Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

5 Csütörtök, 1959. szept. 11. Bécsi tudósítónktól Az osztrák dolgozók jól tudják9 mit jelent ez a szó: kilakoltatás Ez a foto éppen olyan — s önök ebben bizonyára iga­zat foggak nekem adni — mintha egy családi album­ból vágták volna ki. Egy tiszta munkásasszony áll la­kóháza előtt, a napon, leg­kisebb gyermekével a kar­ján, és fényképezteti ma­gát... De a látszat csal! A fény­kép a családi album számá­ra nem egy különösen bol­dog órában született, s ép­pen ellenkező hangulat illik hozzá. Mert Zeilinger asz­szony Wien—Atzgersdorfböl nem saját akaratából hagy­ta el a lakást, hogy lefény­képeztesse magát. Férjével és öt gyermekével együtt egyszerűen az utcára tették a Klcetermanngasse 9 szám alatti portás-lakásból. Az ilyen eseteket kilakoltatás­nak hívják az osztrák bíró­ság szóhasználatéban. A kilakoltatás Bécsben azt jelenti, hogy: sem magának Zeilinger asszonynak, sem családjának semmi fedél nincs a feje felett; hogy parkok­ban padokon kell aludniok; esős és hideg éjszaka után teljesen átázva-átfázva me­het munkába; hogy a gyer­mekeknek nem lehet főzni és a rendőrség letartóztat­hatja, mert a polgári de­mokráciában a privát háztulajdonosok megtehetik, hogy az embe­reket kidobják az utcára, a bíróság megkerülésével is, de az embereknek nem sza­bad ilyenformán az utcán tartózkodniok — márcsakaz idegenforgalom miatt sem! hiszen így a Bécsről szőtt szocialista mese egy éjszaka alatt széjjel foszlana! Zeilinger sincs másként. Ellátta lakóházában a por­tás munkáját a házban élő összes lakó megelégedésére, ennek ellenére egy napon a bíróságtól megjött a rette­gett kék levél: Az önök ál­tal lakott ingatlan kénysze­rű kiürítése ... tói ... reg­gel 7,30-ig meg kell, hogy történjen. Ha ellenállást ta­núsítanának a kényszerű ki­ürítéssel szemben, amelynek a bíróság a háztulajdonos javaslatára helyt adott ,a bí­rósági hivatalnokok rendőri segédletet fognak igénybe venni... A lakások a »szabad* Nyugaton keresett cikkek, s az ingatlan-spekulációhoz a "kényszerű kiürítés* gyakran hozzátartozik. A magán ház­tulajdonosok a bíróság útján el tudják érni, hogy elren­deljék az ilyen kilakoltatást ingatlanjukból, ha a » saját szükséglet* kibúvójára hi­vatkoznak. A végrehajtás pe­dig könyörtelen. Később el­lenben az történik, hogy a tulajdonos horribilis össze­gért — 15 000—120 000 schil­lingért áruba bocsájtja az így felszabadult lakást. Ezt a pénzt a háziúr ma­gánkasszája javára hajtja be. így van ez a Zeilinger­család esetében is, s ezer más esetben szintén. Mert a Zeilinger-család esete egyáltalán nem egyedülálló, ritka eset! A bécsi lakáshi­vatalnál jelenleg 6000 úgy­nevezett "kényszerhelyzetet* tartanak nyilván. Ezek a családok legjobb esetben a szabad ég alatt élnek, vagy nem egyszer Bécsnek egy akik nedves és gyilkoló pin­cékben élnek, a legnagyobb részben minden lúlátás és remény nélkül, jóllehet, a bécsi lakáshivatal elvben az "I. sürgősségi fok*-ot sza­vazta meg számukra. Arról a további 45 ezer családról, akik csak a "II. sürgősségi fok«-ba tartoznak, jobb nem is beszélni. Aligha lehet ki­látásuk arra, hogy a legkö­Mi legyen a parkokkal, az újszegedi ligettel ? Várjuk a véleményeket as első kerület terveihez túlzsúfolt, hajléktalanok ré­szére fenntartott menhelyén nyomorognak. A spekulációval sz emben nincs (örvény A lakóhelyiségekkel való spekulációval szemben Auszt­riában — akárcsak más nyu­gati országokban — egyálta­lán nincs törvény. A szoci­ális érzéken a pénz uralko­kodik. Emellett a 6 ezer nyilvántartott kényszerhely­zet mellett Bécsben még 42 ezer család vár otthonra, zelebbi húsz évben törvé­nyes úton lakáshoz jussanak. Természetesen kivéve azt a lehetőséget, hogy egy köze­pes lakásért —, amely 50 négyzetméter — 20 vagy 30 ezer schillinget le tudnak az asztalra számolni. A dolgozó emberek ilyen hatalmas összeggel aligha tudnak rendelkezni. Éppen úgy állnak, mint a Zeilin­ger-család öt gyerekével az utcán és azt kérdezik: Mi lesz velünk? A "szociális* Bécs erre nem ad feleletet. R .Klinger A látogatóknak feltűnik, hogy sok zöld terület, park, fásított utca van Szegeden. A szakemberek véleménye szerint is az ilyen részek aránya megközelíti a város­rendezési "normákban* elő­írt mértéket, amelyek laKo­sonként mintegy 30 négyzet­méternyi erdőt, parkot, lige­tet irányoznak elő. A szege­diek azonban tudják, hogy a zöld területek gondozottsága még mindig nem a legjobb. Az utolsó évben mintha szürkébbek. színtelenebbek lennének a belterületi par­kok, a Nagykörúton kívül pedig sok a kopár, sivár utca és tér. A három szegedi kerületi tanács távlati tervet készí­tett a városi tanács végre­hajtó bizottságának határo­zata alapján a parkok, ját­szóterek, utcai parksávok fejlesztésére. Ezt a tervet a Hazafias Népfront bevoná­sával most a lakosság elé tárják, s a végrehajtó bizott­ság igényli, hogy az egyes kerületek lakói — mint el­sősorban érdekeltek — el­mondják véleményüket az elgondolásokról és ha szük­ségesnek látják, egészítsék ki azokat. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az egyes várospolitikai kér­dések megvitatása — mint a tanácsi rendeletek eseté­ben is történt — sok ered­ményt hoz. Jobban elinté­ződnek a dolgok, mintha csak maga a tanács, vagy annak valamilyen szakigaz­gatási szerve egyedül dol­gozná ki a megoldás mód­ját. Nyilvántartás a Széchenyi tér fáiról Lapunk is ismerteti az egyes kerületek elgondolá­sait ilyen vonatkozásban és ezúttal kéri az érdeklődőket, hogy javaslataikat — levél formájában — küldjék bc. Az ötleteket, az olvasóktól származó tanácsokat —szin­tén a korábbi gyakorlathoz híven — közzétesszük. Az I. kerületi tanácsnak, a városi tanács építés és köz­lekedési osztálya véleménye szerint például a jövőben a Széchenyi téren alapvető vál­toztatásokat nem kell végre­hajtani. Azonban értékesebb fajtájú virágokat kell ül­tetni és a pázsitot sürgősen fel kell újítani. Egyébként meg kell vizsgálni a fákat, az értékeseket külön nyil­vántartásba kell venni, s Kerékpárfolva jókat tartóztatott le a rendőrség A rendőrség a közelmúlt­ban két veszedelmes kerék­pártolvajt tartóztatott le. Kiss János büntetett elő­életű, Újszeged, Asztalos u. 10. szám alatti lakos szep­tember 15-én a késó esti órákban lopta el a Roose­velt téri halászcsárda elól Kása András, Deszk, Zója utca 13. szám alatti lakos őrizetlenül hagyott kerék­párját. Herczeg Kálmán 24 éves, büntetett előéletű, Újszeged, Középkikötősor 24. szám alatti lakos pedig az Orosz­lán utca 4. számú ház ud­varáról vitt el kerékpárt. Varga Imre, Újszeged, Kál­lai fasor 95. szám alatti la­kos vette meg Herczeg Kál­mántól a lopott kerékpár al­katrészeit. Házkutatás során V'arga lakásán harminc da­rab női és férfi kerékpár­vázt, 10 darab kereket, s nagyobb mennyiségű alkat­részt találtak. A Bossorkányszigeten Nagyot huppant a terep­járó gépkocsi. Megérkeztünk. Barátságtalan a vidék. Va­lahogy így képzelem el a csatateret. Harckocsik dúl­ták, gránátok szaggatták e vidéket. A legigénytelenebb fű, a szamárkóró is elvétve itt-ott jelenik meg. Ijedve húzódik egy-egy földkupac mögé, úgy tűnik, hogy fél, s védelmet keres. A bűzös mocsár felől millióival raj­zik felénk a szúnyog. Az emberszag csalogatja őket. De nincs időnk, gyorsan kell cselekedni, hiszen leál­dozóban a nap, itt az est. — Ez lesz a sír — adja ki a jelszót a magabiztos útitársunk. Mély gödörre mutat, de már hozzák az ásót, még mélyíteni kell. Míg az egyik ember sietve ássa a gödröt, a másik fé­lelmetesen kiabál. — Félre, félre, távolabb... Még! — és kezében hatal­mas súlyt cipel, a *tetemet«. Ismét fordul. A tehergép­kocsiról hordja szüntelen az »áldozatokat«. A rakomány nagyobb része már a földben pihent, de az nem volt biztonságos — látszik is, hiszen ismét a föld fölé került. Ez lesz az igazi sír. A rozsda szét­marta a nehéz vasládákat. S itt-ott kikandikál a teme­tésre váró gyilkos golyó. Nyolcvanegy milliméte­res német aknagránát, 10,5 centiméteres magyar repesz­gránát, egy egész táska vil­lámgéppuska lövedék, lőpor, kézigránát, aknagránát — sorolta hosszan az életet ki­oltó lőszer, lövedék nevét a tűzszerész. Hogy kerültek ide, hiszen a második világháborúban használt pusztító eszközök ezek. Es a rozsdás, löszeres ládák beszélik el történetü­ket. »Német lövedékek va­gyunk, 1940 körül gyártottak bennünket valahol a Ruhr­vidéken. Külön-külön és együtt valamennyiünket azért, hogy meghódítsuk né­hány örült részére a világot. Nekem szovjet katona éle­tét kellett volna kioltanom. Nekem meg románét, ju­goszláv partizánét, amerikai­ét, ellenálló magyarokét. Nem sikerült elvégezni fel­adatunkat. Megakadályoztak bennünket ebben a szovjet csapatok. Gazdáink, hogy könnyebben futhassanak, el­dobáltak Makó, Kiszombor, Szeged környékén. Az óva­tosabbjai —, hogy ellenség kezébe ne kerüljünk — el­ástak bennünket. De ott lent a föld mélyében, aljas ter­veket forraltunk. Néhány kollégánknak sikerült is..." Hány gyermek lett nyo­morék, hány vesztette el szeme világát, életét, mert kezébe került a gyilkos szer­szám? A második világhábo­rú befejezése után a légol­talmi parancsnokságok egyik legszebb feladata közé tar­tozott összeszedni és meg­semmisíteni a szétszórt lö­vedékeket. Közvetlen a há­ború után több ilyen mun­kájuk volt, ma mindinkább kevesebb. De a fundamentu­mok ásásánál — mint ahogy az Újszegeden történt, —, vagy szántás közben — erre Makón volt példa —, elő ke­rülnek a golyók. Most ezeket az összegyűj­tött veszélyes szerszámokat temetjük itt a Boszorkány­szigeten. Már a gyújtózsinór ég. Robbanás remegteti meg a levegőt. Megsemmisült több száz lövedék. Hány életet mentettek meg az ügyes tűzszerészek és hány balesetet előzött meg a Lég­oltalmi Parancsnokság. Csak jónéhány perc után, a robbanás után közelíthet­jük meg a lőszerek helyét. Mély gödör tátong. Meg­semmisültek a szörnyszülöt­tek. A több száz gyilok mindössze egy mezei egér életét oltotta ki. A második világháború őrültjeinek ter­ve nem sikerült. Horváth Lászióné esetenként eldönteni azok gondozási módját. Padokat a Tisza-partra Le kell bontani a Sztálin sétányon a kertész házat. A múzeumtól a hajóállomásig terjedő (kőfal melletti) asz­faltsétány mentén a korzó­hoz hasonlóan padokat kell felállítani. A vár körüli részt úgy kell parkosítani, hogy a vár mostani kerítése ne zavarja a park képét. A Móra-parkban az újszegedi ligetben jól bevált padokat kell felállítani. Itt különö­sebb kertészeti változtatás ugyancsak szükségtelen. Egyébként a Sztálin sétá­nyon és e parkban is az ér­tékesebb fákat szintén nyil­vántartásba kell venni. Változtatni kell azonban a Roosevelt téren. Korszerűbb gyermekhintákat kell felál­lítani, a park túlságosan mértanias vonalú tükreit, ágyásait enyhíteni kell. A híd feljárója alatti részben a raktározást meg kell szün­tetni, a hídfőnél a Roosevelt téren meglevő, régen hal­árusításra használt bódét le kell bontani. Felfrissíteni a Dugonics teret Alapos frissítésre szorul a Dugonics tér parkja. A Dáni utca felöli részt meg kell nagyobbítani és játszótérré kell átalakítani. A padok számát szaporítani kell, újabb hársfákat kell ültetni. A villanyvilágítást is korsze­rűsíteni kell. A Közlekedési Vállalat korszerű váróhelyi­séget épít itt. a meglevő könyvárus bódénak azonban új helyet kell keresni. Az Aradi vértanúk terén, ha lehetséges, meg kell szün­tetni a Jókai utca és a Hő­sök kapuja közti útszakaszt és a két parkból egyet kell csinálni. Pihenő és gyer­mekjátszó-térré kell átalakí­tani a Honvéd teret. Az újszegedi liget — kultúrpark Még sok a tennivaló Új­szegeden. Egységes, össze­függő tervet kell kidolgozni a liget kultúrparkká való átalakítására. Minden részét belterjes parkká kell kiké­pezni, a szökőkutak mellett a Margitszigethez hasonlóan kisebb mesterséges tavat, vízesést kell létesíteni. Meg kell szüntetni a víztorony melletti raktárterületet, a Főfasor és a Temesvári kör­út találkozásánál pedig az avult bódék helyett korszerű épületet kell emelni. A sza­badtéri színpadot jobban kell ki használni, esetleg nyári mozi létesítésével. A fontossági sorrend Fontossági sorrendben kö­vetkeznek az I. kerület ja­vaslatai az egyes terekkel kapcsolatban. Újszegeden a Torontáli teret a szivattyú megépítése után parkosítani kell, Szegeden a Lechner te­ret ugyancsak pihenő és ját­szótérré kell kialakítani. Itt figyelembe kell venni, hogy ez a tér tárolja a magasab­ban fekvő utcákból a hirte­len záporok után felgyülemlő vizet is. Az Ady Endre téri sportpályát füvészkertté kell átalakítani. A Somogyi Béla tér sorsát az Oskola utca és környékének rendezése határozza meg. A teret azon­ban feltétlenül fenn kell tar­tani. Felsővároson a Szent Györgv teret belterjes park­ká kell átalakítani, a víztá­rolót le kell bontani. József Attila-telepen az Erdélyi teret alkalmassá kell tenni arra, hogy a lakosság különböző rendezvényeket tartson ott (például munkás­paraszt találkozókat). A Kál­lay ligetet — munkásmoz­galmi múltiára való tekin­tettel — Május 1 ligetnek kell elnevezni. Ide emlék­kutat terveznek, s alkalmas­sá akarják tenni a helyet iskolai kirándulásokra, ma­jálisokra stb. Zsáner-szobrocska, parksávok A Klauzál téren a kis parktükörben valamilyen zsáner-szobrocskát kell fel­állítani, a Rerrich Béla te­ret a szabadtéri játékok kö­vetelményeinek megfelelően kell fejleszteni. Sok a tennivaló az utcák­ban is. A kerület utcáiban a kiöregedett fákat időben ki kell szedni, a hiányokat pó­tolni kell. Egyébként a Jó­zsef Attila, Petőfi Sándor, Csongrádi sugárutakat, az Április 4 útját belterjesebb parksávokkal kell ellátni. Ugyancsak parksáv létesí­tendő a Nagykörúton is. A távlati terv végrehajtá­sakor a belterületeken a Széchenyi téren, a Dugonics téren, az Aradi vértanúk te­rén, a Roosevelt téren cs másutt levő nyilvános WC­ket a földbe kell süllyesz­teni. A színház környékén — valamelyik nagy épület pincéjében kell létesíteni új WC-t, a vár mellett lebon­tott árnyékszék helyett. Amint látható, az I. kerü­leti tanács és az építési osz­tály meglehetősen részletes tervet dolgozott ki. Valószí­nűleg akadt azonban olyan dolog, amely elkerülte a terv készítőinek figyelmét, ezért szükséges, hogy a lakosság megfelelően kiegészítse az elgondolásokat. Nem adlak amerikai beutazási vízumot a iondoni Daily Worker szerkesztőjének Az Egyesült Államok lon­doni nagykövetségének szó­vivője — minden kommentár nélkül — megerősítette azt a tényt, hogy a nagyköve'­ség nem adott beutazási ví­zumot Frank Gullett-nek, a londoni Daily Worker szer­kesztőjének, hogy Hruscsov látogatása alkalmából az Egyesült Államokba utaz­hasson. Gromiko és Herter megbesxélént folytatott Gromiko szovjet külügy­miniszter szerdán magyar idő szerint 15 órakor kereste fel hivatalában Herter ame­rikai külügyminisztert. A két külügyminiszter 45 perces megbeszélést folyta­tott és nagy vonalakban ki­dolgozta Eisenhower és Hruscsov jövő heti tanács­kozásának tárgykörét. üzemi bérlet'ulajdonosok toborzása A Szegedi Nemzeti Szín­ház az elmúlt időben is so­kat tett az új közönség szer­vezése érdekében. Most újra "toborzó-brigád* járja a sze­gedi üzemeket, bérlettulaj­donosokat toboroznak az új színházi évad előadásaira. Kedden, a délelőtti mű­szak után fél 3-kor az Új­szegedi Kender- Lenszövő Vállalat kultúrtermében ad­tak 1 órás hangulatos mű­sort a színház művészei. Ko­vács János és Lehotzky Zsu­zsa egy rövid jelenetben kedves komédiázással sze­reztek kellemes perceket az üzem dolgozóiból verbuváló­dott nem nagy, de igen há­lás publikumnak. A többiek is: Berdál Valéria, Árkos Judit, Décsi Györgyi. Katona /András, Kátai Endre, Ma­rosi Károly, Sinkó György, Szalma Ferenc ének- és táncszámokkal, szavalatokkal késztették újra és újra lel­kes tapsra a közönséget. A rögtönzött kis műsor sikere arra mutat, hogy ezek a toborzóutak nem marad­nak majd eredménytelenek. A dolgozók máris nagyobb érdeklődéssel tanulmányoz­zák a bérleti előadások re­pertoárját, s ahogv László Karola, az üzem közönség­szervezője elmondta, már ér­deklődtek nála bérletvásár­lás cél Iából többen is az elő­adás óta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom