Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

Ma: XV. évfolyam, 212. szám Ara: 50 fillér i Kik szítják Ázsiában | a kínai—indiai elleniéieket ? A felesleges készletek is a társadalmi Javult a belvíz elleni védekezés Eredményes a Vízügyi Igazgatóság, a vízgazdálkodási társulások közös munkája Szegeden és környékén Csütörtök, 1959. szept. 10. jS | tulajdont képezik n Fenyeget-e Szegeden, vagy a szegedi járásban kisebb, vagy nagyobb belvízveszély? — kerestük fel kérdésünkkel Forgó Lászlót, a Vízügyi Igazgatóság igazgatójót. — Most már nem, sót egyáltalán nem — válaszolta. A továbbiakban megtudtuk, hogy Szőreg, Deszk és Kübekháza környékén — ahol dél felé esik a terep és északra kell elvezetni a belvizet — sorozat-szivatytyútelepek dolgoznak a Tisza—Maros szögben és a főcsatorna most már tökéletesen levezeti a vizet. 1956ban és 1957-ben ugyanis hatalmas vetésterületek estek áldozatul ezeken a területeken a belvizeknek és a nagy esőzéseknek. Ilyen károk most már nem ismétlődhetnek meg azért sem, mert mindenütt megalakultak a vízgazdálkodási társulások, amelyek a kisebb méretű, úgynevezett harmadrendű vízlevezetőket karbantartják, gondozzák. 70 ezer nyárfacsemetét ültettek Helyrehozták a tiszaszigeti és az újszentiváni főcsatornát is, jóllehet, a tiszaszigeti vízgazdálkodási társut lások is nagyban hozzájárultak ehhez munkájukkal. Nem lehet elmondani ugyanezt az újszentiváni társulásról, ahol a közös ügy érdekében még egy közgyűlést sem tudtak eddig összehozni. Kevés kivétellel majdnem ugyanez vonatkozik a gyálaréti és a röszkei vízgazdálkodási társulásra is: nehezen mozdulnak meg a közügy érdekében. Szegeden a II. kerületi tanács Tápéval és Algyővél fogott össze vízgazdálkodási társulás létrehozásában, hogy területéről levezetődjön a belvíz a Szilléri sori és a tápéi szivattyútelep közreműködésével. A szegedi vízügyi szolgálat az országos nyárfásítási tervbe is komolyan belesegített. Csongrád megyében a vízelvezető csatornák partjain mintegy 70 ezer nyárfacsemetét ültettek el az idén. S ez a fásítási program a továbbiakban is gazdagítja az ország faállományát. Mikor szűnik meg a Matyér bűze ? Probléma van a Matyér több pontján a szennyvízderítőkkel. Vonatkozik ez a 1 Sertéstenyésztő Vállalatra, a Falemezgyárra, valamint a MÁV-ra, amennyiben a területükhöz tartozó matyéri derítésekkel baj van. A MÁV vonatkozásában például két helyen is feljebb van 70 centiméterrel a vasúti áteresz küszöbe, mint kellene, s ezért a csatorna nem tud kiürülni, a szennyvíz megáll benne több ponton. Emiatt a matyéri legelőket nem tudják használni a környéken levő termelőszövetkezetek, mert kiöntve az ér, állatbetegségeket terjeszt. A MÁV ugyan a múlt évben megígérte, hogy a vasúti átereszeket lesülylyeszti a kívánt méretre, de mindmáig ez nem történt meg. Kedvezőtlen a városra nézve a repülőtérnél aMatyérbe torkolló akoltelepi szennyvízcsatorna bűze, amibe a városba érkezők mdndúntalan "beleütköznek?. Az akoltelepi vízderítők tisztántartása pedig városi, vagy legalábbis vállalati feladat, úgyszintén a falemezgyári derítők tisztítása is. Egvüttmifcüilés á jugoszláv vízügyi szervekkel Jelentós segítséget adott, közel százezer forint érték-, ben, a Vízügyi Igazgatóság a szegedi Dózsa Tsz-nek. A termelőszövetkezettől ugyanis évente 30—40 holdat elvett a belvíz, úgyszintén a mélyfekvésű területen épült Béketelepet is állandóan víz fenyegette. 1940-ben házakat döntött itt össze a belvíz. Most egy régi csatornát mélyítettek és bővítettek, s a belvizet elvezették a Szilléri sori főcsatornába. Ezen a vízgazdálkodási területen, a baktói részen szintén szükséges a MÁV-nak lesüllyeszteni egy területéhez tartozó vasúti átereszt a kívánt mélységre, hogy ne akadjon fel a víz. Magyar és jugoszláv vegyesbizottság tárgyalt és hamarosan összeegyeztetik a terveket a Madarász-tó és a paphalmi csatorna dolgában. Ez a csatorna ugyanis, mely egy használaton kívüli töltésbe épült, kiszakadt és elöntötte a víz Gyálarétet. A közös tervezés szerint a Madarász-tó meghosszabbításával Horgos alatt folyik majd el az északról jövő belvíz és Martonosnál ömlik a Tiszába. Ezzel a megoldással az Ásotthalmi Állami Gazdaság mélyfekvésű földjeiről is eltűnik a vissza-visszatérő belvíz. Mint újszerű munkát kezdi meg a Szegedi Vízügyi Igazgatóság a köröséri főcsatorna alsó szakaszának iszaptalanítósát. Egy hónapra kölcsön kaptak egy iszapfúvó gépet, amely állandóan munkálkodva tisztítja végig a csatornát. Ezek szerint sem Szegedet, sem a szegedi járás más területét nem fenyegeti belvíz, mint a korábbi években. Oszt virágnyílás Nyílnak az. őszirózsák az Újszegedi Kertészeti Vállalat üzemegységeiben. A fehér, rózsaszín és halványlila virágokból naponta sok száz, névnapot köszöntő csokrot kötnek az ügyes kezű kertészlányok. Felvételünk a vállalat Kállai-ligeti üzemegységében készült, ahol mintegy négyszáz négyszögölnyi területen valóságos őszirózsa-tenger pompázik. A kertészet dolgozói szedik a szebbnél-szebb virágokat. :::::: Felfelé ível a Hazafias Népfront tevékenysége Kádár János elvtárs szerdái délelőtt megtekintette az Országos Mezőgazdasági Kiállítást Eseményekben gazdag napja volt szerdán az Országos Mezőgazdasági Kiállításnak. Délelőtt 10 órakor megérkezett a kiállításra Kádár János elvtárs, a MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kádár János elvtárs elsősorban az állattenyésztési eredményeket tanulmányozta. Nagyon tetszett Kádár János elvtársnak a mágocsi Béke Tsz ezer férőhelyes baromfi tojóházának modellje. Ezt ugyanis helyi anyagokból építették fel és költsége mindössze 17 042 forint. Alaposan tanulmányozta a pecsenye-baromfi nevelés fejlesztésének lehetőségeit is. Megtekintették a kiállítást Fock Jenő és Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai is. Közvetlenül a kapunyitás után érkeztek a kiállításra és a Földművelésügyi Minisztérium vezető munkatársaival együtt a takarmánytermesztés fokozásának és a további gépesítésének lehetőségeit tanulmányozták. Meglátogatták többek között a MEZÖSZÖV területén a Brúder—Kovács-féle hagymamindenest, amelyet a Makói Gépgyár készít. ÚJ LAKÓTÖMBÖK mmmm A bukaresti új lakótömbök között levő parkok fái kicsinyek még, de így is nagyon szép látványt nyújtanak a ligetek. A füvesített tér baloldali részén láthatók azok a hatalmas, román népi motívumokkal díszített vázák, amelyek a baráti szomszédos ország csaknem valamennyi ligetében megtalálhatók. ANNANNNIRÚÜNIISNNI TSNKÜH RTÜIIUUI LIIUINMUIIIÍI: I Nagyobb önbizalom (Tóth Béla felv.) smmmm több kezdeményesés TV em új megállapítás, hogy nehéz, verejtékes munkával sajtoljuk ki az élettől azokat az eredményeket, melyekre egy kicsit büszkék is vagyunk. Van bőven ennivalónk, szép ruhánik, dicséretes kultúránk, építjük a gyárakat, lakásokat, iskolákat tehát szívós küzdelemmel járó életünk szépségei nap nap után gyarapodva állnak előttünk. S ebben a heroikus munkában a legtöbbet a legnehezebbet mindig a munkásosztály vállalta és vállalja a jövőben is. Nemcsak azért, mert a nemzet vezető osztálya, hanem elsősorban azáltal, hogy az élet fenntartásának alapvető eszközein, az iparon is — ez az osztály uralkodik. Természetesen a munkásosztály nem egyedül építi a szocialista társadalmat, hanem öszszefogja a nemzet egészséges erőit, osztályait, beállítja ezeket is az új rend építésének eleven, lüktető sodrába. « 1 Most az utóbbi esztendőkben — örvendetes — parasztságunk egy jelentős tábora már felismerte azoknak az erőfeszítéseknek az értelmét, célját és értókét, melyet a munkásosztály vív az új, emberibb rend győzelméért. Győr, Veszprém, Szolnok megyék parasztsága már rálépett arra az útra, mely a munkás-paraszt hatalom fölvirágzásához vezet. S e megyék mellett természetesen máshol is "megindult? a parasztság a munkásosztállyal egy úton: itt Csongrád megyében, a szegedi járásban is. Igaz, nem könnyű az út eleje. Nehéz * szívvel szakít a paraszt a régivel, a megszokottal, először nehezen mozog az újban, a közösben, de a hónapok, évek múlásával kézzelfogható személyes anyagi és általános gazdasági eredmények mellett elhalványul, enged a múlt, a megszokás lelki bilincse. Ebben az öntusában, a régitől v^ló szabadulásban nem áll egyedül a parasztember. Ott van mellette a munkásosztály, úgy mint politikailag iskolázottabb testvér, lelkesít, bátorít. Nézzük meg, hogy a szegedi üzemek munkásai mit csináltak a tavasszal és mit csinálnak most, napjainkban? Köztudomású: kimentek és kimennek paraszttestvéreik közé, okos szóval, életből vett érvekkel, példákkal, s a nagy reményeket nyújtó szövetkezeti jövó ecsetelésével vitték és viszik át a parasztcsaládok százait városunkban, járásunkban az új rend, a szövetkezeti rend birodalmába. Most is, a tavasszal alakult termelőszövetkezetek tagjait látogatják meg és magyarázzák a közös vetőmag beadósának érthető szükségességét, s a közeljövőben a közös vagyon egy befogásának elengedhetetlensógét. De mennyivel célszerűbb és jobb is lenne, ha a munkások mellett, a már szövetkezeti parasztok is nagyobb mértékben segítenék az egyéni nyűgtől szabadulni akaró testvérüket. Csinálják ugyan, de nem elegen. Pedig ha valaki meg tudja mondani a különbséget az egyéni kínlódás és a közös gazdálkodós között, akkor a tavalyi meg a tavalyelőtti egyéniek, a mai tsz-parasztok megmondhatják. Miért nem vonják be a meggyőző, agitatív munkába sokkal bátrabban és nagyobb mértékben a szövetkezeti parasztságot községi pártszervezeteink? Igen jelentős politikai erő hever parlagon a termelőszövetkezeti parasztok mozgósításának elhanyagolásával. Nem úgy van ám az, ahogyan egyi'k-r másik helyen tapasztaljuk községeink vezetésében dolgozó elvtársaknál: "Jobb, ria bentről jönnek, mert a megyén, városon dolgozó elvtársaknak nggyobb a szava? — mondotta a napokban Molviár Mihály, a deszki tanács elnöke. Meg az sem egészen úgy áll, ahogyan Kiss András elvtárs mondta Tiszaszigeten: "Ti elmentek, mi meg maradunk?. Mert mi se megyünk el, hiszen nap mint nap ott vagyunk közöttük, az új életre induló parasztok között. Ellenben az ilyen vélemények kifejezik a helyi erők lebecsülését, a kérdések megoldásának kizárólag külső segítséggel történő voltát feltételezik. A népszerűtlenségtől való tartózkodást takarnak ezek a megállapítások. Hogy Tiszaszigetnél maradjunk: az ilyen önlebecsülő szemlélet nagy szerepet játszik abban, hogy az őszre induló helyi termelőszövetkezet tizenkét vagonnyi vetőmagjából mindössze 70 mázsát szedtek össze. Pedig a vetőmag akkor is megvolt. A megyétől és Szegedről kint járt elvtársak serkentő szavára 3—4 nap alatt kilenc vagon vetőmag gyűlt öszsze. nPöbb következetességet és bátorságot * követel meg az őszi szövetkezeti fejlesztés községeink pártmunkásaitól és tanácsfunkcionáriusaitól. Jobban bízzanak önmagukban, s az okos szóra hallgató parasztokban, mert ók is tudják: nincs visszaút, a jövő a szocialista mezőgazdaságé, ahol végre szabad emberré válik a paraszt is. S. J.