Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

3 Péntek, 1959. szeptember 83. A falusi pedagógusok sokat lendíthetnek a parasztság kulturális és politikai fejlődésén A járás kommunista nevelőinek ankétjáról Mintegy 80—100 kommu- művesszövetkezeteknél, vagy lelőtlen hirhordók felelős­nista nevelő gyűlt egybe teg- egyéb hasonló munkahelyen ségre vonását javasolták a nap délelőtt, a szegedi já- dolgozó embereket és a rá- kommunista nevelők, rási tanács kultúrtermében, termett dolgozó paraszto- Többen beszámoltak egy­az MSZMP járási végrehaj- kat. Ez a fokozott igénybe- egy tantestület tevékenysé­tó bizottságának hívására, vétel elzárja a szakmai és géről, a mezőgazdaság szo­hogy tanácskozást folytas- politikai önképzés lehető- cialista átszervezésében való sanak a pedagógusok tevé- ségét és feltétlenül rovásá- hatékony közreműködésről, kenységéről, szakmai és tár- ra van az oktató-nevelő de az ifjúsági mozgalom tá­sadalmi munkálkodásukról, munkának is. mogatásának és a szülők a falu kulturális és politi- Mint egészségtelen és fel- világnézeti nevelésének kai életében betöltött és be- tétlenül leküzdendő hibát szükségességéről sem feled­töltendö feladataikról. Az emlegették az egyes tantes- keztek meg. A legfontosabb ankét résztvevői meghall- tületekben elharapódzott fe­gatták Rózsa Istvánnak, az lelőtlen intrikálást. Egyhan­MSZMP járási bizottsága gúan megállapították, hogy első titkárának gondolat- az intrika forrása tanulságot abban határoz ták meg a vita során, hogy a tantestületek egységes ébresztő, vitaindító szólását, mely őszinteségével lenségével és egyöntetű szelleme és m unkakészsége sokat len­díthet a községek kultu­rális és politikai fejlődé­sén. _ a sze­hozzá- mélyi tulajdonságok gyen­gesége és minden esetben és közvet- jellembeli fogyatékossá­gokra vezethető vissza, meghatározta az egész meg- Következményét a közélet ezért mindenekelőtt arra beszélés hangulatát. Rózsa és az iskolai munka sínyli kell törekedni, hogy a tár­István hangsúlyozta, hogy meg, mert az ilyen légkör- sadalmi életben is szerepet a kommunista nevelők te- ben az emberek nemhogy vállaljon minden nevelő, vékenységében a legfonto- közelebb kerülnének egy- ideje, elfoglaltsága és rá­sabb az összhang, a jó máshoz — ellenkezőleg: ál- termettsége szerint arányo­együttműködés, mind az is- landóan távolodnak. Ennek san. kolai, mind a társadalmi leküzdésére mint egyedül A hasznos eszmecsere munkálkodásban. Ahhoz, eredményes módszert, a Rózsa István összefoglaló­hogy ez létrejöhessen, az szemtől-szembe történő vé- jávai és válaszaival ért vé­őszinte véleménynyilvánítás leménynyilvánítást és a fe- get. szellemének elterjedése a legfontosabb. Vitatkozott azzal a helytelen felfogás­sal, mely szerint a kommu­nista nevelőknek elsősor­SZEMEK KERESZTTÜZÉBEN H a kategorikusan kije­lenteném, hogy már nincsenek fennhéjázó, magaslati levegőtől megszé­dült, önmagukat csalhatat­lannak képzelő, másokat le­néző vezetők, az olvasók jo­gosan kinevetnének. Akadnak még ilyenek — a múlt hé­ten is írtunk egy igazgatóról —, azonban számukat össze sem lehet hasonlítani a né­hány évvel ezelőttivel. Nyu­godtan elmondhatjuk azt is: aki Madách istenéhez ha­sonlóan ma azt vallja ma­gáról, hogy »csak hódolat illet meg, nem bírálat*, az ilyen vezető funkcionárius­nak nincs jövője. Nincs jö­vője két okból is. Először azért, mert a párt sehol nem tűri meg a tömegektől el­szakadt bürokratákat, má­sodszor azért, mert éppen az MSZMP bátorítása folytán a dolgozók egyre gyakrabban lépnek fel a kiskirályok uralkodása ellen. Most azonban a vezetők oldalán kívánok szót emelni. Tudom, hogy ezzel nem a legnépszerűbb dologra vál­lalkozom, avval is tisztában vagyok, hogy a kommunista típusú vezetők e cikk nél­kül is birják a dolgozók túl­nyomó többségének bizal­mát. Mégis szeretnék kifej­teni néhány gondolatot En­nek egyik legfőbb oka az, ban a község életében kell szerepet játszaniuk, s a feladatokat olyformán fo­galmazta meg, hogy elsősorban a tantestüle­lekben végezzék munká­jukat, s a tantestülettel együtt kezdeményezzenek hasznos, jó dolgokat a falu életében. A pártonkívüliekkel való hasznos és termékeny együttműködés és egyetér­tés érdekében időszerű fel­hagyni az elzárkózással, a korábban annyira divatos bizalm^üausággal r— álla­pította meg a többi között. Felszólalását a jelenlevők nagy egyetértéssel fogadták és számos hozzászólással egészítették ki. Körülbelül tizenöt nevelő kért szót, s hozzászólásaikból világosan körvonalazni lehet a falusi nevelőket leginkább foglal­koztató kérdéseket. Többen szóvá tették, hogy « községekben dolgozó ne­velök, s különösen a kom­munista pedagógusok túl­terheltek. Ez a túlterheltség a társadal­mi munka helytelen és aránytalan elosztásából fakad. A községi tanácsok és párt­szervezetek sem fordítottak erre a körülményre kellő figyelmet mindeddig, s így történhetett meg, hogy valamennyi iskolaigazgató­nak és kommunista nevelő­nek 5—6 társadalmi funk­ciója is van a községben, ugyanakkor viszont mellő­zik a tanácsnál és a föld­Ahogyan a művezető látja üzemét A technikumot elvégezvén, hét évvel ezelőtt került a Szegedi Vasöntödéhez Mold­vai István. Volt technoló­gus, gyártásvezető, meo-ve­zető, tavaly augusztus óta pedig a héjformázó és a mintakészítő művezetője. A miskolci műegyetemen ko­hómérnök hallgató. Rövid be­mutatása szükségesnek lát­szik annak eldöntésére, hogy milyen ember szájából hal­lunk véleményt üzeméről. Szép terv — A hét évvel ezelőtti üzemet — mondja — nehéz összehasonlítani a maival. És még nehezebb lesz össze­vetni a holnapival. Az ön­tödék nagyságát a formázó­terület nagyságával mérik. Ez több mint kétszerese a réginek. Sorban születtek azóta a kiegészítő műhelyek. Egyedül csak a mintaaszta­los üzem volt meg, a min­tákat maguk a művezetők javítgatták. Igaz, még most is csak félkarú óriás az ön­töde: a gépformázás mecha­nikus kiszolgálása megoldat­lan kérdés. De már megszü­letett a továbbfejlesztés táv­lati terve. Árvái László fő­technológussal közösen ké­szítettük a Gépipari Tudo­mányos Egyesület társadal­mi jellegű munkabizottságá­ban. A Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodá­jának munkáját — azt hi­szem — sikerült megköny­nyíteni. — A terv szerint az üzem jelenlegi kétezer tonnás évi kapacitása megduplázódik. Azonkívül felépülnek az annyira hiányolt szociális lé­tesítmények. megoldódik a raktározás kérdése és létre­jön minden kiegészítő üzem: a TMK, a homokelökészítő, a magkészítő magszárító ke­mencékkel. valamint a tisz­títóműhelyek. Öröm és gond Horthyék alaposan felkészültek Horovitz fogadására. Erről tanúsko'ik Eckhardt Tibornak a külügyminiszter­hez küldött jelentése: »Jelentem egyúttal, hogy Horovitz Náthán amerikai ezredes a mai zsidó ünnepen több Ba­laton-menti községet meglátogatott a potomok kivizsgá­lása és a zsidóság hangulatának megállapítása végett. A látogatásról előre tájékoztatott zsidóság mindenütt kifo­gástalanul vallott...« Elképzelhető, hogy milyen lehetett ez a »tájékoztatás*. Arról is beszámol még a jelentés, hogy az ezredes .. a fogházakat is megszemlélte, sehol pana­szosra nem talált, s a látottak felett teljes megelégedettsé­gét fejezte ki«. Hogy panaszos nem volt a börtönben, ez nyilván ismét »a jó előkészítő munka* eredménye. Horo­vitz megelégedettségéhez nagyban hozzájárult az is, hogy a tisztek amolyan igazi magyar mulatságot rendeztek tisz­teletére. A dőzsölésben szívesen részt vett az amerikai. Garami nyilatkozott a Szociáldemokrata című lapnak: »Nem győzöm azonban eléggé hangsúlyozni annak fon­tosságát, hogy a munkásság szilárdan tartson ki a régi szociáldemokrata harci eszközök mellett. Pillanatnyi hely­zetek sohase térítsék el ettől... A kétségbeesés ne váljék úrrá egyikük felett sem és ne hajtson serrvu szélsőség felé« — mondotta. Ez bizony a régi békítgető. belenyugvásra intő jobboldali szociáldemokrata hang. A szegedi Uj Nemzedék mai nevetséges és elképesztő ostobasága: felhívja azokat, akik a hűvös idők beköszön­tt-sével sálat tekertek nyakuk köré, hogy tegyék le ezt a ruhadarabot. Miért? Mert a Lenin-fiúk is ilyet viseltek. — Néha bosszankodik az ember, néha meg örül. Mi­kor milyen tapasztalatokat szerez a munkában. Például sok gondot okoz a minta­asztalos üzem szerszámellá­tása. Hiába adom be időben a megrendelést, ha odafenn az irodában áthúzzák. A megrendelésekkel is sok baj van. Annyira hullámzó a rendelések mértéke, hogy nem lehet kellőképp felké­szülni a technológiával. Né­ha csaknem leáll a műhely, s azután a nyakába zúdíta­nak egy hónapokig tartó munkát. — Nem szeretem azt sem, ha a formázó és a magké­szítö dolgozóinál sok a se­lejt. Ezeket persze minden egyebet félretéve azonnal ki kell javítani, és ilyenkor megakad a munka szokásos üteme. — Nem tudom, mond­jam-e, hogy nem vagyok megelégedve néhány szak­munkás órabérével sem. Sze­rintem valamivel többet ér­demelnének. De ez nem tel­jesen rajtam múlik. — Hát ilyesmin bosszan­kodom néha, bár az egyen­súly helyreáll a sok apró örömmel. Jó érzés, hogy — holott az üzemben nincs bé­lyegző óra — mindennap ké­sés nélkül el lehet kezdeni a munkát; hogy elég gyak­ran van új mintakonstruk­ció, melynek célszerű meg­oldásával emelkedik a ter­melékenység. — Ha nehéz is elhinni, pedig így van: a dolgozók munka- és satúpadjain a matematikától az ábrázoló geometriáig mindenféle szak­könyv megtalálható. Nemes János és Baranovszky Jenő mintaasztalosok, valamint Hegedűs Béla mintalakatcs technikumot végez. Minde­nütt jó a hangulat, az em­berek megértik egymást. „Büszke vagyok rá" — Sokszor hallom a vá­rosban: ugyan hagyd, kis kóceráj az a vasöntöde. Ez nem igaz. Nem kicsi, hiszen csaknem kétszáz dolgozója van, és főképp nem kóce­ráj, hanem szervezett gyár, melyben megtalálható a fej­lődés minden követelménye. Én büszke vagyok rá, sze­retem, mint szakmát, smir.t termelő üzemet. — Jó törzsgárdánk is van. Nem egy és nem kettő a száma, akikkel hét év óta együtt dolgozom, kölcsönös megértésben és megbecsülés­sel. Hogy az épületek kor­szerűtlenek, az igaz. De el­mondtam már, hogy közeleg a nagy nyújtózkodás lehe­tősége. Azt hiszem néhány év múlva az is tisztelettel emeli meg kalapját a Sze­gedi Vasöntöde előtt, aki mostanában még fitymálkod­va beszél. Majd meglátjuk, kinek van igaza. F. K. A fény mint ellenőr A mérnök, a konstruktőr vagy a munkás mikrométer segítségével századmillimé­ter pontossággal végezhet méréseket. Igen ám, de ho­gyan lehet ellenőrizni, hogy maga a mikrométer helyesen működik-e? Az eddig használatos ké­szülékek elég kényelmetle­nek voltak és a műszer be­szabályozása sokáig tartott. A leningrádi finommechani­kai és optikai intézetben most olyan műszert szerkesz­tettek. amely néhány másod­perc alatt lehetővé teszi a mikrométerek pontosságának megállapítását. A műszer meghatározott pontjaira fénysugarat bocsátanak. A sugarak különféle lencséken keresztül egy különleges skálára vetődnek, s a -fény­ellenőr* pontosan megmutat­ja, hogy a mikrométer he­lyesen működik-e vagy sem. hogy nemrég olyan embe­rekkel vitatkoztam, akik se­hogysem akarták megbocsá­tani N. N. párttitkár szóra­kozottságát. A z történt ugyanis, hogy az illető elvtárs — egyébként kötelesség­tudó és szerény viselkedésű — köszönés nélkül ment el egy munkacsapat mellett. Véletlenül nagyon elmerült gondolataiban: a párttaggyű­lés beszámolójával foglalko­zott jártában-keltében is, majd a szokásosnál jobban lekötötte egyéni gondja-baja és valóban megesett, hogy elfelejtett jónapot kívánni. Dehogy is akarta ő megbán­tani dolgozó társait, csak mint ember, megfeledkezett arról, hogy mióta párttitkár lett, fokozottabb figyelem kíséri tevékenységét és ma­gatartását. Mert egy bizonyos. Mi­helyt valakit -kiemelnek*, és emberekkel kell foglal­koznia, rögtön különleges el­bírálás alá veszik korábbi munkatársai is. Mint tanító az osztályban, a vezető is belekerül sok-sok szem ke­reszttüzébe, és a legkisebb fogyatékosságot is mindjárt felfedezik rajta. Amíg a szerszámot fogja, tótágast állhat, veszekedhet, kere­setlen szavakkal nyilvánít­hatja véleményét — ügyet sem vet rá senki. Az em­berek érzékenysége nem reagál annyira a velük egy sorban, egy »rangban« le­vők bírálatára. Amikor azonban akár a legjobb barátjukat is felelős beosz­tásba helyezik, rögtön hi­bátlanságot követelnek tőle és elvárják, hogy akkor is mosolyogjon, ha esetleg nyomja valami a lelkét. Ta­lán azért van ez, mert még ma is sokan feltételezik, hogy a vezető jó vagy rossz hangulata, barátságos vagy barátságtalan viselkedése határozza meg az ő szemé­lyük értékelését. Ez termé­szetesen képtelenség. Tapasztalatból - tudhatja bárki, hogy abszolút töké­letes, hiba nélkül, való em­ber nincs, nem létezik. Még a római pápák is kö­vettek el baklövéseket, pe­dig a mítosz szerint azok isten csalhatatlan földi helytartói lettek volna. Előfordult már, hogy aki -kiszúrta* és felnagyította a vezetők legjelentéktele­nebb emberi fogyatékos­ságait is, később — amikor őt is funkcióba helyezték — nem volt képes megállnia a helyét: önteltsége mi­att le kellett váltani. Utá­na nem győzte mesélni I környezetének, hogy ő ész-/ re sem vette fennhéjázó magatartását, hiszen csak úgy viselkedett, mint két­kezi munkás korában. Igen ám, csakhogy megfeledke­zett arról, hogy vezetőnek lenni nem könnyű dolog, és sokszor le kell magóról vetkőzni olyan szokásokat, amelyeket korábban, ami­kor még az esztergát' for­gatta, megengedhetett ma­gának. smerek párt- és álla­mi funkcionáriuso­kat, akik — bár sze­retnének — nem képesek heti 5—6 óránál többet családjuk körében tölteni; Ha reggel eljönnek hazul­ról, rendszerint csak más­nap, vagyis éjfél után tér­hetnek otthonukba, amikor már alusznak a gyerekek, alszik a feleség. Gyűlés itt, értekezlet ott, fontos meg­beszélés amott, a fejük tömve ezer és ezer köz­problémával, azt sem tud­ják sokszor, hogy holnap melyik határidős feladatot végezzék el. S ilyen körül­mények között bizony előfor­dulhat: legjobb ismerőseik mellett is szó nélkül el­mennek az utcán, vagy ép­pen türelmetlenül válaszol­nak egy-egy hosszadalmas kérdezőnek. Távol áll tőlem, hogy a beképzeltség és szerényte­lenség polgárjogáért szálljak síkra, mert én is ki nem állhatom ezeket a rossz tu­lajdonságokat. Csupán azt szeretném, ha a túl köny­nyen érzékenykedők és a kis dolgokból messzemenő következtetések levonására hajlamos olvasók elismer­nék: ha valakit bármilyen tisztséggel megbíznak, at­tól még nem szűnik meg embernek lenni, követke­zésképpen rossz hangulat, szórakozottság, sőt — uram bocsá' — ingerültség is előfordulhat nála. r\ s nem is ezek a lé­£j nyeges dolgok. Az a - " fontos,- hogy a Veze­tő soha ne felejtse el, hon­nan jött," ne éljen, vissza be­osztásával. hallgassa meg és orvosolja a jogos panaszokat, legyen szerény, de ugyan­akkor harcos, határozott és úgy viselkedjék, hogy csak rendszerünk ellenségei fél­jenek tőle. Ma már ilyen a vezetők nagy többsége és amennyiben vannak még közöttük, akik lenézik, sőt megfélemlítik beosztottjai­kat, a párt a tömegek se­gítségével képes jobb belá­tásra bírni, vagy leváltani őket. N. I. A Nemzetközi Újságíró Szervezet kezdeményezése Prága (TASZSZ). A Nem­zetközi Újságíró Szervezet elnöksége és főtitkársága szerdán üdvözölte azokat a szovjet és amerikai újságíró­kat, akik N. Sz. Hruscsov amerikai látogatásának rész­letes és valósághű tájékoz­tatásával elősegítik a nem­zetközi feszültség enyhülését. A szervezet ugyanakkor elítéli azokat a tudósítókat és szerkesztőket, akik a hi­degháború híveinek szolgala­tában továbbra is félreveze­tik a közvéleményt. A Nemzetközi Újságíró Szervezet a Hruscsovot kí­sérő újságíró-csoporthoz és az Amerikai Üjságíró Szö­vetség elnökéhez küldött táviratban javasolja, rendez­zék meg az újságírók nem­zetközi találkozóját, »-a nem­zetközi újságíró család min­den tagját* érdeklő kérdé­sek megvitatására. A Ruhagyárban automata gomblyukkötő gépet készítettek Sok érdekes és értékes újítás született már a Szegedi Ruhagyárban. A most elkészült automata vezérlésű gomb­lyuk-varrógép, amely a kongresszusi munkaverseny szü­lötte, ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot nemcsak Szegeden, hanem az egész ország konfekcióiparában. A ru­haipari igazgatóság már régebben felhívta a konfekció­iparban dolgozó műszakiak figyelmét egy olyan gép elő­állítására, amely egyszerre több gomblyukat is tud kötni. A Szegedi Ruhagyár műszaki dolgozói közül hároman Albert János, Hetes István, Borsi János vállalkoztak a gép elkészítésére. Egyévi tervezés, fáradságos munka gyü­mölcse az új, automata vezérlésű gomblyukkötő gép. A mű­szaki bemutatón nagy elismeréssel nyilatkoztak a gépről a szakemberek. Az újítók egy normál gomblyukkötő gépet vettek alapul, és ez szerelték fel automatikus vezérlömű­vel. Csak egyszerűen be kell fogni a gépbe a nadrág ele­jét, s az indítópedál lenyomása után, anélkül, hogy a mun­kás hozzányúlna, egymás után önműködően köti a gép a gomblyukakat. Előnye, hogy a gomblyuk távolságát szinte minden méretre be lehet állítani. A Szegedi Ruha­gyárban egy ilyen géppel előreláthatóan 30 százalékkal le­het növelni a termelékenységet a gomblyukkötésnél. Ké­pünkön: munkában a gomblyukkötő gép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom