISZ ÖV kez­deményezésére a napokban minden városi ksz-ben ta­nácskozást tart a tagság, hogy milyen. újabb, reális vállalást tudna tenni, vagy miképpen lehetne megszün­tetni azt az elmaradást, ami helyenkint a versenyben mu­tatkozik. Megtárgyalják a jó és rossz tapasztalatokat, s rcozletesen elemeznek min­den versenypontot. Különös­képpen vizsgálják, hogy mit tettek — egy korábbi párt­határozat értelmében — a lakosság helyi szükségleté­nek a fokozott kielégítéséért: hogyan halad a javító-szol­gáltató munkák fokozása. Az első tanácskozásokat október 8-án a szentesi ksz-ck tartották, 9-én pedig a csongrádi szövetkezetek rendezik meg. Szegeden OK­tóber 12-én, hétfőn kerül sor az értekezletekre, Makón 14-én, Hódmezővásárhelyt pedig 15-én tartják meg. KATASZTRÓFA NYUGAT-BENOALIABAN Nyu~at-Bengállában mintegy ino 000 embert vágott el a kül­világtól a súlyos árvízkatasztró­fa. A tartós monszun-esőzések nyomán hatalmas területeket öntött az ár. Eddig száz em­ber holttestét találták meg. Ke­reken 600 000 ember otthona ousztult el. Az ár összesen 4 "MUö hek'ár teriiletet — ebből 500 000 hektár rizsföldet — ön­tött el. A külvilágtól elvágott embereket esők mentőcsónakot, vagy eitőernyők i'itlán lehet se­gélvezni. Nyugat-Bengáliában körülbelül 50 év óta nem volt Ilyen súlyos árvízkatasztrófa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom